Vegyipari Dolgozó, 1972 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

ELNÖKSÉGÜNK NAPIRENDJÉN: A beruházások hatékonyságának növelése Elnökségünk múlt év de­cemberében megtárgyalta a beruházásokkal kapcsolatos szakszervezeti feladatokat. A határozat összefoglalja a szakszervezeti szervek tevé­­kenységét a vállalatok és a központ szintjén a beruházási folyamat legfontosabb fázi­saiban. A vegyipar területén az ágazatok ismert jellege miatt fokozott súlya van a IV. öt­éves tervidőszakban a beru­házási kérdéseknek. Ez­t meg­indokolja egyfelől az igen magas — mintegy 46 milliárd nagyságrendű — beruházási összeg, másfelől, hogy a leg­jelentősebb beruházások nem­zetközi együttműködés kere­tében valósulnak meg, melyet államközi szerződések alapoz­nak meg. Az elnökség határozata megkülöböztetett részletesség­­gel foglalkozik az előkészítés szakaszának kérdéseivel, azért, mert a vegyipar mint beruházó itt tehet igen sokat, hogy az egész beruházási fo­lyamat hatékonyabb legyen. Jobb előkészítést íme néhány példa: a kiin­duló adatok, valamint a kü­lönböző műszaki, gazdasági feltételek vizsgálata alapján készülő előtanulmányok szak­szervezeti véleményezése se­gítse elő a beruházás megva­lósításáról hozandó döntés megalapozottságát, különösen a létszám biztosításának, a dolgozók várható jövedelmi helyzete meghatározásának szempontjából. A kiviteli tervek elkészítése, elbírálása és elfogadása folya­mán számos olyan probléma merülhet fel, amelyek megol­dásában a szakszervezetnek jelentős segítséget kell nyúj­tani. Fontos, hogy a tervek a jóváhagyott mutatók kere­tein belül maradjanak, vala­mint, hogy a megfelelő határ­időn belül készüljenek el, és a lehető legcélszerűbb, legreá­lisabb megoldási módozatokat tartalmazzák. (Például építési és importhányad csökkentése, modern, hatékony technoló­gia stb.) A beruházások tervezési normái (ezeken belül az igénynormák és költségnor­mák megfelelő összhangja) felülvizsgálatának és korszerű­sítésének kezdeményezése a szakszervezeti mozgalom szá­mára különöse­n fontos — ér­dekvédelmi szempontból — ezért azt folyamatos feladat­tá tesszük. A továbbiakban a normák alkalmazását és betar­tását szükséges ellenőrizni és az illetékes szervek ez irányú tevékenységét figyelemmel kí­sérni. Mind az előkészítés, mind a kivitelezés szakaszában nagy figyelmet kell fordítani a munka termelékenységének növelésére, és a meglevő — je­lentős nagyságrendű — tarta­lékok feltárására. Ezen a te­rületen minden eszközzel se­gíteni kell a gazdasági szerve­ket. Állásfoglalás a döntés előtt A vállalati szakszervezeti szerveknek a segítő és ellenőr­ző munka megfelelő hatékony­ságának biztosítása, valamint a jelenlegi beruházási problé­mák megoldása érdekében már az előkészítés szakaszá­ban szükséges bekapcsolódni a munkába. A beruházási döntéseket el­sősorban abból a szempont­ból is nagy gonddal kell vizs­gálni, hogy a munkavédelmi, egészségügyi és egyéb szociá­lis járulékos célok megalapo­zását megfelelő ráfordítások biztosítják-e. Célszerű, ha a szakszervezeti szerv azt is vizsgálja, hogy az elhatározásra kerülő beruhá­zás az egyetlen módja-e a várható piaci igények kielégí­tésének, és ha igen, tényleg szükség van-e (távlatilag) a piacnak az új termékekre, il­letve magasabb terméktömeg­re. A szakszervezeti véleménye­zés és állásfoglalás terjedjen ki arra, hogy a beruházás épí­tési és berendezés importhá­nyada minél alacsonyabb le­gyen. Elő kell segíteni, hogy