Középdunántúli Napló, 1958. október (Veszprém, 14. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-01 / 231. szám

1958. október 3. , ŐSZINTÉN, LELKES SZÓVAL. E­gy héttel ezelőtt az Elnöki Tanács határozatot hozott az országgyűlési és tanácsválasz­­tások­ november 16-án történő megtartására. Ez a választás be­fejezője annak a küzdelemnek, melyet az ellenforradalom fegy­veres leverése óta folytattunk or­szágunk gazdasági, politikai hely­zetének megszilárdításáért. Ebben a nagy munkában né­pünk összeforrt, egységessé vált, hisz amit tettünk, népünk érdeké­ben tettük. Eredményeink a mun­kásosztály, a dolgozó parasztság és szocialista rendünk célkitűzé­seivel egyetértő értelmiségiek kö­­zös összefogásával jöttek létre, melyekről kormányunk vezetői a jól végzett munka tudatával szá­molhattak be az országgyűlési­nek. Ez a tudat szolgáljon alapul az elkövetkezendő hetekben nép­nevelőinknek a dolgozókkal való bes­zélgetésekor. A­ választást ez évben nem eső­­meg nagy választási hadjárat, mert erre semmi szükségünk. Né­pünk az elmúlt 13 év alatt szám­ta­laai alkalommal bebizonyította, hogy akarja a szocializmust és munkájával híven támogatja azt. Most arról kell tanácskozni a dol­gozókkal, hogyan tovább? E napokban a megye minden szemében és községében össze­gyűlnek a népnevelők, párttagok és pártonkívüliek, munkások, pa­rasztok és értelmiségiek, hogy­­számbavegyék eddigi eredmé­nyeinket, végzett munkánkat, s közösem megállapítsák: melyek azok a legfontosabb kérdések, melyek üzemük, községük dolgo­zóit legközvetlenebbül érdeklik. Van miről beszélni. Nem kell szé­gyenkeznünk a felszabadulás óta végzett munkánkért. Keményen harcoltunk a munkás-paraszt ha­talom megteremtéséért, népünk felemelkedéséért. Követtünk el igaz súlyos hibákat is, de ered­ményeink tanúsítják, hogy több volt a jó, helyes úton jártunk. Új országot teremtettünk, mely­­ben emberré vált az ember. Meg­szűntek a létfenntartási gondok, a szülő bízva tekinthet a jövőbe, gyermeke jóléte biztosítva van. Ügyünk igazságos, célunk világos. Ha nem jött volna közbe az 1956-os októberi ellenforradalom, m­ár előbbre lennénk. Az elmúlt két esztendő alatt pártunk, kormányunk he­lyes politikája meghozta gyümöl­csét. Erről számolt be Münnich elvtárs, az országgyűlés legutóbbi ülésszakán. A 3 éves terv első esztendejét siker koronázta. Nemcsak orszá­gosan, hanem megyénk iparának termelését is túlteljesítettük és jelentős eredményeket értünk el a gazdaságos termelés és a ta­karékosság terén is. Termelőszö­vetkezeteink is erősödnek és ha eddig még nem is nagy számban, de újak is alakultak és a meg­lévőkbe is állandóan lépnek be dolgozó parasztok. Van tehát miről beszélni a la­kossággal. A választás előtti he­teket fel kell arra használnunk, hogy őszintén megbeszéljük min­denkivel gondjainkat és a tenni­valókat. Minden dolgozónak kell, hogy tudja, mit akar tenni pár­tunk, kormányunk, és mit kell tenni előbbre jutás­unk érdeké­ben. Ugyanakkor azt is tudni kí­vánjuk, mi a véleménye a dolgo­zóknak pártunk, kormányunk munkájáról, politikájáról. Ezt csak akkor tudjuk elérni, ha a pártszervezetek a népfronttal és a különböző tömegszervezetekkel együttműködve gondoskodnak ar­ról, hogy a