Középdunántúli Napló, 1957. március (1. évfolyam, 51-78. szám)

1957-03-01 / 51. szám

4 középddaAnteli NAPLÓ VÁJÁRTANULÓK A PESTI BUSSZAL UTAZ­TAM Várpalotára. Alig 10—20 méterre a megállótól a s­uni* szétlőni megszólít. — Mi az a szép, nagy épület? A vájártanuló intézet — vála­szoltam. Tovább kérdezősködik: Mi­kor épült, sokan tanulnak-e benne? Bizony, hányan lehetnek most a vájártanulók? — Milyen lehet náluk az élet,, hisz a nevük is megválto­zott. Nem Mill iskola, hanem a Munkaügyi Minisztérium 305. sz. Vá­sáripari t­anulóintézete. Nem mehetek el melellük anélkül, hogy be ne illen­ne A portán két egyenruhás tanuló áll. Udvariasan érdeklődnek, kit ke­resek, s az egyik készségesen kalau­zol az intézet igazgatójához, Weber elvírushoz. Ahány tanulóval találko­zunk, mind udvariasan köszön, kitér az útb­ól, nem egy félreáll a fal mel­lé, míg elhaladunk mellette. Jól esik a figyelmességük annál is inkább, mert nem oly régen még nem volt újság, ha a bejáratnál ácsorgó tanu­lók szótárban­ nem lelhető megjegy­­zé­:ő­ket tettek a járó­kelőkre. I­gy, látszik, nemcsak a név válto­zott, hanem a fegyelem, a rend is — állapítom meg magamban, míg a hosszú, tisztaságtól fénylő folyosókon haladok a kísérők mellett. A látszat nem csak­ — ez derült ki tí­z igazgató elv­társsal és a nevelőkkel foly­tat­ott beszélgetésből. líra­, közel száz gyerek hagyta ott a/ intézetet. Ki ezért, ki azért mon­dott­ búcsút az otthonnak, a vásár­ol­ás térségnek, de akik a karácsonyi tz­ünet után visszajöttek, csaknem ki­vétel nélkül rendes, szorgalmas tanu­lók, akik kedvvel készülnek a bá­li vász-pályára. Az intézet fegyelme is sokkal jobb, mint bármikor volt. A hindui* 3-tól áttértek a kollégiumi rendszerre, aminek egyik leglényege­sebb előnye, hogy nincs kötött létszá­muk. Eddig sok­ nehézséget okozott, hogy az intézet létszámterve oly ma­gas volt, hogy minőségi válogatás­ra nem is gondolhattak. Most az igaz­gató maga határozza meg a létszá­mot, így inoi újakban áll megnézni, hogy csak olyanokat vegyenek fel az. in­v/etbe, akikből­ ;1­2 év letelte után tényleg hám­vász lesz.. A MULT N­­AGY OMÁN­Y­AI­­M KÁ, az 1947—48-as évek né­v.­i ko I lég immun ah t­­i pasz tal­a­ta­i­ra építv­e.... a középiskolás diákotthonok­hoz hasonló életet akarnak teremteni a várpalotai v­ájártaimulóotthonban. A ne élők kevésbé irányítják a tanuló­kat, mint eddig tették. Ehelyett in­kább a tanulók öntevékenységére ala­poznak,.. 1­­ házirend lépett érvénybe az otthonban. Minden szobának van parancsnoka. Az elsőéveseknél másodévesekből vá­lasztották ki a szobaparancsnokokat. Ezenkívül külön szobanaposok van­nak. A legjobb tanulók állandó szolgá­latra vannak beosztva, azaz minden héten egy meghatározott napon tel­jesítenek szolgálatot. Délelőtt a neve­lőket is ők helyettesítik. Meg lehet állapítani, hogy a tanu­lók külsejükkel is sokkal többet tö­rődnek, mint régebben. Kitűntek a „jampi“ hajviseletek. Az új házirend szerint 5—6 centinél hosszabb hajvi­seletük nem lehet a tanulóknak. Az otthon lakói csak meghatározott ki­menőim­pokon, hetenként háromszor hagyhatják el eltávozási engedély nélkül az épületet. Kivételt képez, amikor műszakra mennek. De azokon a napokon sem unatkoznak a fiata­lok, ha nincs kimenőjük. Az otthon legjobb tanulóiból ala­kult önkormányzat gondoskodik ar­ról, hogy mindegyik tanuló kelleme­sen, s hasznosan tölthesse a szabad­idejét. Ők beszélik meg a javaslatok alapján, hogy milyen elfoglaltságaik legyenek