Középdunántúli Napló, 1957. február (1. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-01 / 27. szám

K.ÜZlii'ülJjMAJN'i'ÜL.i NAUJLO Egy királyi fogadtatás és ami mögötte van FIGYELEMRE MÉLTÓ hírt su­gárzott szét az éterbe szerdán este az egyik nyugati rádióállomás. A hírmagyarázó a tudósítók jelentése ut­án beszámolt Szaudnak, Szaud- Aráb­a királyának az Amerikai Egyesült Államokba történt megér­te­zésiről. A figyelmet ez esemény iránt főleg a fogadtatás keltette fel, amely olyan volt, mint amilyent 61 f­alábon csak rendkívüli személyi­ségek remélhetnek. Szaud királyt a new­ yorki repülőtéren személyesen I '■ A­nbower elnök üdvözölte, mi­közben a kivezényelt katonaság agyukkal huszonegy díszlövést adott le. De ki is ez a Szaud király, akivel ol­t kivételt tettek, hogy nagy el­ír­á­sa ellenére maga az elnök fly vita s nem valami másodrangú dic­omata? Ha a szűkszavú hírügy­­ir .bv­jelentésekből akarnánk rá­­szt­­ kapni a kérdésre, nem sokat tudnánk meg. A közlemények most az amerikai látogatás kapcsán is csak annyit jegyeztek meg, hogy S­­aud király nagy gavallér. Amikor megérkezett New­ Yorkba, ugyanis több mint húszezer dollárt osztott feel annak a hajónak a személyzete­­ -ott, amely Amerikába vitte, és egy alkalommal a hajóút során ezer­­nigy személynek különvacsorát fizetett. Persze tegyük ez utóbbihoz hoz­ni, hogy Szaud királynak van mi­lly bőséges borravalókat adni. Ad­hatott húszezer dollárt ajándékkép­pen, hiszen egyáltalán nincsenek megélhetési gondjai, mivel évente az országban kitermelt olaj után nemyegy kettőszáz millió dollár­­et kap egyedül az ARAMCO e­­­zsű olajtársaságtól. S éppen ott van a magyarázat az előbbi kér­­d­e, hogy ki is voltaképpen Szaud­­ , Szaud egy kivételesen gazdag - e Szaud-Arábia uralkodója. Az b n található a világ olaj­­ái­a­k egyhatoda és évente körülbelül százmillió tonna ( l;;z) az imént említett ameri­t - (;•- ■-'ség. Ezek után azt hisszük, t 1 . ő, hogy miért részesítették S­zz .1 királyt Amerikába érkezte­­tt ■ ma ,különböztetett fogadtatás­ban. A SOKMILLIÓS HASZONBÓL, ez­ért olaj után Szaud-Arábia­­!• az amerikai tőkések zsebrevág-­ tr­­vén rendezhetnek elragadó fogadtatást, katonai díszpompát. Az, hogy a világon Szaud-Arábiá­ban kerül a legolcsóbba az olaj ki­aknázása — tonnánként fél dollár a kibányásztás költsége, az eladási ár pedig 15—20 dollár között van — nagy nyereséget jelent a monopó­liumok urainak. Az „Arabian Ame­rican“ (ARAMCO) monopólium 1955-ben például csupán Szaud- Arábia-i­ nyersolajeladásból 530 millió dollár tiszta nyereségre tett szert. Mivel Szaud-Arábiában az olajmonopóliumok beruházásainak globális értéke amerikai adatok szerint, mintegy ötszázmillió dollár­ra tehető, ez annyit jelent, hogy itt a haszonkulcs meghaladja a száz százalékot. A valóságban a haszon­kulcs valószínűleg persze nem eny­­nyi, hanem több mint 180 száza­lék. Szaud király impozáns amerikai fogadtatása tehát ezért is volt több udvariassági gesztusnál. Az ameri­kai tőkések kedvében akartak jár­ni az arab államfőnek, mert ellen­kező esetben még reálisabbá válhat az a jelenleg is fennálló veszély, hogy elveszíthetik befolyásukat or­szágában. Más szóval: attól retteg­nek a tőkések, hogy az ARAMCO könnyen úgy járhat, mint a közel­múltban a Szuezi-csatorna Társa­ság. Az olajmezők