Vegyipari Dolgozó, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1967. JANUÁR A MAGYAR VEGYIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, ARA: 30 FILLÉR Az 1967. évi feladatokról tanácskozott szakszervezetünk központi vezetősége Szakszervezetünk központi vezetősége december 20-án tartotta az 1966-os esztendő utolsó ülését. A tanácskozáson megjelent Gál László, a SZOT főtitkára. Első napirendjeként dr. Szekér Gyula, a nehézipari miniszter első helyettese adott választ azokra az észrevételekre, amelyeket a központi vezetőség az 1967. évi tervvel kapcsolatban a miniszterhez intézett. A második napirendi pontként Szilágyi Sándor főtitkár terjesztette elő az elnökség beszámolóját a legfontosabb 1967. évi feladatokról. Bevezetőben a főtitkár a párt IX. kongresszusának határozatait méltatta, s hangja-Az állandó tényezők közt első helyen lehet megemlíteni a párt irányító és vezető szerepét. Ez olyan tényező, amin változtatni nemcsak hogy nem szabad, nem is lehet. Azon azonban lehet változtatni, hogy jobban érvényesüljön és következetesebben ez az irányító szerep. Ebben a szakszervezetekben dolgozó párttagoknak még nagyobb a szerepük és felelősségük. Ez azt igényli, hogy jobban és részleteiben ismerjük meg a párt politikáját, a IX. kongresszus anyagát. A másik állandó tényező a munkásosztály vezető szerepe. A kongresszus előtt egyesek ezt vitatták, mivel most, úgymond, bonyolultabb feladataink vannak, és ehhez nagyobb hozzáértés kell. A kongresszus meggyőző erővel bizonyította, hogy éppen a bonyolultabb és felelősségteljesebb feladatok követelik, hogy tovább erősítsük a nép hatalmát, a munkásosztály vezető szerepét. Mindenekelőtt azáltal, ha végrehajtjuk a munkásosztály, a párt politikáját, s ebbe bevonjuk a dolgozó tömegeket. A munkásosztály hatalma azzal erősödik, ha szélesítjük az üzemi dolgozók részvételét a hatalom gyakorlásában, és felelősségérzetüket mindazért, ami az országban, az üzemben történik. Ha itt van és lesz változás, az abban lesz, hogy még jobban bevonjuk a szakszervezeti szervek útján a hatalom gyakorlásába a dolgozókat. E kérdésben 1967-ben lehet és szükséges előremenni. Abban sem lesz változás, hogy a szocialista tulajdonviszonyok alapján a javak elosztását nem a vagyoni, származási különbségek határozzák meg, hanem a társadalom érdekében végzett munka. De az változhat, hogy az eddigilyozta, hogy a kongresszus fontos útmutatást adott a szakszervezet további tevékenységéhez. A társadalmi élet valamennyi területére érvényes a IX. kongresszusnak az a fő mondanivalója, hogy sehol sem kell alapvető változást eszközölni. Ugyanakkor egyetlen terület sincs, ahol 1967-ben és különösen 1968- ban ugyanúgy lehetne dolgozni, mint eddig. Ez vonatkozik a szakszervezeti mozgalomra is. A kongresszus irányt mutat ahhoz is, hogy mi az, ami nem változik, és mi az, aminek változnia kell, s hogy fejlődésünk mai szakaszán a változó tényezők hogyan erősítsék, szilárdítsák az állandó tényezőket,nél igazságosabb elosztást valósítsunk meg. Még mindig érvényesül sok helyen az egyenlősdi, hogy mindenki szinte egyformán, s nem a társadalom számára végzett hasznos munkája szerint jut a jövedelméhez. Mint állampolgár, jogilag egyenlők vagyunk, de a végzett munka alapján már nem egyformák. Nem egyforma munkát végzünk és nem egyformán. Aki többet és hasznosabbat végez, annak legyen bátorságunk jobban különbséget tenni a boríték tartalmában is. Ezt következetesebben kell érvényesíteni már 1967-ben is az új Munka Törvénykönyve kidolgozásánál és a kollektív szerződés irányelveinél is. A beszámoló ezután arról beszélt, hogy a kapitalista és szocialista viszonyok közt a szakszervezetek munkája más és más. Szocializmusban a munkásosztály nemcsak az anyagi javak létrehozásának