Vegyipari Dolgozó, 1989 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1-2. szám
MAGYAR VEGYIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXXIII. ÉVFOLYAM, 1—2. SZÁM ÁRA: 3 FORINT 1989. JANUÁR—FEBRUÁR VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Tanácskozott szakszervezetünk központi vezetősége KONSZENZUST-SZOLIDARITÁST, A TÖBBSÉGI ELV ÉRVÉNYESÍTÉSÉT ! Szakszervezetünk központi vezetősége Dajka Ferenc elnökletével 1988. december 16-án tartotta soros ülését. A testület munkájában részt vett és az elnökségben foglalt helyet Körtvélyes István ipari miniszterhelyettes, Nárai Szabó Gábor, a Magyar Kémikusok Egyesülete főtitkára, és dr. Rédei László, a Szanáló Szervezet vezetője. A központi vezetőségi ülés feladatának tartotta, hogy áttekintse az 1988-as esztendő szakszervezeti tevékenységének főbb állomásait, minősítse az ez irányú munkát, továbbá körvonalazza az 1989-es esztendő fő törekvéseit, a közös teendőinket. Az elnökség megbízásából Főcze Lajos főtitkár bevezető előadásában három témával foglalkozott: 1. Az országos szakszervezeti tanácskozással és az abból adódó további tennivalókkal. 2. Érdek-képviseleti munkánk néhány kérdésével. 3. A jövő év legfontosabb tennivalóival és menetrendjével. „Megyünk előre? — Menjünk előre!" Főcze Lajos főtitkár beszéde Tisztelt Központi Vezetőség! Útkereső, társadalmi tisztázást és eligazodást segítő, a szakszervezeti mozgalom életében fordulópontot jelentő folyamatoknak vagyunk alkotó részesei. Ez nagy lehetőségekkel és még nagyobb felelősséggel kihívás számunkra Ennek a folyamatnak fontos állomása volt az országos szakszervezeti tanácskozás. Miként vettük ki részünket e nagy jelentőségű közös gondolkodásból? Az év közepétől felgyorsultak az események, megpróbált a szakszervezeti mozgalom vezetése a folyamatok élére állni, azokat úgymond, gondozni. Az „Elgondolások" vitája jelentős tisztázó és mozgósító lehetőséget adott. A tagsági vita tapasztalatainak összegzése demokratikusan történt, álláspontunk döntő többsége „visszaköszönt" az országos tanácskozás dokumentumaiban. A bv szeptember 30-i ülésének munkadokumentuma nagyon sok észrevétel, javaslat, ellenvetés mellett is mind a szakszervezeti tisztségviselők, mind a munkahelyi vezetők, mind állami, pártvezetői részről kedvező fogadtatásra talált. „Díjazták" bátorságunkat és a SZOT vezetése is elismeréssel szólt a közös gondolkodáshoz történő konstruktív hozzájárulásunkról. Köszönet mindenkinek a végzett munkáért. A kv munkaanyagának különböző fórumokon történő „megforgatása" hozzájárult a vezetés, a tisztségviselői kar, valamint tagságunk aktívabb része közötti párbeszéd kialakításához, fenntartásához. Ez nagy erőforrás és követendő gyakorlat. Az országos tanácskozást előkészítő széles körű eszmecserén a szakszervezeti tisztségviselők, a gazdasági vezetők, a párt tisztségviselői, a szakma Kossuth-, állami, Eötvös-díjas szakemberei, a vegyiparban dolgozó országgyűlési képviselők, kitüntetett brigádvezetőink egyaránt kifejezték az irányú véleményüket, hogy a szakszervezetekben is korszakváltásra van szükség. Elismerték és hangsúlyozták, hogy az elmúlt évtizedekben a szakszervezetek az elért eredmények elősegítőjévé, ugyanakkor — a politikai mechanizmusban elfoglalt helyük alapján — a kialakult torzulások, hibák, feszültségek részeseivé, egyben szenvedő alanyaivá is váltak. Mindazok, akik véleményüket kifejtették, nem hagytak kétséget a tekintetben, hogy jövőjüket egy gazdaságilag hatékony, működésében demokratikus, a létbiztonságot megvalósító, a dolgozók boldogulását szolgáló, a tudást becsülő szocialista Magyarországon képzelik el. Ez lehet a szakszervezet korszakváltásának kiindulópontja. Milyen korszakok jellemezték a magyar szakszervezeti mozgalom felszabadulás utáni történetét? A történetiség szem előtt tartása céljából indokolt felvillantani a főbb korszakokat: — 