népnevelők a lakosság egészéhez eljussanak. Nagyon fontos, hogy mindenkivel megis­mertessük az országos és nem­zetközi eseményeket, de gondo­san ügyelm kell arra, hogy eze­ket helyesen kapcsoljuk össze az Üzem, község vagy város politik­kai, termelési, vagy éppen kultu­­rb­ix feladataival A dolgozók az utóbbi két év­ben megszokták, hogy minden fontosabb esemény előtt a párt és kormány hozzájuk for­dult, vélemény­ü­ket, tanácsukat kérte. Ez a helyes módszer nagy­ban elősegítette munkánkat. Joggal elvárják tehát most is, hogy be­széljünk velük a választásról, a 3 éves terv célkitűzéseiről és a nemzetközi helyzetről. E jogos igény kielégítése érdekében min­den választási körzetben, utcá­ban, háztömbben kisgyűléseket kell szervezni, s ezeken a lakos­sággal tanácskozni. De legfonto­sabb, hogy minden családot a la­kásán felkeressünk, minden egyes emberrel az őt a legközvetlenebbül érintő kérdésről beszéljünk — sa­ját egyéni, családi gondjairól, jö­vőjéről. A választási előkészületek ide­jén mindenkihez el kell jutnunk. Beszélnünk kell a lakosság min­den rétegével, minden becsüle­tes dolgozóval, akik számítanak arra, hogy tájékoztatjuk őket, ki­kérjük és meghallgatjuk vélemé­nyüket. A népnevelőknek azon­ban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy bár a szocializmus építésének alapvető kérdéseiben — a rend, a jólét fokozása, a bé­ke megvédésében minden becsü­letes dolgozó egyetért velünk, de még nem mindenki gondolkozik úgy, mint a népnevelő, még nem mindenki látja olyan világosan a jövőnket és vannak még kérdé­sek, melyekben eltérő a vélemé­nye a miénktől. Az ilyen véleményeket sem sza­bad félvállról venni, figyelmen kívül hagyni, hanem érvelni, vi­tázni kell, s a mi álláspontunk helyességéről meggyőzni. Az a jó népnevelő, aki nem elégszik meg az igazság terjesztésével, a ve­lünk egyetértő, fejlett dolgozók között, hanem igazunk tudatában azokkal is beszél, akikről tudja, hogy egyik, vagy másik kérdés­ben fenntartásaik vannak. Be­csületesen meg kell mondani: ennyit végeztünk, ezt akarjuk tenni, de, hogy célkitűzéseinket megvalósíthassuk, neked is segí­teni kell A választási agitáció nem külön feladat, hanem szerves része a mindennapi feladatokra való moz­gósításnak. Az év hátralévő ré­szében jelentős feladatokat kell megoldani az iparban, tovább akarjuk fejleszteni termelőszövet­kezeteinket, meg kel kezdeni kulturális programunk végrehaj­tását. A választás sikeres lebo­nyolítása e feladatok végrehajtá­sát elősegíti. Tovább erősödik majd népi hatalmunk, mely bé­kénk, fejlődésünk egyik legfonto­sabb biztosítéka. A tanácsok mun­kájába új, friss, a szocializmussal egyetértő és azt építeni akaró emberek ezrei kapcsolódnak be. Ezért kell agitációnkban minden feladatot összekapcsolni, hogy ezzel együtt azok végrehajtását is biztosítsuk. v­árható, hogy a megvert, de a meg nem semmisített el­lenség is akcióba lép, s igyekszik zavarni munkánkat. Nem elsőd­leges feladatunk, hogy az ellen­ség által kiagyalt hazugságokat és rágalmakat megcáfoljuk, mert nem ez a döntő, bár nem szabad válasz nélkül hagyni egyetlen rá­galmat sem. Az agitációban leg­döntőbb, hogy mi határozzuk meg, miről akarunk beszélni a dolgo­zókkal. Mi mutassuk