Vegyipari Dolgozó, 1980 (24. évfolyam, 2-12. szám)
1980-02-01 / 2. szám
XXIV. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM VILÁGPROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR VEGYIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA ÁRA: 1 FORINT HÁROM KIEMELKEDŐ ESEMÉNY is időszerűvé és jelentőssé tette a január 11-én megtartott immár hagyományos munkásnagygyűlésit a Ford Niitrogázaműineknál. Az egyik, hogy a közeljövőben kerül sor az MSZMP XIX. kongresszusára, melyet Péten 13, mint oly sok helyen, a feladatok sikeresebb és maradéktalanabb megoldásával köszöntenek a dolgozók. A másik: hazánk felszabadulásának 35. évfordulója, melyet méltóan hasonló munkasikerekkel lehet köszönteni, míg a harmadik, hogy ebben az esztendőben ünnepli a Péti Nitrogénművek fennállásának fél évszázados jubileumát. Ezekre hívta fel a figyelmet a■■.vezetőjében Kisgergely Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a nagyvállalat vezérigazgatója, a január 11-i munkásnagygyűlésen, melynek mintegy ezer résztvevője volt. A meghívott vendégek között megjelent többek között Tóth Gyula, a Vegyipari Dolgozóik Szakszervezetének titkára, valamint Horváth László, a Várpalota Városi Pártbizottság első titkára is. A MUNKÁSNAGYGYŰLÉS SZÓNOKA ezt követően részletesen is elemezte az MSZMP kongresszusi irányelveit, az ebből adódó vállalati feladatokat. Hangsúlyozta, hogy az V. ötéves terv első éveiben a péti műszaki-gazdasági nehézségek nem tették lehetővé a kitűzött célok megvalósítását. Ennek következtében a vállalat hatékonysági és jövedelmezőségi mutatói is kedvezőtlenül alakultak. 1978. második félévétől kezdve azonban a kollektíva erőfeszítéseit siker koronázta, a megtett műszaki szervezési intézkedések hatására a Péti Nintrogánművek mai helyzete mind műszaki, mind pedig közgazdasági szempontból szilárd, stabil. A vállalat az iparág egyik jeles, kiemelkedő képviselőjévé vált. Különösen eredményesnek bizonyult az 1979-es esztendő, amikor is a termelés hatékonyságának növelésével a vállalat gazdálkodását meghatározó, valamennyi területen jelentős sikereket értek el, így a kapacitások kihasználásában, a termelt termékmennyiségek növelésében, az egy dolgozóra jutó termelési érték emelésében, a tőkés export fokozásában, a költségek csökkentésében, a gazdálkodás erősítésében. . A NAGYVÁLLALAT VEZÉRIGAZGATÓJA a továbbiakban részletesen is szólt a különböző gyárak, gyáregységek munkájáról, a vállalat múlt évi beruházási tevékenységéről, szociálpolitikájáról. Ezt követően ismertette a nagygyűlés résztvevőivel a Péti Nitrogénművek ez évi tervfeladatait. Ennek során hangsúlyozta: gazdaságpolitikánknak 1980-ban az a legfőbb úlja, hogy tovább erősödjenek a népgazdaság egyensúlyát helyreállító folyamatok, miközben megőrizzük a lakosság már eddig elért színvonalát. Ebből következik, hogy a január elsejével bevezetésre került ár- és gazdasági szabályozórendszer a vállalatok, és köztük a Péti Nitrogénművek számára is új feltételeket, új követelményeket teremtett. Nevezetesen a világpiaci árakhoz való közelítést, a költségszerkezet módosítását, az egészséges nyereségarányok kialakítását, és nem utolsósorban a vállalatok költségérzékenységének fokozását. E követelményekhez igazodva a Péti, Nitrogénművek ez évben közel 6,6 milliárd forint értékű munkával kívánja kivenni részét a népgazdasági feladatok megoldásából. A belföldi igények zavartalan és minőségileg magasabb szintű kielégítése mellett rendkívül dinamikusan tovább növelik a konvertibilis exportot. A múlt évi 44 millió dollárral szemben 64 millió dollárral járulnak a népgazdaság külkereskedelmi mérlegének javításához. A termelési, értékesítési feladatok szervezettebb megoldásával, s a rendelkezésre álló munkaerő hatékonyabb