esetleges elvesz­tése miatti félelem egyébként kitű­nik az egyes amerikai lapok cikkei­ből is, mert feltűnően sokat írnak az amerikaiak szaúdarábiai tőkebe­fektetésének szükségességéről. Azt állítják, hogy az amerikai monopó­liumok tőkéje nélkül az elmaradt, félnomád Szaud-Arábia nem vehet­né hasznát olajencsének s így el­veszítené állami bevételeinek mint­egy 90 százalékát. Hivatalos helyről Szaud király lá­togatásának falával kapcsolatban ezt mondták, hogy a két államfő a középkeleti hely­­tet kívánja­­meg­vitatni. S hogy ez így is történik abban nem lehet kételkedni. Közép- Keleten az utóbbi hónapokban sok olyan esemény zajlott le, amely bő­ven ad beszédtémát az államfér­fiaknak. Eisenhower elnök egyebek között például magyarázatot kérhet a királytól, hogy miért foglal állást az arab egység mellett, miért he­lyezkedik szembe a bagdadi pak­tummal, miért támogatja Libanont, Szíriát, Jordániát, miért ígért kato­nai támogatást Egyiptomnak és szakította meg az olajszállítást az egyiptomi agresszió idején. Meg­kérdezheti az amerikai elnök a ki­rálytól azt is, hogy miért azonosítja magát a négy arab államfő által az elmúlt napokban Kairóban aláírt zá­­róközleménnyel, amely elítéli Eisen­hower középkeleti tervét. MINDEZEKET MEGKÉRDEZHET­NÉ Eisenhower, de hogy nem fogja ezt megtenni, abban is biztosak va­gyunk. Ehelyett megpróbálja majd megvesztegetni a királyt azért, hogy megszilárdítsák az ARAMCO pozí­cióit,­­ kiszorítsák Angliát­ és Fran­ciaországot a középkeleti országok­ból, elősegítsék az amerikai beha­tolást. Hogy ezt cselekszi Eisenho­wer, az — bár nem hangoztatják — nyílt titok. Érkezett már olyan hír, amely szerint az amerikai kormány még a király megérkezése előtt el­határozta, hogy huszonöt millió dollár „adományt“ juttat Szaúd- Arábiának az ország „költségvetési hiányának“ pótlására. Viszonzás­képpen Amerika azt reméli, hogy Szaud király beleegyezik majd az 1951-ben kötött és az elmúlt év­ben lejárt légitámaszpont szerződé­sek felújításába. A napnál is világosabb tehát az amerikaiak szándéka. Mivel Szaud- Arábia nemzeti jövedelmének jelen­tős része amerikai forrásból szár­mazik, úgy gondolják, hogy a gaz­dasági függősége miatt hídfőállást teremthetnek ebben az arab ország­ban. Ezért volt olyan zajos fogad­tatásban része Szaud királynak, noha mindezekről a bevezetőben említett nyugati rádióállomás egy árva kukkot sem szólt. K. I. Ismét megjelenik a Nők Lapja Csütörtökön, több mint három­­hónapos szünetelés után ismét meg­jelent a Nők Lapja, a magyar asz­­szonyok és lányok népszerű újságja. A jövőben is hetenként 24 oldalon megjelenő képes folyóirat évfolya­mának első száma többek között felhívást közöl. A felhívást társa­dalmunk különböző rétegeit képvi­selő nők állították össze. Megbe­szélésükön ideiglenes programot dolgoztak ki, amely az újonnan meginduló, széles alapokon nyugvó nőmozgalom fő elgondolásait tartal­mazza. Egy milliomos a népi Kínában Röviddel a felszabadulás után megkezdődött a Liu-üzemek át szer­tt fe­létig állami, félig magánvál­­­laivnlá. 