Középdunántúli Napló, 1958. február (Veszprém, 2. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-01 / 27. szám
1958. Idbra&r 1. KÖZÉPDUNÁNTÚLI NAPLÓ SOMLÓ, A TÖRTÉNELMI BORVIDÉK Somló hegyet, hazánknak őt az egyik legszebb ékességét, mindig nagy szeretettel emlegették a szakértők és a költők. Azt írtam egyszer róla, hogy csak valahol a japán szigetek vidékén van hozzá hasonló vulkanikus hegy. Hogy oly lelkes szeretettel emlegették a Soroló-hegyet, abban nagy része van a Somló hegyen termő szőlőnek. Vörösmarty Mihályt, a nagy költőt, 1845 szeptember 17-én Veszprém megye tisztifőorvosa vendégül látta a sorolói szőlőjében. Talán ennek hatása alatt írta: „Büszke Somló, térföldi remete, Re&d száll a mezők lehelete. Körül foly a Nap, mint hű szerető Osztatlan hévvel téged ölelő. A távol Marcal szellőt küld feléd, Hogy illat és fény olvadjon beléd.1. De nemcsak költők, hanem politikusok, nemzetgazdászok lelkes rajongói voltak a sorolói bornak. Köztük kell megemlíteni Széchenyi Istvánt, aki a „Hitel”-ben a típus borok bevezetését sürgette. Vártha Vince, vegyészprofesszor, a somlói bort a legjellegzetesebb, legnehezebben hamisítható bornak tartotta. Pedig megpróbálkoztak vele már 200 évvel ezelőtt is. Erre utal az 1752-es nagyszőllősi hegyközség törvénye. „A Somlai Szölgy Hegynek Termete nemtsak az egész Országban, hanem Szomszéd Tartományokban is híres a lévén, illendő és szükséges, hogy ezen Hegy Termésének börse fönntartassék. Ha ki annak okáért borát Vízzel keverné, s úgy adná el, ellene ezen tselekedete bé bizonyíltaván 12 forintokra, vagy huszonöt páltza öletekre büntettessék és ezenkívül Vevő ember is kára erőm meg elégéta sem köteleztessen: ugyanannyi büntetésre érdemes az is, aki más Hegyeken termett, vagy vett Borát titkosan , Somlai Pintzéjéhez vitetvén azt Somlai Bor gyanánt eladná és utóbb ez ellene kivilágosodnék, melynek nagyobb akadályoztatására nézvést minden más hegyeken termett boroknak a Somlai pmtzéhez akár mely szín alatt leendő vitetések azoknak Confiscációja (elkobzása) alatt tiltatik és aki ilyetén Szőlő Birtokost föladja, jutalmául a Confiscáló Borok Árának 1/3 részére kifizettessék”. Vigyáztak a bor jó hírére a hegy lakói, nőtt is a somlói bor jó híre, pedig a szőlőművelés igazán csak a XXIX. század elején lendült fe. Idők folyamán közel 40 fajta szőlő honosodott meg, ez pedig a bor kereskedelmi értékét gátolja, versenyképességét veszélyezteti. „A híres somlai szőlők megromlott. Közel 800 kat. állaga hold szőlőterületből, ma csak 187 kat. hold a jó szőlő. A többi elhanyagolt, rosszul művelt és hiányos. A termésátlag alacsony. A minőség sem megfelelő. Sok a vegyes telepítés. Több szőlősgazdánál 30—40, de akad olyan is, akinél 70 fajta szőlő is megtalálható” — olvastam a Középdunántúli Naplóban nemrégen. Régóta foglalkozom a Somló és környékének történetével, a somlói szőlőműveléssel és ez a pár mondat szíven ütött. Hogyan lehet ezen segíteni? Nincsenek nekünk szakembereink? — akik megfelelő segítséget nyújtsanak? Vannak! De eddig a Somlóra nem gondoltak! Néhány évvel ezelőtt fentjártam a Somlón, akkor hallottam ezt a kis versikét, amit a népköltészet teremtett. „Sárfehér, vagy Juhfarkú. S abban bizony nincsen alku, Hogy a Furmint ős zamatját, Ezen fajok somlósítják.’