Középdunántúli Napló, 1957. július (1. évfolyam, 154-179. szám)

1957-07-02 / 154. szám

a középdunántúli napló 1957. július 2. A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének határozata (Folytatás az 1. oldalról) ellen kell vívnia. Ezt a harcot azonban oly módon kell vezetni, hogy a párt egyben lehetetlenné tegye a dogmatikus és szektás hibák megismétlődését. 1953 nya­ra után a pártvezetésben a hibák következetes felszámolása helyett szektás, illetve revizionista vég­letekbe átcsapó politika folyt. Ez a mindkét irányban sokszor szél­sőséges politika bizonytalanná tette a vezetést, s magát a párt­tagságot is. Ezért rendkívül fon­tos, hogy soha többé sem jobbra, sem balra ne engedjük eltéríteni a pártot a helyes útról. A pártkonferencia elhatározta: a) A párt kádereinek marxista -leninista nevelése, a párt esz­mei tisztaságának megőrzése ér­dekében ismét létrehozza a kü­lönböző pártiskolákat és megszer­vezi a pártoktatást. b) Az állami szerveknek java­solja: az egyetemeken és a főis­kolákon tegyék ismét kötelező­vé a marxizmus—Leninizmus oktatá­sát, s ezzel is biztosítsák az egész fiatal magyar nemzedék marxiz­mus—leninizmus szellemében va­ló nevelését. c) Az elméleti munka elmélyí­tése érdekében a Központi Bizott­ság mellett elméleti munkaközös­ségeket hoz létre, és ennek fel­adatává teszi, hogy a mindennapi életben felmerült elméleti kérdé­seket vizsgálja és tisztázza. d) A Népszabadságban rendsze­resen közölni kell elméleti kérdé­seket tisztázó cikkeket. A Társa­dalmi Szemle színvonalát lénye­­gesen meg kell javítani. Ismét meg kell jelentetni a Pártélet c folyóiratot. A folyóiratnak ismer­tetnie és elemeznie kell a pártélet új jelenségeit, a pártvezetés mód­szereit, a különböző helyeken szerzett tapasztalatokat és segíte­nie kell a párttagság elméleti fej­lődését. 3. A párt a népi demokratikus rendszer vezető ereje. Politikai­lag irányítja az állami, a gazda­sági és a társadalmi szervek mun­káját. Az októberi ellenforradal­mi események előtt és alatt az el­lenség főleg a párt vezető szere­pe ellen indított támadást. Széles körben terjesztette azt a revizio­nista nézetet, hogy az atomkor­szakban nem a proletariátus, ha­nem az értelmiség a vezető erő. A munkásosztály vezető szerepé­nek tagadása viszont a proletár­­diktatúra tagadását jelenti. Ugyanez volt a célja az ellenfor­radalomnak a többpártrendszer követelésével is. A pártértekezlet megállapítja: helyesen járt el pár­tunk Központi Bizottsága, amikor a többpártrendszernek a mi vi­szonyaink között reakciós követe­lését visszautasította. 1. A pártnak az újjászervezés során kialakult számbeli nagysá­ga és a munkásosztály tömegei­hez viszonyított aránya a korábbi évek túlzottan nagy létszámához hasonlítva, most egészségesebb. Az 1953 júniusa óta a pártot ért többszöri megrázkódtatás, de kü­lönösen az ellenforradalmi felke­lés és az azóta szerzett tapaszta­latok azt bizonyítják, hogy helye­sebb, ha a pártban a párt ügyéért aktívan dolgozni kész elvtársak tömörülnek és nincsenek a párt­ban a jóindulatú rokonszenvezők olyan százezrei, akik a nehézsé­gek idején ingadoznak. Az osz­­tályellenség azonban megpróbál f­ecsatolni a pártba Ezért a párt­építés további munkájában is nagy gonddal kell ügyelni arra, hogy távol tartsuk a párttól a karrierista és ellenséges, kárté­kony elemeket. Nem engedhető meg az sem, hogy a pártnak olyan tagjai legyenek, akik nem értenek egyet a párt alapvető elvi kérdé­seivel, politikai