Középdunántúli Napló, 1958. szeptember (Veszprém, 14. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-02 / 206. szám
1968. szeptember 2. Földműveszövetkezeteink a könyterjesztésért hazánkban soha aruldkönyvet nem adtak ki és nem costal, mint ma. Ma már a könyvollás a széles néprétegek művelődések és szórakozásának eszköze. A homályossá vált könyvhetek megneplése ma már nemcsak a könyv a nem irodalmunk nagy ünnepe ,amely közelebb hozza és mélyíti a kpcsolatát az irodalom, azok képvsői és a dolgozók között. Kormányzatunk nagy anyaáldozatokat hoz a könyvkiadóm is. Erre példa a Kincses Körnst kiadása, ami úgyszólván fillér áron kapható és neves írók műve közli. A múlt év áprilisában kapt földművesszövetkezeteink azt a egyjelentőségű feladatot, hogy a svetkezeti mozgalomban a növelt közszükségleti igények kielégítésellett a könyvterjesztéssel is folkozzanak. Megyénk területén ígérült szövetkezeti kezelésbe negárást Székhelyen — Sümeg, Deveci Tapolca és Zirc — egy-egy kvesbolt. Ma e könyvesboltokban ezesen 522 942 Ft értékben van tyvkészlet. E járási könyvesbolt mellett 134 szövetkezén könyvnányos dolgozik. A szövetkezőönyvesboltok a bizományosok halán keresztül az első félévben 900 forint értékben árusítottak éveket. Legjobb a tapolcai könyvolt, amely az első félévben 206 forint értékű könyvet árusított.Vagy volt a könyv való érdeklődés a megyénkben megtartott könyvhét alkalma?Devecserben 24 ezer, Tapolcán ezer forintos forgalmat bonyolított. A tapolcai könyvesboltot gattuk meg. Kiss Gyuláné a késben/: vezetője. A bőst készlet értéke 164 500 forint. 60 900 f érték a szépirodalom. 23 200 f értékben ifjúsági. 15 200 forinrrtékben tankönyv (44 iskolát a könyvesbolt tankönyvekkel). A mezőgazdasági szakkönyvek után nagy az érdeklődés. Sokan kérésje Prohászkától a „Szőlő és bor“ című könyvet, itt megtalálható. A második negyedévben 99 857 forintot forgalmazott a bolt. A tervét 110,9 százalékra teljesítette. Ez dicséretre méltó,, derék munka. Hogyan dolgoznál a bizományosok? A földművesszövetkezet bizományosainak egy része nem szívesen veszi a könyvterjesztést. Olyan község is van megyénk területén, ahol nincs a földművesszövetkezeti boltokban könyv. Lesencetomajon olyan eset is előfordult, hogy 670 forint értékben küldtek ki könyveket, amit a földművesszövetkezet boltkezelője ki sem bontott, hanem visszaküldött. A földművesszövetkezeti bizományosok között sokan vannak, akik szívügyüknek tekintik ezt a munkát. Zánkán az 1. sz. boltban június hónapban 300 forint értékű, könyvet adott el Orbán Jenő boltkezelő. Badacsonytördemicen júliusban Stella Pál boltkezelő 500 forint értékű könyvet árult. Hogy érdemese a könyvárusítással lelkiismeretesen foglalkozni, erre Csendes Ágostonná tapolcai bizományos munkája adjon választ. Július hónapban 3505 forintot forgalmazott a könyvárusításból. Ezért 245 forint jutalékot kapott. A könyv terjesztése nemes feladat, erkölcsi kötelességünk tovább adni minden kézbe irodalmunk termékeit. A könyv tárnicsot ad, nevel, tanít, és szórakoztat. Ezt kell látni földművesszövetkezeti bizományosainknak a könyvterjesztés munkájában. Szeressék a könyvet, szívvel és lélekkel végezzék e feladatot, mely egyszerűnek látszik ugyan, de mégis nagy jelentőséggel bír. Keresztes József Ifjúsági takarbetétgyűjtési akció Veszpt megyében Az Országos Takarékpérmegyei igazgatósága, a Veszpmegyei Tanács V. B. Művelődés Osztályával egyetértésben, npmter 1-én meginduló tanévesen egyidejűleg „Ifjúsági takatétgyűjtési akció“-t szervez. Megyénk pedagógusai élvre eredményes munkát végezik tanulóifjúság takarékosságra nevelése terén. Ennek egyike az iskolai takarékbélyegek őss, melyben — országos vitában — Veszprém megye ifjúságién jár. Régi problémája azon ifjúság takarékosságra való ősének, hogy az iskolából