Középdunántúli Napló, 1957. június (1. évfolyam, 128-153. szám)

1957-06-01 / 128. szám

2 . Pártbizottságot választottak a Pápai Textilgyár kommunistái Május 28-án, kedden választották meg a végleges pártbizottságot a Pápai Textilgyár kommunistái. A tag­gyűlésen 220-an vettek részt. Kiosz­tották a tagsági könyveket, utána át­igazolásokat és tagfelvételeket tár­gyaltak, majd Kurbel Sándor elvtárs tartotta meg a vezetőség beszámoló­ját. Sok hozzászólás hangzott el, ame­lyekből a párt féltése, a párt tiszta­ságának óvása, a párt erősítéséért ér­zett felelősség csendült ki. A vita után került sor a titkos sza­vazásra, amellyel megválasztották a 25 tagú pártbizottságot. BIB-nek címem! A Balaton tájgépeinek egyik leg­­szebbike a Remetevölgy Balatonal­mádi felé táruló képe. Szőlő tarkí­totta hegyek, dombok közt felkéklilt a Balaton szélesen elterülő víztükre, apró fehér vitorlásokkal. E pontnál pillantja meg első ízben sok ezer kül­földi a­ Balatont. Az almádi Öreghegy és környéke változatos, tarka szőnyegével egyik legszebb fürdőhellyé avatja Balaton­almádit. Itt nemcsak víz, de hegyek is vannak, sziklás, mély völgyek. A főváros közelsége is csak azt jósol­ja, hogy idővel hatalmas, pompás fürdőtelep fejlődik. Az Öreghegy így külsőleg, tarka­barka épületeivel, zöldellő kertjei­vel, szőleivel ma még szép. Ám kö­zelebbről megtekintve, fenyegető betegség jelei mutatkoznak és ez a rohamosan fejlődő kőbányászat. Az almádi vörös permi homokkő kétségtelenül szép és jó építőanyag. Ilyen kőből faragták már a rómaiak oszlopfőiket, pilléreiket, ezt a követ használta fel a korai magyarság templomainak építésére, ebből ké­szültek 250 évvel ezelőtt szőlőhe­gyünkben a présházak, a pincék. Vö­rös kővel építkezett a falu népe, ahogy már a múlt század eleji írók is feljegyezték. Van azonban az éremnek más ol­dala is. Bányászatunknak figyelembe kellene venni a fürdőtelep jövőjét. Már most csúf sebhelyek borítják az almádi Öreghegyet. Igaz, pillanatnyi­lag még kevésbé rontja a tájat, de ha ebben a mértékben folyik tovább a kőkitermelés, néhány évért belül csaknem eltűnik a szép Öreghegy. Erre a sorsra jutott Sághegy, Ha­­láp, ez vár Gulácsra Badacsonyra. A kő ugyan megmarad, de nem lesz talpalatnyi hely az építkezésre. Hasonló a helyzet a szomszédos Káptalanfüreden. A jövő balatoni fürdőtelepeinek kétségtelenül egyik legszebbike, de itt is, az árnyékos er­dőben, fenyvesben lépten-nyomon kisebb-nagyobb kőfejtőkre, bányák­ra bukkanunk. 10—20 év, és akkor már senkinek sem lesz kedve a he­pehupás, ragyaverte, agyonbányá­szott helyre telepedni. Az biztos, hogy az almádi kőre szükség van. De mindenképpen irá­nyítani, szabályo­zi kellene ezt a nyakló nélküli, szabadjára eresztett bányászat­ot. Jelöljenek ki helyet, ami távol esik a tó­­l, forgalmas he­lyektől, ahová nem valószínű, hogy egyhamar házat, nyaralót építenek, ahol a bányászat nem rombolja a táj szépségét. Elvégre a maga helyén a kőfejtő, a kibontott hegy csupasz sziklái is szépek lehetnek, de nem a Balaton szomszédságában. Üdülő-, szálló-, helyhiányról pa­naszkodunk. Ugyanakkor a füredi horváth-ház, a csopaki neogót kas­tély, a rohamosan omló vörösberé­­nyi, egykori jezsuita épület, omla­dozik, vagy ha restaurálják is, de vontatottan. Pedig ez utóbbi nyári művésztelepnek kiválóan alkalmas lenne, itt a víz, a festői Malom­völgy, közel