Középdunántúli Napló, 1958. január (Veszprém, 2. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-01 / 1. szám
2 MI TÖRTÉNT A VILÁGPOLITIKÁBAN NEMZETKÖZI SZEMLE 1957-ben? Az alábbiakban rövid áttekintést adunk az elmúlt év 12 hónapjának legfontosabb világpolitikai eseményeiről, amelyek nagy kihatással voltak a nemzetközi helyzet alakulására. Január A világsajtó érdeklődésének középpontjában a lengyelországi választások álltak. A nyugati imperialista körök nagy reményekkel tekintettek a választások elé, abban a tévhitben, hogy a lengyel népet bizonyos elemek letéríthetik a szocializmus útjáról, amit az imperialisták aknamunkával is igyekeztek elősegíteni. Reményükben azonban csalatkoztak: A lengyel választásokon a Nemzeti Egységfront jelöltjei 98,4 százalékos szavaznát kaptak!. .. Február A franciák eltiporják Algéria függetlenségi harcát. Vita az ENSZ-ben az algériai kérdésről... A franciák belügynek minősítik az algériai problémát, s ezzel tagadják Algéria nemzeti létét... Az USA világhatalmi sakkhúzásainak rendeli alá a kérdést. Vitázgatnak, tologatják a bábukat, Algériában pedig folyik a harc. Március A nemzetközi élet jelentős eseménnyé a moszkvai magyar-szovjet tárgyalások és az erről kiadott kormány- és pártnyilatkozat. A tárgyalások, — amelyek a testvéri viszonyt és a gyümölcsöző együttműködést segítették, fejlesztették — csattanós választ adtak az imperialista rágalomhadjáratra. A Szovjetunió az ellenforradalom leveréséhez nyújtott fegyveres segítségen túlmenően, most hatalmas gazdasági támogatásban részesítette hazánkat, hogy népgazdaságunk megszilárdulhasson és tovább fejlődés-kísérletek haladéktalan beszüntetése, a katonai tömbök kölcsönös lebontása mellett. Hangoztatta: tárgyalni kell, tárgyalni!... Július Két esemény, amely a béke és barátság szálait fonja erős kötelékké, amely a nemzetközi összefogás jegyében született. Az egyik: Július elsején megkezdődött a Nemzetközi Geofizikai Év. A másik: A világ ifjúságának minden eddiginél monumentálisabb találkozója Moszkvában. A geofizikai év hatalmas szellemi és technikai erőt állít a tudományos megismerés szolgálatába. A VIT pedig messzehangzóan bizonyítja, hogy a világ ifjúságának közös érdeke a béke és a haladás, s e kettős cél mellett egyhangúan hitet tettek a moszkvai találkozón. Augusztus Nagy szenzációról értesül a világ: a Szovjetunióban sikeresen kipróbálták az interkontinentális irányítható rakétát, — elsőként a világon... Öröm és lelkesedés a békeszerető emberiség körében. Zavar és kapkodás az agresszív, háborús politikusok között ... E hónap második igen jelentős eseménye volt a tokiói atom- és hidrogénbomnba-ellenes világkongresszus. Szeptember Az egész világ Magyarország hangját hallja, s e hang NEM-et kiált az ENSZ „magyar kérdés”-ről kezdett vitája ellen. Népünk NEM-et kiáltott az ötös bizottság hazug, rágalmazó jelentése ellen, s képviselőink leleplezték ez ENSZ ülésen az imperiallizmus szerepét a magyarországi ellenforradalomban. Október Az első mesterséges hold a világ érdeklődésének középpontjában!... A szovjet tudomány és technika eredménye századunk legnagyobb szenzációja. Halomra dőltek az USA erőfölényéről szóló frázisok . . . Fejetlenség és zűrzavar az imperialista körökben. November A szocialista tábor szilárd egységének és erejének, a béke megvédése lehetőségének dokumentumai láttak napvilágot ebben a hónapban. Ezek: A szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek értekezletén elfogadott nyilatkozat, a moszkvai Békekiáltvány. December A hónap szenzációja: Az amerikai mesterséges hold sikertelen kísérlete... A csúfos kudarc alaposan megtépázta Amerika tekintélyét Nyugaton, különösképpen legfőbb szövetségesei körében. Éles bírálatok hangzanak el az USA-ban és más nyugati országokban. Az esztendő mérlege A második világháború óta az erőviszonyok megváltozása és eltolódása a szocializmus javára talán ebben az