Középdunántúli Napló, 1957. december (1. évfolyam, 284-307. szám)
1957-12-01 / 284. szám
Múlt év őszén az ellenforradalom megzavarta az egyre helyesebb irányba terelődő népművelési tevékenységet. Dolgozóink a nyugodt életkörülmények folytán, az előbbieknél jobban igénylik a művelődést. A népművelés helyi irányítóira váró feladat, hogy a jelentkező igények kielégítését elősegítsék. Az ellenforradalom óta elmúlt egy esztendő. Kevés volt arra, hogy a népművelésben teljes kibontakozás következhessen be. Kevés volt az idő arra, hogy mennyiségileg és minőségileg olyan fejlődés következzék be, mint politikai és gazdasági életünkben. Ebben része volt az eszmei zűrzavarnak és annak, hogy az ellenforradalom vereséget szenvedve politikai és gazdasági téren, a kulturális élet területére tért át. Nehézséget okozott az is, hogy az iskolán kívüli népművelési munka lehetőségei nagyobb mértékűek ősszel és télen, mint a nyári hónapokban. Tapasztalat szerint az üzemi, községi népművelést vezetők néhány kérdésben nem találják a helyes megoldást. A népművelés célja, feladata a szocialista szellemű ember nevelése, a szocialista kultúra ápolása, fejlesztése, terjesztése révén. Ezt a nagy, bonyolult feladatot csak olyan népművelési munkás képes vezetni, végezni, aki maga a szocializmus építésének híve, ismeri a társadalom fejlődésére vonatkozó marxista-leninista tanításokat, kultúrpolitikai tájékozottsággal rendelkezik, politikai, kultúrpolitikai képzettségét állandóan növeli. Különösen fontos ezt hangsúlyozni most, az ellenforradalom után, amikor még nem tisztázódtak mindenkiben azok a zavaró nézetek, melyeket az ellenforradalom okozott, hirdetett. Legfőbb tennivaló tehát, hogy minden, népművelési munkás, elsősorban tisztázza saját nézeteit és lépjen fel a kulturális életben még ma is nagy számban jelentkező nacionalista, soviniszta nézetek ellen, harcoljon a polgári, kispolgári illúziók ellen. Mindezekkel szorosan együtt kell, hogy haladjon az idealista nézetek elleni tudományos munka. A szocialista ember kialakításához szükséges, hogy a dolgozók minél magasabb általános műveltséggel rendelkezzenek. Ez csak úgy érhető el, ha az értelmiség — elsősorban a pedagógusok —, akik az általános műveltség bizonyos magasabb fokát megszerezték, átadják tudásukat. Ezért elsősorban a pedagógusoknak, akik az oktatást-nevelést választották élethivatásuknak, az a feladatuk, hogy a munkások, parasztok részéről egyre inkább jelentkező művelődési igényeket kielégítsék, sőt fejlesszék ezeket az igényeket. A népművelési munka elválaszthatatlan a pedagógusok munkájától. A felnőttek között végzett nevelőmunka szélesíti a tanító látókörét. Olyan problémákat ismer meg, amelyeket a gyermekeken keresztül nehezen, vagy egyáltalán nem ismerhet meg. A felnőttek között végzett nevelői munka során jobban meglátja azt is, hogy milyen visszatartó erők ellen kell küzdeni. Megismeri, hogy a gyermek magatartását a felnőtt lakosság mennyiben és mivel befolyásolja. Mindezek ismeretében közelebb kerül a pedagógus a gyermekekhez, jobban meg tudja választani azokat a nevelési módszereket is, melyekkel a legjobban tud hatni a gyermekekre. De éppen a gyermekek érdekében kell küzdenie a pedagógusnak a felnőttek magasabb műveltségi színvonaláért is, hisz vitathatatlan, hogy a műveltebb szülő többet és jobban törődik gyermeke tanulásával, nevelésével és szinte segítőjévé válik a pedagógusnak. Tehát az iskolai és iskolán kívüli nevelőmunka elválaszthatatlan egymástól, ami azt követei minden nevelőtől, hogy teljes tudásával vegyen nászt a felnőttek között végzendő népművelési munkában, mely az iskolában kezdődik, mert az iskolán kívüli népművelésnek az iskolai nevelő-oktatómunka az alapja. A népművelésnek