Középdunántúli Napló, 1958. június (Veszprém, 14. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-01 / 128. szám

2 A franciaországi helyzetről Párizs (Reuter). Harold King, a Reuter Iroda párizsi tudósítója jelentette tegnap: Charles De Gaulle tábornok ma (szombaton) este vagy vasárnap a nemzetgyűlés elé áll, hogy megválasztassa magát miniszterelnöknek egy rendkívüli kormány élén, amelynek az lesz a feladata, hogy megoldja Algéria problémáját és országos népszavazást készítsen elő az alkotmány gyökeres módosításáról. Guy Mollet szocialista vezetőnek pénteken a tábornokkal folytatott hosszú megbeszélése teljes változást eredményezett a 100 szocialista képviselnek eddig mereven ellenséges éléspontjában. De Gaulle kormányának megalakításánál támaszkodni szándékozik a nem kommunista szakszervezeti vezetőkre is. Meg fogja szüntetni a cenzúrát és az előző kormány által elrendelt szükségállapotot, fenn fogja tartani a szakszervezetek kollektív tárgyalási jogát és azt a jogát, hogy bizonyos körülmények között sztrájkot hirdessenek. A szocialisták szombaton délelőtt összeültek, és a várakozás szerint végülis legalább négyötödük De Gaulle mellé fog állni, alig egyötödük marad tántoríthatatlanul ellen-ége De Gaullenak. Minthogy feltehető, hogy 70—80 szocalista rá fog szavazni, tábornok most már több mint 100 szavazatot biztosra vehet, ha a nemzetgyűlés elé terjeszti programját és kormányának névsorát. Ha tekintetbe vesszük, hogy 140 kommunista, és körülbelül 20 mendesista képviselő ellene szavaz, az eredmény akkor is megfelel annak az „őszinte és széleskörű bizalomnak“, amely nélkül De Gaulle tegnapi nyilatkozata értelmében nem vállalja a kormány megalakítását. A szocialista csoport ülése után Coty elnök kerekasztal értekezletet szándékszik tartani a pártok vezetőivel. Ezen az értekezleten megjelenik De Gaulle tábornok is, és ki fogja fejteni követendő politikájának alapvonalait. Az értekezlet után kerül sor előreláthatólag a nemzetgyűlés ülésére, amelyen a tábornok személyes nyilatkozatban ismerteti programját és sorolja fel kormányának tagjait. A tábornok nyilatkozata után nem lesz vita, hanem egyszerűen csak szavazás. Nagyjából már ismeretes, hogy De Gaulle milyen kormányt szándékszik alakítani. A négy főminiszteren (Pinay, Pflimlin, Mollet, Houphouet- Boigny) kívül valószínűleg Louis Joxe, a külügyminisztérium jelenlegi főtitkára lesz a külügyminiszter, és Etienne Hirsch, a tervbizottság állandó főnöke lesz a nemzetgazdasági miniszter. Kétségtelen, hogy De Gaulle első hivatalos kormányfői tevékenysége között lesz a hivatalos algériai látogatás. Coty elnök szombaton délelőtt hivatalosan közölte, hogy a Pilimlin kormány lemondását elfogadta. (MTI) Balesetek az első negyedévben A SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutatóintézetében befejezték az 1958 első negyedévi baleset-statisztikai adatok feldolgozását. A főbb iparágakban a balesetek többségét a helytelen anyagmozgatás és számítás okozta. A szállítási balesetek száma országosan megközelíti az összbalesetek 55—60 százalékát. KÖZÉPDUNÁNTÚLI NAPLÓ Grotewohl levele az atomtudósokhoz Berlin (ADN). Grotewohl miniszterelnök válaszolt az atomtudósok értekezletén létesített állandó bizottságnak. „Teljes mértékben osztom azt a nagy aggodalmat, amely az atomfegyverkezési verseny veszélyessége miatt az értekezlet sok résztvevőjének beszámolójában megnyilvánult. Ez okból üdvözli és támogatja a Német Demokratikus Köztársaság kormánya a Szovjetunió Legfelső Tanácsának határozatát az atomfegyverkísérletek egyoldalú beszüntetéséről. Kifejezi azt a várakozását, hogy a többi atomhatalom, az Egyesült Államok és Nagy- Britannia haladéktalanul követni fogja a Szovjetunió reményteljes lépését“ — írja levelében Grotewohl, majd megállapítja, pozitív hatást fejtene ki érdemes törekvéseik végrehajtására, ha a jövőben a tanácskozásokon a Német Demokratikus Köztársaság atomtudósai is részt vehetnének, különös tekintettel arra a tényre, hogy az NDK egyike az uránium legjelentősebb előállítóinak. (MTI) Bonn kapcsolatokat keres a keleteurópai országokkal Berlin (MTI): A bonni kormány egyes kelet-európai országokkal fel akarja venni a hivatalos kapcsolatokat. A CDU—CSU parlamenti csoportja legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy helyeselné a