Vegyipari Dolgozó, 1970 (14-15. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-10 / 1. szám

XIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM VIIJA PROLETARJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR VEGYIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA* ARA: 50 FILLÉR 1970. JANUÁR 10. AZ 1970. ÉVI FELADATOK A KÖZPONTI VEZETŐSÉG NAPIRENDJÉN­­ Szakszervezetünk központi vezetősége 1969. december 23-án ülést tartott. Megjelent a központi vezetőség ülé­sén Gál László, a SZOT titk­ára. A tanácskozást Tak­ács Sándor, szakszervezetünk elnöke nyitotta meg, üdvözölte a megjelenteket, s az elnökség nevében javaslatot tett az ülés napirendjére. A központi vezetőség elfogadta az elő­terjesztést, s a következő napirendet tárgyalta meg: 1. Az elnökség beszámolója az 1969. év fő tapasztala­tairól, s az 1970-es év feladatairól. 2. A szocialista munkaverseny 1970. évi fő célkitűzései a vegyiparban. 3. Szakszervezetünk 1970. évi költségvetése. 4. Az elnökség jelentése a központi vezetőség előző ülése óta végzett főbb tevékenységéről. 5. Javaslat a VDSZ soproni üdülőjébe történő beutalá­sok rendszerére. Az első napirendről Szilágyi Sándor, szakszerveze­tünk főtitkára tartott beszámolót. Szilágyi Sándor beszámolója Bevezetőben utalt a közel­múltban lezajlott események­re, az MSZMP Központi Bi­zottságának ülésére, az ország­­gyűlésre, a SZOT és a kor­mány vezetőinek tárgyalásaira, valamint a SZOT teljes­ülésé­re. E tanácskozások szellemé­ben szükséges meghatározni a Vegyipari Szakszervezet tenni­valóit, a gazdálkodás haté­konysága növelésével kapcso­latban, amm­ely egyedüli forrá­sa az életszínvonal további emelésének. A termelés és a termelé­­­kenység problémáit tárgyalva, hangsúlyozta, hogy részben­­ objektív akadályok, technikai­ lemaradásunk, részben pedig a mai és szubjektív okok, a munka- és üzemszervezés gyengesége, a fegyelem lazasá­ga és a felesleges létszám gá­tolja a hatékonyság növekedé­sét. E tekintetben sok a tenni­való. Nem szabad azt várn­i, hog­y a minisztérium központi­lag adjon termelékenységi mu­tatót és meghatározza a lét­számot, azt azonban el lehet várni, hogy a minisztérium ja­vítsa ellenőrző és segítő tevé­­­­kenységét, tegyen intézkedést az anyagmozgatás, a szállítás megkönnyítésére, végezzen összehasonlító vizsgálatot a hazai és a külföldi termelé­kenység és önköltségi muta­tók alakulásáról. Szükség ese­tén azonban még az is elkép­zelhető, hogy a minisztérium közvetlenül beavatkozzék a vállalati gazdálkodásba, ha az sérti a népgazdaság és a la­kosság érdekeit. A gazdasági hatékonyság nö­velése azonban elsősorban vál­lalati, sőt üzemegységi feladat A fegyelmet központi szabály­zókkal, előírásokkal lehet se­gíteni, de megszilárdítani nem. Meggyőződéssel állíthatjuk, mondotta a főtitkár, hogy ma is fegyelmezett munka folyik azokon a munkahelyeken, és nő a termelékenység is, ahol jól szervezett a munkafolya­mat, ahol a gazdasági vezető rendet, fegyelmet tart. Szük­séges, hogy a szakszervezeti­­ szervek támogassák, népszerű-­­­síts­ék az ilyen típusú vezető­ket és segítsék, hogy az egy­személyi felelős vezetés mód­szerei tökéletesedjenek. Vi­szont lépjenek fel az olyan ve­zetők ellen, akik nem tartják be törvényeinket, a kollektív szerződést, megsértik az