1945—48: a népi demokrácia megteremtésének tömegbázisát biztosító konstruktív szerepvállalás jellemzi mozgalmunkat. Ezt követően kerül előtérbe az iparági-ágazati szervezkedés, amely pozitívuma mellett elsősorban azért váltott ki ellenállást, majd később torzulást, mert végletesen tagadta a szakmai elv érvényesíthetőségét. Enyűgünkkel napjainkig is találkozunk. — 1950: a párt megbélyegzi a szakszervezeteket, szindikalizmussal vádolva tisztségviselőik tevékenységét. Ettől az időtől jelentkezik a transzmissziós szerepkör, a kettős funkció: a termelés segítése és az érdekvédelem, a nevelőiskola szerepkör felerősítése. Mai problémáink elméleti gyökere ettől az időponttól datálódik. — Jelentős állomás mozgalmunk történetében az 1957. évi X. SZOT-ülés, ahol mozgalmunk a konszolidáció, a munkáshatalom mellett foglalt állást. — Ugyancsak máig is érvényes szakszervezet-politikai döntések születtek, az új gazdasági mechanizmus kidolgozásának időszakában, 1966-an. E döntések végrehajtása 1974-ben sürgetésre került, majd az 1983. évi KB-állásfoglalás némileg torzított a korábban kidolgozott elveken. A most lezajlott országos értekezlet állásfoglalásai megítélésünk szerint szintén történelmi értékű lépésváltást jeleznek, amikor világosan jelzik, hogy — lezárul a szakszervezetek transzmissziós szerepvállalása, — megszűnik a monolit, hierarchikus egységre épülő szakszervezeti modell, —elvetésre kerül a demokratikus centralizmus elvének kizárólagossága és bürokratikus irányítási gyakorlata. Ugyanakkor zöld utat kap: — a munkavállalók érdekképviseletének és a szakszervezeti tagság érdekvédelmének, mint alapfunkciónak az érvényesítése, — az erős, önálló, önszerveződő alapszervezetekre épülő szakszervezeti szövetség létrehozása, — meghatározó módon a demokratikus szolidaritásra, a közmegegyezés elvére épülő működés kialakulása, — a sokszínűség egységét biztosító, a szolidaritáson alapuló közös fellépések, akciók megvalósítása. Kedves Elvtársak! Csak néhány példával jeleztem e korszakváltás lehetőségét. E kérdés kapcsán világosan kell szólni arról is, hogy múltunkat nem tagadhatjuk meg, ez történelmietlen vállalkozás lenne. Ugyanakkor pontosan jelezni kell. (Folytatás a 2. oldalon.) Munkásgyűlések nagyvállalatainknál Az év utolsó és az újrakezdés első napjaiban hagyománnyá vált, hogy munkásgyűléseken értékelve a múltat, vállalatvezetők ismertetik a dolgozók előtt a következő időszak legfontosabb teendőit, elvárásait. A gondok csaknem mindenütt azonosak, vállalni kényszerültek a többletterheket és a tavalyinál is nagyobb erőfeszítésekre lesz szükség az 1989-es év terveinek megvalósításához. A teljesítmények alapján bizakodóak lehetünk. Eddigi legeredményesebb évét zárta a Székesfehérvári Könnyűfémmű, egyre több küföldi tőke bevonásával valósítja meg célját a BVK, 45 millió dollár árbevételt tervez az Egis Gyógyszergyár. Jó munkásgyűléseken elhangzottakról a 9. oldalon tájékoztatjuk olvasóinkat. A testületi ülés elnöksége Az EGIS Gyógyszergyár dolgozói dr. Orbán István vezérigazgatót hallgatják A Borsodi Vegyi Kombinát munkásainak egy csoportja Székesfehérvárott a nagycsarnokban gyülekeztek A Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézete és a Vegyipari Dolgozók Szakszervzete öt évre szóló szerződésben rögzítette együttműködési programját. Új és részkutatásokkal, témafeltárásokkal, kutatások megrendelésével, illetve elvégzésével megbízva egymást, programot dolgoztak ki a folyamatos termelési rendszerű üzemek társadalmi konfliktusrendszerének kutatására, a társasági törvény várható hatásának felderítésére, valamint a munkavédelmi előírások, eszközök szerepét, hatását a munkafolyamatokban elemző témákra. A szerződő felek ezen túlmenően megállapodtak abban, hogy tájékoztatják egymást rendezvényeikről, külföldi partnereik előadásairól, valamint a közös munkájukat érintő dokumentációkat kicserélik.