Középdunántúli Napló, 1958. február (Veszprém, 2. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-01 / 27. szám

1958. Idbra&r 1. KÖZÉPDUNÁNTÚLI NAPLÓ SOMLÓ, A TÖRTÉNELMI BORVIDÉK Somló hegyet, hazánknak őt az egyik legszebb ékességét, mindig nagy szeretettel emlegették a szakér­tők és a költők. Azt írtam egyszer róla, hogy csak valahol a japán szi­getek vidékén van hozzá hasonló vulkanikus hegy. Hogy oly lelkes sze­retettel emlegették a Soroló-hegyet, abban nagy része van a Somló he­gyen termő szőlőnek. Vörösmarty Mihályt, a nagy költőt, 1845 szeptem­ber 17-én Veszprém megye tiszti­főorvosa vendégül látta a sorolói szőlőjében. Talán ennek hatása alatt írta: „Büszke Somló, térföldi remete, Re&d száll a mezők lehelete. Körül foly a Nap, mint hű szerető Osztatlan hévvel téged ölelő. A távol Marcal szellőt küld feléd, Hogy illat és fény olvadjon beléd.1. De nemcsak költők, hanem politi­kusok, nemzetgazdászok lelkes rajon­gói voltak a sorolói bornak. Köztük kell megemlíteni Széchenyi Istvánt, aki a „Hitel”-ben a típus borok be­vezetését sürgette. Vártha Vince, ve­gyészprofesszor, a somlói bort a leg­jellegzetesebb, legnehezebben hami­sítható bornak tartotta. Pedig meg­próbálkoztak vele már 200 évvel ez­előtt is. Erre utal az 1752-es nagy­­szőllősi hegyközség törvénye. „A Somlai Szölgy Hegynek Termete nem­­tsak az egész Országban, hanem Szomszéd Tartományokban is híres a lévén, illendő és szükséges, hogy ezen Hegy Termésének börse fönn­­tartassék. Ha ki annak okáért borát Vízzel keverné, s úgy adná el, ellene ezen tselekedete bé bizonyíltaván 12 for­intokra, vagy huszonöt páltza öle­tekre büntettessék és ezenkívül Vevő ember is kára erőm meg elégét­a sem köteleztessen: ugyanannyi bün­tetésre érdemes az is, ak­i más Hegye­ken termett, vagy vett Borát titkosan , Somlai Pintzéjéhez vitetvén azt Somlai Bor gyanánt eladná és utóbb ez ellene kivilágosodnék, melynek na­gyobb akadályoztatására nézvést min­den más hegyeken termett boroknak a Somlai pmtzéhez akár mely szín alatt leendő vitetések azoknak Con­­fiscációja (elkobzása) alatt tiltatik és aki ilyetén Szőlő Birtokost föladja, jutalmául a Confiscáló Borok Árának 1/3 részére kifizettessék”. Vigyáztak a bor jó hírére a hegy lakói, nőtt is a somlói bor jó híre, pedig a szőlőművelés igazán csak a XXIX. század elején lendült fe. Idők folyamán közel 40 fajta szőlő hono­sodott meg, ez pedig a bor kereske­delmi értékét gátolja, versenyképes­ségét veszélyezteti. „A híres somlai szőlők megromlott. Közel 800 kat. állaga hold szőlőterületből, ma csak­ 187 kat. hold a jó szőlő. A többi elhanyagolt, ros­­­szul művelt és hiányos. A termésát­lag alacsony. A minőség sem meg­felelő. Sok a vegyes telepítés. Több szőlősgazdánál 30—40, de akad olyan is, akinél 70 fajta szőlő is megtalál­ható” — olvastam a Középdunántúli Naplóban nemrégen. Régóta foglalkozom a Somló és környékének történetével, a somlói szőlőműveléssel és ez a pár mondat szíven ütött. Hogyan lehet ezen se­gíteni? Nincsenek nekünk szakembe­reink? — akik megfelelő segítséget nyújtsanak? Vannak! De eddig a Somlóra nem gondoltak! Néhány évvel ezelőtt fentjártam a Somlón, akkor hallottam ezt a kis versikét, amit a népköltészet terem­tett. „Sárfehér, vagy Juhfarkú. S abban bizony nincsen alku, Hogy a Furmint ős zamatját, Ezen fajok somlósítják.’