az iskolában kapott alapot kell felhasználnia, fejlesztenie, azonban más körülmények között, más feltételek mellett és máshódszerekkel. Melyek tehát a népművelésnek az iskolai oktató-nevelőmunkától különböző legfőbb jellemzői, melyeket a népművelés irányítóinak, vezetőinek, szervezőinek feltétlen figyelembe kell venni. A tanulók iskolába járását rendelet írja elő, felsőbb iskolákban a képzettség megszerzéséhez a tanuló magára vállalja az iskola rendjét, amiben a pedagóguson kívül a szülő vagy más, kötelességteljesítést követel. A dolgozók önként vesznek részt a népművelési rendezvényeken. Semmiféle rendelet, törvény nem teszi kötelezővé. A dolgozókban megvan az ösztönös törekvés tudásuk, műveltségük emelésére. Ezt a törekvést azonban tudatossá kell tenni és biztosítani kell a feltételeket ahhoz, hogy a dolgozók igénye kielégítést nyerjen. A pedagógus az iskolában olyanokat nevel, tanár, akiknek nincs kialakult világnézetük. A pedagógusra vár a feladat, hogy ennek kialakításában segítsen. A népművelési munka során olyanokat kell nevelni, akiknek már van kialakult világszemléletük. Mivel a népművelés egyik legfontosabb feladata a materialista világnézetre való nevelés — éppen a kialakult világszemléletet kell sokaknál e munka során megváltoztatni. Az iskoláidban tanmenet szerint, tankönyvek segítségével meghatározott tartalommal folyik az oktatás, is megszabott anyaggal. A népművelésnek sokrétű tartalommal kell rendelkeznie, mert a mindennapi élet sokrétű igényeihez kell alkalmazkodnia. Figyelembe kell vennie az adott időszak politikai, gazdasági feladatait, számolnia kell a különböző társadalmi rétegekkel, azok igényeivel és nevelésükkel kapcsolatos feladatokkal, különböző korú emberek művelődési problémáit kell számításba venni. A tartalmi sokrétűséget mutatja az is, hogy a népművelésnek világnézeti nevelést, irodalmi, történelmi, művészeti tudást kell adni és szakismereteket is terjesztenie kell. Mindezeket pedig nem is lehet mindenhol egyformán, egyforma fokon. A népművelésnek sajátos formái és módszerei vannak. Formáihoz tartozik pl. az, hogy tanfolyam, egyes előadás, szakkör vagy egyéb formát alkalmazzunk az ismeretközlésre. Módszerei pedig, ahogy az ismeretközlést hatásosabbá kívánjuk tenni. A formák és módszerek megválasztásánál mindenkor a művelődni akarók fejlettségéhez, igényeihez kell igazodni. Az iskolai oktatás-nevelés során a rendtartáshoz, iskolai beosztáshoz kell igazodni. A népművelés alkalmazásának lehetőségei különbözők. Igazodni kell mindenkor az emberek napi életének beosztásához és figyelembe kell venni, hogy a mindennapi élet számára alkalmazható legyen. A dolgozók valóban érezzék a művelődés hasznosságát napi munkájuk során. Amikor tehát a népművelést végző, vezető tervet készít, mindezeket figyelembe kell venni. A terv soha ne legyen rövidlejáratú, hanem hoszszabb időre szabja meg a feladatokat, mert az emberek tudatának megváltoztatása, műveltségének emelése nem máról-holnapra megoldható tennivaló. Ezért művelődési otthonok, művészeti csoportok stb. számára legrövidebb tervként az idényterveket (őszi-téli, tavaszinyári) javasoljuk. Ahhoz, hogy a terv valóban minden réteg, korosztály igényét figyelembe vegye, mindezek nevelésével kapcsolatos teendőket magában foglalja, nem elégséges egy vagy két ember elgondolása, hanem a készítésébe minden szervet — melyek a dolgozók egy-egy csoportját képviselik — be kell vonni. (Párt, tanács, KISZ, szakszervezet, MSZBT, Hazafias Népfront stb.) Ha a terv összeállítása már érdekeltté teszi a különböző szervezeteket a népművelésben, egy másik fontos tennivaló alapjait is megteremtettük, mely a tervek végrehajtását segíti. Ez pedig a kulturális munkával foglalkozó erők