Vegyipari Dolgozó, 1981 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

* Dr. Simon Pál beszéde A Vegyipari Dolgozók Szakszervezetében jól be­vált gyakorlat, hogy a fo­lyó év várható teljesítését, s az előttünk álló feladato­kat még a tervezés idősza­kában központi vezetőségi ülésen megtárgyalja és ál­lásfoglalásával segítséget nyújt a vállalati tervező­­munkához, a helyes gazdál­kodás kialakításához. Külö­nös jelentősége van a mai ülésnek e tekintetben, mert nemcsak egyszerűen egy év gazdálkodási feladatainak, s az ehhez kapcsolódó szak­­szervezeti tevékenységnek a meghatározása kerül napi­rendre, hanem egy új kö­zéptávú tervciklus indítá­sát, annak összetett és bo­nyolult összefüggésében kell biztosítani. Nem volt könnyű az el­múlt öt év, de nem lesz könnyebb a következő öt­éves tervidőszak sem. Az elmúlt években az ágazati irányítás nagyon sok segít­séget kapott mind a terve­zés, mind a megvalósítás területén a Vegyipari Dol­gozók Szakszervezetétől. A tervidőszak munkaver­­seny-mozgalmát megalapo­zó intézkedéseken kívül az ágazat vezetése éves gaz­dálkodási irányelveiben is rendszeresen utalt azokra az operatív versenyfeladatok­ra, amelyek a gazdasági környezet változása, a gaz­dálkodás nehezedő feltéte­lei miatt aktuálisakká vál­tak. Az ötéves tervciklus második felében a gazdál­kodó egységek már alapve­tő feladatuknak tartották az intenzív gazdaságfejlesztést, a belső tartalékok jobb ki­használását. A munkaverseny eredményei Az évenként megújuló munkaverseny-vállalások­­ban a termelési terveknek a népgazdaság egyensúlyi helyzete javításához hozzá­járuló túlteljesítése mellett mind gyakrabban és erő­teljesebben jelentek meg az anyag- és energiatakarékos­ság javítására, a minőségi munkavégzésre, a hasznos munkaidőalapnak és a nagy értékű gépek kihasz­náltságának növelésére irá­nyuló felajánlások. Határozott arányeltolódás tapasztalható a hatékony­ságot és minőséget javító, a takarékosságot célul tűző vállalások javára. A válla­latok vezetői, a kisebb-na­­gyobb kollektívák, dolgo­zók fokozatosan megértik, érzik a hatékony gazdálko­dás, a minőségi tényezők fokozódó jelentőségét. Az MSZMP XII. kong­resszusa, hazánk felszaba­dulásának 35. évfordulója tiszteletére — a SZOT és a KISZ KB felhívása nyo­mán — 1979 augusztusában kibontakozott kongresszusi és felszabadulási munka­verseny a mozgalomnak újabb lendületet adott. A munkahelyi, üzemi, válla­lati kollektívák helyi kez­deményezésére jelentős fel­ajánlások születtek. A szocialista és munka­brigádok vállalásai — a népgazdasági, ágazati és vállalati célkitűzésekkel összhangban — elsősorban a versenyképes exportter­mékek arányának a növelé­sére; a termelési költségek csökkentésére; az import­anyagok és alkatrészek ki­váltására; az anyag- és energiamegtakarításra; a selejt csökkentésére, a ter­mékminőség javítására, a beruházások költségen és határidőn belüli befejezé­sére irányultak. A kongresszusi és felsza­badulási versenyben elért eredmények erkölcsi és anyagi elismerésére több vállalatnál, trösztnél ván­dorzászló, oklevél, jelvény adományozására került sor. A kongresszusi munkaver­seny felelevenítette a moz­galom hagyományos voná­sait, azt, hogy társadalmi életünk kiemelkedő ered­ményeit jelentős munka ii­ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR VEGYIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 1­ 20 FORINT 1081. JANUÁR Napirenden: a vegyipar 1981. évi feladatai Tanácskozott szakszervezetünk központi vezetősége Szakszervezetünk központi vezetősége 1980. december 16-án ülésezett. A tanácskozás munkájában részt vett dr. Sim­on Pál nehézipari miniszter. A központi vezetőség ülését Kamarás Mihályné alelnök nyitotta meg, köszöntötte a vezető testület újonnan megválasztott tagjait a XXIII. kongresszust követő első munka­értekezleten, majd ismertette a napirendi pontokat. 1. Jelentés az 1980. évi gazdálkodás főbb tapasztalatairól. Az 1981. évi tervezési irányelvek és a tervvel kapcsolatos szakszervezeti állásfoglalás. 2. Javaslat szak­szervezetünk 1981. évi költségvetésére. 