Vegyipari Dolgozó, 1976 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR VEGYIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR 1976. JANUÁR Boldog kij esztendőt kívánunk minden kedves olvasónknak! Szovjet vegyipari delegáció Borsodban Január 7-én Visztov, a Szovjetunió vegyipari minisz­terének helyettese vezetésé­vel vegyipari delegáció láto­gatott a BVK-ba. A vendé­geket Körtvélyesi István, a vállalat igazgatója fogadta. Felkeresték az ammóniagyá­rat, a karbid- és acetilén­üzemet, a vállalat bemutató­­termét és a helyszínen tájé­kozódtak a 11 milliárd forin­­­tos nagy beruházásról. A vendégek a kora délutá­ni órákban a Tiszai Vegyi Kombinátba látogattak. Itt Szénási Tibor műszaki igazga­tóhelyettes köszöntötte a de­legáció tagjait, akik megtekin­tették az olefingyárát. A ven­dégek ezután visszautaztak a fővárosba. Öltöző­­ fürdő 4,7 millióért Évről évre jelentős összeget fordít a fürdőgyártelepi Nit­­rokémia Ipartelepek a munkakörülmények javítására, a szo­ciális létesítmények fejlesztésére. Ebben az évben korszerű­sítésre, felújításra több mint egymillió forintot költöttek, kiemelkedik ebből a VI. gyárrészlegben a százszemélyes öl­töző és fürdő bővítése. Új beruházás a 4,7 millió forintos költséggel megépült 150 személyes öltöző és fürdő, amely az L-üzem dolgozóinak kényelmét szolgálja. Az öltöző és fürdő­ épületben kapott he­lyet az önkiszolgáló rendszerű, korszerű étterem is. Az épület berendezésénél, belső rendbetételénél az üzem szocialista brigádjai 240 óra társadalmi munkát vállaltak és teljesítettek. A Nitrokémia Ipartelepek jövőre is közel egymillió forin­tot fordít a szociális létesítmények további korszerűsítésére és bővítésére. Cs. J. Szakszervezetünk fel vegyipar 1976. évi gazdálkodásának segítésében A központi vezetőség üléséről Szakszervezetünk újonnan megválasztott központi vezető­sége 1976. január 16-án tartot­ta meg első ülését. Az ülésen megjelent és felszólalt Vinizlai Gyula, a SZOT titkára, Zsen­­gellér István miniszterhelyet­tes és dr. Jandek Géza, a SZOT közgazdasági osztályvezetője. Takács Sándor elnök meg­nyitó szavai után, az elnökség nevében Tóth Imre titkár, tar­tott az írásos anyaghoz szó­beli kiegészítést. A napirendben megfogalma­zottak szerint beszélt a vegy­iparhoz tartozó vállalatok 1976. évi gazdálkodásának irányel­veiről, és a szakszervezet fel­adatairól, a vegyipar 1976. évi­­gazdálkodásának segítésében. Mint eddig, úgy 1975-ben is részese volt szakszervezetünk annak, hogy a vegyipar, az alumíniumipar, a kőolaj- és gázipar a tervezettet meghaladó mértékben növelte a ter­melést, a hatékonyságot, helyesen érvényesítette az ész­szerű anyag- és energiatakaré­kosságot, meggyorsította az üzem- és munkaszervezés fej­lesztését. Mindezek a nagyjelentőségű eredmények a vegyipari mun­kások, műszakiak, alkalmazot­tak, vezetők és beosztottak is­mételt helytállását bizonyít­ják, ezért az elnökség köszö­netét fejezi ki. Jól tudjuk valamennyien, hogy olyan időszakban mun­kálkodtunk és munkálkodunk amikor a gazdálkodás külső és belső feltételei egyre nehe­zebbé, bonyolultabbá válnak. A tőkés gazdaság válságát kí­sérő világpiaci alapanyagár­robbanás, a spekulációk követ­keztében jelentkező csere­arányromlás — széles nemzet­közi kapcsolataink miatt — érzékenyen érintik a magyar népgazdaságot és ezen belül még hangsúlyozottabban a vegyipart is. A nehezebb feltételek az ed­digieknél is jobban reflektor­fénybe állítják termelő mun­kánk, gazdálkodásunk és — te­gyük hozzá — politikai, moz­galmi munkánk gyengeségeit. A szüntelenül változó, bonyo­lódó körülmények között foko­zottan éreztük a munka- és