Középdunántúli Napló, 1958. március (Veszprém, 14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-01 / 51. szám

á OZii-U­HSA áltU .NAFLG Jó vasasok lesznek a veszprémi Fémfeldolgozó tanulói — Ezekből a mai fiatalokból sohse lesz igazi szakmunkás! — hallani nem egyszer idősebb dol­gozóktól, ha az ifjúságról esik szó. Súlyos ítélet. Izgatott a gondolat: vajon meg­­áll-e akkor is, ha közelről, konkrétan megvizsgál­juk egy helyen, mondjuk egy üzemben a fiatalok problémáját? A veszprémi Fémfeldolgozóra esett a választás. — Nos mindjárt elöljáróban jelenthe­tem, hogy a fenti megállapítás nem bizonyult igaznak. Bár találkozott eltérő vélemény is, — a megkérdezettek túlnyomó többsége az ifik mellett foglalt állást. Pallai Géza elvtárssal, a 306. sz. Ipari Tanuló­intézet igazgatójával és az intézet párttitkárával látogattuk meg a gyárat. Először a tanműhelyeket kerestük fel. „Egység vigyázz!" — hangzik a vezényszó, amint a tágas, világos terembe lépünk, s nyomban rá a fiúk köszönése: „Erőt, egészséget!’’ Az ok­tató jelentést tesz az igazgatónak, aztán folytat­ják munkájukat a fiúk. Friss, fiatal arcuk sorban a satupad fölé hajol, járnak a reszelők szorgal­masan a kezükben. Tizennégy elsőéves szerszám- és géplakatos tarfuló nevelődik itt Horváth Jó­zsef szakoktató keze alatt. Mindegyikük előtt ott a rajz, de ott van a táblán is. Mindig rajz után dolgoznak. Mit készítenek? — Különböző dolgo­kat, — mutatja Horváth elvtárs a tanulók kezé­ből kikerült munkadarabokat. — Kazánháznál al­kalmazott vízkeverő — tengelyeket, vörösréz kap­csolópofákat, kapcsolóbütyköt, illesztést, kalapá­csot, szorítókörmöt, kapcsolókart, derékszögeket, adogatónyelvet stb. Nagy kedvvel dolgoznak, mert nemcsak a tanmeneti anyagot vesszük, hanem az­zal összegyeztetve termelünk különböző alkatré­szeket is a gyár üzemrészei számára. — Szeretik-e a szakmájukat a fiuk? Meg van velük elégedve? — Nem panaszkodhatom a fiukra. Tanuléko­nyak, érdeklődők, persze nem egyforma fokon. De azt hiszem, jó szamunkás válik belőlük. Hogy sze­retik-e a szakmájukat, azt tessék megkérdezni tőlük! Találomra kiválasztok egy fiút, termetve a legkisebbiket. Vékony kis gyerek még, alig éri el a satupadot, de „gyúrja” lendületesért. Szépen, komolyan bemutatkozik. Ambrus Karcsinak hív­ják. Tiszta gyerekszeme van, értelmes arca. Az édesapja is híres, jó lakatos volt, tehát ő tulaj­­donképpen a családi szakmát folytatja. — Szere­ted? — kérdem tőle. — Nagyon! — vágja rá kigyúló szemmel. — Nagyon szeretem a szakmámat — Nem bántad meg, hogy lakatos lettél? — Nem. Ha választani kéne, újra csak ezt választanám! — Kíváncsi vagyok az emberke „magánéleté­re” is. — Hát a szabadidődben mit szoktál csi­nálni? — Legtöbbször olvasgatok. — Aztán milyen könyveket szeretsz? — A komolyabb könyveket. (Nagyon kedve­sen hangzik a száján, ahogy szó szerint ezt mondja.) — Nocsak!... Mit értesz „komolyabb” köny­veken? — Hát az olyant, mint az „Egri csillagok”. Azt nagyon szeretem. — Jól is teszed Karcsi. Hanem most megmu­tatnád nekem, hogy megy a reszelés? A legényke komolyan közbefogja szerszámát, s ügyesen, erősen munkájára összpontosítva dol­gozni kezd. Arca most csupa figyelem, értelem, öröm nézni. A munkásosztály utánpótlása ... A szomszédos műhelyben esztergályosokat