Vegyipari Dolgozó, 1984 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK" A MAGYAR VEGYIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA: 1,20 FORINT 1984. JANUÁR Gál László Egyeztetett érdekek — közös feladatok Az új esztendő számvetésre késztet. Értékeljük a múltat, és tervezzük a jövőt. Az 1983. évi népgazdasági terv megvalósí­tását elemezve kitűnik, hogy gazdaságunk tervszerűen fej­lődött. Egyensúlyi helyzetünk javult, időben teljesítettük nemzetközi fizetési kötelezett­ségeinket. A nemzeti jövede­lem megközelítette a tervezet­tet. Az ipar valóra váltotta elő­irányzatát, a mezőgazdaság termelése viszont az aszályká­rok következtében 3 százalék­kal csökkent. A külkereskedel­mi cserearányok további rom­lása, a világgazdaságban ér­vényesülő válságjelenségek, a nehéz értékesítési lehetőségek ellenére a nem rubelelszámo­lású aktívum jelentősen növe­kedett, de nem érte el a várt szintet. A nemzeti jövedelem belföldi felhasználása a terve­zettnél kisebb mértékben csök­kent. A beruházási ráfordítá­sok, az évközi visszafogó intéz­kedések ellenére, meghaladták a tervezettet. A lakosság fo­gyasztási szintje az utolsó két évben nem változott. Az átlag­­keresetek a vártnál valamivel gyorsabban — 4-4,5 százalék­kal — emelkedtek. A fogyasz­tói árak 8 százalékkal nőttek. A lakosság reáljövedelme nem haladta meg az 1982. évi szin­tet, tartalékképzés rendszere ész­szerűbb gazdálkodásra ösztön­zi a vállalatokat. A bérszabá­lyozásban lényeges változás nem várható. Támogatjuk azo­kat a bérszabályozási modelle­ket, amelyek a nagyobb telje­sítményekre ösztönöznek. Az idei nagyobb ütemű nominál­bér-növekedés ösztönöz a tő­kés exportra, és enyhíti a leg­égetőbb bérfeszültségeket. Központi béremelésekre ott ke­rül sor, ahol már hosszú ideje súlyos munkaerőgondokkal küszködnek. Elsősorban a me­legüzemi és a több műszakos, a szokásostól eltérő munka­rendben dolgozók bérhelyzetén sürgős javítani. Sajnos az idén sem valósul meg minden, álta­lunk fontosnak és időszerűnek minősített bérintézkedés. Eze­ket az igényeket a tervező­­munkában továbbra is napi­renden tartjuk. A szakszervezetek támogat­ják azokat a vállalati béreme­léseket, amelyek a jól dolgozó műszaki-gazdasági értelmiség (bér) helyzetén változtathat. A szakszervezetek közremű­ködésével az idén életbe lép az új bértarifa-rendszer. Ez nem jelent automatikus béremelést, de lehetőséget ad arra, hogy a vállalatok saját bérfejlesztési eszközeik felhasználásakor ne ütközzenek korlátokba. Kívá­natos, hogy az üzemi szakszer­vezeti szervek szorgalmazzák, támogassák azt a törekvést, amellyel az átlagosnál jobban növekedhet a jól képzett és a nehéz munkafeltételek között dolgozók, a pályakezdők, a gazdasági vezetők bére. Emel­kednek a bérkategóriák alsó határai is , ezért a minimum bértételek elérése is gondos előkészületeket, körültekintést kíván. A bértarifa-rendszer azonban csak akkor töltheti be szerepét, ha a vállalatok az ed­diginél jobban gazdálkodnak saját eszközeikkel. Hasznosítsuk jobban a belső tartalékokat Az életkörülményeink össz­képére a javulás a jellemző. Felépült 76 ezer lakás. Meg­oszlásuk azonban nem volt kedvező, mert az állami lakás­építés volumenének csökkené­se arra késztette a rászoruló­kat, hogy lakásgondjaikat ma­gánerőből oldják meg. Ezt az építkezési formát számos pénz­ügyi kedvezmény segítette, az építőanyag-hiány azonban sok bosszúságot okozott a lakosság­nak. Az 1983-as év eredményei nem nyújtanak mindenben kedvező kiindulási alapot az 1984. évi népgazdasági tervhez. A nemzetközi pénzügyi egyen­súly követelményei, az adós­ságszolgálat terhei csupán kor­látozott mozgást engednek. Ezért a legfontosabb erőforrá­sunk a meglevő belső tartalé­kok feltárása, a minőségi ele­mek