Vesevilág, 1991 (4. évfolyam, 1-7. szám)

1991-04-01 / 1. szám

Eritropoietin A VORE egyik legjelentősebb eredménye az eritropo­­ietin-tartalmú EPREX-injekció széles körű alkalmazása a művesekezelt betegeknél. Jelenleg a legjobban rászoru­ló 165 kezelt kapja rendszeresen, ez az arány (betegek 20 százaléka) jónak mondható az európai viszonylatban. A gyógyszer bevezetését és minél szélesebb körű alkal­mazását mi kezdettől fogva szorgalamaztuk. Múlt év ok­tóberéig az elosztás központilag történt, attól kezdve a kezelőorvos joga eldönteni, hogy ki kapja a rendkívül drága EPREX -t. Alkalmazása esetén 80 százalékát az OTF finanszírozza, a maradék 20 százalékot pedig elvi­leg a művese állomás fizeti, gyakorlatilag az OTF ezt az összeget is rendelkezésükre bocsátja. Különféle admi­nisztratív problémák és félreértések miatt a gyógyszer használata jelenleg is akadályokba ütközik. Veseátültetés A VORE megalakulását követő évtől kezdődően az átültetések száma felülmúlta valamennyi korábbi idősza­két. Az így évente elért 100-120 műtétszámmal koránt­sem vagyunk elégedettek - a növekedés azonban jelen­tősnek mondható. A transzplantációk számának növelé­se érdekében örökösen falakba ütközünk. Fölvetettük, hogy kevés az országban a meglévő két transzplantáló állomás. A SZEM vezetőinek érvelése: hiába lenne több transzplantációs kapacitás, ha nincs elég beültethető ve­se. A vesék kivételét a SZEM rendeletileg szabályozta. Nemcsak kötelezővé tette, de később premizálta is. A VOKE vezetősége szerint nagyrészt szervezési hiányos­ságokra vezethető vissza a beültethető vesék elégtelen száma. A miniszterasszony kérésünkre már egy jó éve intézkedett transzplantáció-szervező státuszról és en­nek anyagi hátteréről a SOTE I. Sebészeti Klinikáján. A poszt azóta sincs betöltve! Az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet (OHVI) főigazgató főorvosa, Petrányi Győző professzor informált bennünket arról, hogy január elején intézetének alkalmazottjaként meg­kezdi működését egy - jelentős külföldi tapasztalatokkal rendelkező - transzplantáció-szervező. Mielőbb kap­csolatot teremtünk vele, és személyesen közreműkö­dünk abban a nagy munkában, melynek eredménye­ként várhatóan növekszik majd a beültethető vesék száma. A volt szocialista országok közös transzplan­tációs rendszere, az INTERTRANSPLANT sohasem működött igazán eredményesen. Most lehetőségünk nyílt részben s a közeljövőben talán teljes beteglétszám­ra vonatkozóan - csatlakozni az EUROTRANSPLANT rendszerhez. Ennek a lépésnek egyik feltétele, ha mi ma­gyarok nemcsak várjuk külföldről a veséket, de magunk is tudunk megfelelő számban és minőségben felajánla­ni a társországoknak. Nekünk egyesületi tagoknak eb­ben fontos szerepünk lehet: meg kell keresnünk szemé­lyesen azokat az orvosokat, asszisztenseket, akiktől el­várható, hogy munkakörüknél fogva kivegyék a felhasz­nálható veséket. Az Országgyűlés Szociális és Egész­ségügyi Bizottsága a VOKE nyomására többször tár­gyalta a vesebetegek helyzetét. Sikerült sok felelős be­osztású ember figyelmét felhívnunk égető problémáink­ra. Felhívást juttattunk el valamennyi parlamenti képvi­selőhöz. Közülük sokan azt sem tudták korábban, hogy ez a betegség, s ez a betegcsoport létezik. Szakértői bi­zottságot hoztunk létre egy évvel ezelőtt. A munka meg­kezdése számos ok miatt késett. Kérdéses e pillanatban. Az elnökség tagjai balról jobbra: Pethő Ákos, dr. Sonkodi Sándor, dr. Petróczy Györgyi, Réti Éva, dr. Bodonovich Jenő, Ádám Edit és Vértesi Lászlóné Fotó: Tamaska Gyula

Next