részese, hanem a szakszervezet révén annak is, hogyan, mire osszák szét e javakat. Ez bonyolult munka,, figyelembe kell venni a különböző érdekeket, a lehetőségeket, a sorrendiséget stb. Ezután a minisztériummal, a gazdasági irányító szervekkel való együttműködés módszereit, formáit elemezte, hangsúlyozta, hogy az alapkérdésben nincs és nem is lehet nézeteltérés a szakszervezet és az állami szervek között, de az előfordulhat, hogy nem minden kérdést közelítenek meg ugyanabból a szemszögből. A vitás kérdésekben azonban végül is egyetértésre lehet jutni. A szakszervezet ezután is törekedni fog arra, hogy a jövőben még több önálló, a dolgozók széles rétegeiből összegezett véleményt juttasson el a gazdasági vezető szervekhez. a dolgozók bizalma nyilvánult meg, a párt politikája iránt, és lehet úgy is fogalmazni, hogy a többet, jobbat adó dolgozók többet akarnak keresni és jobban akarnak élni. Amikor a saját érdekükben versenyeztek, a vállalat érdekét, a népgazdaság érdekét is előmozdították. A napokban zajlanak le a trösztöknél az összevont tanácskozások. Ezt követik a vállalati műszaki-gazdasági konferenciák. A jövő évi indítás tartalmát két dolog gazdagítja. Az egyik az ez évben hozott fontosabb határozatok a gazdasági mechanizmus reformjáról, s a IX. kongreszszus iránymutatása, a másik az 1966. évi kezdeményezések, tanulságok, tapasztalatok. Még felelősebb tevékenységre ösztönözhet az a minisztertanácsi elismerés, amelyben legutóbb a vegyipar részesült. A szakszervezet előző kongresszus óta a központi vezetőig egy sor olyan határozatot hozott, amely a szakszervezet termelési tömegmunkáját szélesítette. Például a beruházást, az üzemszervezést, az export-importot, a műszaki fejlesztést és az újító mozgalmat, valamint az anyagi-erkölcsi megbecsülést segítő szakszervezeti tevékenységről hozott határozatot. Most az anyagtakarékosságra készültek irányelvek. Valamennyi iparágban magas az anyaghányad. Ebből jelentős a tőkés importhányad, tehát a takarékosság jelentős tényező. Az anyagtakarékosságban részt vállalhat nemcsak az anyag- és áruforgalmi osztályok valamennyi dolgozója, hanem a távlati tervezőktől kezdve a kutatókig, a termelőkig, a bel- és külföldi értékesítőkig mindenki. Az 1967-es évben a szocialista versenyben erre tehát nagy figyelmet kell fordítani. Legyen az 1967-es esztendő az ésszerű takarékoskodás esztendeje. Erősödik a párt és a munkásosztály vezető szerepe Legyen 1967 az ésszerű takarékosság éve A következőkben az 1967-es főbb feladatokkal foglalkozott. Mindenekelőtt a tervfeladatok sikeres elvégzésére való mozgósítást emelte ki. A minisztérium által kidolgozott főbb tennivalók világosak. A szakszervezet egyetért azzal a felfogással, hogy azt termeljünk, amire a lakosságnak szüksége van, hogy termékeink választékát még jobban a belső és külső szükséglethez igazítsuk, s annyi anyagot és létszámot használjunk fel hozzá, amennyi feltétlenül szükséges. Fontos cél az export növelése, az import csökkentése, a minőség javítása és a költségszint csökkentése. Az 1966-os évet a nagyszerű eredmények mellett úgy is lehet értékelni, hogy a tudati elemek is erősödtek. A kongresszusi versenynek igen nagy szerepe van azokban a sikerekben, amelyeket a vegyipari dolgozók elértek. Lehet ezt úgy is fogalmazni, hogy ebben Január 1-től szakszervezeti választás A másik fontos tennivaló a szakszervezeti választás. Az előkészületei már elkezdődtek. Egy-két hely kivételével már mindenütt megválasztották a jelölő bizottságokat. Az elnökség, illetve a központi vezetőség határozata alapján középszerű választások nem lesznek, megyei és budapesti bizottságot nem választunk. Az alapszervi választásokkal egyidejűleg meg kell választani a szakszervezet kongresszusára is a küldötteket. Ezeket