Középdunántúli Napló, 1958. március (Veszprém, 14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-01 / 51. szám

KOZIPDIJMNTttll NAPLÓ AZ MSZMP VESZPRÉM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam - 51. szám. ARA 50 FILLÉR Szombat, 1958. március . Osztják a nyereségrészesedést a Pápai Textilgyárban Igen nagy öröm érte tegnap délután a Pápai Textilgyár dol­gozóit. Megkezdték a múlt évi becsületes munka külön jutalmá­nak, a nyereségrészesedésnek a kiosztását. Gyenese elvtársat, az igazgatót hívtuk fel telefonon, aki elmond­ta, hogy összesen kétmillió 700 ezer forintot osztanak szét ezen a címen a dolgozóknak. Ez azt jelenti, hogy átlagosan 18 na­pi keresethez jutnak ezen a címen a textilgyáriak. A nyereségrészesedés elosztásá­ról, illetve annak módjáról az üzemi tanács hozott határozatot. Egy nap hiányzásért két nap­pal csökkentették a nyereségré­szesedés mértékét. Aki két na­pot hiányzott, az 5 napra eső fi­zetésével kap kevesebbet Három napért már teljes kizárás­ jár, de ilyen nem akadt összesen 165 napot vontak le fegyelmezetlenség címén. Voltak viszont növelő ténye­zők. Az üzemi tanács határozata alapján, aki 2—4 éve a gyárnál dolgozik, az egy, aki 5—9 éve, kettő, aki 10—14 éve­s, aki ennél több, négy, illetve 20 éves mun­kaidőért 5 napra eső keresettel kap többet. 350 lóerős motoros hajó készült el a Balatonfüredi Hajógyárban A Balatonfüredi Hajógyár — a szokásos gép­próbák, és műszai- vizsgálatok után — korszerű folya­mi vontatóhajót adott át a Folyami Kavicskotró Vállalatnak. A 350 lóerős motorost Ganz— Jendrasich rendszerű meghajtóművel, korszerű, biztonságos műszari be­rendezésekkel látták el építői. Bizto­sították a nyolc főnyi hajózó sze­mélyzet teljes kényelmét: célszerű és igényes hálófülkék felszerelése, a ke­rékállásban, és a szalonokban pedig rádiót hallgathatnak a hajó beosz­tottjai. A közeli napokban — amint a Sió-csatorna vízbősége megengedi — Budapestre érkezik a motoros. A Fo­lyami Kavicskotró Vállalat kezelésé­ben Budapest—Baja útvonalon tel­jesít majd szolgálatot. Nagy közlekedési akadályokat okozott a vihar Inota környékén Az elhárítási munkálatok azonnal megkezdődtek Péntekre virradó éjjel a Du­nántúlon több órás heves szélvi­har tombolt. Az orkán az Inota és Várpalota közötti vasútvona­lon teljesen meggátolta a vasúti közlekedést. Ezen a szakaszon mintegy száz távíróoszlopot dön­tött le a szél, a vezetékek pedig többk­ilométeres szakaszon meg­rongálódtak. Az inotai vasútállo­más tetőszerkezetét a vasúti sí­nek közé sodorta a vihar. Vár­palotán a kidöntött távíró oszlo­poktól két tolató mozdony meg­sérült. A helyreállítási munkálatokban a pályafenntartó munkásoknak és a posta vonalépítőinek hon­védségi alakulatok segédkeznek. A munkálatok gyors ütemben haladnak, hogy mielőbb lehetővé tegyék az inotai November 7 Erő­mű zavartalan szénellátását. A Budapest—Szombathely kö­zötti vasúti forgalmat pénteken nagy kerülővel, Lepsényen ke­resztül bonyolították le. Több helyen autóbuszokat állítottak forgalomba az utasok továbbszál­lítására. Tavaszi készülődések a Kü­nyösi Állami Gazdaságban A Küngösi Állami Gazdaságban serény munka folyik. Készülnek a tavasz fogadására. A vetőmagokat már kitisztították. A gépek ugyancsak jó állapotban várják a munkák megkezdését. Lesz munka bőven a gazdaságban, 453 hold tavaszi árpa, 223 hold zab, 350 hold kukorica, 52 hold repce, 194 hold borsó (melyből 104 hold fajborsó) vár vetésre. . A munkák zömét a gazdaság vezetősége gépesíti. Nemrég kaptak három darab szuper zetort, mely 40 lóerős. Rövidesen még két darab ilyen