előtérbe helyezése. Az 1984. évi célok kiinduló­pontja a külgazdasági egyen­súly további szilárdítása. Ez a jövőben is egyre inkább a ter­melésben, a gazdálkodás javí­tásán múlik. Korlátozó, meg­szorító intézkedésekre az idén is szükség lesz. Azonban hosz­­szú távon ezek nem alkalmaz­hatók. Az idei esztendőben a nemzeti jövedelem növekedé­se várhatóan nem fedezi majd a fizetési mérleg egyensúlyá­hoz szükséges kiadásokat. Ezért vált elkerülhetetlenné a nemzeti jövedelem belföldi fel­­használásának további csök­kentése. Ez különösen a beru­házásokat érinti. A lakosság fogyasztása és reáljövedelme összességében hasonló lesz, mint tavaly. Számolnunk kell azzal, hogy a bérből és fizetés­ből élők reálbére csökken a nominálbérek várható 5 száza­lékos emelkedése ellenére. A melegüzemi és több műszakos dolgozók elismerése Az idei terv végrehajtásának eszközrendszerében a vállalati szabályozók tovább szigorod­nak, ugyanakkor több rugal­­masság is tapasztalható majd A társadalombiztosítási járu­lék emelése, a beruházások szi­gorú szabályai, a korszerűbb Nemzetközi munkaverseny Éppen egy évtizede, hogy az NDK-beli Schwecti Petrolké­miai Kombinát törzsüzeme és a Dunai Kőolajipari Vállalat vezetői elhatározták a nemzet­közi munkaverseny szervezé­sét. Ennek a munkaverseny­nek az a célja, hogy a válla­latok megismerve egymás eredményeit, gyengéit, javukra fordítsák a kölcsönös tapaszta­latokat. Ezen felül az egyre te­rebélyesedő személyes kapcso­latok, mélyülő barátságok is számos előnyt kínálnak. A munkaverseny keretében évente összehasonlítják azokat a mutatókat, amelyek mindkét vállalatnál egyformán értel­mezhetők. Ezek a termelé­kenységre, exporttevékenység­re, főbb termékmennyiségekre, energiafelhasználásra és a munkavédelemre vonatkoznak. Meg kell hagyni, mindkét vállalat kemény ellenfélre ta­lált a másikban, az eddigi eredmény ugyanis döntetlen: 5 ízben a schwedtiek, és ugyan­annyiszor a százhalombattaiak vehették át a verseny vándor­zászlaját a „vesztestől”. Az ifjúsági szervezetek is megtalálták a maguk sajátos versenyformáját. Annak is több mint tíz éve már, hogy a pozsonyi, a schwedti, a lengyelországi plocki és a százhalombattai fi­nomító ifjúsági szervezeteinek vezetői megállapodtak az ifjú­sági munkaverseny feltételei­ben. Ennek keretében féléven­ként kerül sor értékelésre, amikor is összehasonlítják az előző félévben végzett munká­jukat. Három fő terület kerül ilyen­kor összehasonlításra. Az első az ifjúsági szervezet, a fiata­lok hozzájárulása a vállalat gazdasági eredményeihez (újí­tások, pályázatok, vállalaton belüli versenyek). Másik köre az értékelendő mutatóknak az, hogy az ifjúsági szervezet mi­lyen eredményességgel mun­kálkodott a fiatalok szabadide­jének hasznos eltöltésén, mi­­■­lyen feltételeket adott ehhez. (Rendezvények, táborok, uta­zások.) A harmadik fő része az egymás munkája összehasonlí­tásának a politikai nevelőmun­ka területe. Itt a taggyűlések­ről, a részvételről, az agitációs és propagandamunkáról, a po­litikai képzésről számolnak be egymásnak a versenyzők. Az értékelést aztán a vándorzász­ló ünnepélyes átadása követi. A nemzetközi munkaver­seny igazolta a várakozásokat. A részt vevő vállalatok, vala­mint sok fiatal és nem annyi­ra fiatal dolgozó gazdagodott általa. Erdős László Negyvenórás munkahét A szakszervezetek álláspont­ja, hogy a teljes foglalkozta-­ tottság elve nincs veszélyben. Több ágazatban továbbra is in­kább a munkaerőhiány okoz gondot. Törekvésünk, igényünk a gazdaságirányítás felé, hogy a vállalatok munkaerő-megtar­tó képességét elsősorban a gaz­dálkodás eredményessége szab­ja meg. Ezzel összhangban tá­mogatjuk az alacsony haté­konyságú vállalatok, szövetke­zetek helyzetének rendezését úgy, hogy az ott