a szabadidőben. Megszabják milyen sportszakosztályok legyenek, mikor tartsanak edzéseket. Most szer­vezik a színjátszócsoportot. Van ter­mészetjáró szakosztályaik, amely már a kirándulásokat tervezi. Jó időben egésznapos túrára mennek a Bakony­ira. A nyárra külföldre is szeretnének ellátogatni. Szovjetunióba, Csehszlo­vákiába. Romániáiva küldtek levelet i­p­a­ri ta­n­u­lói n­teze­t­ek­n­ek, a­mel­y­ek­b­en a cserelátogatás lehetőségeiről érdek­lődnek. A tánc kedvelőire is gondolnak. Március 6-én 6 betes tánciskola kez­dődik az intézetben. A természet­rajz-szakkört most szervezik. Ott főleg madarak és egyéb kisebb állatok preparálásával fogják eltölteni az időt a fiatalok. Irodalmi szakkörükben közösen olvasnak el egy-egy regényt, s megvitatják. Meg­emlékeznek költők, írók évfordulói­ról. ki­­M HAGYHATJUK KI a felsorolásból a fotószakkört sem, hisz sokak kedvelt időtöltése a fényképezés, a felvételek előhívása, kidolgozása saját fotólaboratóriumuk­ban. A régészeti szakkör tagjai türel­metlenül várják az igazi tavaszt, hogy hozzáláthassanak a Mátyás-kastély feltárásához, amire a városi tanácstól­­ van írásbeli megbízásuk. Ezek a példák is mutatják, meg­változott az élet, a rend, a fegyelem nagyobb lett a vájártanulóknál,­­ ugyanakkor egyre otthonosabb lég­­­­körben tölthetik napjaikat a fiatalok. Most voltak a félévi vizsgák. Az el­­­­méleti tárgyaknál 3,6, a gyakorlatiak­nál 6,0 az átlagos tanulmányi ered­mény. Mindegyük magasabb, mint a tavalyi. A másodévesek most már a­.okmányban dolgoznak. Megállják helyüket: Pákai János és Kovács István .2000 forinton felül kerestek­­ a mi árban, de a többiek is megkap­ták az 1500 forintot. Utoljára hagytuk az ifjúmunkás Szövetséget, de nem a­zon, mert ne­kik lenne a legkevesebb érdemük az otthonban uralkodó új légkör megte­remtésében. Az ifjúmumu­s Szövet­ségbe csak azokat veszik fel, akik ta­nulmányi eredményeikkel, magatar­tásukkal érdemessé válnak arra. A vájártanulók közül minél többen sze­retnék felvételüket kérni az Ifjúmun­kás Szövetségbe, de előbb ki kell ér­demelniük. Eddig 36-an jelentkeztek felvételre. Jellemző az intézet legjobb­­jaiból alakult intéző bizottságra, hogy­ 12 tanuló felvételét 6 óránál tovább tárgyalta. A többiek felvételének el­ső nádását most kezdik. Ideje, hogy elbúcsúzzunk- Csendes az intézet most is, pedig már elég so­kan jönnek-mennek a folyosókon, csakhogy halkan járnak, az ajtókat sem csapkodják. Egyedül a tornate­rem hős, szűrődik ki nagyobb zaj. Be­nézünk az ajtón. Az ökölvívók tar­tanak edzést. De nem ám akárho­gyan. Fényes Károly edző alapos munkát végeztet a fiúkkal. Szüksé­ges ez, hisz Gyarmati János, Grábler István és még páran országos verse­nyeiken vesznek részt, s az intézetnek ott is jó hírnevet akarnak szerezni. M. T.-né „A tenyeremből jósolta egy cigányleány“ , ne tessék azt hinni, hogy többet nem ismerek ebből a sláger­­remekből! V­olt rá alkalmam megis­merni, attól a pillanattól kezdve, ami­kor egy nyári este nagyjából fülem­be mászott. Megtanultam — akkor már nem tetszett annyira —, s végül mi is lett vele? Kifelejtettem? Oh, dehogy. Megutáltitni, így, ahogy mondom, hullani sem akarom soha többé. I­ü’ünösrn r­l az egy sori gyűlölőm­, hogy: ...t trrujerimből.. .'' Miért? Talán azért, hogy egy /á­rmintha ferrüh tíz egifik kdnnyelmű Plururt'hinlwn ? Ati nfim ept­en. Vár-finh csal; litreh­· es‚ n. hiindaiu el­le• irdalt szén sorja!tan. Mentém az. nU■›’w. s az ept/ih sar­h‚n rsif