típusú zetorral gyarapszik a g­azdaság gépparkja. A tél utolsó erőfeszítése Hévízen Világ proletárjai, egyesüljetek! Mai számunkból: Jó vasasok lesznek a veszprémi Fémfeldolgozó tanulói Felsőbb szinten a törvényességről Kispajtás A jövő heti rádióműsor JoÖsszeül a megyei tanács Kétnapos tanácsülés — Fontos napirendek — Jelentős határozatok várhatók A megyei tanács végrehajtó bizottsága 1958. március negyedi­kére (keddre) és március ötödiké­re (szerdára), mindkét napra dél­előtt 9 óra 30 perces kezdettel Veszprémbe, a megyei tanács nagytermébe összehívta a megyei tanácsot. A megyei tanácsülés napirendje március 4-én: 1. A népi ellenőrzéssel kapcso­latos feladatok ismertetése és a Veszprém megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság megválasztása. Elő­adó: Bakos István v. b. elnök. 2. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek helyzete, politikai, szervezeti és gazdasági vonatko­zásban, további megerősítésük, fejlesztésük feladatai. Előadó: Fodor Imre v. b. tag, mezőgazda­­sági osztályvezető. Napirend március 5-én: 1. Beszámoló Veszprém megye köznevelési és népművelési hely­zetéről. Előadó: Hernádi Konrád, művelődésügyi osztályvezető. 2. Megyei tanácsrendelet alko­tása a Veszprém megyei Balaton­fért nádgazdálkodásának egyes kérdéseiről Előadó: Hardy Zol­tán v. b. titkár. 3. Bejelentések, vegyes ügyek, tanácstagok interpellációi. Leleplezték a munkás­öltözők fosztogatóját Társadalmi bírósági tárgyalás a November 7. Erőműben Alacsony, vézna fiatalember áll a November 7. Erőmű társadalmi bírósága előt­t. A 18. évét egy-két nap múlva fogja csak betölteni, de bűnlajstroma „felér” egy élte­­sebb, hivatásos bűnözőével. Itt dolgozik az erőmű szénterén, s most várja, mi lesz a további sor­sa. Féloldalt állítják, hogy a bí­róság tagjai és az üzem dolgozói is egyformán lássák zavart tekin­tetét. Sunyi szemeivel nem mer az emberekre nézni, valósággal kerüli munkatársai arcát. A zsú­folásig megtelt kultúrterem hall­gatósága — az erőmű dolgozói — vádolóan, megvetően nézi a fia­tal tolvajt. Minden okuk meg van rá, hisz őket, a saját munkatár­sait, fosztogatta az erkölcsileg zül­lött­­bűnöző. Mit sem törődött az­zal, hogy a sokcsaládos apák gyermekei szájából húzza ki a kenyeret, s rövidíti meg őket egy­­egy ruhadarabbal. Hivatásszerűen törte fel a munkásfürdők öltözői­nek ajtaját és vette magához az ott talált pénzösszeget. Korábban már 3 hónapra elítélték A társadalmi bíróság elnöke, Kollman Ferenc elvtárs ismerteti ifj. Halasi Jánosnak, a fiatal be­törőnek az adatait. Ifjú Halasi az ellenforradalom alatt, s azt megelőzően is itt dol­gozott az üzemben. A múlt év áprilisában a várpalotai Beszálló­aknához ment át dolgozni. A bá­nyánál fürdési beosztást kapott, ahol szinte korlátlan lehetősége volt a lopásra. Élt is ezzel a lehe­tőséggel, mert 110 esetben „tün­tetett el” különböző pénzösszege­ket és értéktárgyakat. A bányá­nál felfigyeltek a tolvajra, s bi­zonyára örültek is, hogy „meg­szabadultak” tőle, ezért június­ban „hozzájárulással” visszaen­gedték az inotai erőműhöz. A sorozatos lopásból bírósági tárgyalás lett. Ifj. Halasi Jánost 17 bizonyítható lopás miatt há­rom hónapi börtönbüntetésre ítél­ték. A büntetés végrehajtását azonban fiatal korára való tekin­tettel három évi próbaidőre fel­függesztették. Úgy látszik, nem okult a humánus büntetésből, mert tovább folytatta az erőmű­ben a munkások öltöző szekré­nyeinek fosztogatását Sőt, az el­lenforradalom alatti és utáni lo­­pásai is csak most derültek ki. Éspedig a rendőri nyomozás ál­tal, mert gyanússá vált, hogy mi­ből