Vegyipari Dolgozó, 1966 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MAGYAR VEGYIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ARA: 30 FILLÉR 1966. JANUÁR Sikeres esztendő után új feladatok előtt • • Ülésezett szakszervezetünk központi vezetősége Szakszervezetünk központi vezetősége december 22-i ülésén rövid számvetést készített arról, hogy hol tartunk második ötéves tervünkkel, és meghatározta, milyen célok elérésére összpontosítsák erőfeszítéseiket a szakszervezeti szervek 1966-ban. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Gál László, a SZOT titkára. Dr. Zádor Györgynek, a szakszervezet elnökének megnyitó szavai után Szilágyi Sándor főtitkár ismertette az elnökség beszámolóját. Bevezetőben arról beszélt a főtitkár elvtárs, hogy napjainkban — és még hosszabb ideig — a vegyipari dolgozók közvéleményét is nem az egész 1966. évi népgazdasági terv foglalkoztatja, hanem elsősorban az a része, amely az ár- és bérügyi intézkedésekkel függ össze. A központi vezetőségi ülésen a terv egészét kell megvitatni és vállalatainknál is a fő figyelmet a gazdasági és mozgalmi szerveinknek fokozatosan erre kell irányítani. Külön figyelmet kell fordítani az ár- és bérügyi intézkedések következtében kialakult helyzetre. Egy sor konkrét intézkedést kell tennünk a kormányhatározat nyomán a vegyipari dolgozókat érintő bérkorrekciók, intézkedések végrehajtására. Meg kell értetnünk a vezetőkkel és dolgozókkal egyaránt az intézkedések közeli és távoli gazdaságpolitikai céljait. A közeli célja, ami már 1966-ban érezteti hatását, a helyesebb bérarányok és az egyes helyeken levő bérfeszültségek csökkentése, az igazságosabb teherviselés a népgazdaság különböző területein a dolgozók között. Évek óta napirenden volt a pedagógusok fizetésrendezése. Ismert az is, hogy a kereskedelemben dolgozók egyes rétegeinek, az egészségügyi dolgozóknak, ápolónőknek a fizetése is alacsony volt. Az a tény is közismert, hogy több helyen a művezetők fizetése jóval kevesebb, mint az irányításuk alatt dolgozók jó részének keresete. A bérek alakulásában keresendő az építőipar munkaerőhiányának oka is. Az építőipari dolgozók többségének 300—400 forint többletkiadást jelent, hogy családjától távol dolgozik. A szállásköltség, a mosatási, a hazautazási, az étkezési többletköltségek kis hányadát fedezte csak a különélési pótlék, nem is beszélve egyéb hátrányokról, amely a családtól való távollétből adódik. A távolabbi cél, melynek azonban már 1966-ban is hatnia kell, de csak a későbbi években válik teljesebbé és érezteti majd jobban kedvező hatását: az iparban és főleg a mezőgazdaságban a termelési kedv fokozása, az anyagi érdekeltség növelésével. Mind a közeli, mind a távoli intézkedéseknek abban az irányban kell ösztönözniük, hogy jobban gazdálkodjunk. Ez azonban nem cél, hanem csak eszköz, mert az a cél, hogy a jobb gazdálkodással emelni lehessen egész dolgozó népünk életszínvonalát. Ezekről a kérdésekről szakszervezeti szerveinknek még nagyon sokat kell tárgyalniuk, fejlesztenünk kell önmagunkban is és minden szinten a tulajdonosi tudatot, a közgazdasági szemléletet és főleg az aszerint való cselekvést. A vegyipari dolgozók becsülettel kivették részület a második ötéves terv végrehajtásából. Bár az adatok összegezése még a következő hónapok feladata, elmondhatjuk, hogy iparunk elmaradottságának leküzdésében öt év alatt nagy lépést tettünk előre. Többet ruháztunk be ez idő alatt, mint