esztendőben bontakozott ki a legvilágosabban és mindenki számára legérthetőbben. A szocialista világrendszer egyre erősödik és a szocializmus népszerűsége növekedik az egész világon. Az 1957. esztendő tanulsága az imperializmus számára. Fel kell hagyni a kardcsörtetéssel, mert a népek hőn óhajtják a békés egymás mellett élést! Április Rendkívüli nagy vihart keltett a nyugati sajtóban az a leleplezés, amely a nyugatnémet Spiegel című lapban látott napvilágot. „Az évszázad üzlete” című cikkében ugyanis hiteles adatok alapján elárulja, hogy Ausztria hatalmas nyereséget húz a magyar menekültekből... Az ENSZ munkaügyi biztosa 160 millió schillinget fizetett ki készpénzben az osztrákoknak a disszidensekre. Ebből az összegből az osztrák állam napi 4 schillinget keres minden disszidens után... május Az Eisenhower doktrína igazi céljait mutatta meg az amerikai segédlettel végrehajtott puccs Jordániában. Husszein király feloszlatta az imperialista-ellenes parlamentet, börtönbe vetette az USA-val szembenálló Nabulszki miniszterelnököt, s bevezette a katonai diktatúrát... Miért volt szüksége az USA-nak erre a puccsra? Mert Jordánia kézbekaparitásával — stratégiai helyzete miatt — szinte létükben fenyegethetők az imperialista-ellenes harcot vívó arab országok, elsősorban Egyiptom és Szíria. Ez az Eisenhower doktrínába belepasszoló lépés. Június Hruscsov a modern technika segítségével találkozott az amerikai néppel Amerikai újságírók televíziós riportot készítettek az SZKP első titkárával. A televíziós adást milliók tekintették meg Amerikában és más nyugati országokban. Saját szemükkel látták Hruscsovot és hallották nyilatkozatát a nemzetközi politika égető kérdéseiről. Nyilatkozatában ismét lándzsát tört a szovjet-amer -i kapcsolatok megjavítása mellett, a lev£›»rr14« »aktív megoldása, az atom- KÖZÉPDUNÁNTÚLI napló 1958. január . Megkezdődik-e a „nagy párbeszéd”t Kelet és Nyugat között? Erről, az egész emberiséget izgató kérdésről írnak legtöbbet az év utolsó napjaiban a nagy világlapok, erről beszélnek hivatalos és nem hivatalos politikusok világszerte. Sok ember azt kérdi, mi célja, mi értelme lehetne a közeljövőben egy legmagasabb szintű államközi megbeszélésnek a nagyhatalmak közt? Mit hozhatna ez, hiszen szemlátomást úgy megmerevedtek a határvonalak a tárgyalásra leülő felek közt, hogy aligha enged bármelyik is? Ez a kérdésfeltevés igaz is, nem is. Igaz annyiból, hogy csakugyan nem lehet azt várni a szocialista nagyhatalmaktól, hogy feladják a szocializmust; a kapitalista hatalmaidét pedg, hogy feladják a kapitalizmust. De az is igaz, hogy azok a társadalmi erők, amelyek a tárgyalásokról való beszédet az imperialisták számára kényszerűvé teszik, akkor is ott lennének a tárgyalási teremben, és a józan megegyezés felé terelnék a tárgyalásokat. Másrészt, amint azt a Szovjetunió ismételten a tárgyalások lehetséges kiinduló alapjául javasolta — mm is lehet másképpen nekiülni, mint annak a reális helyzetnek ténykért elismerése alapján, amely a nemzetközi helyzetben, az erőviszonyokban a történelem folyamán kialakult. Ez a reálpolitika például azt jelenti, hogy van egy kapitalista és van egy szocialista világrendszer De mint köztudomású, a nyugati nagyhatalmak és csatlósaik mindmáig nem ismerik el a Kínai Népköztársaságot, a Német Demokratikus Köztársaságot, s nyilvánvalóan elrugaszkodnak a realitástól, amikor a kelet-európai népi demokratikus országok ,,felszabadítását“ terveikben tartják. Ez — hogy úgy mondjuk — a nagypolitika egyik legnagyobb irrealitása amellett, hogy azt hiszik, a Szovjetunóval szemben hatásos lehet az ultimátumok és a megfélemlítés politikája. A másik nagy ábránd volt hosszú ideig Nyugaton, hogy gazdasági elzárkózással megállíthatják a szocaista, kommunista építőmunkát a Szovjetunióban és a szocialista tábor többi országában. Habár ez az ostoba blokádpolitika már a húszas és harmincas években bebizonyította