áprilisban összehívják, hogy megbeszéljék velük a SZOT kongresszusával összefüggő tennivalókat, és meg kell választani a küldötteket a SZOT kongresszusára. A választások jelentőségét és fontosságát mutatja néhány adat: mintegy 4500 bizalmit, 1500 műhelybizottsági tagot és 1650 szakszervezeti bizottsági tagot és szakszervezeti tanácstagot kell választani. A mostani szakszervezeti választás más helyzetben zajlik mint akár két esztendő előtt; a dolgozók sokkal nagyobb igényt támasztanak a szakszervezetekkel szemben. A IX. kongresszus után egy sor kérdés tisztázódott, de részleteiben még nincs kidolgozva, és ezeket a dolgozók szóvá fogják tenni. Erre fel kell készülniük a szakszervezeti bizottságoknak. A végleges választ nyilván májusban a SZOT-kongresszus adja meg, illetve őszszel, a mi kongresszusunk. Lesznek olyan kérdések, amelyekre majd az állami szervek adnak választ, de lehet, hogy csak az év vége felé lesz döntés. Amit azonban az előkészületekről tudunk, a dolgozókkal meg kell beszélni. A fő figyelmet arra kell fordítani, hogy az 1967-es feladatokat hogyan lehet jobban megoldani, s ehhez kérjük a tagság segítségét. A feladatokat csak egy évre kell meghatározni, mert a szakszervezet kongresszusa után, s az új mechanizmus 1968-as életbe lépésével számolva, lehet csak a későbbi feladatokat kitűzni. " A mostani választásoknál szervezeti téren is van új feladat. E kérdésben kezdetben sok volt az értetlenség, és van még most is. Az új helyzetben ugyanis szervezeti változásokra is szükség van. Azon nincs változás, hogy bizalmira szükség van, de abban lehet és indokolt a változás, hogy olyan bizalmit válaszszanak, akinek szocializmushoz való hűsége, erkölcsi magatartása, munkája példamutató. Hiszen az új helyzetben ezt a feladatok megkövetelik. Ez ad elsősorban tekintélyt. Az új Munka Törvénykönyve vitájánál felmerült, hogy milyen védettséget kapjanak a választott szakszervezeti tisztségviselők. Ez fontos, és benne is lesz a törvényben. De a legfontosabb és a legnagyobb védettséget az biztosítja, ha valaki felelősségérzettel, becsülettel végzi el a munkáját. A tekintélyt nem lehet valahol megvásárolni, hanem példamutató és hozzáértő munkával a közügyért kiálló tevékenységgel lehet kivívni. A műhelybizottsági rendszer mellett helyenként vezető bizalmi rendszert alakítanak ki. Ennek eldöntését az elnökség a szakszervezeti bizottságokra bízta. A szakszervezeti bizottságoknál létszámcsökkentésről van szó, hogy a munka operatívabb legyen. Az összetételnél az az igény, hogy fejezze ki a vállalat, intézmény dolgozóinak összetételét. A bizalmiak közt helyes, ha javul a párttagok aránya, és az is kívánatos, hogy a termelőmunkában részvevők száma nagyobb legyen a szakszervezeti bizottságokban és a szakszervezeti tanácsokban. Hol választanak szakszervezeti tanácsot A legtöbb vita volt és van még ma is a vállalati, illetve intézményi szakszervezeti tanácsok választása körül. A Szakszervezetek Országos Tanácsa azért döntött e szervek létrehozásáról, mert a vállalatok önállósága növekedésével szaporodik azoknak a kérdéseknek a száma, amelyeket helyileg kell eldönteni, s amelyek nagy mértékben befolyásolják a dolgozók élet- és munkakörülményeit. (Folytatás a 2. oldalon) Eredményes társuitással fonább folytatjtják a kongresszusi versenyt A Vegyipari Dolgozó novemberi számában már nagy vonalakban tájékoztattam újságunk olvasóit, hogy a Lakk- és Festékipari Vállalat dolgozói éves-, valamint kongresszusi vállalásaikat előreláthatóan nemcsak teljesítik, hanem azt komoly mértékben túlteljesítik. Most már, visszatekintve az 1966. évre, az új év kezdetén, részletes vizsgálatot és értékelést készítettünk a szocialista brigádok és a vállalat vlamennyi dolgozójának a munkaversenyben