« Most felteszem a kérdést, melyek e jó somlói borszőlő fajták. 1938-ban egyik tervezet szerint a somlói bor­szőlők a következők: Furmin, Budai­­eöld, Juhfarkú, Rajnai rizling. Sietek azzal a kijelentéssel, hogy t­e­rjedjenek meg a szőlősgazdák, ez nem jelenti azt, hogy elő kell venni a csákányt, a kapát és ki kell vágni a pár évvel ezelőtt telepített, kitűnő és jó trágyázás mellett elég bő termő Tramin szőlőt, vagy pedig az utolsó 40 évben annyira elterjedt Olasz-riz­­linget. Vagy azt gondolják, hogy most egyszerre búcsút kell venni egyik­másik kedves szőlőfajtától, az Ezer­jótól, a Leánykától, Szürkebaráttól, Hárslevelűtől, vagy a Bajor szőlőtől! Nem! A fenti előírások csakis az új te­lepítésekre vonatkoztak. De kell len­ni egy végcélnak, és azt hiszem, hogy van is ilyen, hogy a Somlón csak az előírt fajokat termelhessük. Bőrtípusok kialakítása szempontjából nagyon jónak és helyesnek tartanám, és fel szeretném hívni a járási és megyei tanács mezőgazdasági osztá­lyának figyelmét arra, hogy a siker érdekében nagy jelentőségű intézkedés volna az is, ha a Borforgalmi Vál­lalat és a felvásárló földművesszövet­­kezetek többet fizetnének a fajtiszta somlói borért. Ez az anyagi elisme­rés is sarkalná a gazdákat, hogy a jövőben csak minőségi bort állítsa­­nak elő. Vagy helyes volna pince­szövetkezet létesítése. Ahová a gaz­dák szüret idején leadnák a minőségi boraikat, ahol szakemberek felügye­lete alatt, jó kezeléssel biztosítanák a legjobb minőséget. Hallom egyesek hangját, a felzúdu­lást, hogy a Somlón 50—60 borszőlő is van és kitűnő bort fajta ad, minek zaklatnak bennünket? Ez igaz, de csak részben, mert a somlói bor lassan kezdi elveszíteni igazi somlói jellegét. Ezt pedig semmi más nem biztosítja, mint a Budai­ zöld és Juhfarkú. Ez a két szőlőfajta az, amelyik a bazaltborsós talajon leg­jobban kitermeli az almasavat. Vagy a piros Tramin szőlő, amely szinte megkoronázza a Somló borának az ízét. Sok jó tulajdonsága mellett a vastag héja és kevés savtartalma mindegyik fölé emeli. Ha rossz az időjárás, megmenti a többi szőlő mellett a bor árát, ha pedig jó az idő­járás, akkor olyan kiválóvá teszi a bort, hogy lehet versenytársa somlói bornak, kiállja az a versenyt, a­mert a Tramin biztosítja azt. De sok az Olasz rizling is a Somlón. A rizling jó bort ad, még rossz időjárás esetén is biztosítja a termést. Egyedüli hát­ránya, hogy a tiszta rizling 5—6 éves tárolás után elüresedik. No, de me­lyik pincésgazda, aki a tiszta rizling­­jét ennyi ideig eltartja? Sokkal jobb a bor híre-neve, semhogy azt­ pár év alatt el ne fogyasztaná, vagy el ne adná! Így hát, véleményem szerint az Olasz-rizling is maradhat a som­lói borok között. Összefoglalva: véleményem ez, hogy a Somlóra a következő fajok valók: Furmint, Budai-zöld, Juh­farkú, Tramin, Olasz-risling. Szólaljanak meg a szakemberek, de szólaljanak meg azok a boros gazdák is, akik nem találják meg kedvenc szőlőfajtájukat az itt felso­roltak között. Említsék meg azoknak a jó tulajdonságát, hátha sok jó ta­nács, vagy terv adódhat a Somló bo­rának megtisztítására. Akik csak ez­zel foglalkoznak, bizonyára jól tud­ják és ismerik a zamatosító ízeket, a jelleget adó szőlőfajtákat. Biztosan lesz, aki