Középdunántúli Napló, 1958. november (Veszprém, 14. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-01 / 258. szám
CMML Bsnobow 1. PÓTOLJÁK AZ ELMULASZTOTTAKAT A VÁLASZTÓK elvárják igényeit, hogy tájékoztassák őket a napi politika kérdéseiről. Meg akarják ismerni hároméves tervünket, tudni akarnak arról, hogy milyen tervei vannak a tanácsnak a községfejlesztést illetően. A tájékoztatást a hatalmon lévő osztály tagjaitól a munkásoktól, mindenekelőtt a kommunista munkásoktól várja a lakosság. Ugyanakkor a párt tagjaidiak — akik szoros kapcsolatot kért, hogy kiépítsenek a lakosságtól — nemcsak érdekük, hanemötelességük is a felvilágosító ioruka. A látogatások során kötetlen beszélgetések, véleménycserék folynak, baráti légkör alakul ki. A kommunisták és párton kívüliek jó kapcsolata a munkáshatalom erősítését jelenti. Számos üzemi pártszervezetünk jelentős segítséget nyújt a választás előkészítéséhez. Ezt tapasztaltuk az urkuti, a dudari és a csingeri bányászoknál. Szükség is van a munkájukra, mert a kislétszámú falusi pártszervezetek az üzemben járó kommunista munkások segítsége nélkül nehezen tudnának sokrétű feladataikkal megbirkózni. Sajnos, nem minden üzemi pártszervezetünk értette meg ennek jelentőségét. Az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohóban az üzemi pártbizottság a gyári lakótelep felkészítését kapta feladatul a városi pártbizottságtól. Itt tevékenykednek az üzem Ajkán lakó kommunistái és többkevesebb aktivitással segítik a választás előkészítését. Ez azonban idem minden, mert az üzemben számos elvtárs dolgozik, aki a környező községekben lakik. Hétnyolc fakiből naponta járnak be a kohóba a kommunista munkások. Pártmunkájukra — a közlekedési viszonyokat figyelembe véve — az üzemben nemigen lehet számítani. Annál inkább tudnak azonban segíteni a lakóhelyükön. A timföldgyár és az alumíniumkohó pártbizottsága megelégedett azzal, hogy összevont taggyűlésen foglalkozott a választással. Itt olvasták fel a Központi Bizottság levelét, melyben a falusi választási munkában való részvételre hívja fel a kommunista munkások figyelmét. Nem adott konkrét megbízatást a faluról bejáró elvtársaknak, s nem ellenőrzi azok lakóhelyükön végzett munkáját. HELYES LETT VOLNA, ha a pártbizottság írásban, vagy személyesen is felveszi a kapcsolatot az érdekelt községi pártszervezetekkel és megállapodnak, kit adnak át választási munkára, így aztán nem lehet csodálkozni azon, hogy a vidékről bejáró kommunistáknak csak egy része végez választási munkát. Az alumíniumkohóban 14 tósokberéndi elvtárs dolgozik. Ezt a községet inkább munkások, mint parasztok lakják. Szinte alig van olyan ház, ahonnan ne dolgoznának valamelyik ajkai bányában vagy üzemben. A kommunista munkások aktív közreműködése itt azért is szükséges, hogy a községpolitikában következetesebben tudjon érvényesülni a párt célkitűzése. Törődniük kell a község életével, fejlesztésével, a lakosság ellátásával. Az alumíniumkohóban dolgozó kommunisták közül sokat segítettek községükben Takács István és felesége, valamint Budai József elvtársak. Néhány elvtárs részt vett a jelölőgyűléseken, a többség pedig alig tett valamit a választás sikeréért. Tósokberénden elismeréssel beszélnek Takács Istvánné elvtársnő munkájáról, ő a községi nőtanács elnöke és tanácstag jelölt. Mintegy 30 aszszonyt