meg, melyek a legfontosabb kérdések az egyén és a közösség számára. A házi­­agitációban fel kell használni azo­kat az írásos anyagokat is, ame­lyek segítik megérttetni a bel- és külpolitika eseményeit. Ezeket ne csak osztogassuk, hanem beszél­jük meg mindenkivel annak tar­talmát is. A választási agitációban ügyel­nünk kell arra, hogy a nők köré­ben fokozott felvilágosító munkát fejtsünk ki. Az a hatalmas fej­lődés, mely hazánkban a felsza­badulás óta végbement, a nők topliszt­igán elősem érezteti hatá­sát. Ez érthető, hisz a nők sok­szorosan érzik a népi demokrácia áldásait. Egyenjogúak lettek, a férfiakkal együtt vesznek részt nemcsak a termelésben, hanem a vezetésben is. Könnyebbé, gond­talanabbá vált családi életük. Az is igaz, hogy mint anyák, mint háziasszonyok, előbb érzik meg a hibákat, fogyatékosságokat is. Éppen ez okok miatt fontos szá­munkra, hogy a nők, elsősorban az asszonyok segítsenek nekünk a felvilágosító munkában. Kik tud­nák náluk jobban megmagyaráz­ni asszonytársaiknak a 3 éves terv előnyeit, akár a lakásépítés­ről, szociális beruházásokról, vagy háztartási gépek, bútorok gyár­tásának emeléséről van szó. De kik tudják az anyáknál jobban megbecsülni a békét, mely az éle­tet jelenti családjuk számára. A gyermek élete, jövője, a politiká­tól legjobban idegenkedő anyá­nál is döntő fontosságú kérdés. Meg kell érttetni az asszonyokkal, hogy életük a szocializmusban egyre könnyebb és vidámabb lesz falun és városban egyaránt, ha segítenek célkitűzéseink megvaló­sításában. N­em szabad a választási agi­tációnál figyelmen kívül hagyni a megyében lévő sok ezer értelmiségit, orvosokat, mérnökö­ket, pedagógusokat és tudósokat, akiknek jelentős része az elmúlt 13 év alatt színes­ lélekkel támo­gatott bennünket. Meg kell kérni őket, hogy az eddiginél még job­ban vegyék ki részüket a mun­kából és tudásukkal, képességük­kel segítsék elő célkitűzéseink megvalósítását. Meg kell nyerni azokat is, akik megtévedtek, akik kételkedtek, vagy még kételked­nek igazságunkban. A szocializ­mus óriási feladatainak megvaló­sításában nem nélkülözhetjük egyetlen becsületes értelmiségi munkáját sem. Nemigen akad­hat egyetlen jószándékú értelmi­ségi sem, akit az elmúlt 13 év eredményei nem győztek meg a szocialista társadalmi rendszer erejéről, előnyeiről és fölényéről. A választási agitációt irányító pártszervezeteknek a népfront-bi­zottságokkal együtt biztosítani kell, hogy a népnevelők minden­kihez eljussanak, akinek becsüle­tes szavazatára és munkájára szá­mítunk. A választási agitáció neveljen is, és ehhez fel kell használni kul­turális eszközeinket is. Vonjuk be a kultúrmunkásokat, kultúr­­együtteseket is a kultúrmunkába. Tanítsuk és szórakoztassuk a dolgozókat, mai életünk problé­máit mutató, s előnyösen meg­változott életünket tükröző mű­sorokkal, filmmel, színdarabbal. Nem lenne teljes és igazán meg-­­­győző erejű a dolgozókkal való beszélgetésünk, ha nem mutat­nánk meg azt a hatalmas erőt, melyet a szocialista táborhoz való tartozásunk jelent. Sokat, de nem eleget beszéltünk a Szovjetunió és a testvéri népi demokráciák segítségéről. Nem mindenkivel si­került még elfogadtatni, hogy a Szovjetunió nélkül nem tarthat­nánk itt, ahol tartunk, hogy