sieti /«é­ ni cig'‚m­yleánfi he­Miit ulawhn. ..Fijjutái ur­eh f­orrni írmnádéul cl­ín!on■ nih »nurufton­h A/7 tudhat, el.. rá!fim. — lepődtem tueil? la. t'mt . . . i ásol­ni akar — el­/«■:i!t az erznuhe. AV lesyan papszer karnrxnnon ...4 ;><-rnd mani rßif Idead Oirmrerif!' AUV 'dd,o la1friuer.fip:n — hőnn­'lehníixkí'dő: rajmrn voi7. Fu'sr/lt y,w, n i'tait■lát sz:h­ina a ahn rí a érdemelni n fnnnnnt — nem is igen ügyeltem ..jövőt mondó szavaira". — Mit? Aj enyémnek? ...horkan-', lám föl mérgesen. ’. — Igen—igen, egy idős kis gyere-', ke fog születni a feleséginek. '. Na, de ilyet, hisz nőtlen vagyok.'. Mosolyogva fizettem és tovább men--, lem. De mégis, rendelt valami. Óh!' — heszegeltem még a gondolatot is,' az nem lehet. • Nem voltam babonás ember soha,“, most sem adtam a jóslatra. Pár nap­ múlva azonban gondosan címzett le­', vetet hozott a posta. Fölborítom,­­„Te kis zsivány, egészen megfelelt.', kézlés rólam. Pedig milyen szép is volt az a júliusi este. Már biztosan­ nem emlékszel arra sem, amikor ös­-'­szesímulva hallgattuk azt a kis italt.' tükör még éli volt. Jeff, mi is volt? Megvan. .1:1 nem a tenyeremből jósolta egy cigány leány ... de széli is volt!.. '' olvasom levelét. Nem* mondom, bevezetésnek egészen fél.' hanhndom a fejem a sord­­­ulón. —3 Mégis 5 . . . Mégis igaza volt a cigány-3 h'ármt­t' ? — ‘'-ával ezt jelentettél: a* bevezető sorok? ... •• ízzel: után megbocsásson a kedves' szerző, ha a rád é,t,n­ a tánczenét . m:,­,ti„ rettegve t„„„ni hallgatni. f (s­ó) : Motorszerekpár vizsga Pettf­rdön A Péli Nitrogénművekben is meg­alakult az MSZK­SZI alapszervezete. Megalakult, s dolgozik is. A tagok azon fáradoztak, hogy az 1956 októ­berében félbem­aradt motorkerékpár­tanfolyam anyagát átvegyék, s felké­szüljenek a­­vizsgára. Az elmúlt napokban erre sor is került. A fiatal motorosok izgatottan álltak a bizottság elé s a sikeresen vizsgázott tizenöt fiatal eredményes tanulásról tett tanúbizonyságot. A vizsga előkészítéséért ifj. Feren­­czi József baj­társ fáradtságot nem ismerve dolgozott, amiért a hallgatók köszönet­üket fejezték ki. Most új terve van az üzem MSZOSZ alapszervezetének. A me­gyei titkárságtól személygépkocsit ka­pott, s kijavítása után már indul is az újabb tanfolyam. Az alapszervezet motorosainak to­vábbképzése céljából­­ megalakította a Motoros Természetjáró Klubot, amely működési terv alapján dolgo­zik. Solymosi Imre Ahogy a völgyre lépő, elemi erővel zúduló for­rásvíz szakítja át egy za­varosan, méltóságteljesen hömpölygő folyó partját, hogy meggyorsítsa és­­ tisztítsa annak árját, na­­­pok óta ráért perceimben,­­ egy gondolat tolul oda a­l világ folyásáról való szo­kásos elmélkedéseim kö­­­zé. Először csak fel-fel- l villan, s a szívem reádob­­­ban. Aztán elűzve minden 3nagyoskodó tépelődé- 3 seim, megfog, hatalmába 3 kerít. Annyi más szép 3gondolatot ébreszt ben­őném! Olyan öröm elidőzni­­vele! 3 A veszprémi járás egyik falujában jártam. Oda he­­l­lyezték ősszel a húgomat­­ nevelőnek. Lakásán a há­­­­zigazda azt mondta, hogy 3 tanít. Gondoltam, felke -­­resem a katedra mellett.­­ Az iskola felé menet, tavaszias napsütésben szó­­l■lattan asszociáció ébredt bennem. Valamikor — a húgom még kisleány volt — odahaza, a házvég­e egyik szögletében bodzá­ig álig bál „iskolát“ épít­et­t­ek a gyerekek. Arra jára­ttam és láttam, hogy „ta- tnulók" ülnek a sátor alatt­­,.Nevelő“ jár előttük, a húgom. Magyaráz: „ta­tát ...