Vegyipari Dolgozó, 1965 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1965-01-09 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR VEGYIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA X IX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA: 30 FILLÉR 1965. JANUÁR 9. Teljesítsük az 1965 évi terv minden mutatóját TANÁCSKOZOTT SZAKSZERVEZETÜNK KÖZPONTI VEZETŐSÉGE Szakszervezetünk Központi Vezetősége január 6-án ülést tartott. A tanácskozáson részt vett Szekér Gyula, a nehézipari miniszter első helyettese és Gál László, a SZOT titkára is. Takács Sándor, a szakszerve­zet elnöke nyitotta meg az ülést, majd Szilágyi Sándor főtitkár tartott beszámolót az 1964 évi terv teljesítéséről és az 1965-ös esztendő feladatai­ról. Bevezetőben elmondta, hogy bár még nem állnak teljesen pontos adatok rendelkezésre, azt már ma is látni, hogy a vegyipar az 1964. évi főbb mu­tatókat teljesítette, sőt egyné­hány fontosabb cikkben túl is teljesítette. Előreláthatólag 1963- hoz viszonyítva 1964-ben 11,3 százalékkal termelt töb­bet, a gyógyszeripar 19,5 szá­zalékkal, az alumíniumipar 6,6 százalékkal, a kőolajipar 9.3 százalékkal, a gumiipar 15.3 százalékkal, 5.1 százalék­kal nőtt a termelékenység, s az exporttervet körülbelül 11 százalékkal teljesítette túl. Az 1964- es év nem volt könnyű, s a szakszervezet több erőfeszí­tést tett, hogy segítse a fel­adatok megoldását. Vannak azonban a terv­teljesítésnek árnyoldalai is. A termelékeny­ség jobban nőhetett volna pél­dául a gyógyszer- és a gumi­iparban, sok helyen lehetett volna jobban takarékoskodni,­­ minőséget is lehetett volna javítani és akad még problé­ma a munkafegyelemmel, a munkaerővándorlással, a túl­óráztatással is. Ezeket a gon­dokat közös erőfeszítéssel meg lehet oldani. 1965 nem lesz könnyebb év. 8 százalékos többtermelés van célul kitűzve, amely­nek több mint kétharma­dát a termelékenység nö­velésével kell hozni. A költségszintet 0,5 százalék­kal kell csökkenteni, és 1961-hez viszonyítva 3,1 százalékkal kell növelni az exporttervet. Ez az év azért lesz nehéz, mert kivéve az új belépő üze­meket, azonos létszámmal, sőt egyes helyeken bizonyos lét­számcsökkentés mellett kell teljesíteni a tervet. Az iparág feladatai közül ki kell emelni a terv minden mutatójában való teljesítését, beleértve a mennyiségi mu­tató mellett az összes minőségi mutatókat. A vegyipar abban a szerencsés helyzetben van, hogy egy sor területen ha túl­teljesíti a tervet, arra is szük­ség van. Különösen műtrágya, műanyag tekintetében. A fő figyelmet a munkatermelé­kenység fokozására kell fordí­­­tani. Az élő és holt­munká­­­­val való takarékosság nem új dolog a vegyiparban, hanem új a helyzet, amelyben terme­­­­lünk. Az utóbbi években nőtt­­ a holtmunka, az állóeszközök,­­ sok új beruházás és rekonst­rukció lépett be. Az ezekkel való takarékosság, a gépi be­rendezések karbantartása, jó kihasználása és védelme rend­kívül fontos. A szakszervezeti szervek fontos feladata, hogy min­den olyan kezdeményezést felkaroljanak, amelyek az állóeszközök jobb kihasz­nálására, a forgóeszközök meggyorsítására irányul­nak. Célszerű a szakszervezeti és műszaki bizottságoknak felele­veníteni a vegyiparban koráb­ban jól bevált önköltségcsök­­kentés­i brigádokat, szükséges felkarolni olyan kezdeménye­zéseket, amilyen a felszabadu­lási versek során már ma is van, hogy komplex brigádokat hoznak létre mérnökökből, közgazdászokból, egyéb szak­emberekből és külkereskedel­mi dolgozókból. A szocialista brigádok vállalásait is ebben az irányban lehet befolyásol­­­­ni, tovább kell fejleszteni a­­ jól bevált szocialista szerző­­déskö­téseket, a külkereske­delmi vállalatokkal. A közép­szervek tanulmányozzák és szélesítsék a készülék-gazda mozgalmat, mert ma már el­jutottunk odáig, hogy a dol­gozók nemcsak megőrzik, ha­nem korrózió ellen védik ké­szülékeiket, berendezéseiket. A gazdasági vezetőktől azt vár­juk, hogy még nagyobb körül­tekintéssel jelöljék