Vegyipari Dolgozó, 1988 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1-2. szám

MAGYAR VEGYIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXXII. ÉVFOLYAM, 1-2.SZÁM ÁRA: 3 FORINT TANÁCSKOZOTT SZAKSZERVEZETÜNK KÖZPONTI VEZETŐSÉGE Éves programja szerint 1987. december 15-én ülésezett szakszervezetünk központi veze­tősége. A testület munkájában részt vett és az el­nökségben foglalt helyet Gál László a SZOT alel­­nöke. Vörös Árpád, Körtvélyes István ipari mi­niszterhelyettesek, valamint Csikós Pál a SZOT titkára. A tanácskozást Takács Sándor elnök nyitot­ta meg és ismertette , majd elfogadtatta a na­pirendi pontokat. 1. Tájékoztató a szakszervezetünkhöz tarto­zó vállalatok 1987. évi gazdálkodásának tapasz­talatairól, az 1988. évi célkitűzésekről és a szak­­szervezetek tennivalóiról. 2. Jelentés a VDSZ-hez tartozó szakágazato­kon dolgozó nők helyzetéről. 3. Javaslat a központi vezetőség 1988. évi munkatervére. Az első napirend anyagát Körtvélyes István ipari miniszterhelyettes és Molnár Károly a köz­ponti vezetőség titkára terjesztette a testület elé. Körtvélyes István miniszterhelyettes tájékoztatója Az importkiváltást az export növeléséhez hasonlóan kellene támogatni Kereken hétszázkilencvenmillió dollár árbevétel a vegyiparban A szocialista iparban a ter­melési volumen tizenegy hónap alatt a tervet meghaladó mérték­ben, 3,7%-kal növekedett. A legdi­namikusabb, 7,3%-os növekedést változatlan áron a vegyipar érte el. Az ipari átlagnál alacsonyabb az élelmiszeripar, a gépipar, a könnyűipar, a kohászat, illetve a bányászat termelésnövelése. Az Ipari Minisztérium ága­zati irányítása alá tartozó iparban a nem rubelelszámolású export dollárban számolva 14,7%-kal ma­gasabb az előző évinél és megha­ladja a 2,5 milliárd dollárt. A vegyiparban 18,5%-os, a ko­hászatban 16,2%-os, a gépipar­ban mindössze 2,4%-os volt a dollárexport-növekedés. Kereken 790 millió dolláros árbevétellel a vegyipar a népgazdaság legna­gyobb exportőre, a gépipar 720 millió dolláros, az élelmiszeripar 631 millió dolláros árbevétele előtt. Az ipar nem rubelelszámo­lású exportja dollárban számol­va 7,1%-kal nőtt, ezt jelentősen meghaladja a vegyipari importnö­vekedés: a 15,5%-os értékben mintegy 140 millió dolláros vegy­ipari importbővítést elsősorban a világbanki beruházásokkal kap­csolatos gépbeszerzések növeke­dése, részben pedig az import­anyagok áremelkedései okozták. A vegyipar teljesítményét rész­letesebben értékelve a miniszter­­helyettes elmondta, hogy a 7,3%-os termelési volumennöve­kedést a szakágazatok igen eltérő eredményei mellett érték el. A gázgyártás ás -elosztás szakágazat termelési volumene — elsősorban az év eleji rendkí­vüli időjárásnak és a fogyasztók jó ellátásának köszönhetően — 13,4%-kal nőtt. A kőolaj-feldolgo­zó ipar 5,1%-os termelésbővülést ért el. A feldolgozó jellegű szakága­zatok közül a legnagyobb, 14,2%-os termelésbővülés a mű­anyag-feldolgozó iparban való­sult meg. 8,1%-os a szerves-szer­vetlen vegyipar, 7,3%-os a gyógy­szeripar és 6,5%-os a gumiipar teljesítménynövekedése. A többi szakágazatban 3,5—4,3% között növekedett a termelés. A vegyipar tizenegy hónap alatt 123 millió dollárral növelte exportteljesítményét. A 123 millió dolláros többletből 46 millió dol­lár a szerves-szervetlen vegyipar­ban, azon belül többségében a Ti­szai Vegyi Kombinátnál realizá­lódtak. A kőolaj-feldolgozó ipar exportnövekedése 30 millió dollár értékű. További jelentős exportbővü­lést értek el a műtrágya-, növény­­védőszer-gyártó szakágazatok­hoz tartozó vállalatok, a mű­anyag-feldolgozó ipari vállalatok és a Taurus. Nem lehetünk elégedettek a gyógyszeripar mindössze 2 mil­lió dolláros exportnövekményé­vel, amelyhez magas tőkés im­port hányada is tartozik. Ki kell hangsúlyozni amellett, hogy a