ne­vel Steigler András oktató. Itt is 14 elsőéves tanul. Szintén termelnek is már, dolgoznak a TMK-nak, a 13-as üzemnek. Készítettek görgőket, tárcsákat, szifoncsésze-oldalozást, háztartási köszörűtengelyt, csavarokat, tengelyeket Ebben a műhelyben két érettségizett tanuló is dolgozik: Schőnig Ferenc és Szedlák Gyula. — Nem érzik kidobott időnek azokat az éve­ket, amelyeket az érettségi megszerzésére fordítot­tak? — kérdezem. Szedlák Gyula így felel erre: — Semmi esetre sem. Látjuk azt, hogy mennyire fejlődik a tech­nika. Minél műveltebb az ember, annál jobban el tudja sajátítani a szakmáját is, annál jobban meg tud felelni az egyre magasabb követelményeknek. Én úgy látom, jól gondolkodik Szedlák Gyula esztergályos tanuló. A II. és III. évesek már a gyári műhelyekben dolgoznak, termelőmunkát végeznek. Az előbbiek egy-egy idősebb segéd mellett, a harmadévesek többsége pedig önállóan. Nagy József elvtárs, az üzemrész művezetője szereti őket . Az a véleményem, hogy jó mun­kások lesznek. Vannak közöttük persze gyengéb­bek, de akadnak kiemelkedőek is. Itt van például Vas László, aki annyira törődik munkájával, hogy a felnőttteknek is dicséretére válna. Vagy Pesti József, szintén sok reményre jogosít Vas László alacsonytermetű, megnyerő arcú, 18 éves fiú, Veszprémi. Ha felszabadul, itt szeret­ne dolgozni a gyárban. Egyébként most kérte fel­vételét a KISZ-be. Nehézségként két dolgot említ meg. Egyik a néha mutatkozó szerszámhiány (fúró­fej, amerikaner), a másik pedig: négy harmad­évesnek még nem jutott önálló padja, jó lenne, ha kapnának. Ugyancsak ezt kéri Pesti József tanuló is, aki vezetőségi tag a KISZ-ben. Művezetőjéről, meste­reiről ő is hálával, szeretettel beszél Lelkesen új­ságolja, hogy most indítanak munkaversenyt egy­más között, amelynek értékelésére a művezetőket kérik meg. Jóra való, lelkes fiúnak látszik ez a Pesti Jóska, így vélekedik róla Nagy József mű­vezető is. De a többieket is dicséri. — Fiatalok, foglalkozni kell velük türelmesen. Érdemes! Akad persze a gyárban is olyan, aki sötéteb­ben látja a fiatalok problémáját. Nagy János cso­portvezető például kifogásolja, hogy a fiatalok nem mennek elég szakmai kérdéssel az idősebbekhez, nem elég nagy a szakmai érdeklődésük. Aztán a fegyelmükön is javítani kellene. Kiváncsi vagyok, mit mond a gyár főmérnöke a fiatalokról. Takács elvtárs szívesen beszél róluk. — A fiatalok? Mi, a gyár vezetősége meg va­gyunk elégedve velük. Szorgalmasak, az eredmé­nyeik műhelyben és vizsgákon is jók. Igen kitűnő­nek tartjuk az Intézet munkáját. Elméleti , okta­tási és nevelési téren is kiváló eredményeket ér­tek el a fiukkal. Természetesen mi is igyekszünk mindenben segítségükre lenni. Sajnos egyelőre nem tudunk minden harmadévesnek önálló padot biz­tosítani, de remélh­etőleg a jövőben ez is megold­ható lesz. És végül mit mond a pedagógus? Pallai elvtárs mosolyogva beszél a fiairól, min­den szavában érződik a szeretet. — Gyerekek, fia­talok. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk az életkori sajátosságokat! Meg kell érteni, hogy 14— 18 éves fiúkról van szó. Hadd legyenek ők csak vidámak, könnyű szívűek. Régóta dolgozom ezen a munkaterületen, — állítom, lehet bízni a gyere­kekben! Nem rosszabbak ők semmivel, mint iiti voltunk ebben az életkorban. Megértésre van szükség, ami persze nem jelenthet azért elvtelen elnézést. Véleményem szerint itt a gyárban meg­kapják a szükséges támogatást. Esetleg azt a ké­rést említeném, hogy minden idősebb szakmunkás szívesen adja át tudását a fiataloknak, hadd vál­hassanak belőlük is olyan jó vasasok, mint az öregek!... Vasvári László Leleplezték a munkás­öltözők fosztogatóját (Folytatás az 1. oldalról) ismert be, de biztosan sokkal több század a lelkén. — Majd meg­kérdezi Halasitól, megverték-e a rendőrségen azért, hogy vallo­mást tegyen? Ifj. Halasi a nyilvánosság előtt ismeri el, hogy nem bántották. Sorra jelentkeznek a munká­sok, közük, hogy mikor, milyen összeget, értéktárgyat, ruhaneműt loptak el tőlük. Mindannyian ifj. Halasira gyanakszanak. Csak bi­zonyíték nincs, mert a tolvaj nem szokott a szekrény nyitáskor ta­nút vinni magával. Az egyik fiatalember feláll és elmondja, hogy 1956-ban a kő­művesektől 40 forintot lopott Ha­lasi, de néhány pofon után vis­­­szaadta, Halasinak nem tetszik a pon­tatlanság, nyomban kijavítja. — Az még 1955-ben volt. A társadalmi bíróság elnöke nagy derültség közepette meg­jegyzi: — Érdekes, ami három évvel ezelőtt történt, mindenre ponto­san visszaemlékszik, csak a jelen­legi dolgainál hagy ki a memó­riája. Több figyelmet, éberséget! Amikor megszorongatják Ha­lasit, elmeséli, hogy munkaidő alatt — fellapozva az öltözőkhöz, — nyitogatta ki a szekrényeket. Többen is látták a szekrények körül ólálkodni. — De ki gondolta volna, hogy ez a szende gyerek tolvaj legyen — jegyzi meg valaki. Bitter István elvtárs, az üzemi őrség parancsnoka tanulságként a közös vagyon és a személyi tulaj­don védelmére hívta fel a figyel­met — Több éberséget, figyelmessé­get tanúsítsunk — mondja, — vigyázzunk a társadalom és egy­más tulajdonára, leplezzük le és távolítsuk el a halasiakat üze­­münkbel A társadalmi bíróság a hozzá­szólások után ítélethozatalra vo­nul vissza. A szünet után szinte lélekzet­­visszafojtva hallgatják a dolgo­zók Koillman elvtárs szavait:­­ A társadalmi bíróság java­solja az üzem igazgatójának, hogy ifj. Halasi Jánost a munkások személyi tulajdonának notórius fosztogatóját azonnali hatállyal bocsássák el az erőműtől és ügyét adják át a járási ügyészségnek. Az igazgató elvtárs egyetértett a társadalmi bíróság javaslatával, az üzem dolgozói pedig nagy meg­könnyebbüléssel fogadták az üze­mi szarka eltávolítását. Máthé László KRÓNIKA 1848 március 1-én — 110 évvel ezelőtt — született Veszprém megyében Eötvös Lajos bibliográfus és hírlapíró, Eötvös Károly testvéröccse. Már pápai tanuló korában írt Arany János folyóiratába, a Koszorúba. Főmunkatársa volt az első veszprémi sajtóterméknek, az 1866-ban bátyja, Eötvös Károly szerkesztésében és Ramazetter Károly veszprémi nyomdász felelős szerkesztősége és kiadásába megindult vegyestartalmú hetilapnak, a „Veszprém”-nek. Ráczkevi álnéven írt a lapba. Folytatólagos cikksorozatban állította össze a XVII. századtól Veszprém megye íróit és tudósait, ismertette a pápai nyomda történetét. 