Vegyipari Dolgozó, 1973 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK. A MAGYAR VEGYIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÄM ÄRA: 50 FILLÉR 1973. JANUAR Napirenden az 1973. évi tervfeladatokkal kapcsolatos szervezeti tennivalók Ülésezett szakszervezetünk központi vezetősége Szakszervezetünk központi vezetősége december 20-án ülést tartott. A tanácskozás napirendje: 1. Az 1973. évi tervfeladatokkal kapcsolatos szak­­szervezeti tennivalók. Előadó: Dajka Ferenc főtitkár. 2. Javaslat a központi vezetőség 1973. évi ülésrend­jére. Előadó: Kamarás Mihályné titkár. 3. Javaslat a központi vezetőség 1973. évi költség­­vetésére. Előadó: Bodnár László főkönyvelő. Dr. Zádor György, szak­­szervezetünk alelnöke nyitot­ta meg a Központi Vezetőség ülését. Üdvözölte a köz­ponti vezetőség tagjait, me­leg szeretettel köszöntötte Vá­­lyi Pétert, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagját, a Mi­nisztertanács elnökhelyettesét, Földvári Aladárt, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsának elnökét, Gór Nagy Sándor nehézipari miniszterhelyettest. Megemlékezett Szatmári Fe­renc elvtársról, Központi Ve­zetőségünk tagjáról, a párt, a munkásosztály hű fiáról, harcosáról, aki eltávozott az élők sorából. A Központi Vezetőség tagjai egyperces felállással adóztak Szatmári Ferenc emlékének. Ezek után felkérte Dajka Ferenc főtitkárt, terjessze a központi vezetőség elé az el­nökség szóbeli beszámolóját. A párt meghallgatta a szakszervezetek javaslatait Dajka Ferenc bevezetőjében utalt az MSZMP KB novem­ber 14—15-i, a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa tel­jes ülésének állásfoglalására, melynek figyelembevételével jelöljük meg szakszervezetünk 1973. évi feladatait. Pártunk értékelte — mon­dotta — a X. kongresszus óta eltelt időszakot, határozataival jó feltételeket teremtett a IV. ötéves terv hátralevő idősza­kában a gazdasági élet továb­bi erősítéséhez, a tervezett életszínvonal-politikai célok megvalósításához, a tömegak­tivitás fokozásához. Mint min­den nagy jelentőségű kérdés eldöntése előtt, úgy most is igényelte a párt a szak­­szervezetek véleményét, ja­vaslatait. Elmondhatjuk, hogy a párt, a szakszervezetek ja­vaslatait lényegében elfogad­ta, határozatában érvényre juttatta. Egyetértünk a Központi Bizottság határozatával és megvalósításában szakszerve­zetünk eszközeivel tevéke­nyen részt veszünk. A to­vábbiakban elmondotta, hogy a vegyipari munkások és ér­telmiségiek döntő többsége helyesléssel és megelégedéssel fogadta a párt novemberi ha­tározatát. Egyetértenek a X. kongresszus által megje­lölt fő politikai vonal meg­erősítésével és bizakodva vették tudomásul, hogy a párt következetesen felszá­molja a gazdasági és társa­dalmi élet különböző terüle­tein a szervezett dolgozók ál­tal kifogásolt negatív jelen­­ségeket. A továbbiakban elmondotta, hogy a Nehézipari Miniszté­riummal együttműködve, szak­­szervezetünk elnöksége össze­gezte és elemezte a vállala­tok 1973. évi tervelképzelé­seit, és az 1972-es gazdasági év főbb tapasztalatait. Az 1973. évi tervfeladatokra vo­natkozó központi vezetőségi állásfoglalást kivonatosan la­punk más helyén közöljük. Felelősség és demokrácia Az elemzés alapján meg lehet jelölni szakszervezeti szerveink fő feladatait. Ma egyik legfontosabb feladatunk­nak a vegyiparban azt tart­juk — mondotta —, hogy szakszervezetünk minden szervezete és aktivistája meg­értse és megjelölje saját tennivalóját az iparági, vál­lalati, munkahelyi, gazdasá­gi célok megvalósításában. Fe­lelősséget érzünk azért, hogy a vegyipar minden ágazata és munkahelyi kollektívája tel­jesítse az irányában támasz­tott népgazdasági elváráso­kat a következő esztendőben. Ha mi következetességet aka­runk a fő politikai célok meg­valósításában, ha következe­tességet igénylünk a gazdasá­gi, ideológiai, kultúrpolitikai célkitűzéseinket eltorzító je­lenségek felszámolásában — és ezt joggal akarjuk —, akkor nekünk a vegyipari dolgozók felelősségét is erő­sítenünk és fejlesztenünk kell a feladataik kötelességszerű ellátásában. Ez, ma szak­­szervezetünk szervező és ne­velő munkájának legfontosabb célja és tartalma. Szakszervezetünk főbb ten­nivalóira áttérve, a munkahe­lyi, az üzemi demokrácia fej­lesztésének fontosságáról szó­lott. A