többletbevételek elérésé­ben az export szerkezetének ked­vező változása, a magasabb fel­dolgozású, magasabb szintű tu­dást megtestesítő termékek ará­nyának növekedése, jelentős sze­repet játszik. A gyógyszeripar az idén csupán szellemi termékek­ből (licenc, know-how, royalty) tízmillió dollár bevételre tett szert. A vegyipar rubelexportjá­nak alakulása kedvezőtlen. A szerves-szervetlen vegyiparban — elsősorban az olefinegyez­mény keretében a szállítások irá­nyának változása miatt — több mint 30 millió rubeles csökkenés következett be. Jelentős export­­növekedést csak a gyógyszeripar és a gumiipar tudott elérni. A vegyipari dollárexport, a ter­vezett 844 millió dollárral szem­ben 900 millió dollár körül várha­tó. A vegyiparban egyetlen vesz­teséges vállalat van, a Péti Nitro­génművek. A GFB szeptember 30-i ülésén a vállalat helyzetéről szóló tájékoztató megtárgyalása után egyhangúlag egyetértett a vállalat állami szanálásával. A vál­lalat kérésére 1987. november 18-án a Magyar Kereskedelmi Ka­marában egyeztető tárgyalást folytattak a hitelező bankokkal, és jegyzőkönyvben rögzítették, hogy a vállalat fizetőképessége nem állítható helyre. Az MSZMP KB december 8-i ülésén tudomásul vette, hogy a Minisztertanács az 1988. évi nép­­gazdasági tervet az alábbi fő irányzatok szerint véglegesíti: — A nemzeti jövedelem és az ipari termelés 1%-kal nő, a mező­gazdasági termelés 5-5,5%-kal nő. — A belföldi felhasználás 1,5- 2%-kal, a lakossági fogyasz­tás 2-2,5%-kal mérséklődik. — A szocialista szektor beru­házásai 2-3%-kal csökkennek, ezen belül a vállalati beruházások értéke 2-3%-kal nő. — Az 1 főre jutó reáljövedelem 2,5- 3%-kal marad el a bázisévtől. A gazdasági-társadalmi kibon­takozási program értelmében 1988-ban jelentős javulást kell el­érni a népgazdaság egyensúlyi helyzetében, részben az adósság­­állomány növekedési ütemének lassításával, részben külkereske­delmi aktívum realizálásával. Eh­hez az iparban a szerkezet szelek­tív átalakítására, a hatékonyság javítására, a gazdaságtalan tévé­(Folytatás a 2. oldalon) A testületi ülés elnöksége VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1988. JANUÁR-FEBRUÁR 2. oldal 4. oldal Minden kedves olvasónknak eredményekben gazdag ,­békés, boldog új évet kívánunk! Tartalomból Sok az egyeztetendő kérdés Ki szakítja át a célszalagot? A családok két keresőre épültek A nyugdíjasokat nem sajnálni kell Társadalmasodó közművelődés Ma már tudunk a vitáról is ... 5. oldal 7. oldal 10. oldal 11. oldal Új szakszervezeti tagdíjrendszer A szakszervezeti mozgalom anyagi alapjait már meg­alakulása óta mindenkor a tagság által befizetett tag­díjak képezik. Ez teszi lehetővé a szakszervezeti tag­sággal járó közvetlen és közvetett juttatások megva­lósulását. A tagdíjbevétel a tagság szociális, kulturális és sportigényei ellátásának segítése, illetve a mozga­lom működéséhez szükséges költségek forrása. A szakszervezeti mozgalomban a tagdíjrendszert mindenkor a társadalmi, gazdasági és technikai igényeknek megfelelően — a tagság véleményét figyelembe véve — időszakonként módosították, javították, korszerűsítették. A szakszervezeti tagdíjrendszer módosításának igénye, idő- és szükségszerűsége a legutóbbi — 1986. évben megtartott — szakmai és országos kongresszuson is megfogalmazódott: igény merült fel egy áttekinthetőbb, egyszerűbb és igazságo­sabb tagdíjrendszer kialakítására. A kongresszusok óta az ágazati és országos vezető szervek, valamint a tagság között széles körű vita zajlott, több tervezet és javaslat került megvitatásra. E tervezeteknél és javaslatok­nál, valamint a végső döntés kialakításánál figyelembe kellett venni, hogy a változtatás olyan időszakban történik, amikor az ország gazdasági helyzete kedvezőtlenebbé vált, és ez negatí­van érintheti a