sajnálja a Leánykát, a Szür­kebarátot, a Zöldszilvánit. Hisz jók, kiválóak ezek a borok. Igen, de nem a Somlóra. Adjuk meg a Somló tala­jának azt a fajtát, amit ő legjobban szeret és hálából a Somló megtenni nekünk zamatos, kedvcsináló és bú­felejtő, igazi somlói borát. Sülé Sándor isk. igazgató, Kerta. Ismét fiatalodik az ajkai Armín-akna Az ajkai Armin-akna talán a Dunántúl legöregebb szénbányá­ja, már az évszázad kezdetén ter­melő üzem volt. Hosszú ideig itt is rablógazdálkodás folyt. A tőkés ott szedette csak a szenet, ahol könnyebb volt „Összeturkálták” az egész bányát, hiányzott a tervsze­rűség. Már azóta is sokszor be­széltek arról, hogy lefogy ez bánya. Talán hat éve is van már, a amikor a minisztérium kiadta a jelszót: Be kell fejezni a terme­lést Ármin-aknán! Utaltak akkor a tűzveszélyre. Az öreg bánya pe­dig még ma is adja a szenet. Na­ponta 56 vagon a terve és adja, ha nem is olyan könnyű körülmé­nyek között, mint akkor, amikor csak a szállító útvonalak menté­ről, a könnyen hozzáférhető he­lyekről szedték ki. új szénterület is van, amit ha­lálos vétek lenne elhanyagolni. Azelőtt ugyanis csak két telepet, a 2-es és a 6-os telepet művelték és csak kevés helyen a 3-ast. A 2-es telep alatt még másik két telep húzódik. Ez a bánya szakér­tői szerint 450 ezer tonnára be­csülhető, ami csaknem három évi termelést jelent. Igen ám, de, hogy lesz ez lefejtve? Ez okozta gondot. Abban ugyan mindenki a egyetértett, hogy ki kell termelni, de a hogyanra gond volt. Gond azért, mert korábban a leművelt területet víz alá eresztették. 280 ezer köbméter víz takarja az elhagyott szénréteget. A vízte­lenítés komoly, elővigyázatos munkát igényel. Erre tervet dol­goztak ki úgy, hogy teljes bizton­ságban dolgozhassanak. December elején kezdtek munkához. Egy kutató gurítót lyukasztottak fel és egy kutató vágatot hajtanak ki. Ezt 20—20 méterrel előre fúrják és a vágatról fúrják a kutató lyu­kakat is. A víztelenítés érdekében és azért, hogy meglepetés ne érje őket, olyan szivattyú kapacitást biztosítottak, ami percenként 16 köbméter, azaz 16 ezer liter vizet képes eltávolítani. Eddig már nyolc kutat fúrtak, ebből kettő sikeres volt és így már mintegy 35 ezer köbméter vi­zet le tudtak ereszteni. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy még sok fúrólyukra lesz szükség, de meg­éri. Arra ugyan még a legböl­­csebb „jósok” sem tudnak pontos választ adni, hogy mikorra vár­ható a teljes víztelenítés. Márciusban megkezdik a szén­termelést is, az eddig vizesnek nyilvánított területen. Ehhez még 3—1 kutatófúrásra van szükség és akkor elmondhatják valóban, hogy egy kicsit ismét sikerült „megfiatalítaniuk” az öreg Ár­­min-aknát. A víztelenítés, ami az ajkai Armin-aknán kezdődött meg, egyébként tervként szerepel a Középdunántúli Széntröszt más bányáiban is. A régi műveletek víztelenítésével pedig igen jelen­tős szén­vagyont mentenek meg a népgazdaság számára. B. J. Vágják a jeget a Balatonon Balatonfüred utcáin sűrűn fordulnak a jég­gel megrakott jármű­vek. Lovaskocsik, von­tatók, új teherautó szállítja a jeget a köz­ség hat jégvermébe. A Községgazdálkodási Vállalat dolgozói seré­nyen vágják a jeget a befagyott Balatonon. A hatalmas jégtáblák méltóságteljesen úsz­nak a vizen, míg a dol­gozók egy