Lengyel Népköztársasággal való kapcsolatok fokozatos felvételét. Bonni kormánykörökből származó értesülések szerint a külügyi bizottság ülésén szóba kerül majd Nyugat-Németország és Jugoszlávia viszonyának kérdése is. Bonnban az a benyomás uralkodik, hogy mindkét ország kormánya érdekelvevan a kapcsolatok normalizálásában. (MTI) A forrongó Algéria Algériát, Franciaország legfontosabb gyarmatát nyugatról Marokkó, keletről Tunisz, északról a Földközitenger, délről pedig Francia-Nyugat-Afrika határolja. Területe 2,224 000 négyzetkilométer. A francia államjog Algériát két részre osztja fel: északi része Franciaországhoz tartozik közvetlenül, a déli sivatagos vidék, a.Szaharai területek feletti fennhatóságot pedig a párizsi Szahara Minisztérium gyakorolja. Az északi rész az egész területnek egytizede, viszont az összlakosság 90 százaléka itt él. Algéria lakóinak száma 10 millió fő. A lakosság száma 10 százalékban európai — francia bevándorló. Az európai lakosság kétharmada az északi rész városaiba tömörül, s a gazdasági élet kulcspozícióit tartja kezében. A mintegy 40 000 francia telepesnek pedig a megmvelhető terület fele (egyúttal a legjobb minőségű földek) vannak tulajdonában, tehát annyi, amennyin a félmillió arab kisbirtokos gazdálkodik. Ezenkívül Algériában háromnegyed millió arab parasztcsalád teljesen földnélküli agrárproletár. A szociális és politikai elnyomás ellen az algériai arabok négy év óta már fegyveres harcot vívnak, amelynek végcélja az önálló arab Algéria. Az algériai militarista puccs célja többek között a francia gyarmati uralom biztosítása Algériában. A stratégiai szempontok mellett gazdasági érdekek döntő szerepet játszanak e puccsban. Algéria ugyanis ásványi kincsekben igen gazdag (1954-ben például 3,5 millió tonna vasércet bányásztak és vittek ki Algériából), mezőgazdasága is fellendülő irányzatú (közel 12 millió hektoliter bort exportálnak, amivel a bor világexportjában Algéria az első helyen áll.) (Terra) ALGÉRIA NÉPEI 1958. Jantan L ' Nemzetközi szemle Párizs és Moszkva Az elmúlt hét szokatlanul mozgalmas eseményei közül a varsói szerződés országainak moszkvai tanácskozása és a franciaországi események kerültek a nemzetközi érdeklődés középpontjába. Mr éber figyelemmel kíséri a közvéleményet imperialista provokációk „eredményeit" is, amelyet Indonéziában is Libanonban robbantottak ki. Újabb békedokumentum Moszkvában egymást követően két nagyjelentőségű tanácskozás zajlott le. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának háromnapos értekezlete új fejezetet nyitott a szocialista országok közötti együttműködés történetében. A közzétett okmány bizonyítja: a szocialista világrendszer ipari, mezőgazdasági, valamint nyersanyagbázisa oly mértékben szélesedett ki, hogy ma már a KGST- hez tartozó országok semmilyen tekintetben nem függnek a tőkés országoktól. Ez természetesen nagymértékben bővíti az egyes népi demokratikus országok fejlődési lehetőségeit, sőt gazdasági kapcsolatonkat építenek ki azokkal az országokkal is, amelyek nemrég nyerték vissza nemzeti önállóságukat. Még nagyobb érdeklődés kísérte a varsói szerződés politikai tanácskozó testületének Moszkvába összehívott ülését, amely egynapos vitában, kormányfői szinten vitatta meg a nemzetközi helyzet legégetőbb kérdéseit. A tanácskozásról kiadott nyilatkozat a szocialista tábor nyílt, határozott állásfoglalása a béke mellett a legkuszáltabb nemzetközi körülmények között. Ez a békenyilatkozat meglepte a Nyugatot is. Valamiféle háborús katonai szenzációt vártak, amit közvéleményük elé tehettek volna igazolásképpen, eszte-* len háborús készülődésükre. A nyugati közvélemény azonban ezúttal is kellemesen csalódott, Moszkvából a háború tüzének szitása helyett újabb békeüzenet szállt a világ felé. Nem fegyverkezésről, hanem leszerelésről adtak újabb hírt, arról, hogy az eddigi 2,5 millió katona leszerelése után újabb majd félmillió szovjet harcos áll a munkapadok mellé. Kivonják a szovjet csapatokat Romániából, s Magyarországról is visszavonnak egy teljes hadosztályt. Joggal merül fel Nyugaton az emberekben, hogy jó lenne, ha végre Amerika és Anglia is megszólalna, s leülnének a tárgyalóasztal mellé a szovjet vezetőkkel, hiszen a NATO-államoknak ismételten fel-* ajánlott meg nem támadási egyezmény megkötése fordulatot