az állomás, a sarkon az autóbuszmegálló. Járnak is ide né­hány év óta piktorok, most asztalos­üzem költözött a házba. Természe­tes, hogy az asztalos szövetkezet hasznos és eredményes munkát vé­gez, de műhelynek talán mégis al­kalmasabb helyet lehetne találni, mint egy barokk épület stukkó dí­szes termében. Persze, a betelepülő intézmények­nek is van némi igazuk. A helyzet az, hogy rendszerint a műemlék évek óta gazdátlan, kihasználatlanul he­ver. Ha egy intézmény ilyent tapasz­tal, beköltözik. Többé-kevésbé kija­vítja, valamiképp gondozza, nehogy beessen az eső. Nem elég tehát a műemlékek vé­delmére rendeleteket hozni. A most alakult­ Balatoni Intéző Bizottság egyik feladata, hogy számba vegye a Balatonpart gazdátlan épületeit, — elsősorban védendő műemlékeit — és azokat értéküknek megfelelően gon­dozza. Dr. Vajkai Aurél. „Mocsok“ a bíróság előlt Pénteken állott a fővárosi bíró­ság elé a budapesti alvilágban „Mocsok” gúnynéven ismert Nagy Dezsőné, a Köztársaság­ téri ellen­forradalmi cselekmények egyik résztvevője, aki ellen izgatás bűn­tette miatt emelt vádat a fővárosi ügyészség. A személyi adatok fel­vételénél kitűnt, hogy a vádlott évekig prostitúcióból tartotta fenn magát, többször folyt ellene rend­őrségi eljárás közveszélyes csa­vargó és munkakerülő életmódja mia­tt, s a bíróság is elítélte már ezért. Nagy Dezsőné a vádirat szerint, múlt év október 30-án a Köztár­saság-téri pártház ellen intézett terrortámadásnál az egyik meg­kínzott és lábánál felakasztott ka­tonát az ott összegyűlt tömeg előtt többször leköpte. Az állam­rend védelmében életét áldozó honvéd meggyalázásával a vád­lott a népi demokratikus rend iránti gyűlöletét fejezte ki, s ma­gatartásával kimerítette az izga­tás bűntettét. A tárgyaláson Nagy Dezsőné beismerte bűnösségét. A bíróság ezért főbüntetésként nyolc évi börtönt, mellékbüntetés­ként tíz évi jogvesztést és teljes vagyonelkobzást szabott ki rá. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette, a vádlott és védője enyhí­t­­ért fellebbezett. (MTI) KÖZÉPIMM­ANTÚLI NAPLÓ Az országos párt ér­teke siez előtt b­eszélgetés •‘S5'.A megyei Mildellel Nemsokára megrendezik a Magyar Szocialista Munkáspárt or­szágos konferenciáját. Egész párttagságunk érdeklődéssel készül, hiszen mérföldkő lesz a tanácskozás pártunk fejlődésének útján. Megyénk pártszervezetei kilenc elvtárssal képviseltetik magukat. Hogyan készülnek a küldöttek, s mit szándékoznak tenni? Felke­restük Prevics Ferenc elvtársat, a veszprémi vasút pártszervezete Intéző Bizottságának elnökét, az egyik küldöttet. Otthonában találtuk őt. Kérdéseinkre szívesen adott választ. — Milyen feladatkörijein dolgozik a vasútnál? — kérdezzük. — Már 1947-től a MÁV-t­ál dolgo­zom, azóta vagyok párttag is. Jelen­leg vezető kalauz vagyok, ezenkívül az Intéző Bizottság elnöke. — Mit vár az országos konferen­ciától? — Először is nagy megtiszteltetés a megbízatás, hogy küldöttnek vá­lasztottak. Megtisztelő számomra azért is, mert ilyen megbízatásban még nem volt részem. Régen, amikor apám gazdasági cseléd volt, én ma­gam meg gyárimunkás, nem is gon­dolhattam arra, hogy valamikor részt­­vegyek a kommunista párt és az egész ország sorsát intéző értekezle­ten. Az értekezlettől elsősorban azt várom — folytatja, — h­ogy megte­remti a pártirányítás új formáját, új módszereit, amelyek a demokratikus centralizmust fokozottabban érvénye­sítik, mint ahogyan az az elmúlt év­tized sorén történt. — Azt várom, hogy a kommunis­ták országos tanácskozása — a jó gazda módjára — felméri az eseti ké­| nyékét, ezeknek részletes, mindem­, | kiterjedő magyarázatát adja. Köt­ j­lességein­ket is megbeszéljük annak­­ érdekében, hogy az ország további­­ fejlődése valóban egészséges legyen.