teljes csődjét, hiszen a Szovjetunió ez idő tájt sorra-rendre túlteljesítette ötéves terveit, sőt azt lehet mondani, hogy a blokád kényszerítette mindenoldalú fejlődésre — még inkább abszurdum ma, egyrészt azért, mert a szovjet tudomány és technika egyben-másban már felülmúlta a legelső nyugati színvonalat, másrészt azért, mert a szocialista tábor olyan óriási geológiai és egyéb tartalékokkal rendelkezik, ami eleve kilátástalanná tesz minden „kiéheztetési" irányzatot. S ha ma az imperializmus e tekintetben ugyanott tart, mint harminc- negyven évvel ezelőtt, annál rosszabb reá nézve, annál fonákabb, hogy az ösztönös gyűlöleten kívül nincs más politikai platformja a szocializmussal szemben. Az említett politikai és gazdasági irrealitásokhoz harmadsorban járul a más természetű elzárkózás, a kultúra, a tudomány és a sport terén, a vízumok megtagadása ezen ágazatok hírnökei elől. Ugyan kinek származik kára belőle, ha a szovjet táncművészeket vagy sportolókat nem láthatja az amerikai polgár? Ha a magas szintű tárgyalásokon a józanság szelleme fog uralkodni, a megbeszélések eredményesek lehetnek és lesznek. A Szovjetuniónak nincsenek irreális elgondolásai, s partnereitől semmi mást nem akar, mint a békés együttélés elvei alapján sutba tenni a pusztító fegyvereket, megolvasztani a bizalmatlanság jegét, s elzavarni az emberiség feje fölül a tornyosuló és fenyegető viharfelhőket. A kommunisták szerepe a népfrontban Pártunk Politikai Bizottságának határozata, valamint a Népfront Országos Elnökségének nemrégen lezajlott tanácskozása megjelölte és véglegesen tisztázta a népfront feladatait. Ezek szerint a Hazafias Népfront alapvető célkitűzése, hogy széles tömegmozgalommá váljon, s a párt vezetésével, a munkásosztály oldalán tömörítse a magyar dolgozókat a szocialista építés feladatainak megoldására. A magyar, s a nemzetközi munkásmozgalom történetében nem új a népfront-mozgalom. A marxizmus— leninizmus tanítása szellemében a kommunista pártok nagy, az egész népet vagy népeket érintő feladatok megvalósításánál mindig a nép haladó erőinek összefogására törekedtek. A népfront politikát a Kommunista Internacionálé 1935-ben lezajlott VII. kongresszusa dolgozta ki a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom számára — a fasizmus előretörése elleni küzdelemben. A kongresszus határozatának szellemében a Kommunisták Magyarországi Pártja erejét megfeszítve dolgozott azért, hogy szoros kapcsolatot teremtsen a magyar nép különböző rétegeivel, a demokratikus pártokkal létrehozza a fasisztaellenes népfrontot. Nem volt könynyű munka, de a kommunisták következetes felvilágosító munkája nyomán egyre nagyobb tömegekkel sikerült megértetni a fasizmus veszélyét, s az összefogás gondolata megérlelődött. 1944 októberében pártunk kezdeményezésére létrejött az illegális Magyar Front, mely pártunk vezetésével összefogta a fasizmus elleni harcban, a háborúból való kilépés érdekében az összes hazafias erőket. 1944 végén az országnak már felszabadult részén pártunk felhívására megalakult a Magyar Front munkájának folytatója, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, melynek már helyi szervei is voltak, a Nemzeti Bizottságok. A Függetlenségi Front sokat tett annak érdekében, hogy meginduljon az élet hazánkban. Annál is inkább lehettek eredményei, mert munkájában határozottan érvényesült a kommunista párt vezető szerepe. A Függetlenségi Front programját is pártunk dolgozta ki. E program hazánk demokratikus újjáépítésének programja volt, s végrehajtására a Függetlenségi Fronton keresztül sikerült mozgósítani a munkásosztály, a társadalom hazafias rétegeit. A fejlődés megkövetelte a népi összefogás kiszélesítését, ezért pártunk javaslatára a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front 1949-ben átalakult Magyar Függetlenségi Népfronttá. Ebben a demokratikus pártokon kívül a különböző tömegszervezetek is