Középdunántúli Napló, 1957. június (1. évfolyam, 128-153. szám)
1957-06-01 / 128. szám
2 . Pártbizottságot választottak a Pápai Textilgyár kommunistái Május 28-án, kedden választották meg a végleges pártbizottságot a Pápai Textilgyár kommunistái. A taggyűlésen 220-an vettek részt. Kiosztották a tagsági könyveket, utána átigazolásokat és tagfelvételeket tárgyaltak, majd Kurbel Sándor elvtárs tartotta meg a vezetőség beszámolóját. Sok hozzászólás hangzott el, amelyekből a párt féltése, a párt tisztaságának óvása, a párt erősítéséért érzett felelősség csendült ki. A vita után került sor a titkos szavazásra, amellyel megválasztották a 25 tagú pártbizottságot. BIB-nek címem! A Balaton tájgépeinek egyik legszebbike a Remetevölgy Balatonalmádi felé táruló képe. Szőlő tarkította hegyek, dombok közt felkéklilt a Balaton szélesen elterülő víztükre, apró fehér vitorlásokkal. E pontnál pillantja meg első ízben sok ezer külföldi a Balatont. Az almádi Öreghegy és környéke változatos, tarka szőnyegével egyik legszebb fürdőhellyé avatja Balatonalmádit. Itt nemcsak víz, de hegyek is vannak, sziklás, mély völgyek. A főváros közelsége is csak azt jósolja, hogy idővel hatalmas, pompás fürdőtelep fejlődik. Az Öreghegy így külsőleg, tarkabarka épületeivel, zöldellő kertjeivel, szőleivel ma még szép. Ám közelebbről megtekintve, fenyegető betegség jelei mutatkoznak és ez a rohamosan fejlődő kőbányászat. Az almádi vörös permi homokkő kétségtelenül szép és jó építőanyag. Ilyen kőből faragták már a rómaiak oszlopfőiket, pilléreiket, ezt a követ használta fel a korai magyarság templomainak építésére, ebből készültek 250 évvel ezelőtt szőlőhegyünkben a présházak, a pincék. Vörös kővel építkezett a falu népe, ahogy már a múlt század eleji írók is feljegyezték. Van azonban az éremnek más oldala is. Bányászatunknak figyelembe kellene venni a fürdőtelep jövőjét. Már most csúf sebhelyek borítják az almádi Öreghegyet. Igaz, pillanatnyilag még kevésbé rontja a tájat, de ha ebben a mértékben folyik tovább a kőkitermelés, néhány évért belül csaknem eltűnik a szép Öreghegy. Erre a sorsra jutott Sághegy, Haláp, ez vár Gulácsra Badacsonyra. A kő ugyan megmarad, de nem lesz talpalatnyi hely az építkezésre. Hasonló a helyzet a szomszédos Káptalanfüreden. A jövő balatoni fürdőtelepeinek kétségtelenül egyik legszebbike, de itt is, az árnyékos erdőben, fenyvesben lépten-nyomon kisebb-nagyobb kőfejtőkre, bányákra bukkanunk. 10—20 év, és akkor már senkinek sem lesz kedve a hepehupás, ragyaverte, agyonbányászott helyre telepedni. Az biztos, hogy az almádi kőre szükség van. De mindenképpen irányítani, szabályozi kellene ezt a nyakló nélküli, szabadjára eresztett bányászatot. Jelöljenek ki helyet, ami távol esik a tól, forgalmas helyektől, ahová nem valószínű, hogy egyhamar házat, nyaralót építenek, ahol a bányászat nem rombolja a táj szépségét. Elvégre a maga helyén a kőfejtő, a kibontott hegy csupasz sziklái is szépek lehetnek, de nem a Balaton szomszédságában. Üdülő-, szálló-, helyhiányról panaszkodunk. Ugyanakkor a füredi horváth-ház, a csopaki neogót kastély, a rohamosan omló vörösberényi, egykori jezsuita épület, omladozik, vagy ha restaurálják is, de vontatottan. Pedig ez utóbbi nyári művésztelepnek kiválóan alkalmas lenne, itt a