Középdunántúli Napló, 1957. május (1. évfolyam, 102-127. szám)

1957-05-01 / 102. szám

! Csillagos trarga János nem érzi még hatan esztendejét. Most éppen arra készül, hogy részt vegyen a munkásőrség menet gyakorlatán. Előveszi a sötétkék egyenruhát, fölötti, majd ősi imát húz. Tükör elé áll és bajuszát helyresimítva, sapkáját igazgatja fején. Pillantása megakad a tükörből fesccsilanó sapkacsillagon. Leengedi kezeit, s úgy nézi a kis piros jelvényt. A fakó, kopottas csillag vörös színe, már csaknem megfeketedett rézpereme eszébe juttatja életét. Megmarkolja a sapkát, leül, s nézi, nézi a csillagot. Elhomályosodó szemei előtt megjelennek az elmúlt évtizedek. 1915-ben mint tizennyolc éves fiatalt, az orosz frontra küldte a szörnyű világháború. A fiatal munkás nem bírta nézni a haldokló, szétroncsolt katonákat, a lerombolt otthonukból jajgatva, futva menekülőket. Irtózott a vértől, nem tudta, miért hanoi úgy vette észre, hogy több társa is hasonlóan gondolkodik, hasonlóan érez. Egyik ködös, sötét este a fedezék távoli szögletében ötenhetan összeültek és a háborúról beszélgettek. Előkerültek az otthoni nyomort, keserűséget elsíró levelek, és előkerült a szó , minden percben várható pusztulásról. Elsorolták, hogy ez meg az a gyerekkori pajtás a szomszéd utcából most ebben és ebben a gödörben alussza fehérre meszelt, örökké tartó álmát. Varga nem kapcsolódott a beszélgetésbe, mert ő már korábban elhatározta magát valamire, amiben a hallottak megerősítették őt. Maga elé meredt és gondolkodott. A magába feledkezett ühögélő katona megszokott látvány volt már a fedezékekben, árkokban, mikor éppen szünetelt a harc. Csak ha valaki jobban fgyeidézr, látná, hogy ajkai szorosaiban, keményebb,ék zárulnak, s valami szilárd elhatározás ül ki arcára. És így ült még sokáig, hunyott szemmel, mintha elaludt volt rá. Amikor már elhalkult a beszéd és társai elaludtak, nem hallatszott más, mint azörök járkálása, s a rakjak időnkénti éles csattanósan felállt és zsákjából egy darab kenyeret zsebébe csúsztatva, megindult kifelé. Az örök wmcsap, fázva húzódtak köpenyeikbe, néha-néha fejük is mellükre csuklott pillanatokra. Ezeket a pillangvakat kihasználva kúszott az orosz állások felé. Ha rakéta röppent, megpihent, egészen a sáros földhöz tapadva. Sikerült elérnie a drótkerítést és mintegy tíz perces munka után már a senki földjén, s újabb, megfeszített, igyekezet után az orosz állások területén volt. Megkönnyebbülten sóhajtott és kúszott tovább. Az események gyorsan peregtekés hosszú, végtelennek tűnő utazás után Varga János megérkezett a messzi Penza melletti hekkifogolytáborba. Már sok magyar volt ott,akik örtdték, hogy — bar, keveset kaptak entől és sokat kellett dolgozni — éltek, távol a fronttól. A fogság két esztendeje alatt sokszor sírta vissza, a gyárat, ahol dolgozott, a szegény, de kedves munkás szülői házat. Vágyott haza. Sok emberrel megismerkedett. Itt halt OH györöktől és katonai ár - sajtól a háború menetéről és itt hallott beszélgetést a háború óladról Érdeklődve figyelte a beszélgetőket és meglepetten hallgatta őket. Mintha esek azt mondanák, ami ál is szökésre készte'le. Nem is ma-udt ti tőlük, mnden est* ve‘nk 'arbvst. irkát teszel’ek a háború előzménye' - ről és a nyomorrá’, ·»•*•'* ■»* og-c.tt. te é.ve a. sok baj*, ami eddig is sújtana a szígphyembe,•. IV hnT'ti elöször többet a szo- V áld el: ..o‘.rátákról, rs a kommun'zmus'ót. a pro'etá-rol. bvrzsuiró]. Meg 'oiw'y. hrjqji a pn’p’jr ellensége a c-;rswoknak czr--i. morf k‘isákm bv click öt. M.::’kón vált, és igazat rdc-v n beszélőknek, znc.rt saját bőrén és svi'ei nyomorúságán érezte a