üze­mi demokráciát és eltűrik a különböző lazaságokat. A beszámoló ezután az élet­­színvonal alakulásának né­­hány problémájára tért át. El­mondotta, hogy a vegyiparban is vannak olyan termékek, amelyeknek az ára indokolat­lanul emelkedett. Helyes lesz, ha a szakszervezet és különö­sen a minisztérium jobban el­lenőrzi az árakat. Az életszínvonalról Ha van is sok vita a vállala­toknál, abban azonban egység­front van a gazdasági és moz­galmi vezetők közt, hogy nö­velni kellene a nyereséget. Az lenne fontos, hogy egy olyan szemlélet és gyakorlat alakul­jon ki, hogy a termelői ár csökkentése végső soron a gyár, az egyén érdeke is. Az életszínvonal problémái közül kiemelte a beszámoló a béren kívüli juttatások helyze­tét, valamint a nyugdíjasok kérdését. A béren kívüli jut­tatások általában növekedtek, egyes helyeken azonban a szo­ciális és kulturális alap csök­kent, és csökkenő tendenciát mutat mindenhol a gyermek­­intézményekhez való hozzájá­rulás. A nyugdíjasokkal kapcsolat­ban kitért azokra az intézke­désekre, amelyekre a közeljö­vőben kerül sor. Hangsúlyoz­ta, hogy az öregeit ellátásában három területnek van feladata, s egyik sem pótolhatja a má­sikat. Az állam, bár differen­ciáltan, de mégis egységesen tud adni nyugdíjat. A válla­lat másfajta segítséget is tud adni, de ha anyagit ad, ott már azt is meg tudja nézni, hogy néha egy 800 forintos nyugdíjasnak az egyébként meglevő jövedelme esetleg több, mint egy 1200 forintosé. A gyermeki, egyéb támogatást pedig, ami nemcsak anyagi, sem az állam, sem a vállalat nem tudja nyújtani. A szakszervezeti szerveknek továbbra is ki kell állniuk a bérfejlesztésért, a béren kívüli juttatásokért, a szociális gon­doskodásért. De reális talajon kell végezni a meggyőző mun­kát az anyagi javak létrehozá­sa terén is, mert csak azt le­het elosztani, amit megtermel­tünk. A munkaversenyről A következőkben a szocialis­ta munkaverseny irányításá­nál, értékelésénél szükséges új módszerekről beszélt, amelyek­ fejlődésünk mai szakaszán jobban és tervszerűbben segít­hetik a szükségletre való ter­melést. A munkaverseny az el­múlt két esztendő során sok­kal szélesebb rétegeket foglalt magába, mint a korábbi évek­ben. A kutatóintézetek dolgo­zói, az üzemi műszaki fejlesz­tők ma már nem kívülállók, hanem arra törekednek, hogy a munkaverseny keretében megkönnyítsék a nehéz mun­kát, helyettesítsék a tőkés im­portot... korszerűbb termékeket állítsanak elő. A két év során a tudati elem is erősödött a szocialista mun­ka­versenyben. Nem tisztázott azonban, hogy milyen módsze­rekkel lehet összehasonlítani, mérni a versenyeredményeket. A legcélszerűbb mérőszám az, hogy egy-egy vállalat vagy üzemrész kollektívája hogyan és miben szárnyalja túl a ko­rábbi évek termelékenységi te­vékenységét. Gondolkodni kell azon is, hogy megtettünk-e mindent azért, hogy a dolgozó ismerje tevékenysége célját, ennek hasznosságát, tudja, hogy az átmeneti nagyobb nyereség, amelyet esetleg nem tisztessé­ges úton érnek el, saját kárára is válik. Fontos az is, hogy minden gyár kollektívája gondoljon arra: termékeit fo­gyasztásra, szükségletre gyárt­ja, tehát saját szükségletére is. Azon is gondolkodnunk kell, hogy jól értelmezzük-e a jel­szót: szocialista módon dolgoz­ni, tanulni, élni. A tanulni­val nincs