termelésszervezés hiányossá­gait, a vezetés rugalmasságá­nak, előrelátásának, kezdemé­nyezőkészségének nem kielégí­tő voltát. Az igazsághoz tarto­zik az is, hogy ezek — és egyéb jelenségek — ha most élesebben is mutatkoznak, azért mégis csak a kisebb ré­szét adják az összképnek. Más oldalról: olyan időszak­ban munkálkodtunk, amikor lezajlott a XI. pártkongresszus, amely elemezve a szocialista fejlődést, egész népünk mun­kájának prospektívát adott, le­zajlott szakszervezetünk kong­resszusa és a magyar szakszer­vezetek kongresszusa amelyek mindennapjaink gyakorlatává tették a pártkongresszus célki­tűzéseit. Politikai életünk e nagy je­lentőségű eseményei felpezsdí­tették és erős töltést adtak gazdasági és mozgalmi mun­kánknak, amit csak erősített az a tény, hogy a IV. ötéves terv befejezésén munkálkod­tunk. Tető alá hoztuk azt a nagy , gazdasági építményt, amelynek alapjait 1970-ben tettük le. Arra törekedtünk, hogy a szocialista munkaver­­seny-mozgalom, ezen belül is döntően a szocialista brigád­mozgalom mélységében és szé­lességében jobban átfogja a termelő és mozgalmi munkát, és méginkább helyes irányba befolyásolja a kollektívákban feszülő tettrekészséget, alkotni vágyást. A központi vezetőség célki­tűzéseinek megfelelően 1975- ben az átlagbérek mintegy 6,7 százalékkal növekedtek. A munkásoknál ezt meghaladó, mintegy 7 százalékos növeke­dés realizálódott, míg az al­kalmazottak bére 6,2 százalék­kal emelkedett. Jóleső érzéssel szólhatok ar­ról is, hogy a vállalatok teljesítették a IV. ötéves terv szociális, üzemegészségügyi és mun­kavédelmi célkitűzéseit és ebben az 1975. év döntő volt. A javuló élet- és munka­­körülmények, a színvonala­sabb munkavédelmi tevékeny­ség eredményeként 1975-ben a baleseti mutatók is tovább ja­vultak. 1976-ban jó alapról indu­lunk, de többet kell termünk, jobban kell dolgoznunk. A népgazdaság V. ötéves tervét most már ismerjük. Az 1976. évi ágazati tervcélok előttünk vannak. Rövid távon és pers­pektívában is világosak a cé­lok és feladatok. Röviden fogalmazva, ezek a célok a népgazdaság külső­ és belső körülményeinek realitá­sából indulnak ki és fokozot­tan hozzák előtérbe a társadal­mi érdeket, úgy, hogy egyben az egyén boldogulását is szol­gálják. Ha a társadalom és a népgazdaság érdekei most azt kívánják, hogy a központi irányítás, a központi akarat erősödjék, akkor a szakszer­vezeti mozgalomnak ezt kell támogatni. De arról is meg va­gyunk győződve, hogy a válla­lati kollektíváknak és vezetők­nek a jövőben is megfelelő szerepük, lehetőségük és fele­lősségük lesz az önálló dönté­sekben, az ügyünket szolgáló kezdeményezésekben. Mindenekelőtt 1976-ban an­nak megértésére, koncentrálja szakszervezetünk a figyelmét, hogy amikor a termelés és gazdálkodás elősegítésével és az életszínvonal-politikával kapcsolatos feladatainkat meg­határozzuk, abból kell kiindul­nunk, hogy — elsősorban a cserearányromlás miatt — ez­úttal kevesebbet tudunk elosz­tani, mint amennyit megter­melünk. Ebben a helyzetben nagyon lényeges, hogy a nép­gazdaságban és a vegyiparban is, a termelt javak minősége növekedjen, hogy minden pia­con jó áron és biztonsággal ér­tékesíthető, jó minőségű ter­mékeket állítsunk elő. Nagyon lényeges, hogy továbbra is ta­karékoskodjunk a tőkés im­portanyagokkal, energiahordo­zókkal és nem utolsósorban a munkaerővel. A mozgalom és a gazdasági vezetés számára ilyen követel­mények teljesítésének elősegí­tésére 1976-ban is alapvetően fontos emelő lesz a szocialista­­munkaverseny, ezen belül el­sősorban a szocialis­ta-brigád­­mozgalom. A munkaverseny célkitű­zéseinek még fokozottab­ban a belső tartalékok