meg azo­kat a célokat, amelyek eléré­sével növelni lehet a gazdasá­gosságot, a termelékenységet, új gyártmányok bevezetését. A másik fontos terület az élő munkával való takarékos­ság. E körül van a legtöbb vita, a tervtárgyalásoknál, napjainkban kiszélesedett a vállalati vezetők és a dolgozók vitájává. Néhány éve a felsőbb szer­vek már figyelmeztettek ben­­­­nünket, hogy a termelés nö­­­­vekedését nem tudjuk hozni­­ csak létszámnövekedésből, ha-­­­nem elsősorban a termelé­­­­kenység fokozásából, műszaki­­ fejlesztésből, a munka- és üzemszervezés javításából. Változatlanul igaz 1965-ben is, hogy a termelékenység foko­zásának alapvető eszköze a műszaki fejlesztés, a technika, a technológia fejlesztése. Jó néhány munkakörben, például a gumiiparban, ha nem köny­­nyítünk műszaki fejlesztéssel, egyéb módszerekkel a munka nehézségén, hiába adunk préd­é­miumot, magasabb bért, ezzel nem lehet a gondot véglege­sen megoldani. De 1965-ben a munkatermelékenység fokozá­sára olyan területeket is meg kell nézni, ahol lehet és kell növelni a munka intenzitását. Ahol normában dolgoznak, felül kell vizsgálni, és szükség esetén karbantar­tani, illetve rendezni kell a munkát. A többség idő­bér plusz prémium rend­szerben dolgozik. Itt is lehetőség van a teljesítmé­nyek rendezésére, de fi­gyelembe kell venni a mi­nőségi munkát, a normális leterheltséget és a veszé­lyességi, illetve biztonsági szempontokat. Egy sor helyen itt lehet lét­számot megtakarítani. A leg­nagyobb azonban ott a lehe­tőség, ahol egyáltalán nin­csenek létszámnormatívák, például a kisegítő és kiszol­gáló állományban levő mun­kásoknál, anyagmozgatóknál, szállító- és raktári munká­soknál, és különösen a kar­bantartó szakmunkásoknál. Nagy lehetőséget látunk az alkalmazotti létszám terüle­tén is. Nem mentes a vegy­ipar azoktól a negatív jelen­ségektől sem, ami általában országosan jellemzi a mun­kafegyelmet. Vannak, akik az átlagosnál többet, jobban dolgoznak, harcolnak az újért, fellépnek a lazaságok ellen. Mások becsülettel elvégzik ugyan a munkájukat, de nem törődnek azzal, hogy mi van körülöttük, és ismét mások csak azt nézik, hogyan jut­hatnának ledolgozott mun­ka nélkül minél nagyobb jövedelemhez. Szakszerveze­tünk központi vezetőségének az a véleménye, hogy az el­ső csoport tekintetében nem szabad fukarkodni sem anyagi, sem erkölcsi elis­meréssel. Ezek menjenek el elsősorban üdülni, ezek kap­janak több megbecsülést,­­ mert többet adnak a társa­dalomnak. Azokat, akik be­­­­­sülettel dolgoznak, de pas­­­­­szívak, helyes megnyerni olyan közszellem kialakítá­sára, amely elítéli a fegyel­mezetlenséget. Ha így a dolgozók több­ségére támaszkodunk, rendet tudunk teremteni, és végre tudjuk hajtani zökkenő nélkül a Munka Törvénykönyvében végre­hajtott módosító intézke­déseket. Ezeket az intézkedéseket a gazdasági vezetők és a be­csületes dolgozók egyaránt várták, és úgy látják, hogy­­ segíteni fogják a munkaerő­vándorlás megszüntetését, a fegyelem megszilárdítását. A továbbiakban arról be­szélt, hogy néhány terüle­ten létszámfelesleg miatt sor kerül elbocsátásokra. A le­­­­építésnél semmiképpen sem­­ szabad megengedni, hogy­­ szubjektív szempontok ér-­­­vényesüljenek, s elbocsássa­­­­nak esetleg olyanokat, akik bátran feltárták a termelés­­szervezés, gazdasági vezetés hibáit. Nagy emberséggel és­­ körültekintéssel kell figye­­­­lembe venni a szociális szem­pontokat is, és különösen a­­ családfenntartó dolgozó nő helyzetét.­­ Az életszínvonal kérdései­ről szólva, hangsúlyozta, hogy­­ sok tekintetben már elértük az ötéves terv időszakára elő­­­­­rányzott fejlesztést, és jó néhány kedvezményben és­­ juttatásban elhagyjuk a leg­fejlettebb kapitalista orszá­­­­gokat. Ez az év az eletsz­ín- i vonal stabilizálásának az esz­tendeje lesz. A vegyipar körülbelül 1 százalékot kapott bér­fejlesztésre, ezzel bizo­nyos feszültségeket le­het­­ csökkenteni. További anyagi ösztönzésre lehe­tőséget ad az a rendel­ ,­kezés, amely szerint a létszámmegtakarításból adódó bér bizonyos szá­zalékát visszatarthatja a vállalat bérfejlesztésre. A szakszervezet elnöksége a­­ minisztérium tervfőosztályá­­val együtt még e hó végéig kidolgozza és kiadja a trösz­töknek és a vállalatoknak, mi­lyen elveket kell figyelembe venni. Ha ez az intézkedés­­ jobb munkaszervezéssel pá­rosul, és körültekintéssel­­ hajtják végre, bizonyára poz­­­zitív hatású lesz. Arra vi­­­­gyázni kell, hogy ne minden­­­áron az intenzitás növelésére hasson ott, ahol most is szo­ros a normatíva. A túlóráztatás problémái is ismertek a vegyiparban. Van­nak olyan területek, ahol évek óta fennállnak ezek a prob­­­­lémák, és ha intézkedések­­ nem akadályozzák meg, még­­ inkább nőni fognak. A szak­­szervezet azon van, hogy ezt­­ a helyzetet megszüntesse, és , nagyon meggondolja, mikor­­ adja hozzájárulását a túl­óráztatáshoz. Különösen azo­kon a munkaterületeken, ahol csökkentett munkaidőben dolgoznak a munkások. Az anyagi ösztönzésnél erő­teljesen abban az irányban kell fejlődni, hogy elsősorban a népgazdasá­gi érdekeket tartsuk szem előtt, s ezekkel szo­ros összhangban kell fejleszteni a vállalati, a csoportos és az egyéni ösz­tönzést. A prémiumnál eléggé elter­jedt gyakorlat, hogy fizetés­kiegészítésként könyvelik el. Ezért egy sor helyen veze­tő- és mérnökellenes hangu­lat alakult ki. Változtatni kell ezen a helyzeten, hogy a becsületesen alkotó műsza­kiak nyugodt légkörben va­lóban tudjanak alkotni a fi­zetésért, a prémiumért és a célprémiumért. És segítsünk abban, hogy ezért a munká­sok részéről is erkölcsi meg­becsülésben részesüljenek. De ne részesüljenek rendszeres prémiumban azok, akik ép­pen csak elvégzik munkáju­kat. Változást kell végrehaj­tani ilyen értelemben ez év­­i (Folytatás a 2. oldalon.) ! Sikerekben gazdag, békés, boldog új évet kíván minden vegyipari dolgozónak a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetősége A Vegyipari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetősége felhívása in 1965. évi felszabadulási munka­versenyre Vegyipar Dolgozói­ 1965-ben felszabadulásunk 20. évébe léptünk. Ez az esz­tendő számvetés is lesz az elmúlt 20 év feladatainak teljesí­téséről. Az 1965-ös esztendő választ ad arra, hogy a vegyipar gyors ütemű és nagyarányú fejlesztését hogyan hajtottuk vég­re, hogyan alapoztuk meg a következő éveket. A vegyipari dolgozók felismerték iparágunk fejlesztésének politikai és gazdasági jelentőségét, s aktív részvételükkel, széles körű kezdeményezésekkel kifejezték egyetértésüket. A felszabadulás 20. évfordulója tiszteletére már számos szocia­lista kötelezettséget vállaltak a vegyipari dolgozók is. A fel­szabadulási munkaverseny széles körű kibontakoztatásával sikeres harcot indítottak feladataink végrehajtásáért. A 20. esztendő a vegyiparban komoly eredményeket ho­zott. A gyakorlatban bebizonyosodott a dolgozók előtt, hogy a párt és a kormány gazdaságpolitikája dolgozó népünk fel­­emelkedését szolgálja. Jelentősen megjavultak élet- és munka­­­­körülményeink is. Az elmúlt 20 esztendőben kifejeződött és meghonosodott a vegyiparban is a szocialista munkaverseny, a dolgozók tudatos tenniakarása, alkotó­készsége. Számos új kezdeményezés született a verseny szervezése és formáinak ki­alakítása terén. Kialakult és tovább szélesedett a szocialista brigád és üzemrész-m­ozgalom. Több száz dolgozó kapta meg a „Kiváló Dolgozó” kitüntetést, az újítómozgalom szélesedé­sével sok millió forint megtakarítást értünk el, a különböző szocialista szerződések megkötése és a benne foglaltak végre­hajtása segítette exportfeladataink teljesítését. A vegyipar minden egyes dolgozója, munkások és vezetők egyaránt kivet­ték részüket a munkából. Szakszervezeti szerveink is tovább erősödtek, szélesedett aktívahálózatunk, nőtt hozzáértésük, ügyszeretetük. Közvetlen feladatunk most az 1965-ös tervév sikeres­­ beindítása, a tervekben meghatározott célkitűzések végrehajt­­­tása. Az 