víz, a festői Malomvölgy, közel az állomás, a sarkon az autóbuszmegálló. Járnak is ide néhány év óta piktorok, most asztalosüzem költözött a házba. Természetes, hogy az asztalos szövetkezet hasznos és eredményes munkát végez, de műhelynek talán mégis alkalmasabb helyet lehetne találni, mint egy barokk épület stukkó díszes termében. Persze, a betelepülő intézményeknek is van némi igazuk. A helyzet az, hogy rendszerint a műemlék évek óta gazdátlan, kihasználatlanul hever. Ha egy intézmény ilyent tapasztal, beköltözik. Többé-kevésbé kijavítja, valamiképp gondozza, nehogy beessen az eső. Nem elég tehát a műemlékek védelmére rendeleteket hozni. A most alakult Balatoni Intéző Bizottság egyik feladata, hogy számba vegye a Balatonpart gazdátlan épületeit, — elsősorban védendő műemlékeit — és azokat értéküknek megfelelően gondozza. Dr. Vajkai Aurél. „Mocsok“ a bíróság előlt Pénteken állott a fővárosi bíróság elé a budapesti alvilágban „Mocsok” gúnynéven ismert Nagy Dezsőné, a Köztársaság téri ellenforradalmi cselekmények egyik résztvevője, aki ellen izgatás bűntette miatt emelt vádat a fővárosi ügyészség. A személyi adatok felvételénél kitűnt, hogy a vádlott évekig prostitúcióból tartotta fenn magát, többször folyt ellene rendőrségi eljárás közveszélyes csavargó és munkakerülő életmódja miatt, s a bíróság is elítélte már ezért. Nagy Dezsőné a vádirat szerint, múlt év október 30-án a Köztársaság-téri pártház ellen intézett terrortámadásnál az egyik megkínzott és lábánál felakasztott katonát az ott összegyűlt tömeg előtt többször leköpte. Az államrend védelmében életét áldozó honvéd meggyalázásával a vádlott a népi demokratikus rend iránti gyűlöletét fejezte ki, s magatartásával kimerítette az izgatás bűntettét. A tárgyaláson Nagy Dezsőné beismerte bűnösségét. A bíróság ezért főbüntetésként nyolc évi börtönt, mellékbüntetésként tíz évi jogvesztést és teljes vagyonelkobzást szabott ki rá. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette, a vádlott és védője enyhítért fellebbezett. (MTI) KÖZÉPIMMANTÚLI NAPLÓ Az országos párt érteke siez előtt beszélgetés •‘S5'.A megyei Mildellel Nemsokára megrendezik a Magyar Szocialista Munkáspárt országos konferenciáját. Egész párttagságunk érdeklődéssel készül, hiszen mérföldkő lesz a tanácskozás pártunk fejlődésének útján. Megyénk pártszervezetei kilenc elvtárssal képviseltetik magukat. Hogyan készülnek a küldöttek, s mit szándékoznak tenni? Felkerestük Prevics Ferenc elvtársat, a veszprémi vasút pártszervezete Intéző Bizottságának elnökét, az egyik küldöttet. Otthonában találtuk őt. Kérdéseinkre szívesen adott választ. — Milyen feladatkörijein dolgozik a vasútnál? — kérdezzük. — Már 1947-től a MÁV-tál dolgozom, azóta vagyok párttag is. Jelenleg vezető kalauz vagyok, ezenkívül az Intéző Bizottság elnöke. — Mit vár az országos konferenciától? — Először is nagy megtiszteltetés a megbízatás, hogy küldöttnek választottak. Megtisztelő számomra azért is, mert ilyen megbízatásban még nem volt részem. Régen, amikor apám gazdasági cseléd volt, én magam meg gyárimunkás, nem is gondolhattam arra, hogy valamikor résztvegyek a kommunista párt és az egész ország sorsát intéző értekezleten. Az értekezlettől elsősorban azt várom — folytatja, — hogy megteremti a pártirányítás