elért eredményeiről, hogy gyors tájékoztatással, késedelem nélkül tudjuk szocialista brigádjainkat és dolgozóinkat előkészíteni az 1967. évi további és semmivel sem kisebb, sőt inkább nagyobb feladataink teljesítésére, mely feladatokat és az ezzel kapcsolatos vállalásokat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom fél évszázados fordulója megünneplésére kívánjuk megvalósítani, teljesíteni, illetőleg az elmúlt évhez viszonyítva túlteljesíteni. De nézzük először, milyen mértékű volt az elmúlt év eredménye. Dolgozóink a megnövekedett igények alapján 24 milliós többlettermelési felajánlást tettek, mellyel szemben a teljesítés 68 millió forint. Ezt a többlettermelést 100 százalékban a termelékenység növekedésével értük el. Jól szerveztük meg tehát létszámgazdálkodásunkat és ennek köszönhető, hogy a termelékenység növekedésére tett 105,6 százalékos felajánlásunkat 115,6 százalékra teljesítettük. Ehhez a teljesítéshez kapcsolódott dolgozóink komoly mértékű anyagi érdekeltsége is, mert a szocialista brigádok, valamint a brigádokon kívül dolgozók több és jó munkája alapján megtakarított béralapból, valamint a jutalmazási keretekből részükre mintegy háromszázezer forint összeget tudtunk kifizetni. De ez a kapcsolódó anyagi érdekeltségünknek csak egyik és kisebb része, mert elért eredményeink alapján komoly forintösszegeit lehet majd — előreláthatóan 22—24 napot — dolgozóinknak nyereségrészesedés címén juttatni. Ezek az eredmények köteleznek bennünket, de egyben nehéz feladat elé is állítanak az új, 1967. gazdasági évben, mert az igen jó és kimagasló eredményeket nehéz tartani és még nehezebb túlteljesíteni. Pedig a vállalat 45 szocialista és szocialista címért küzdő brigádjai, a fizikai és a műszaki dolgozók együttesen elhatározták, hogy további eredményekben gazdagon, méltóképpen fogják megünnepelni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját. Ennek érdekében ültek össze január első napjaiban a vállalat műszaki vezetői, élenjáró dolgozói, hogy a műszaki konferenciákon megtárgyalják az 1967. év feladatait. Ezt követően, megfelelően előkészítve tartjuk termelési tanácskozásainkat és készítik el szocialista brigádjaink és dolgozóink vállalásaikat. Sümegh László Túlteljesítették anagtakarékossági vállalásaikat a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat dolgozói Vállalatunknál 1966. január 27-én id. Fóksz József anyag- és áruforgalmi osztályvezető vezetésével anyagtakarékossági brigád alakult azzal a céllal, hogy a szocialista mimikaverseny az anyagi gazdálkodás minden területén érvényesüljön. A brigád szocialista szerződésében öt pontból álló felajánlás szerepelt, köztük az 1965. évről áthozott 159 e. forint értékű norma feletti készlet felszámolása, a 37 e. forint értékű felesleges anyagkészlet felszámolása, vas és egyéb hulladékok értékesítésének megszervezése. Ezek a vállalások a termelő üzemrészek felajánlásai és eredményei mellett összegszerűen nem látszanak nagy jelentőségűeknek, azonban most, a végzett munka éves értékelése idején, örömmel kell megállapítani, hogy az anyagtakarékossági brigád figyelmes és jól szervezett munkája elismerésre méltó. A vállalásban szereplő norma feletti és felesleges anyagkészlet teljes felszámolást nyert. A szerződött 25 tonna vashulladék beszolgáltatást 72,8 tonnára teljesítették, aminek ellenértéke, 277 e. forint, tiszta eredményként szerepel majd az év végi mérlegben. Egyéb hulladékok, mint savgyanta, szüllőszappan, présföld, papír stb. értékesítését 200 e. forint értékben vállalták. Az éves összesítés 55 e. forint túlteljesítést mutat. Vállalatunknál így ad ki-ko a maga posztján egy kicsivel többet, és a „sok kicsi sokra gyűl" közmondás így kap valóságos értelmet üzemi eredményeinkben. Tolnai Zsuzsa