összefogása. A népművelési feladatok jó elvégzése lehetetlen a népművelési munka társadalmasítása nélkül. Ez pedig nem oldható meg a párt vezetése és a tömegszervezetek mellőzésével. Ha ezt világosan látják a népművelés helyi vezetői, akkor megvalósítható — mert szükséges is — a népművelési bizottság létrehozása. Ebben az összetételben létrehozott népművelési bizottság (ahol művelődési otthon van, ott a művelődési otthon vezetősége) valóban élő, jó munkát végző testület lesz, mert képes a népművelési munka koordinálására és — mivel a népművelés különböző területeinek szakemberei is résztvesznek benne — jó gyakorlati végrehajtására. Az eddigiek után röviden a népművelés egyes szakterületeiről, az őszi-téli népművelési munka során. Elsődleges feladat, hogy a könyvtári munka a népművelés szerves része legyen és kapcsolódjon a többi népművelési munkához. Ezért, ahol erre mód van, formailag is jobban a művelődési intézményekhez, a művelődési otthonokhoz kell kapcsolni, ott kell elhelyezni. De még fontosabb tartalmilag, módszertanilag a népművelés legfontosabb részévé tenni. Ennek érdekében fokozni kell az olvasók táborát a könyvpropaganda megjavításával. Elsősorban a szocialista irányzatú könyvek propagandáját kell fejleszteni. A könyvtárak rendezvényeit (kiállítás, ankét, olvasómegbeszélés stb.) a művelődési otthonok egyéb programjához kapcsolni. Természetes, hiába növeljük a könyvpropagandát, ha nincs elegendő könyv. Jelenleg sajnos az a helyzet, hogy kevés a jó és keresett könyv a könyvtárakban. Az állam nagy összegeket fordít a könyvtárak fejlesztésére, de ez magában nem elégséges. Más társadalmi erők igénybevétele is szükséges. Helyes lenne minél több helyen mozgalmat indítani a könyvtárak fejlesztésére a tömegszervezetek segítségével. De elengedhetetlen a meglévő könyvek fokozottabb védelme is. Ismeretterjesztésben az egyes előadások helyett a nagyobb, alaposabb tudást adó tanfolyami formák legyenek az elsődlegesek. Ügyeljünk azonban a tanfolyamok színvonalának megóvására, de ne akarjuk a szakoktatást helyettesíteni, hanem azt inkább segíteni. Az eddigieknél több gondot fordítsunk a műszaki, mezőgazdasági, természettudományi és általános műveltséget emelő tanfolyamok szervezésére. Az eddigi tanfolyamok azt bizonyítják, hogy nagyok népszerűek. A dolgozók nem sajnálják forintjaikét sem a jó tanfolyamokért. Természetesen az ismeretterjesztés egyéb, jól bevált formáit se hanyagoljuk el. Az ismeretterjesztésre vár olyan feladat is, hogy a munkásosztály munkásörstudatra nevelését elősegítse és segítsen számára a vezetésben való jártasság megszerzésében. Tehát közgazdasági műveltségüket emelő eladásokat, tanfolyamokat tartsunk és fokozzuk körükben a műszaki propagandát. A parasztság körében végzendő ismeretterjesztő munka során fő figyelmet a materialista világnézetre nevelés és az agrártudományok elsajátításának elősegítése kapja. Küönösen ügyelni kell az ifjúság érdeklődésének kielégítésére az előadások, tanfolyamok, szakkörök létrehozásánál. A tömegmvészeti munkában legfontosabb feladat a csoportok talpraállítása és a helyes műsorválasztás után a kellő színvonal emelése. A műsorválasztásnak csoportjaik csak az anyagi érdekeltséget és a szórakozást tekintik fontosnak és nem gondolnak arra, hogy a tömegművészeti munka elsődleges célja a szocialista tudat kifejlesztésének segítése, a jellem, és az izlés fejlesztése. Sok helyen nem a rendelkezésre álló magyar klasszikus, szovjet és más szocialista szellemű darabokból választanak, hanem a tartalmatan operetteket, a ládafiából előkerülő, 1s —20 éve kiadott népszínműveket tanulják meg. Más helyen a jól kiválasztott műsort — anyagi okokra hivatkozva — teljes megtanulása előtt bemutatják. Mindez