irányvonalával, s ezzel veszélyeztetik a párt egysé­gét. 5. A párt építésével szorosan összefüggő kérdés annak az elv­nek gyakorlati érvényesítése, h­ogy hazánkban a párttisztség fel­vételével minden közfunkciót — legyen az társadalmi vagy állami — legyen az a legalacsonyabb vagy legmagasabb beosztás­ú pártonkívüli is betölthet. Csak en­nek az elvnek az érvényesítésével vehetjük elejét annak, hogy állás megtartása vagy elnyerése céljá­ból olyan egyének is kérjék a pártba való felvételüket, akik számára a pártba való belépés nem elvi kérdés. 6. A párt belső életének lenini alaptörvénye a demokratikus centralizmus. A demokratikus centralizmus elvét az elmúlt évek­ben egyfelől a személyi kultusz, másrészről a revizionizmus sér­tette, s mindkettő mérhetetlenül sok kárt okozott a pártnak. Ezért a párt valamennyi szervének, szervezetének, tagjának köteles­sége őrködni a demokratikus centralizmus elveinek betartása fölött. Jelenleg a fő feladat a tag­ság jogainak teljes tiszteletben­­tartása mellett a pártfegyele­m erősítése. A kérdések eldöntését megelőző, a most kialakult bátor és szabad vita megóvása mellett, a legszigorúbban meg kell köve­telni a határozatoknak megfelelő egységes cselekvést. Teljes mér­tékben érvényt kell szerezni a párt Szervezeti Szabályzata azon pontjának, mely előírja, hogy a párt felső szerveinek döntéseit az alsóbb szervek kötelesek végre­hajtani. A közelmúlt súlyos tapasztala­tai arra intik a pártot, hogy min­den körülmények között bizto­sítsa az ideológiai, politikai és szervezeti egységet. A pártegység megteremtésének egyik alapvető feltétele a párt alapokmányának, a párt Szervezeti Szabályzatának betartása és betartatása. A párt­egység megbontóival szemben, bármely oldalról jelenkezzenek is azok, ingadozás nélkül kell fel­lépni.­ A pártértekezlet utasítja a Központi Bizottságot, hogy a pártegység védelmében a legsú­lyosabb esetekben a legszigo­rúbb rendszabályokat is alkal­mazza, s inkább oszlasson fel a párt politikájával szembeforduló egyes pártszervezeteket, mintsem még egyszer megismétlődhessék az, hogy a párt ellenségei s az ingatag elemek belülről rombol­hassák a párt egységét. A párt jelenlegi egysége és ere­je részben abból táplálkozik, hogy jóvátéve a korábbi méltánytalan­ságokat, kellő megbecsülésben ré­szesíti az első magyar proletár­­diktatúra harcosait, a Horthy­­korszak illegális pártmunkásait, a két világháború közötti idők szer­vezett munkásait, a spanyol pol­gárháború magyar harcosait, a partizánokat, a munkásosztály­hoz, a párthoz hűnek bizonyult volt szociáldemokrata elvtársakat, az 1945-ös pártmunkásokat. Kellő megbecsülésben kell részesíteni azokat a kommunistákat is, akik az októberi ellenforradalom nap­jaiban védték a pártot, a népi ál­lamhatalmat, s kommunista kö­telességükhöz híven részt vettek az ellenforradalom leverésében, a párt újjászervezésében s a pro­letárdiktatúra megszilárdításában. Ily módon összeforrott a pártban a munkásmozgalom mindhárom élő nemzedéke. A párttagságot arra kell nevelni, hogy ne csak a békés építőmunkában, hanem a nehézségek és a megpróbáltatá­sok idején is megállja a helyét. 