Középdunántúli Napló, 1958. november (Veszprém, 14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-01 / 258. szám

CMML Bsnobow 1. PÓTOLJÁK AZ ELMULASZT­OTT­A­K­AT A VÁLASZTÓK elvárják igényeit, hogy tájékoztassák őket a napi politika kérdéseiről. Meg akarják ismerni hároméves tervünket, tudni akarnak arról, hogy milyen tervei vannak a ta­nácsnak a községfejlesztést ille­tően. A tájékoztatást a hatalmon lévő osztály tagjaitól a munká­soktól, mindenekelőtt a kommu­nista munkásoktól várja a lakos­ság. Ugyanakkor a párt tagjai­­diak — akik szoros kapcsolatot kért, hogy kiépítsenek a lakosság­t­ól — nemcsak érdekük, hanem­ötelességük is a felvilágosító ioruka. A látogatások során kö­tetlen beszélgetések, vélemény­­cserék folynak, baráti légkör ala­kul ki. A kommunisták és pár­­ton kívüliek jó kapcsolata a mun­káshatalom erősítését jelenti. Számos üzemi pártszervezetünk jelentős segítséget nyújt a vá­lasztás előkészítéséhez. Ezt ta­pasztaltuk az urkuti, a dudari és a csingeri bányászoknál. Szükség is van a munkájukra, mert a kis­­létszámú falusi pártszervezetek az üzemben járó kommunista munkások segítsége nélkül nehe­zen tudnának sokrétű feladataik­kal megbirkózni. Sajnos, nem minden üzemi pártszervezetünk értette meg en­­nek jelentőségét. Az Ajkai Tim­földgyár és Alumíniumkohóban az üzemi pártbizottság a gyári la­kótelep felkészítését kapta fela­datul a városi pártbizottságtól. Itt tevékenykednek az üzem Aj­kán lakó kommunistái és több­­kevesebb aktivitással segítik a vá­lasztás előkészítését. Ez azonban idem minden, mert az üzemben számos elvtárs dolgozik, aki a környező községekben lakik. Hét­nyolc fakiből naponta járnak be a kohóba a kommunista munká­sok. Pártmunkájukra — a közle­kedési viszonyokat figyelembe vé­ve — az üzemben nemigen lehet számítani. Annál inkább tudnak azonban segíteni a lakóhelyükön. A timföldgyár és az alumínium­­kohó pártbizottsága megelégedett azzal, hogy összevont taggyűlé­sen foglalkozott a választással. Itt olvasták fel a Központi Bizott­ság levelét, melyben a falusi vá­lasztási munkában való részvétel­re hívja fel a kommunista mun­kások figyelmét. Nem­ adott kon­krét megbízatást a faluról bejáró elvtársaknak, s nem ellenőrzi azok lakóhelyükön végzett mun­káját. HELYES LETT VOLNA, ha a pártbizottság írásban, vagy sze­mélyesen is felveszi a kapcsola­tot az érdekelt községi pártszer­vezetekkel és megállapodnak, kit adnak át választási munkára, így aztán nem lehet csodálkoz­ni azon, hogy a vidékről bejáró kommunistáknak csak egy része végez választási munkát. Az alu­míniumkohóban 14 tósokberéndi elvtárs dolgozik. Ezt a községet inkább munkások, mint parasztok lakják. Szinte alig van olyan ház, ahonnan ne dolgoznának valame­lyik ajkai bányában vagy üzem­ben. A kommunista munkások aktív közreműködése itt azért is szükséges, hogy a községpolitikában következetesebben tudjon érvé­nyesülni a párt célkitűzése. Tö­rődniük kell a község életével, fej­lesztésével, a lakosság ellátásá­val. Az alumíniumkohóban dolgozó kommunisták közül sokat segí­tettek községükben Takács István és felesége, valamint Budai Jó­zsef elvtársak. Néhány elvtárs részt vett a jelölőgyűléseken, a többség pedig alig tett valamit a választás sikeréért. Tósokberénden elismeréssel beszélnek Takács Ist­vánné elvtársnő munkájáról, ő a községi nőtanács