Középdunántúli Napló, 1957. augusztus (1. évfolyam, 180-205. szám)

1957-08-01 / 180. szám

íO££.‘tíli.% *»MXCLI NAPLÓ 1957. auRuszUis L- t jejgyzetfüzdel lőéviztol-cAligy BALATONI RIPORTSOROZAT I. Mintha csak megrendeltük volna, a közel kéthetes rossz idő után a napsütést és a meleget, nyárias idő köszöntött ütünk elé kedden reggel Hévízen. A nemrégiben épített modern autóbusz-állomásnál megálltunk és mint idegenhez illik, kíváncsian körülnéztünk. Válogattunk a csecsebecsék között Mit is nézzünk, mit is írjunk? A tó kerítése mellett tarka-barka, színes bazársátrak között tolongott az üdülők serege. Az ember, még ha riporter is, hévízi emléktárgy nélkül igazán nem mehet tovább, s különben is a színes, eleven kép úgy vonzná a látogatót, mint a mágnes. Mindjárt az első sátorhoz ballagtunk. Kívánságunkra a fiatalelárusítólány készségesen elsorolta az ajándéktárgyak árát, mert ugye az a legfontosabb. Válogattunk. Bizony nehéz is enynyi minden szép csecse-becse között megtalálni azt, amit éppen a legszebbnek, legolcsóbbnak gondolunk. A választást a választék nehezítette elsősorban, hiszen a színes hévízi kendőn kívül — amelyre szellemes megoldással Magyarország idegenforgalmi hálózatát pingálták — csábítottak a piciny és nagyobb festett fatörzsek, tájképek, játékok, népművészeti tárgyak, kis kulacsok, színes kagylók, apró kagyló árkái és kavicsokkal ékesített dobozok, fényképtartók, miniatűr balatoni vitorlások és megannyi ipari és népművészeti szépség. Annyira belemelegedtünk a nézelődésbe, hogy hovatovább a pénztárcánk fenekére néztünk volna, ha ... Néhány lépésnyire a sátraktól, az Idegenforgalmi Hivatal tájékoztató tábláját nézegettük, hogy minden különösebb kérdezősködés nélkül megtaláljuk azt amit éppen szeretnénk megnézni. Kiválasztottuk a Herendi Porcelángyár és az Uzsai Kőbánya üdülőjét azzal a céllal, hogy az ott pihenő dolgozókat meglátogatjuk üdülés, pihenés, szórakozásközben. Sajnos nem rajtunk múlott, hogy közel egyórás keresgélés után sem találtuk meg az említett Üdülőket. Ugyanis az Uzsai Kőbánya üdülőjét jelző helyen a belügyi dolgozókat, a Herendi Porcelángyár üdülője helyén pedig a Tatabányai Cementárugyár dolgozóit találtuk. Talán időszerű lenne, ha kicserélnék a tájékoztató táblát? Vagy átjavítanák? Hogy üres kézzel mégse menjünk el Hévízről, kilátogattunk a Palatínus Gyógyszállóba, amelyet nemrégiben a honvédség átadott közhasználatra. A hévízi Palatínus szállóban Az Alsópáhok felé vezető úton, szép kis domb tetején, a SZOT szanatórium mellett büszkélkedik a Palatínus. Gyönyörű parkkal, árnyas fákkal körülvett tornyos, színes épület, amely messziről nézve is a pihenés, gyógyulás és nyugalom gondtalanságát sejtheti , persze benn elámul a látogató. A kapun belül néhány napozó üldögélt. Az udvar egyik részében a gyönyörű teniszpályán csattogott a hófehér gumilabda, máshol kultúrált, ápolt sétányok szelik át a parkot. A szálló gondnokát kerestük. Megtudtuk készséges felvilágosítása nyomán, hogy a fővárosi színvonalon berendezett szálló mindössze három hete áll a nagyközönség rendelkezésére. Elsősorban fizető vendégek pihennek. Jobbára magyarok, de szép számmal külföldiek is. Az elmúlt héten például szíriai elektromérnökök tartózkodtak itt, majd egy szovjet műszaki küldöttség töltötte kellemesen a hétvégét a szállóban). A gyógyszálló páratlan előnye az, hogy a hévízi tóból felvezették a természetes gyógyvizet a szálloda fürdőjébe. A fürdő két medencéből és egy súlyfürdőből áll. A fürdőben öltöző, pihenő, gyógytorna és teaserem ül az üdülők és betegek rendelkezésére. Ottjártunkkor egy idősebb hölgy vett éppen súlyfürdőt. Szegény alig tudta kisóhajtani, hogy 10 percig lebeg a haladóban. Bizony, bizony, nem éppen kényelmes elfoglaltság. Az ország minden részéből érkeznek vendégek. Orvosok, mérnökök, külföldiek és ki tudná felsorolni a szálló háromhetes statisztikáját. S ami azért érdekes? Egy lottózó! Aki