kikfiatalok részére — összegyűjikarékbélyegeik beváltása utánnes biztosítva az átmenet a tovmztakarékosság folyamatossá A szülőkön — nagyszil! rokonokon — van tehát aagy a megkezdett takarékossági iatot állandósítsák. Ezt az vetik el, ha a megindítandó akcetében megállapodást létesítenek az OEP-vel, és vállalják, hogy gyermekük — unokájuk, rokonuk — iskolai tanulmányainak befejeztéig, havonta meghatározott összeget fizetnek be, a kiskorú tanuló nevére nyitott ifjúsági takarékkönyvbe. A havi befizetések összege 10 forintnál kezdődhet. Havi 10 forintos befizetés esetén a tanuló 2000 forintot kap kézhez érettségi után, tehát „indulópénzt" az élethez, amint a takarékpénztári prospektus megjegyzi. Ennek az összegnek a kifizetése serkentésül szolgál majd mindegyik fiatalnak és arra fogja ösztönözni őket: folytassák az életben is a takarékosságot, aminek, íme, már zsenge korukban is halaiét látták. Megyénk minden iskolájában a legközelebbi napokban szülői értekezletet hívnak egybe pedagógusaink, amelyen az „Ifjúsági takarékbetét akciót" ismertetik és felhívják a tanulók figyelmét a bekapcsolódásra. A művőrség életébe l Kezdött új kiképzési év A nyári kiképzési sotán nemsokára megkezdődi munkásőrség kiképzési éve képzési év megfelelő élőke érdekében a munkásőrséggel parancsnoksága pént és szombaton összehívta aásőr egységek parancsnokait, akik elkészítették a kiképzési terveket, illetve utasításokat. A tervek szerint az új kiképzési évben még nagyobb gondot fordítanak a kiképzésre. A hadserversenyre készülnek Az idén megrendezett sereg lóversenyen az ágas Munkásőrparancsnoksáaku-' láttáihoz tartozó legjobb is részt vesznek. A sikerengzés érdekében valamearculatnál válogató lövést rendeztek, amelyek értéknlapján az országos előkézborba megyénkből Rieger József, Ungvári Dezső, Becse Sándor, Fazekas István, Marton Zoltán, Erdély Ferenc, Sáfár János, Lovász Ottó, Nagy László, Hiró Ferenc, Biss Gyula és Szabó István munkásói elvtársak mennek — 1 — KOXEPUONANTUM NAPLÓ Tessék választani •••! Az SZMT székház klubszobája néhány napra különös feladatot kapott. Helyet adott a Budapesti Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat árundntakiállításának. Néhány évtizeddel ezelőtt a nagykereskedők el sem tudták képzelni más formáját az áruterjesztésnek, mint a „vigócok“ falujáraltását. Ezek a szegény utazók rótták a poros utcákat esőben, napsütésben, nyakig megpakolva, mégsem vihették magukkal a felét sem azoknak a cikkeknek, melyekkel a cég rendelkezett. A Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat újszerű megoldással bocsájtja választékát a viszonteladók rendelkezésére. Háromhavonként eljuttatja a központi helyekre mintadarabjait, hogy a kereskedelmi vállalatok kiállításszerűen, ízléses formában elhelyezett árukban gyönyörködhessenek, kiválaszthassák a legmegfelelőbbet és mindjárt megrendelésüket is leadhassák. Éppen ezekben a napokban kétszeresen aktuális a vállalat mintakiálítása. Egyrészt jön a bányásznap, másrészt bizony közeledik az ősz. Kinn meg nyári fénnyel ragyog a nap, de itt már gyapjstsálak, iskolakötények, sapkák sorakoznak. Meglegyint bennünket a kökényízű október szele. Megcsodálom a nejlonzacskákban kiállított csinos kesztyűsál kompjakat, újszerű, olcsó sálakat. Fogásuk gyapjas, éppen olyan melegek is, csak . . . olcsóbbak. S ez ugye nem baj. Úgy mondjuk, műszálból állítják elő szintetikusan. Szép rétibülök, csikós nyakkendők, habkönynyű gyapjústóla, hevernek ízlésesen elrendezve. Vásárlók érkeznek, akik holnap már eladóként kínálják ugyanezen árukat. A Várpalotai Kiskereskedelmi Vállalat egyik boltvezetője nézelődik. Kiváncsian figyelem, mit vásárol a bányásznapra: 600 darab sálat, 200 pár bőrkesztyűt, 160 gyapjúsálat, 30 női övét. A nagykorú vállalat kevesli a 30 darab