foglalkoztatásával biztosítani kívánják, hogy a termelékenység mintegy 30 százalékkal javuljon, így az egy dolgozóra jutó termelési érték eléri az 1,7 millió forintot. BEFEJEZÉSÜL A MUNKÁSNAGYGYŰLÉS SZÓNOKA a vállalat előtt álló beruházási, szociálpolitikai feladatokról szólt, majd hangsúlyozta: a Péti Nitrogénművek 1980. évi teendői nagyok és feszítettek, de a párt- és mozgalmi szervek hathatós támogatása mellett, a dolgozók érdekeltségi rendszerének további javításával a kipróbált péti kollektíva, képes ezek sikerének megvalósítására. Erről tanúskodtak azok a felszólalások is, amelyeknek során a különböző gyáregységek képviselői a kongresszusi munkaverseny sikeres folytatásaként újabb felajánlásokról tájékoztatták a munkásnagygyűlés résztvevőit. Faragó János elmondotta, hogy az I-es gyáregység dolgozói, szocialista brigádjai a vállalat előtt álló ez évi feladatokat többek között mintegy 6 millió forint értékű energiamegtakarítással, a termelési tervek maradéktalanabb teljesítésével, a minőség javításával kívánják szolgálni. Ez utóbbit például az a 6 millió darab kétoldali nyomással, kiváló minőségben elkészített zsák is jelzi, mely kielégíti az exportcsomagolás igényeit. Patonai József a 11-es gyáregység dolgozóinak nevében többek között a létszám háromszázalékos csökkentésére kötelezte magát. Szalai Tivadar az üzemfenntartók nevében a termelési időalapok 25 nappal történő meghosszabbítására, az NPK üzemben. Csépe László a központi javító műhely dolgozóinak felajánlását tolmácsolva a különböző ipari és építőipari beruházások határidőre történő megvalósítását, a költségek csökkentését ajánlotta fel. Szénási József gépkocsivezető pedig munkatársai nevében a felhasznált üzemanyagok 2 százalékos csökkentésére kötelezte el magát a péti munkásnagygyűlésen. A versenyvállalások a munkásnagygyűléssel nem zárultak le, a továbbiakban a kollektívák írásban csatlakoznak a vállalati munkaverseny-felajánlásokhoz. A NAGYGYŰLÉS VÉGÉN Horváth László elvtárs a Várpalota Városi Párt-VB első titkára szólt a részt vevőkhöz. Hozzászólásában kiemelte a péti gyár várospolitikai jelentőségét, ismertette a város többi vállalatainak gazdasági helyzetét és eredményeit, valamint a városfejlesztés helyzetét és 1980-as évi fejlesztését. Újabb versenyváll a Péti Nitrogénművek Kisgergely Lajos A munkásgyűlés részvevői I1 30. FEBRUÁR Épül a Sít© II. bányaüzem A Fejér megyei bauxitbányák beruházásában épülő Bitó II. bányaüzem ércvagyona a Bakony-hegység ÉK-i végétől D-re elterülő alacsony előhegyekből húzódik a Móri árok DK-részére Moharakodó vasútállomás irányába. Székesfehérvártól 11 km, Mórtól mintegy 15 km távolságra. A jelenleg feltárás alatt levő teleprész kutatása 1964-ben fejeződött be. A kutatás befejezése után a bányatelepítéssel 1965-től foglalkoztunk. Sok huzavona után a Minisztertanács 1976 augusztusi határozata alapján intdult meg a bányaüzemfeltárás 1977 januárjában. . .A beruházás célja egy évi 400 ezer tonnás kapacitású bauxittermelő bányaüzem létrehozása. A teljes fejlesztési költség 84 millió forint. A teljes befejezési határidő 1983. december31. a késztermelői kapacitás belépésének határideje 1981. VI. 30. A munkák döntő részét vállalatunk saját kivitelezésben végzi. A munka volumenének érzékeltetésére csupán annyit, hogy 11 000 folyóméter vágatot kell kihajtani igen nehéz geológiai körülmények között. Ezen vágatmennyiségből 1979. XII. 31-ig 5349 fm került kihajtásra, melyből vállalatunk 5081 fm vágat kiépítését végezte el. A hátralevő munkákat úgy ütemeztük, a bányászati építési munkák másik generálkivitelezőjével a Bányászati Aknamélyítő Vállalattal együtt, hogy az előírt termelésbelépés és teljes befejezési határidő tartható legyen. A feltárási munkák mint