Vegyipari Dolgozó, 1979 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

XXIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM mim,­ *8? ■ ve VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK A MAGYAR VEGYIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA ALA: 50 nf,VÉR Legfontosabb feladatunk a hatékonyság növelése, a devizamérleg javítása Ülésezett szakszervezetünk központi vezetősége Szakszervezetünk központi vezetősége 1978. december 8-án ülésezett. A tanácskozás munkájában részt vett dr. Csurgai La­jos nehézipari miniszterhelyettes is. A testületi ülésen elnöklő dr. Zádor György alelnök üdvözlő szavai után, a résztvevők egy perces néma felállással adóztak a központi vezetőség és az elnökség nemrég elhunyt tagja, Scheszták Gyula elvtárs emlékének. Ezt követően az elnök előterjesztette a napirendet. 1. Jelentés a vegyipar 1978. évi fő célkitűzéseinek teljesíté­séről, javaslat az 1979. évi feladatokra. 2. Javaslat szakszervezetünk 1979. évi költségvetésére. 3. Javaslat a központi vezetőség 1979. évi munkaprog­ramjára. Az első napirend írásos anyagához dr. Csurgós Lajos ne­hézipari miniszterhelyettes, és Dajka Ferenc szakszervezetünk főtitkára adott szóbeli kiegészítést. Bevezetőjében a miniszter­helyettes kiemelte 1979-re az ütemmérséklődést, bár a vegy­­iparban így is nagyobb a nép­­gazdasági átlagnál, valamint szólt a felhasználás mérsék­léséről, majd röviden ismer­tette a VDSZ-hez tartozó ága­zatok 1978. évi fejlődését. — A beruházási tevékenységün­ket — folytatta — nem lehet rossznak minősíteni. A beru­házási célkitűzéseinket nagy­jában teljesíteni fogjuk, lázimport tartozik. Ilyen pél­dáink is vannak, ha nem is nagy számban. Ez nyilvánva­lóan nem segíti elő a deviza­­mérlegünk célba vett javulá­sát Tehát minden dollárra szükségünk van, de csak gaz­daságosan, hatékonyan szabad exportálnunk, és a deviza­szaldót, a devizamérleget na­gyon alaposan vizsgálni kell. Beruházási feladataink kö­zött nagyberuházás nem sze­repel, vállalati beruházások lépnek előtérbe 1979-ben. A tőkés exportot bővíteni kell. Ez nagy feladatot jelent­ To­vább kell csökkenteni viszont a dollár viszonylati importot, de el lehet érni — mondotta. — Nem szeretnék itt sok pél­dát felhozni arra, hogy mi­lyen módszerekkel gondoljuk ezt elérni. Komoly lehetőséget nyújt továbbra is — bár ezt évek óta mondjuk — a fajlagos anyagfelhasználás csökkenése, az importanyagok hazai ter­melésből való kielégítése, ki­váltása. Nagyon sok olyan in­termediert, gépipari alkat­részt gyártunk, amelyet nem használ fel a feldolgozóipar ,aak nagyon komoly felada­taink vannak a tőkés import mérséklésében. Ez az 1979. évi tervnek talán a legfontosabb célkitűzése. Még az export­import tevékenységnél marad­va — kiemelte a gyógyszer­ipar eredményeit. A tavalyi exporthoz képest több mint 15 százalékkal növekszik gyógyszeriparunk tőkés ex­portja. Úgy sikerült a tőkés exportot fokozni, hogy a bel­ső ellátásban lényeges gondok nem voltak, gyógyszerhiány ez évben nem volt, legalábbis hazai gyógyszerekből. A gazdálkodás hatékonysága nem volt kielégítő. Visszatérő hiba és a jövő évi tervünk ennek megváltoztatását irá­nyozza elő, hogy vállalataink jó része