­­ Tudom, sok a tennivaló, hiszen na­gyon sok gondot okoz a pártépítés és e­­­zzel párhuzamosan a népgazdaság helyzete. — Milyen változásokra gondol ez­zel kapcsolatban? — Úgy gondolom, az országos párt­konferencián az elmúlt évek láb­ó gyakorlatából okulva, figyelembe ve­szik a véleményeket és javaslatok­­, elsősorban a pártvezetés és a párt­tagok tömegeinek kapcsolatára vo­natkozóan. Ebben látom a további sikeres munka egyik fő­ biztosítékát. — Kíván-e felszólalni, és ha igen, miről beszél? — Igen, szeretnék felszólalni, mert mint kommunista vasutas megyei­ oda. El szeretném mondani mindazt, am­it tapasztaltam és hasznosnak tar­tok a párt számára. Többek között azt, hogy a vasút vezetésében nem érvényesült kellően a pártvezetés, pártirányítás. Rossz volt a Stáderpu- Ikika, a vezetők kiválasztása, mert nem­ törődtek velünk kellően. Azt szeretném, ha felszólalásom hozzájá­­nulna a vasút politikai és gazdasági munkájának általános m­gjavulásá­hoz az egész or­szág hasznára. Így készül egy küldött a pártkon­­ferenciára. A hasznos gondolatok hasznos tettekre vezetnek majd. Hazai Sándor Megjelenik a Film Színház Irodalom A hét folyamán megjelenik a Veszprém megyei műsor­kalauz, Film, Színház, Irodalom címmel. A lap huszonnégy oldalán ismertetőket kö­zöl a következő hónap új filmjeiből, fényképeket a Boszorkány, az Ők­ vol­tak az elsők, a Hetet egy csapásra és egyéb filmekből. Ismertetőt a Dé­ryné útrakél­ és a „Dr. Pepike" című színdarabokról, melyek­et június­ban mutat be megyeszerte a Déryné Színház. Színes híreket az ország és a nagy­világ kulturális eseményeiről. Érdekes színfoltja a lapnak, a Déryné útrakél című színmű szerzőjének. Szinetár Györgynél, nyilatkozata a Vesz­prém megyei színházlátogató közönség számára. A műsorkalauzból megtudhatja az olvasó, hol, mit és mikor játszanak a megyei filmszínházak, hol vendégszerepel a Faluszínház, és a kultúr­­otthonok milyen műsorral várják a közönséget? Tekintettel a korlátozott példányszámra, ajánlatos az igényeket az illetékes postahivatalok­nál előzetesen bejelenteni. 1657. június 1. M­egnyílt a Budapesti Ipari Vilsál­ Pénteken megnyílt a Városliget vásárterületén a Budapesti Ipari Vásár. Reggel a vásár ünepélyes megnyitásán megjelent politikai és gazdasági életünk számos vezetője. Megtekintette a pavilonokat Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács el­nökhelyettese, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, az ipari tár­cák miniszterei: Czottner Sándor, Csergő János, Nagy Józsefné, Traut­­man Rezső, dr. Nezvál Ferenc igaz­ságügy miniszter, dr. Pongrácz Kál­mán, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke. Ott volt a megnyitón J. I. Gromov, a Szovjet­unió budapesti nagykövete és a bu­dapesti diplomáciai testület több tagja. Budapest főváros tanácsa nevé­ben Szili Géza elnökhelyettes üdvö­zölte a megjelenteket. — Még nincs hét hónapja — mon­dotta —, hogy ezen a területen har­cok folytak, és