a megelőző 15 éven át. 1960-hoz viszonyítva a termelési szintet 76 százalék helyett körülbelül 84 százalékra növeltük. Vegyiparunk egyegy technológiai ága ma már világszínvonalon áll. Leggyorsabban a gyógyszeripar fejlődött, mintegy háromszorosára nőtt. A műanyagtermelés és a földgáztermelés háromszorosára, a kőolajipar termelése másfélszeresére, a gumiabroncsgyártás több mint másfélszeresére növekedett, a színesfémipar pedig mintegy 30 százalékkal termelt többet, mint 1960-ban. A tervidőszak alatt mintegy 70 új termék gyártását vezettük be, 33 nagyobb üzemet létesítettünk, köztük olyanokat, mint a tiszaszederkényi új műtrágyagyár. Ezzel az üzemmel műtrágyatermelésünk kétszeresére növekedett. A harmadik ötéves terv fő irányvonala pártunknak a vegyiparra hozott, 1960. évi határozatát tükrözi. Műtrágyatermelésünk 1965-höz viszonyítva, 1970-re több mint kétszeresére nő. Tovább növeljük a növényvédő és gyomirtó szerek mennyiségét és választékát. Műanyagtermelésünk mintegy ötszörösére, egy főre esően 1,9 kilogrammról 9,6 kilogrammra nő 1970-re. Műszálgyártásunk a mai 6600 tonnáról 23 600 tonnára emelkedik. A gyógyszeripar volumene csaknem kétszeresére növekszik. Nagyarányú, körülbelül 70 százalékos növekedés lesz a gumiiparban. A fejlődés elsősorban Szegeden és Nyíregyházán lesz. Jelentős fejlődés várható a kőolajfeldolgozásban, s a tervek között szerepel a timföldgyárak bővítése és építése, a színesfémfeldolgozó kapacitás bővítése. E nagyarányú fejlődés ellenére az ország vegyianyagszükségletének csak kétharmadát elégítjük ki. A beszámoló ezután az 1966-os tennivalókkal foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy ez az esztendő nem lesz köntyű, mert az 1965. évi teljesítéshez viszonyítva 1966-ban mintegy 10 százalékkal kell növelni a vegyipar termelését, 9,2 százalékkal az exportot, 0,5 százalékos költségszintcsökkentés mellett. Beruházásra 5679 millió forint jut, s az újonnan belépő üzemeket kivéve, a tavalyival azonos létszámmal, sőt egyes helyeken bizonyos létszámcsökkentéssel kell teljesíteni a tervet. A szakszervezet 1966-os munkaprogramja kiemelten határozza meg a legfontosabb feladatokat. A témák voltaképpen nem újak, a gazdasági és a szakszervezeti élet szinte minden területén érvényes és jó határozatok születtek e feladatok végrehajtására, 1966- ban nincs szükség újabb határozatok hozatalára. A meglevőket kell az eddiginél jobban tiszteletben tartani, erőnket ezek végrehajtására kell összpontosítani. A munkaprogramban első helyen az az alapvető határozat áll, hogy kevesebb anyagi és személyi ráfordítással érjünk el nagyobb eredményeket. E határozat szellemében már sokat javult a szocialista tudat formálása, a munkaverseny, javult a termelési tanácskozások színvonala. A továbbiakban nagyon fontos, hogy a gazdasági vezetők ne kizárólag a szakszervezet feladatának tekintsék a munkaverseny, a termelési tanácskozások szervezését, a dolgozók mozgósítását, az anyagtakarékosságra, a gazdaságos termelésre. Nem lehet az olyan munkamegosztás tartós, és jó, amely szerint a szakszervezetek politizálnak, mozgósítanak, a gazdasági vezetés egy része pedig csak távlatokon gondolkodik és utasításokat ad. Elsőrendű feladat a külkeret-kcd°lmi mérleg, főként a tőkés fizetési mérleg egyenlegének javítása. Az erre hozott határozat ma még talán aktuálisabb, mint 1963-ban volt, amikor megszületett. Az ipar és a külkereskedelem kapcsolatában történt azóta