7. A párt munkájában fokozott mértékben kell érvényesíteni azt a tanítást, hogy a párt helyes po­litikájának megvalósítása a ká­dereken áll vagy bukik. A múlt­ban a kádermunkára a személyi kultusz, a szubjektivizmus nyom­ta rá a bélyegét. Ma is tapasztal­ható olyan jelenség, hogy a párt helyes politikájának végrehajtá­sát nehezíti a következetes ká­dermunka hiánya. Továbbra is küzdenünk kell a kádermunkában még ma is fellelhető szubjektivis­­ta nézetek, valamint a politikai megbízhatóság háttérbe szorítá­sának gyakorlata ellen. Fel kell lépni a szakmai rátermettség le­becsülésének káros jelenségei el­len is. A káderek megítélésénél ne tévesszen meg bennünket egyesek formális önkritikája, sem a felelőtlen és intrikus vádasko­dás. A káderek elbírálásának fok­mérője a­ párt helyes politikájá­nak végrehajtásában végzett konkrét munka. Gondot kell fordítani arra, hogy fontos területekre megfelelő élet- és párttapasztalattal rendelkező elvtársak kerüljenek. Ma a párt­ban az idősebb és fiatalabb párt­tagok egészséges együttműködése érvényesül, s a jövőben is erre kell törekedni. 8. Pártéletünk egyik új, egész­séges vonása, hogy egyre inkább érvényesül benne a kollektív ve­zetés lenini elve. Az MSZMP ed­dig elért eredményeinek egyik forrása, hogy a Központi Bizott­­ párt és a tömegek kapcsola­tának kérdése a proletárdiktatúra viszonyai között a proletárdikta­túra erejének legfontosabb kér­dése. Ha a párt és a tömegek kapcsolata gyengül, gyengül a proletárdiktatúra ereje is. A párt jelenlegi helyzetében, amikor a párttagság száma a munkásosz­tály számarányához mérten — helyesen — a korábbi évekhez ké­pest kisebb, még nagyo­bb jelen­tősége van annak, hogy a pártot nagyon erős kapcsolatok fűzzék egybe a pártonkívüli tömegekkel. A tömegkapcsolatok kérdésében a legfontosabb annak felismerése, hogy a párt az eszmei és politi­kai meggyőzés eszközével, vala­mint harcának, munkájának tény­leges eredményeivel nyerje meg és erősítse a tömegek bizalmát maga iránt, és mozgósítsa a tö­megeket a szocialista építés fel­adatainak megoldására. A párt és a tömegek közötti kapcsolat meg­erősítésének különböző területei vannak. A pártszervezeteknek te­hát állandó szoros kapcsolatot kell kiépíteni és fenntartani az üzemek, állami gazdaságok, szö­vetkezetek, hivatalok, intézmé­nyek stb. pártonkívüli dolgozói­val. E kapcsolatok rendkívül fontos formája — a közvetlen pártrendezvények, gyűlések, meg­beszélések stb. mellett — a tö­­m­­bszervezetek révén való kap­csolat a tömegekkel. 1. A tömegszervezetek közül a legfontosabbak a munkásság sa­ját legnagyobb osztályszervezetei: a szakszervezetek. Maga az a tény, hogy a szakszervezeteknek közel 2 millió tagja van, mutatja a feladat nagy jelentőségét. Dol­gozzanak a kommunisták azért, hogy a szakszervezetek is segít­sék a termelési feladatok minél jobb megoldását, ugyanakkor jól betöltsék a dolgozók helyes ér­dekvédelmének szerepét. A szak­­szervezetekre nagy feladatok há­rulnak a kulturális nevelőmunka terén is. Mindezen területeken a magyar szakszervezeteknek már jelentős tapasztalataik vannak. Vigyázni kell azonban arra, hogy a múltban a dolgozók érdekvé­delme terén és más kérdésekben elkövetett hibák kijavítása ne ve­zessen újabb hibákhoz, ahhoz, hogy elhanyagolják a termelés kérdéseivel való foglalkozást, a munkaverseny elősegítését. A szakszervezet nem válhat a ter­meléssel n­em törődő, a munkafe­gyelemmel szemben közönyös, bérdemagógiának teret adó szer­vezetté, mert akkor kárt okoz a népgazdaságnak, a munkások ál­lamának, tehát a munkásságnak magának is, amelynek érdekeit kell magasabb szinten képvisel­nie. A szakszervezetek nem lehet­nek közönyösek a bürokratikus hibák, a túlkapások, a dolgozók mindennapos ügyeivel szemben sem, mert az ilyesmi is komoly