a be­ruházási terveknél megszűn­jék az úgynevezett aláterve­­zés, valamint a mindenáron való „beindítás” szemlélete. Társadalmi kontroll A kivitelezés szakaszában jelentkeznek a legnagyobb súlyban és számban azok a problémák és gátló tényezők, amelyek a jelenlegi beruházá­si helyzetet részében meghatá­rozzák. Ezért a szakszervezet­nek ebben a munkafázisban • különös aktivitással kell köz- j­­­reműködni a munka szerv­ezé-­­ sének, a határidők betartásá-­ nak segítése érdekében. A­­ kivitelezés során legtöbbször egyedi, konkrét és nehezen általánosítható problémák je­­­­lentkeznek, ezért szükséges ezeknél a folyamatos ellenőr­ző és problémafeltáró tevé­kenység kifejtése, az illetékes szervek felhívása a hiányossá­gok megszüntetésére. A kivitelezés minden mun­kafázisában a szakszervezeti tevékenység jelentsen egyet a legszélesebb társadalmi kont­roll érvényesítésével, minden döntésre jogosult és végre­hajtásra kötelezett szerv és vezető felelősségének adott esetben történő felvetésével. A beruházási javak piacán döntő szerepet betöltő válla­latok illetékes szakszerveze­ti központjaival, az építő és a vasasszakszervezet elnökségé­vel a VDSZ elnökségének szo­rosan együtt kell működni a beruházási folyamat problé­máinak hatékony megoldásá­ban. A társszakmákkal történő együttműködés hatékonyságá­nak fokozása érdekében „együttműködési megállapo­dást” kell kötni az építők, va­sasszakszervezetek elnökségei­vel. A megállapodás tartal­mazza azokat a feladatokat és módszereket, amelyek tekinte­tében közös tevékenység va­lósítható meg. A Forte laborétól­­ a Rádióegyetem nyilvánosságáig 1971. október 4-én a meghí­vott szakemerek nagy érdek­lődéssel várták a Magyar Bio­kémiai társaságban az előadás megkezdését. A címe ez volt: „Az élet kémiai alapegysége, a CHEMOTON”. Mi lehet az a chemoton — találgatták, s érezték, hogy nem mindennapi előadásban lesz részük. Erre utalt az is, hogy a rádió kü­­lönvonalat épített ki, s a tel­jes előadást — a vitával együtt — rögzítette a népszerű Rádióegyetem-sorozat számá­ra. December közepén a hall­gatók százezrei megismerték az előadó, dr. Gánti Tibor vegyészmérnök, biokémikus itt nyilvánosságra hozott el­méletét, amelyben az élet lé­nyegét, az élet alaptörvényeit kereste. A szokástól eltérően, nem a bonyolult élőlények fe­lől haladt az egyszerűbbek felé, hanem élettelen kémiai folyamatokat szervezett rend­szerekké, s rendszerei egyre több olyan sajátosságot mutat­tak, amelyek eddig csak az élővilágban voltak ismerete­sek. Majd bemutatott egy olyan rendszert, amely már az élők minden általánosságával rendelkezik. Ezt, mint az el­vileg legegyszerűbb élő ké­miai rendszert, nevezte el az élet kémiai alapegységének — chemotornak. Az elméletet mindenütt ma­tematikai bevezetésekkel tá­masztotta alá, s végül — a vi­lágon először­ — egyenlet for­májába öntötte az élet alapel­vét, azt a törvényt, amely az élet az élettelentől megkülön­bözteti. Dr. Gánti Tibor a váci gim­názium tanulója volt. Követ­keztek az egyetemi évek, s ma neves vegyészmérnök, öt évvel ezelőtt jelent meg első könyve „Forradalom az élet kutatásában” címmel. Az idei téli könyvpiac újdonságai között találjuk „Az élet prin­cípiuma” című kötetét. A szakmai munka mellett a tu­domány népszerűsítésében is aktív szerepet játszik. Gyak­ran találkozunk vele a tele­vízióban, a rádióban és külön­böző folyóiratok hasábjain. Elméletének következmé­nyeit — ha kiállja a tudomá­nyos világ kritikáját — ma nagyon nehéz lenne felmérni. Nemcsak teljesen új szemléle­tet hoz a biológiába, nemcsak egyértelmű magyarázatát adja az élet keletkezésének, de megnyitja a lehetőséget a mes­terséges élő rendszerek előál­lítása felé is. Papp Rezső 1­971. évi tapasztalatok, ez évi tervek Az év befejeztével, mint mindenütt, a szakszervezeti területek is értékelték az el­múlt év munkáját. A végzett munka tapasztalatait levonva, meghatározzuk az új év fel­adatait. A Borsodi Vegyi Kombinát az 1970. évhez viszonyítva, 1971-ben mintegy 12 százalék­kal növelte termelési értékét. A termelés vonalán bekövet­kezett eredményhez szakszer­vezeti bizottságunk is nagy­mértékben igyekezett hozzájá­rulni a mozgalmi munka adta lehetőségekkel. Külön és nagy súlyt fekte­tünk a vállalati negyedik öt­éves terv készítése során a szakszervezeti testületünk­re háruló feladatok elvégzé­sére. Itt meg kell említenünk, hogy olyan probléma megoldá­­sánál tettünk operatív lépése­ket, mint például a vállalat jelenlegi gazdasági helyzetét alapul vett 11 százalékos, öt évre vonatkozó személyi jö­vedelem — melyet annyian kevésnek tartottunk — a vé­gén 17,1 százalékkal lett el­­­­fogadva a Nehézipari Minisz­térium által. Nagy gondot fordítottunk azokra a dolgozókra, akiknek szociális helyzete segítséget igényelt. Segélyezésre 1971-ben mintegy 500 000 forintot for­dítottunk. A segélyek odaítélé­sénél kiemelten kezeltük a nagycsaládosokat, valamint nyugdíjasainkat. 110 000 forin­tot fordítottunk nagycsaládos dolgozóink intézményes meg­segítésére. Külön szekcióként bonyolítottuk le például a szeptemberi, iskolaév előtti, valamint a karácsonyi ünnepe­ket megelőző segélyezést. Vállalatunk dolgozói közül 1100 személyt részesítet­tünk kedvezményes üdül­tetésben. Szakszervezeti bizottságunk a gazdaságvezetéssel közösen igyekezett az év folyamán a dolgozók szociális, béren kí­vüli juttatását a lehetősége­ken belül biztosítani. Dolgozóink lakáshelyzetének javítása érdekében a gazda­ságvezetéssel közösen igen széles körű munkát fejtettünk ki. Azoknál a dolgozóknál, akik lakást igényeltek, kör­nyezettanulmányt végeztünk és így a sürgősségi sorrend alapján tettük meg javasla­tainkat az elosztásoknál. 1971. július 1-ig 206 lakást tudtunk bizto­sítani. Kislakásépítési akció kereté­ben ebben az évben 1 millió forintot biztosítottunk kollek­tív szerződésben, mely összeg­ből 10 000 forinttól 100 000 fo­rintig adtunk kölcsönt dolgo­zóinknak, kamatmentesen. To­vábbi 200 000 forint áll dolgo­zóink rendelkezésére a része­sedési alapból lakáshasználat­­bavételi díj befizetésére, mely egy-egy igénylő esetében a 10 000 forintot nem haladhatja meg. Törzsgárdatagjaink meg­becsülését szolgáló intézkedés, hogy e kölcsönformánál meg­valósítottuk az 50 százalékos visszafizetési kedvezményt A munkavégzés biztonságo­sabbá tétele, valamint a bal­esetek megelőzése érdekében is jelentős munkát végzett a szakszervezeti bizottság. Elem­ző munka alapján a szakszer­vezeti tanács ülése tárgyalta a vállalat évi munkavédelmi helyzetét, határozta meg a legfontosabb tennivalókat. A munkavédelem társadalmasí­tására több intézkedést tet­tünk. Jelentős eredményként említ­hető meg, hogy intézkedésünk alapján az 1970. évi 137 000 túlórával szemben 1971-ben csupán 70 000 túlóra merült fel. Dolgozóink tömegpolitikai oktatása érdekében széles körű szervezőmunkát fejtettünk ki. Társadalmi aktívák bevoná­sával három témakörben 08 csoportban 1183 dolgozót is­koláztunk