mozgósított a választási munkára, akik a felvilágosító munkában és a jelölőgyűlések előkészítésében segítettek a Hazafias Népfrontnak és a tanácsnak. MAL AJKAI ÜZEMEKBEN dolgozó kommunisták is segítették a tósokberéndi választást előkészíteni. Führer Ferenc és Tomózer Gyula elvtársak az erőműtől, Károlyi Ferenc elvtárs a népfront bizottság titkára, a Jolánaknától, Lókuti Béla elvtárs a népfront elnöke pedig az üveggyárból. A községi pártszervezet, a Hazafias Népfront és a tanács v. b. szervező munkája a kommunista és a pártonkívüli aktivisták lelkes felvilágosító munkája nyomán sikeresen készítették elő Tósokberénden a választást. KELLEMETLENÜL HATOTT Juhász János művezető és Berta Emil a. b. elnök elvtársaknak, amikor választási tevékenységükről érdeklődtünk. Sajnos az az igazság, hogy még a helyi párt és tanács vezető elvtársak kérésére sem segítettek lakóhelyükön. Ezt fokozottabban el lehet mondani néhány más, a kohóban dolgozó elvtársról. Bizony Márton elvtárs, a kohó alapszervezeti titkára sem tudott beszámolni arról, hogyan segítik és ellenőrzik a vidékről bejáró elvtársak otthon végzett választási munkáját. Több mint két hét van még hátra a választásig. A jelölőgyűlésekkel még nem fejeződött be a választás előkészítése. Sok még a tennivaló, ismételten kell beszélgetni a választókkal. Szükség van tehát Tósokberénden is a kohóban dolgozó kommunisták munkájára. Van még idő, van még lehetőség arra, hogy a timföldgyár és alumíniumkohó pártszervezete és kommunistái mérlegeljék saját tevékenységüket és pótolják az elmulasztottakat. Máthé László Az első aranylelet Várpalotán Mintegy két hete, a vasútállomás területén, csatornázás közben aranypénzt találtak a műn Kások. Eddig Várpalotán sokféle srénz került elő a föld alól, de arany még nem Ez a lelet nagyságára nézve, hasonló az ötvenfilléreshez, csak vékonyabb annál. Eredete körülbelül az első magyar aranypénzeknek fele.*MSg- tsOAfcVUM ANULI NAKLO Kik és hogyan segíthetnek a családiház építkezéseknél? A kisiparosok ipargyakorlásáról szóló törvényerejű rendelet értelmében a családi házak építésénél a szakszerűség biztosítása mellett az építkező rokonai, ismerősei, karjogosítvány nélkül is közreműködhetnek. Az utóbbi időben ezzel az engedménnyel sokan visszaéltek: iparigazolvány nélkül rendszeres anyagi ellenszolgáltatásért „segítették“ az építtetőt. Az eredmény rendszerint építészeti és esztétikai követelményeknek nem megfelelő épület lett. A visszaélések elhárítása érdekében az Építésügyi Minisztérium a KIOSZ véleményének meghallgatása után rendeletet adott ki a törvény helyes értelmezéséről. Eszerint a családiház építkezéseknél megengedhető, ipargazolvány nélküli rokoni, ismerősi közreműködés, csak esetenkénti, nem rendszeres, anyagi ellenszolgáltatással nem járó társadalmi munka lehet. Minden más közreműködést jogosulatlan iparűzésnek kell tekinteni és elkövetőjével szemben e szerint kell eljárni. A megkívánt szakszerűséget az építtetőnek építőipari szövetkezet, vagy iparigazolvánnyal rendelkező, lakóház kivitelezésére jogosult kisiparos megbízásával kell biztosítania. A MÉSZÖV negyedévi választmányi ülést tartott (Folytatás az első oldalról) hozása. Jelenleg az a helyzet, hogy szakcsoportjaik tartalékterületen gazdálkodnak, földjükön egyéni módra folytatják a termelést. Érzik és tapasztalják, hogy