Vegyipari Dolgozó, 1978 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1978-01-01 / 1. szám

Példaszerű felkészüléssel Eredményes együttes ülés a DKV-nál 1977. december 22-én ült össze első alkalommal a bizal­mi küldöttek és a vállalati szakszervezeti tanács együttes ülése a DKV-nál. Az összesen 101 fős testület közel 3200 dol­gozó képviseletében vitatta meg a vállalat 1978. évi tervét. A tanácskozás előkészítésé­hez tartozott, hogy a vállalat által írásban kiadott előter­jesztést bizalmi oktatás kereté­ben is megbeszéltük. Maga az előterjesztés jól megszerkesz­tett, rövid és áttekinthető volt, alkalmas arra, hogy az együt­tes ülés tagjai megfelelően fel­készüljenek. Az előzetes meg­beszélés célja elsősorban az volt, hogy a vállalati terv munkahelyi szintű értelmezé­sében segítse a bizalmiakat. Összefüggéseket látni tehát abban, hogy a dolgo­zókkal való megvitatáskor egy­értelmű legyen: a leírt terv nem valami általános, a válla­lat vezetőire vonatkozó fel­adat, hanem a mindennapi munkában, minden munkahe­lyen pontosan meghatározha­tó követelményeket is jelent. Ugyanakkor arra is felhívjuk a figyelmet, hogy a szociálpoliti­kai, különösen a jövedelemgaz­dálkodással foglalkozó tervfe­jezetet ne az egész tervből ki­szakítva, hanem a különböző feladatokkal összefüggésben vitassák meg. Részben az előkészítésnek is köszönhető, hogy a tanácskozás több hozzászólása példaszerű felkészülésről tanúskodott. 1978. évi tervünk — ahogy többen megfogalmazták — minden eddiginél feszítettebb. Ez a feszítettség úgyszólván minden tervfejezetben meg­megnyilvánul, tehát a vállalat összes szervezeti egységével szemben t­érségesen magasabb követelményeket támaszt. Az egyik alapvető feladat a mun­kaerő-gazdálkodásunkra vo­natkozik. Az 1977. évi zárólét­számhoz képest 1978-ban 66 fős létszámcsökkenést kell végre­hajtanunk. Ezen túl az új üze­mekhez mintegy 70 főt, és a ki­vitelezői hiány miatt beruhá­zási munkákra 40—50 főt kell a csökkentett létszámból biz­tosítani. Összességében mindez azt jelenti, hogy jelenlegi mun­kahelyeinken átlagosan 6 szá­zalék körüli lesz a létszám­­csökkenés. Ehhez a problémakörhöz is kapcsolódva az egyik felszólaló elmondta, hogy főosztályunkon folyamatosan foglalkoznak a munkaerőhelyzet kérdésével. Tervet készítettek munka­körök összevonására, illetve megszüntetésére. Tervük vég­rehajtásában a legfőbb aka­dálynak ítélte az érintett mun­kahelyeken foglalkoztatott munkaerő minőségi összetéte­lét. Arról van szó ugyanis, hogy az érintett egység munkafel­­adatait a szükségesnél jobban szétaprózták korábban, ez nem csupán az optimálisnál na­gyobb foglalkoztatásra veze­tett, hanem arra is, hogy az ott dolgozók csak igen szűk körű részfeladatot tanultak be, és ez vált rutintevékenységükké. Egyeztetés, rangsorolás Egy másik felszólaló az üze­mek leállása, a nagy revíziók tervezett sorrendjét vitatta és módosító javaslatot tett a kar­bantartó egység szempontjából kedvezőbb sorrendre. A válasz — íme az érdekek egyeztetése és rangsorolása — a termelési és az ezt meghatározó népgaz­dasági érdekekkel (egyes ter­mékek kibocsátása erősen sze­zonhoz kötött) indokolta a terv helyességét. Többen foglalkoztak bérgaz­dálkodásunkkal és a terv jö­vedelemgazdálkodási fejezeté­vel. Javaslat hangzott el a mozgóbérekkel való gazdálko­dás rendszeresebb ellenőrzésé­re, mivel tapasztalható, hogy a kollektív szerződésben megfo­galmazott követelményekkel ellentétben a mozgóbért egyes helyeken nem előre kitűzött célfeladatokhoz kötik, vagy a megfogalmazott célfeladat for­mális. Többségi állásfoglalás alap­ján az előterjesztéshez képest kisebb módosításra is sor ke­rült a bérgazdálkodási tervfe­jezetben, amellyel vállalatunk igazgatója is egyetértett. Ugyancsak a bérgazdálkodás­sal kapcsolatban kapott felha­talmazást a szakszervezeti Ki­s Minisztertanács és a SZOT elnöksége együttes határozata megjelölte az üzemi demokrá­cia további fejlesztésének fő irányait. A