Vegyipari Dolgozó, 1988 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1-2. szám
MAGYAR VEGYIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXXII. ÉVFOLYAM, 1-2.SZÁM ÁRA: 3 FORINT TANÁCSKOZOTT SZAKSZERVEZETÜNK KÖZPONTI VEZETŐSÉGE Éves programja szerint 1987. december 15-én ülésezett szakszervezetünk központi vezetősége. A testület munkájában részt vett és az elnökségben foglalt helyet Gál László a SZOT alelnöke. Vörös Árpád, Körtvélyes István ipari miniszterhelyettesek, valamint Csikós Pál a SZOT titkára. A tanácskozást Takács Sándor elnök nyitotta meg és ismertette , majd elfogadtatta a napirendi pontokat. 1. Tájékoztató a szakszervezetünkhöz tartozó vállalatok 1987. évi gazdálkodásának tapasztalatairól, az 1988. évi célkitűzésekről és a szakszervezetek tennivalóiról. 2. Jelentés a VDSZ-hez tartozó szakágazatokon dolgozó nők helyzetéről. 3. Javaslat a központi vezetőség 1988. évi munkatervére. Az első napirend anyagát Körtvélyes István ipari miniszterhelyettes és Molnár Károly a központi vezetőség titkára terjesztette a testület elé. Körtvélyes István miniszterhelyettes tájékoztatója Az importkiváltást az export növeléséhez hasonlóan kellene támogatni Kereken hétszázkilencvenmillió dollár árbevétel a vegyiparban A szocialista iparban a termelési volumen tizenegy hónap alatt a tervet meghaladó mértékben, 3,7%-kal növekedett. A legdinamikusabb, 7,3%-os növekedést változatlan áron a vegyipar érte el. Az ipari átlagnál alacsonyabb az élelmiszeripar, a gépipar, a könnyűipar, a kohászat, illetve a bányászat termelésnövelése. Az Ipari Minisztérium ágazati irányítása alá tartozó iparban a nem rubelelszámolású export dollárban számolva 14,7%-kal magasabb az előző évinél és meghaladja a 2,5 milliárd dollárt. A vegyiparban 18,5%-os, a kohászatban 16,2%-os, a gépiparban mindössze 2,4%-os volt a dollárexport-növekedés. Kereken 790 millió dolláros árbevétellel a vegyipar a népgazdaság legnagyobb exportőre, a gépipar 720 millió dolláros, az élelmiszeripar 631 millió dolláros árbevétele előtt. Az ipar nem rubelelszámolású exportja dollárban számolva 7,1%-kal nőtt, ezt jelentősen meghaladja a vegyipari importnövekedés: a 15,5%-os értékben mintegy 140 millió dolláros vegyipari importbővítést elsősorban a világbanki beruházásokkal kapcsolatos gépbeszerzések növekedése, részben pedig az importanyagok áremelkedései okozták. A vegyipar teljesítményét részletesebben értékelve a miniszterhelyettes elmondta, hogy a 7,3%-os termelési volumennövekedést a szakágazatok igen eltérő eredményei mellett érték el. A gázgyártás ás -elosztás szakágazat termelési volumene — elsősorban az év eleji rendkívüli időjárásnak és a fogyasztók jó ellátásának köszönhetően — 13,4%-kal nőtt. A kőolaj-feldolgozó ipar 5,1%-os termelésbővülést ért el. A feldolgozó jellegű szakágazatok közül a legnagyobb, 14,2%-os termelésbővülés a műanyag-feldolgozó iparban valósult meg. 8,1%-os a szerves-szervetlen vegyipar, 7,3%-os a gyógyszeripar és 6,5%-os a gumiipar teljesítménynövekedése. A többi szakágazatban 3,5—4,3% között növekedett a termelés. A vegyipar tizenegy hónap alatt 123 millió dollárral növelte exportteljesítményét. A 123 millió dolláros többletből 46 millió dollár a szerves-szervetlen vegyiparban, azon belül többségében a Tiszai Vegyi Kombinátnál realizálódtak. A kőolaj-feldolgozó ipar exportnövekedése 30 millió dollár értékű. További jelentős exportbővülést értek el a műtrágya-, növényvédőszer-gyártó szakágazatokhoz tartozó vállalatok, a műanyag-feldolgozó ipari vállalatok és a Taurus. Nem lehetünk elégedettek a gyógyszeripar mindössze 2 millió dolláros exportnövekményével, amelyhez magas tőkés import hányada is tartozik. Ki kell hangsúlyozni amellett, hogy a többletbevételek