Középdunántúli Napló, 1958. január (Veszprém, 2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

...köszönt­jü­k az újat Bodogán János «Irtára, a megyei tanács em­ítt helyeUe Mí Szeretnénk, ha mindenki örülne... Szeretnénk, ha mindenki örülne az új esztendőben. A tanács igyekezett is örömet szerezni elsősorban azáltal, hogy sok olyan tervet valósit meg, amelyek a lakosság régi kívánságait tartal­mazzák. Ezt néhány számadattal szeretném szemléltetek A mezőgazdaság területén nagy gondot fordítunk a történelmi borvidékek — saját erőből történő — fejlesztésére. Éppen ezért Balatonfüred, Badacsony és Somló vidékén ötszáz katasztrális hold területen új szőlőtelepet létesítünk, ezenkívül negyven holdnyi te­rületen pedig oltványtelep lesz. Mindezt körülbelül húszmillió fo­rintos költséggel oldjuk meg 1958-ban. Terveink szerint — az ipafejlesztéssel párhuzamosan — nagy­méretű lakásépítkezésbe kerü­nk, amelynek következtében 1958- ban 16 200 000 forintos költségel átadunk 143 lakást, 185 építéséhez pedig hozzákezdünk a megye területén. Ajkán harminckilenc la­kást adunk át, 95-öt pedig épíeni kezdünk. Ebben az évben kerül sor az ajkai kenyérgyár átadtára is, amely végre, nyolc és félmil­lió forintos költséggel elkészít. Fontosnak tartottuk, hogy több gondot fordítsunk a kulturális létesítményekre is. Éppen ezért 1958-ban mintegy 11 millió forin­tos­ költséggel építünk, illetve lakítunk át iskolákat, összesen 41 tanteremmel bővül iskolaházdati­nk, s két pedagóguslakért is át tudunk adni. Nem meglepetésként, de aljára tartogattam a következőt: 1958-ban nagy mértékben toval fejlődik úthálózatunk. Ezt az te­szi lehetővé, hogy a helyi ut as hidak felújítására, illetve létesí­tésére közel hat millió forinto fordítunk. Ugyanakkor elkészül a Csorna—Városlőd aszfalt út , amellyel megvalósul Győr és a Balaton műúti kapcsolata. Ekés tartozik, hogy befejezzük a Veszprém—Csopak közötti út bókolását. Természetesen, még nagyon ok tervünk van, s ezek végrehaj­tásához — erőnkhöz mérten — nyagi feltételekkel is rendelke­zünk. Mindenesetre, az említette is megfelelnek ahhoz, hogy a megyei tanács nevében újévi főzetünket „konkrétumokkal” is fűszerezzük. Gyimesi András elvtárs, a Hazafias Népfront Megy Bizottságának elnöke: Kulturális profamunk gazdag Számtunkra, e Ha­zafias Népfront mozga­lomban dolgozók szá­mára az új esztendő nagy és sok munkát jelent. Legfőbb célki­tűzésünk ez, hogy va­lamennyi társadalmi­és tömegszervezettel kiépítsük a leggyü­mölcsözőbb kapcsola­tokat annak érdekében, hogy egyre több és több magyar dolgozót vonjunk a Hazafias Népfront mozgalom munkájába. Éppen ezért a foko­zatos előrehaladás ér­dekében már az év első negyedében meggyor­sítjuk elnökségeink ki­egészítését, elsősorban a munkásosztály aktív tagjaival, valamint ta­nulmányozzuk bizott­ságaink mnkáját, s a tanulmányai alapján munkájuk vonatko­zóan megélő javas­latokat teszik. A népgaaság kü­lönböző ágiak fejlő­dését hirány­okkal, ankétokkal s szeretnénk elősegíteni js, hogy annak valannyi dol­gozó haszavegye. Kulturált progra­munk gazd Elsősor­ban szeretik foly­tatni a Veszprémi Szemle kiadót és mű­velődésügyi munkánk során szeretik elér­ni, hogy Verem va­lóban a me politi­kai, gazdasc és kultu­rális közpot legyen. 