Vegyipari Dolgozó, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1967. JANUÁR A MAGYAR VEGYIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, ARA: 30 FILLÉR Az 1967. évi feladatokról tanácskozott szakszervezetünk központi vezetősége Szakszervezetünk központi vezetősége december 20-án tartotta az 1966-os esztendő utolsó ülését. A tanácskozá­son megjelent Gál László, a SZOT főtitkára. Első napi­rendjeként dr. Szekér Gyu­la, a nehézipari minisz­ter első helyettese adott választ azokra az észrevéte­lekre, amelyeket a központi vezetőség az 1967. évi tervvel kapcsolatban a miniszterhez intézett. A második napiren­di pontként Szilágyi Sándor főtitkár terjesztette elő az el­­­nökség beszámolóját a legfon­tosabb 1967. évi feladatokról. Bevezetőben a főtitkár a párt IX. kongresszusának ha­tározatait méltatta, s hangja-Az állandó tényezők közt első helyen lehet megemlíte­ni a párt irányító és vezető szerepét. Ez olyan tényező, amin változtatni nemcsak hogy nem szabad, nem is le­het. Azon azonban lehet vál­toztatni, hogy jobban érvénye­süljön és következetesebben ez az irányító szerep. Ebben a szakszervezetekben dolgozó párttagoknak még nagyobb a szerepük és felelősségük. Ez azt igényli, hogy jobban és részleteiben ismerjük meg a párt politikáját, a IX. kong­resszus anyagát. A másik állandó tényező a munkásosztály vezető szerepe. A kongresszus előtt egyesek ezt vitatták, mivel most, úgy­mond, bonyolultabb felada­taink vannak, és ehhez na­gyobb hozzáértés kell. A kongresszus meggyőző erővel bizonyította, hogy éppen a bo­nyolultabb és felelősségtelje­sebb feladatok követelik, hogy tovább erősítsük a nép hatal­mát, a munkásosztály vezető szerepét. Mindenekelőtt azál­tal, ha végrehajtjuk a mun­kásosztály, a párt politikáját, s ebbe bevonjuk a dolgozó tö­megeket. A munkásosztály ha­talma azzal erősödik, ha szé­lesítjük az üzemi dolgozók részvételét a hatalom gyakor­lásában, és felelősségérzetü­ket mindazért, ami az ország­ban, az üzemben történik. Ha itt van és lesz változás, az abban lesz, hogy még jobban bevonjuk a szakszervezeti szervek útján a hatalom gya­korlásába a dolgozókat. E kérdésben 1967-ben lehet és szükséges előremenni. Abban sem lesz változás, hogy a szocialista tulajdonvi­szonyok alapján a javak el­osztását nem a vagyoni, szár­mazási különbségek határoz­zák meg, hanem a társadalom érdekében végzett munka. De az változhat, hogy az eddigi­lyozta, hogy a kongresszus fontos útmutatást adott a szakszervezet további tevé­kenységéhez. A társadalmi élet valamennyi területére ér­vényes a IX. kongresszusnak az a fő mondanivalója, hogy sehol sem kell alapvető válto­­­­zást eszközölni. Ugyanakkor egyetlen terület sincs, ahol 1967-ben és különösen 1968- ban ugyanúgy lehetne dolgoz­ni, mint eddig. Ez vonatkozik a szakszervezeti mozgalomra is. A kongresszus irányt mu­tat ahhoz is, hogy mi az, ami nem változik, és mi az, ami­nek változnia kell, s hogy fej­lődésünk mai szakaszán a vál­tozó tényezők hogyan erősít­sék, szilárdítsák az állandó tényezőket,­nél igazságosabb elosztást va­lósítsunk meg. Még mindig érvényesül sok helyen az egyenlősdi, hogy mindenki szinte egyformán, s nem a társadalom számára végzett hasznos munkája szerint jut a jövedelméhez. Mint állam­polgár, jogilag egyenlők va­gyunk, de a végzett munka alapján már nem egyformák. Nem egyforma munkát vég­zünk és nem egyformán. Aki többet és hasznosabbat végez, annak legyen bátorságunk jobban különbséget tenni a boríték tartalmában is. Ezt következetesebben kell érvé­nyesíteni már 1967-ben is az új Munka Törvénykönyve ki­dolgozásánál és a kollektív szerződés irányelveinél is. A beszámoló ezután arról beszélt, hogy a kapitalista és szocialista viszonyok közt a szakszervezetek munkája más és más. Szocializmusban a munkásosztály nemcsak az anyagi javak létrehozásának részese, hanem a szakszerve­zet révén annak is, hogyan, mire osszák szét e javakat. Ez bonyolult munka,, figyelembe kell venni a különböző érde­keket, a lehetőségeket, a sor­rendiséget stb. Ezután a minisztériummal, a gazdasági irányító szervek­kel való együttműködés mód­szereit, formáit elemezte, hangsúlyozta, hogy az alap­kérdésben nincs és nem is le­het nézeteltérés a szakszerve­zet és az állami szervek kö­zött, de az előfordulhat, hogy nem minden kérdést közelíte­nek meg ugyanabból a szem­szögből. A vitás kérdésekben azonban végül is egyetértésre lehet jutni. A szakszervezet ezután is törekedni fog arra, hogy a jövőben még több ön­álló, a dolgozók széles réte­geiből összegezett véleményt juttasson el a gazdasági ve­zető szervekhez. a dolgozók bizalma nyilvánult meg, a párt politikája iránt, és lehet úgy is fogalmazni, hogy a többet, jobbat adó dol­gozók többet akarnak keresni és jobban akarnak élni. Ami­kor a saját érdekükben ver­senyeztek, a vállalat érdekét, a népgazdaság érdekét is elő­mozdították. A napokban zajlanak le a­­ trösztöknél az összevont ta­­­­nácskozások. Ezt követik a­­ vállalati műszaki-gazdasági konferenciák. A jövő évi in­dítás tartalmát két dolog gaz­dagítja. Az egyik az ez évben hozott fontosabb határozatok a gazdasági mechanizmus re­formjáról, s a IX. kongresz­­szus iránymutatása, a másik az 1966. évi kezdeményezések, tanulságok, tapasztalatok. Még felelősebb tevékenységre ösz­tönözhet az a minisztertanácsi elismerés, amelyben legutóbb a vegyipar részesült. A szakszervezet előző kong­resszus óta a központi vezető­ig egy sor olyan határozatot hozott, amely a szakszervezet termelési tömegmunkáját szé­lesítette. Például a beruhá­zást, az üzemszervezést, az export-importot, a műszaki fejlesztést és az újító mozgal­mat, valamint az anyagi-er­kölcsi megbecsülést segítő szakszervezeti tevékenységről hozott határozatot. Most az anyagtakarékosságra készül­tek irányelvek. Valamennyi iparágban magas az anyaghá­nyad. Ebből jelentős a tőkés importhányad, tehát a takaré­kosság jelentős tényező. Az anyagtakarékosságban részt vállalhat nemcsak az anyag- és áruforgalmi osztályok vala­mennyi dolgozója, hanem a távlati tervezőktől kezdve a kutatókig, a termelőkig, a bel­­- és külföldi értékesítőkig min­denki. Az 1967-es évben a szo­cialista versenyben erre tehát nagy figyelmet kell fordítani. Legyen az 1967-es esztendő az ésszerű takarékoskodás esz­tendeje. Erősödik a párt és a munkásosztály vezető szerepe Legyen 1967 az ésszerű takarékosság éve A következőkben az 1967-es főbb feladatokkal foglalko­zott. Mindenekelőtt a tervfel­adatok sikeres elvégzésére va­ló mozgósítást emelte ki. A minisztérium által kidolgo­zott főbb tennivalók világo­sak. A szakszervezet egyetért azzal a felfogással, hogy azt termeljünk, amire a lakosság­nak szüksége van, hogy ter­mékeink választékát még job­ban a belső és külső szükség­lethez igazítsuk, s annyi anya­­got és létszámot használjunk fel hozzá, amennyi feltétlenül szükséges. Fontos cél az ex­port növelése, az import csökkentése, a minőség javí­tása és a­ költségszint csök­kentése. Az 1966-os évet a nagysze­rű eredmények mellett úgy is lehet értékelni, hogy a tudati elemek is erősödtek. A kong­resszusi versenynek igen nagy szerepe van azokban a sike­rekben, amelyeket a vegyipari dolgozók elértek. Lehet ezt úgy is fogalmazni, hogy ebben Január 1-től szakszervezeti választás A másik fontos tennivaló a szakszervezeti választás. Az előkészületei már elkezdőd­tek. Egy-két hely kivételével már mindenütt megválasztot­ták a jelölő bizottságokat. Az elnökség, illetve a központi vezetőség határozata alapján középszerű­ választások nem lesznek, megyei és budapesti bizottságot nem választunk. Az alapszervi választásokkal egyidejűleg meg kell választa­ni a szakszervezet kongresszu­sára is a küldötteket. Ezeket áprilisban összehívják, hogy megbeszéljék velük a SZOT kongresszusával összefüggő tennivalókat, és meg kell vá­lasztani a küldötteket a SZOT kongresszusára. A választások jelentőségét és fontosságát mutatja néhány adat: mintegy 4500 bizalmit, 1500 műhelybizottsági tagot és 1650 szakszervezeti bizottsági tagot és szakszervezeti tanács­tagot kell választani. A mos­tani szakszervezeti választás más helyzetben zajlik mint akár két esztendő előtt; a dol­gozók sokkal nagyobb igényt támasztanak a szakszerveze­tekkel szemben. A IX. kong­­resszus után egy sor kérdés tisztázódott, de részleteiben még nincs kidolgozva, és eze­ket a dolgozók szóvá fogják tenni. Erre fel kell készülniük a szakszervezeti bizottságok­nak. A végleges választ nyil­ván májusban a SZOT-kong­­resszus adja meg, illetve ősz­szel, a mi kongresszusunk. Lesznek olyan kérdések, ame­lyekre majd az állami szervek adnak választ, de lehet, hogy csak az év vége felé lesz dön­tés. Amit azonban az előké­születekről tudunk, a dolgo­­­­zókkal meg kell beszélni.­­ A fő figyelmet arra kell fordítani, hogy az 1967-es fel­adatokat hogyan lehet jobban megoldani, s ehhez kérjük a tagság segítségét. A feladato­kat csak egy évre kell megha­tározni, mert a szakszervezet kongresszusa után, s az új mechanizmus 1968-as életbe lépésével számolva, lehet csak a későbbi feladatokat ki­tűzni. " A mostani választásoknál szervezeti téren is van új fel­adat. E kérdésben kezdetben sok volt az értetlenség, és van még most is. Az új helyzet­ben ugyanis szervezeti válto­zásokra is szükség van. Azon nincs változás, hogy bizalmi­ra szükség van, de abban le­het és indokolt a változás, hogy olyan bizalmit válasz­­szanak, akinek szocializmus­hoz való hűsége, erkölcsi ma­gatartása, munkája példamu­tató. Hiszen az új helyzetben ezt a feladatok megkövetelik. Ez ad elsősorban tekintélyt. Az új Munka Törvénykönyve vitájánál felmerült, hogy mi­lyen védettséget kapjanak a választott szakszervezeti tiszt­ségviselők. Ez fontos, és ben­ne is lesz a törvényben. De a legfontosabb és a legna­gyobb védettséget az biztosít­ja, ha valaki felelősségérzet­tel, becsülettel végzi el a mun­káját. A tekintélyt nem lehet valahol megvásárolni, hanem példamutató és hozzáértő munkával a közügyért kiálló tevékenységgel lehet kivívni. A műhelybizottsági rendszer mellett helyenként vezető bi­zalmi rendszert alakítanak ki. Ennek eldöntését az elnökség a szakszervezeti bizottságokra bízta. A szakszervezeti bizottsá­goknál létszámcsökkentésről van szó, hogy a munka ope­ratívabb legyen. Az összeté­telnél az az igény, hogy fe­jezze ki a vállalat, intézmény dolgozóinak összetételét. A bizalmiak közt helyes, ha ja­vul a párttagok aránya, és az is kívánatos, hogy a termelő­­munkában részvevők száma nagyobb legyen a szakszerve­zeti bizottságokban és a szak­­szervezeti tanácsokban. Hol választanak szakszervezeti tanácsot A legtöbb vita volt és van még ma is a vállalati, illetve intézményi szakszervezeti ta­nácsok választása körül. A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa azért döntött e szervek létrehozásáról, mert a válla­latok önállósága növekedésé­vel­ szaporodik azoknak a kérdéseknek a száma, ame­lyeket helyileg kell eldönte­ni, s amelyek nagy mérték­ben befolyásolják a dolgozók élet- és munkakörülményeit. (Folytatás a 2. oldalon) Eredményes társuitássa­l fonább folytatjtják a kongresszusi versenyt A Vegyipari Dolgozó novemberi számában már nagy vo­nalakban tájékoztattam újságunk olvasóit, hogy a Lakk- és Festékipari Vállalat dolgozói éves-, valamint kongresszusi vállalásaikat előreláthatóan nemcsak teljesítik, hanem azt komoly mértékben túlteljesítik. Most már, visszatekintve az 1966. évre, az új év kezde­tén, részletes vizsgálatot és értékelést készítettünk a szo­cialista brigádok és a vállalat vlamennyi dolgozójának a