hatalmas csáklyával kihúzzák a partra. Itt aztán meg­felelő darabokra vág­ják, hogy beszállíthas­sák a vermekbe. Az erős hideg pirosra csípi az arcokat, de a hangu­lat vidám. A tréfálko­zás, nevetgélés közben hamar megtelik az autó s már mehet is. A vermek pedig megtel­nek jéggel, melynek nyáron nagy hasznát veszik. Téli napok Nagyvázsonyban Martha nem is január végét mutatná a naptár, oljsn az időjárás. A ég tiszta, sehol nem látni felhűt, erőteljesen süt a nap. A földeket f­ékő II./.m beterítő hóréteg szemkápráztatóan csillog, a székül védett helyet olvad, csupán az árnyékban nyikorog panaszosan a léptek alatt. A nagyvázsonyi tanácsház ablakain még ott van az éj szedres jégvirág, de már szemmel láthatóan hervad. A kályhában vígan zsol a tűz, meleg árasztja el a szobát. Az ajtó szaporán nyílik, au vallani jönnek a dolgozó parasztok. Dabsi Béla elvtárs, a végrehaj­tottság titkára egy ideig velük foglalkozik csak, miután elfogynak a gatak, cárkor adódik egy kis ideje. A tanács munkájáról, a falu jóiról, problémáiról beszélgetünk vele. — A tanács tömegkapcsolata, amelyet az ellenforradalom anno­ szí­nén itt is megtépázott, állandóan javul. Megmutatkozik ez abban, a helybeliek mindjobban részt kérnek: a község dolgainak intézés­éél és irányításából. A tanácsülések már jóivá, népesebbek, aktívabbak, az ellenforradalom leverését követő hónapokban. Változás jön a te állandó bizottságainak murdúrjában is. Az állandó bizottságok így­­nek a rájuk háruló feladatoknak megfelelni. Jelenleg talán a pénzügy­iandó bizottság az, amely a leggyengébben végzi a munkáját — m­i a végrehajtó bizottság titkára. A pénzügyi állandó bizottság munkájának fogyatékosságai mind­e­k előtt megmutatkoznak a községfejlesztési hozzájárulás befizetésénél­­ vannak ezzel maradva, pedig de nagy szüksége van a falunak azokra forintokra. Ott van például a vízhiány. A kutak többsége ebben a 3 b lakosú községben kiszáradt, s a meglévő kutak vize sem a legjobb gyasztásra. Azt mondják: az itteni kevés víznek az a hibája, hogy f­ i­a­gasan meszes és jódhiányos. Vízvezetékkel kellene eljuttatni a fahzlop egyik közeli forrás­vizét, akkor megoldódna nemcsak a nagyvázsony, de a leányfalusiak problémája is. Ez utóbbi helyen lakóknak tudnilk, most egyáltalán nincs ivóvizük. A vizet körülbelül egy kilométer táv­ból hordják. Az illetékesek is ismerik ezt az említett nagyvázsonyi panaszt, s ígérték, hogy kiszállnak a helyszínre és felmérik a víznyerési lehet­­­geket. Csakhogy a vízhiány megoldásához kellene a helybeliek hozzá 1­mlása is. Rendesen fizetni kellene a községf­ej leszési hozzájárulást. Eb­ben segíthetne a tanács pénzügyi állandó bizottsága. Rengeteg tennivaló van a faluban, aminek a megoldása kivétel nél­­­ hOt, mind a köz javát szolgálja. Beszélnek arról, hogy növelni kellene a malom teljesítőképességét. A jelenlegi malom nem felel már meg az igé­nyeknek, túl van terhelve. Helyette kellene egy másik. A feltétele meg­van egy új malom létesítésénél­. Van egy malomnak készült, 1917 óta félbenhagyott épület, csak­ be kellene az épületet gépekkel rendezni. Ehhez megint pénz kellene. Van a falunak egy ladiúrháza, ahol filmeket is játszanak. Vetítés al­kalmával a lakosság számához viszonylag kicsiny és nehezen fűthető he­lyiségben