1958 a bécs a né­pek barátjáak je­gyében zajlik majd le. Az ünnepségek, kiállí­tások és találkozók mellett szovjet, román, jugoszláv, német kul­turális találkozókat, kultúrheteket és kiállí­tásokat rendezünk. Ezenkívül megszervez­zük a megyei békebi­zottság állandó jellegű kül- és belpolitikai tá­jékoztató előadásait, valamint nagy számban rendezünk békegy­űlé­seket. Reméljük, hogy pár­tunk és kormányunk az új évben még nagyobb hasznát veszi mozgal­munknak, amellyel még sikeresebben akarjuk megyénk országépítő lakosságát terveink, feladataink megvalósí­tásába bevonni. Horváth János kéményseprő: Boldog új esztend­ és kevesebb kémé rr­zet­ A mesében akkor jelenik meg tündér, amikor arra a leg­nagyobb szükség van, s olyankor ug, bársonyos hangjával ki­jelenti: - Kívánj bármit, három kívánod teljesíteni! Horváth János kéményseprő, zerencse embere, nem élt ezzel a csábos alkalommal. Mindös, két kívánsága volt. Lehet, hogy azért szerénykedett, mert az öt tündér helyett csak egy újságíró érdeklődött kívánságai utánondolván, úgy sem tudja teljesíteni. Igaza van, ha erre gon. Teljesíteni nem, de tol­mácsolni igen. Az új esztendő első kívánsága: - Veszprémben egy lakás. Ny éve vagyok nős, és azóta az anyósnál lakunk, egy szűk kis lsban. A tizenegy hónapos Jánoska is szívesebben venné, ha lősebb, világosabb helyen nevelkedne. A kéménysepréssel és tetéssel meg vagyok elé­gedve. A magam részéről csak ez bánság lenne. A második kívánsága:­­ Boldog Új Esztendőt minden­­ prémi kéménytulajdonos­­sak, és kevesebb kéménytüzet. Gaál Lászlóné: A jövő Szilvesztert saját házunkban • ünnepeljük , A szilveszteri kocsonya matt u maradhat el az asztalról. Szaga ín csiklandozva terjeng a konyhába Még gőzölög. Gaál Lászlóné az elöl­t emelte le a tűzről. Tányérokba m­e­rítette, s osztotta el a húsdarabok. Mindegyik tányérba egyformán kajt. Az utolsó kanál levet merítet­t ki, amikor bekopogtattunk hozzá. Sz kilőtt egy kis időt a beszélgetésre. Két gyermek édesanyja, nem do­gozik, csak hátasszonykodik. A­­ kása tiszta. A szorgos kezek nyom árulkodik. — Mivel foglalkozik egész nap? — Mindig van munka, délelőtt t hárítás, bevásárlás, főzés. Déluta pedig mosni, vasalni. De ezután m­u könnyebb lesz .­­.. — Mosógépet veszek. De előbb­­ fizetem a hízódisznó árát, 2600 fi­rizztot. — Más terve is van? — Nagy a tervünk. Házat ipl­ün. Az alapot már kiástuk, de a továbi munkákat a hideg idő akadályozz­a nyáron szeretnénk tető alá hozn a házát. Reméljük, sikerül A jövő Szilveszterre pedig már saját házunkban akarjuk fogadni t új esztendőt. Ezenkívül még egy szép rekamié férjemnek téli nagykabátot veszel ha futja a pénzünkből. Szép tervek ezek, úgy legyen, aho­gyan a háziasszony eltervezte. Tamás Gyula mentő: Nyugodt öregséget szeretnénk... mondotta Tamás Gyula, amikor megkérdeztük tőle, hogy mik a tervei 1958-ra. Szó sincs róla, hogy az új évben mást nem is kíván és, hogy most már öreg. Csupán arról van szó, hogy az 1958-a­s évben kívánja megalapozni a ké­sőbbi évek nyugodtságát.