retikült. — Nem lesz ez kevés a bányászaszszonyoknak? — Bizony nem tudjuk. Majd eldől a bányásznapon. H. Sz. K. Több éven át laktam ugyanabban a városban. Egyik nyáron a szövetkezeti fodrászatba egészen kicsi, törékeny, szőke, copfos kislány került tanulónak, a Márta. Mindössze 14 éves volt, és copfjai mulatságosan verődtek ide-oda köpenye hátán, amikor a hosszú teremben szaladgált. Mert Márta rengeteget szaladt, ha kellett, ha nem. Egyik pillanatban még Zoli bácsi mellett volt, aki egy hideg hauert csavart fel, a másik percben már a mosodában tűnt fel, ha Juci néni vendégei szaporodtak meg, hogy aztán a következő percben meg a szép fekete Pia mellett lássák, aki az üzletben a legszebb modern frizurákat tudta fésülni. Alig egy esztendő után Márta olyan szép frizurát tudott készíteni önállóan, hogy akár versenyre menhetett volna vele. A szakma reménységének tartották, pedig még 15 éves sem volt egészen. Még nem telt le a két év — az inasidő —, amikor elköltöztem a városból. Emlékszem, előtte néhány héttel a kollégák, akiknek jórésze alig 2—3 évvel volt idősebb, mint Márta — hosszú rimánkodás, rábeszélés után levágták Márta copfjait. Nincs ebben semmi különös hiszen más is így hordja a hajit, miért éppen ő, a ,,szakma mestere" lenne kivétel. Én sem azért jegyeztem meg, mintha ebből bármilyen következtetést akarnék levonni. Nem, csupán erre az időre esik az a megfigyelésem, ami Márta változásaival kapcsolatos. Észrevettem, hogy Mária, jellemétől és egész beállítottságától idegen, fura szokásokat kezd felvenni. Először egy nagy zöldköves gyűrű jelent meg az ujján, ami ki tudja miért, néhány nap alatt alaposan megfeketedett. Aztán egy „divatos" aljat varratott, amiben olyan esetlenül járt-kelt, hogy talán még magának is rosszul esett. Aztán egyik hétfő reggel kifestette a száját. Nagyon halványan, csak éppen, hogy látszott. Egyik idősebb vendég csendesen megjegyezte: — Ejnye, ejnye Mártácska, hát Te meg mit csináltál? Márta fülig elpirult és valamit arról kezdett dadogni, hogy az ipartanuló iskolában, ahova rendszeresen járni kellett, az este bál volt, és hogy ő reggel nagyon fáradt volt, aztán ilyenkor más is így szokta Aztán én elköltöztem, sokáig nem is gondoltam Mártára. Nyári szabadságom alatt az idén elutaztam régi kedves városomba és egy hajmosásra beültem régi „fodrászüzletembe". Itt találkoztam újra Mártával, azazhogy Tusival, mert manapság így hívják őt. Ahogy ülök, velem szemben a tükörben egy ismerős arcot pillantok meg, amint a szemközti kozmetika ajtaján kilép. Az ismerős hölgyön ultramodern szürke alj volt, egy ízléstelenül nagyon kivágott nyakú blúzzal. Lábén tűsarkú cipő, a legeslegújabb divat szerint való, úgy, hogy minden lépésnél azon féltem, elveszíti, mert pánt, ami a lábán tartja, csak éppenhogy volt rajta. Haja hidrogénnel szalmasárgára szőkítve, szemöldöke helyén vékony fekete csík, szája vörösre festve. A szomszéd székben foglalt helyet és szinte betanult mosollyal kényeskedve fordult a fiatal fodrászlány felé. — Gabikám egy klassz frizurát fésült nekem máma tudod?... és cinkosan kacsintott. Gabi úgy látszik tudta, mert ténylegklassz" frizurát fésült. Nem tudom hivatalosan mi a neve, de hogy nettenetat vált, ti tény. Fésülés közben csevegtek, kb. így: — Te Tusi, tényleg nem válaszoltál neki? — Na hallod, ha én egyszer azt mondom, hogy nem, akkor nem! — Jó van na, de akkor most miért akarsz mindenáron ilyen szép lenni? — Ja, talán azt hiszed, én most arra várok, hogy ő szabadságot kap és mindent kimagyaráz?... hogyisne, ma Jocóva! van randim, tudod mit mondott nekem tegnap este? Itt fülbesúgés, majd élénk kacarászás következett. Közben a frizura is elkészült, és én isrájöttem, hogy a „hölgy" nem más mint Márta, a kis fodrásztanuló. Igaz, most már önálló 18 éves nő, aki cselekedeteiért