1956 elejére befejeződött az a­l­a­kulás. Egyes barátaim azt­­, hogy titkon még mindig a­­zejáni­ulajdon után sóvár­gok. Nos, v­­.anyós fokig igazuk is volt. Egy tó i­­s nem tud olyan gyorsan szá­la­­ülni azoktól a kötelékektől, ame­lyek a magántulajdonhoz fűzik, leránt azonban, hogy ez a vegyes ári­mi és magánkombináció egyálta­lán nem zsákutca. Dél-Kínában fek­­v­ő üzemeim olyan fejlődésen men­tek át, amilyenről még álmodni sem ve­­rtem volna. Az utóbbi években a •■ , ■ üzentek is meglepően fel­le n ültek. Minthogy akkortájt már­­ i­r kaltem, fiaimra bíztam az üzemek vezetését. Míg mielőtt a vegyes vállalkozá­sok med­zen bevált, attól tartot­ton!., hátha a jövőben nem a pénz­­ügyi körök fogják az üzemeket f"irgcilni, vagyis hogy nekünk nem lesz semmi beleszólásunk. Fiaim Tómban valamennyien üzemvezetők és a kormány irányításával és tű­mi-tudásával dolgozva, megvan min­den befolyásuk, amely a vezetéshez szükséges, lelkesebben dolgoznak, m­it valaha. Az üzemek terjesz­­i­kőlnek, új gyárkémények füstölög­nek. Miért lennék hát elégedetten? Hamarosan betöltöm a hetvenedik esztendőt, tíz fiam és három lá­nyom van. Azelőtt mindig aggasz­tói, hátha fiaim rossz útra térnek is i­s fecsérlik a vagyont. Apósom gyű fényárat volt. Amikor meghalt, ISO 000 ezüst taelt hagyott fiára. Saját szememmel tettg rá, hiífym pocsékolta el a pénzt. Tíz év múlva az én jótékonyságomra szorult. Ahányszor csak see. .-em elé került, mindig felmerült benn.Én a gór­­to­lat, vajon nem tévednek-e az én fiaim is erre az útra? A régi idők­ben nagyon gyakran változott a csa­ládok sorsa, hol jóra, hol­­rosszra fordult, örökös körforgás volt ez; szegény­ség,gazdaság, ismét sze­génység. Tavaly Mao Ce-tung azt mondta: A­­ vice­seknek saját ma­guknak kell meghatározniok sorsu­kat. Sokat gondolko­ztam ezen. Hát akadt a régi időkben akárcsak egyetlen kapitalista is, aki saját ma­ga határozhatta meg sorsát? Én magam képviselő vagyok a Népi Tanácskozó Gyűlésben. Vala­mennyi fiamnak van foglalkozása és az új társadalomban magas r­angú szakemberekké válnak. Két fiamat és egyik menyemet beválasztották a sanghaji városi testületbe. Uno­káim a piros pionirm­akkendet vi­selik és négyen közt­­­­ük részt vettek az országos úszó­versenyen. Ha ezek­nek részvényekről és profitról be­szélek, a szemembe nevetnek. Az ő fejükben már a boldog, dicső jövő­ről, a szocialista társadalomról al­kotott elképzelések va­nnak. S bár­milyen idős vagyok, tudom, fing­, igazuk van. Ha a fiatal minzsálék ilyen bátor és határozott, nem tart­hat sokaid, míg a vak­ban szocialis­ta társadalom megvalósul. Büszke vagyok arra, hogy hinni vagyok Miért állok ki a kommunisták mellett? Nos, ép nagyiparés va­gyok, azelőtt megvoltak saját el­képzeléseim. Összes vállalkozásaim — a cementművek, a gyapjúszövö­­dék, a gyufagyár, a szénbánya és a bankház minél virágzanak s egyre szilárdabban állnak. A Kommunista Párt azt valósítja meg az ország iparosításával, amiről én egy fél évszázadig álmodottam. Hát hogyne elmék melléje? Saját életem és csa­ládom élete nem változott a felsza­badulás után. Cen-Juan azt mondta az Országos Népi­ Gyűlésben elhang­zott beszámolójában, hogy a ma­gántőkések öt százalékos osztalékot kapnak idén saját részesedésük után. Nekem minden vállalkozásom után jár ez az osztalék. Ez szük­ségleteinkhez­ viszonyítva jelentős öss­eget tesz ki. Azt szoktam mon­dani fiaimnak és leányaimnak: sem­mi kivetnivalóm az ellen, ha jómód­ban élnek, de sohase térjünk vissza a régi életmódhoz. Egy másik ok, amiért a Kommu­nista Párt mellett kiállok az, hogy leírni