3. Javaslat a központi vezetőség 1981. évi ülésrendjére. Az első napirendi pont írásos anyagához dr. Simon Pál nehézipari miniszter és Molnár Károly, szakszervezetünk titkára adott szóbeli kiegészítést, kezekkel ünnepeljük. A ha­gyománytisztelet mellett az ország jelenlegi nehéz gaz­dasági helyzetének ismere­te és a dolgozók tenni aka­­rása is hozzájárult a kez­deményezések gyors ter­jedéséhez, a munkaverseny országos méretűvé válásá­hoz. A kongresszusi és felsza­badulási mu­nkav­erseny si­keresen kapcsolta össze a dolgozók helyi kezdemé­nyezéseit a vállalati és ága­zati célokkal, a népgazda­sági követelményekkel. Megfelelő lehetőséget nyúj­tott az egyéni és a kollek­tív kezdeményezéseknek, a minőséget és a hatékony­ságot javító, a takarékossá­got eredményező vállalások­nak. Az export sikerei és gondjai A vállalások teljesítése nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a vegyipar és az alumíniumipar 1980-ban is — a termelés fejlődési ütemének csökkenése elle­nére — az ipar legdinami­kusabban fejlődő ágazatai közé tartozik. Jelentős eredménynek tar­tom, hogy a népgazdaság 1980. , évi fejlődését végső soron az jellemzi, hogy a külgazdasági egyensúlyi helyzet javult. Ehhez nagy mértékben hozzájárult a vegyipar és az alumínium­­ipar, mely a nem rubelel­számolású exportjában re­kordteljesítést ér el ez év­ben. Az alumíniumipar több mint 230 millió dollár, a vegyipar csaknem 700 mil­lió dollár árbevételt reali­zál 1980-ban. Negatívum, hogy a külkereskedelmi ki­szállítások zöme az év utol­só időszakára koncentráló­dik. Vállalatainknak az év­közi folyamatos munkát jobban meg kell szervezni. Kedvezőtlen hatással voltak a vegyipari termelésre azok a külpiacon bekövetkezett évközi átmeneti, vagy tar­tós változások is, amelyeket a nemzetközi események is befolyásoltak. A jövőben számításba kell venni az ilyen gátló tényezőket is. A javulás tartós és minőségi tényezőit, az exportorien­tált, gazdaságosan értékesít­hető termelés növelését, a termelés hatékonyságának a korábbiaknál jelentősebb emelkedését kell a gazdál­kodás középpontjába he­lyezni. A legfontosabb: az életvédelem A dolgozók élet-, mun­ka- és szociális körülmé­nyeinek javítását szolgáló (Folytatás a 2. oldalon.) Az új év kezdetén­ ­n­­éhány nap eltelt ugyan már az új évből, de lapunk 1981. évi első számának megjelenése most teszi lehetővé, hogy minden kedves olvasónknak, csa­ládtagjaiknak eredményekben gazdag, békés, boldog új esztendőt kívánjunk! Az elmúlt év eseményeire visszatekintve megfogalmaz­hatjuk, hogy az 1980. év igen eseménydús volt, nem­csak kül- és belpolitikai vonatkozásban, hanem a szak­­szervezeti élet területén is. Az elmúlt esztendő a szak­­szervezeti választások jegyében telt el, öt év végzett munkájáról adtak számot a szakszervezeti aktivisták, ve­zető testületek, a szakszervezeti bizalmiaktól a központi vezetőségig. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a szakszer­vezeti választásokat a tagság eddig nem tapasztalt figye­lemmel kísérte, aktívan részt vett a választási esemé­nyeken, fokozott igényeket támasztott a mozgalom, az újonnan megválasztott tisztségviselők munkája iránt. Ugyanakkor kifejeződött az a bizalom is, amely a meg­növekedett feladatokat nagy felelősséggel ellátni kívánó bizalmiak, szakszervezeti tisztségviselők iránt jelentke­zik, megnyilvánul a tagság részéről. A vegyipar szakszervezeti mozgalmának eredményeit, gondjait, az elkövetkező öt év feladatait összegezte szak­­szervezetünk XXIII. kongresszusa, amelyet október ele­jén tartottunk. A kongresszuson a mintegy 140 ezer vegyipari szakszervezeti tagot képviselő küldöttek egyet­értettek a szakszervezetünk végzett tevékenységének ér­­ékelésével, a jövő célkitűzéseinek, tennivalóinak megha­tározásával. a kongresszus határozatainak végrehajtása elősegí­­ti a vegyipar további fejlesztését, a termelés gaz­daságosságának fokozását, amely alapja szakszer­vezeti tagságunk életszínvonala megőrzésének, illetve szerény mértékű továbbfejlesztésének. A