kárt okoz, mind az egyes mun­kásnak, mind pedig a közösség-­­ nek. A scafe,szervezet­ mimfeébír­on­­­ság, s a párt más vezető szervei november 4-e után igazi kollektív vezető szervekké fejlődtek. A­­ múlttal szemben ez jelentős elő­rehaladást jelent, de még mindig komoly erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy kialakít­suk a kollektív vezetés legjobb formáit és módszereit. Komolyan törekedni kell arra is, hogy a kol­lektív vezetés elve minél előbb teljes mértékben érvényesüljön a pártszervek munkájában minden fokon. Ezzel függ össze pártéle­tünk egészséges fejlődésének má­sik pozitív vonása: a bátor kriti­ka érvényesülése. Arra kell tö­rekedni, hogy a kritika mellett minden egyes pártszervezetben és pártszervben — a Központi Bi­zottság példáját követve — job­ban fejlődjék az önbírálat szelle­me is.­lönös gonddal kell foglalkozni a női dolgozókkal. Be kell őket vonni a vezetésbe, messzemenően számolni kell a nők sajátos hely­zetével a termelésben, foglalkozni kell szociális és társadalmi prob­lémáikkal. A szakszervezeteknek segítsé­get kell nyújtaniuk az if­júság ne­velésének igen fontos munkájá­ban is. Egyetlen kommunista se felejt­se el Lenin szavait: a szakszerve­zetek a kommunizmus isk­olái A kommunistáknak feladata, hogy a szakszervezeteken belül a meg­győzés eszközével biztosítsák a szakszervezetek ilyen irányú te­vékenységét és fejlődését. A kom­munistáknak jó munkájukkal kell elnyerniük a szakszervezeti dol­gozók bizalmát, és a legjobb pár­tonkívüli szakszervezeti aktivis­tákkal együtt kell a szakszerve­zetek munkáját helyes irányban fejleszteniük; jó munkájukkal kell elnyerniük a szakszervezeteit irá­nyításához szükséges vezető tiszt­ségeket is. A kommunistáknak az eszmei és politikai meggyőzés eszközei­vel a párt politikáját kell a mun­kásosztály tömegei között népsze­rűsíteni, magyarázni, megértetni. A kommunisták jó munkájának eredményeképpen válnak a szak­­szervezetek a proletárdiktat­úra rendszerében a munkásállam egyik legfontosabb támaszává. 2. Az országos pártértekezlet jó­váhagyja a Központi Bizottság kezdeményezését a KISZ meg­alakítására vonatkozóan. Üdvözli a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséget, melynek munk­ájá­tól nagy eredményeket vár az egész ifjúság és az egész ország javára. A KISZ-ben tömöríteni kell a szocializmus ügyet támogató, a párt célkitűzéseit m­agukévá tevő ifjakat és lányokat. A párt és az állam előtt igen komoly feladatként áll az ifjúság nevelése. A fiatalok között foly­tatott nacionalista-revizionista demagógia igen komoly eszmei rombolást végzett különösen a diákok körében. A fiatalság kö­reiben fellelhető eszmei zavar felszámolása az egész párt fel­adata. Ebben a munkában külön­leges kötelezettség hárul a kom­munista pedagógusokra, úgyszin­tén a fiatalok körében dolgozó ifjú kommunistákra, a kommu­nizmus odaadó fiatal harcosaira. Az ifjúság nevelésében a fiata­loknak a szocialista építésbe való aktív bekapcsolásában, interna­cionalista, hazafias nevelésében, éppen ezért különösen fontos sze­rep vár a KISZ-re. A KISZ feladataihoz tartozik az is, hogy segítse a többi ifjúsági szervezet helyes irányú vezetését, azok felvilágosító munkáját. A KISZ-nek — viszonylag rövid idő alatt — a szakszervezetek mellett az ország legfontosabb tömegszer­vezetévé kell fejlődnie és egyre növekvő szerepet kell betöltenie az ország társadalmi életében. 