már azt korábban is, említettük igen nehéz geológiai körülmények között, folynak. Jelenleg kénytelenek vagyunk 6 órás munkaidőben dolgozni, mivel a vágathajtások során fakasztott igen nagy mennyiségű karsztvíz hőmérséklete meghaladja a 30 Celsius fokot. A nehéz körülmények ellenére azonban munkáinkat sikerült közel az eredeti terv szerint végezni. Ez úgy volt lehetséges, hogy a vállalatunknál folyó intenzív műszakifejlesztési tevékenység eredményeként a vágathajtásoknál korszerű technikát — Tamrock önjáró fúrókocsi, JOY—TLF—4 típusú diesel szállító és rakodógép, gumiszalag, Multicar személy- és anyagszállító kis tehergépkocsit alkalmazunk. A bányászati munkák közül egyik legproblematikusabb a lejtősakna külszíntől számított 180 fm-es részének kihajtása, mivel az két vízdús homokréteget harántol. A munkát eredetileg a Bányászati Aknamélyítő Vállalat vállalta fúrt kutas víztelenítési módszerrel. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat 1978. október 26-án a munkahelyet nem találta biztonságosnak, így arról levonult. Ezt követően született meg a döntés, hogy a lejtősaknát alulról felfelé kell kihajtani mégpedig saját vállalkozásban. A munka nagy körültekintést és szakértelmet igényel. Biztosak vagyunk, hogy vállalatunk kollektívája a tervezők segítségével ezen problémát is megoldja. Rumpler Lajos Minőséget magunktól, másoktól is! A jó minőségű, kedvünkre való kivitelt, a tartósat, a korszerűt, a divatosat, a megbízhatót, többnyire mindanynyian elvárjuk. Másoktól. Mikor? Amikor pl. vásárolunk, vagy ha új lakást kapunk. Elvárjuk a jó eredményeket a népgazdaságtól, az ipartól, a mezőgazdaságtól, a jó intézkedéseket a hatóságoktól. Elvárjuk a jó ruhát, cipőt, élelmiszert, bútort, a jó és tetszetős lakberendezési tárgyakat. Elvárjuk a szolgáltatások jó minőségét, a jó tv- és rádióműsort, a jó könyvet, filmet, színdarabokat. Igényeljük a jó egészségügyi-szociális ellátást, a jó és megbízható közlekedést, a jó utakat és ha úton vagyunk, a jó vendéglátói kiszolgálást, a jó kávét! Jó reggelt! Jó napot! Jó estét kívánunk egymásnak! A bányászok: Jó szerencsét! Mindenki — a bányász különösen szereti a jó levegőt, a jó időt, a jó közérzetet, tehát mindenben kívánjuk, elvárjuk a jó minőséget. Elvárjuk, azonban gyakran nélkülözzük, hiányoljuk. Másoktól. Miért? Mert nem követeljük meg, magunktól. Mikor? Amikor a javakat termeljük, amikor szolgáltatunk. Másoknak. És egyben magunknak. Mert amit és amilyent termelünk, azt és olyat kapunk vissza. Magunktól. És másoktól. Amikor fogyasztunk. Amikor fogyasztunk, elvárjuk a jó árut, a jó szolgáltatást, a jó kiszolgálásit. Másoktól. A pénzünkért. Amikor termelünk, elvárják tőlünk a jó minőségi munkát , terméket. Mások. A pénzükért. Végül is magunk adjuk magunknak azt, amit kapunk. Amit érdemlünk. Ilyen a termelő és a fogyasztó kapcsolata. Belföldön. Man a helyzet a külgazdaságban? Előnytelen csere. Cserearányromlás. Lassú az előrehaladás a feldolgozóipar exportképességének növelésében. Lassabban gyarapszik a nemzeti jövedelem. És mi a következménye? Az életszínvonal mérsékeltebben emelkedik. A kereslet bővülése mérséklődik. Belföldön. Van rá megoldás? Van! A Termelj többet jobban élsz! program, ma már nem, vagy nem így érvényes. Csupán a mennyiség növelésével — ha az nem párosul a minőségnövelés igényével — nem boldogulunk. Mondhatjuk úgy is: Termelj jobban, többet érsz! Ha a bőség kosarának igénytelen a tartalma, az csak árleszállítással vagy még úgy sem hasznosul. A kevesebb több, ha jobb! A kivitel átamasebb növekedése függ többek között a minőség javulásától is. Gazdaságosan értékesíthető, versenyképes áru kell. Nyilvánvaló, hogy a társadalom fejlettségét egyebek között a megtermelt javak bőségén túl a minősége