­­ Feleségével magukra maradtak , a gyerekek már férjhez mentek illetve megnősültek. Elköltöztek­­­ a szülőktől, s most a két idős ember azon fáradozik, hogy egy saját házat építsenek, melyben békésen töltik el hátralévő évei­ket. Tamás Gyula a mentőknél dol­gozik, s fizetéséből már 7 ezer fo­rintot tettek félre takarékbetét­ben. 1958-ban szeretnék gyűjteni a többit, hogy majd össze­el­kezdhessék az építkezést. Be­szélgetés közben társai tréfásan jegyzik meg, hogy arról is beszél­jen, milyen öröm érte a közel­múltban. Mosolyogva közli, hogy ötszörös nagyapa, nemrég szüle­tett az ötödik unokája és azt kívánja, hogy az új évben erő­ben, egészségben növeked­jék min­den unokája. Aztán még hozzáte­szi, hogy a feleségével olyan meg­értésben éljen, mint az eddigi években, akkor valóban meg lesz a nyugodt öregség is. ...ÉS EGY FIATAL Ezután megkérdeztünk egy 19 éves fiatalt is, Bertók Józsefét. Erre a többiek mondják, hogy az ő terve 1958-ban a katonai szol­gálatra való bevonulás lesz. — A nősülés — veti közbe va­laki. Hát bizony ez nem ritkaság az ilyen fiataloknál, de Bertók Jó­zsef rázza a fejét. Nem­ nősülni még nem akar. Sokkal több gondja és más a terve. Idős szü­­­leivel él együtt Alsóörsön. Azt terveznék, hogy 1958-ban megfe­lelő lakásba költöznek, de ez nem csupán rajtuk múlik. A járási ta­nács már többször ígérte, hogy segíti megoldani problémájukat, de eddig még nem teljesült ez a kívánságuk. Reméli, hogy 1958- ban mégis csak teljesül és ő nyu­godtan vonulhat be katonának. Péntek Károly megyei ügyésy• Fegyelmet az üzemekben, rendet az országban, derűs boldogságot otthon Felkérestük­ az ügyész­ség vezetőjét, Péntek Jkreoty elvtársai­ra, hogy nyilatkozzon, milyen ter­vei vannak a jövő esz­tendőre? Elmondotta, hogy mint az ügyészség vezetőjé­nek első feladata lesz ' 54-ban a szocialista törvényesség megszilár­dítása és az e téren levő hiányosságok felszámo­lása, a Veszprém me­gyei ügyészi munka meggyorsítása. Továbbá nagy gondot fordítanak 1944-ban is a társadalmi tulajdon védelmének megszilárdítására, mivel e téren igen komoly ne­hézségek vannak. Az el­lenforradalom óta la­zult a fegyelem az üze­mekben, vállalatoknál a dolgozók részéről. Ennek érdekében több előadást, ankétot fog rendezni az ügyészség üzemekben, nagyobb vállalatoknál, melyeket minden esetben ügyé­szek tartanak. Fő feladatunknak az államellenes tevékenysé­get kifejtők felderítését és ezek gyors bíróság elé való állítását tartjuk. — Igen köszönjük a nyilatkozatot. És ... egyénileg? Míg az előbbiekről ha­tározottan, magabiztosan beszélt, most a telefon­kagyló után nyűjt. Fel­hívta feleségét, s így kö­zösen mondják el ter­veiket. Legelőször a la­kásukat szeretnék kifes­tetni, majd egy konyha­bútort és egy szobabú­tort, függönyt szeretné­nek vásárolni, hogy ott­honukat szebbé, ottho­nosabbá tegyék.