elérésében az export szerkezetének kedvező változása, a magasabb feldolgozású, magasabb szintű tudást megtestesítő termékek arányának növekedése, jelentős szerepet játszik. A gyógyszeripar az idén csupán szellemi termékekből (licenc, know-how, royalty) tízmillió dollár bevételre tett szert. A vegyipar rubelexportjának alakulása kedvezőtlen. A szerves-szervetlen vegyiparban — elsősorban az olefinegyezmény keretében a szállítások irányának változása miatt — több mint 30 millió rubeles csökkenés következett be. Jelentős exportnövekedést csak a gyógyszeripar és a gumiipar tudott elérni. A vegyipari dollárexport, a tervezett 844 millió dollárral szemben 900 millió dollár körül várható. A vegyiparban egyetlen veszteséges vállalat van, a Péti Nitrogénművek. A GFB szeptember 30-i ülésén a vállalat helyzetéről szóló tájékoztató megtárgyalása után egyhangúlag egyetértett a vállalat állami szanálásával. A vállalat kérésére 1987. november 18-án a Magyar Kereskedelmi Kamarában egyeztető tárgyalást folytattak a hitelező bankokkal, és jegyzőkönyvben rögzítették, hogy a vállalat fizetőképessége nem állítható helyre. Az MSZMP KB december 8-i ülésén tudomásul vette, hogy a Minisztertanács az 1988. évi népgazdasági tervet az alábbi fő irányzatok szerint véglegesíti: — A nemzeti jövedelem és az ipari termelés 1%-kal nő, a mezőgazdasági termelés 5-5,5%-kal nő. — A belföldi felhasználás 1,5- 2%-kal, a lakossági fogyasztás 2-2,5%-kal mérséklődik. — A szocialista szektor beruházásai 2-3%-kal csökkennek, ezen belül a vállalati beruházások értéke 2-3%-kal nő. — Az 1 főre jutó reáljövedelem 2,5- 3%-kal marad el a bázisévtől. A gazdasági-társadalmi kibontakozási program értelmében 1988-ban jelentős javulást kell elérni a népgazdaság egyensúlyi helyzetében, részben az adósságállomány növekedési ütemének lassításával, részben külkereskedelmi aktívum realizálásával. Ehhez az iparban a szerkezet szelektív átalakítására, a hatékonyság javítására, a gazdaságtalan tévé(Folytatás a 2. oldalon) A testületi ülés elnöksége VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1988. JANUÁR-FEBRUÁR 2. oldal 4. oldal Minden kedves olvasónknak eredményekben gazdag ,békés, boldog új évet kívánunk! Tartalomból Sok az egyeztetendő kérdés Ki szakítja át a célszalagot? A családok két keresőre épültek A nyugdíjasokat nem sajnálni kell Társadalmasodó közművelődés Ma már tudunk a vitáról is ... 5. oldal 7. oldal 10. oldal 11. oldal Új szakszervezeti tagdíjrendszer A szakszervezeti mozgalom anyagi alapjait már megalakulása óta mindenkor a tagság által befizetett tagdíjak képezik. Ez teszi lehetővé a szakszervezeti tagsággal járó közvetlen és közvetett juttatások megvalósulását. A tagdíjbevétel a tagság szociális, kulturális és sportigényei ellátásának segítése, illetve a mozgalom működéséhez szükséges költségek forrása. A szakszervezeti mozgalomban a tagdíjrendszert mindenkor a társadalmi, gazdasági és technikai igényeknek megfelelően — a tagság véleményét figyelembe véve — időszakonként módosították, javították, korszerűsítették. A szakszervezeti tagdíjrendszer módosításának igénye, idő- és szükségszerűsége a legutóbbi — 1986. évben megtartott — szakmai és országos kongresszuson is megfogalmazódott: igény merült fel egy áttekinthetőbb, egyszerűbb és igazságosabb tagdíjrendszer kialakítására. A kongresszusok óta az ágazati és országos vezető szervek, valamint a tagság között széles körű vita zajlott, több tervezet és javaslat került megvitatásra. E tervezeteknél és javaslatoknál, valamint a végső döntés kialakításánál figyelembe kellett venni, hogy a változtatás olyan időszakban történik, amikor az ország gazdasági helyzete kedvezőtlenebbé vált, és ez negatívan érintheti a szakszervezeti