beosztottak, munkások és szakemberek — mondotta — egyre inkább igénylik, hogy jobban beleszólhassanak a vál­lalat, a munkahelyek vezeté­sébe és az eddiginél jobban érvényesüljön véleményük és javaslatuk a gazdasági dönté­sekben. Ezért tartjuk szük­ségesnek és állítjuk követel­ményként szakszervezeti szer­veink elé, hogy az üzemi de­mokrácia fórumain mindenhol megtörténjen a dolgozók érde­mi tájékoztatása vállalatunk, szűkebb munkaterületük 1973. évi célkitűzéseiről, a jövedel­mük várható alakulásáról. Bí­rálta azokat a gazdasági ve­zetőket, akik még ma is sok esetben formalitásnak, köte­lezően előírt feladatnak tekin­tik az üzemi demokratikus fó­rumok tájékoztatását. Szakszervezeti szerveinknek segíteniük kell azt a felisme­rést — vezetők és beosztottak körében egyaránt —, hogy az 1973-as évben a nagyobb ter­melést, műszaki és hatékony­­sági feladatainkat a vegyi-, az alumínium- és a kőolaja­iparban csak akkor tudjuk megvalósítani, ha a vezetők és kollektívák az eddigieknél jobban építenek egymás ta­pasztalataira. A szocialista munkaverseny­ről szólva, elmondotta: az a tapasztalatunk, hogy a szo­cialista munkaverseny to­vábbfejlesztésére vonatkozó párthatározat gyakorlati meg­valósítása elkezdődött, új len­dület figyelhető meg a szo­cialista munkaverseny-mozga­­lom szervezésében, irányítá­sában és bizonyos mértékben annak tartalmában is. Ezt, a pezsgésben levő helyzetet kell tartósítani, illetve felhasznál­ni arra, hogy a szocialista munkaverseny-mozgalomban a vegyipari dolgozók nagy több­sége önkéntes és konkrét kö­­telezettséget vállaljon gaz­dasági feladataink jobb és hatékonyabb elvégzésére. A szakszervezeti szervek a vegy­ipari dolgozók körében mé­lyítsék azt a felismerést, hogy életszínvonal-politikai cél­jaink, szűkebb értelemben bé­rük és jövedelmük csak úgy teljesülhet, ha következete­sen megvalósítjuk a vegyipar termelési, beruházási, általá­ban gazdasági célkitűzéseit. Politikai szervező és ne­velőmunkával segítsék elő a dolgozók, a szocialista brigá­dok kollektíváinak önkéntes vállalásait azért, hogy a mun­kaköri kötelezettségeken fe­lül több és jobb munkával járuljanak hozzá termelési feladataik ellátásához. Szakszervezeti bizottsága­ink az üzemekben őrködjenek azon, hogy a munkaverseny­ben élenjáró kollektívák és személyek megfelelő anyagi és erkölcsi elismerésben ré­szesüljenek, ismertessék az eredményeket a kollektívával, a versenyeredmények, el­döntésének biztosítsanak kel­lő nyilvánosságot. A továbbiakban a gazdasá­gi vezetők és a szakszerve­zeti aktivisták együttműkö­désének fontosságáról szólott, felhívta a figyelmet a meg­felelő munkamegosztásra. A termelékenység tartalékai A termelékenységről szólva, elmondotta, hogy a vállalatok a termelés növekedését mint­egy kétharmad részben a termelékenység emelésével kí­vánják elérni. A szakszerve­zetnek az a véleménye, hogy mindenhol egyedi vizsgáló­dás és elbírálás alapján kell állást foglalni a termelékeny­ség növelését célzó előirányza­tokat illetően. Becslések és számítások szerint a munka­termelékenység növeléséhez, az önköltség csökkentéséhez a vegyipari vállalatok többsé­ge még meglehetősen jelen­tős tartalékkal rendelkezik. A továbbiakban a munka- és üzemszervezésről szólott. Szóvá tette az ezzel történő alaposabb foglalkozást, amely­hez a szakszervezeti szervek is adjanak hathatós támoga­tást. Sürgette azoknak az ésszerű szervezési intézkedé­seknek a számbavételét, meg­valósítását, amelyek viszony­lag gyorsan realizálhatók, tar­talékok feltárását eredmé­nyezhetik az üzemekben. Ja­vasolta és az üzemi szer­vezetek elé követelményként állította, hogy a tervezett szervezési intézkedéseket — mivel azok a dolgozókat va­lamilyen módon érintik — az üzemi demokrácia ren­dezvényein alaposan vitas­sák meg. Mindenkinek, de differenciáltan Szakszervezetünk helyesli a népgazdasági méretekben elő­irányzott ár- és béremelése­ket, az árak emelésének kom­penzálását. Úgy véljük — mondotta Dajka elvtárs —, az előirányzott intézkedések szükségesek voltak. A terve­zett intézkedések, az ipar­ágainkra előirányzott gaz­dasági célkitűzések teljesítése a IV. ötéves tervben fogja biztosítani a vegyipari dolgo­zók életszínvonalának növe­kedését is. Nézzük meg ezek­nek a gondolatoknak a tük­rében, hogy elégedettek lehe­tünk-e a