3. A párt tömegkapcsolatainak igen fontos része az állami szer­vek útján a lakossággal fenntar­tott kapcsolata. Ez mindenekelőtt a tanácsok útján valósul meg. A tanácsok munkájának a tanácsta­gok, valamint a tanácsi állandó bizottságok választott és meghí­vott tagjainak széleskörű közre­működésére, s a lakossággal való állandó szoros kapcsolatra kell épülnie. A tanácstagokkal, úgy­szintén a tanácsi állandó bizott­ságok meghívott tagjaival való együttes munka a kommunisták számára különleges jelentőségű azért is, mert a megválasztott ta­nácstagok több mint 220 ezres lét­számának nagyobbik fele és a meghívott állandó bizottsági ta­gok igen nagy része pártonkívüli. E testületek munkájában tehát a kommunisták és pártonkívüliek együttműködésének kell minél jobban kifejlődnie az ország szo­cialista fejlődése érdekében. Olyan közös tevékenység ez, amely igen hasznos a párt, az ál­lami szervek és a lakosság tö­megei közötti gyümölcsöző kap­csolatok fejlődésében. Minden kommunistának kötelessége, hogy figyelmes magatartást tanúsítson a dolgozó nép mindennapos ügyei iránt. A tanácsokban dolgozó kommunistáknak sok lehetőségük van arra, hogy segítséget adja­nak a dolgozók ügyeinek gyors, pontos elintézésében és leküzdjék a lélektelen bürokráciát. 4. A párt és a tömegek közötti kapcsolatok fejlődésének igen fontos területe a Hazafias Nép­front. A kommunisták és párton­kívüliek együttműködésének ezt a formáját széleskörűen ki kell bontakoztatni mind a tanácsok, mind pedig a különböző gazdasá­gi, kulturális és tudományos szer­vek munkájának elősegítése, mind pedig az ország általános politi­kai életének fejlesztése érdeké­ben. Ma a Hazafias Népfront­mozgalom lehetőségei nagyobbak, mint e lehetőségek kihasználásá­nak mértéke. A hazánkban sajá­tos egypártrendszer nem zárja ki, sőt az adott körülmények kö­zött még fokozottan megköve­teli, hogy a Hazafias Népfront­ban a párt irányítása alatt tömö­­rítsük mindazokat a pártonkívü­­lieket és korábban más pártok­ban tevékenykedő, a népi hata­lomhoz hű személyeket, a nem­zet összes haladó erőit, amelyek készek a közéleti, tudományos és kulturális szakmai tevékenysé­gükkel az ország szocialista épí­tésében részt vállalni. 5. A Magyar Nők Országos Ta­nácsa, valamint a megyei és helyi nőtanácsok feladata, hogy segít­séget nyújtsanak egyrészt a nőket érintő társadalmi, gazdasági és egyéb kérdések megoldásában, másrészt a nők közötti felvilágo­sító munkában. Elősegíthetik a nők fokozottabb bekapcsolását az ország politikai és társadalmi éle­tébe, a szocialista építésbe, a bé­ke védelmének erősítésébe. A pártszervezeteknek és a kom­munistáknak szerepet kell vállal­­niuk abban, hogy mindenütt ápol­ják a szovjet—magyar barátságot és ennek érdekében a Magyar- Szovjet Baráti Társaságot széle­sítsék a népi demokrácia min­den hívét átfogó tömegmozgalom­má. 6. A párt és a tömegek kapcso­latának rendkívül fontos eszköze a sajtó és rádió útján való köz­vetlen agitáció, továbbá a film, a könyvtárak, a kultúrotthonok nagyértékű nevelési eszközeivel folytatott tömegagitáció. Igen fontos szerepe van a párti szervek közvetlen találkozásai­nak a tömegekkel. A pártszerve­zeteknek állandósítaniuk kell a tömegek közötti munka olyan formáit is, mint a pártonkívüliek bevonásával szervezett aktívaülé­sek, nyilvános pártnapok,­ elő­adások, nagygyűlések, gyűlések­kel egybekötött felvonulások, ün­nepségek. Ki kell fejleszteni az eddig kellő mértékben nem fPolytafäß y í) oldillt/rfc) III. A párt és a tömegek kapcsolatai

Next