határozat alapján — összhangban az időszerű politikai és gazdasági felada­tokkal — növelni kell a dol­gozóknak a vezetésben való fokozottabb részvételét, külö­nösen a termelési, a gazdálko­dási és az elosztási feladatok­kal összefüggő döntéseknél. E célból tartalmában javítani és egyszerűsíteni kell a fórumok rendszerét és a szakszervezeti bizalmiak testülete a szak­szervezeti tanács együttes ülé­sének bevezetésével közvetle­nebbé tenni az üzemi demok­ratizmus gyakorlatát. Ezen irányelv figyelembevé­telével kezdtünk hozzá válla­latunknál is — sajátossá­gaink figyelembevételével — a közös határozat végrehajtásához. A munka megkezdésénél se­gítséget nyújtott a MAT­TSZT és a VDSZ irányelve. Ennek megfelelően első lépcsőben kialakítottuk a bizalmi­­küldöttek részvételi ará­nyát úgy, hogy minden üzemi alap­szervezet területéről legyen benne képviselő. A területe­ken a bizalmiak önmaguk kö­zül választották meg a kül­dötteket, így a 39 tagú VSZT mellett 52 bizalmit választot­tak meg. A soron következő feladatunk az volt, hogy az újonnan létrehozott fórum mű­ködési szabályzatát elkészítsük és átvezessük a meglevő mű­ködési szabályzatba. Az előké­szítés után került sor 1977. de­cember 21-én az együttes ülés összehívására. Az együttes ülés napirendjét az MT—SZOT ha­tározatban foglaltak szerint, a következőkben határoztuk meg: — a vállalat 1978. éves terv­­célkitűzései, — a VSZT és szerveink 1978. évi főbb mozgalmi cselekvési programja, — a VSZT módosított mű­ködési és szervezeti szabály­zata. Az első napirendi pontot a vállalat igazgatója terjesztette az együttes ülés elé. Az anya­got előre kiküldve, módot ad­tunk a részletes tanulmányo­zásra, a dolgozókkal való meg­záttság, hogy egyes részletkér­déseket az igazgatóval egyet­értésben szabályozzon. Hosszadalmas és felesleges a több mint háromórás tanács­kozáson felvetett minden té­mára kitérni, de egy összefüg­gést — éppen az elsőnek emlí­tett felszólalással kapcsolatban — érdemes megemlíteni. „Vállalatban gondolkodnak“ Az ésszerűbb munkaerőgaz­dálkodás, tehát a foglalkozta­tás színvonalának emelése nem egyszerűen szervezés és racio­nalizálási kérdés. Alapvető feltétel, hogy a dolgozó ember és munkája viszonyában ne a megszokott rutintevékenység­be való bezártság, hanem a munkafolyamat egészének, a szűkebb-tágabb kollektíva egész tevékenységének és cél­vitatásra. Az anyaghoz melyet szakbizottság állított össze a VSZB előre eljuttatta a kérdé­seket a vállalat vezetőségéhez. A napirend tárgyalásakor a vállalat igazgatója szóbeli ki­egészítőjében megadta a vá­laszt az előzetesen feltett kér­désekre. Az előterjesztés feletti vita során még lehetőség volt to­vábbi kérdésekre. A kérdések utáni vélemények alapján ke­rült sor az 1978. évi gazdasági terv célkitűzéseinek elfo­gadá­­sára véleményezési hatáskör­ben, a szociálpolitikai­ tervre pedig döntési hatáskörben. A másik két napirendi pont döntési hatáskörben került elő­terjesztésre, melyet az együt­tes ülés egyhangúlag elfoga­dott. Vállalatunknál így indult el az együttes ülés munkája, amelynek a gyakorlati tapasz­talatát még korai volna általá­nosan véleményezni. Az bizo­nyos, hogy bővítettük az információs rendszerünket, közvetlenebbé tettük a vezető­­testület és a dolgozók közötti kapcsolatokat. A kezdeti bá­tortalanság még nem jelenti azt, hogy e fórumnak nem lesz nagyobb ereje. Az újjáválasz­tott VSZT-tagok is hasonló bátortalansággal kezdték el sannak ismerete és az ennek megfelelő magatartás legyen a jellemző. Ez utóbbi magatartás és az üzemi demokrácia szín­vonala, hatékonysága közötti összefüggés ma már közismert. Sőt, közismert az ebből levon­ható következtetés is, hogy az üzemi társadalmi viszonyok to­vábbi fejlődése (fejlesztése) nem elvont eszmékből, hanem az alapvető gazdasági folyama­tokból fakadó szükségszerűség. Az új, szélesebb alapon szer­vezett vállalati fórum létrejöt­tének végül is ez az indoka, de egyben célja is. Az együttes