csak ön-magának tartozik felelősséggel. Legalábbis ő azt hiszi, senki másnak. Márta puszit lehelt a kedves kolléganő homlokára, karjára vette a legújabb divatú fonott táskáját és egy utolsó ellenőrző pillantást vetve a tükörbe, elviharzott. A meglepetéstől egy ideig nem jutottam szóhoz. Most hirtelen eszembe jutott, mit kellett volna tennem, illetve mondanom- Kedves édesanya! Mártának estére, ha hazamegy, húzzon le két jó nyaklevest. Ne sajnálja, talán még nem késő. to.aa.tl. MÁRTA A külsőre is adni kel! Mint egy viharvert fa, éppen úgy néz ki a városlődi Kossuth Tsz portája. Az udvaron bokáig lehet járni a szalmában. Közvetlen az istálló előtt hevernek a gépállomás üzemanyagtároló edényei (ennél jobb helyet nem is találhattak volna). Az eke itt, a fogas az udvar hátsó szögében. Egyszóval, mindenhova jut egy-egy darab, csak éppen a helyére nem. Szanaszét tárolnak mindent. Ez a rendetlenség cseppet sem válik a tsz dicséretére. Aki szimpatizál is a tsz-szel, ha háztűznézőbe látogat, elmegy a kedve a közös gazdálkodástól. Hát erre van szükség? Nincs, egyáltalán nincs! A szövetkezeti élet megszerettetéséhez nem csupán az eredményekre van szükség, hanem arra is, hogy külsőleg is csinos legyen a tsz portája- A kívülállók nyitott szemmel néznek, figyelik, hogy mit csinálnak a tsz-ben. Hogy élnek, hogy ruházkodnak. Ami a ruházkodást illeti, nincs rendjén Városlődön minden. Nem a tagokról van itt elsősorban szó, hanem a tsz épületeiről, házatájáról. Az épületek tatarozását elhanyagolták, hullik a vakolat a falakról, ha nem tesznek valamit, talán rossz vége is lehet. Pedig az istállóban gyönyörű állatok kérődznek. Jó a Kossuth Tsz állattenyésztése. Reng a hús a tehenek hátán, jó fejősek. De mintha ebben a meszeletlen istállóban kevesebbet érnének. Más a vélemény akkor a tehenekről, ha kint a csordában és más, ha a jászol előtt látjuk. Azt mondják, ha egy karót felöltöztetnek, az is mutat. Hát akkor hogy ne mutatna a tsz-porta, ha azt rendben is tartják. Ehhez pedig nem kell különösebb szaktudás. Csupán rendszeretet. Igaz, volt már olyan eset, hogy rendbetették az udvart, de az csak addig tartott, míg összerakták. Másnap már megint széthányták. A tsz vezetését nemrégiben új elnök vette át. Az ellenforradalom óta sűrűn változtak az elnökök. Az új elnök akar is rendet teremteni, de hogy sikerül-e neki, az a jövő titka. Változást a tsz életében csak gyökeres fordulattal lehet elérni. Mindenekelőtt a gazdasági szervezésben kell megoldani egyet-mást. Munkacsapatok szervezését is sürgeti az idő. Ilyen nincs a tsz-ben. Ezért még a munkaegység beírása is az elnökre marad. A sok inás munkájától pedig nem jut rá ideje és beíratlanul marad a teljesített munka. Ezek mind olyan dolgok, amelyeken könnyen lehet segíteni, de mégis rossz fényt vetnek, alkalmat adnak a zsörtölődésekre, amelyekre viszont semmi szüksége nincs a Kossuth Tsz-nek. A tagság akarata nagy. Legjobban akkor mutatták meg, amikor az ellenforradalom alatt is becsülettel védték a közös vagyont. Nem hátráltak meg, hanem együtt maradtak és tovább folytatták a már megkezdett útjukat. Gazdálkodási lehetőségük is jó. Az állattenyésztésük eddig is híres volt a járásban. A jövedelmük nagyobb részét is ez biztosítja. Körülbelül 200 ezer forint bevételük volt, ebből a juhászat 30 ezer forintot hozott a tsz-nek. A növénytermesztésben a szerződéses burgonyából és a dohányból várnak nagyobb összegű bevételt. A dohány holdanként 6—7 mázsás termést ígér. Jövőre duplájára emelik a vetésterületet, hat holdon termelnek dohányt. A termésátlagok azt igazolják, hogy a tsz mindenben felülmúlja a községi átlagot. A porta rendjében is példát kellene mutatniok. Akkor lesz csak igazán vonzó Városlődön a termelőszövetkezeti gazdálkodás. Németh Mária • 3 -MMMUBEI BRICB BCfr