Középdunántúli Napló, 1957. május (1. évfolyam, 102-127. szám)
1957-05-01 / 102. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek!MSZEPEVIVALI NAPILÓ A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Veszprém megyei Tanács napilapja I. évfolyam - 102. szám._______________________________ARA 50 FILLÉR Szerda, 1957. május 1. Mai számunkból: Csillagos János A munka ünnepén Májusi ajándék Apa és fia Jájusi köszöntet írta: Csaba Imre Vérpezsdítő emlékek, tobzódó érzések, rajzó gondolatok, melyetek tör magának elsőként utat? ... Bakonyi hegyeik, erdők, függönyözött ablakú sötét munkáslakások, ha beszélni tudnátok, elmesélnétek a régi május elsejéket, felelevenítenétek emlékeit... „Le a Bedó-rendszerrel, vesszen Perutz, éljen a munkásság nemzetközi összefogása!“ .. . emlékezteti az 1936-os május 1-re, pápai Perutz-gyárnak? És a cseri erdő mélyén, miután a fák mellé állított őrökkel biztosítottátok magatokat —, emlékezzetek csak harcos várpalotaiak — kibontottátok a vörös zászlót és halkan, — mégis milyen erő áradt abból! — elénekeltétek az Internacionálét. Az ajkaiak talán a felvonulásra, aztán a csendőrökre, a kardlapozásra emlékeznek és még hányan, a munkásmozgalom harcosai megyeszerte emlékeznek a régi május elsejékre ezekben a napokban. „Munkát, kenyeret!’1 — követeltünk akkor. .Munkát a sokezer, sok tízezer munkanélkülinek, s a félhetet dolgozó bányászoknak. Nagyobb darab kenyeret követeltünk a szükségtől véres-verejtékes munkára hajszolt munkásoknak, a kenyeret termelő hárommillió koldusnak, a megalázott értelmiségnek. Az eszme, amelynek megteremtői a világ munkásainak, s haladó népének ünnepévé tették május elsejét, azóta testet öltött. Marx és Engels eszméit életre keltette a lángeszű Lenin. Úgy, ahogy azt a kor, s az orosz sajátosság megkövetelte. Azóta — immár négy évtizede — szabadon ünnepli a szovjet nép a világ munkásságának ünnepét és tizenharmadszor szabadon ünnepelünk mi is. Szabadon ünnepelünk — és a szabadságunkat ünnepeljük. Mert a proletár internacionalizmus nekünk a szabadságot jelenti, most már kétszeresen is. A világ munkásosztályának testvéri összefogása, Marx, Engels, Lenin tanítása jegyében szabadította fel hazánkat a szovjet hadsereg 1945-ben és ennek jegyében rántották vissza hazánkat a szakadék széléről 1956-ban is. Közülük hányan áldozták életüket fontolgatás nélkül 45-ben és 56-ban is, szovjet emberek, akik bennünket soha nem is láttak, hogy szebbé és boldogabbá legyen a mienk! Nem első kötelességünk-e a munkásnemzetköziség ünnepén, hogy akik ezért haltak, kalaplevéve, először nekik adózzunk tisztelettel?! És köszöntjük a szovjet katonát mind, akik nem féltek életüket kockára tenni értünk. Hogy mi lett volna sorsunk nélkülük? Gondoljatok csak a régi május elsejékre! Munkát és kenyeret követelhetnénk, vagy könyöröghetnénk. Szabadságról csak az erdők mélyén, vagy lefüggönyözött, ablakok mögött eshetne szó és nem három, most hatmillió lenne itt a koldus. És ki tudja, mennyi a halott és a nyomorék?! Mert a ..csonk az ország földje annak a „magyarnak’, akinek Erdélyben, a Felvidéken vagy a Délvidéken volt a birtoka, dehogyis elég! „Mindent vissza!