fel­tárására kell irányulnia. Segítenie kell a gépek­, be­rendezések hatékony, fokozott kihasználását, több műszakban történő működtetését; — az anyag- és energiatakaré­kosság további fokozását; — a munka- és technológiai fegyelem erősítését, a vezetők és beosztottak körében egy­aránt ; — a termékszerkezet javítá­sát az exportképes, jó minősé­gű termékek arányának növe­lését; — az anyag, létszám, mun­­kaformák felülvizsgálatát; — az ezeknek a céloknak megfelelő munkaerő-átcsopor­tosítások­ kezdeményezését, tá­mogatását és sok mást. Itt egy pillanatra megállva, szükségesnek tartom mindnyá­junk figyelmét felhívni, arra is, hogy hibás felfogás a ter­melést segítő tevékenység sú­lyának növelését úgy értel­mezni, hogy a szocialista­ mun­­kaversenyben csak a gazdasá­gi vállalásokra figyelünk. A teljesítmények — fizikailag — csak bizonyos határokon belül fokozhatók (egyes helyeken). A mozgalmi, de a gazdasá­gi vezetésnek is fokozottabban kell odafigyelnie a tanulással, a szakmai és politikai tovább­képzéssel, a kulturális fejlő­déssel és a szocialista beállí­tottság erősítésével kapcsola­tos feladatvállalásokra is. Ezek most, de különösen a jövőben , alapvető feltételei lesznek az igényesebb, fejlettebb tech­nológiák jobb kihasználásá­nak, a m­u­nkavers­en­y-v­ál­l­al­á­­­sok gazdasági oldala javulásá­nak, a változó igényekhez ru­galmasan alkalmazkodni tudó munkaverseny-mozgalomnak. Számos gazdasági felada­tunk közül — iparágunk di­namikus növekedésével kap­csolatos tervcélokat is figye­lembe véve — a jövőben is kiemelkedik a beruházások tervezése, előkészítése és kivi­telezésének bonyolítása. A termékszerkezet népgaz­dasági méretű javításának fon­tos eszköze a vegyipari beru­házások megvalósítása. Itt a jövőben is milliárdokban kell gondolkodnunk, ami a népgaz­daság teherbíró-képességét fo­kozottan igénybe veszi. A vegyipar gazdasági és társa­dalmi vezetőit, de egész kol­lektíváját a jövőben még nagyobb politikai fe­lelősség terheli a beruhá­zások gyors, szervezett megvalósításáért és az új létesítmények lehető leg­hatékonyabb üzemeléséért. Azt is szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy az egyedi nagyberuházások segítése mel­lett több figyelmet kell szen­telni a vállalati döntési körben megvalósuló beruházások elő­segítésére. A társszakmákkal ezen a területen is fokoznunk kell együttműködésünket. A szakszervezetek amellett, hogy kezdeményezik a sajátos beruházási munkaverseny-for­­mák érvényesítését, a terve­­zők-beruházók-kivitelezők együttműködését, továbbra is arra kell, hogy törekedjenek, hogy még inkább egy irányba, a népgazdasági cél irányába írasson az anyagi­ és erkölcsi ösztönzés. A szakszervezeti mozgalom évek óta szorgalmazza, hogy kerüljön közelebb egymáshoz a jól végzett munka és mun­kaversenyben elért kiemelkedő eredmények anyagi megbecsü­lése és ösztönzése. Meg kell mondani, hogy ezen a terüle­ten néhány jó kezdeményezé­sen kívül még mindig nem sok történt. Arra számítunk, és ar­ra szeretnénk biztatni mind a mozgalmi szerveket, mind a gazdasági vezetést, hogy a fel­ismerésen túlmenően érjünk el frontáttörést a napi munka, il­letve a munkaverseny anyagi és erkölcsi ösztönzésének, meg­becsülésének közelebb hozásá­ban. Ismeretes, hogy a Nehézipa­ri Minisztériummal és a Ma­gyar Kémikusok Egyesületével együttműködve anyag- és energiatakarékossági pályáza­tot hirdettünk 1975-re. A pályázat első szakaszában mintegy 210 MFt anyag- és energiamegtakarítás született közös felhívásunk nyomán. Napjainkban folyik a második szakaszban beérkezett pályá­zatok értékelése, feldolgozása. Előzetes számításaink szerint ezúttal