kétheti üdülőbeutalót nyert a Lottó sorsjátékán, s éppen itt tartózkodik az anyósával. Szobájában kerestük fel s miután elnézését kértük a szokatlan időben történő látogatásért, kíváncsian kérdezősködtünk. Megtudtuk, hogy Lengyel Ferencné, orosházai órásmester felesége amikor látta, hogy férje rendszeresen, minden héten megveszi a maga totószelvényét, nagyot gondolt. Férje tudtán kívül lottószelvényért indult — Fortuna istenasszonyra bízva a sorsát — a kis trafikban már csak az utolsó szelvény jutott neki. Nem volt több. Kitöltötte, s szokás szerint még találatot sem ért el. Körülbelül három hét múlva a Lottó Igazgatóság levelét kézbesítette neki a postás, amelyben az állt, hogy a nyereményhúzáskor szelvényével kéthetes beutalást nyert két személy számára a hévízi Palatínusba. Mondani sem kell, mennyire örült, s rohant férjéhez a nagy újsággal. Azután Hévíz következett, ahol most anyósával együtt tölti a lottón nyert szép napokat. Hogy jól érzi-e magát? Csupán annyit mondott el: el sem hitte volna, mily sok szépet lát, mily sok szépet kap, amiben itt része van! Azzal búcsúzott tőlünk, hogy megígérte, ezentúl is minden héten megveszi lottó-szelvényét amit mindenkinek a legmelegebben ajánl. A fényesen berendezett bárban A „szerencsés" üdülővendég látogatása után először az éttermet, majd a pazar eleganciával berendezett bárat néztük meg. A bár ilyenkor, délután üres és zárva, de ahogy az üdülő egyik alkalmazottja tájékoztatott, már felkészültek a népi forgalomra. A bár vetekszik bármely fővárosi szórakozóhely fényével és pompájával. A sarokban citromfa friss terméssel és a teremben kellemes Citromillat terjengett. A falakon színes, művészi képek, s elgondoltuk, hogy az apró csillogó-villogó csillárok milyen gyönyörűen szikrázhatják a fényt esti világításkor. Csupán egy zongora és zongorista szolgáltatja estétől kivilágos virradatig a mambót, a foxot és a szambát. (Ami ugyancsak jó gyógymód az üdülő reumás betegeinek.) Hévízi útünk következő állomása az Idegenforgalmi Hivatal volt. A vezetőnő előbb nem tudta, hogy mit is akarunk, majd amikor meghallotta, hogy újságírók vagyunk, készségesen elmagyarázta, hogy munkájuk túlnyomó részét a nagytömegű üdülők kellemes szórakozásának lebonyolítására szentelik. Naponta kirándulnak az üdülők Sűrűn telezett füzetben lapozgatott és sorolta az Idegenforgalmi Hivatal által szervezett kirándulásokat. Hát bizony sok szép, érdekes élményt teremtettek eddig is az üdülők számára. S ezután már egésznapos kirándulásokat is rendezhetnek, mert a közelmúltban a SZOT hozzájárult ahhoz, hogy a kirándulni vágyó beutaltak részére egésznapi hideg élelmet adjanak. A délutáni kirándulások csaknem hagyományossá váltak. Ebéd után társas autóbuszok naponta 40—60 vendéget szállítanak a környék festői szépségű tájaira. Minden második csütörtökön a 600 személyes Beloiannisz hajó várja a kirándulókat a keszthelyi kikötőben, ahonnan a gyönyörűséges Badacsonyba hajókérnak. Minden kiránduló csoport mellett idegenvezető működik, aki bemutatja, magyarázza, megismerteti a kirándulókkal a Balaton-vidék nevezetességeit, országunk e szépséges táját. Elmehetnénk-e Hévízről úgy, hogy az Európa-hírű tavat ne néznénk meg? Persze csak úgy kívülről, a kerítés mögül, mert kevés az időnk. A kellemes, meleg nyári napon ugyancsak megtelt a tó fürdőzőkkel. A víz tükre fejektől, színes kendőktől tarkállott, egy mama hátán cipelte rakoncátlan kisfiát, idősebb nénike pedig méltatlankodott a labdázás miatt. Méltatlankodás ide , méltatlankodás oda, mindenütt csak jókedvet láttunk, ami természetes is, hiszen a betegek és egészségesek számára egyaránt beköszöntött a várva-várt jó idő. Amikor elhagytuk Hévízt, kicsit szomorúak voltunk, mert irigyeltük az óriás, enyhén hajladozó, lombos fák alatt üdülők gondtalan seregét. (Folytatjuk) (THIERY—HAZAI) GOTTFRIED AUGUST BÜRGER Kétszáztíz éve született Gottfried August Bürger, a „Sturm und Drang“ tipikus költője, a „Göttingeni Halbund“ néven ismert irodalmi kör tagja. Költészetét három döntő tényező határozta meg: ösztönéletének felelőtlen elemi ereje, a népköltészet, és Shakespeare hatása. Költői nyelvét a szüntelen, vad ösztönélet szenvedélyeinek erotikus örvényébe sodorja. Ez mondanivalóját is akaratlan felkorbácsolja, feszültséggel ruházza fel. Irracionális költő, aki átugrotta az „észkorszakot". A döntő lépést éppen Shakespeare hatása alatt tette meg. És a racionalizmus talajáról eljutott a régi parodisztikus komikus románctól, a népköltészet útmutatása mellett a nagy ballada felé, mely szakadozott fénnyel világít rá az emberi sorsok, a démonikus erők, az egyetemes kísértetjárás kapcsolatára. A „Lenore“ (1774) a kor fő-fő balladája, a német irodalom típusballadája is. A népi „halálvőlegény“ motívum költői feldolgozása, az élet és halál ölelkezése, mint a Wertherben.. A „Lenore“ nem remekmű, de hatása Poe-tól Aranyig érződik. CSILLAGHULLÁS Irtat Hasas Sándor Eltűnt az élüzemcsillag a Beszálló-aknáról, Ferenc-aknáról, a Péti Nitrogénművekről, a November 7 Erőműről, az Inotai Alumíniumkohóról. És eltűnt a vörös csillag a tröszt épületéről is, amely azt jelképezte, hogy a bányásznapon a tröszt kapta meg a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját, a munka dicsőségét, a várpalotai bányászok dicsőségét kifejezve, 4 porban hevertek a csillagok azokkal az emlékművekkel együtt, amelyek azt fejezték ki, hogy szovjet hősök vére, magyar dolgozók verejtéke árán épült szocialista várossá a kis, hétezer lakosú Várpalota, amely az emberek sokaságának ad munkaalkalmat, kenyeret, életet. A sötétség leple alatt megkezdődött a Kelemér Károlyok, Németh Miklósok, Bozsok és a többi volt bűnözők, nyilasszervező Bagyuták uralma. A volt bűnözők kerültek a 28-án „választott 11 „Forradalmi Nemzeti Tanács” élére, amely operatív csoportot alakított az „ávósok“ elfogására. Csaknem egy időben került sor a honvédségnél is a Katonai Forradalmi Tanács megválasztására, amelynek elnöke Veres István alezredes lett, aki híressé vált szovjetellenes uszításáról: „Nekünk nincs szükségünk idegen fegyverekre, idegen szabályzatokra! Nekünk vannak jó magyar fegyvereink, jó magyar szabályzataink — mondotta. Az operatív csoport, amelynek katonatisztek is segítettek, elkergette a vállalatok, intézmények" vezetőit, s megszervezte, hogy a városi stúdió a ,,Szabad Európa" adásait közvetítse. A fegyvereik ittak, dorbézottak, miközben a hatalomról szőttek szédületes álmokat. Tízezres számlákat hagytak kifizetetlenül a vendéglátó vállalataiméi. — Harc! Harc! — üvöltötték, és imiszát indítottak a kommunisták ellen. Halálra keresték Búzás Mihályt, Martai Jánot, Kertai Sándort, Baski Sándort, Orosz Rezsőt, és többeket. Egyeseket letartóztattak és vallatni akartak. Másoknál házkutatást tartottak a szocialista demokrácia jegyében. Vallatásuk során demagóg kijelentésekkel fűszerezték beszédeiket, s a nagyhangú fenyegetések özönét zúdították rájuk. , hadjárat indult mindenki ellen, és minden AJ. ellen, aki, s ami nem tetszett nekik. S hadjárat indult Krisztus nevében az új „Hungáriáért" is. Hogyan ír erről visszaemlékezéseiben Ludovics Sándor, a „Forradalmi Tanács" volt elnökhelyettese? „Nagy működése (Nagy György, a tanács titkára, a Próféta, a város teljhatalmú ura) már akkor sem tetszett. Több esetben kifogásoltam. Több esetben követelte a rendőrség, a helyőrség és a párt egyes vezetőinek: Kertai — Steinhauer Sigmann — Szekeres — Újvári, és a helyőrség egyes lisztjeinek kivégzését. Maga mellé egy úgynevezett fegyveres törzskart szervezett Szabó , vezetésével, ég ... különböző terrorcselekményeket hajtott végre. Véleményem szerint, kivégzési szándékait azért nem tudta végrehajtani, mert mániákus, kormánnyal tárgyaló volt (Budapest— Győr), ami idejének zömét eligholta- a hígőbb már :.kheistigem volt. Úgynevezett Keresztény Demokrata Pártot szervezett, és