“ — hallottuk októberben, novemberben eleget e jelszót — és ez már egy új európai háború magja volt. A szovjet közbelépés ennek is, — az új háború kirobbantásának — elejét vette. Erdők mélyén, és lefüggönyözött szobákban bonthatnánk titokban vörös zászlót e nagy ünnepen, s említhetnénk halkan Marx, Engels, Lenin nevét Nem lett volna így? Hát nem égették-e nyilvánosan el, nem tiportáik be sárba a vörös zászlót, Marx, Engels, Lenin zászlaját?! Vagy ha úgy tetszik, Petőfi vörös zászlaját is! Petőfi a világirodalom egyik legszebb versében a vörös zászlóról, a világszabadságról énekelt, s akik a vörös zászlót égették, merték zászlójukra tűzni Petőfi képét! Akik „óvatos kezdetnek”’ csillagot törtek, zászlót égettek, nem töltötték volna meg a börtönöket a munkásosztály, a nép legjobbjaival?! A munkásnemzetköziség roppant erő! Olyan, hogy társadalmi rendszerek létét veszélyeztetheti. Ezért féltek, és félnek tőle, ezért égették el zászlaját. Égethették a zászlót; a tüzek ahogy Petőfi Dózsáról írta akkor —, ennek sem égették meg a szellemét! A proletár nemzetköziség él! Előbb, mint eddig bármikor. Itt-ott még kísértenek az ellenforradalom ködösítő elméletei, de a nép zömének gondolkodása már nem zavaros. Aki nem tudta volna, aki nem figyelte, nem mérte eddig, megláthatta és megtanulhatta november 4-én, milyen erő a nemzetköziség. Életet áldoz, kenyeret ad ha kell. S nekünk kellett most nagyon. A magyar nép, a világ népének érdeke követelte a Szovjetuniótól, a népi demokráciáktól a segítséget, az áldozatot és ők nem haboztak. De — szólni kell erről is őszinte szóval — ebből az erőből többet vettünk el már mi magyarok, mint amennyivel növeltük. Most már rajtunk a sor! A proletár nemzetköziség most tőlünk követel; tettet, amely jólétet, biztonságot teremt, amely virágzóvá teszi az országot, szilárddá a nép hatalmát Tettet, amelyből új erő fakad, amelyből erőt meríthetnek a még elnyomottak. Tetteket, amelyek nyomán példájukká, eszményükké lesz hazánk a még leigázottaknak. Ez a mi adósságunk. Ajkán és Várpalotán, Pápán és Füreden, majd Péten és Peremartonban, Fűzfőn és más üzemekben, de már a falvakban is, kórussá erősödik a hang; törleszteni akarunk! És megszülettek, a milyen nagyszerű ez! — a szabadság ünnepére és a nemzetköziség nagy napjára, az első tettek is. Tettek, munkaeredmények, amelyek azt jelentik: erősek, tántoríthatatlanok vagyunk! A mi erőnk, egy világrendszer, egy napról-napra növekvő, terebélyesedő világrendszer erejének része. Lenin mondta egyszer, hogy ha az orosz, a kínai és az indiai nép öszszefog, nincs erő, amely hatalmukat megdöntheti. De 1917. után csak az orosz nép hatalmát nem tudta az egész világ intervenciója megdönteni! S azóta? A fél világ erejével nőtt a nép ereje és sokkal többel is ennél: hol itt, hol ott rázza le gyarmati igáját az elnyomott. Másutt sztrájkkal, felvonulással mondja ki: ereje a miénk, a nemzetközi munkásosztályé, a szocializmusé! ünnepeljünk hát a jövőbe vetett hittel, vidáman, ünnepeljünk, hiszen — hála neked proletár nemzetköziség — mégis, mi is, szabadon ünnepelhetünk! Termelési sikerekkel köszönti megyénk munkásosztálya a proletariátus nagy ünnepét Megyénkben az ettenforradalom óta csak az utóbbi időben kezd kibontakozni ismét a szocialista munkaverseny. Bár még kevés volt a konkrét értékelhető versenyvállalás, de Veszprém megye munkásosztálya kimagasló termelési eredményekkel köszönti május 1-ét, a dolgozók nemzetközi ünnepét. 