vagyok — egy kínai kapita­lst­a. Képzelje csak el a híres sang­haji rakpartot! A Vam­poa partján Jangsuputól a „South Wharf"-ig horganyzó hajók mindegyikén kül­földi lobogó lényert, fia az ember arra járt, kételyei támadtak, hogy vajon ez is Kína? Egy hajózási vál- Iollatnál is érdekelve voltam és ez a látvány mindig elkeserített. Ma már más a helyzet. Minden rakparton, minden árbocról az ötcsalagú kínai zás­ló köszönt. Ötven­ esztendeje ismerem Semghájt, láttam f­elemel­­kedését, láttam hanyatlását. Csodál­kozik a én. Hogy ma büszke és bol­dog vagyok? (regg.) 3 1967. frámúm­a. V Csak egy pillanatra de mégis szóvá kell tennünk azt az újból, úgy látszik, meghonosodó gyakorlatot, hogy drágább a csomagolás, mint a belegyömöszölt porté­ka. Így történt ez tegnapelőtt este az SZMT Kultúrházban megrende­zett Budapesti Varieté előadásán is. A városban szerte kifüggesztett falragaszok öles betűkkel csábították a dolgozókat, szórakozni vágyó­kat, hogy személyesen láthatják, hallhatják, csodálhatják a sokat em­legetett csodaembert, Pataki fejszámolóbűvészt. Nosza megindult a nagyszabású készülődés, s a tízegynéhány forintos jegyek időben védő beszerzése után kiki elővette legjobb matematikai képességét. Készül­tek a fogas kérdések, a feladványok, szorzatok és hatványra emelések — mindenki meg akart győződni e nem mindennapi ember számolási bravúrjáról. Meg is kezdődött annak rendje-módja szerint az előadás (az ötórai műsor „már" fél hatkor megkezdődött), de múlnak a per­cek, az órák s a várva várt Pataki sehol nincs. Amikor végeszakad a műsornak, emiatt javarészt csalódottan, méltatlankodva távozott ti sokszázfőnyi közön­ség. A belépő díjakért senki sem fizetett egy fil­lérrel sem kevesebbet, miért rövidítették hát meg a műsort egy ér­dekes számmal? Ezt is megtudtuk — de nem a műsorközlőtől, mert az mélyen hallgatott róla. Pataki mester ugyanis külföldi útra készül, s így nem vett részt az együttes szereplésében. De akkor miért kellett az ő nevét is meghirdetni? Nyilván azért, mert a számolóbűvésztől a rendezők ellesték a tudományát, s így jó előre s­z­ámít­o­tt­ak ar­ra, hogy Pataki neve vonzza legjobban a közönséget és a­­ forintokat. 5 percre a világ körül WASHINGTON. (MTI) AFP jelen­tés szerint szerdán az amerikai kül­ügyminisztériumban angol—ameri­kai megbeszélést tartottak a lesze­relés problémáiról. A megbeszélé­sen a katonai és atomkérdéseik brit és amerikai szakértői vetették egy­be nézeteiket. Az amerikai külügy­minisztérium szóvivője szerint az Egyesült Államok hasonló megbe­szélést fog folytatni a francia és a kanadai kormány megbízottaival is. * NEW­ YORK. (MTI) Az AP je­lenti: Jólértesült ENSZ-körökből származó értesülés szerint Japán és Lengyelország között kedvezően ha­ladnak előre a megbeszélések dip­lomáciai kapcsolataik felvételéről a STOCKHOLM. (MTI) Az AFP je­lenti: A stockholmi törvényszék szerdán vád alá helyezett egy török állampolgárt és két svéd mérnököt, akiket Svédország ellen irányuló „nagyarányú kémkedés és kémke­dés céljából való szövetkezés“ vád­jával állítanak bíróság elé. * OTTAWA. (MTI) Mint a Reuter hírügynökség jelenti, Duncan Sandys angol hadügyminiszter január 30-án Washingtonból Ottawába érkezett, hogy megbeszéléseket folytasson a kanadai hadügyminiszterrel. KAIRO. (MTI) Az AFP jelentése szerint