dolgozókat hátrány ne érje. A testületi szakszervezeti szervek még ha­tározottabban segítsék a mun­kaerőmozgást irányító közve­títő, az oktatási feladatokat el­látó intézményeket. A szak­­szervezetek helyeslik azokat az új munkaszervezési intézkedé­seket, amelyek jobb összhan­got teremtenek a munkaerő és a feladatok között. Hasznosnak tartjuk a válla­lati gazdasági munkaközössé­geket. Bebizonyították létjogo­sultságukat a jelenlegi gazda­sági feltételek között. Sok he­lyen a gazdálkodás hiányossá­gait kihasználva jelentős tar­talékokat hoztak felszínre. A gazdasági munkaközösségek tevékenysége ugyanakkor több gondot, jelenséget is felvet. Fontos, hogy az alaptevékeny­ség és a munkaközösségben végzett munka között konkrét különbség legyen, valamint az, hogy a vállalkozási díjak össz­hangban álljanak a magasabb teljesítménykövetelményekkel. A vállalati szakszervezeti szer­vek kísérjék figyelemmel a munkaközösségi célokat, vala­mint a gmk-sok érdekképvise­leti-érdekvédelmi feladatait. Emelkedik a jóléti és a kulturális alap Az idén fokozatosan megva­lósul a 40 órás munkahét az iparban, az építőiparban és az államigazgatásban. Szakszer­vezeti szerveink közreműköd­tek már a bevezetés előkészíté­sében is. A vállalatoknál, in­tézményeknél a feltételeket önerőből kell megteremteni, úgy, hogy az intézkedésben rej­lő pozitív társadalmi hatások érvényre juthassanak. Az elő­készítés során már fontos fel­figyelni arra, hogy ne növe­kedjék, sőt ha lehet, csökken­jen a túlórák száma és a sza­badnapi munka. Az életszínvonal megőrzését tekintve a jó áruellátásnak kulcsszerepe van. Az idei esz­tendőben a kormány tervezi az iparcikkkínálat bővítését. Ez feltétlenül szükséges, különö­sen az egyes ruházati cikkek, tartós fogyasztási termékek és az építőanyagok terén. A szak­­szervezeti szerveknek még tu­datosabban, eredményesebben kell foglalkozni a fogyasztói ér­dekvédelemmel úgy a terme­lésben, mint a kereskedelem­ben. A fogyasztási cikkek im­portja az idén is korlátozott lesz, ezért kezdeményezzük, hogy a hazai ipar mind több színvonalasabb, importhelyet­tesítő áruval egészítse ki a kí­nálatot. Érdekvédelmi munkánk alap­­követelménye a rétegirányult­ság. Azonban szűkös lehetősé­geink igazságos elosztásához aktív szociálpolitikára van szükség. A szakszervezetek tu­domásul veszik, hogy 1984-ben a fogyasztói ártámogatások (egyébként indokolt) leépítése miatt növekvő árakkal kell szembenézni. A fogyasztói ár­színvonal 1984-ben várhatóan 7-8 százalékkal emelkedik. Az alapvető fogyasztási cikkeket érintő áremelkedés ellentétele­zésére a jelenlegi gazdasági helyzet nem ad lehetőséget. A leginkább rászorulók helyzete (kisjövedelmű nyugdíjasok, tö­bb gyermekes családok) azon­ban mindenképpen­ megkövete­li,­­hogy terheiket mérsékeljék. Náluk az áremelkedéseket részben kompenzálják. Arra­­törekszünk, hogy a legalacso­nyabb nyugdíjat kapók a tár­sadalombiztosításban az auto­matikus emeléssel juttatásuk reálértékét, vásárlóerejét meg­őrizhessék. Számunkra nagyon fontos, hogy továbbra is fenn tudjuk tartani a vállalati szociális el­látás eddig elért színvonalát. Javaslataink alapján emelke­dik a jóléti és kulturális alap fejkvótája. Lehetővé válik, hogy a kommunista műszakok bevételét is a jóléti alapba he­lyezzék a jóléti intézmények bevételéből származó eszkö­zökkel együtt. Lehetőség nyílik a vállalati jóléti létesítmények közös használatának kiszélesí­tésére, a fenntartás költségei­nek megosztására. Mód lesz te­hát arra, hogy a vállalatok (Folytatás a 2. oldalam) „MINŐSÉGET ELLENŐRZŐ KÖR" Meghallgatni és intézkedni! Az utóbbi időben szinte va­lamennyi fórumon utalnak arra, hogy napjaink egyik alapvető társadalmi igénye az egyéni és kollektív kezdemé­nyezések