résztvettek. A népfront azonban nem valósította meg azt a célt, hogy az ország összes demokratikus erőit összefogva, a párt irányításával segítse a szocializmus építését. Csak bizonyos alkalmakkor — országgyűlési, tanácsválasztás — fejtett ki tevékenységet, s így csak formálisan létezett. Ennek hiányát éreztük. Lenin azt tanítja: „A proletariátusnak ahhoz, hogy megteremtse és megszilárdítsa a szocializmust, maga után kell vonnia a dolgozók és kizsákmányoltak egész tömegét, továbbá valamennyi kispolgári réteget az új gazdasági építés útjára, az új társadalmi kapcsolat, az új munkafegyelem, az új munkaszervezet megteremtésének útjára ..." E lenini tanítás megvalósításában kell segíteni a népfrontnak. A népfront-mozgalomnak népi egységnek kell lenni — melyben élén a marxista—leninista párttal, a munkásosztály a vezető erő. A Hazafias Népfront, mely a népfront-mozgalom tapasztalatai felhasználásával a marxizmus-leninizmus tanításai alapján épül fel, fontos szerepet tölt be hazánkban a szocialista társadalom építésében. A Hazafias Népfront azon célkitűzése, hogy széles tömegmozgalommá váljon, csak úgy lesz valósággá, ha munkájába a munkásosztály és dolgozó parasztságon kívül bevonja mindazokat az értelmiségi, kispolgári rétegeket is, amelyek akarnak és képesek is tenni a népért, a hazáért, a békéért. A népfrontban fajra, nemre, felekezetre való tekintet nélkül helye van minden becsületes, hazáját, népét szerető, s annak javán munkálkodni kívánó embernek, de nincs és nem lehet helye népünk ellenségeinek. Az elmúlt hónapok folyamán a Hazafias Népfront tevékenysége megyénkben is megélénkült. Egymásután alakulnak újjá a községi, városi népfront-bizottságok, melyekben nagy számban foglalnak helyet olyanok, akik eddig távoltartották magukat a politikai, társadalmi munkától. A népfront-bizottságok között már számos olyan van, mely jelentős segítséget nyújtott a községpolitikai tervek végrehajtásában, a lakosság igényeinek kielégítésében. A Gyarmat községi népfront-bizottság széleskörű társadalmi munkát szervezett a község villannyal való ellátása érdekében. Diszelben közel félmillió forintos értékű kultúrházat építettek fel, nagyjában és egészében társadalmi munkával, így lehetne sorolni azokat a községi népfront-bizottságokat, melyek sikeresen szervezték meg egyes feladatok végrehajtására a község lakosainak társadalmimunkáját. Sok helyen különböző mezőgazdasági, kulturális és egyéb szakbizottságokat hoztak létre, s ezek jelentős segítséget nyújtottak a gazdasági és kulturáls munka terü étén. A népfront-bizottságok — a Népfront Megyei Elnökségének helyes irányításával — munkájukkal nagymértékben elősegítették, hogy a lakosság sok fontos kérése lehetőleg saját erőből, állami támogatás nélkül teljesüljön. A Hazafias Népfront munkájának eredményei elsősorban abból fakadnak, hogy a népfront munkáját a párt irányítja. Vajon helyes-e ez? Feltétlenül, mert hiszen a szocializmus építését, a murncásosztály, s annak forradalmi pártja vezeti, s ez azt jelenti, hogy a népfront-mozgalom is a párt politikáját fejezi rá. A népfront munkájába kapcsolódó tömeg igen vegyes összetételű. Különböző gondolkodásúak, világnézetűel, társadalmi helyzetük sem azonos — ezt öszefogni, munkával megbízni, s munkájukat irányítani a megnövekedett feladatok végrehajtása érdekében a népfront csak akkor képes, ha a népfront-bizottságok egyetértenek a párt politikájával, elfogadják a párt vezetését, tudva azt, hogy ezzel népünk igaz ügyét szolgálják. A népfront a párt vezetése nélkül tartalmatlan, az ország igaz érdekeit nem segítő mozgalom lenne, elsekélyesedne, és nem előre vinné, hanem gátolná a fejlődést. A népfront pártirányítása azonban nemcsak azt jelenti, hogy az MSZMP Központi Bizottsága elvileg meghatározza a népfront általános feladatait, hanem azt, hogy a népfront-bizottságokban ott kell lenniük a kommunistáknál, hogy a pártszervezetek, pártuszatt