Vegyipari Dolgozó, 1970 (14-15. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-10 / 1. szám
XIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM VIIJA PROLETARJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR VEGYIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA* ARA: 50 FILLÉR 1970. JANUÁR 10. AZ 1970. ÉVI FELADATOK A KÖZPONTI VEZETŐSÉG NAPIRENDJÉN Szakszervezetünk központi vezetősége 1969. december 23-án ülést tartott. Megjelent a központi vezetőség ülésén Gál László, a SZOT titkára. A tanácskozást Takács Sándor, szakszervezetünk elnöke nyitotta meg, üdvözölte a megjelenteket, s az elnökség nevében javaslatot tett az ülés napirendjére. A központi vezetőség elfogadta az előterjesztést, s a következő napirendet tárgyalta meg: 1. Az elnökség beszámolója az 1969. év fő tapasztalatairól, s az 1970-es év feladatairól. 2. A szocialista munkaverseny 1970. évi fő célkitűzései a vegyiparban. 3. Szakszervezetünk 1970. évi költségvetése. 4. Az elnökség jelentése a központi vezetőség előző ülése óta végzett főbb tevékenységéről. 5. Javaslat a VDSZ soproni üdülőjébe történő beutalások rendszerére. Az első napirendről Szilágyi Sándor, szakszervezetünk főtitkára tartott beszámolót. Szilágyi Sándor beszámolója Bevezetőben utalt a közelmúltban lezajlott eseményekre, az MSZMP Központi Bizottságának ülésére, az országgyűlésre, a SZOT és a kormány vezetőinek tárgyalásaira, valamint a SZOT teljesülésére. E tanácskozások szellemében szükséges meghatározni a Vegyipari Szakszervezet tennivalóit, a gazdálkodás hatékonysága növelésével kapcsolatban, ammely egyedüli forrása az életszínvonal további emelésének. A termelés és a termelékenység problémáit tárgyalva, hangsúlyozta, hogy részben objektív akadályok, technikai lemaradásunk, részben pedig a mai és szubjektív okok, a munka- és üzemszervezés gyengesége, a fegyelem lazasága és a felesleges létszám gátolja a hatékonyság növekedését. E tekintetben sok a tennivaló. Nem szabad azt várni, hogy a minisztérium központilag adjon termelékenységi mutatót és meghatározza a létszámot, azt azonban el lehet várni, hogy a minisztérium javítsa ellenőrző és segítő tevékenységét, tegyen intézkedést az anyagmozgatás, a szállítás megkönnyítésére, végezzen összehasonlító vizsgálatot a hazai és a külföldi termelékenység és önköltségi mutatók alakulásáról. Szükség esetén azonban még az is elképzelhető, hogy a minisztérium közvetlenül beavatkozzék a vállalati gazdálkodásba, ha az sérti a népgazdaság és a lakosság érdekeit. A gazdasági hatékonyság növelése azonban elsősorban vállalati, sőt üzemegységi feladat A fegyelmet központi szabályzókkal, előírásokkal lehet segíteni, de megszilárdítani nem. Meggyőződéssel állíthatjuk, mondotta a főtitkár, hogy ma is fegyelmezett munka folyik azokon a munkahelyeken, és nő a termelékenység is, ahol jól szervezett a munkafolyamat, ahol a gazdasági vezető rendet, fegyelmet tart. Szükséges, hogy a szakszervezeti szervek támogassák, népszerű-sítsék az ilyen típusú vezetőket és segítsék, hogy az egyszemélyi felelős vezetés módszerei tökéletesedjenek. Viszont lépjenek fel az olyan vezetők ellen, akik nem tartják be törvényeinket, a kollektív szerződést, megsértik az üzemi demokráciát és eltűrik a különböző lazaságokat. A beszámoló ezután az életszínvonal alakulásának néhány problémájára tért át. Elmondotta, hogy a vegyiparban is vannak olyan termékek, amelyeknek az ára indokolatlanul emelkedett. Helyes lesz, ha a szakszervezet és különösen a minisztérium jobban ellenőrzi az árakat. Az életszínvonalról Ha van is sok vita a vállalatoknál, abban azonban egységfront van a gazdasági és mozgalmi vezetők közt, hogy növelni kellene a nyereséget. Az lenne fontos, hogy egy olyan szemlélet és gyakorlat alakuljon ki, hogy a termelői ár csökkentése végső soron a gyár, az egyén érdeke is. Az életszínvonal problémái közül kiemelte a beszámoló a béren kívüli juttatások helyzetét, valamint a nyugdíjasok kérdését. A béren kívüli juttatások általában növekedtek, egyes helyeken azonban a szociális és kulturális alap csökkent, és csökkenő tendenciát mutat mindenhol a gyermekintézményekhez való hozzájárulás. A nyugdíjasokkal kapcsolatban kitért azokra az intézkedésekre, amelyekre a közeljövőben kerül sor. Hangsúlyozta, hogy az öregeit