“ ! Harsogó hang ébresztett­e fel emlékezésemből. Már az iskolaépület sötét, hír-­i és folyosóján voltam és mintha pincemélyből hang­zottak volna — most is a fülemben visszhangzanak a szavak: — „Kinyitjuk a k­önyveket!“ „Mindenki figyel!" „Olvassuk a Mi­ért iszunk vizet? című anyagunkat„Amire ed­dig nem tudtatok vála­szaim, a szemelvény fe­. leletet ad...“ A húgom beszélt. — Ugyan hogyan tanít? — Egy gondolatfény még ar­ra a házunk­ végi régi képre, aztán kopogtattam. Meg kellett látnom a hú­gomat — igazi iskolá­ban, igazi gyerekek előtt. „Mi van az üvegen, ha rálehelünk? Víz. Mi távozik tehát szer­vezetünkből kilégzéskor? Víz. Hát orrakor sokat fu­­tunk, dolgozunk? Víz. Mi van tehát a többi közül szervezetünkben? Víz. Mi pótolja a légzéskor é és izzadáskor távozó fo­lyadékot? Víz. Vize­ tehát csak mi pó­lóikat? Víz. De mi van az ételünk­ben is? Víz..." Víz, víz és újra csak víz. Tízféle kérdés, egy­féle válasz, rövid kis szó. Eddig is ismerték, de most, ahogy egymás után felállnak, és az egyik rö­vid i-vel, a másik hosz­­szú t-vel, a harmadik et­­féle diftongussal ejti ki, megtudom, hogy tősgyö­keres Veszprém megyei, Németországból beköltöz­tetett, esetleg német aj­kú, majd Csehszlovákiából idetelepült családok le­származottjai lévén, más­más világ csepegtette be­léjük e hangsor adta is­meretet. Emiatt a kiejtés bár más és más, de — amit szintén megfigyel­tem — a szöszke vagy barna felelő tekintetek, mint kibomló rügyek a Nap felé nézve, egyféle érdeklődéssel és hálával dicsekedtek újabb és újabb ismeretükkel. S most hogy fel-felötlik emlékezetemben ez az óra, hűvös zavarok hullásának és kristálytiszta folyók folyásának természetessé­gével érzem, hogy egy­szerre legalább annyi je­gyet kell nekünk felnőt­teknek is megismernünk a természet és a társada­lom tárgyairól, illetve je­lenségeiről, mint a gyere­keknek a vízről, hogy igazolva önmagunkat, emelt fővel mondhassuk ki: valós az ismeretünk és ha elképzelem, hogy a tanulók tovább nőve, a medmék, a duzzasztók, a hajók, a fürdők, a növé­nyek és a szférák vizei­vel is megismerkednek, akkor azt mondom, hogy miként az iskolásoknak, tudásunkat nel­­nk is ál­landóan növelnünk kell. Azt is tudom végül, hogy a vízzel kezdtük mindannyian és eljutot­tunk más-más értelemig. Igaz, húgom tanítványai közül is lesz, aki kazán­fűtőként, lesz, aki mint állatait itató paraszt bá­nik a vízzel, ismét más felnőve esetleg a termé­szet újabb viszonyításá­ban gyarapítja az elem­ről való ismereteket. De mint ahogy egyazon fo­lyadék oltja mindannyiunk szomjúságát, egy legyen a hitük is a világról, kik ebben az országban nő­nek fel: a szocializmus. A vízzel kezdve, a vég­telenségig tehettek érte, húgom, nővérem, öcsém, bátyám, a nevelőink. El­lene soha...! Lehet bár, hogy nem napfényes még minden iskola. Lehet bár, hogy nem minden nevelő tud mosolyogva tanítani. De igazságra mind, ki igaz. S az igazak többen van­nak. Márkus Zoltán: tanítás a vízről 1957. március 1. •»­­MlmT a vilá­g körül BERLIN. (MTI) Az ADN hírügy­nökség re­end: A Szovjetunió ber­lini nagykövetségének konzulátusi osztálya átvette a frankfurti (Ode- La­inechi) és erfurti szovjet konzu­látusok feladatát. Mint az NDK külügyminisztériuma közölte, a Né­met Demokratikus Köztársaságban jelenleg Rostockban, Lipcsében, Karl Marx-Stadtban és Magdeburg­­ban működik szovjet konzulátus. MOSZKVA. (MTI) A TASZSZ je­lenti: N. Sz. Patolcsev, a Szovjet­unió külügyminiszterének első he­lyettese és Tadeusz Gade, a Lengyel Népköztársaság moszkvai nagykö­vete február 27-én Moszkvában ki­cserélte az ideiglenesen Lengyelor­szágban tartózkodó szovjet csapa­tok jogi helyzetéről megkötött szov­jet-lengyel szerződés ratifikációs okmányait. Az 1956 december 17- én Varsóban aláírt szerződést a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége 1957 február 11-én, a lengyel Népköztársaság államtaná­csa 1957 február 1-én ratifikálta, személyiségek vezetésével létreho­zandó „új kormány mellett“. A könyv leszögezi, hogy Tajvannak „igazi amerikai nemzeti védelmi előőrssé" kell válnia és hogy a Kuomintang -csapatokat tel­jesen „az Egyesült Nemzetek ellenőrzése alá kell helyezni“. (Ez közvetlen amerikai ellenőrzést jelent.) * BONN. (MTI) A nyugatnémet kül­ügyminisztérium szóvivője, mint a Reuter közli, szerdán kijelentette, hogy a Nyugateurópai Unió taná­csának Londonban kedden megtar­tott ülése igen jó és gyümölcsöző volt. A szóvivő szerint a brit kor­mány tudomásul vette az unió más tagjainak véleményét. Az unió tag­jai mind ellenzik Nagy-Britanniá­­nak azt a tervét, a­iogy nyolcvan­­ezerről körülbelül ötvenezer főre csökkenti a Nyugat-Németország­ban állomásozó brit fegyveres erők létszámát.* WASHINGTON. (MTI) Az AFP közlése szerint az amerikai külügy­minisztérium bejelentette: Dulles külügyminiszter szerdán kérte az izraeli kormányt, hogy önként von­ja vissza csapatait Egyiptomból, s így kerülje el az ENSZ újabb intéz­kedéseit ebben a kérdésben. BELGRÁD. (MTI) Mint a Jugo­­press jelenti, Belgrádban véget ér­tek a Jugoszlávia és Bulgária kö­zötti tudományos és műszaki együttműködésre vonatkozó tárgya­lások. Az erre vonatkozó egyez­ményt március 5-én írják alá Belgrádban. * MOSZKVA. (MTI) Mint a Tanjug jelenti, Veljko Micsunovics moszk­vai jugoszláv nagykövet szerdán vacsorát adott a Moszkvában tar­tózkodó jugoszláv gazdasági kül­döttség tiszteletére. A vacsorán megjelent Kabanov, a Szovjetunió külkereskedelmi minisztere, Kuz­min miniszterhelyettes és a külke­reskedelmi szervezetek több más képviselője.* PEKING. (MTI) A TASZSZ közli: A kínai munkásosztály, parasztság és értelmiség leg­jobb képviselőinek belépésével szakadatlanul emelke­dik a Kínai Kommunista Párt tag­létszáma. Sajtójelentések szerint Human, Ganszu, Kuandung és He­nan tartományok pártszervezetei 420 ezer taggal gyarapodtak az el­múlt­­ évben. Sanghajban, a hatal­mas ipari gócpontban egy év alatt több mint 20 000 ember lépett be a kommunista pártba. Az új tagok­nak több mint a fele ipari munk­ás. KANTON. (MTI) Az Új Kína je­lenti. Hongkongi jelentés szerint, kiszélesedik a Csang Kaj -sek elleni mozgalom Tajvan szigetén. Egy kí­nai—angol kétnyelvű brosúra — címe: „A kínai probléma megoldá­sának útja“ — síkraszáll Csang Kaj-sek lemondatása és Hu Si, Paul LONDON. (MTI) Luns h­olland külügyminiszter, aki részt vett a Nyugateurópai Unió tanácsának keddi ülésén, szerdán visszautazott hazájába. Elutazása előtt nyilatko­zatot adott a repülőtéren és — mint a Reuter közli —, kijelentet­te, úgy véli, hogy a brit tervek to­vábbra is a Nato erejének „megle­hetősen komoly csökkentésére“ irá­nyulnak. Luns szerint a brit poli­tika veszélye „lélektani hatásában rejlik, annak lehetőségében, hogy láncreakció indul meg és más orszá­gok is megkísérelhetik csökkenteni erőfeszítéseiket“. Néhány holland azon a véleményen van, hogy „az általunk viselt teher túlságosan ne-tu­pin és más ultra-amerikabarát­­ kézzé kezd válni“ — mondotta. * *

Next