mozgalom gazdálkodását is. A szakszervezeti mozgalom azonban nem adhatja fel az elért vívmányait. Változatlanul szükséges megtartani mindazokat a szociális támogatási formákat, a dolgozók egészségének védelmét, szabadidejének hasznos eltöltését segítő szolgáltatásokat, amelyeket addig is biztosított. Sőt a nehezebb gazdasági helyzet miatt fejleszteni szükséges a tagság egymást segítő készségét, még inkább segíteni kell a szorult helyzetbe jutott tagokat, családjaikat. Ezek mellett biztosítani szükséges a szakszervezeti mozgalom anyagi függetlenségét, önálló pénzgazdálkodását is. A javaslatok és vélemények figyelembe vétele után végül is olyan új tagdíjrendszert lehetett kialakítani, hogy lehetővé vált a tagdíjbevétel összegének emelése úgy, hogy közben a dolgozók nagy többségének tényleges tagdíjterhe nem növekszik. Ez úgy vált lehetségessé, hogy a szakszervezeti mozgalomnak sikerült elérnie a szakszervezeti tagdíj levonhatóságát az új személyi jövedelem adóalapjából. A tagdíj mértéke azoknál a tagoknál, akik személyi jövedelemadó fizetésére kötelezettek, a havi kereset és a táppénz összege után 1%-nak megfelelő tagdíjat fizetnek, míg azok, akiknek a havi kereset és táppénz összege az 5050 forintot nem haladja meg — az igazságos tagdíjteher biztosítása végett —, csak a jövedelem 0,8%-át fizetik. Az elfogadott új tagdíjrendszer keretében — szintén a tagság széles rétegének javaslatát, igényét elfogadva — lehetővé válik, hogy a tagság írásbeli felhatalmazása alapján a szakszervezeti tagdíjat a munkaadó a bérjegyzéken feltüntesse és azt a tagság megbízásából a szakszervezetnek átutalja. Az új tagdíjrendszer bevezetésével egyidejűleg megszűnik a fizetett tagdíjnak bélyeggel való igazolása is. A SZOT-határozat átmeneti megoldásként lehetőséget biztosít — kivételesen indokolt esetben — a tagdíjnak készpénzben történő fizetésére. A Vegyipari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetősége 1987. december 15-i ülésén úgy foglalt állást, hogy ennek a lehetőségnek alkalmazását a vállalati szakszervezeti bizottságok vezető testületeinek döntési hatáskörébe utalja. A szakszervezeti bizottságok a határozat megjelenése után taggyűléseken és csoportgyűléseken beszélték meg a tagsággal a tagdíjrendszer továbbfejlesztésének okát, célját és a változtatás utáni konkrét gyakorlatot, feladatokat. Eddigi tapasztalatunk, hogy a tagság túlnyomó többsége megértéssel fogadta és megértette az új tagdíjrendszer lényegét és szükségességét. Az alapszervezetekben a tagsággal való együttműködéssel és őszinte beszélgetéssel oldják meg a helyi sajátosságokból adódó vitás kérdéseket. Ilyen pl. a „tárgyhavi" tagdíj helyes értelmezése. A határozat kimondja, hogy az új rendszer szerinti tagdíjat első alkalommal februárban — az első adózott január havi keresetből — kell fizetni, és ezt a február havi tagdíj rendezésének kell tekinteni. Az 1988. január havi tagdíjat még az 1987. évben érvényes tagdíjbesorolás szerint kell rendezni. Néhány alapszervezetnél, ahol eddig a „tárgyhavi" tagdíjat a tárgyhónapot követő hónapban rendezték, az áttérés a „tárgyhavi" tagdíjra átmenetileg gondot okozott, azonban ezt a tagsággal és a bizalmiakkal történt beszélgetéssel megnyugtató módon rendezték. Ehhez és közben még felmerült más kérdések megválaszolásához és ő megoldásához segítséget adott a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének szervezési, valamint pénzügyi osztálya. Az új tagdíjfizetési rendszer bevezetésével kapcsolatban változatlan maradt továbbra is az az alapelv, hogy önkéntes marad a szakszervezethez való tartozás és a tagdíjfizetés. A magyar szervezett dolgozók számára a tagdíj mindig a közösséghez, a szakszervezethez való tartozás jelképe volt és az is marad.