« Most felteszem a kérdést, melyek e jó somlói borszőlő fajták. 1938-ban egyik tervezet szerint a somlói borszőlők a következők: Furmin, Budaieöld, Juhfarkú, Rajnai rizling. Sietek azzal a kijelentéssel, hogy terjedjenek meg a szőlősgazdák, ez nem jelenti azt, hogy elő kell venni a csákányt, a kapát és ki kell vágni a pár évvel ezelőtt telepített, kitűnő és jó trágyázás mellett elég bő termő Tramin szőlőt, vagy pedig az utolsó 40 évben annyira elterjedt Olasz-rizlinget. Vagy azt gondolják, hogy most egyszerre búcsút kell venni egyikmásik kedves szőlőfajtától, az Ezerjótól, a Leánykától, Szürkebaráttól, Hárslevelűtől, vagy a Bajor szőlőtől! Nem! A fenti előírások csakis az új telepítésekre vonatkoztak. De kell lenni egy végcélnak, és azt hiszem, hogy van is ilyen, hogy a Somlón csak az előírt fajokat termelhessük. Bőrtípusok kialakítása szempontjából nagyon jónak és helyesnek tartanám, és fel szeretném hívni a járási és megyei tanács mezőgazdasági osztályának figyelmét arra, hogy a siker érdekében nagy jelentőségű intézkedés volna az is, ha a Borforgalmi Vállalat és a felvásárló földművesszövetkezetek többet fizetnének a fajtiszta somlói borért. Ez az anyagi elismerés is sarkalná a gazdákat, hogy a jövőben csak minőségi bort állítsanak elő. Vagy helyes volna pinceszövetkezet létesítése. Ahová a gazdák szüret idején leadnák a minőségi boraikat, ahol szakemberek felügyelete alatt, jó kezeléssel biztosítanák a legjobb minőséget. Hallom egyesek hangját, a felzúdulást, hogy a Somlón 50—60 borszőlő is van és kitűnő bort fajta ad, minek zaklatnak bennünket? Ez igaz, de csak részben, mert a somlói bor lassan kezdi elveszíteni igazi somlói jellegét. Ezt pedig semmi más nem biztosítja, mint a Budai zöld és Juhfarkú. Ez a két szőlőfajta az, amelyik a bazaltborsós talajon legjobban kitermeli az almasavat. Vagy a piros Tramin szőlő, amely szinte megkoronázza a Somló borának az ízét. Sok jó tulajdonsága mellett a vastag héja és kevés savtartalma mindegyik fölé emeli. Ha rossz az időjárás, megmenti a többi szőlő mellett a bor árát, ha pedig jó az időjárás, akkor olyan kiválóvá teszi a bort, hogy lehet versenytársa somlói bornak, kiállja az a versenyt, amert a Tramin biztosítja azt. De sok az Olasz rizling is a Somlón. A rizling jó bort ad, még rossz időjárás esetén is biztosítja a termést. Egyedüli hátránya, hogy a tiszta rizling 5—6 éves tárolás után elüresedik. No, de melyik pincésgazda, aki a tiszta rizlingjét ennyi ideig eltartja? Sokkal jobb a bor híre-neve, semhogy azt pár év alatt el ne fogyasztaná, vagy el ne adná! Így hát, véleményem szerint az Olasz-rizling is maradhat a somlói borok között. Összefoglalva: véleményem ez, hogy a Somlóra a következő fajok valók: Furmint, Budai-zöld, Juhfarkú, Tramin, Olasz-risling. Szólaljanak meg a szakemberek, de szólaljanak meg azok a boros gazdák is, akik nem találják meg kedvenc szőlőfajtájukat az itt felsoroltak között. Említsék meg azoknak a jó tulajdonságát, hátha sok jó tanács, vagy terv adódhat a Somló borának megtisztítására. Akik csak ezzel foglalkoznak, bizonyára jól tudják és ismerik a zamatosító ízeket, a jelleget adó szőlőfajtákat. Biztosan