újabb 240 millió forint értékű megtakarítás jelentke­zik. Különös figyelmet érde­mel, hogy a pályázatok mint­egy 25—30 vegyipari vállalat­tól érkeztek és számos szocia­lista brigádot és erre a célra létrehozott komplex brigádot sikerült mozgósítani. A pályázat sikere alapján felhívjuk a vegyipari vállala­tok gazdasági és mozgalmi ve­zetőit, hogy saját hatáskörük­ben hasonló módon igyekezze­nek mozgósítani a kollektívá­kat az anyag- és energiataka­rékosság további érvényesíté­sére. 1976. évi egyik legfőbb fel­adatunk hatékony végrehajtá­sa érdekében kezdeményezzük, hogy a központi vezetőség for­duljon felhívással a vegyipari, az alumíniumipari, kőolajipa­­ri, gázipari dolgozókhoz, gaz­dasági és társadalmi vezetők­höz annak érdekében, hogy (Folytatás a 2. oldalon) Új szociális létesítmény a Zalai Kőolajipari Vállalatnál 340 fős fekete-fehér öltöző-fürdő H­Í­R A Budapesti Vegyiművek­ben dr. Horváth László ne­hézipari miniszterhelyettes felavatta a vállalat új üze­mét, amelyben olitrer gyom­író szert állítanak majd elő az iparszerű zöldségtermesztés fejlesztésének segítésére. ★ A Borsodi Vegyikombinát hazánk vegyiparának egyik fellegvára, most ünnepli szü­letésének 20. évfordulóját. A vállalat azzal a céllal épült, hogy műtrágyát termelve, ma­radéktalanul elégítse ki a mezőgazdaság igényeit. A gyár a műtrágya mellett ma már több mint 120 féle egyéb terméket is termel. Itt való­sul meg az olefinprogram ke­retében az a II milliárd fo­rintos beruházás, amely PVC- 111 néven vált ismertté a köztudatban.­­ A Tiszai Vegyikombinát gyáraiban az utóbbi öt év alatt 4 milió 352 ezer tonna 20,5 százalékos hatóanyagtar­talmú műtrágyát adott a nép­gazdaságnak. Ez a mennyiség 82 ezer tonnával több mint amennyit a IV. ötéves terv előírt. A terven felül előállí­tott műtrágya értéke megha­ladja a 130 millió forintot. ★ Az Almásfüzitői Timföld­gyár KISZ-fiataljai több éve patronálják a komáromi Dobi István Gyermekváros és az almásfüzitői általános iskola Damjanich úttörőcsapatát. A enyőünnepséget is minden év­ben közösen tartják. Tavaly a KISZ-esek, az idén pedig az úttörők állították össze a fenyőünnep műsorát és vidám délutánt töltöttek el a tim­földgyárban. E­z A Fűzfői Nitrokémia új technológiai megoldásokkal minimálisra csökkentette a víz- és levegőszennyezést. Most a korábban kipusztult növény­zet helyébe csaknem száz hek­tárnyi erdő telepítését kez­dik meg a gyár környékén.­ ­ A közforgalmú gyógyszertá­rak forgalma az elmúlt öt évben csaknem 41 százalékkal növekedett. A forgalomba ho­zott, törzskönyvezett gyári ké­szítmények mintegy 91 száza­lékát itthon állították elő, a többi importból, elsősorban a szocialista országokból érke­zett. A szakemberek szerint a gyógyszerforgalom növekedé­sét a terápiás lehetőségek bő­vülése, a lakosság egészség­­ügyi kulturáltságának növe­kedése, az egészségügyi ellá­tás javulása magyarázza a többletfogyasztást. Érdekes a gyógyszerfogyasz­tást a számok tükrében szem­lélni. 1970. január 1-én 667 belföldi, törzskönyvezett gyári készítmény állt a gyógyítás szolgálatában, 1975-ben 762-re bővült a listán szereplő ké­szítmények száma. Ebben az időszakijan 20 készítmény gyártását szüntették be, s ugyanakkor 115 új, belföldi gyógyszerrel bővítették a vá­lasztékot. ★ » Szovjet fizikusok szuper­alacsony hőmérsékleten és magas nyomás mellett fémmé változtatták a hidrogént. Ez a nagy, tudományos felfedezés nemcsak elméleti szempontból érdekes, gyakorlatilag új anyagot kaptak, amelynek tu­lajdonságai még nem ismere­tesek. A tudósok remélik, hogy a fémhidrogén szupervezető képességű anyag, ami fontos az elektronikában.

Next