elnöke és ta­nácstag jelölt. Mintegy 30 asz­­szonyt mozgósított a választási munkára, akik a felvilágosító munkában és a jelölőgyűlések elő­készítésében segítettek a Haza­fias Népfrontnak és a tanácsnak. MAL AJKAI ÜZEMEKBEN dolgozó kommunisták is segítet­ték a tósokberéndi választást elő­készíteni. Führer Ferenc és To­­mózer Gyula elvtársak az erőmű­től, Károlyi Ferenc elvtárs a nép­front bizottság titkára, a Jolán­­aknától, Lókuti Béla elvtárs a népfront elnöke pedig az üveg­gyárból. A községi pártszervezet, a Hazafias Népfront és a tanács v. b. szervező munkája a kom­munista és a pártonkívüli akti­visták lelkes felvilágosító munká­ja nyomán sikeresen készítették elő Tósokberénden a választást. KELLEMETLENÜL HATOTT Juhász János művezető és Berta Emil a. b. elnök elvtársaknak, amikor választási tevékenységük­ről érdeklődtünk. Sajnos az az igazság, hogy még a helyi párt és tanács vezető elvtársak kéré­sére sem segítettek lakóhelyükön. Ezt fokozottabban el lehet mon­dani néhány más, a kohóban dol­gozó elvtársról. Bizony Márton elvtárs, a kohó alapszervezeti titkára sem tudott beszámolni ar­ról, hogyan segítik és ellenőrzik a vidékről bejáró elvtársak ott­hon végzett választási munkáját. Több mint két hét van még hátra a választásig. A jelölőgyű­lésekkel még nem fejeződött be a választás előkészítése. Sok még a tennivaló, ismételten kell be­szélgetni a választókkal. Szükség van tehát Tósokberénden is a ko­hóban dolgozó kommunisták mun­kájára. Van még idő, van még lehetőség arra, hogy a timföld­gyár és alumíniumkohó pártszer­vezete és kommunistái mérlegel­jék saját tevékenységüket és pó­tolják az elmulasztottakat. Máthé László Az első aranylelet Várpalotán Mintegy két hete, a vasútállo­más területén, csatornázás köz­ben aranypénzt találtak a műn­ Kások. Eddig Várpalotán sokféle srénz került elő a föld alól, de arany még nem Ez a lelet nagy­ságára nézve, hasonló az ötven­­filléreshez, csak vékonyabb an­nál. Eredete körülbelül az első magyar aranypénzeknek fele.­­*MSg- tsOAfcVUM­ AN­­­ULI NAKLO Kik és hogyan segíthetnek a családiház építkezéseknél? A kisiparosok ipargyakorlásáról szóló törvényerejű rendelet értel­mében a családi házak építésénél a szakszerűség biztosítása mellett az építkező rokonai, ismerősei, k­arjo­­gosítvány nélkül is közreműködhet­nek. Az utóbbi időben ezzel az en­gedménnyel sokan visszaéltek: ipar­igazolvány nélkül rendszeres anyagi ellenszolgáltatásért „segítették“ az építtetőt. Az eredmény rendszerint építészeti és esztétikai követelmé­nyeknek nem megfelelő épület lett. A visszaélések elhárítása érdeké­ben az Építésügyi Minisztérium a KIOSZ véleményének meghallgatása után rendeletet adott ki a törvény helyes értelmezéséről. Eszerint a családiház építkezéseknél megen­gedhető, ipargazolvány nélküli ro­koni, ismerősi közreműködés, csak esetenkénti, nem rendszeres, anyagi ellenszolgáltatással nem járó társa­­dalmi munka lehet. Minden más közreműködést jogosulatlan ipar­űzésnek kell tekinteni és elkövető­jével szemben e szerint kell eljárni. A megkívánt szakszerűséget az építtetőnek építőipari szövetkezet, vagy iparigazolvánnyal rendelkező, lakóház kivitelezésére jogosult kis­iparos megbízásával kell biztosíta­nia. A MÉSZÖV negyedévi választmányi ülést tartott (Folytatás az első oldalról) hozása. Jelenleg az a helyzet, hogy