ellátásában három területnek van feladata, s egyik sem pótolhatja a másikat. Az állam, bár differenciáltan, de mégis egységesen tud adni nyugdíjat. A vállalat másfajta segítséget is tud adni, de ha anyagit ad, ott már azt is meg tudja nézni, hogy néha egy 800 forintos nyugdíjasnak az egyébként meglevő jövedelme esetleg több, mint egy 1200 forintosé. A gyermeki, egyéb támogatást pedig, ami nemcsak anyagi, sem az állam, sem a vállalat nem tudja nyújtani. A szakszervezeti szerveknek továbbra is ki kell állniuk a bérfejlesztésért, a béren kívüli juttatásokért, a szociális gondoskodásért. De reális talajon kell végezni a meggyőző munkát az anyagi javak létrehozása terén is, mert csak azt lehet elosztani, amit megtermeltünk. A munkaversenyről A következőkben a szocialista munkaverseny irányításánál, értékelésénél szükséges új módszerekről beszélt, amelyek fejlődésünk mai szakaszán jobban és tervszerűbben segíthetik a szükségletre való termelést. A munkaverseny az elmúlt két esztendő során sokkal szélesebb rétegeket foglalt magába, mint a korábbi években. A kutatóintézetek dolgozói, az üzemi műszaki fejlesztők ma már nem kívülállók, hanem arra törekednek, hogy a munkaverseny keretében megkönnyítsék a nehéz munkát, helyettesítsék a tőkés importot... korszerűbb termékeket állítsanak elő. A két év során a tudati elem is erősödött a szocialista munkaversenyben. Nem tisztázott azonban, hogy milyen módszerekkel lehet összehasonlítani, mérni a versenyeredményeket. A legcélszerűbb mérőszám az, hogy egy-egy vállalat vagy üzemrész kollektívája hogyan és miben szárnyalja túl a korábbi évek termelékenységi tevékenységét. Gondolkodni kell azon is, hogy megtettünk-e mindent azért, hogy a dolgozó ismerje tevékenysége célját, ennek hasznosságát, tudja, hogy az átmeneti nagyobb nyereség, amelyet esetleg nem tisztességes úton érnek el, saját kárára is válik. Fontos az is, hogy minden gyár kollektívája gondoljon arra: termékeit fogyasztásra, szükségletre gyártja, tehát saját szükségletére is. Azon is gondolkodnunk kell, hogy jól értelmezzük-e a jelszót: szocialista módon dolgozni, tanulni, élni. A tanulnival nincs különösebb gond, nehezebb annak a meghatározása, hogyan lehet szocialista módon élni, és azt is érdemes megvizsgálni, mit helyes azon érteni, hogy szocialista módon termelni. A szocialista brigádnak nem kötelessége tudni, hogy ő szükségletre termel-e, vagy sem. Annyiban azonban rá tartozik, és felelős is érte, ha rossz a minőség, mert ez gátolja a szükségletek kielégítését. Ez azonban még nem mindenütt mércéje a szocialista címnek Anyagi és erkölcsi elismerés Változtatni kell felfogásunkon az anyagi és erkölcsi elismerés terén is. Többször hallani olyan nézetet, hogy a mai technikai fáradalom következtében csökken az egyén szerepe, s csak alkotó csoportok kollektívája tud kiemelkedő eredményt elérni. Ez nem helyes, hiszen minden csoportban vannak kiemelkedők és kevésbé érdemesek. Ha ezen a szemléleten nem változtatunk, akkor a szocialista brigádokban, s a műszaki és egyéb kollektívákban is az egyenlősdi fog uralkodni. Általában mindenütt tudják, hogy kik azok, akiken elsősorban múlik a műszaki fejlesztés, a termelés sikere. De nem mindenütt ismerik el anyagilag, s különösen az erkölcsi elismerés hiányzik, pedig anélkül az anyagi ugyanúgy nem ér sokat, mint fordítva. Az utóbbi években túlságosan háttérbe szorítottuk az erkölcsi megbecsülést, pedig anélkül az anyagi is csak formális lesz. Mindezekre különösen nagy súlyt kell fektetni a felszabadulás 25. évfordulójára kibontakozó jubileumi versenyben, amelynek feladatait, főbb célkitűzéseit a központi vezetőség külön tárgyalja. Ezután a beszámoló a gazdasági munkaügyi szabályozó módosításával foglalkozott. Röviden ismertette a belkereskedelem szabályozó rendszerének változásait, a szocialista gépimportra ösztönző új szabályozókat és a szubvenció csökkentését az alacsony hatékonysággal exportáló vállalatoknál. Részletesen foglalkozott a jövedelemszabályozás fogyatékosságaival, és ismertette az 1970-ben bekövetkező módosítást, amely szerint a bérszínvonal növekedésének (4%-ig) csak a 70 százalékát kell a részesedési alap terhére elszámolni. Ennek alapján jobban megbecsülhetik a vállalatok a törzsgárdát és a jól dolgozókat, s jobban tudnak a bérben is