nél­küle nem tudtuk volna leverni az ellenforradalmat, hogy támo­gatása, segítsége nélkül nem len­ne biztosítva előrehaladásunk. A választási agitációt olyan­­ nemzetközi helyzetben vé­gezzük, amikor az amerikai im­perialisták a Távol-Keleten , Kína ellen készülnek támadni. Mi azonban ismerjük erőnket, tud­juk, hogy nincsen becsületes em­ber, aki ne akarná a békét, a még jobb, gondtalanabb életet. Tud­juk, hogy ha ebben az országban minden ember összefog, aki a szocializmust igazán akarja, ha még szorosabbra fűzzük kapcso­latainkat a szocialista tábor or­szágaival, akkor nincs erő, amely legyőzne bennünket. Erről beszéljünk mindenkivel őszintén, lelkesen az elkövetke­ző heteikben' SUrawfc* £cután» KÖZÉPDUNANTITA NAPLÓ Sza­k­szervezeti élet A jövő tsz tagjait a tanítók nevelik A­­ngyalasonyi tsz telephelye tisztán, frissen várta a látogatókat. Szeretettel és szívesen hívtak és vártak mindenkit, aki az ő életükre, munkájukra, eredményeikre volt kiváncsi. A devecseri járás szakszervezeti elnökének indítványára a járás is­­kola igazgatói szinte mindnyájan eljöt­tek. Úgy fogadtak bennünket is, mint a meghívott vendégeiket. Pedig nem tudták előre, hogy mi is eljövünk. Minden vendégcsoport mellé került egy-egy tíz tag, a házigazdák közül. Büszkén, örömmel mutatták gazdaságukat, állatállományukat, eddig már begyűjtött takarmányukat. Igaz bizakodással beszéltek jelenükről és jói­vő­j­ükről. A hivatalos műsor lezajlása után sor került ez egyéni beszélgetésre is. Szavaikból kiderült, hogy örömmel vették látogatásunk, mert a tsz tagok szeretik a tanítókat Tudják, hogy a jövő tsz tagjait a tanítók nevelik. De kértek is bennünket erre a nevelésre. Ismertessük iskolánkban a tsz-ek jövőjét, a szocialista mezőgazdaság nagy előnyét. Hívtak benn­ü­n­­ket, hogy a gyermekekkel együtt látogassunk meg egy-egy telephelyet. Sze­rettessük meg a nagyüzemi gazdálkodást már kicsi korban, hisz ők más más életet szeretnének gyermekeiknek, mint annak idején nekik volt. Poharazgatás közben sok-sok ellesett szónak, mondatnak voltunk ta­núi. Sokat várnak a tanítóktól, a falu nevelőitől. Az egésznapi együttlét sok kérdésre adott választ, és új utat mutatott. Csak úgy lehetünk falunk igazi tanítói, nevelői, ha ott állunk a tsz parasztok mellett. Ha segítjük, támogatjuk őket azokban a kérdésekben, amit igényelnek tőlünk. Ha ve­lünk együtt leszünk, nemcsak ünnepnapjaikon, de a hétköznapjaik tanu­lásában, oktatásában, nevelésében, éppen úgy, mint a jövőjük építéséből. Szeretettel, szívesen emlékezünk erre a napra és ígérjük, közösen dolgo­zunk falunk felemelkedéséért igazgató. 3 A nagykereskedelmi vállalatok versenye A szocialista kereskedelemben mos­tanában egyre többet hallani a ver­senyről Előbb-utóbb mindenki rá­jön arra, hogy e nemes vetélkedés nélkül vajmi keveset lépünk előbbre, így gondolkodnak a kereskedők is. Nos, ezt a gondolatot helyese­n felka­rolják az illetékes szakszervezetek. Nem sablonosan, nem azonos pontok alapján, hanem a vállalatok profiljá­nak megfelelő formában versenyez­nek. A RÖVIKÖT veszprémi lerakata a többi lerakatokkal áll versenyben, a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vila Salat úgyszintén. A FŰSZERT mán más