új formáját, új módszereit, amelyek a demokratikus centralizmust fokozottabban érvényesítik, mint ahogyan az az elmúlt évtized sorén történt. — Azt várom, hogy a kommunisták országos tanácskozása — a jó gazda módjára — felméri az eseti ké| nyékét, ezeknek részletes, mindem, | kiterjedő magyarázatát adja. Köt jlességeinket is megbeszéljük annak érdekében, hogy az ország további fejlődése valóban egészséges legyen. Tudom, sok a tennivaló, hiszen nagyon sok gondot okoz a pártépítés és ezzel párhuzamosan a népgazdaság helyzete. — Milyen változásokra gondol ezzel kapcsolatban? — Úgy gondolom, az országos pártkonferencián az elmúlt évek lábó gyakorlatából okulva, figyelembe veszik a véleményeket és javaslatok, elsősorban a pártvezetés és a párttagok tömegeinek kapcsolatára vonatkozóan. Ebben látom a további sikeres munka egyik fő biztosítékát. — Kíván-e felszólalni, és ha igen, miről beszél? — Igen, szeretnék felszólalni, mert mint kommunista vasutas megyei oda. El szeretném mondani mindazt, amit tapasztaltam és hasznosnak tartok a párt számára. Többek között azt, hogy a vasút vezetésében nem érvényesült kellően a pártvezetés, pártirányítás. Rossz volt a Stáderpu- Ikika, a vezetők kiválasztása, mert nem törődtek velünk kellően. Azt szeretném, ha felszólalásom hozzájánulna a vasút politikai és gazdasági munkájának általános mgjavulásához az egész ország hasznára. Így készül egy küldött a pártkonferenciára. A hasznos gondolatok hasznos tettekre vezetnek majd. Hazai Sándor Megjelenik a Film Színház Irodalom A hét folyamán megjelenik a Veszprém megyei műsorkalauz, Film, Színház, Irodalom címmel. A lap huszonnégy oldalán ismertetőket közöl a következő hónap új filmjeiből, fényképeket a Boszorkány, az Ők voltak az elsők, a Hetet egy csapásra és egyéb filmekből. Ismertetőt a Déryné útrakél és a „Dr. Pepike" című színdarabokról, melyeket júniusban mutat be megyeszerte a Déryné Színház. Színes híreket az ország és a nagyvilág kulturális eseményeiről. Érdekes színfoltja a lapnak, a Déryné útrakél című színmű szerzőjének. Szinetár Györgynél, nyilatkozata a Veszprém megyei színházlátogató közönség számára. A műsorkalauzból megtudhatja az olvasó, hol, mit és mikor játszanak a megyei filmszínházak, hol vendégszerepel a Faluszínház, és a kultúrotthonok milyen műsorral várják a közönséget? Tekintettel a korlátozott példányszámra, ajánlatos az igényeket az illetékes postahivataloknál előzetesen bejelenteni. 1657. június 1. Megnyílt a Budapesti Ipari Vilsál Pénteken megnyílt a Városliget vásárterületén a Budapesti Ipari Vásár. Reggel a vásár ünepélyes megnyitásán megjelent politikai és gazdasági életünk számos vezetője. Megtekintette a pavilonokat Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, az ipari tárcák miniszterei: Czottner Sándor, Csergő János, Nagy Józsefné, Trautman Rezső, dr. Nezvál Ferenc igazságügy miniszter, dr. Pongrácz Kálmán, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke. Ott volt a megnyitón J. I. Gromov, a Szovjetunió budapesti nagykövete és a budapesti diplomáciai testület több tagja. Budapest főváros tanácsa nevében Szili Géza elnökhelyettes üdvözölte a megjelenteket. — Még nincs hét hónapja — mondotta —, hogy ezen a területen harcok folytak, és íme, a magyar ipar ma