valóságot. Egyre többet és többet tanult, még könyvekhez is hozzájutott és örült, hogy jól eldugta azokat, és az őrök a kutatás során nem találtak nála semmit. Amikor pedig az oroszországi forradalmi események híre elérkezett a táborba is, tudta már, hogy mit kell tennie. Együtt örült az orosz kommunistákkal akik most már szabadon járhattak a táborba. Ezek elmondták a foglyoknak, hogy proletárforradalom volt és győzött a proletárdiktatúra, a munkásosztály hatalma, amelynek az is a célja, hogy Magyarországon is elősegítse a kapitalizmus bukását. Varga János úgy érezte, hogy ehhez neki is segítséget kell nyújtania. Belépett a Bolsevik Pártba, majd amikor a szovjet hatalmit támadás érte, elsők között jelentkezett az 1. nemzetközi brigádba. Szakaszparancsnok lett. Rengeteget dolgozott, agitált. Amikor az első harci feladatot megkapta, hogy támadják meg a Penzában harcot kirobbantó cseh alakulatot, amely a proletárhatalomra tört, úgy érezte, most megmutathatja, hogy kommunistává lett. Bár Jan vezette szakaszát, amíg meg nem sebesült, láblövést kapott, kórházba került. Itt egyszer idős vörös katona látogatta meg őt — még ágyban feküdt. Beszélgettek. Amikor a látogató megtudta, hogy Varga magyar, megölelte, megcsókolta és hálája jeléül sapkájáról levette a kis vörös csillagot és neki ajándékozta. Ekkor megfogadta új barátjának, hogy élete végéig hű marad a vörös csillaghoz. A látogatás után tűrhetetlenné vált számára a betegség, a kórház. Még alig lábadozott. Moszkvába kitt- 1lett táviratában kérte, hogy küldjék a frontra, a vörös katonák közé. A válasz nem késett, azonban nem a frontra, hanem haza, Magyarországra küldték, hogy segítse az alig két napja megalakult Tanácsköztársaságot. Amikor az örömhírt meghallotta, fájdalntyit feledve sietett vonatra ütőt és nemsokára a rég nem látott, most már szabad hazába érkezett. A határállomáson megsimogatta a kis zsebében lapuló csillagot. Április 10-én már Budapesten van és megbízólevelét felmutatva jelentkezett munkára a pártnál. Öröme azonban bánátiá, majd haraggá változott, errekor megtudta, hogy a kapitalizmus nem nyugszik bele, hogy Magyarországon győzött a forradalom és támadást indított. E kezébe vette kis csillagát, s "*■ mintegy erőt mentve, azonnal jelentkezett vöröskatonáinak. Sok csatában vett részt, sokszor elkedvetlenedett, ha látta a sorozatos árulásokat. Ilyenkor mindig a csillagra, a győzelem jelvényére gondolt és új erővel, bizakodással harcolt tovább. Rátort volt, fáradhatatlan, mert hitt a győzelemben. És amikor a győzelem helyett bukást látott, megrettent. Féltve gondolt a vörös csillagra, féltve a szovjet hatalomra, és menekült. Otthon nem tudták mi van vele, azt hitték eltűnt még régen a fronton. Eltitkolhatta kilétét, tevékenységét. Ofra munkába állt a gyárban. Borzadva figyelte, hogyan, amik össze körülötte a Tanácsköztársaság minden vívmánya. Folyt a korátyomtánc üldözése. A cyárban is mindennapos volt a motozás, zaklatás. A kis vörös csillagot jó’ eldugta otthon, nehogy, megtalálják rzá’á. Minden este megnézte, megsintogatta és lassan-lassan visszatért terménye. • Résztvett az egyik illegális pártöszzejövetelen, ahol felmutatva a csetegot, a szecillizmus győzelmének reményéről beszélt elvtársainak. Ekkor■ már eldőlt a Szovjetunóban folyó polgárháború sorra és Varga János egyre éledő reményteli örömmel nézett a jövő elé. Büszkén nyalatta a csillagot és harcra buzdította barátait. Ám nem voltak elővigyázatosak ésegy közéjük furakollott áruló jelentésére egyik éjjel elfogták őket. Börtönbe került Varga is. Úgy mondták, vizsgálati fogságba, valójában hóhérok karmai közé. Először