lesz, aki sajnálja a Leánykát, a Szürkebarátot, a Zöldszilvánit. Hisz jók, kiválóak ezek a borok. Igen, de nem a Somlóra. Adjuk meg a Somló talajának azt a fajtát, amit ő legjobban szeret és hálából a Somló megtenni nekünk zamatos, kedvcsináló és búfelejtő, igazi somlói borát. Sülé Sándor isk. igazgató, Kerta. Ismét fiatalodik az ajkai Armín-akna Az ajkai Armin-akna talán a Dunántúl legöregebb szénbányája, már az évszázad kezdetén termelő üzem volt. Hosszú ideig itt is rablógazdálkodás folyt. A tőkés ott szedette csak a szenet, ahol könnyebb volt „Összeturkálták” az egész bányát, hiányzott a tervszerűség. Már azóta is sokszor beszéltek arról, hogy lefogy ez bánya. Talán hat éve is van már, a amikor a minisztérium kiadta a jelszót: Be kell fejezni a termelést Ármin-aknán! Utaltak akkor a tűzveszélyre. Az öreg bánya pedig még ma is adja a szenet. Naponta 56 vagon a terve és adja, ha nem is olyan könnyű körülmények között, mint akkor, amikor csak a szállító útvonalak mentéről, a könnyen hozzáférhető helyekről szedték ki. új szénterület is van, amit halálos vétek lenne elhanyagolni. Azelőtt ugyanis csak két telepet, a 2-es és a 6-os telepet művelték és csak kevés helyen a 3-ast. A 2-es telep alatt még másik két telep húzódik. Ez a bánya szakértői szerint 450 ezer tonnára becsülhető, ami csaknem három évi termelést jelent. Igen ám, de, hogy lesz ez lefejtve? Ez okozta gondot. Abban ugyan mindenki a egyetértett, hogy ki kell termelni, de a hogyanra gond volt. Gond azért, mert korábban a leművelt területet víz alá eresztették. 280 ezer köbméter víz takarja az elhagyott szénréteget. A víztelenítés komoly, elővigyázatos munkát igényel. Erre tervet dolgoztak ki úgy, hogy teljes biztonságban dolgozhassanak. December elején kezdtek munkához. Egy kutató gurítót lyukasztottak fel és egy kutató vágatot hajtanak ki. Ezt 20—20 méterrel előre fúrják és a vágatról fúrják a kutató lyukakat is. A víztelenítés érdekében és azért, hogy meglepetés ne érje őket, olyan szivattyú kapacitást biztosítottak, ami percenként 16 köbméter, azaz 16 ezer liter vizet képes eltávolítani. Eddig már nyolc kutat fúrtak, ebből kettő sikeres volt és így már mintegy 35 ezer köbméter vizet le tudtak ereszteni. Ez egyben azt is jelenti, hogy még sok fúrólyukra lesz szükség, de megéri. Arra ugyan még a legbölcsebb „jósok” sem tudnak pontos választ adni, hogy mikorra várható a teljes víztelenítés. Márciusban megkezdik a széntermelést is, az eddig vizesnek nyilvánított területen. Ehhez még 3—1 kutatófúrásra van szükség és akkor elmondhatják valóban, hogy egy kicsit ismét sikerült „megfiatalítaniuk” az öreg Ármin-aknát. A víztelenítés, ami az ajkai Armin-aknán kezdődött meg, egyébként tervként szerepel a Középdunántúli Széntröszt más bányáiban is. A régi műveletek víztelenítésével pedig igen jelentős szénvagyont mentenek meg a népgazdaság számára. B. J. Vágják a jeget a Balatonon Balatonfüred utcáin sűrűn fordulnak a jéggel megrakott járművek. Lovaskocsik, vontatók, új teherautó szállítja a jeget a község hat jégvermébe. A Községgazdálkodási Vállalat dolgozói serényen vágják a jeget a befagyott Balatonon. A hatalmas jégtáblák méltóságteljesen úsznak a vizen, míg a dolgozók egy