is, a termelés kulturáltsága is, és természetesen az elosztás igazságossága is bizonyítja. Köztudott a nyersanyagos energiaszegénységünk. A munkaerővel is okosan kell gazdálkodnunk. A források kimerültek. Javítanunk kell a minőséget, csökkentenünk a selejét, ne hagyjuk veszendőbe a hasznosítható anyagot — még a hulladékot sem! Takarékoskodjunk, de ne a minőség rovására! Társadalmunk szigorúan ítéli meg (ítéli el) a tudatos pusztítást, kevésbé a selejtes, gyenge minőségű, sem külföldön, sem belföldön nem, vagy csak nagy ráfizetéssel értékesíthető bóvlik előállítását. A selejtgyártásnál értékes anyag, energia, munka, pénz és idő megy veszendőbe. A terméket, ha szükség van rá és nem javítható, újból — és lehetőleg jól — elő kell állítani, természetesen újabb anyagból, újabb energiával, pénzt és időt fecsérelve. Sőt az egyszeri szükségletre végzett kétszeri gyártás után várható a harmadszori és a sokadszori is, ha a termelési kultúra lényegesen nem változik. Tegyünk róla, hogy a növekvő, mennyiséget fogyasztó, egyre igényesebb belső piac és a külföldi is értékén mérje termékeinket, elfogadja azokat úgy, hogy előnyös legyen — nekünk is — a csere. Legyünk igazságosak! Torz tükröt mutattunk, amiben szerencsére egyre kevesebben ésegyre ritkábban látjuk magunkat. Ma már a mennyiségi szemlélet helyett egyre általánosabb a minőségi szemlélet. Igényesebbek vagyunk a munkapadoknál, ezért igényesebbek lehetünk a vásárlásnál is. Egyre kelendőbbek a jó magyar áruk a nemzetközi piacon. A fejlődési folyamat feltartóztathatatlan, időszerű, szükségszerű, kényszerű is. Bevezetjük például a minőségi bérezést az építőiparban — és fokozatosan másutt is. Ezt kell tenni. Mert az élet szakadatlanul növekvő minőségével együtt nőnek elvárásaink. Magunktól. Minél inkább válik teljessé a minőség igénye a munkapadoknál, a tervezőasztaloknál, az irányításban és a végrehajtásban munkálkodóknál, annál inkább válik hasznára, javára mindenkinek! Azoknak, akik a jó minőséget igénylik maguktól is, másoktól is. Akarjuk, hogy így legyen! Tegyünk érte! Tudatosan! Tervezve! Hogy elvárhassunk! Egymástól. Magunknak — magunktól. Több mint másfélszeresre nő a vegyirostgyártás a Szovjetunióban A szovjet állam 1976—1980. évi gazdasági fejlesztési programja előirányozza, hogy a vegyirostok előállítását 1975- höz képest 1,6-szeresére (1980- ban 1450—1500 ezer tonnára) kell növelni. Ezáltal lényegesen megerősödik a közszükségleti cikkeket előállító könynyűipar nyersanyagbázisa. Ugyanekkor megnövekszik a technikai célokra felhasználandó kiváló minőségű vegyirostok előállítása. Ebben az ágazatban a termelés volumenének növelését főleg szintetikus rostok — a gyapjútés selymet helyettesítő kapron-, lavszan-, nitronrostok — előállítása révén irányozták elő. A folyó ötéves tervben a vegyirostokat előállító iparban a beruházásokat az 1971—1975. évekhez képest megkétszerezik. A Szovjetunióban az új könnyűipari vállalatok építésén kívül folyamatban van a működő vállalatok széles körű rekonstrukciója. A DUNAI KŐOLAJIPARI VÁLLALATNÁL műhelybizottsági titkárokkal kibővített szakszervezeti bizottsági ülést tartottak. Az értekezlet napirendjén szerepelt a DKV üzemegészségügyi helyzete, amelyről az üzemi főorvos készített beszámolót. A beszámolókról és a felvetett kérdésekre adott válaszokból egységesen megállapították, hogy az üzemegészségügyi szolgálat céljainak, rendeltetésének megfelelő. A VDSZ MUNKAVÉDELMI OSZTÁLY tanácskozást tartott a vállalati szb társadalmi munkavédelmi felügyelői részére. A tanácskozáson értékelték a vegyipar 1979. évi baleseti helyzetét, és meghatározták a következő év feladatait Az értekezlet záró aktusaként a jó munkát végző társadalmi munkavédelmi felügyelőket tárgyjutalomban részesítették.