2179,8 tonna szén terven felül Két szénbányászati trösztünk bányászai összesen 2179,8 tonna szenet adtak az országnak április 29-vel bezárólag, esedékes havi tervükön felül. Középdunántúl valamennyi bányája tervtúlteljesítést ért el és összesen több mint 13.800 tonna szenet termelt terven felüli Pusztavám bányászai ebből több mint 4500, Jókai-bánya 2500 és Dudar 2100 tonnát küldött a felszínre. Várpalotán egyedül a Beszálló-akna nem dicsekedhet csak tervtúlteljesítéssel. A legtöbbet Ferenc-bánya dolgozói adták, akik 2893 tonnával teljesítették túl a tervet. Kiváló munkát végezek az ..S. N.’‘arona és Herend bányászai is, akik sok-sok tonna terven felül termelt szénnel köszöntik május elsejét. . Mangánércbányászaink sikere Eplény Úrkút Az Eplényi Mangánércbányadolgozói három nappal előbb, már 28-án teljesítették áprilisi tervüket, május 1-ig mintegy 140 torma ércet adtak az országnak terven felül. A csapatok versenyt kezdeményeztek. Ebben Hanich Nándor párttitkár frontbrigádja jár élen. Ők egyben arra is ígéretet tettek, hogy frontjukon bevezetik a vastámos biztosítási módszert. Ma már arról is számot adhatunk, hogy egyre kevesebb fát használnak fel a fronton, mióta vastámokkal biztosítanak. A végleges értékelés még nincs meg, hogy ki lett a verseny győztese, de az eddig ismeretes eredmények alapján szinte biztosra vehető, hogy Szommer Lőrinc brigádja. Az urkuti bányászok az első negyedévben egyszázalékos előnyt szereztek, de most a nagy ünnepre való készülődés során ezt jóval túlhaladták. Elsőosztályú ércből 256 ezer, másodosztályú ércből 13 ezer és karbonátos ércből 34 ezer forint értékűvel többet termeltek, mint amennyit a havi tervük előírt. A 2-es aknán Kohlrusz Bertalan, Kohlrusz Ferenc és Farth Antal brigádja dolgozott legjobban. A 3-as aknán a Forintos testvérek, Lajos és Károly, valamint Lezsák Imre brigádja halad az élen. A lejtaknában pedig Heller József, Tóth István és Nagy Imre csapata érdemel külön dicséretet. 2234 tonna érc terven felül Halimbán A halimbai bauxitbányánál sem szerveztek külön versenyt május 1. tiszteletére. Az ígéreteknél azonban ékesebben beszél az a 2234 tonna érc, amit áprilisi tervükön felül termeltek. Ez az eredmény több mint 11 százalékos tervteljesítést jelent. Sümeg is túlteljesítette a tervet A tapolcai 9-es számú Kőbánya dolgozói hétfőn délelőtt teljesítették a havi tervüket és mintegy 7 százalékos túlteljesítésre számítanak. A négy üzemrész közül a sümegi dolgozók kezdeményezték a versenyt annak ellenére, hogy korábban elmaradtak. A verseny eredményes volt és a Sümegi Kőbánya is 101 százalékos havi tervteljesítést ért el. Két feltáró csapat versenye A várpalotai Beszálló-akna 312-es és 307-es előváló csapata május tiszteletére versenyre hívta egymást. A versenytársak becsülettel dolgoztak egész hónapban, a munkásosztály ünnepét, május 1-ét kiváló eredménnyel köszöntik. A 307-es csapat, amelynek vezetője Benis Mihály, 150 százalékra teljesítette havi tervét. Az előirányzott 50 fm. helyett 75 fm-t hajtottak ki. A 312-es csapat Korcsog Sándor vezetésével 126 százalékos eredményt ért el. 80 fm-es tervével szemben 101 fm-t hajtott ki. 46 tonna alumínium terven felül Az inotai kohászok is ígéretet tettek arra, hogy egy nappal előbb teljesítik a havi tervet. Most azt jelentették, hogy 2 nap előnnyel és 46 tonna alumínium többlettel köszöntik május 1-ét. A termelési siker egyik alapja a technológia javítása. Jelenleg ugyanis 88 százalékos áramhatásfokkal dolgoznak, míg a múlt év októbere előtt csak 85 százalékos hatásfokot értek el. A kohó csökkentett termeléssel dolgozik és így a műszakiak is több segítséget tudnak adni a kohászoknak. Éljön május 1. a proletár internacionalizmus nagy ünnepe!