a mindenáron való exportra törekszik. Bármeny­nyire is rossz a devizamérle­günk, bármennyire is szüksé­günk van minden dollárbe­vételre, ezt nem lehet min­denáron, a hatékonyság figye­­lembevétele nélkül elérni. Nem engedhető meg olyan dollárexport, amelyhez majd­nem ugyanannyi vagy adott esetekben ezt meghaladó dol­ Dr. Csurgai Lajos miniszterhelyettes tájékoztatója kellő mértékben. Aggasztóan növekedett például ebben az évben a gépalkatrész-import, de aggasztóan növekedett az intermedier-importunk is. Vannak jó példák is. A jövő évi elképzeléseink lényeges eleme: el vagyunk szánva ar­ra, hogy nem segítünk min­den vállalatot gazdálkodási hibái megoldásában. Azokat segítjük elsősorban, akik töb­bet­­tesznek gondjaink megol­dásáért.­­ A vállalatok közötti diffe­renciálódást helyes fejlődésnek kell tartani, tehát nagyobb arányban kell majd beszélni kiemelkedő, jó vállalatokról és rosszul gazdálkodó, rossz vállalatokról. Nem szeretnénk a jó vállalatoknál képződő pénzeket arra fordítani, hogy a rossz vállalatok gazdálkodá­si gondjain enyhítsünk. Legfontosabb feladatunk te­hát — hangsúlyozta a minisz­terhelyettes — a hatékonyság növelése és a devizamérleg javítása. A jövő évi szabályo­zók is ezeket a célkitűzéseket szolgálják, ezek alkalmazásá­hoz és végrehajtásához kérjük a Vegyipari Dolgozók Szak­­szervezetének segítségét, a szervezett dolgozók összefogá­sát —, mondotta befejezésül a minisztert­elyettes. A termelésről szólva el­mondotta: a vegyipar az 1978. évi termelési előirányzatát túlteljesíti. A vegyipar is, az alumíniumipar is teljesíti az export-előirányzatait. Külön kezd szólni az alumíniumipar­­ról, amelynek dolgozói nehéz körülmények között túl is tel­jesítették exporttervüket. — Nem lehet — sajnos — elismeréssel beszélni a tőkés importról — mondotta. — A tőkés importnak körülbelül egyharmadát — 34—35 száza­lékát — használja fel a vegy­ipar, a tőkés import­ maradék kétharmadát más ágazatok — könnyűipar, mezőgazdaság, gépipar — használják fel, de nekünk is, és elsősorban ne­ Dajka Ferenc főtitkár beszéde Szakszervezetünk főtitkára bevezetőjében, az elnökség vé­leménye alapján javasolta, hogy a központi vezetőség foglaljon állást a vegyipar 1979. évi irányelveivel kapcso­latban, mert ezek megfelel­nek a népgazdasági elvárások­­nak, azokkal összhangban vannak. Majd így folytatta A tervek jók, megvalósításuk azonban nem lesz könnyű. Nagy erőfeszítésekre, körülte­kintésre, következetességre lesz szükség a végrehajtásba-­ mind a gazdasági vezetés mind a szakszervezeti szervek és a vállalati kollektívák ré­széről. A mi állásfoglalásunk azon­­ban nemcsak azt jelzi, hogy jónak tartjuk a vállalati ter­veket és a tervek ágazati ösz­­szesítő számait, hanem azt is jelzi, hogy a­ szakszervezet szervezetei és tagsága aktívan részt vállal a feladatok gya­korlati megvalósításából. A számok ismeretében — folytatta — láthatjuk, hogy a vegyiparban a termelésnöve­­k­edés átlaga a jövő évben is (Folytatás a 2. oldalon) 137­. JANUÁR 11 Új év kezdetén Az év vége, az esztendő kez­­­dete a számvetések és a feladat-meghatározások ideje, így van ez a családok, a mun­kahelyi kollektívák, a gyárak, az egész népgazdaság életében. Közös