munkaversenyben elért eredményeiről, hogy gyors tájékozta­tással, késedelem nélkül tudjuk szocialista brigádjainkat és dolgozóinkat előkészíteni az 1967. évi további és semmivel sem kisebb, sőt inkább nagyobb feladataink teljesítésére, mely feladatokat és az ezzel kapcsolatos vállalásokat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom fél évszázados for­dulója megünneplésére kívánjuk megvalósítani, teljesíteni, illetőleg az elmúlt évhez viszonyítva túlteljesíteni. De nézzük először, milyen mértékű volt az elmúlt év eredménye. Dolgozóink a megnövekedett igények alapján 24 milliós többlettermelési felajánlást tettek, mellyel szemben a telje­sítés 68 millió forint. Ezt a többlettermelést 100 százalékban a termelékenység növekedésével értük el. Jól szerveztük meg tehát létszámgazdálkodásunkat és ennek köszönhető, hogy a termelékenység növekedésére tett 105,6 százalékos felaján­lásunkat 115,6 százalékra teljesítettük. Ehhez a teljesítéshez kapcsolódott dolgozóink komoly mértékű anyagi érdekeltsé­ge is, mert a szocialista brigádok, valamint a brigádokon kí­vül dolgozók több és jó munkája alapján megtakarított bér­alapból, valamint a jutalmazási keretekből részükre mint­egy háromszázezer forint összeget tudtunk kifizetni. De ez a kapcsolódó anyagi érdekeltségünknek csak egyik és kisebb része, mert elért eredményeink alapján komoly forint­­összegeit lehet majd — előreláthatóan 22—24 napot — dolgo­zóinknak nyereségrészesedés címén juttatni. Ezek az eredmények köteleznek bennünket, de egyben nehéz feladat elé is állítanak az új, 1967. gazdasági évben, mert az igen jó és kimagasló eredményeket nehéz tartani és még nehezebb túlteljesíteni. Pedig a vállalat 45 szocialista és szocialista címért küzdő brigádjai, a fizikai és a műszaki dolgozók együttesen elhatározták, hogy további eredmények­ben gazdagon, méltóképpen fogják megünnepelni a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját. Ennek érde­kében ültek össze január első napjaiban a vállalat műszaki vezetői, élenjáró dolgozói, hogy a műszaki konferenciákon megtárgyalják az 1967. év feladatait. Ezt követően, megfele­lően előkészítve tartjuk termelési tanácskozásainkat és ké­szítik el szocialista brigádjaink és dolgozóink vállalásaikat. Sümegh László Túlteljesítették anagtakarékossági vállalásaikat a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat dolgozói Vállalatunknál 1966. január 27-én id. Fóksz József anyag- és áruforgalmi osztályvezető vezetésével anyagtakarékos­­sági brigád alakult azzal a cél­lal, hogy a szocialista mimika­­verseny az anyagi gazdálkodás minden területén érvényesül­­jö­n. A brigád szocialista szer­ződésében öt pontból álló fel­ajánlás szerepelt, köztük az 1965. évről áthozott 159 e. fo­rint értékű norma feletti kész­let felszámolása, a 37 e. forint értékű felesleges anyagkészlet felszámolása, vas és egyéb hulladékok értékesítésének megszervezése. Ezek a vállalá­sok a termelő üzemrészek fel­ajánlásai és eredményei mel­lett összegszerűen nem látsza­nak nagy jelentőségűeknek, azonban most, a végzett mun­ka éves értékelése idején, örömmel kell megállapítani, hogy az any­agtakarékossági brigád figyelmes és jól szer­vezett munkája elismerésre méltó. A vállalásban szereplő norma feletti és felesleges anyagkészlet teljes felszámo­lást nyert. A szerződött 25 tonna vashulladék beszolgál­tatást 72,8 tonnára teljesítet­ték, aminek ellenértéke, 277 e. forint, tiszta eredményként szerepel majd az év végi mér­legben. Egyéb hulladékok, mint savgyanta, szül­l­őszap­pan, présföld, papír stb. érté­kesítését 200 e. forint érték­ben vállalták. Az éves össze­sítés 55 e. forint túlteljesítést mutat. Vállalatunknál így ad ki-ko a maga posztján egy ki­csivel többet, és a „sok kicsi sokra gyűl" közmondás így kap valóságos értelmet üzemi eredményeinkben. Tolnai Zsuzsa

Next