őt vették elő. A vallatást vezető rerülőrörnagy pofonnal kezdett munkájához, azután kérdezte gúnyos mosollyal? — Hol az a világot szabadító vörös csillag? ő pedig az ütéstől még mindig kábuljan, megértette, hogy el akarják venni az ő csillagát, amely oly sok nehézségből nyújtott számára kiutat, adott reményt. Elhatározta, hogy bármi történik, nem mondja meg, hová dugta, nem szolgáltatja ki kínzóinak. Nem mondta meg. Ütötték, verték. Akkor sem. Amikor már nem bírta tovább a fájdalmakat, így szólt: — A csillagot nem adom, ha keresztre feszítenek, akkor sem". Elhallgatott, s a következő ütéstől elájult. Amikor a nyirkos cellában magához tért, bal vállában égető fájdalmat érzett. Erőlködve nézett oda és a borzalomtól elkiáltotta magát. Vállán egy ötágú csillag beégetett, fekete rajzát látta. Megértette. Nem feszítették keresztre, de örök keresztül csillagot égettek vállába a szadisták. Sírt. Eszébe jutott a vörös katona és a rendőrőrnagy. Mind a kettőtől csillagot kapott. Az egyiktől a proletárgyőzelem vörös csillagát, a másiktól az elnyomás bélyegeként meggyalázott jelet. Újra vállára nézett és megfogadta, hogy azért is erős lesz és ha már így kell csillagot viselnie, hát hű is tesz a vörös csillaghoz. A börtönévek alatt nem láthatta vörös csillagát, ezért a vállán már pirosló ötágú heget nézte és várta a szabadulást. Öt esztendő után került utcára és a munkanélküliség, a megaláztatás hosszú, nehéz ideje után vörös csillaggal a mellén és csillaggal a vállán fogadta a felszabadító szovjet harcosokat. , És Varga János építeni kezdett ■— a vörös csillag jegyében új életet, új országot. Nehéz volt, de dolgozott. Már János bácsinak hívták és mindenki tudott csillagai történetéről. Úgy is hívták, hogy Csillagos Varga. Az ellenforradalmárok is a Csillagos Vargát keresték, hogy leszámoljanak vele. Varga János azonban nem hagyta magát. A zsebéből sohasem hiányzó csillag megmutatta útját: a csllagos szovjet katonáktól kapott menedéket. Ők vigyáztak rá, vigyáztak csillagaira. És most Csillagos Varga János gondolatait megszakítva, megsimogatja a fakó kis vörös jelvényt munkásársapkáján. Ránéz géppisztolyára és hangosan megszólal: — Nem, többé nem hagylak, vörös csillag, életünk csillaga. Feláll s kemény léptekkel indul megmutatni miindenkinek, hogy győzött a szocialista élet. A több évtizedes remény csillaga: Hazai Sándor. KÖZÉPDUNÁNTÚLI NAPLÓ Az MSZMP Központi Bizottsága politikai előadássorozatának következő előadása: „Az MSZMP a munkásosztály forradalmi pártja“ A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága politikai előadássorozatának következő előadására május 6-án, hétfőn délután 5 órakor kerül sor a Néphadsereg Központi Tisztiházában (V. kerület, Váci utca 38). 12 alkalommal Kiss Károly, az MSZMP Központi Bizottsága Intéző Bizottságának tagja tart előadást „Az MSZMP — a munkásosztály forradalmi pártja“ címmel. (MTI) JÓZSEF ATTILA: MUNKÁSOK Forgolódnak a tőkés birodalmak, csattog világot szaggató fogak. Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak, s mint fészket ütik le a kis falut. Egy nyár a tenger! Termelő zabálás, a kis búvó országokra rálehel a tátott tőke sárga szája. Párás büdösség-felhő lep bennünket el. S hol zápfog rág, a város érdes része, hol a vasbányák fuvallata ing, gép rugdal, lánc zúg, jajong ládák léce, lendkerék szíjjá esetten és nyalint, hol a fémkeblű dinamókat szopják a sivalkodó transzformátorok, itt élünk mi. És sorsunk összefogják a nők, gyermekek, agitátorok. Itt élünk mi! Idegünk rángó háló, vergődik benn’ a múlt síkos hala. A munkabér, a munkaerő ára, cincog zsebünkben, úgy megyünk