ülés jól felké­szült hozzászólói bizonyítják, hogy egyre szélesebb azoknak a köre, akik a kollektíva gond­jait magukévá téve (magukra vállalva) megtanultak „válla­latban gondolkodni”. G. L munkájukat, de elmondható, hogy a VSZT már jól tölti be szerepét a vállalat mozgalmi életében. Az „együttes ülés” tagjai is fel fognak nőni fel­adatukhoz, amit a vállalat dol­gozói érdekében és nevében végeznek. Igaz, hogy még so­kat kell tanulni minden egyes tisztségviselőnek, mert a meg­bízatásuk maradéktalan telje­sítéséhez ez elengedhetetlenül fontos. Fontos ez annál inkább, mert érzik, hogy a beleszólási jog a vállalat életébe, irányítá­sába egyben kötelezettséget és felelősségvállalást is jelent az összkollektíva előtt. A VSZT tagjai segíteni fogják a bizal­miakat, felkészítik, bátorítják őket, hogy kibővített jogkörük­nek megfelelően tudják ellátni feladataikat. Az üzemi demokrácia fejlő­désének útja tovább bővült, megtörtént az első lépés, amelynek eredménye, hogy egy nagyobb létszámú fórum nyilvánított véleményt, de ebben a véleményben a legki­sebb egység, a bizalmi cso­portok véleménye is benne van, így a döntések megalapo­­zottabbakká válnak és egyre inkább megfelelnek az üzemi demokrácia alapkövetelmé­nyeinek. Knizse Gyula VSZT-titkár Az új fórum első erőpróbája a Székesfehérvári Könnyűfémműben VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR VEGYIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR 1978. JANUÁR Hírek innen-onnan A Borsodi Vegyikombinát igazgatója bejelentette, hogy a gyárvezetés új, minőségi rá­dióklubot kíván létrehozni. Felajánlotta, hogy az MHSZ rendelkezésére több helyiséget adnak át és olyan színvonalon rendezik be a klubhelyisége­ket és viselik a fenntartási költségeket, amely méltó a BVK-hoz. Az MHSZ vezetői — köszönetük mellett — javasol­ták, hogy az adó-vevő készü­lék hívó jele a BVK embléma­betűit is tartalmazza. A hívó­­jel: HA 9 BVK. A Chemolimpex és a szovjet külkereskedelmi vállalat meg­állapodást írtak alá az idei szállításokra. A szerződések összértéke 14 millió rubel. Újabb termelőrészleggel bő­vült a Tiszai Vegyikombinát olefin üzeme, ahol jelenleg már több mint kétszáztízezer tonna, a műanyaggyártás alap­anyagául szolgáló etilént, to­vábbá jelentős mennyiségű propilént állítnak elő.­­ Az orenburgi gázvezeték magyar építői a karácsonyi ünnepekre háromezer lemezt és hétezer könyvet vásároltak. Az óévben 135 játék- és isme­retterjesztő filmet és 40 műso­ros estet tekintettek meg. Újévi köszöntő írta: Takács Sándor, a VDSZ elnöke Az új esztendő kezdetén a Vegyipari Dolgozók Szakszerve­­zete elnöksége nagy szeretettel köszönti szakszervezetünk minden tagját, aktivistáját, vezetőjét, a vegyipari dolgozók szé­les táborát. Régi hagyományt követve az újévi köszöntőt sokan az el­múlt esztendőre való visszapillantással, annak értékelésével, a tanulságok levonásával folytatják. A népgazdaság, azon belül a vegyipar 1977. éves terve fe­szítettebb volt, mint az azt megelőző éveké. A tervekben meg­fogalmazódott magasabb követelményeknek — dolgozóink szor­galmas és eredményes munkával — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60 éves jubileumi évfordulójának tiszteletére kez­deményezett és lelkesen folytatott nemzetközi szocialista mun­kaversenyben való kiemelkedő helytállással — eleget tettek. Az év elmúltával büszkén jelenthetjük, hogy 1977-ben — bár mutatkoztak negatív jelenségek is — sikeres esztendőt hagytunk magunk mögött. A vegyipari ágazat 1977-ben az ipar átlagát meghaladóan csaknem 8 százalékk­al termelt többet, mint tavaly. A termelés­­növekedést lényegében a termékszerkezet korszerűsítése és a kapacitások jobb kihasználása eredményezte. Ezt igazolja az a tény is, hogy a termelés növekedéséhez nagyberuházás vona­lán csak a PAN II. üzembe helyezése járult hozzá és a fog­lalkoztatott létszám 0,9 százalékkal csökkent. A tőkés exporttervet a vegyipari ágazat 90 millió dollárral *■* teljesítette