dolgaink alakulása azt kívánja a vegyiparban is, hogy a mögöttünk hagyott esztendő eredményeit, tanulságait min­denütt kellő alapossággal, szé­les körű figyelemmel vizsgáljuk és határozzuk meg tennivaló­­inkat az 1979-es esztendőben. Világos képet kell, hogy kap­jon mindenki az eredmények­ről, de tennivalóinkról is, amely után vállvetve egysége­sítsük erőfeszítéseinket, maga­sabb színvonalon dolgozzunk a megvalósulásukért. A világpiaci árak emelkedé­se, a tőkés infláció felgyorsu­lása, a cserearányok romlása stb. az utóbbi esztendőkben számottevő veszteségeket okoz­tak népgazdaságunknak. A kü­lönböző fórumokon, tanácsko­zásokon egyértelművé vált az a feladat, hogy tevékenysé­günk kritikus értékelése mel­lett, számunkra az országhatá­ron belüli munka intenzív fo­kozása a biztosítéka a negatív hatások ellensúlyozásának. A lehető legteljesebb mér­tékben ki kell használni anya­gi és szellemi erőforrásainkat, tartalékainkat. A munka termelékenysége, az álló- és forgóeszközök jobb kihasználása, a jó minőség­ben előállított korszerű és ver­senyképes termékek segítenek bennünket a veszteségek meg­szüntetésében. Szükség van a minőséget­­ nem rontó, de valóságos megtakarítást eredményező anyag- és energiatakarékosság­ra. Az anyag- és energiatakaré­kosság érdekében már számos vállalatunknál vannak hasz­nos követendő kezdeményezé­sek. Ezeket általánossá és rendszeressé kell tenni külö­nös tekintettel a vegyipar im­port felhasználására. Széles körű meggyőzéssel kell mozgósítani a jobb, fe­gyelmezettebb munkára, a­ szocialista munkaversenyre, a szocialista brigádok nagyszerű munkalendületére. Szélesíteni, erősíteni kell az üzemi demok­ratikus fórumok felelősségér­zetét a közösség és a társada­lom iránt. A szakszervezeti szervek reálisan kell hogy kép­viseljék a munkások, a dolgo­zók véleményét, az anyagi, szociális és kulturális igények tervezésénél. Felelőséggel ered­ményesen gyakorolják a mun­kások érdekképviseletét. A'célkitűzéseink tehát válto­'-'l zatlanok. A korábbinál, nehezebb feltételek között vé­gezzük munkánkat és remél­jük, hogy az erőfeszítések olyan esztendőt hoznak, ame­lyet gazdasági építőmunkánk eredményes éveként tartha­tunk számon. Ezen gondolatok jegyében kívánunk minden vegyipari dolgozónak eredmé­nyekben gazdag, boldog új esztendőt! Évi 50 milliós népgazdasági haszon A Kommunisták Magyaror­szági Pártja megalakulásának 60. évfordulóját a nehézipar fiataljai munkával, alkotással ünnepelték. A Budapesti Nemzetközi Vá­sárváros alumíniumipari pavi­lonjában november 23-án Szili Géza nehézipari miniszter­­helyettes nyitotta meg a kiál­lítást, amelyen a nehézipar 3500 fiataljának 1720 alkotása közül a legjobb 43 gyakorlati munkája és 49 szakdolgozata vett részt. A mozgalom kezdete óta a nehéziparban 9500 fiatal, mint­egy 8000 alkotást készített. Ez az ágazat területén dolgozó fiatalok 10 százalékát teszi ki. Szili Géza miniszterhelyet­tes elismerően nyilatkozott a fiatalokról, elmondta, hogy a minisztérium vezetése büszke arra, hogy ilyen fiataljai van­nak, s meg is tesznek min­dent annak érdekében, hogy ezt az alkotó kezdeményezést fenntartsák, fejlesszék számá­ban, hatásában, eredményessé­gében egyaránt. A