már a békés termelőmunka kiváló termékeivel bizonyítja életerejét és alkotóképességét — mondotta többek között. Míg az előző vásáron a kiállítók száma nem érte el a négyszázat, most közel jár az ezerhez. — Hirdesse ez a vásár a magyar munkások és értelmiségi dolgozók törhetetlen munkaerejét, megingathatatlan hitét és meggyőződését a szocializmus építésének diadalában — mondotta befejezésül Szili Géza. Már a kora délelőtti órákban nagy tömegek várakoztak a ligetben a vásár megnyitására. Déli 12 órakor kitárultak a kapuk, sokezer látogató özönlött, zsongott a vásár útvonalain és pavilonjaiban. A Budapesti Ipari Vásár péntektől kezdve 10 napon át reggel nyolctól este nyolc óráig lesz nyitva. ■ I, ■ ,.i . -i -I.I.II .............— Pannónia, a szót kiejtve, s valahol Sophianae (Pécs) , táján lábunk alatt a régi hadiutat sejtve áhítat lopakodik szivünkbe. Felködlenek a történelem órák lélegzeteilásitóan izgalmas élményei, és lassan-lassan bontakozik elő a római birodalom kéjjé. Mintha az ember visszasilpptelne kétezer esztendővel a múltba. Aha Riga (Tolna) colon ifjú bukkan fel a homokdombok között. Szikrázó terméskövekből rakott országút kígyózik Intervisa (Pentele) felé. A cobinia északi bejárójánál hatalmas pörölyök Csattognak. Szálas férfiak, csaknem fedetlen testükről csorog az izzadtság. Egy népes csoport követ zúz, mások az út szegélyét illesztik. A csikorgó, kétkerekű kocsik előtt hallgatag emberek vonszolják az igát. Na néhol megvillan a perzselő napfényben egyegy acélsisak, egykedvűen leszevik a fejüket. A második légió katonái ezek. Leigázolt kelta törzsek ifjúi, akiket a császár Pannóniába telepített. Öt nagy főútvonal hálózta Pannóniát, és Traianus császár uralkodása alatt virágzó kereskedelmi és kulturális élet bontakozott. A nagy kereskedővárosok (Sophianae — Pécs, Arrabona — Győr, Savaria — Szombathely) és a dunai Öt városok (Bugetia — Szőny, Floriane — Tétény Alta Riga — Tolna) mellett a legfontosabb szerep Aquincum számára jutott. Aquincum lett Pannónia kereskedelmi és kulturális életének csomópontja. Nézzük csak a kétest* évvel ezelőtti időket? I. u. 160-at írunk . . . Lázas munka folyik. Az íjaibb népvándorlás hírét már jelzik, és bár a római birodalom utolsó, nagy fénykorát éli, a Dima egész hosszában őrhajó naszádokat csoportosítanak* felső szakasz kikötője Brigetia (Szőtig) lesz, az alsó szakaszé Inter* cisa (Pentele). A keleti barbár törzsek sóhajtozva kacsintgatnak a follyón tűből, és időnként a könnyű sztyeppe lovak váratlanul megjelennek a pannóniai parton. A császár sürgeti a dimai őrvonal erősítését és a helytartó titokban centuriókat küld a folyó vidékére, hogy tájékozódjanak. Az egyik centurió századával Interessa falai alatt poroszkál. Köpcös, tógáját meglibbenti a szél, és mindenről megfeledkezve bámulja az őrségváltást. A centuriót követő népes tábor megtorpan. Szétoldalán a római nemes ifjak tisztikara fészkelődik a nyugtalan lovakon. Mögöttük a gyalogos had. Szálas, megtermett zsoldosok. Szemükben fáradtság bujkál, és lósörényes sisakjuk alatt szélselegnek a bőségtől. Kezükben rövid kard lóg, mellükre akasztva himbál a bőr pajzs. Plebejusból és barbárokból lett harcosok ők, akik néhányszor már megmérték lábaikkal Pannónia hadiáljait. Hátul a szekerek oszlopa