szakszervezeti mozgalom gazdálkodását is. A szakszervezeti mozgalom azonban nem adhatja fel az el­ért vívmányait. Változatlanul szükséges­ megtartani mindazo­kat a szociális támogatási formákat, a dolgozók egészségének védelmét, szabadidejének hasznos eltöltését segítő szolgálta­tásokat, amelyeket addig is biztosított. Sőt a nehezebb gazda­sági helyzet miatt fejleszteni szükséges a tagság egymást se­gítő készségét, még inkább segíteni kell a szorult helyzetbe jutott tagokat, családjaikat. Ezek mellett biztosítani szükséges a szakszervezeti mozgalom anyagi függetlenségét, önálló pénzgazdálkodását is. A javaslatok és vélemények figyelembe vétele után végül is olyan új tagdíjrendszert lehetett kialakítani, hogy lehetővé vált a tagdíjbevétel összegének emelése úgy, hogy közben a dol­gozók nagy többségének tényleges tagdíjterhe nem növek­szik. Ez úgy vált lehetségessé, hogy a szakszervezeti mozga­lomnak sikerült elérnie a szakszervezeti tagdíj levonhatóságát az új személyi jövedelem adóalapjából. A tagdíj mértéke azok­nál a tagoknál, akik személyi jövedelemadó fizetésére kötele­zettek, a havi kereset és a táppénz összege után 1%-nak meg­felelő tagdíjat fizetnek, míg azok, akiknek a havi kereset és táppénz összege az 5050 forintot nem haladja meg — az igaz­ságos tagdíjteher biztosítása végett —, csak a jövedelem 0,8%-át fizetik. Az elfogadott új tagdíjrendszer keretében — szintén a tag­ság széles rétegének javaslatát, igényét elfogadva — lehetővé válik, hogy a tagság írásbeli felhatalmazása alapján a szak­­szervezeti tagdíjat a munkaadó a bérjegyzéken feltüntesse és azt a tagság megbízásából a szakszervezetnek átutalja. Az új tagdíjrendszer bevezetésével egyidejűleg megszűnik a fizetett tagdíjnak bélyeggel való igazolása is. A SZOT-határozat átmeneti megoldásként lehetőséget biz­tosít — kivételesen indokolt esetben — a tagdíjnak készpénz­ben történő fizetésére. A Vegyipari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetősége 1987. december 15-i ülésén úgy foglalt állást, hogy ennek a lehetőségnek alkalmazását a vállalati szakszervezeti bizottságok vezető testületeinek döntési hatás­körébe utalja. A szakszervezeti bizottságok a határozat megjelenése után taggyűléseken és csoportgyűléseken beszélték meg a tagság­gal a tagdíjrendszer továbbfejlesztésének okát, célját és a vál­toztatás utáni konkrét gyakorlatot, feladatokat. Eddigi tapasz­talatunk, hogy a tagság túlnyomó többsége megértéssel fo­gadta és megértette az új tagdíjrendszer lényegét és szüksé­gességét. Az alapszervezetekben a tagsággal való együttműködéssel és őszinte beszélgetéssel oldják meg a helyi sajátosságokból adódó vitás kérdéseket. Ilyen pl. a „tárgyhavi" tagdíj helyes ér­telmezése. A határozat kimondja, hogy az új rendszer szerinti tagdíjat első alkalommal februárban — az első adózott január havi ke­resetből — kell fizetni, és ezt a február havi tagdíj rendezésé­nek kell tekinteni. Az 1988. január havi tagdíjat még az 1987. évben érvényes tagdíjbesorolás szerint kell rendezni. Néhány alapszervezet­nél, ahol eddig a „tárgyhavi" tagdíjat a tárgyhónapot követő hónapban rendezték, az áttérés a „tárgyhavi" tagdíjra átmene­tileg gondot okozott, azonban ezt a tagsággal és a bizalmiak­kal történt beszélgetéssel megnyugtató módon rendezték. Ehh­ez és közben még felmerült más kérdések megválaszo­lásához és­ ő megoldásához segítséget adott a Vegyipari Dolgo­zók Szakszervezetének szervezési, valamint pénzügyi osztálya. Az új tagdíjfizetési rendszer bevezetésével kapcso­latban változatlan maradt továbbra is az az alapelv, hogy önkéntes marad a szakszervezethez való tartozás és a tagdíjfizetés. A magyar szervezett dolgozók szá­mára a tagdíj mindig a közösséghez, a szakszervezet­hez való tartozás jelképe volt és az is marad.

Next