hatalmas csáklyával kihúzzák a partra. Itt aztán megfelelő darabokra vágják, hogy beszállíthassák a vermekbe. Az erős hideg pirosra csípi az arcokat, de a hangulat vidám. A tréfálkozás, nevetgélés közben hamar megtelik az autó s már mehet is. A vermek pedig megtelnek jéggel, melynek nyáron nagy hasznát veszik. Téli napok Nagyvázsonyban Martha nem is január végét mutatná a naptár, oljsn az időjárás. A ég tiszta, sehol nem látni felhűt, erőteljesen süt a nap. A földeket fékő II./.m beterítő hóréteg szemkápráztatóan csillog, a székül védett helyet olvad, csupán az árnyékban nyikorog panaszosan a léptek alatt. A nagyvázsonyi tanácsház ablakain még ott van az éj szedres jégvirág, de már szemmel láthatóan hervad. A kályhában vígan zsol a tűz, meleg árasztja el a szobát. Az ajtó szaporán nyílik, au vallani jönnek a dolgozó parasztok. Dabsi Béla elvtárs, a végrehajtottság titkára egy ideig velük foglalkozik csak, miután elfogynak a gatak, cárkor adódik egy kis ideje. A tanács munkájáról, a falu jóiról, problémáiról beszélgetünk vele. — A tanács tömegkapcsolata, amelyet az ellenforradalom anno színén itt is megtépázott, állandóan javul. Megmutatkozik ez abban, a helybeliek mindjobban részt kérnek: a község dolgainak intézéséél és irányításából. A tanácsülések már jóivá, népesebbek, aktívabbak, az ellenforradalom leverését követő hónapokban. Változás jön a te állandó bizottságainak murdúrjában is. Az állandó bizottságok ígynek a rájuk háruló feladatoknak megfelelni. Jelenleg talán a pénzügyiandó bizottság az, amely a leggyengébben végzi a munkáját — mi a végrehajtó bizottság titkára. A pénzügyi állandó bizottság munkájának fogyatékosságai mindek előtt megmutatkoznak a községfejlesztési hozzájárulás befizetésénél vannak ezzel maradva, pedig de nagy szüksége van a falunak azokra forintokra. Ott van például a vízhiány. A kutak többsége ebben a 3 b lakosú községben kiszáradt, s a meglévő kutak vize sem a legjobb gyasztásra. Azt mondják: az itteni kevés víznek az a hibája, hogy f iagasan meszes és jódhiányos. Vízvezetékkel kellene eljuttatni a fahzlop egyik közeli forrásvizét, akkor megoldódna nemcsak a nagyvázsony, de a leányfalusiak problémája is. Ez utóbbi helyen lakóknak tudnilk, most egyáltalán nincs ivóvizük. A vizet körülbelül egy kilométer távból hordják. Az illetékesek is ismerik ezt az említett nagyvázsonyi panaszt, s ígérték, hogy kiszállnak a helyszínre és felmérik a víznyerési lehetgeket. Csakhogy a vízhiány megoldásához kellene a helybeliek hozzá 1mlása is. Rendesen fizetni kellene a községfej leszési hozzájárulást. Ebben segíthetne a tanács pénzügyi állandó bizottsága. Rengeteg tennivaló van a faluban, aminek a megoldása kivétel nél hOt, mind a köz javát szolgálja. Beszélnek arról, hogy növelni kellene a malom teljesítőképességét. A jelenlegi malom nem felel már meg az igényeknek, túl van terhelve. Helyette kellene egy másik. A feltétele megvan egy új malom létesítésénél. Van egy malomnak készült, 1917 óta félbenhagyott épület, csak be kellene az épületet gépekkel rendezni. Ehhez megint pénz kellene. Van a falunak egy ladiúrháza, ahol filmeket is játszanak. Vetítés alkalmával a lakosság számához viszonylag kicsiny és nehezen fűthető