túl és szocialista viszonylatban is eleget tett a nemzetközi egyezményekben rögzített kötelezettségeknek. En­nek keretében jó együttműködés alakult ki a Szovjetunióval és a többi szocialista ország partner vállalataival. A vegyipari ter­mékekből a belföldi áruellátás is — néhány kivételtől eltekintve — megfelelő volt. Az 1977. évi népgazdasági és vegyipari eredmények lehe­tővé tették a vegyiparban az egy főre jutó keresetnek a fizikai dolgozóknál 8 százalékos, a nem fizikai dolgozóknál 6 százalé­kos növekedését és ezzel a reálbérek 2—4 százalékos emelkedé­sét, dolgozóink életszínvonalának, jólétének az országos és vegyipari eredményekkel, lehetőségekkel arányos javítását. (Szakszervezetünk központi vezetősége a vegyipari ágazat­­ 1978. éves tervét megvitatta és kialakította állásfoglalását, mely szerint a központi vezetőség egyetért a vegyipar 1978. évi tervével, annak irányelveivel, reálisnak tartja és úgy látja, hogy jobb, szervezettebb munkával, a vegyipari munkások, műszakiak, alkalmazottak mozgósításával, összefogásával sike­resen meg tudjuk valósítani feladatainkat. A vegyipari ágazat 1978-as tervével összhangban levő vál­lalati terveket a vegyipari gyárak dolgozói az eddigiek során megismerték, a különböző munkahelyi és üzemi demokratikus fórumokon — az előző éveknél mélyebben, részletesebben és főleg nagyobb hatás- és jogkörrel — megvitatták, észrevételeik­kel, javaslataikkal finomították, gazdagították. A vegyipar dolgozói az elmúlt három év sok dicsőséget ho­zó kongresszusi, felszabadulási, jubileumi munkaversenyei so­rán megbizonyosodtak arról, hogy jó úton járnak. Ezért a szo­cialista munkaversenyt az 1978-as terv teljesítéséért töretlen lendülettel folytatják. A szocialista munkaverseny résztv­evői, elsősorban pedig a szocialista brigádok a versenyszakaszok so­rán megedződtek, sok és értékes tapasztalatot szereztek, nőtt az általános és szakmai műveltségük, politikai ismeretük, öntuda­tuk, közéleti szerepük, kedvezőbbé vált a munkahelyek szerve­zettsége, a munkahely légköre javult. Az elért kétségtelen je­lentős, sok helyen és sok vonatkozásban kiemelkedő eredmé­nyek azonban nem tették és nem tehetik őket elbizakodottak­­ká, megelégedettekké. A vegyipar dolgozói általánosságban, a szocialista brigád­­ tagjai pedig különösen tisztában vannak azzal, hogy ha az ország, az ipar, a vállalat előtt álló feladatok növekszenek — márpedig az 1978. évi tervszámok ezt bizonyítják — az egyes ember és a brigádok terhelése, a feladatok végrehajtásával ma­gára vállalt rész nagysága sem csökkenhet, sőt gyarapodnia kell. Nemcsak a mennyiségi vállalások növeléséről van azonban szó, sőt nem elsősorban erről, hanem a minőségi követelmények szintjének emeléséről. Arról van szó, hogy fokozódjék a hozzá­értés, célszerűbb legyen a munkaerő felhasználása, elosztása, okosabban gazdálkodjunk fizikai, szellemi energiánkkal, te­remtsük meg a jó munkavégzés feltételeit, javítsuk a vezetés, az üzem- és munkaszervezés színvonalát, a munka- és techno­lógiai fegyelmet. A minőségi célok megvalósulása, a hatékonyság növelése érdekében éljünk a jelentősen bővülő demokratikus jogokkal. Legyenek az üzemi demokratikus fórumok az egyéni kezde­ményezéseknek a felkarolói, a kollektív kötelesség kibontakoz­­tatói. Vegyen új lendületet vállalatainknál az ésszerűsítési és újítási mozgalom. Hozzon az 1978-as év a magasabb szinten szerveződő, nagyobb társadalmi megbecsülést biztosító munka­­verseny-mozgalomnak az előző évekhez hasonló sikereket. Boldog új évet kívánunk a VDSZ minden tagjának, aktív dolgozójának és nyugdíjasának, minden aktivistának és vezető­jének. Boldog új évet kívánunk a munkasikerek kovácsolóinak, a vegyipari munkásoknak, műszakiaknak, alkalmazottaknak, a trösztök, vállalatok, gyárak gazdasági és mozgalmi vezetőinek. Chldog új évet kívánunk a szocialista munkaverseny minden lelkes résztvevőjének, a szocialista brigádok minden tag­jának.

Next