íme, a magyar ipar ma már a békés termelőmunka ki­váló termékeivel bizonyítja életere­jét és alkotóképességét — mondotta többek között. Míg az előző vásáron a kiállítók száma nem érte el a négyszázat, most közel jár az ezerhez. — Hirdesse ez a vásár a magyar munkások és értelmiségi dolgozók törhetetlen munkaerejét, megingat­hatatlan hitét és meggyőződését a szocializmus építésének diadalában — mondotta befejezésül Szili Géza. Már a kora délelőtti órákban nagy tömegek várakoztak a ligetben a vá­sár megnyitására. Déli 12 órakor ki­tárultak a kapuk, sokezer látogató özönlött, zsongott a vásár útvona­lain és pavilonjaiban. A Budapesti Ipari Vásár péntektől kezdve 10 na­pon át reggel nyolctól este nyolc óráig lesz nyitva. ■ I, ■ ,.i . -i -I.I.II .............— Pannónia, a szót kiejtve, s vala­hol Sophianae (Pécs) , táján lábunk alatt a régi hadiutat sejtve áhítat lo­pakodik szivünkbe. Felködlenek a történelem órák lélegzeteilásitóan iz­galmas élményei, és­­ lassan-lassan bontakozik elő a római birodalom kéjjé. Mintha az ember visszasilpptel­­ne kétezer esztendővel a múltba. Aha Riga (Tolna) colon ifjú bukkan fel a homokdombok között. Szikrázó terméskövekből rakott országút kígyó­zik In­tervi­sa (Pentele) felé. A cobinia északi bejárójánál hatalmas pörölyök Csattognak. Szálas férfiak, csaknem fedetlen testükről csorog az izzadtság. Egy népes csoport követ zúz, mások­ az út szegélyét illesztik. A csikorgó, kétkerekű kocsik előtt hallgatag em­berek vonszolják az igát. N­a néhol megvillan a perzselő napfényben egy­­egy acélsisak, egy­kedvűen leszevik a fejüket. A második légió katonái ezek. Leigázolt kelta törzsek ifjúi, akiket a császár Pannóniába telepített. Öt nagy főútvonal hálózta Pannóniát, és Traianus császár uralkodása alatt virágzó kereskedelmi és kulturális élet bontakozott. A nagy kereskedő­­városok (Sophianae — Pécs, Arrabo­­na — Győr, Savaria — Szombathely) és a dunai Öt­ városok (Bu­getia — Szőny, Floriane — Tétény Alta Riga — Tolna) mellett a legfontosabb sze­rep Aquincum számára jutott. Aquin­cum lett Pannónia kereskedelmi és kulturális életéne­k csomópontja. Nézzük csak a kétest* évvel ez­előtti időket? I. u. 160-at írunk . . . Lázas munka folyik. Az í­jaibb népvándorlás hírét már jelzik, és bár a római birodalom utolsó, nagy fény­korát éli, a Dima egész hosszában őrhajó naszádokat csoportosítanak*­­ felső szakasz kikötője Brigetia (Szőtig) lesz, az alsó szakaszé Inter* cisa (Pentele). A keleti barbár tör­zsek sóhajtozva kacsintgatnak a fol­lyón tűből, és időnként a könnyű sztyeppe lovak váratlanul megjelen­nek a pannóniai parton. A császár sürgeti a dimai őrvonal erősítését és a helytartó titokban cen­­turiókat küld a folyó vidékére, hogy tájékozódjanak. Az egyik centurió századával In­­teressa falai alatt poroszkál. Köpcös, tógáját meglibbenti a szél, és minden­­ről megfeledkezve bámulja az őrség­váltást. A centuriót követő népes tá­bor megtorpan. Szétoldalán a római nemes ifjak tisztikara fészkelődik a nyugtalan lovakon. Mögöttük a gya­logos had. Szálas, megtermett zsol­­dosok. Szemükben fáradtság bujkál, és lósörényes sisakjuk alatt szélseleg­nek a bőségtől. Kezükben rövid kard lóg, mellükre akasztva himbál a bőr pajzs. Plebejusból és barbárokból lett harcosok ők, akik néhányszor már megmérték lábaikkal Pannónia hadi­­áljait. Hátul a szekerek