vállalatok által elő­irányzott 1973. évi bér- és jövedelemnövekedéssel? A bé­reket mintegy 4,1 százalékkal tervezik emelni a vegyipari vállalatok. Figyelembe véve a munkások és művezetők szá­mára központilag előirány­zott egyszeri 8 százalékos bér­emelést is, ezt az előirányza­tot reálisnak és kielégítőinek tartjuk. Természetesen ez egy átlagszám, amely az egész vegyiparra vonatkozik. Most az a feladat áll szakszervezeti szerveink előtt, hogy a terme­lékenység növelésével, a gaz­dasági hatékonyság javításá­val segítsük elő a tervezettnél magasabb keresetek elérését. (Folytatás a 2. oldalon.) Az ülés elnöksége: Gór-Nagy Sándor, Dajka Ferenc, Vályi Péter, Dr. Zádor György, Földvári Aladár Köszöntjük a 100 éves Népszavát Ebben az évben ünnepli fennállásának centenáriumát a magyar szakszervezeti mozgalom központi lapja, a Népszava. 1873. január 5-én jelent meg először a Munkás Heti Kró­nika, amely néhány év múlva Népszava címmel látott nap­világot. A 100 év óta tevékenykedő lap gazdag, szép múltra tekint vissza. Mindig és mindenkor a dolgozó tömegek, a munkásosztály érdekeiért harcolt, küzdött a jobb munkafel­tételekért, a szakszervezeti mozgalom jogainak betartásáért. Harcosa volt és maradt a munkásosztály igazi érdekeinek. A Horthy-fasizmus éveiben is következetes harcot foly­tatott a lap a haladásért. Hirdette a szocialista eszméket, küzdött a kizsákmányolás, a fasizmus ellen. Az idősebb ge­neráció tagjai közül még sokan emlékeznek a Népszava em­lékezetes karácsonyi számára, amely bátran kiállt a fasiz­mus ellen, a nemzeti összefogás politikai fóruma volt. A ne­héz időkben —, mint legálisan működő­ munkáslap, a kom­munisták szócsöve is volt —, hirdette és terjesztette a szo­cializmus eszméinek igazságát, mozgósította a dolgozókat a tőke, a kizsákmányolás, a fasizmus elleni harcra. A felszabadulás után megújulva, hatókörét kiszélesítve, szabadon a munkásosztály érdekeiért küzdött, továbbra is töretlenül. Megőrizve nemes forradalmi hagyományait, hir­dette a szocializmus felsőbbrendűségét, mozgósította a dol­gozókat a szocialista építő munkára. Fellépett a dolgozók jogos érdekeinek védelmében. Ezt a munkát folytatva, hir­deti ma is a szocialista eszméket, segíti formálni a dolgozók öntudatát, küzd a nemzetközi szakszervezeti mozgalom egy­ségéért, segíti a mindennapi szakszervezeti munkát. A legutóbbi években mint a magyar szakszervezetek központi lapja, elsősorban a szakszervezeti mozgalom szem­pontjából elemzi és értékeli a szocializmus építésének ered­ményeit, széles körben bemutatja azokat. Következetesen szóvá teszi nemcsak a nagy társadalmi problémákat, hanem a munkásokat nap mint nap foglalkoztató, bosszantó „apró” ügyeket, amelyek megoldása egy-egy embertől függ. A lap következetesen kiáll a Magyar Szocialista Mun­káspárt politikája mellett, hirdeti a párt politikáját, magya­rázza annak egyes részkérdéseit, főleg a szakszervezeti moz­galmat illetően. A Népszava számtalanszor propagálója volt a vegyipar, szakszervezetünk eredményeinek is, segítséget nyújtott a hibák feltárásában, jelzésében. A vegyiparban dolgozó több ezer aktivista a jövőben is számít és épít a Népszava segítsé­gére. A dolgozók is mind többet fordulnak tanácsért a lap­hoz, szívesen olvassák cikkeit. A 100. évfordulón a szervezett vegyipari dolgozók nevé­ben is meleg szeretettel köszöntjük a Népszavát. Magyar-szovjet gyógyszer-kooperáció A magyar—szovjet gyógy­szeripari kooperációban gyár­tott termékek értéke 1972-ben már elérte a hárommillió ru­­belt. A közös termékek a Chinoinban, a leningrádi gyógyszergyárban és a kauna­­si Sanitas gyógyszergyárban készülnek. Megháromszorozódott az alumínium félkész- és késztermékek gyártása A szovjet—magyar timföld­­aluminium egyezmény első évtizede Fejér megye bauxit­bányászatára és aluminium félkésztermelésére is nagy ha­tást gyakorolt. 1972. végén befejeződött az évi 400 ezer tonna kapacitású Iszka 11. bányaüzem kiépítése. A beruházás érdekessége, hogy — a magyar bauxitbányászat először — a föld alatti munka­helyektől a külszínig automa­tizált gumiszalag-rendszer szállítja a bauxitot. A Szovjetunióból érkező aluminiumtömböket főleg a Székesfehérvári Könnyűfém­műben dolgozzák fel. Az egyezmény első évtizede alatt háromszorosára emelkedett a gyár termelése.

Next