nehéziparban eddig 1157 pályamunka kapott anyagi el­ismerést, csaknem 2,1 millió forint összegben. A legnagyobb elismerés azonban mégiscsak az, hogy ezen alkotások nagy része al­kalmazásra került az iparban, a laboratóriumokban, a ter-/ vezőintézetekben és oktatási központokban. Megközelítő számítások sze­rint a fiatalok alkotásaikkal évi 50 millió forint hasznot hoztak a nehéziparnak, ezen keresztül az egész népgazda­ságnak. A kiállítás megnyitását kö­vetően a Nehézipari Miniszté­riumban a miniszterhelyettes átadta a legjobb alkotásoknak járó jutalmat, majd dr. Korá­nyi György, a minisztérium műszaki fejlesztési főosztály vezetőjének előadása hangzott el a nehézipar műszaki fejlő­désének jövője címmel, melyet a meghívott alkotó fiatalok nagy érdeklődéssel hallgattak. A kiállítás tárgyalkotásai kö­zül első díjat nyert az Inotai Alumíniumkohó, Szombati Gá­bor vezette „Ifjúság” szocia­lista brigádja különböző nagy­termelékenységű és gazdaságos présszerszámok készítésével. A bíráló bizottság két máso­dik díjat adott ki. Az egyiket a Borsodi Szénbányák Róna­földi Arnold, Futó József, Csa­tári József és Gyömbér Pál kollektívája nyerte a „beren­dezés rövidre zárt aszinkron motorok lágy indításához” cí­mű alkotással, a másikat a Ga­garin Hőerőmű Helgert István és kollektívája nyerte „ABA­CUS” hordozható automatikus digitális adatgyűjtő berendezé­sükkel. A harmadik díjat a Bakonyi Bauxitbánya „Gagarin” szocia­lista brigádja nyerte a CAVO típusú önrakodó gép motorjá­nak hazai gyártás-kidolgozásá­val, ami a vállalatnak évi 6 millió forint deviza-megtakarí­tást eredményezett. A kiállítás eredménye mel­lett sajnálatos hiányossága volt, hogy igen kevesen látogatták meg. Csupán néhány vállalat KISZ-fiataljai tekintették meg szervezetten. Ennek ellenére úgy értékel­tük a kiállítást, hogy sikere­sen, az évfordulóhoz méltóan mutatta be fiataljaink alkotá­sait, munkájuk eredményét. Moravcsik Attila a NIM ifjúsági bizottság titkára Ifjúsági vetélkedő a Komszomol tiszteletére 1918. október 29.november 1-ig tartó kongresszuson ala­kult meg Szovjet-Oroszor­­szágban a Komszomol, az oroszországi fiatalok kommu­nista szervezete. Szerte a világban és hazánk­ban is számontartják ezt a dá­tumot a kommunista ifjúsági szervezetek, a kommunista fia­talok. A Magyar Alumínium­­ipari Tröszt KISZ-bizottsága a Komszomol 60. évfordulója tiszteletére iparági ifjúsági ve­télkedőt hirdetett meg. A vetélkedő anyaga az elmúlt 60 esztendő történelmi, gazda­sági, politikai, kulturális kér­déseit, és a magyar—szovjet kapcsolatok területét dolgozta fel. A Magyar Alumíniumipari Tröszt gazdasági­, párt és tár­sadalmi vezetése a Szovjet Kultúra és Tudomány Házá­ban magyar—szovjet baráti es­tet rendezett az iparági fia­talok és a pártaktívák, a KISZ és a Komszomol képviselői ré­szére. Itt került sor a vetélkedő ünnepélyes eredményhirdetésé­re is. A díjakat dr. Dózsa La­jos vezérigazgató adta át. I. helyezett: Székesfehérvári Könnyűfémmű: Bori Kati né­meti Ilona, Mészáros Márton II. helyzett: Alumínium Szer­kezet Gyár: Köves Kristóf, Magyar Gusztáv. Gellért György, III. helyezett: Fejér megyei Bauxitbányák: Vági István, Zsidovszki László, Fü­­löp Ferenc.

Next