helyiségben annyian szoronganak, hogy még egy fót sem lehetne lUlzottül leejteni. Kinőtték a kultúrházat, szélesíteni, bővíteni kellene az épülett. Szintén pénz kellene ehhez, akárcsak a tavasszal sáros utak rendbehozásához. Volna tehát mivel mozgósítani a falubelieket a községjeljési hozzájárulás pontos fizetésére, csak beszélni kellene ezekről az embery között. A tanácsnak a jacht fejlődésének elősegítéséért sok életrevaló I.er J VMz. A tavasszal többek között az AKÖV-vel közösen egy autóbusz vámtermet építenek, hogy az idegenforgalmi szempontból nevezetes helyen az utasoknak legyen hol várakozni. Nagyvázsonyban létesül az egykori kestély épületében megyénk egyik parasztfőiskolája is, amely a falusi fiettalok továbbképzését lesz hivatva szolgálni. A tervek megvalósulását azzal akarja a tanács biztosítani, hogy még szorosabbra vonja kapcsolatát a falu lakosságával és a helybeli óimegszervezetekkel. Hatékonyabbá teszik az együttműködést a helyi pártszervezettel, a KISZ-szel, a népfront-bizottsággal és a Vöröskereszttel. A tömegszervezetek a pártszervezet kezdeményező és irányító munkája folytán egyre jobb tevékenységet folytatnak Nagyvázsonyban. A KISZ igyekszik a falubeli fiatalok nevelési és szórakozási igényeit kielégíteni. ■ Táncmulatságokat és különböző rendezvényeket szervez. A múlt héten hoztál létre a faluban az asszonyok és lányok sorára egy varrótanfolyamot. Veszprémből járta minden pénteken egy varrónő, hogy 10 hét alatt megtanítsa a jelentkezett 26 leányt és asszonyt a szabás-varrás tudományára. A varrótanfolyam mellen működik a községben, s egy Vöröskeresztes tanfolyam is. Most tanulják itt az ide eljárók az első- i segélynyújtást, illetve egy színdarabot. A Vöröskeresztes szervezet egyébként most szervezi a faluban a véradó szolgálatot is. A téli napok tehát nem telnek el tétlenül Nagyvázsonyban. Terveznek a tanácsnál, igyekeznek javítani a munkát, művelődnek a falubeliek. Szebbé akarják tenni községüket és a holnapot. Kanizsa István Tavaszra készülnek a vigándpetendi termelőszövetkezeti tagok A vigándpetendi Vörös Csillag Tsz tagjai kihasználják a kedvező időjárást. Már most megkezdték a tavaszi előkészületeket. A fogatosok trágyát hordanak. Mintegy 400 mázsa istállótrágyát raknak szarvasba. Megkezdték a legelő tisztítását is, hogy mire lehajtásra kerül a sor, készen várja a legelő az állatokat. Az idén különösen sokat törődnek és foglalkoznak az állattenyésztéssel. A legelőn kúvül a szántóterület százalékát bepillangósították, így 29 a megnövekedett állatállománynak hiánytalanul biztosítani tudják a takarmányt. Rövidesen megkezdik a vetőmagok tisztítását, szelektorozását. Időben szeretnék földbe tenni a tavasziak vetőmagját. Talajtérképet készít a Zirci Gépállomás laboratóriuma A Zirci Gépállomás laboratóriumában jelenleg a bakonygyíróti tsz talajtérképén dolgoznak. ■: A talajvizsgálatokat elvégezték, melyek alapján összeállítják térképei. Ezt a munkát a jövő a héten fejezik be. Az idén újabb három termelőszövetkezetnek készítenek talajtérképet. A tél folyamán elvégezték egyes földtáblák tápanyag tartalmának vizsgálatát. Ez nagy segítséget jelent a tsz-eknek a műtrágyaféleségek megválasztásánál és felhasználásánál.