be, összehasonlítás­ként: 1970-ben 657 dolgozó volt beiskolázva. Vállalatunk csaknem 5200 dolgozójával kapcsolatban igen sok olyan gond, prob­léma vám, melyeknek meg­oldása meghatározója jövő évi feladatainknak. Alapvető feladatnak és cél­kitűzésként jelöljük meg a a dolgozók szociális és munkakörülményeinek ja­vítását. — Tervszerűbb munkavédel­mi tevékenységgel kívánjuk a balesetek megelőzését elő­segíteni. — Fokozottan segíteni és kezdeményezni kívánjuk a vállalat törzsgárdatagság na­gyobb anyagi és erkölcsi megbecsülését. — A vállalat anyagi lehető­ségeihez mérten elősegíteni kívánjuk vállalatunk nődolgo­zóinak jobb élet- és munka­­körülményeit.­­ Kiemelten kívánjuk ke­zelni azokat a fiatalokat, me­lyek a szakszervezeti munka hatékonyságát segítik elő. En­nek érdekében a SZOT, az SZMT és a VDSZ határozatait figyelembe véve átdolgozzuk a vállalati szakszervezeti szer­vek hatás- és jogkörét. — Az új működési szabály­zatban bővíteni kívánjuk a műhely- és osztálybizottságok hatás- és jogkörét azért, hogy ezen keresztül is elősegítsük a dolgozók ügyeinek gyors, ha­tékony intézését. — Nagyobb lehetőségeket kívánunk biztosítani a szak­­szervezeti tisztségviselők okta­tása terén.­­ Megteremteni kívánjuk annak lehetőségét, hogy azok­nak a dolgozóknak, akik 1972- ben, valamint a következő években mennek nyugdíjba, jutalomüdülést biztosítsunk. A fent írtakban csupán főbb célkitűzéseit ismertettem a szakszervezet vezető testületé­nek. Mégis látható, hogy a BKV szakszervezeti bizottsága 1972-ben is legfőbb feladatá­nak tartja a termelési tevé­kenység segítése mellett a dol­gozók élet- és munkakörülmé­nyeinek javítását. Zavadovics László szb-titkár Amíg a döntőbizottság meghozza a határozatát Az évek folyamán sok szó esett a vállalati munka­ügyi döntőbizottságokról. A régi, majdnem családias jellegű egyeztető bizottságok fokozatosan átalakultak első­fokú jogszolgáltató hatósággá. Az átalakulás azonban nem változtatta meg a lényeget, csak a mérlegelési lehetőségek százalékát csökkentette, na­gyobb szerepet kapott a törvé­nyek értelmezése. A döntőbi­zottsági tagokról szeretnék egy pár szót szólni, akik mérle­gelnek, méltányolnak és dön­tenek. A könnyebbség kedvéért a végén kezdem. Az elnök kihirdeti a határo­zatot, a felek eltávoznak. De mi történik a határozat kihir­detése előtt és után. Nyuga­lom nincs, az biztos, főleg a tagok számára nem. Az ügyek általában még a jogerős ha­tározatok esetében sem érnek véget a tárgyalással. Pszichi­­k­ailag tovább gyűrűznek és beszédtémát képeznek. A ta­gokat kérdésekkel ostromol­ják, sőt a kevesebb igazság­­érzettel rendelkezők támadják is. Ezek után önkéntelenül fölmerül a kérdés: miért vállalják ezt a há­látlan társadalmi munkát? A felelet egyszerű: a tagok olyan tulajdonságokkal ren­delkeznek, amelyek alkalmas­sá teszik őket erre a munká­ra. Ezeknek a tulajdonságok­nak kell hatniuk az egész ügy menete alatt, a tárgyalás so­rán és után. Nézzük meg egyenként. Az MDB tagjának nagyfokú valóságérzettel kell rendelkez­nie. A tények között meg kell éreznie az igazságot, és ezt az érzést követve kell vi­lágossá terni az ügyet, oly­módon, hogy személyeskedés­re ne legyen a feleknek le­hetőségük. Közben arra is vi­gyázni kell, hogy a fő motívu­mok láncolatától ne legyen nagy kitérés, vagyis nem sza­bad elveszni a részletekben. Igen fontos, hogy az MDB- tag át legyen itatva szocialis­ta humanizmussal. A mérlege­lésnél és a méltányolásnál — ahol