Katolikus gimnázium, Veszprém, 1921
4 kisugárzó szervezete a munkát már nem bírja. Március 29.-én még lekiált tanítványainak: »Fiúk, délután ének!« Március 30.-án reggel csendesen fekszik az ágyában — holtan. Könnyes szemmel, megrendülve, de Isten akaratában megnyugodva álltunk e tisztalelkű, puritán jellemű társunk ravatalánál. Temetése fenségesen impozáns volt. A megyéspüspök úr, a veszprémi káptalan, a vármegye, a város és tisztelőinek nagy száma jelent meg a végső útra. A koszorúk tömege, a zokogó gyermekek tanúskodtak róla, hogy a szeretet, mit ez az egyszerű taláros ember hintett szét a lelkekbe, viszonzatlanul nem maradhat. Sírját mindennap — még most is — friss virág ékesíti s bizton hisszük, hogy az eltávozott fiatal virág az Úr Jézus virágos kertjét díszíti s társunk folytatja annak a munkát, kinek tiszteletére annyit s oly meleg érzéssel muzsikált s annyi dalos gyermekajkat tanított Istennek hozsannázni. I. Adatok az 1921 - 22. iskolaév történetéhez. 1. Változások a tanári testületben. Benczik Ferenc tanár, ki gyengélkedése miatt több éven át szabadságon volt, ismét munkába állott. Sótonyi István szakv. tanárt a kegyes tanítórend főnöké a budapesti Kalazantinumból küldötte intézetünkhöz. Boldogult Misányi Lajos óráit a kegyes tanítórend főnökének kérésére Laczkó Dezső nyug. főgimnáziumi igazgató vitte, míg az egészségtan tanítását a VII. osztályban dr. Csolnoky Ferenc, királyi tanácsos, kórházi igazgató-főorvos úr volt szíves vállalni. 2. Az intézet épülete. Az intézet nagyobbfokú tatarozására a jelen pénzügyi viszonyok közepette gondolni sem lehet. Különösen ablakai rosszak, s a Veszprémben oly sokszor uralkodó erős szél sokat kitör, mi rengeteg pénzt emészt fel. A háborúban az intézetbe szállásolt katonaság tetemes károkat okozott, jóvátétel fejében azonban csak az akkori becsértéket hajlandók megfizetni, mi természetesen távolról sem elegendő ahhoz, hogy a károkat helyrehozzuk. 3. Az intézet állapota. Az értékeltolódások a gimnáziumot is súlyos anyagi állapotok elé vitték. A gimnáziumi bizottság, mely számos évtizeden át szeretettel és lelkesedéssel karolta fel a felső osztályok ügyét, fenntartói tisztségét már nem képes teljesíteni. Ezért a Tanulmányi Alaphoz fordult, mely méltányolva kérelmét, felkérte a kegyestanítórend főnökét és utasította a főgimnázium igazgatóját, hogy találjon módot, miképen lehetne a gimnázium fennmaradását biztosítani. A megyéspüspök úr őméltósága, a káptalan, a város, a tanulmányi alap, a legnagyobb készséggel siettek a gimnázium segítségére, úgy hogy a kérdés már megoldás előtt áll. Mindenesetre azonban szükség lesz a társadalom támogatására is.