Katolikus gimnázium, Veszprém, 1868
---------------------■ GYMNASIUMI ÜGY. A veszprémi kegyes tanitórendi gymnasium létét 1711. évben Volkra Otto kér. János gróf veszprémi püspök apostoli buzgalmától nyerte, mely egész 1753-ig csak négy osztályból, az úgynevezett parva, principia, grammatika és syntaxisból állott s ezekben is, az ifjúság nevelésével, csak két tanár foglalatoskodott. Azonban ez évi október 19-én Orosz Pál ansari czimzetespüspök és veszprémi nagyprépost követve nemes lelkének áldásthozó sugallatát 1000 forintot tett le a tudományok oltárára a végre, hogy a már meglevő négy osztály mellé még kettő, t. i. a költészeti és szónoklati osztályok is fölállítassanak, ami valóban a szülők és tanulni vágyó ifjúság legnagyobb örömére csakugyan mégis történt s pedig oly gyorsan, hogy már a következő november hó elején a két osztály, Emerich Vincze vezetése alatt, mégis nyittatott s a költészetben 36. a szónoklatban pedig 23. ifjú nyert oktatást. 1851. tanévben történt uj szervezés következtében a veszprémi nagytanoda altanodává változott s ily minőségben a múlt 1868. évi julius végéig működött. Ekként 98. éven át hat osztályával sok szellemi és anyagi jóban részeltető Veszprém városát és vidékét; mit azonban 1851 óta négy osztályával mint csekélyebb horderejű tényező, oly mérvben nem eszközölhetett. — Tanintézetünk eme csökkenését fájlalták jobbjaink és hazafius aggodalmak közt — nyomasztó körülményeik daczára ernyedetlen buzgalommal, csüggedést nem ismerő kitartással megyénk lángkeblü, törhetlen jellemű fiatek. Rozsos István úr által különösen fölvillanyozva, oda irányozták törekvésöket , hogy négy osztályúvá törpült és ezek közt mégis egész hazában legnépesebb gymnasiumunkat, egyelőre hat, később a hongyülés által meghatározandó tanterv szerint főgymnasiummá alakíthassák. E sz. ügynek, a nemzeti polgárosodás e nagy művének tényleges eszközölhetése végett a magasztos ügyért buzgólkodó tek. Késmárky József másodalispán, jelenleg országgyűlési képviselő úrnak elnöklete mellett — a hon csemetéinek valláserkölcsös nevelését szivökön hordozó lelkes férfiakból — bizottmány alakult, melynek meleg részvéttel párosult tevékenysége eredményezte , hogy e nemes czélra 40.000 forintot meghaladó tőkét biztosított a nemes szivü adakozók hazafiassága. Kik közt kitűnő helyet vivott ki, minden szépre, jóra és üdvösre áldozatkész kegyelmes megyés püspökünk nagyméltósága 10,000 írttal, és a közművelődés érdekét oly meleg kebellel fölkaroló káptalan ugyanannyi összeggel. Azonban, a kifogyhatlan adakozó jobb itt még nem lelt határt. A folyó 1869-iki új év, új kegyadománynyal örvendezteté meg az áldásos iskolai tőkét. Ugyanis Marki Ignácz czimz. püspök és nagyprépost, a tanuló ifjúságnak gyengéd kebellel átkaroló gondos atyja, a tudomány s ezzel foglalkozó férfiaknak Maecenása, a szép művészetnek örök ifjú barátja 1050 frtot és Tarányi Ferencz kanonok úr a szegény de jó viseletű tanulóknak még a távolban is hathatós pártfogója 1500 frtot ajándékozott. De e nemes megyének és városnak tehetőséjei, — kik közt itt Pribék István kanonok, a szelíd lelkű, híveinek üdvéért buzgólkodó lelkipásztoron s a szegények valódi atyján kívül, igen számosakat, kiknek neveit gymnasiumunk évkönyvei örökítendik, hely szűke miatt el hallgatok — valamint csekélyebb vagyonú polgárai is vetélkedtek a nemzeti józan irányt követő nevelés oltárára filléreiket letehetni. Mert, hisz, oly jól esik az ember lelkének az áldozatkészség akkor, midőn erdőditől hallja, sőt maga is tapasztalja, hogy a jóltevők nagy áldozatai méltó gyümölcsöket teremnek ; hogy a nevelés áldásainak letéteménye dúsan kamatozik ; hogy e virulni kezdő szép haza csemetéi, a számukra emelt tanintézetekben, a szívnemesítő tudományokban korszerűleg előhaladva, a vallásos erkölcsiségben növekednek és szilárdulnak. Áldottak legyenek a nemes szívű adakozók s ajánlók emlékei annyival is inkább , mert áldozat-