telik Halasinak az italozásra, a többszáz forintnyi kártya vesz­teségekre. A rendőri nyomozás során 300 — 150 — 90 — 70 — 50 és 20 forint pénzösszeg, egy kar­óra és egy cigarettatárca ellopá­sát ismerte be. De ki tudná fel­sorolni azokat az összegeket, ame­lyeket Halasi „elemeit”, és ame­lyekre most „nem tud visszaem­lékezni”. Kártyára kellett a pénz A bíróság elnöke megkérdezi: — Milyen összegeket, mikor, kitől lopott el? Válasza halk, szinte suttogó, mintha­ önmagának mondaná. — 50 forintot a „forradalom” alatt, — arra nem emlékszik, hogy kitől. — Aztán? — Aztán 200-at — úgy kell be­lőle minden szót kihúzni. Itt nem vágja ki a rezet, mint a 21-ezésnél. Rá is kiabálnak a hallgatóság közül. — Most nem mersz hangosan beszélni? A lopáshoz volt bátor­ságod? De hasztalan minden erőfeszí­tés, figyelmeztetés. Halasi hangja csak nem lesz hangosabb. — Mennyi a fizetése? — kér­dezi a bíróság elnöke. — 850—900 forint. — Kapott otthon zsebpénzt? — Igen, 20, 30, 50 forintot — Akkor mire kellett a pénz? Ez nagyon kellemetlen neki, szinte úgy nyögi ki, hogy a kár­tyára. Igen, a kártyára, mert ami­kor veszített, pénzt kellett szerez­nie. Ilyenkor aztán a munkások „itták meg a levét”. — És otthon nem tudtak róla, hogy honnan van a pénze, kar­órája, hogy miből telik a kártyá­ra? — kérdezik. — Csak a nővérem tudott az óráról — válaszolja. — Mikor el­adtam, azt mondtam: egy disszi­­dálótól vettem. Most itt fekszik a bűnjelként lefoglalt karóra a társadalmi bí­róság asztalán. Néhány károsult munkás megnézi, de nem ismerik fel benne a sajátjukat. Megverte az édesanyját Még súlyosabb dolgok is kide­rülnek. Ez a semmirevaló meg­verte az édesanyját, azt, aki nyolc gyereket hozott a világra. Először tagadja, de miben ráolvassák, az­tán beismeri, hogy „meglökte” az anyját. De hallgat, amikor a sze­mébe vágják, hogy kékre-zöldre verte az édesanyját. A tolvaj sógorát, M. Szabó Já­nost, aki a várpalotai bányában dolgozik, szintén meghívták a tárgyalásra. Elmondja, hogy tőle is többször lopott a „sógorkája” 100—100 forintot, de egy-két po­fon után visszaadta. — Züllött életet él a gyerek — mondja. — Éjszakázik, kártyázik, iszik. Tudtak a családban róla — legalábbis sejtették, hogy tisz­tességtelen úton van pénze. De elnézték neki. A családtól elköl­töztem, mert nem bírtam már nézni, ami ott történik. Az apó­som gyakran megverte feleségét, mert előhozta a nőügyeket. Azután egy idősebb munkásasz­­szony — Imre Sándorné — kér szót Felháborodott hangon be­szél a tolvajról. . — Idős szülőket, családapákat lopott meg. Nem gondolt ezek gyermekeire? — kérdi vádlóan a bűnöstől. — Felelősek ezért a szülők is, hogy hagyták elzülleni a gyereket. Nem sült ki a szeme az édesanyjára mert kezet emel­ni? — vágja a szekrényfeszegető­­höz. A Halasi ügy nyomozója, Győri rendőrtörzsőrmester elvtárs is hozzászól. / A családban elnézték a lopást — Több magánháznál lévő kár­tyabarlangot felszámoltunk már — mondja, !— Ide járt és jár­tfa­­lusi is. Ha vesztett, másnap még­­inkább lop­ott. Züllik az egész család. Iszik, verekedik az apa, a 12 éves öccse botrányosan vi­selkedik, az ötéves kishúga tojást lop a szomszédból. Nyilván a bátyjuktól tanulják. Mikor az anyját megverte, kötelet fogott, hogy felköti magát Tudta, hogy sajnálkozva utána futnak. — Beszéltem gyakran az ifj. Halasival. Nem használt neki a szép szó. Az apját is figyelmeztet­tem, akinek nem tetszett a jóta­nács. Elképzelhetetlen, hogy ne tudjon az apa arról, hogy a fia 300 forint lop­ott pénzzel 500 forintot nyert. Most nyolc rendbeli lopást (Folytatás a 2. oldalon)

Next