helytelen. A művészeti csoportoknál az állandó munkára törekedjünk és ne engedjük, hogy a gazdasági érdekeknek alárendeljék a művészeti munkát. Ezért nagy gondot kell fordítani a helyes műsorválasztásra, a művészeti színvonal emelésére és az állandó utánpótlás nevelésére. Ne a mindenáron való szereplés legyen az elsődleges, hanem a közösségi nevelés. Elengedhetetlen a művészeti ismeretterjesztés. E cikk keretében nem lehet a népművelés egész területével foglalkozni, ez a rövidesen kiadásra kerülő Módszertani tájékoztató feladata lesz. E kiadvány igyekszik a népművelőnek ilódszertani segítséget adni az őszi-téli népművelési feladatok jobb ellátásához. Befejezésül csak annyit, hogy hiábavaló minden jó módszer ismerete, minden jó tervezés, szervezés, ha nem ismerjük az embereket, a társadalmi haladás követelményeit, nem tudunk jó népművelő munkát végezni. Ezt pedig csak akkor ismerjük meg igazán, ha marxista-leninista képzettségünket állandóan növeljük és annak birtokában, annak alkalmazásával végezzük munkánkat, a szocializmus győzelmébe vetett hittel. Ács László Megyei Tanács művelődésügyi AKLit ---- A NÉPMŰVELÉSRŐL Pápai Tóth Gátor Kikerics neveletlen. Mis virágok az őszbe borult rét felett. A levegőben varjú károg a didergő kelyhen dér remeg. Elnézem ktt a rét ölében. Mily kedvesen virítanak! Elönti őket bágyadt fénnyel a búsmosolyú őszi nap. Szerény virág. Be röpke élted! Mint gyertyaláng, úgy lobban el. Kelyhet kitársz csalóka fénynek s behint a hulló hólepel. Egersingi Ferenc: Egy kritikusból Ne csak a szót nézd: mögötte gondolat van, s az élet szépe, jója, gondja húzódik meg a gondolatban. A magban is él már az élet teljessége, mégis egy nyár kell, hogy őt magát élve megérje... keresd te is, amit a Pere a szóba vágott, s ha ma nem is, holnap biztosan megtalálod. Tomay Alajos: Negyven felé... A lányok rád már tisztelettel néznek, Megjön az ősz a rövid nyár után, Irigyen lesel egy-egy kisdiákra, Ha randevúra andalóg sután. Tükör előtt még fésülöd gonddal Sűrű hajadból ami megmaradt, S igyekszel közben észre se venni Szemed alatt a szarkalábakat. Nyakkendőt kötsz és ráéill ruhádra Oly kényes vágy, mint soha azelőtt, Sétáid közben múltad idézed, S elkerülsz messze minden temetőt. S ha néha mégis fölsejlik benned, Hogy az öregség kezéig feléd, Pipára gyújtasz, és a lányaidnak Gonosz manókról mondasz egy mesét. 3 Középdiáayitáli költők nőjsei Finály Olga: Éji ritmus Hallgat a mélyben a tő. Szellő fut végig a nádon, Lágy keze simogató, s hallgat a mélyben a tó. Alszik az éjben a szó. Pompásabb lesz, mire ébred. Érett, kincset adó. Alszik az éjben a szó. Hallgat a parton a ház. Es benne a béke, az álmok Csendjén ring a halász. Hallgat a parton a ház. Alszik a szívben a láz. Es Véle a csillagos égbolt Hűs békéje tanyás- Alszik a szívben a láz. Búzás Huba: Csak magának Dehányszor megfogadtam már, hogy nem írok szerelmes vérseket azokon már mindenki Jót nevet, de látja kérem, jönnek még a vágyak: kivételesen írok még magának. Csak magának! Mikor Oly kedvesen elszédített szeme kieglhetődve hagytam, leírni nem tudom szavakban az örömöm, s nem mondtam fenek-fának csak éppen — súgva — kedvesem, magának. Csak magának! Aztán, mikor a búcsúról beszélt oly furcsa-meghatottan nékem ne higgye, hogy nevettem, kérem (csak bájos volt, mert fürtjei megáztak) figyeltem ám minden szavát magának. Csak magának! Elhittem én, hisz’ jó Hú vagyok, minek is kételkedtem volnál A végén Még ezért megszólnál S az útjaink tudtam, hogy el nem válnak igazat adtam hát, akkor, magának. Csak magának. Természetesen megbocsát nékem ugye? Vitatkozni nem Jó a bőkkel — beláttam ezt hamar, de ősszel amerre jár, megmondom majd a tájnak a kézcsókomat adja át magának. Ösök magának: