Középdunántúli Napló, 1957. február (1. évfolyam, 27-50. szám)
1957-02-01 / 27. szám
tig , 1957. február 1. Csak úgy csepeget rajkáról a szocialista humanizmus, amikor a január 30-i munkástanács ülésen viszszaidézte a nagykőrösi napokat. — Védtem az emberek életét, biztonságát, ezért felajánlották nekem a ládagyári, konzervgyári igazgatóságot, de én nem fogadtam el. Vágytam vissza a munkások közé. Sőt még az MSZMP szervezésében is részt vettem... — Ez igen! Kevés ilyen politikai szélkakas akad Magyarországon, mint Szivák. Vagy talán megbánta, hogy a párt szervezésében részt vett, mert ugyanazon az alakuló ülésen ezt is kijelentette: ... Soha ne vezessen bennünket további mtunkánkban a bosszú vagy egy pártkönyv, mert, ha egy pillanatra is eltévedünk, vége annak a szent ügynek, amelyért annyi drága magyar vér hullott... Szépek ezek a szavak, de csengésük kicsit hamis. Hogy miért? Megmondta Szajdu Ferenc mérnök, a termelési osztály vezetője. A munkástanács Szivák György irányítása alatt minden erejét a személyi kérdésekre összpontosította (most a racionalizálás idején. A 250 fizikai dolgozó leépítése ellen senki sem emelt szót, de amikor a 90 fős vállalati központ létszámát 72 főre csökkentették, Szivák mozgósítani kezdett, s már olyan hangulat keletkezett, hogy a vállalat főkönyvelője, Oriold Béla, Hajdú Ferenc, a termelési osztály vezetője és Tarján László főmérnök úgy döntött, hogy inkább megválnak a vállalattól, semhogy Szivákkal együtt dolgozzanak. Tarján László ezt az álláspontot a többi között úgy rögzítette egy levélben: ... . Az itt eltöltött 2 és fél év kötelez a vállalat dolgozóival szemben KÖZÉPDUNÁNTÚLI NAPLÓ Szemfényvesztők nem kellenek a munkástáncsba avagy Szép szavakon, alakoskodáson vett bizalom ...Hogy ez az október mennyire megzavarta az emberek fejét.... ? Úgy látszik, hogy az én dialektikai felfogásom csődöt mondott. Eddig szentül hittem, hogy nincsenek véletlenek. És most... ? És most egyre több bizonyíték halmozódik fel annak igazolására, hogy néhány embert aszta véletlen sodort bele nyakig az ellenforradalomba. Tiszta véletlen, hogy Fortuna istenasszony üstökön ragadta őket és erőszakkal kezükbe nyomta a marsallbotot. Pedig — isten látja lelküket , amit tettek, emberszexetetből tették és egyre több szó hangzik el (persze az ő szájukból), hogy ők már a cucksüvegből szocialista eszméket szívtak magukba, később már az óvodában illegális szervezkedést folytattak a rothadó kapitalizmus megdöntésére. Ilyen ember Szivák György, a 4. számú Mélyépítő Vállalat munkástanácsának legendáshírű elnöke. íme a legenda: Hát tehet ő arról, hogy az ajkai építkezés dolgozóinak 90 százaléka őt küldte a munkástanácsba? Hé, hát ha szeretik, mit tehet ellene. Szerették őt már akkor is, mikor saját ládagyárának 140 munkása tőle kapta mindennapi kenyerét. Igaz, hogy ez a kenyér minden nap kisebb és keserűbb lett, de kenyér volt. Hát tehet ő arról, hogy az a Pfeiffer párt, amelynek minden igyekezete az volt, hogy megszabadítsa a parasztot a saját földjével járó gondoktól és biztosítsa, hogy a gyárosok továbbra is kenyeret adhassanak a munkásnak — őt választotta képviselőjének. Talán véletlen, talán nem. De egy bizonyos, hogy Nagykőrösön képesek lettek volna nem csinálni ellenforradalmat, ha Szivák véletlenül éppen ezekben a napokban nem érkezik haza. És, hogy mindig az igaz ügyet szolgálta, hadd bizonyítsam saját szavaival, melyet a végleges munkástanács alakuló ülésén mondott az októberi események értékeléséül: „... az október 23-i forradalom kitörését nem a fasiszták, nem a horthysta tisztek robbantották ki... ... voltak vért lazító megbosszulni való tények.“ Vajon mitt voltak ezek? Talán az, hogy nem rémísztette a családapákat a kenyértelenség, vagy talán az, hogy vezető állásokba bekerültek a nép egyszerű fiai, vagy éppen a bölcsődék, a modern munkáslakások, a dolgozók rendelkezésére bocsátott üdülők miatt lázadt fel a honfiúi vér ... arra, hogy most, amikor a vállalat nehéz helyzetben van, ne hagyjam cserben. Nem is szándékozom, mert hiszem, hogy az ő segítségükkel talpra fogunk állni. Ellenben nem vagyok hajlandó olyan egyénekkel dolgozni, akik a vállalat — mint komoly termelő egység — érdekét nem tekintik, s kicsinyes egyéni érdekeik érvényre juttatása céljából a termelést gátló meg nem engedhető hangulatot igyekeznek kelteni. Egyéni megállapításom szerint ezek: Szivák György, a vállalati munkástanács elnöke és Nemeskéry József főépítésvezető UB. elnök.. . Milyenek is az emberek, ők a vállalatnál torzsalkodnak, én pedig úgy éreztem, hogy ez a Szivák pápább a pápánál. Miért nem értik meg őt, akit úgy szeretnek az emberek ... ? De hamar nekem szegeznek egy régi szokásmondást, hogy az emberek dolgozva és lakva ismerik meg egymást. És ebben nekik volt igazuk. Megismerték, módjukban volt. — Engem úgy soha ne szeressenek, hogy kárát valljam annak — mondták többen is. A dolgozók előtt a szépet mutatni és a vállalatot megkárítani, káros népszerűség. Pedig ilyen is van Szivák tevékenységében. Létszámbújtatás, illetéktelen bérfizetés, létszámcsökkentés elleni izgatás, mind megtalálhatók fegyvertárában, sőt még az alaptalan feljelentéstől sem riad vissza, csakhoszt magát a dolgozókért harcoló jótékony lovag színében kintesni fel. És hát a pénz az pénz. Nem mindenki keresi az eredetét és nem hisni a böjtjét. Azokban a ..vértlázító megbosszulni való igazságtalanságokban’*egy kicsit benne van az. 1954 októberi 15 fős létszámlújtatás, az ugyanaz év augusztusában illetéktelenül kifizetett 1380 forint bér, az 1950 karácsonyán vásárolt bor és szaloncukor, a Nagykőrösről hozott egész, autónyi élelem, egy kicsit előszpTnnak a bizalomnak, ami az 1950 december 12-i munkástanács elnöki tisztségben csúcsosodott ki. No, de minden időnek megvannak a maga legidőszerűbb jelszavai. És Szivák mindig előhalássza a maga pecsenyéjéhez a legalkalmasabbat. Ma például azt hangoztatja, hogy fel kell fejleszteni a vállalatot és akkor senkit sem kell leépíteni. Szép az ötlet, de rossz. Igaz, hogy erre képtelen a vállalat, de miért ne hangoztasson olyan ötletet Szivák, amit szívesen megtett volna már annakidején a saját vállalatánál! De most nem a saját vállalatáról, hanem népgazdasági érdekről van van szó. És ha ez ellen kell hangulatot kelteni, hát kell. Mégpedig a munkástanács nevében. Pedig ez a munkástanács jöbb sorsra érdemes,, semhogy a Szivák féle emberek vezetői legyenek. Mit Olt inSPÍSül, mert a szép szó sok mindent eltakar. De a munkásság érdekei megkövetelik-e a munkástanács erkölcsi tisztaságát és azt, hogy legtisztábban és törvényesen képviselje a munkásság érdekeit? Igen, megkövetelik. Új, de nagyra hivatott szerv a munkástanács. A dolgozók gazdasági képviseleti szerve a vállalat vezetésében. Ez viszont azt jelenti, hogy legalább olyan emberekből álljon, akikének érdekei azonosak a munkásság érdekeivel. Ez az érdekazonosság azonban egy kicsit sántít a 4. számú Mélyépítő Vállalat munkástanácsánál. Ezt aktíva Farkas Hála, a munkástanács abelrakó, azt a munkáshatalom elleni fegyveres szervezkedés "vanita miatt tartótta"..'’!.? " munkássá" iránti szeretet fűti Takáts Ernőt, a volt saartfiv hadsereg továbbszolá’a ..mnsz“ parancsnokát, aki a prolet‘t Taktatura börtönében 5 évet töltött? Úgy hiszem rám? És ha mégis van véletlen, akkor ezek az emberek „vetetlenül** a munkásság éberségét kijátszva furakodtak be a munkástanácsba és múl’édnek mászni’ni mindezért, ami nekik fáj. De a munkássá" hert-ima megmarad és ez a munkássá" útv vé"i, hogy a Szimák féle emberek dolgozzanaak továbbra is, de nem mint munkászená-slagok. Ez az igazi sson'-’Ma humanizmus. A. M. NEM KÉSNEK A VONATOK TAPOLCÁN, de miért elhanyagoltak a mozdonyok? Vonatok futnak be és vonatok futnak ki a tapolcai vasútállomás • ró!. A téli fagyos hideg egyenes vo • nalban szívja fel a hatalmas, 424-es mozdonyok füstjét. A váltók körül emberek dolgozgatnak, bent a pá-lyaudvaron mozdonyok pöfékelnek, méltóságteljesen. Rövid időre el- csendesül a pályaudvar környéke. A forgalomirányítók a főnöki szobá-ban éppen a téli feladatokról be-eszélgetnek. Az állomásfőnök tartja az elő- 1 adást. Amikor beléptem, már ott tartottak, hogy télen milyen rend-kívüli óvintézkedéseket tesz a vasút a zavartalan közlekedés érdekében. Ezekben az időkben a pályameste - reknek fokoztt ellenőrzéseket kell végezni a vasútvonalakon. — A mi pályamesterünk is — mondja a fő nök — figyelőszolgálatot szervez a pályaőrökkel. A pályaőrök három-négy óránként bejárják a vonalat, átvizsgálják alaposan a pályatestét, hogy nincs-e bőveszély. Tulajd képpen ők őrködnek az utazóközön-ség biztonságán. A váltók rendentartása is a pá-lyamesterek gondja. Ha ezt a munkát elhanyagolnák télen akármilyen kis időre is, máris könnyen baleset származhatna belőle. A váltó olyan ugyanis, mint egy érzékeny, finom kis műszer. Ha havas, jeges időben , nem takarítják ki megfelelően a váltók körüli sínpárokat, a hó vagy jég miatt könnyen történhet kisiklás, ha a sínpárok nem zárnak pontosan. Ettől azonban nem kell félni az utazóknak, mert a MÁV váltókezelői vigyáznak arra, hogy baleset ne történjen. Az oktatási idő alatt, a forgalmi szolgálattevők a téli balesetek megelőzéséről tanultak sok trenden fontos dolgot. És mert ,minket is éppen az érdekelt, amiről bent az előadás folyt, ott folytattuk a kérdezősködést, ahol az állomásfőnök abbahagyta. A téli forgalomról és ami legjobban érdekli az utazóközönséget, a késések csökkentéséről beszélgettünk. Késés most sem és a nagy hidegben sem fordult elő ezen a 'vone’on. Egyedül a Szombathely—Taor'c°— Keszthely között közlekedő délutáni személyvonat késit