már megrendelést is adott fel 10 000 darab tagkönyvre. Tárgyalt Mindszentyvel. Biztosította őt támogatásáról, sőt elmondása szerint, maga Mindszenty ígéretet tett neki és csoporjának, hogy rövidesen Várpalotára jön. Nagy György, a fogadásra számos előkészületet is tett. Erről hét esetben, az ebben az ügyben megbízott pap tárgyalt Naggyal. Egy ilyen tárgyaláson fültanú voltam, amelyen a pap sürgette a Keresztény Demokrata Párt, a Kisgazda Párt és a Néppárt létrehozását és óva intette a jelenlevőket a Kommunista Párt megszervezésétől. Az üzemekben még a Szociáldemokrata Párt megalakítását sem helyeselte arra való hivatkozással, hogy akkor a munkásságot „saját magunk kergetnénk az ellenség ölébe" és a munkásság elszigetelődne a Keresztény Demokrata Párttól." T Ezek az intézkedések arra lettek volna ki- A- vatva, hogy a „hulló csillagok" helyére a „forradalom napját“ varázsolják. Nem rajtuk múlt, hogy a terv nem sikerült. A sötétség akkor kezdett osztani, s látszott már a virradás halvány fénysugara, amikor november negyedikén szovjet harckocsik jelentek meg a városban. A virradat soká tartott, de ma már igazi Nap csillog Várpalota felett, s elmondhatjuk, hogy az emberek nagy többségének szívében is. S miként fizikai értelemben a napfény összetett, s ha bármelyik szín is hiányozna belőle, nem lenne az ismert napfény, a várpalotai csillogásban is újra megtalálható a sokáig nélkülözött szín: azon kis vörös, üstökösök fénye, amelyek újra éz üzemeken, középületeken ragyognak és a mutista, az igazi népek közötti barátság, a szocializmus építésének diadalát, a szebb, boldogabb jövőt hirdetik. IRODALMI LEXIKON THOMAS MIJMER 1537-ben, négyszázhúsz éve halt meg a reformáció korának egyik legtehetségesebb szatíraírója, Thomas Murner. Élete igen változatos és hányatott. 1457 körül született Strassburgben. Ferencrendi szerzetes volt, és mind a papság életében mutatkozó visszásságok, mind a reformáció egyik leghevesebb ellensége, s szatírája elől semmi nem volt biztonságban. Eleinte latinul írt, később csak az elszászk nép nyelvét használta. 1506-ban Miksa császár költővé „koronázta“ Wormsban. Legnevezetesebb költői alkotásai, melyek 1512-ben jelentek meg, a „Nariertbeschwörung" (A bolondok megidézése) és a „Schelmenzunft" (Csibészek céhe). Ezekben Sebastian Brand tanítványának mutatkozik, de felülmúlja mesterét elevenségben, alakítóerőben, és a népies, néha durva élőben. Egy-egy népi közmondással kapcsolatban „idézi" társadalma alakjait, és kíméletlenül kipellengérezi kora bűneit, visszaéléseit. Válogatás nélkül, lovagokat, tüdős bolondokat és bolond tudósokat, divatbohócokat egyaránt pellengérre állítja. Még magát sem kíméli, s valami népi hagyományt alkalmazva nevére, mint kandúrt ábrázolja magát, szövege vezérfonalát tévő fametszeteken (maga készítette képeit a megjelenő könyveihez). Az egyház helyzetét ugyanolyan szemmel látja, mint Luther, de később, mikor Luther már a radikális reformok útjára lépett, szembefordul a reformáció megteremtőjével. (Ekkor írja a reformáció nagy szatíráját: „Von grossen Lutherischen warren“ ( A nagy lutheri bolondról, 1522.) WILLIAM BLAKE Kétszáz éve született William Blake angol költő és festő. Már kora ifjúságától hajlamos a homályos, misztikus, de mély eszmei tartalmú művészetre. Mint rézmetsző kezdte pályáját, s a híres Bazire tanítványa volt. Legértékesebb illusztrációi azok, melyeket Yuriy Éjszakáihoz készített. Ugyancsak az ő munkája díszítette Blair Gravejét. Első versesgyűjteményének merész hangjával új irányt jelzett az angol irodalomban. Ez a kötet az, melyről Babits, mint a „szívdobogás ál fantázia“ könyvéről emlékezik meg. Állandóan különös „látomások“ izgatták. Rajzban és szóban egyaránt egyszerűen fejezte ki magát. Költészetének igazi hangja „szinte gyermeteg muzsika“, mely mintha az ős ösztönök paradicsomából zengene ki, rousseaui idillekben és friss, együgyű dalokban“. —4 — n.