előrelépés, szocialista szerződést is kötöttek. De még ma isterismeretes, hogy 1966-ban több területen béremelésre kerül sor. Megkérdeztük Szilágyi Sándor elvtársat, szakszervezetünk főtitkárát, melyek azok a területek a vegyiparban amelyekre a béremelés vonatkozik. Szilágyi elvtárs a következőket mondotta: A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány 1965 decemberi határozata alapján a vegyipari munkások kb. 35— 40 százalékának tudjuk az alapbérét megemelni. Ez az összeg éves szinton 34,5 millió forint. Emeljük továbbá azoknak a termelést közvetlenül irányító művezetőknek, főművezetőknek az alapbérét is, akiknek felelősséggel járó munkája a bérükben eddig nem jelentkezett megfelelően. A béremelést az egyes munkakörökben február 1-ével fogjuk végrehajtani. A béremelésben érintett különböző beosztású dolgozók erre az időpontra írásban kézhez kapják az újonnan megállapított alapbérüket. A rendelkezésünkre álló összegeket a központi vezetőségnek az anyagi-erkölcsi ösztönzésről szóló irányelvei alapján használjuk fel. Azokra a munkaterületekre, ahol iparágunkban a helyzet a legroszszabb, a minisztériummal kötelezően határoztuk meg a dolgozók alapbéremelését. Első helyre a nehéz és egészségre ártalmas munkát végző dolgozók kerültek. Olyan munkaterületek ezek, ahol a kategória megállapításánál a nagy erőkifejtés vagy a kedvezőtlen munkakörülmény, illetve a kettő együtt lett figyelembevéve. Ilyenek például: a szállítórakodó munkakörök, salakozók, kazánházi szénbehordók, pörkkemence-adagolók és -kihordók, enyvüzemi húsozok, LURGI- és kénkemence-adagolók, higanykatódos cellabontók, gumibálavágók, horzsolók, lemezszélezők, pneujavítók stb. Itt kell elsősorban nagyobb mértékben, mintegy 7—8 százalékkal megemelni az alapbéreket. Ennek bérkihatása megközelíti a 16 millió forintot. Ezek a munkakörök a vegyipar minden ágában — gyógyszer, alumínium, kőolaj stb. — a 3-as és 4-es munkakörülményi fokozatba vannak besorolva. A gumiiparban a 3-as és 4-es munkakörülményi fokozatú dolgozókon kívül átlagosan 10 százalékos béremelésben részesülnek a teher- és ennél nagyobb gépkocsiabroncs-felépítők és -vulkanizálók is. Alapbéremelést kapnak az alumíniumkohászatban dolgozó szak- és betanított munkások, ennek bérkihatása éves szinten meghaladja az egymillió forintot. A bauxitbányászok hasonló mértékű béremelést kapnak, mint a szénbányászat dolgozói, így többek között emelve lesz a föld alatti kiszolgálók föld alatti pótléka, a rokkant vájárok műszakbére, növelve lesz a feltáráson az elővájárok, a fejtésen, valamint a fenntartáson dolgozók irányműszakbére is. Ugyancsak kötelező béremelést írtunk elő a kőolajbányászat és a bauxitkutató terepi dolgozók részére. Ez az utóbbiaknál mintegy 400 ezer forint alapbértöbbletet jelent. Azzal is tisztában vagyunk — mondotta a főtitkár —, hogy vannak olyan munkakörök iparágunkban, ahol munkaerőgondjainkat kizárólag bérrel megoldani nem tudjuk. Ezeken a területeken központi vezetőségünk útmutatása szerint kell eljárnunk, és a minisztériummal együtt komplex intézkedéseket kell tenni a munkakörülmények megjavítására. Régóta húzódó probléma a vegyiparban — és erre is hoztunk határozatot 1965. október 1-i központi vezetőségi ülésünkön — a folytonos munkarendben dolgozók anyagi elismerése. Tudott dolog, hogy ezek a dolgozók a többi dolgozókhoz viszonyítva eléggé hátrányos munkafeltétekkel dolgoznak. Nincs rendszeres vasárnapi pihenőnapjuk, és