haza. Újságpapír az asztalon kenyérrel s az újságban, hogy szabadok vagyunk —, poloskát űzünk lámpával s a kéjjel s két deci fröccsel becsüljük magunk’. Elvtárs és spicli jár a csöndben erre, részeg botlik, legény bordélyba lóg, mert hasal az éj s pörsenéses melle, mint szennyes ingből, füst alól kilóg, így élünk mi. Horkolva alszunk s törten, egymás hátán, mint odvas farakás s hazánk határát penész jelzi körben a málló falon, nedves a lakás. De — elvtársaim! — ez az a munkásság, mely osztály harcban vasba öltözött. Kiállunk érte, mint a kémény: lássák! És, búvunk érte, mint az üldözött. A történelem futószalagára szerelve ígyen készül a világ, ■hol a munkásság majd a sötét gyárra szegzi az Ember vörös csillagát! (1931.) 1939. május 1. japán közvélemény a japán-amerikai egyezmények felülvizsgálását követeli Tokio. (MTI) Az amerikai—japán egyezmények felülvizsgálásáért indított mozgalom kezdeményező bizottsága sajtóértekezletet tartott — jelenti a TASZSZ. A sajóértekezleten Uehara professzor, neves tudós kijelentette, hogy a japán—amerikaibiztonsági paktum“ és a „közigazgatási egyezmény" felülvizsgálásáért indított mozgalom az utóbbi időben széles méreteket öltött az országban. Nem csupán a nép, hanem a vezető körök is hajlanak a felülvizsgálatra. Az ezután szóló Nakano professzor közötte, hogy eddig a japán értelmiségnek több mint hétszáz neves képviselője írta alá az amerikai—japán egyezmények felülvizsgálását követelő ívet. Hova lett Mussolini kincse? Olaszorszírjában per kezdődött Mussolini mesébe illő kincsei titokzatos eltűnésének kiderítésére Padua. (MTI) A Reuter jelenti: Fáduában hétfőn per kezdődött Mussolini mesébe illő lencsei titokzatos eltűnésének kiderítésére. A kincseket , aranyrudakat, aranypénzeket, szőrméket és különféle külföldi valutákat — 11 milliárd líra értékre becsülik. Ezeket a kincseket a menekülő fasiszta diktátor és miniszterei magukkal akarták vinni Svájcba, de olasz partizánok a svájci határtól 15 kilométerrel, Congónál megtámadták a konvojt. Az ügyészség most ki akarja deríteni, mi volt a kincsek pontos értéke és hová tűntek azok. Az előreláthatólag több hónapig tartó tárgyalásra legalább 300 tanút idéznek be. A 35 vádlott közül hétfőn 17-en jelentek meg a bíróság előtt. Washingtonban naponta ötször szólal meg a müezzin Az Egyesült Államok és az Izlám közeledésének jelképe: Washingtonban az 1957. évi Ramadan ünnep alkalmából megszólal a müezzin, hogy imára hívja a városban lakó arabokat. A magnetofonszalagra felvett híres ,,Allah az egyetlen isten és Mohammed az ő prófétája” naponta ötször hangzik fel a város központjában épült új mecset minaretjének hangszóróján. A washingtoni rendőrség „örömmel” egyezett bele, hogy az izlám közösség hangosan hirdesse vallásának igéit. Az Egyesült Államok legnagyobb mecsetjét (a minaret 55 méter magas) most építették fel Washingtonban. Arra számítanak, hogy a Ramadan idejéiől, az Egyesült Államokban élő mint- ■ egy 75 000 muzulmán kivétel nélkül mind felkeresi. A klasszikus hagyományok szerint épült mecset berendezésénél igénybe vették az Egyesült Államokhoz méltó korszerű eszközöket: az imákat Kairóban az arab világ zengő hangjukról híres papjai mondták mikrofonba. A kupolát és az árkádokat Egyiptomból hívott szobrászok és díszítőművészek készítették. A kék és fehér majolikatéglákat Törökország ajándékozta. A mecset padlóját borító szőnyegeket az iráni sah ajánlotta fel. A mecset és a hozzá tartozó melléképületek 1 100 000 dollárba kerültek. A költségekhez 15 arab állam, köztük Egyiptom, Pakisztán, Szíria, Szaúd- Arábia, Törökország, Marokkó és Tainisz is hozzájárult.