szerdán egyiptomi Általános Munkásszövetség alakult. Az Álta­lános Munkásszövetség 15 szakszer­vezetet, csaknem 265 000 dolgozót tömörít. Az egyiptomi sajtó és rádió a dolgozók győzelmeként és törté­nelmi eseményként üdvözölte éz egyiptomi Általános Munkásszövet­ség megalakulását. Tudja-e, hogy. • • Az első igazi könyvkereskedése Velencének volt. A XV. században állították fel és 1191-ben törvényt hoztak a könyvkereskedelemről. • Egy nagy pestisjárvány után, 1710-ben háromszáz lakosa volt Pestnek. Valakinek a foglalkozása szó is le­het. Egy amerikai hölgytől megkér­dezték mi a férje foglalkozása. A legtermészetesebb egyszerűséggel felelte: szu. A férfi ugyanis egy régiségkereskedésben szu- járatokat készít az antik bútorfélékben. • Az első tűzoltó kocsikat 2016-ban Augsburgban készítették­ A tudomány és technika világából Miniatűr fényképezőgépek A Japán fényképezőipar előtt újabb terjeszkedési lehetőség nyílt. Megin­dult a 16/18 mm­ filmes fényképezőgé­pek sorozatgyártása. E gépek annak­idején Minox néven ismertté vált né­met gépek mintájára készülnek. Több japán gyár specializálta ma­gát e modellek gyártására. A piciny, hol tégla-, hol négyszög alakú gépeket kényelmesen zsebre lehet vágni. Jelenleg havonta 5000, miniatűr gépet gyártanak, de a külföldről érkező rendelések nyomán a fényképezőgép előállítására berendezkedett cégek az elkövetkező hónapokban bizonyára fokozzák majd a termelést. A gépek a legkitűnőbb külföldi márkákkal is felveszik a versenyt, és harmadannyi­­ba kerülnek. A legutóbbi időben Európából ,­ Ausztriából, Nyugat-Németországból, Hollandiából, Svájcból, Belgiumból, Olaszországból, Finnországból és Dá­­niából — több mint 40 000 ilyen készt­e­léket rendeltek. A japánok sikereiket annak köszönhetik, hogy részt vette­­ a legutóbbi kölni nemzetközi fényké­pészeti kiállításon, ahol bemutatták a gépek modelljét. I gyóg­yítás ultrahanggal A Szovjetunióban elkészítették az UZU—1-típusú univerzális ultrahang­gal gyógyító gép mintapéldányát. A gép egyes külső felületi és belső szer­vi megbetegedéseket uttrahangrezgé­­sekkel gyógyít. Az ultrahang-energia kisugárzása három frekvencia,­sávon — 450, 8000 vagy 2500 kilociklissal — folyamatosan vagy megszakításokkal történhet. Az UZU—1 már kiállta a próbát. A periférikus idegrendszer megbetege­déseinek gyógyítására már felhasz­nálják. Az első kezeléseknél a beteg fájdalmai csökkennek, még sámlit­te, akiket már hosszú időn keresztül más módszerekkel teljesen eredménytele­nül kezeltek. A gyár megkezdte a orvosi tudo­­mányos kutatóintézetek ellátását ez ies géppel. Szovjet üvegfonó gépcsoport A leningrádi­­Kari Margo-gyárban befejezték az első szovjet üvegfalló gépcsoport szerelését. Egy 18 milliméter átmérőjű üveg­­gömbből 1400—1500 fokos hevítés után körülbelül 160 kilométer hosszú, r­u­­r­galmas fonalat húznak ki. Az ü­vgg-­­ nek ez a sajátossága lehetővé teszi,­­ hogy ebből később selyemhez hasonló fegyvetet készítsenek. A n jiyegszöget neni gyúlékony és csaknem teljesen beszívja a nedvességet. Az anyagot al­­sósorban a transzformátorok, generáto­rok és más villamos motorok szige­telésére, valamint különleges védő­­öltözetek készítésére használják. A gépcsoport tíz különböző gépből áll. Az új gépcsoport kipróbálása után hamarosan hozzákezdenek a sorosat.

Next