különösebb gond, nehe­zebb annak a meghatározása, hogyan lehet szocialista módon élni, és azt is érdemes meg­vizsgálni, mit helyes azon ér­teni, hogy szocialista módon termelni. A szocialista brigád­nak nem kötelessége tudni, hogy ő szükségletre termel-e, vagy sem. Annyiban azonban rá tartozik, és felelős is érte, ha rossz a minőség, mert ez gátolja a szükségletek kielé­gítését. Ez azonban még nem mindenütt mércéje a szocialis­ta címnek Anyagi és erkölcsi elismerés Változtatni kell felfogásun­kon az anyagi és erkölcsi el­ismerés terén is. Többször hal­lani olyan nézetet, hogy a mai technikai fáradalom következ­tében csökken az egyén szere­pe, s csak alkotó csoportok kollektívája tud kiemelkedő eredményt elérni. Ez nem he­lyes, hiszen minden csoport­ban vannak kiemelkedők és kevésbé érdemesek. Ha ezen a szemléleten nem változtatunk, akkor a szocialista brigádok­ban, s a műszaki és egyéb kollektívákban is az egyenlős­­di fog uralkodni. Általában mindenütt tudják, hogy kik azok, akiken elsősorban múlik a műszaki fejlesztés, a terme­lés sikere. De nem mindenütt ismerik el anyagilag, s külö­nösen az erkölcsi elismerés hiányzik, pedig anélkül az anyagi ugyanúgy nem ér sokat, mint fordítva. Az utóbbi évek­ben túlságosan háttérbe szo­rítottuk az erkölcsi megbecsü­lést, pedig anélkül az anyagi is csak formális lesz. Mind­ezekre különösen nagy súlyt kell fektetni a felszabadulás 25. évfordulójára kibontakozó jubileumi versenyben, amely­nek feladatait, főbb célkitűzé­seit a központi vezetőség kü­lön tárgyalja. Ezután a beszámoló a gaz­dasági munkaügyi szabályozó módosításával foglalkozott. Röviden ismertette a belkeres­kedelem szabályozó rendsze­rének változásait, a szocialista gépimportra ösztönző új sza­bályozókat és a szubvenció csökkentését az alacsony ha­tékonysággal exportáló válla­latoknál. Részletesen foglalko­zott a jövedelemszabályozás fogyatékosságaival, és ismer­tette az 1970-ben bekövetkező módosítást, amely szerint a bérszínvonal növekedésének (4%-ig) csak a 70 százalékát kell a részesedési alap terhé­re elszámolni. Ennek alapján jobban megbecsülhetik a vál­lalatok a törzsgárdát és a jól dolgozókat, s jobban tudnak a bérben is differenciálni, hi­szen a dolgozók jövedelmének több mint 90%-át teszi ki a (Folytatás a 3. oldalon) Befejeződött a Péti Nitrogén Művek 2 milliárd forintos bő­vítése. Képünkön a bővítés során épített központi javító­műhely, a központi kutató és üzemi laboratórium, háttérben a műtrágyagyár. Békés, boldog új esztendőt kívánunk minden olvasónknak! MIT VÁR AZ ÚJ ESZTENDŐTŐL? Hipszki Mihály, a Fővárosi Gázművek üzemági szlvitikára Üzemágunk fő feladata, szolgáltató jellegű. Elsőrendű feladatunk a főváros lakossá­gának gázenergiával való za­vartalan ellátása. Erre ösztö­nöz az országos gázprogram és a Fővárosi Tanács levegőtisz­tasággal kapcsolatos határoza­ta is. E feladat végrehajtása során azonban komoly nehéz­ségekkel kell megküzdeni. Például: a 100 éves vezetékhálózat elégtelensége, szűk kereszt­­metszete képtelen az igényelt mennyiség leszállítására, az új készülék bekapcsolá­sával kapcsolatos igények ki­elégítését korlátozza tényleges létszámhiány, de nehezíti a készülék- az alkatrészhiány is, a munkaerővándorlás lét­számcsökkentő hatása stb. Az 1970-es év feladata, hogy üzemágunknál most befejezett átszervezés előnyeit felhasz­nálva, a technikai adottságo­kat kihasználva, ésszerűbb munkaszervezéssel ellensú­lyozza a problémákat. Az üzemág törzsgárdája ja­vaslata alapján a munka dan­dárjában az I. és a IV. negyed­évben teljes munkahéttel fo­gunk dolgozni a feladatok jobb végrehajtása érdekében és a kisebb igényű II. és III. ne­gyedévben biztosítjuk a dol­gozóinknak a csökkentett 44 órás munkaidőből adódó sza­bad szombatokat. 