Vegyipari Dolgozó, 1998 (42. évfolyam, 1-8. szám)
1998-01-01 / 1. szám
XLII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1998. JANUÁR MAGYAR VEGYIPARI, ENERGIAIPARI ÉS ROKON SZAKMÁKBAN DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA Szükség volna az alkotó munka megbecsülésére! A legtöbb alapszervezetből álló vegyipari szakági szövetség elnöke, Szabó János naponta szembekerül a tagság hétköznapi gondjaival. Ő az, aki a mikro- és makroközösségek problémáit nem áttételesen, de közvetlenül át és megéli. Az Európai Unióba igyekvő magyar vegyipar gazdasági oldalát legalább úgy ismeri, mint a vegyipari dolgozókat, saját tagságát, és azok mikrogazdaságát. - Hogyan látod a magyar szakszervezetek jövőjét, és ebben a VDSZ helyzetét? - A magyar Szakszervezeti mozgalom és a VDSZ jövője is 1998-ban és az azt követő néhány évben fog eldőlni. Megítélésem szerint sok tekintetben a dolgozói érdekképviseletek Magyarországon hátrányos helyzetben vannak. Ez a VDSZ érdekérvényesítésére is igaz. Országos, ágazati és munkahelyi szinten sürgősen szervezetileg kell (kellene) rendbe tenni a mozgalmat. Gondoljunk csak arra, hogy jelenleg Magyarországon az említett három szinten a dolgozók érdekképviselete mennyire szét van aprózva. A probléma, hogy a jelenlegi felállás sem szervezetileg, sem társadalmilag, sem politikai értelemben nem követte az átalakulást. Különösen nagy a probléma az úgynevezett kis létszámú szervezeteknél. Ezen belül a hazai vállalkozások jelentős részénél a tulajdonos szinte tiltja a szervezkedést, amit sajnos csendben tudomásul is veszünk. A VDSZ-nek is azt kellene sürgősen eldönteni, hogy a megváltozott körülmények között, hogyan tudja az érdekképviseletet, az ágazatban a foglalkoztatottak érdekeinek érvényesítését hatékonyan biztosítani. A másik nagy problémát abban látom, hogy Magyarországon a bérből és fizetésből élők - egyik legnagyobb társadalmi csoport - politikailag szinte teljesen szervezetlen. A polgári demokrácia keretein belül a szakszervezetek segítségével sürgősen változtatni kellene ezen! Folytatás a 2. oldal alján Kongresszusok után A VDSZ 29. Kongresszusáról már beszámoltunk előző lapunkban. 1997. december 10-11-én tartotta 3. Kongresszusát Debrecenben az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége. Szakszervezeti Szövetségünknek, a VDSZ-nek alapszervezetei, illetve tagságunk többsége az Autonóm Szakszervezeti Szövetség tagja, ezért, bár már a kongresszus után vagyunk - de néhány gondolatot közreadunk. A szövetség az 1993- évi társadalombiztosítási választások után új stratégiát alakított ki, és elindult azon az úton, amelynek eredményeként ma a 3 legnagyobb szakszervezeti szövetséggé vált. Itt tömörülnek legnagyobb létszámban a magyarországi közüzemek munkavállalói, például a BKV, a közúti fuvarozás, a víz- és csatornaellátás, a villamosenergia-ipar, a gázipar munkavállalói. Az elnökség tagjai mögött valós, erős szakszervezetek állnak, ez alapozza meg az autonómok filozófiáját, mely szerint a szakszervezetek egyik fő feladata a mindenkori hatalom (kormány) ellenőrzése és ha szükséges, hatalmának korlátozása. Nincs elkülönült apparátusa, gyakorló szakszervezeti vezetők irányítják. Az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége az elmúlt évek során igyekezett közvetíteni az egymással torzsalkodó szakszervezetek között, jelentős része volt a volt SZOT vagyon felosztásában, valamint abban, hogy a Munka Törvénykönyvének néhány rendelkezését a munkavállalók javára megváltoztatták. „Hazánk a rendszerváltást követően a strukturális átalakulás folyamatában a korszakváltás küszöbére érkezett. Remény van arra, hogy - a harmadik szabad parlamenti választás után a politika, az üzleti világ és a munkavállalók