differenciálni, hiszen a dolgozók jövedelmének több mint 90%-át teszi ki a (Folytatás a 3. oldalon) Befejeződött a Péti Nitrogén Művek 2 milliárd forintos bővítése. Képünkön a bővítés során épített központi javítóműhely, a központi kutató és üzemi laboratórium, háttérben a műtrágyagyár. Békés, boldog új esztendőt kívánunk minden olvasónknak! MIT VÁR AZ ÚJ ESZTENDŐTŐL? Hipszki Mihály, a Fővárosi Gázművek üzemági szlvitikára Üzemágunk fő feladata, szolgáltató jellegű. Elsőrendű feladatunk a főváros lakosságának gázenergiával való zavartalan ellátása. Erre ösztönöz az országos gázprogram és a Fővárosi Tanács levegőtisztasággal kapcsolatos határozata is. E feladat végrehajtása során azonban komoly nehézségekkel kell megküzdeni. Például: a 100 éves vezetékhálózat elégtelensége, szűk keresztmetszete képtelen az igényelt mennyiség leszállítására, az új készülék bekapcsolásával kapcsolatos igények kielégítését korlátozza tényleges létszámhiány, de nehezíti a készülék- az alkatrészhiány is, a munkaerővándorlás létszámcsökkentő hatása stb. Az 1970-es év feladata, hogy üzemágunknál most befejezett átszervezés előnyeit felhasználva, a technikai adottságokat kihasználva, ésszerűbb munkaszervezéssel ellensúlyozza a problémákat. Az üzemág törzsgárdája javaslata alapján a munka dandárjában az I. és a IV. negyedévben teljes munkahéttel fogunk dolgozni a feladatok jobb végrehajtása érdekében és a kisebb igényű II. és III. negyedévben biztosítjuk a dolgozóinknak a csökkentett 44 órás munkaidőből adódó szabad szombatokat. 1970-ben kell kialakulnia az emberi tevékenység ésszerűbb hatékonyságának, a középszintű vezetés színvonal-növekedésének. Ennek érdekében az üzemi demokrácia széles körű alkalmazásával módosítjuk a vállalaton belüli közgazdasági — munkaügyi szabályozókat és növeljük a gazdasági és mozgalmi vezetés felé a követelményeket. A jubileumi munkaverseny — szorosan kapcsolódva az éves vállalati programhoz — egyik biztosítéka a III. ötéves terv sikeres befejezésének, a IV. ötéves terv megalapozásának. Dolgozóink vállalásait követnie kell a beruházási program sikerének, a bekapcsolások tervvel szembeni növekedésének, a gyorsabb , hatékonyabb szolgáltatásnak. Természetes, hogy dolgozóink részére a hatékonyabb termelési tevékenységet automatikusan követni fogja a közvetett és közvetlen juttatások növekedése, mely juttatásokat a módosított kollektív szerződésünkben kívánjuk rögzíteni. Mint magánember az ország dolgozóival egyetértésben azt várom, hogy az új bevált gazdasági irányítás meghozza első gyümölcseit, melyek biztosítják életszínvonalunk további növekedését, szocialista életformánk kialakulását Pilvelli László, a Chinoin Oh. IV. üzemi műhelytitkára Az új esztendőtől elsősorban azt várom, hogy a világon mindenütt béke legyen. A békeszerető népek régi óhaja teljesüljön és végre a nagyhatalmak egyezzenek meg a leszerelés kérdésében. Az új gazdasági irányítás második évétől várom, hogy a termelés vonalán körültekintőbb szervezettség, jobb anyagellátás és ezen keresztül minél kevesebb termeléskiesés legyen. Az üzemekben a nehéz fizikai és egészségre ártalmas munkakörülmények még meglévő hiányosságai szűnjenek meg, hogy dolgozóink szívesen dolgozzanak üzemeinkben. A törzsgárdatagság érdekeit jobban vegyék figyelembe az illetékesek úgy anyagi, mint erkölcsi vonatkozásban, hogy megszűnjön az elmúlt évben kialakult munkaerővándorlás. A jubileumi munkaverseny minden eddiginél tartalmasabb legyen, hogy minél jobb gazdasági eredményeket tudjunk elérni. A szocialista brigádmozgalom továbbfejlesztésének mielőbbi kidolgozását, eredményeinek megfelelő anyagi, erkölcsi megbecsülését, politikai és ideológiai szintjének emelését tudjuk megvalósítani. A fenti elképzelések megvalósításában, mint műhelytitkár, sok teendőt kell, hogy ellásson. Mégis mi az, amit mint műhelytitkár tűz ki feladatául a jövő évi munkájában? Úgy a bel- mint a külpolitikai események, valamint a vállalati feladatok és a mozgalmi életünk mindennapi eseményeinek időbeni tájékoztatását tartom elsősorban fontosnak. Végül, de nem utolsósorban egyéni életében mit vár az új esztendőtől? A következő évtől és minden évtől csak egészséget várok, hogy megvalósíthassam azt, amit a társadalomnak és a családomnak munkámon keresztül nyújtani tudok.