közösen jobb, többet tudnak termelni, de az előrelépést egyik sem akarja megtenni. Itt kell tehát a példamutatás. A jövőben a szakcsoportok fejlesztésénél az legyen az irányadó, hogy állandóan nőjjön a közs alap, szélesedjen közös gazdasági tevékenységük — fogalmazta meg a beszámoló. Az asszonyok között is végezzünk szervező munkát. Vannak társulási lehetőségek — mint például a baromfitenyésztés, — de megyénkben még eddig egy női társulásunk vagy szakcsoportunk sem működik. Jobban — és többet kell foglalkozni a falusi asszonyokkal. Ezután a földművesszövetkezetek felvásárlási tevékenységével foglalkozott a beszámoló, s ezenkívül a felvásárlási tagbizottságok munkáját értékelte. A beszámoló megállapította, hogy ezek működése nagyon gyenge, mégpedig azért, mert munkájukat nem irányítják. A jövőben ez a felvásárlási üzemegységvezető feladata lesz, ahol ilyen nincs, a szövetkezet felvásárlója végzi ezt a munkát. Nem megoldott kérdés az ipartelepeken élő szövetkezeti tagokkal való foglalkozás sem. Itt szervezeti életet egyáltalán nem élnek, csupán a szövetkezeti tagok nyilvántartásában szerepelnek. Alacsony részjegyeket jegyeznek, ami nem fogadható el. Éppen ezért elsősorban itt kell rendet teremteni. Mégpedig úgy, hogy gazdasági tevékenységen keresztül közelebb kell hozni őket a szövetkezethez. Szükséges lenne a MÉK által üzemeltetett gyümölcszöldségboltok ellenőrzését a megválasztott tagbizottságok alá helyezni. Ezenkívül különböző ismeretterjesztő előadások szervezését vetette fel a beszámoló. A járási központok választmánya közül legeredményesebben a devecseri dolgozik, ahol biztosítják a választmány folyamatos működését, ami azt jelenti, hogy a két ülés közötti időszakban is foglalkoznak a tagokkal. A beszámoló végül, de nem utolsósorban a választás előkészületeivel, ezen belül a földművesszövetkezetek feladataival foglalkozott. (N. M.) „Műsoron kívüli“ szám a várpalotai Mintázta Nehogy valamelyes rendezvényre, különleges színpadi produkcióra gondoljon az olvasó, — ilyenről szó sem esik az alábbiakban. Hogy most mégis a közönség elé kívánkozik a „műsoron kívüli” szám, — annak tulajdonítható, hogy nemcsak azokat érinti, akik szerepeltek benne, hanem mindannyiunkat. Házává táe, sok hiányossággá! A Nehézipari Minisztérium és a Várpalotai Szénbányászati Tröszt hathatós anyagi segítségével, továbbá a bányászcsaládok áldozatos társadalmi munkájával, ez év szeptemberében végre elkészült, felépült a palotaiak egyik büszkesége, országunk talán legkorszerűbb művelődési otthona. Kilenc és félmillós költséggel épült és az elfogadott tervek kivitelezésére az ÉM Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat nyert megbízatást. Mint minden közületi építési szerződés, úgy ez a megállapodás is határidőhöz volt kötve, amely 1958 július hó 15. napjára szólt. Ekkor kellett volna elkészülnie az épületnek, de szeptember 1án mégis megtarthatták az avatási ünnepséget, annak ellenére, hogy egy és más hiányosság még fennállt az építő vállalat terhén, így például az alagsorbéli kút még fedetlenül tátong, a lépcsőzetek sem voltak teljesen rendben, és —- ami a legkirívóbb hiba volt — az épület erkélyének korlátja nem volt rögzítve. Ideiglenes szükségkorláttal látták el.Szidi Péter építésvezető állandóan azzal szerelte le a sürgető felszólamlásokat, hogy „majd