1869-ben a Vasárnapi Újságban ő írta meg Veszprém ismertetését. A szorgalmas és nagy reményekre jogosító fiatal tudóst a magyar könyvészet legkiválóbb kutatója, Szabó Károly nevelte. Később a Nemzeti Múzeum könyvtári tisztviselője lett. Az irodalomtörténet tudománya és Veszprém megye nagy vesz­teségére fiatalon, 24 éves korában halt meg. Wok. marcms . NEMZETKÖZI ÉLET Az emberiség boldog jövője forog kockán... Alig hiheti, hogy van olyan ember, aki ne tudná felfogni ésszel a következőt: a jelenlegi nemzetközi helyzet olyan, hogy, ha nem te­szünk hathatós intézkedéseket a körülményeik megjavítására, Földünk a pusztító atomháború színterévé válhat. Éppen ezért a nyugati és a ke­leti vezető politikusok legszentebb kötelessége, hogy elhárítsák ezt a ve­szélyt az emberiség feje felől. A Szovjetunió teljesíti fenti kötelességét, s ezért nemcsak felvetette a csúcstalálkozó kérdését, hanem konkrét javaslatot is tett a tanácsko­zás programját illetően. A szovjet kormány véleménye szerint, a nagy­hatalmak vezetőinek a következő kérdéseket kel megvitatniuk: 1. Az atom- és hidrogénfegyverek kipróbálásának azonnali meg­szüntetése. 2. A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia tartózko­dása a nukleáris fegyverek használatától. 3. A közép-európai atommen­tes övezet létrehozása. 4. Megnemtámadási szerződés a NATO és a V­arsó Egyezmény tagállamai között. 5. A Németország és más euró­pai országok területén tartózkodó külföldi csapatok­ lészámcsök­kentése. 6. Olyan megállapodás kidolgozása, amely lehetővé teszi a váratlan tá­madás megelőzését. 7. A nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok kiszélesí­tése. 8. A háborús propaganda megszüntetése. 9. A feszültség enyhítésé­nek módjai Közel- és Távol-Keleten. A Szovjetunió javaslatait a csúcstalálkozót illetően, az egész vilá­gon helyeslik. Ez ellen tehát nyíltan még azok a nyugati személyiségek sem mernek fellépni, akiket távolról sem nevezhetünk a békés meg­egyezés híveinek. Ezért, — hogy céljaikat mégis elérjék — oly­an kérdé­seket ajánlanak megvitatásra és olyan hosszadalmas előkészítést javasol­nak, amelyek már külön-külön is meghiúsítanák a megbeszéléseitől. Ma már megfigyelhető, hogy egyes nyugati országok­ban különbö­ző rétegek szembefordulnak a kormány tárgyalásellenes politikájával. Erre nagyon jó példa a ,JVetus Cronicle” című angol újság nemrég megjelent cikke: „A nyugati hatalmak — állapítja meg a lap, — egyelőre nem dol­goztak ki semmiféle reális ellenjavaslatot a szovjet napirend-elgondolá­­sokk­al szemben. Csupán Amerika nyomán ismételgetik: meg kell vitatni a kelet-európai országok szabad választásának kérdését. A csúcstalálkozót már eleve eredménytelenségre kárhoztatják, ha függővé teszik a külügyminiszterek előkészítő megbeszéléseinek ered­ményeitől. A szovjet kormány nem tagadja, hogy a csúcstalálkozót elő kell készíteni. De ugyanakkor az a véleménye, hogy a külügyminiszte­rek tanácskozása, a jelenlegi viszonyok közepette, nem képes megol­dani az elők­észítő feladat­ok­at. Az egyiptomi —szudáni határvita A közelmúltban a világsajtót bejárta a hír, hogy az új Egyesült Arab Köztársaság egyik szövet­ségi része Egyiptom és déli szom­szédja, Szudán között határvita keletkezett A szóban fo­rgó vitás területek (térképünkön feketén), az Északi Szélesség 20 fok­ától északra, Vá­di Halfától a Nílus két partján mintegy 30 km mélységű kisebb beszögelés, valamint a Vörös- Tenger parti tfalaib térné®.

Next

/
Thumbnails
Contents