feladatok meg­valósítása megkezdődött. Célkitűzéseink eléréséhez most az szükséges, hogy a vegyipar dolgozói tudásukkal, szorgalmukkal, fegy­elme­­zett, pontos munkájukkal járuljanak hozzá, mindany­­nyiunk érdekében. Lapunk, a „Vegyipari Dolgozó” 1981 január­jától új for­mában, megnövekedett terjedelemben kerül az olvasó­hoz. A szerkesztő bizottságnak az az elhatározása, hogy a kibővült lehetőségeket mindjobban hasznosítva javítsa a tájékoztatást, informálja a dolgozókat, eleget tegyen az olvasók, a vegyipari dolgozók lapunk iránt támasztott igényeinek. Ezúton is kérjük és várjuk az olvasóknak, a lap tudósítóinak hasznos észrevételeit, javaslatait, ame­lyek lapunk színvonalának emelését hivatottak szolgál­ni, a­z év kezdetén boldog új évet kívánunk a szak­­szervezetünk minden tagjának, a vegyipari mun­kásoknak, műszakiaknak, alkalmazottaknak, nyugdíjasoknak, minden szakszervezeti aktivistának, gazdasági és mozgalmi vezetőnek. Sikeres év után a nagy feladatok előtt Az év második munka­napján a Péti Nitrogénmű­veknél is megtartották az immár hagyományos mun­kásnagygyűlést, amelyen az elmúlt év eredményeit ér­tékelték és az idei év ter­veiről szóltak. A munkás­nagygyűlés részvevőit, köz­tük Dajka Ferencet, a VDSZ főtitkárát, Zlati Ist­vánt, a Várpalota városi pártbizottság első titkárát Nagy Antal, a Péti Nitro­génművek nagyüzemi párt­­bizottságának titkára kö­szöntötte, majd átadta a szót a munkásnagygyűlés előadójának, Kisgergely Lajos vezérigazgatónak. A Péti Nitrogénművek sikeres évet zárt — kezdte beszédét az előadó. Az eredmények jelentőségét növeli az a tény, hogy a vállalat nagyban hozzájá­rult az ország fizetési mér­legének helyrebillentésé­­hez, hiszen 90 millió dollár exportbevétellel szemben a tavalyi évben mindössze 14 millió dollár értékű nyers­anyagot, technológiához szükséges berendezést szer­zett be külföldről. A múlt év teljesítmé­nyeinek értékelésénél Kis­gergely Lajos kihangsú­lyozta: az átlagosnál töb­bet tettek, nagyobb fegye­lemmel dolgoztak a Karba­­mid I. üzem, az Ammónia III. üzem dolgozói, a vál­lalat értékesítési munkájá­val, szállítási tevékenysé­gével foglalkozó kollektí­vák. Az 1980-as esztendő bizonyította azt is, hogy a péti II. gyár beruházására kiadott pénz nem elhamar­kodott kiadás volt, hanem nagyon is jól kamatozó befektetésnek bizonyult. Köszönetet mondott az előadó a vállalatnál műkö­dő szakszervezeti szervek­nek, amelyek kiveszik ré­szüket, mint vitapertnerek a tervek előkészítésében, s mint segítők a döntések végrehajtásában. Hangsú­lyozta, hogy a bizalmi tes­tület minőségi változást ho­zott a szak­szervezeti mun­kában. Ennek bizonyítéka az is, hogy kedvezőbb lehe­tőség nyílott a differenciált bérezés hatékonyabb al­kalmazására. Az előadó szólt még arról, hogy az elmúlt év eredményei alap­ján 7,3 százalékos bérfej­lesztésre került sor a vál­lalatnál. Javultak a munkakörül­mények. A technológia fej­lesztésére, a biztonságosabb munkavégzésre mintegy 800 millió forintot fordíto­ttak. A szociális ellátás javítása érdekében új öltözőket, für­dőket adtak át. Az iparte­lepen kettőszázötvennel bő­vült a bölcsődei és óvodai helyek száma és négy tan­teremmel az általános is­kola. Az idei év terveiről szól­va elhangzott, hogy a péti munkáskollektíva tudomá­sul vette a világpiaci kö­rülmények változását, eh­hez igazodott tavaly és teszi ezt 1981-ben, illetve a hatodik ötéves tervidő­szakban is. A többi között 520 ezer­ről 650 ezer tonnára növe­li a Péti Nitrogénművek a műtrágya exportját, s az összes ammóniatermelése eléri az 540 ezer tonnát. A termelő kapacitások jobb kihasználásával, a minőségi követelmények kielégítésé­vel előreláthatólag a válla­lat termelési értéke megha­ladja a 8,2 milliárd forin­tot. Ebből több mint 3,2 milliárd forint az exportra termelt áru értéke. A csak­nem 1,2 mil­liárd forint ter­vezett eredményből 6 szá­zalékos bérfejlesztés meg­valósítását tűzték ki célul. A munkásgyűlésen hoz­zászólók a tervezett fel­adatok minél eredménye­sebb végrehajtásához tette le javaslatokat.

Next