oszlopa kö­vetkezik. Az elsőn a pap ül, aki egy­ben jós is, és a centuriót apróbb és nagyobb tanácsokkal segíti. Külön szekéren utazik, és ez a m­egtisztelte­­tés jele. A többi szekéren vegyes népség utazik. Hangos tőlük a táj, a markotányosnők kacarászását szár­­nyaira kapja a szél. Van itt komé­diás, bűvész, varázsló, örömlány. Minden, amire egy hadnak szüksége lehet a hosszú úton. S legvégül az utolsó szekéren Fabius üldögél egy hatalmas kődarab tetején. Szobrász ő, kit Rómából a hitelezők űztek el, s most itt jobb hiányában a centurió képmását faragja a kőbe. A maroknyi had, amely a centurió személyes védelmét szolgálja, csak­nem megállás nélkül halad. Éjszakán­ként néhány órai alvás és sietnek to­vább. A centuriónak sok dolga van, éles tekintete menetközben is meg­látja a meglátni illendőt. Az öbölre is elegendő egy pillantás, hogy lássa: dunai űrhajóktól hemzseg a folyó, és a naszádok körül serény munka fo­lyik. Vetus La­inában,Adony­ meg sem álltak és Floriana colonáján is átrobognak. Aquincumba érve a had a város szélén üt tanyát. A centurió a rendelkezésre álló néhány napot gondosan és bölcsen beosztja. Dél­előtt fürdő, délután a vásárcsarnok. Másnap a templomban áldozatbomu­­la­tás, este pedig minden római leg­kedvesebb szórakozása: az amphi­­teatrum. A centuriónak mindenre jut idő. Drága keleti szőtteseket és külön­leges édesművű bronz érméket vásá­rol. A szentélyben még meglepetés éri, mert ahány vallás, annyi módja az áldozatok bemutatásának. Csodál­kozik, mert Rómában ez még ne­m divat. Este pedig az aréna. Az aré­na közepén a két gladiátor elkesere­detten ökleli egymást, a közönség zúg és tombol. Mire a vékonyabb bőrű bajvívó vérében fürödve a földre terül, a közönség rekedt to­rokhid, izgalomtól fáradt szívvel tér h­az­a. Harmadnap reggel a centurió Bri­­ttella felé veszi útját. Mi m­ár­­sem­ kísérjük tovább, pedig útja bizonyá­ra további sok érdekességet rejteget. A centurió visszatérve Rómá­ba jelentést tett, hogy­ Patináméban rend és nyugalom van. Pedig alig egy évtized múlva erősen megingott ez a nyugalom. Marcus Aurelius uralkodása alatt válságossá lett a tar­tomány helyzete. Germánok, grádok támadtak Pannóniára. Marcus Aur­é­­lius három esztendőt töltött itt, és a Duna-szög időszámítás után a 11. szá­zadban császárt adott a római biro­dalomnak. Itteni légióik kiáltották császárrá, Septimus Severest. Az aranykor lassan szürkülni kez­dett. Még egyszer Diocleciáb­Ul át­kelt a Dunán 296-ban. Legy­őzte a barbárokat és Pécs mellé telepítette a leigázolt törzseket. A végleges omlás Constantin és Licinius­ csatája után történt. Egyfe­lől a kereszténység, másfelől a po­gányság eszméje ütközött meg, és Pannónia az utolsó császári rendeletet 380-ban hajtotta végre. Ezt követően a hunok lepték el, később az avarok, és utóbb a magyarok. Az emlékezés lassan szertefosz­lik. A régi hősi kort csak a megőr­zött műemlékek bizonyítják és idé­zik. Óbuda, Sopron, Szombathely, Pécs, Veszprém és a többi más várost Egy egész múzeum ez a vidék. Egy hatalmas, ókori birodalom virágzásá­nak és bukásának, hadi tudományá­nak és építészetének, kultúrájárl és tehetségének múzeuma, Pannónia. És így kimondva, az emlékezés utáni még büszkébben hangzik: Pannónia, Thirry Árpád (Megjelent a Hungarian Foreign Trade májusi sz­zm­árian Rún­áb-VI. Római emlékek Pannóniában

Next