­­­­Ív­t mivel az asszony is dolgozik, így a házi munka megkönny­ítésére egy gáztűzhely vételét tervezik. — A gyerekekről sem feledkezünk meg­­— mondja Péntek elvtárs —, a kislányomnak hús­­vétra egy kerékpárt, kisfiamnak egy három­a kerekű biciklit akarunk venni. Végül a felesége meg­jegyzi: — Ha a lottón főnyereményünk lesz, egy autót, szőlőt házzal veszünk a Balaton par­ton. De ... most jut eszembe, neat" is lottó­zunk. P616$ Ötven munkás: Motort, üdülést a Mátrában —■ és még egy unokát Munka közben, fönt az állványon találtam Pölös István elv­társat, amikor a veszprémi Szigeti József Faárugyárban jártam az esztendő utolsó napján. Kissé meglepődött az idős munkás, amikor nekiszegeztem a kérdést: Mit kívánna, mit szeretne fia új esztendőben? — Nehéz így hirtelen... — kezdte, de aztán másodpercnyi töp­rengés után már határozottan mondta: — Motort szeretnék... Jó lenne egy olyan négyezer körüli kis Mopedet venni, amilye­nek állítólag kijönnek hamarosan. Tudja, öregek már a „csikók”, könnyebb lenne bejárni a gyárba reggelente. Remélem, hogy si­kerül a motort megvennem ötvennyolcban. — Egyéb kívánság? — Szűnjön meg a protekciózás minden téren. Azt látja az ember, hogy még mindig kísért a múltnak ez a maradványa, pe­dig nélküle tisztább, egészségesebb lenne az élet. Egyetértünk Pölös elvtárssal ebben, de kíváncsiak vagyunk a további, 1958-ra „időzített” kívánságokra is. — Még mi szeretnék ?... Hát... Jó lenne elmenni egy-két heti üdülésre annyi munka után. Persze, a feleségemmel együtt. — Hová menne legszívesebben? — Valahová a Mátrába, arra még nem jártam. Szeretném látni az országnak azt a részét is. Biztosan meglátja Pölös elvtárs. Mert Magyarországon nincs semmi különös abban ma már, ha egy munkás a Mátrában sze­retne üdülni. Előre is jó pihenést, jó szórakozást kívánunk. — És a gyerekek számára mit kívánna? — Ó, az én lányaim már felnőttek, férjhez mentek. Egyik nem alezredes, a másik tanácselnök. Van két unokám is, minden­ percben várjuk a harmadikat. Ö lesz a legszebb újévi ajándék. Számára is, s az összes megszületett és ötvennyolcban születő kis­gyermek számára azt kívánom, hogy béke legyen, hadig nőjenek nyugodt, boldog időkben! Persze magunknak, felnőtteknek is bé­két kívánok, hiszen jogunk van biztonságban élni. Igaza van, Pölös elvtárs,­­ jogunk van, és ezt a jogunkat senki nem veheti el tőlünk az új esztendőben sem! Vigyázunk g\. Véghelyi József pincér: Tanulmányútra külföldre és kitűnő bizonyítvány Véghelyi József már­cius 3-án lesz 18 éves. És körülbelül egy éve múlt, hogy felszaba­dult mint pincér, még­hozzá jeles eredmén­­nyel. Azóta a Veszpré­mi Bakony Étterem­ben szolgálja ki az ott falatozókat. Mint mon­dani szokták — Vég­helyi nem pihent meg a babérain — beiratko­zott a közgazdasági technikum levelező ta­gozat első évfolyamára. Attól az elvtől vezérel­ve, hogy kulturált fel­szolgálást csak kultu­rált pincér tud nyúj­tani. A szorgalmas fiatal­ember egyik kívánsá­ga: — Tanulmányútra szeretnék menni kül­földre, Franciaország­ba, Svájcba és Német­országba. Először az­ért Franciaországba, mert fővárosában, Pá­rizsban lehet megterz nulni a szelet, s kcMynábűivé­. a­­ tökéletes felszolgálás múkéntjét. Kívánságát Véghélyi komolyan is veszi. Egy éve nyelveket tanul: németül, oroszul és franciául. S titkon abban is re­ménykedik, hogy a közgazdasági techni­kumban a jó rendű ta­nulmányi átlagot év végére jelesre vagy ki­tűnőre emelik

Next