1963. évi népgazdasági terv a vegyipar termelésének­­ 8 százalékos növekedését irányozza elő. 7,1 százalékkal kell növelni az exporttermelést, törekedve az exportcikkek szá­mának és választékának bővítésére, a gyártmányok minő­ségének, műszaki színvonalának javítására. Jelentősen kell emelni a munkatermelékenység színvonalát, az egy dolgo­zóra jutó teljes termelési értéket 4,5 százalékkal. Emellett gondoskodni kell arról, hogy a termelési költségek legalább a tervezett mértékben csökkenjenek. Mindezekhez szükséges, hogy a rendelkezésre álló beruházási eszközöket gazdaságosan használjuk fel, az üzemek időre termelésbe lépjenek. Vegyipari Dolgozók! Az előttünk álló feladatok mindannyiunktól együttesen megkövetelik, hogy a termelés emelésének döntő tényezőjévé, a termelékenység állandó növelését tegyük. Ennek érdekében nagyfokú fegyelmet kell kialakítani. Olyan szellemre van szükség, amely nem tűri sem a vezetésben levő hanyagságot, sem a pazarlást, megtorolja a serejtgyártást, a munka- és technológiai fegyelem megsértését. A termelékenység növe­lését a munka- és üzemszervezési tevékenység szélesebb körű kibontakoztatásával, a helyi lehetőségek kihasználásával, az elkészült tanulmányok hasznosításával biztosítani lehet! Együttesen törekedjetek a túlórák csökkentésére, a ren­delkezésre álló összes eszközök gazdaságosabb felhasználására. Követeljetek meg a vezetőktől, hogy szervezetten lássa­nak el benneteket anyaggal, munkával és utasításokkal. A felszabadulási versenynek széles körű takarékossági mozgalomnak kell lennie. A takarékosságot minden téren meg kell követelni. Igen fontos az anyagoknak, elsősorban az importanyagoknak takarékosabb felhasználása. A taka­rékossági javaslatokat, kezdeményezéseket maradéktalanul meg kell valósítani! Ne tűrjétek el a minőségi előírások meg­sértését sem! E­zen a téren elsősorban a szocialista brigádok, újítók, a kiváló dolgozók alkotó kezdeményezésére számítunk. Aktivisták! .... . Az üzemi demokrácia adta lehetőségek kihasználásával forduljatok a problémákkal a dolgozókhoz! Számít rátok a központi vezetőség, hogy a feladatok végrehajtása érdekében tovább szervezitek és ösztönzitek a szocialista munkaversenyt. Segítsétek ezzel is, hogy a vezetés a dolgozók együttes ügye legyen a feladatok maradéktalan végrehajtása. Támogassatok tovább a szocialista brigádmozgalmat, fejlesztve a „Szocialista munka műhelye, üzeme, vállalata” címért versenyző egysé­­­­gek tevékenységét. Gondoskodjatok arról, hogy a megfelelő vállalásokkal készüljenek fel a szocialista brigádvezetők or­szágos tanácskozásra. Tegyétek az újítómozgalmat a műszaki fejlesztés motoro­­­­ává, hogy elsősorban a legfontosabb feladatok megoldására irányuljon. Az elfogadott újításokat vezessék be! Legyen gondotok a kiváló újítók és dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülése, eredményeik, tapasztalataik propagálására! Segítsétek elő, hogy ez a mozgalom elsősorban a gazda­ságos munkát, a minőség állandó javítását szolgálja! A feladatok végrehajtása a tisztségviselőktől nagyobb hoz­záértést, odaadást követel. Vegyétek megtiszteltetésnek, hogy dolgozó társaitok bizalmából tevékeny részesei, előmozdítói lehettek a vegyipar előtt álló hatalmas feladatok végrehaj­tásának. Minden lehetősége megvan annak, hogy az újjáválasz­tandó vezető szervek, tisztségviselők a tagság bizalmának bir­tokában fokozott erővel, nagyobb tenniakarással segítsék az 1965. évi feladatok végrehajtását. Munkások, mérnökök, közgazdászok, műszaki és admi­nisztratív dolgozók! Tervezők és tudományos kutatók! Feladataink nagyok és felelősségteljesek. Ezeket csak együttesen tudjuk megoldani. Felhívunk mindenkit, hogy egy­ségesen sorakozzanak fel az előttünk álló feladatok végre­hajtásához. Központi vezetőségünk meg van győződve, hogy minden szervezett vegyipari dolgozó tevékeny, tudatos rész­vevője lesz a vegyipar fejlesztéséből reájuk háruló feladatok végrehajtásának.­­•

Next