1970-ben kell kialakulnia az emberi tevékenység ésszerűbb hatékonyságának, a középszin­tű vezetés színvonal-növeke­désének. Ennek érdekében az üzemi demokrácia széles körű alkalmazásával módosítjuk a vállalaton belüli közgazdasági — munkaügyi szabályozókat és növeljük a gazdasági és moz­galmi vezetés felé a követel­ményeket. A jubileumi munkaverseny — szorosan kapcsolódva az éves vállalati programhoz — egyik biztosítéka a III. ötéves terv sikeres befejezésének, a IV. ötéves terv megalapozásá­nak. Dolgozóink vállalásait követnie kell a beruházási program sikerének, a bekap­csolások tervvel szembeni nö­vekedésének, a gyorsabb , hatékonyabb szolgáltatásnak. Természetes, hogy dolgozó­ink részére a hatékonyabb ter­melési tevékenységet automa­tikusan követni fogja a közve­tett és közvetlen juttatások növekedése, mely juttatásokat a módosított kollektív szer­ződésünkben kívánjuk rögzí­teni. Mint magánember az ország dolgozóival egyetértésben azt várom, hogy az új bevált gaz­dasági irányítás meghozza el­ső gyümölcseit, melyek bizto­sítják életszínvonalunk továb­bi növekedését, szocialista életformánk kialakulását Pilvelli László, a Chinoin Oh. IV. üzemi műhelytitkára Az új esztendőtől elsősorban azt várom, hogy a világon mindenütt béke legyen. A bé­keszerető népek régi óhaja teljesüljön és végre a nagyha­talmak egyezzenek meg a le­szerelés kérdésében. Az új gazdasági irányítás második évétől várom, hogy a termelés vonalán körülte­kintőbb szervezettség, jobb anyagellátás és ezen keresztül minél kevesebb termeléskiesés legyen. Az üzemekben a nehéz fi­zikai és egészségre ártalmas munkakörülmények még meg­lévő hiányosságai szűnjenek meg, hogy dolgozóink szívesen dolgozzanak üzemeinkben. A törzsgárdatagság érdekeit job­ban vegyék figyelembe az ille­tékesek úgy anyagi, mint er­kölcsi vonatkozásban, hogy megszűnjön az elmúlt évben kialakult munkaerővándorlás. A jubileumi munkaverseny minden eddiginél tartalma­sabb legyen, hogy minél jobb gazdasági eredményeket tud­junk elérni. A szocialista brigádmozga­lom továbbfejlesztésének mi­előbbi kidolgozását, eredmé­nyeinek megfelelő anyagi, er­kölcsi megbecsülését, politikai és ideológiai szintjének eme­lését tudjuk megvalósítani. A fenti elképzelések megva­lósításában, mint műhelytit­kár, sok teendőt kell, hogy el­lásson. Mégis mi az, amit mint műhelytitkár tűz ki feladatá­ul a jövő évi munkájában? Úgy a bel- mint a külpoli­tikai események, valamint a vállalati feladatok és a mozgal­mi életünk mindennapi esemé­nyeinek időbeni tájékoztatá­sát tartom elsősorban fontos­nak. Végül, de nem utolsósorban egyéni életében mit vár az új esztendőtől? A következő évtől és min­den évtől csak egészséget vá­rok, hogy megvalósíthassam azt, amit a társadalomnak és a családomnak munkámon ke­resztül nyújtani tudok.

Next