időnként azért, mert Bobén a budapesti gyorsra várna kell a vonatnak. Az elmúlt hetek hideg, havas ideje próbára tette a vasút dolgozóit. Nehéz, fáradságos munkát végeztek, melynek eredménye az lett, hogy Hiszen ők is jól tudják, milyen kellemetlen, ha valakinek halaszthatatlan útja van, s felkészül az utazásra és nem megy a vonat. Tapolca derék vasutasai nemcsak hogy biztosították a forgalmat, hanem a kultúrát, kényelmes utazásról is gondoskodtal. A várótermekben mindig kellemes tzelep fogadta a vonatra várakozókat. Éjjel-nappal állandóan fűtöttek, hogy a csatlakozást várók kéllyelmesen pihenhessenek. Külön szolgálaót áhított be a tapolcai MÁV a fűtés-világítás ellenőrzésére. E szolgálat nemcsak a várt terrrek melegen tartásáról gondoskodik, hanem a személyvonatok felügyelő különösen nagy gondot fordít arra, hogy az állomásról kiinduló vonatok beszálláskor már melegek legyenek, hogy az utazóközönség ne fázzon. Az indulás előtt két órával a szerelvény elé állítják a mozdonyokat, elefűtik a kocsikat. Mire beszállnak az utasok, akkorra olyan melegek a kocsik is, mint a váróterem. • Még valamit, amit fontosnak tart az állomásfőnök. Azt, hogy a vonalon majdnem mindenütt villanyvitágításos kocsik közlekednek. Egykét mellékvonalon lehet már csak találkozni a régi gázlámpás kocsikkal. Ez mind szép és dicséretre méltó dolog és bizonyára nem csupán a forgalmi szolgálatosok érdeme. A vontatás dolgozói is segítenek e munkában, mely az emberek kányelmesebb utazását segíti. Éppen ezért csúnya és megdöbbentő látvány, hogy azokon a vasútállomásokon, ahol pontos, becsületes munka folyik, 15 gondozatlan, rozsdásodőfélben lévő mozdonyt látni. Ez a tizenöt, 324—375-ös sorozatú, mozdony a téli forgalom ideje alatt állt le, de a nyáron szükség lesz rájuk, hogy messze vidékekről robogjanak a Balaton gyönyörű fürdőhelyeire a szórakozni vágyó utasokkal tömött vonatokkel. Nagy feladat vár rájuk, mert hetes sokat kell szaladnok a nyáron, megérdemlik a pihenést. — Megérdemelnének mellesleg a tapolcai fűtőház dolgozóitól egy les gondozást is. Legalább anynyit, fagy scolajozzák őket." T. E. egyetlen roncs nem maradt el. EaraLKíaaa. ... i3nu.^r'Tsa Az ellenforradalmi események következtében a törvénysértések özöne fordult elő megyénkben is. Az állami szervek nem tudták kellő időben megakadályozni az önkényeskedéseket, mert bizonyos mértékű kábult-ság uralkodott el ezekben a szervekben is. Ma már azonban minden rendellenességet szító felbújtót a legtöbb helyen rendre utasítanak, s egyre bátrabban leplezik le azokat a manőverezéseket is, amelyeket az antidemokratikus elemek elkövetnek a törvénytelen elbocsájtások, vagy alacsonyabb munkakörbe helyezések révén. Természetesen az ilyen tevékenység oka politikai eredetű. Az elbocsátott, vagy alacsonyabb munkakörbe helyezett emberek többsége bátor, harcos, szókimondó s legtöbb esetben kommunista. Olyan ember, aki az ellenforradalom legsötétebb napjaiban is harcolt a pártért, a szocialista eszméért. A határozott, bátor kiállás persze szemet szúrt azoknak a helyezkedő, demegóg elemeknek, akiik a politikai zűrzavarban befurakodtak a munkástanácsokba és hangoskodó sokkal jobb oldalra akarták rántani az egész munkástanácsot. Tény, hogy ma is érvényesül sok dolyon ezeknek ez c’Ien'cmdar?,t képviselő elemeknek a' L”’ ■ p,melynek nyomására* a frr.S — I.