annyian szoronganak, hogy még egy fót sem lehetne lUlzottül leejteni. Kinőtték a kultúrházat, szélesíteni, bővíteni kellene az épü­lett. Szintén pénz kellene ehhez, akárcsak a tavasszal sáros utak rendbehozá­sához. Volna tehát mivel mozgósítani a falubelieket a községjel­jési hozzájárulás pontos fizetésére, csak beszélni kellene ezekről az embery között. A tanácsnak a jacht fejlődésének elősegítéséért sok életrevaló I.er­ J VMz. A tavasszal többek között az AKÖV-vel közösen egy autóbusz vám­­­termet építenek, hogy az idegenforgalmi szempontból nevezetes helyen az utasoknak legyen hol várakozni. Nagyvázsonyban létesül az egykori kes­tély épületében megyén­k egyik­­ parasztfőisk­olája is, amely a falusi fietta­­lok­ továbbképzését lesz hivatva szolgálni. A tervek megvalósulását azzal akarja a tanács biztosítani, hogy még szorosabbra vonja kapcsolatát a falu lakosságával és a helybeli­­ ói­­­­megszervezetekkel. Hatékonyabbá teszik az együttműködést a helyi párt­­szervezettel, a KISZ-szel, a népfront-bizottsággal és a Vöröskereszttel. A tömegszervezetek a pártszervezet kezdeményező és irányító munkája­­ folytán egyre jobb tevékenységet folytatnak Nagyvázsonyban. A KISZ igyekszik a falubeli fiatalok nevelési és szórakozási igényeit kielégíteni. ■ Táncmulatságokat és különböző rendezvényeket szervez. A múlt héten hoztál­ létre a faluban az asszonyok­ és lány­ok­ sorára egy varrótanfolyamot. Veszprémb­ől jár­ta minden pénteken egy varrónő, hogy 10 hét alatt megtanítsa a jelentkezett 26 leányt és asszonyt a sza­bás-varrás tudományára. A varrótanfolyam mellen működik a községben, s egy Vöröskeresztes tanfolyam is. Most tanulják itt az ide eljárók az első-­­ i segélynyújtást, illetve egy színdarabot. A Vöröskeresztes szervezet egyéb­ként most szervezi a faluban a véradó szolgálatot is. A téli napok tehát nem telnek el tétlenül Nagyvázsonyban. Terveznek a tanácsnál, igyekeznek javítani a munkát, művelődnek a falubeliek. Szebbé akarják tenni községük­et és a holnapot. Kanizsa István Tavaszra készülnek a vigándpetendi termelőszövetkezeti tagok A vigándpetendi Vörös Csillag Tsz tagjai kihasználják a kedvező idő­járást. Már most megkezdték a ta­vaszi elők­észületeket. A fogatosok trá­gyát hordanak. Mintegy 400 mázsa istállótrágyát raknak szarvasba. Meg­­kezdték a legelő tisztítását is, hogy mire lehajtásra kerül a sor, készen várja a legelő az állatokat. Az idén különösen sok­at törődnek és foglalkozna­k az állattenyésztéssel. A legelőn kúvül a szántóterület százalékát bepillangósították, így 29 a megnövekedett állatállománynak hiánytalanul biztosítani tudják a ta­karmányt. Rövidesen megkezdik a vetőmagok tisztítását, szelektorozását. Időben szeretnék földbe tenni a tavasziak ve­tőmagját. Talajtérképet készít a Zirci Gépállomás laboratóriuma A Zirci Gépállomás laborató­­r­­iumában jelenleg a bakonygyí­­róti tsz talajtérképén dolgoznak. ■: A talajvizsgálatokat elvégezték,­­ melyek alapján összeállítják térképei. Ezt a munkát a jövő a héten fejezik be. Az idén újabb három termelőszövetkezetnek ké­szítenek talajtérképet. A tél folyamán elvégezték egyes földtáblák tápanyag tartalmának vizsgálatát. Ez nagy segítséget je­lent a tsz-eknek a műtrágyaféle­ségek megválasztásánál és fel­­használásánál.

Next