holnap”, de ezekből a holnapokból holnaputánok, sőt jövő hetek lettek, anélkül, hogy ígéretét és kötelezettségét beváltotta volna. A megnyitás estéjén benépesült az új épület Eljöttek a bányászok, egymás után érkeztek Várpalota dolgozói, s jelen voltak a meghívott vendégek is. Megelégedéssel szemlélték a tágas, kényelmes kultúrház helyiségeit, őszinte öröm ült az arcokon. Legsugárzóbb tekintettel talán Leitner Ferenc elvtárs járt-kelt, az új kultúrház igazgatója, amikor a lázas előkészületben megkérte Szili Péter építésvezető: — Légy szíves írd alá ezt a kis papírost! Közben mások is kérdéssel fordultak a kultúrház igazgatóhoz, aki sietve alákanyarította nevét a papírszeletre, majd lebélyegezte. Valótlan igazolás Félóra sem telt bele, mikor az igazgatónak eszébe ötlött a papírszelet. Vajon miért volt olyan sürgős és mit is írt alá?... Előszedte a zsebébe gyűrt másolatot. Megdöbbenve tapasztalta, hogy az aláírásával és a kultúrház hivatalos bélyegzőjével ellátott „nyilatkozat” azt tartalmazza, miszerint a korábban hiányként megállapított munkákat a kivitelező már hiánytalanul elvégezte. Felháborodással állapította meg a hamis keltezést is: * aláírása fölé 1958 július 14. napját gépelték — holott ezen a napon már szeptember 11-e volt és azok a bizonyos hiányosságok még ekkor is hiányosságok voltak... Megbízta Lázár Erzsébet kultúrházi adminisztrátort, hogy azonnal szaladjon el Szili Péter lakására és kérje vissza tőle a valóságnak nem megfelelő „igazolás” eredeti példányát, amelyen kézaláírása és körbélyegzője szerepel. Az irodai tisztviselőnő haladéktalanul fel is kereste. Az építésvezető nem volt hajlandó viszszaszolgáltatni az írást. Leitner Ferenc ekkor a postahivatalba sietett és két azonos szövegű táviratot adott fel: egyet Veszprémbe, az építőipari vállalatnak, a másikat pedig Szili Péter építésvezeő várpalotai címére. A táviratokban tiltakozott beugratása ellen és kinyilatkoztatta, hogy az igazolást, mint valótlant, semmisnek tekinti, így került az ügy a döntőbizottság elé. Fegyelmi vizsgálat Az építő vállalat mind ez ideig bízott Szili Péterben, aki mint felelős építésvezető, nem informálta feletteseit, hogy a kifogásolt hiányokat nem hozta rendbe. A vállalat központjában úgy tudták, hogy teljes befejezést nyert a várpalotai építkezés. Az építőipari vállalat vezetője, Pörnyeci Gyula igazgató, amikor ezt a megdöbbentő esetet elébe tárjuk, a következő választ adja: — Sajnos, megfelel a valóságnak, hogy csakugyan így történt. Kénytelen vagyok — az igazságnak megfelelően — én magam igazolni, hogy Leitner Ferenc kultúrházigazgató még aznap, a hamis szövegű nyilatkozat aláírása után, felháborodva tiltakozott hozzám intézett táviratában és semmisnek jelentette ki az igazolást ... Megállapítást nyert — sajnos csak utólag — az is, hogy a kifogásolt hiányosságok csakugyan fennálltak. Ezért, de a hamis igazolás megszerkesztéséért is, Szili Péter építésvezető ellen a mai napon megindíttattam a fegyelmi vizsgálatot. Herezeeh Káinjáé Megyénk fejlődése számokban A FELSZABADULÁS ÓTA Az 1938-as 34 üdülővel szembeni ma megyénkben 195 üdülő van, közöttük 37 a SZOT kezelésében , melyekben az ország minden tájáról érkezett dolgozók pihenhetik ki fáradtságukat. M. §: „A Magyar Népfelőtársaság biztosítja a dolgozóknak a pihenéshez és az üdüléshez való jogis." 3