Katolikus gimnázium, Veszprém, 1910
nyire fontos, a jövő társadalom egész fejlődési irányára menynyire kiható az a szerep és annak a szerepnek miként való betöltése, amely szerep jut azoknak, akik a tanügy szolgálatába állva, vállalkoznak a jövendő nemzedék nevelésére és oktatására. A nevelő-oktató kezéből kerülnek ki a jövendő társadalom szereplő egyéniségei; tőle függ nagyrészt annak a nagyon is fontos kérdésnek miként való megoldása, hogy minő lelkületű lesz, minő érzelem- és gondolatvilágban fog élni a jövendő nemzedék s vele együtt, s ezzel együtt az egész társadalom és országok sorsa, fejlődésének iránya az ő kezeibe van letéve. Ha győztes ütközetek eldönthetik egyes országok sorsát, úgy az iskola az, mely olyanná neveli a jövendő nemzedéket, hogy vívandó ütközetek valóban győztesek és ne katasztrófával végződők legyenek. Az iskola nevel a harctér számára is s még a háborúk sorsa is az iskolán fordul meg. Ebben az ép oly terhes, mint felelősségteljes munkakörben töltött el Magyar Gábor, a magyar kegyes-tanítórend jelenlegi érdemes főnöke 50 esztendőt. Tanított a Rend több intézetében is, de működési idejének oroszlánrésze Szeged városára esik. Buzgón működött mint tanár Tatán, Nagykanizsán, Budapesten is, de legtöbb időt töltött Szegeden, ahol 27 éven át volt az ottani főgimnázium igazgatója. A szegedi gimnáziumot az árvíz után az ő buzgólkodása folytán emelték újjá és az egész szervezés és rendezés nagy munkája az ő nevéhez fűződik. Ezen közhasznú tevékenysége közben fordult feléje Rendjének figyelme és őt főnökévé választotta. Ezen fontos és terhes állásában érte meg tanügyi működésének 50-ik esztendejét. Mikor a jelen évben ez a fontos évforduló elérkezett, mikor 50 év terhes munkájára tekinthetett vissza a jól teljesített kötelesség tudatában, akkor mint szerény szerzetes, alig akarta ezt a fontos évfordulót megülni, nem akarta, hogy a nagyvilág tudomást vegyen a halandó ember életében oly ritkán előforduló eseményről. Szerényen, szerető társai és tisztelői szűk körében ülte csak meg és adott hálát a Mindenhatónak azon ritka kegyért, hogy 50 év eltelte után még jó egészségben és munkaerőben végezheti tovább terhes és felelősségteljes teendőit. Mi, a magyar kegyes-tanítórend tagjai, az ő fiai és munkatársai a hazai oktatásügy rögös pályáján, siettünk e szép és ritka évforduló alkalmával ifjúságunk és közönségünk körében