Katolikus gimnázium, Veszprém, 1910

nyire fontos, a jövő társadalom egész fejlődési irányára meny­nyire kiható az a szerep és annak a szerepnek miként való betöltése, amely szerep jut azoknak, akik a tanügy szolgálatába állva, vállalkoznak a jövendő nemzedék nevelésére és okta­tására. A nevelő-oktató kezéből kerülnek ki a jövendő társa­dalom szereplő egyéniségei; tőle függ nagyrészt annak a nagyon is fontos kérdésnek miként való megoldása, hogy minő lelkületű lesz, minő érzelem- és gondolatvilágban fog élni a jövendő nemzedék s vele együtt, s ezzel együtt az egész társadalom és országok sorsa, fejlődésének iránya az ő kezeibe van letéve. Ha győztes ütközetek eldönthetik egyes országok sorsát, úgy az iskola az, mely olyanná neveli a jövendő nemzedéket, hogy vívandó ütközetek valóban győztesek és ne katasztrófával vég­ződők legyenek. Az iskola nevel a harctér számára is s még a háborúk sorsa is az iskolán fordul meg. Ebben az ép oly terhes, mint felelősségteljes munkakörben töltött el Magyar Gábor, a magyar kegyes-tanítórend jelenlegi érdemes főnöke 50 esztendőt. Tanított a Rend több intézeté­ben is, de működési idejének oroszlánrésze Szeged városára esik. Buzgón működött mint tanár Tatán, Nagykanizsán, Buda­pesten is, de legtöbb időt töltött Szegeden, ahol 27 éven át volt az ottani főgimnázium igazgatója. A szegedi gimná­ziumot az árvíz után az ő buzgólkodása folytán emelték újjá és az egész szervezés és rendezés nagy munkája az ő nevéhez fűződik. Ezen közhasznú tevékenysége közben fordult feléje Rendjének figyelme és őt főnökévé választotta. Ezen fontos és terhes állásában érte meg tanügyi működésének 50-ik esztendejét. Mikor a jelen évben ez a fontos évforduló elérkezett, mikor 50 év terhes munkájára tekinthetett vissza a jól telje­sített kötelesség tudatában, akkor mint szerény szerzetes, alig akarta ezt a fontos évfordulót megülni, nem akarta, hogy a nagyvilág tudomást vegyen a halandó ember életében oly ritkán előforduló eseményről. Szerényen, szerető társai és tisztelői szűk körében ülte csak meg és adott hálát a Mindenhatónak azon ritka kegyért, hogy 50 év eltelte után még jó egészség­ben és munkaerőben végezheti tovább terhes és felelősségteljes teendőit. Mi, a magyar kegyes-tanítórend tagjai, az ő fiai és munkatársai a hazai oktatásügy rögös pályáján, siettünk e szép és ritka évforduló alkalmával ifjúságunk és közönségünk körében

Next