a fizetett munkaszüneti napokon is munkát kell hogy végezzenek. Ezek figyelembevételével szabtuk meg a folyamatos munkabeosztással foglalkoztatott dolgozók kötelező alapbéremelését is, melynek mértéke 4 százalék körül lesz. A vegyiparban is egyre inkább problémát jelent egyes munkakörökben a munkaerőellátás. A béremelések során gondoltunk arra is, hogy bizonyos anyagi ösztönzőkkel segíteni lehessen e problémák megoldását. Ezért a már említetteken kívül béremelésben lehet részesíteni azokon a területeken foglalkoztatott dolgozókat, ahol a rendkívüli béremelés végrehajtása feszültséget, illetve munkaerő-ellátási problémát okoz. Erre a célra mintegy 2,5 millió forint van biztosítva. A béremelések végrehajtása során természetesen előfordul majd az is, hogy egy-egy dolgozó többféle címen kaphat, illetve fog kapni béremelést. Ugyanis iparágunkban a kora művezetőknek, a nehéz és ártalmas munkát végzőknek, a folytonos munkarendben dolgozóknak, legalacsonyabb keresetűeknek szerű technológia fejlődésével a folyamatos munkarendben a vegyipari munkások mintegy 20—22 százaléka dolgozik, és ezek egy részének nehéz vagy egészségre ártalmas munkaköre van. Ezért a béremelés mértéke az egyes dolgozóknál különböző lehet és különböző is lesz, lesznek olyan dolgozók is, akik — jelenlegi keresetüket figyelembe véve — béremelésben nem részesülnek. A művezetők és főművezetők alapbérének rendezését is differenciáltan kell végrehajtani, ezen belül olyan kikötést tettünk, hogy az, aki béremelésben részesül, száz forintnál kisebb összeget nem kaphat. Tisztában vagyunk azzal, hogy nem kis gondot jelent e munkát végrehajtani úgy, hogy az újonnan megállapított béreknél figyelembe legyen véve az egyes dolgozók leterhelése, a munkaidő kihasználása, és ez találkozzon a dolgozók igazságérzetével. Ugyanakkor a béremelés jobban ösztönözzön a minőségi, a takarékosabb munkára. Annak az elvnek az érvényesítése, hogy akik többet adnak jobb munkájukon keresztül a népgazdaságnak, azok többet is kapjanak. Fontos alapelv, hogy úgy a bérfejlesztésre kapott összeget, mint a külön bérrendezésre kapott összeget nem aprózzuk szét. E kereten kívül — hangzik a nyilatkozat — 1966-ban mindent egybevetve 2,5 százalékos bérfejlesztésre van lehetősége vállalatainknak. A bérfejlesztés összegéből kell megoldani a vállalatoknál jelentkező béraránytalanságokat, ebből kell megemelni az ezer forinton alul keresők, a közgazdász minősítéshez kötött munkakörben foglalkoztatottak bérét. A munkaerővel, a létszámmal való jobb gazdálkodás módot ad a vállalatoknak év közben is arra, hogy tovább növeljék minden állománycsoportban a jelenlegi átlagbéreket. Nagyon fontos, hogy a gazdasági vezetés, a szakszervezeti bizottság az aktívákkal együtt a dolgozókat megfelelően tájékoztassák a vállalatnál meglevő lehetőségekről. Helyesnek tartjuk, ha az 1966. évi tervek ismertetésével együtt számolnak be a dolgozóknak a felhasználható keretösszegről, a felhasználás irányelveiről, a béremelés mértékéről, és az egyéb bérfejlesztési lehetőségeikről. A munkát pedig szükséges úgy decentralizálni, hogy a dolgozók helyes javaslatait véleményét a béremelések során figyelembe tudják venni, méltetlen viták folynak, amikor az exportban valami nehézség adódik, hogy kik a hibásak az iparirányítók, vagy a külkereskedők. El kell érni, hogy a kül(Folytatás a 2. oldalon.) BÉREMELÉS: Második 5 éves tervünk büszkesége a Tiszai Vegyikombinát B. U. É. K.