következik. Az elsőn a pap ül, aki egyben jós is, és a centuriót apróbb és nagyobb tanácsokkal segíti. Külön szekéren utazik, és ez a megtiszteltetés jele. A többi szekéren vegyes népség utazik. Hangos tőlük a táj, a markotányosnők kacarászását szárnyaira kapja a szél. Van itt komédiás, bűvész, varázsló, örömlány. Minden, amire egy hadnak szüksége lehet a hosszú úton. S legvégül az utolsó szekéren Fabius üldögél egy hatalmas kődarab tetején. Szobrász ő, kit Rómából a hitelezők űztek el, s most itt jobb hiányában a centurió képmását faragja a kőbe. A maroknyi had, amely a centurió személyes védelmét szolgálja, csaknem megállás nélkül halad. Éjszakánként néhány órai alvás és sietnek tovább. A centuriónak sok dolga van, éles tekintete menetközben is meglátja a meglátni illendőt. Az öbölre is elegendő egy pillantás, hogy lássa: dunai űrhajóktól hemzseg a folyó, és a naszádok körül serény munka folyik. Vetus Lainában,Adony meg sem álltak és Floriana colonáján is átrobognak. Aquincumba érve a had a város szélén üt tanyát. A centurió a rendelkezésre álló néhány napot gondosan és bölcsen beosztja. Délelőtt fürdő, délután a vásárcsarnok. Másnap a templomban áldozatbomulatás, este pedig minden római legkedvesebb szórakozása: az amphiteatrum. A centuriónak mindenre jut idő. Drága keleti szőtteseket és különleges édesművű bronz érméket vásárol. A szentélyben még meglepetés éri, mert ahány vallás, annyi módja az áldozatok bemutatásának. Csodálkozik, mert Rómában ez még nem divat. Este pedig az aréna. Az aréna közepén a két gladiátor elkeseredetten ökleli egymást, a közönség zúg és tombol. Mire a vékonyabb bőrű bajvívó vérében fürödve a földre terül, a közönség rekedt torokhid, izgalomtól fáradt szívvel tér haza. Harmadnap reggel a centurió Brittella felé veszi útját. Mi mársem kísérjük tovább, pedig útja bizonyára további sok érdekességet rejteget. A centurió visszatérve Rómába jelentést tett, hogy Patináméban rend és nyugalom van. Pedig alig egy évtized múlva erősen megingott ez a nyugalom. Marcus Aurelius uralkodása alatt válságossá lett a tartomány helyzete. Germánok, grádok támadtak Pannóniára. Marcus Aurélius három esztendőt töltött itt, és a Duna-szög időszámítás után a 11. században császárt adott a római birodalomnak. Itteni légióik kiáltották császárrá, Septimus Severest. Az aranykor lassan szürkülni kezdett. Még egyszer DiocleciábUl átkelt a Dunán 296-ban. Legyőzte a barbárokat és Pécs mellé telepítette a leigázolt törzseket. A végleges omlás Constantin és Licinius csatája után történt. Egyfelől a kereszténység, másfelől a pogányság eszméje ütközött meg, és Pannónia az utolsó császári rendeletet 380-ban hajtotta végre. Ezt követően a hunok lepték el, később az avarok, és utóbb a magyarok. Az emlékezés lassan szertefoszlik. A régi hősi kort csak a megőrzött műemlékek bizonyítják és idézik. Óbuda, Sopron, Szombathely, Pécs, Veszprém és a többi más várost Egy egész múzeum ez a vidék. Egy hatalmas, ókori birodalom virágzásának és bukásának, hadi tudományának és építészetének, kultúrájárl és tehetségének múzeuma, Pannónia. És így kimondva, az emlékezés utáni még büszkébben hangzik: Pannónia, Thirry Árpád (Megjelent a Hungarian Foreign Trade májusi szzmárian Rúnáb-VI. Római emlékek Pannóniában