hozna a világpolitikában. A politikai erők küzdelme Franciaországban Még mindössze néhány napja, hogy pártütő katonatisztek és a hétpróbás gyarmatosítók a francia anyaország ellen katonai puccsot hajtottak végre Algériában, s ma már arról kaptunk híreket, hogy a IV. francia köztársaság törvényes alapjait aknázzák alá Párizsban. Olyan ember köré gyűlik a törvényes rend ellenséges gyűrűje, akinek alapvető feltétele a nép választott képviselőinek szétkergetése, az alkotmány felrúgása, a személyes hatalom gyakorlása. De Gaulle tábornok nagy politikai játszmájának nyitánya az algériai puccs volt, majd legrajongóbb hívei, a hírhedt ejtőernyősök Korzika szigetét vették hatalmukba. S e döbbenetes törvénysértések közepett De Gaulle tábornok rejtekéből előlépve „felajánlotta szolgálatait" a nemzetnek. A tehetetlenség politikáját folytató Pilimlin kormány csak lavírozott az erőszakoskodások láttán, de nem cselekedett, pedig a baloldali erő, a kommunista párt, a szocialisták és rajtuk kívül igen sokan a különböző pártokból, a köztársaság megmentésére fújtak riadót. De a kormány nem a fasiszta tisztek ellen hozott intézkedéseket, hanem a sajtó ellen, nehogy megírhassák az igazságot De Gaulle cinkosairól és a népet eláruló kormány manővereiről. Példa nélkül áll, ahogyan Pilimlin saját magát és kormányát megbuktatta, hogy a szélsőjobboldal politikusainak adja át a kulcspozíciót, a népfront-kormányt követelő francia nép becsapására. Az Algériában hatalmat bitorló Massu tábornok legényei, az ejtőernyősök Párizs elleni bevetésével, alattomos katonai puccsal fenyegetőznek, ha kedvencüket, De Gaulle tábornokot nem teszik meg az anyaország korlátlan urává. Az egész világ feszült figyelemmel tekint Párizsra, várja a kibontakozást. Hivatalos kormánynyilatkozatok jó ideig nem is befolyásolták a francia helyzetet, sőt Párizs véleménye is az volt, hogy barátai akkor tesznek jó szolgálatot, ha hallgatnak. Persze a sajtóra ez nem vonatkozott, s az amerikai és az angol lapok túlnyomó része a köztársaságra veszélyes embert látott De Gaulle tábornok személyében. Ezen túlmenően a NATO ellenségének mondották, s olyannak, aki komoly problémákat fog okozni szövetségeseinek. Diktátori hajlamairól, politikai módszereinek veszélyeiről a cikkek százai jelentek meg. Sok fajé világos párhuzamot vont Hitler és De Gaulle, valamint Franco és De Gaulle között. Sok a hasonlóság hatalomratörési módszereik között, fiioszén politikájuk a fasizmus talajából fakadt. Az Il Tempo is leszögezi: „Franciaország most elérkezett az olasz 1922 október 28-hoz, amikor a parlament minden hatalmát a fasisztákra és Mussolinire ruházta. Is-* ten óvja Franciaországot!" A legizgalmasabb parlamenti harcok idején Washington tömör véleményt fogalmazott meg, Eisenhower elnök enynyit mondott: „ like Gaulle" (kedvelem Gaullet), és ez nem maradt nyomtalanul a nemzetgyűlési képviselők szolgai lelkében. A legtöbb franciát képviselő kommunisták a köztársaság megmentéséért harci szövetségre hívták a szocialistákat, s együtt is tiltakoztak a fasizmus terrorhódítása ellen. Coty elnök rendkívüli üzenete után tiltakozásul egy De Gaulle kormány kierőszakolása ellen együtt énekelték a Marseillest, és rá néhány órára a parlament folyosóin ezt a rövid angol mondatot ismételgette már több szocialista képviselő is: „ like Gaulle“, pénteken éjszaka pedig már alkudozásokba bocsátkoztak a szocialista párti képviselők De Gaulle-val A jobboldal persze mindent latba vet a szocialisták megnyeréséért, hogy De Gaulle -t beiktathassák. Nehéz órák előtt áll Párizs, veszély fenyegeti a francia köztársa* Ságot. Mint az Unita írja, a francia demokráciát megtámadták és be* csapták. A lázitó tábornokok, akik képtelenek háborút nyerni és akik* nek vérbe borul a szemük a béke minden kilátására, támadásba men* tek át. Azok az emberek, akik min* dig azt állították, hogy a fenyegetés balról jön, azok az emberek, akik az antikommunizmust tették politikájukká és írták zászlajukra, inkább a fasiszta puccsot egyengetik, sem* hogy a munkásosztállyal és pártjá* val együtt, megvédelmezzék a köz* társaságot. De a népet lelkiismerete, a kommunista párt, riadókészilűségig hívta fel. Gyűlések százán nyilvánít haragos véleményt a francia nép a fasizmus előretörése ellen, s akcióra készen várja a fejletélnyékét.