megyében keresett partnert, a Győr-Sopron megyeieket hívták ki. A TÜZÉP pedig a székesfehérváriakat és a kaposváriakat A terményforgal­­mi a telephelyeivel versenyez. A verseny eredményeként a ter­­ményforgalmi a gazdasági év első negyedében — III. kategóriában —­ országosan első helyezést ért el A RÖVIKÖT-nél 5, a FÜSZERT-nél 3 dolgozó kapott oklevelet és pénzju­talmat Az elnökségi ülés napirendi pontjai Kedden elnökségi ülést tartott az SZMT. Napirendi pontjai a követ­kezők: Az ÉDOSZ Veszprém megyei Területi Bizottságának társadalombiz­tosítási munkájáról Az előadó, Szál­kai László ÉDOSZ TB. elnök volt E napirendi pont tárgyalásánál ke­mény kritikát kapott Szálkai elvtárs, mert az 1957. december 31-i megyei tanács elnökségi ülés ez irányú hatá­rozatát nem hajtotta végre. A második napirendi pontot Varga Gyuláné, az SZMT kultúrnevelési fele­­lőse terjesztette be a kultúrotthon vezetőségválasztások tapasztalatairól. A jelentés megállapítja, hogy me­gyénkben 25 kultúrotthon van, ame­lyekben a SZOT határozata értelmé­ben újjá kell választani a vezetőséget. A jelentés arról is tájékoztat ben­nünket, hogy a Kisfaludy Kultúrott­hon is új vezetőséget kap, amennyi­ben a beterjesztett javaslatot az el­nökség jóváhagyja. H­írek A Veszprémi Sütőipari Vállalatnál a közelmúltban fejeződött be a kis­pályás labdarúgó bajnokság. A jól­sikerült bajnoki idényt szombaton szüreti bállal zárták. A sütőipari vál­lalat üzemi bizottsága — az ÉDOSZ TB-vel karöltve — a többi élelmezési vállalatot is bevonja a bajnoki rend­szerbe. A balatonfüredi általános iskola, valamint az ajkai négy oktatási in­tézmény alapszervi választási taggyű­lésen javasolták, hogy a pedagógu­sok ne csak az iskolában, hanem a magánéletükben is szorosabb, bará­tibb kapcsolatot tartsanak bel­. Aj­kán először ismerkedési estet, majd egy somlói kirándulást rendeznek. A fürediek pedig a Bakony szépségeit nézik meg közösen. * Neveléslélektani előadást és anké­­tot szervez — pedagógusok és • szü­lők bevonásával — Pápán és Várpa­lotán a Pedagógus Szakszervezet Te­rületi Bizottsága. * 20 kiváló dolgozó jelvényt és ok­levelet kaptak szeptember végéig a Balatonfüredi megyei Tejipari Váll­­alásnál Kevesebb „pesti"­ műsort Vasárnap Urkuton újjáválasztották a szakszervezeti kultúrotthon vezető­ségét. A választáson a 70 küldöttből 63 megjelent. A meghívottakon kí­vül is élénk érdeklődés volt, vajon ki lesz az új kultúrigazgató? Ki ke­rül be a vezetőségbe? A választáson részt ven is felszó­lalt Tóth Lajos, a KDT trösztbizott­ság részéről. Bírálta többek között a beszámolót, hogy nem adott átfogó képet a kétéves munkáról. Felhívta az új vezetőség figyelmét, hogy a SZOT XIX. kargreattissástyk tpart­mében irányítsák üzemükben a kul­túrmunkát.­­" Egyes hozzászólásaik azt kifogásol­­ták, hogy a régi vezetőség túl gyak­­ran hozott Budapestről színészeket, s javasolták: elegendő, ha negyedéven­­ként rendeznek ilyen műsort. In­­kább az öntevékeny színjátszás szín­­vonalát emeljék, mert ezt is szívesen megnézik az akutiak, ha művészien, adják elő. A vezetőség újjáválasztá­sának színfoltja volt az, hogy a hely­­beli pedagógusok kérték az ü. b.-ott őket is bízzák meg a rizskázmurka irányításáral

Next