kibontakozását segítő módszerek minél szélesebb körű alkalmazása. Ugyancsak sok helyen el­hangzott, hogy hazánkban is be kellene vezetni a fejlett ipari országokban alkalmazott minőségi körök hazai változa­tát. Itt jegyzem meg, hogy a minőségi kör elnevezés az an­gol Quality Control Circles (szó szerinti fordítása: minősé­get ellenőrző kör)-ből ered. A köztudatban és a szakiroda­­lomban világszerte, így nálunk is a minőségi kör elnevezés honosodott meg. Tudjuk, hogy minden szer­vezet kulcstényezője az ember, amelynek akarata és képessé­ge határozza meg az adott szervezet teljesítményét. Az utóbbi időben több elképzelés látott napvilágot az emberi té­nyezők motiválásáról. Azok a módszerek lettek végül is sike­resek, amelyek az érintettek számára elfogadhatók, köny­­nyen elsajátíthatók, egysze­rűek és a vezetők számára ér­zékelhető eredményt hoztak. Mi a minőségi kör lényege? Általában nem több, mint az azonos munkahelyen dolgozók csoportja, akik meghatározott időnként rendszeresen össze­jönnek — csoportmegbeszélést tartanak — abból a célból, hogy a csoport által végzett munkafolyamatban tapasztal­ható minőségi problémákat — felismerjék, elemezzék és ezek megoldására kollektív javas­latot dolgozzanak ki. Vagy ha erre nem képesek, akkor je­lezzék ezt a vezetésnek. Én a minőségi körök hazai változatán a DH-munkarend­­szer elveinek és a meglevő brigádmozgalom ötvözetét ér­tem. Ha ezt az elvet sikerül megvalósítani, szerintem ko­moly eredményt érhetünk el. Ugyanis minden új módszer eredményes bevezetése azon múlik, hogy az mennyire in­tegrálódik az adott vállalati szervezetbe. A minőségi kö­rök bevezetését nem szabad siettetni, ez egy önkéntes prog­ram, amelybe bárki bekapcso­lódhat belátása szerint. De egy biztos, ha sikerül a már meg­levő, rendelkezésre álló esz­közeinket ennek a célnak ér­dekében mozgósítani, a folya­mat, tehát a minőségi kör tí­pusú munkaverseny-mozga­­lom kialakulása meggyorsítha­tó. Mit értek a rendelkezésünk­re álló eszközök felhasználá­sán? Az OKGT területén egy jól szervezett brigádmozga­lom működik. Rendelkezünk a minőségi kör típusú brigád­­munka beindításának alapvető feltételeivel, így például: Kialakult a demokratikus vezetési stílus (a diktatórikus vezetés és a minőségi kör tí­pusú munka összeférhetetlen). Rendelkezünk jól működő vál­lalati DH-szervezetekkel, illet­ve apparátusokkal. Működik a kényszerpályás, időprogramozott DH-hibain­­formációs és elhárító rendszer. A kényszerpálya azt jelenti, hogy minden egyéni, vagy kol­lektív hibajelzés, illetve a munkát jobbító javaslat egy kényszerpályán, arra a vezeté­si szintre jut, amelynek a ha­táskörébe tartozik a jelzett probléma megoldása, illetve a javaslat megvalósítása. Az idő­program pedig azt jelenti, hogy aki ilyen jelzést vagy ja­vaslatot kap, a kézhez vételtől számítva egy napon belül, sür­gős esetben azonnal intézkedni köteles a jelzett hiba okának megszüntetésére vagy a javas­lat bevezetésére. Még egyszer kihangsúlyozom, hogy intéz­kedni köteles. A megoldás ide­je természetesen a téma tar­talmától függ. Rendelkezünk jól szervezett és jól működő munka­, szo­cialista, ifjúsági és komplex brigádmozgalommal. Ismerjük a minőségi körök szervezésé­nek és működésének szabá­lyait, valamint a probléma­­megoldó módszereket. Mindezek figyelembevételé­vel kimondhatjuk, hogy ha megtanítjuk a brigádokat a Minőségi Kör típusú munka ismereteire, a gyakorlatban be­vált és jól működő brigádmoz­galom és egyéb munkamozgal­mak — tartalmasabbá, színe­sebbé és konkrétabbá tehetők és a kívánt cél, a jó minőségű munka elérésére serkenthetők. Nem utolsósorban a minőségi kör típusú munkastílus gyor­sabb kialakulásának motorjai lehetnek. Ruzicska György OKGT munkaverseny- és DH-titkár

Next