erre van lehetőség — a DB-tagban összeütköz­nek a társadalmi és az emberi szempontok, lénye­gében az érdekek ütköz­nek. A két szempontot úgy kell összehangolnia, hogy az mindkettőt kielégítse, azaz ér­vényesüljön a szocialista hu­manizmus alapelve. Erre cini­kus ember nem képes, csak olyan, aki eszmeileg, erkölcsi­leg elkötelezte magát a szocia­lizmus mellett. Nagyfokú rutinra és pszi­chológiai érzékre is szükség van. Az esetek egy részében nem tud egyik fél sem töké­letes bizonyítékkal szolgálni. Mégis dönteni kell, mégpedig igazságosan, a törvény helyes alkalmazásával. Ezt csak a tagban lévő pszichológiai ér­zés segítségével lehet meg­nyugtatóan megvalósítani. Szükség van „tudatos felej­­tés”-re is. A tárgyalás meg­kezdésétől kezdve a DB-tag, legalábbis lélekben, nem a vállalat alkalma­zottja, ezt el kell felej­tenie. Ugyanis ha arra kezd gondol­ni, hogy mit fog szólni ez, vagy az, ha így vagy úgy fog­lalunk állást, akkor az igaz­ság már csak fóliában ugrál. Esetenként bátorságra is szükség van. Bizony bátorság kell ahhoz, hogy a tag, ha szükséges, kellemetlen kérdé­seket tegyen fel magasabb be­­osztásúaknak, vagy ami még rosszabb: vele egyívású, régi dolgozóknak. Bátorság kell ahhoz is, hogy tárgyalás után szembenézzen a következmé­nyekkel. Könnyen a szemébe vághatják: a pártatlansága csak azért érvényesült a pana­szos érdekében, mert valahol együtt ittak meg egy korsó sört. Sorolhatnék még egy pár szükséges tulajdonságot, de ér­telmetlen volna, a teljesség szinte elérhetetlen. Az eddi­giek sem szorulhatnak köny­­nyen egy emberbe, de három­ba igen. Az igaz, hogy a fenti tulajdonságok hatnak a tár­gyalás előtt és alatt, de ami­kor vége van, újra tele va­gyunk gátlásokkal és kétsé­gekkel. Szükséges lenne időn­ként ennek leküzdésére erköl­csi politikai támogatásunk. Talán még annyit mondanék el a tudálékosság veszélye nél­kül, hogy az igazságos VMDB-hatá­rozatok visszahatnak a vállalat életére. Csökkentik a belső feszültsé­geket, tárgyilagosságra és na­gyobb körültekintésre kény­szerítik a vezető beosztásban levőket, fegyelemre szorítják a dolgozókat. Tehát a vállalat életében pozitív szerepet töl­tenek be. Ha megnézzük a Kőbányai Gyógyszerárugyár VMDB-sta­­tiszti­­káját, akkor kiderül, hogy a munkaügyi viták száma 190­1-ben 31, 1968-ban 19, 1969- ben 26, 1970-ben 22, 1971-ben 16 volt. Az 1971-ben tárgyalt 16 ügyből 7 esetben helyben­hagyta a VMDB a panaszos kérését, 9 esetben elutasította azt. A TMDB-hez 4 fellebbezést nyújtottak be határozatunk el­len. A TMDB minden eset­ben jóváhagyta a VMDB dön­tését. Egy ügy elbírálása folya­matban nem­ a Központi Kerü­leti Bíróság előtt. Ebben dön­tés még nem született. A tények azt mutatják, hogy VMDB-nk eredményes évet zárt le. Befejezésül még csak annyit mondanék el, hogy a VMDB- tagok munkájukért hálát nem várnak, de megbecsülést igen. Nagy Ödön Kőbányai Gyógyszerárugyár VMDB elnök Jubileumi aranygyűrű 25 évi törzsgárdatagságért A Budapesti Vegyiművek dolgozóinak csaknem kétharma­da tagja a törzsgárdának. E szép számból különösen ki­emelkedő, hogy jelenleg 138-an több mint 25 éve dolgoz­nak vállalatunknál. Az egyéb anyagi és erkölcsi megbe­csülésen túlmenően részükre átlag 10 grammos súlyban ju­bileumi arany pecsétgyűrűt ajándékoztunk házi ünnepség keretében képünkön: Poros Tamás igazgató és Janovicz Balázs szb­­titkár az elnökségben helyet foglaló Medveczky Irénnek nyújtja át a pecsétgyűrűt VEGYIPARI DOLGOZÓ .

Next