-’-«’ I viry tndeVa.sf, irhát 2L ,-ItSP I t5T7'3vO~^•^OiT, fiz pv ' é TIP r-~Tf »1 ” r*^ Tl.y2.71 6sc^ n. pi^i f-Tjf,vpofiirta'Tgr'-rv^Qjig ezért aztán a tolvajok és bűnözők között akik komoly szerephez jutottak októbert követően — elvesztette nérűségét, így aztán le is vetetták és olyan rendészeti parancsnokot nevest— ki, aki méltán népszerű a mért még egyetlen tolvajt :i..a fogott el. (Lehat, hogy ... mert maga is büntetett elé betű.) A páti dolgozók egyre létrabban tiltakoznak az ilyen dolgok ellen. Az Inbtai Erőmű dolgozójával, aki vezető bevezl:— i.: gozott egy 0.2.^-jM, —......aképpen bakiak ci a „cí _.ea.aiwA . Axnifilí ciiCiianOf ti^gy í~a igazgató és a munkáét-:..es tanoké egybehangzóan úgy r_ .lalkozik, hogy aiá.eá . é ez... mailag kifogástalanul látta el munkáját, mégis takar;iónőrnek minősítették át. Azért, izert megunták, akiknek van ré kiválójuk „a nagy szájéi’, magyarul, a‘ szókimondázát. igaz, hogy a nevezett ,szókimondó és esetenként rendreutasított embereket, de miért? Mert nem tűrte, hogy ismeretségét kihasználva előnyhöz jászanak egyesek. Az egyik állami gazzdaságban csaknem kizárólag horhtysta katona- és csendőrtisztek maradtak meg, mint „sszkemberek”. A néphez hű, a dolgozókból lett vezetőket fecczáltották el, akik a nép érdekiben fegyelmet, rendet tartottak, így lettek nénzzoriszi, a ■ -lók, lógósok és így lettek szírislenek a határozat: emberek. Ezek az elbocsájtások és alacsonyabb munkakörbe szélyezések még formaiag isidézik a törvényes alayot, a lapakatörvénykönyv és azt azt kiegészítő rendelkezések a figyelmen kívül hagyásával hozták a döntéseket. A tövényiség megsrelőre, az ” b - cég pedig szép k.v.: az Ebe cúdigolé. hogy tar :. ■ a bfinesetokmór.vcr:. .. ■ 03 lenne, ha elleső vr.:i\ cgv-rgy üzemben, vállalatnál az ,,í .rűsítést”, panasznapokat tarta- nának néhány helyen és vegíterrek a törvényesség helyreállításában ezen területen, sis ezentúl csupán szerénységhűl, ne vegyék egyszerűen tudásul az elbocsátást, vagy alacsonyabb munkakörbe helyezést azok a becsületes emberek, ekeket ezzel igazság*giertrúgért. Ne hagyjanak reá."”,'krbe’bé '.ci, olyanok által, akitmek semmi közük sem lenne ez ilyen dolgokban való döntéshez. Ha gyengék, hogy egymagok szembefordul'orak a szervezett rosszindulattal, úgy ford:*Tszz ak panaszaikkal az ügyészre £3,’'37. rCf? horry az üzemekben vá’h'otokbm mezbúite’korferrrdá’mórok a demok~?/'’,us c-Tt kiszorításával előrenyomu’janak. Németh Tóth József Szálljanak szembe a szervezett rosszindulattal! 15 iparengedély A tapolcai járás területén is megnőtt az iparengedélyt kérők száma. Eddig már 15 új iparengedélyt adtak ki, többek között 3 férfi-szabó, 2 női szarcó, 2 kovács, egy kádár, egy kőműves, egy cipész kezdte meg az utóbbi időben működését a lakosság ellátása érdekében. Dizes t áj öngyújtók kerültek forgalomba. Egyszerű a szerkezete, formája tetszetős, és az ára nem sok: ötvenegy forint. A t..k kedvelik az újdonságot, most már meg is vásárolhatják ezt az újfajta öngyújtót , amiről néhány hónappal ezelőtt csak az újságban olvashattak