szakcsoport­ja­­ik tartalékterületen gazdálkodnak, földjükön egyéni módra folytatják a termelést. Érzik és tapasztalják, hogy közösen jobb, többet tudnak termelni, de az előre­lépést egyik sem akarja megtenni. Itt kell tehát a példamutatás. A jövőben a szakcsoportok fej­lesztésénél az legyen az irányadó, hogy állandóan nőjjön a kö­zs alap, szélesedjen közös gazdasági tevé­kenységük — fogalmazta meg a be­számoló. Az asszonyok között is végezzünk szervező munkát. Vannak társulá­si lehetőségek — mint például a baromfitenyésztés, — de megyénk­ben még eddig egy női társulásunk vagy szakcsoportunk sem műkö­dik. Jobban — és többet kell fog­lalkozni a falusi asszonyokkal. Ezután a földművesszövetkezetek felvásárlási tevékenységével foglal­­kozott a beszámoló, s ezenkívül a felvásárlási tagbizottságok munká­ját értékelte. A bes­zámoló megálla­pította, hogy ezek működése nagyon gyenge, mégpedig azért, mert mun­kájukat nem irányítják. A jövőben ez a felvásárlási üzemegységvezető feladata lesz, ahol ilyen nincs, a szö­vetkezet felvásárlója végzi ezt a munkát. Nem megoldott kérdés az iparte­lepeken élő szövetkezeti tagokkal való foglalkozás sem. Itt szervezeti életet egyáltalán nem élnek, csupán a szövetkezeti tagok nyilvántartásá­ban szerepelnek. Alacsony részje­gyeket jegyeznek, ami nem fogad­ható el. Éppen ezért elsősorban itt kell rendet teremteni. Mégpedig úgy, hogy gazdasági tevékenységen ke­resztül közelebb kell hozni őket a szövetkezethez. Szükséges lenne a MÉK által üzemeltetett gyümölcs­zöldségboltok ellenőrzését a megvá­lasztott tagbizottságok alá helyezni. Ezenkívül különböző ismeretterjesz­tő előadások szervezését vetette fel a beszámoló. A járási központok választmánya közül legeredményesebben a de­­vecseri dolgozik, ahol biztosítják a választmány folyamatos működé­sét, ami azt jelenti, hogy a két ülés kö­zötti időszakban is foglalkoznak a tagokkal. A beszámoló végül, de nem utol­sósorban a választás előkészületei­vel, ezen belül a földművesszövetke­zetek feladataival foglalkozott. (N. M.) „Műsoron kívüli“ szám a várpalotai Mintázta Nehogy valamelyes rendezvény­re, különleges színpadi produk­cióra gondoljon az olvasó, — ilyenről szó sem esik az alábbiak­ban. Hogy most mégis a közön­ség elé kívánkozik a „műsoron kívüli” szám, — annak tulajdo­nítható, hogy nemcsak azokat érinti, akik szerepeltek benne, ha­nem mindannyiunkat. Házává táe, sok hiányossággá! A Nehézipari Minisztérium és a Várpalotai Szénbányászati Tröszt hathatós anyagi segítségé­vel, továbbá a bányászcsaládok áldozatos társadalmi munkájával, ez év szeptemberében végre el­készült, felépült a palotaiak egyik büszkesége, országunk talán leg­korszerűbb művelődési otthona. Kilenc és félmillós költséggel épült és az elfogadott tervek kivi­telezésére az ÉM Veszprém me­gyei Állami Építőipari Vállalat nyert megbízatást. Mint minden közületi építési szerződés, úgy ez a megállapodás is határidőhöz volt kötve, amely 1958 július hó 15. napjára szólt. Ekkor kellett volna elkészülnie az épületnek, de szeptember 1­­án mégis megtarthatták az ava­tási ünnepséget, annak ellenére, hogy egy és más hiányosság még fennállt az építő vállalat terhén, így például az alagsorbéli kút még fedetlenül tátong, a lépcső­­zetek sem voltak teljesen rend­ben, és —- ami a legkirívóbb hiba volt — az épület erkélyének kor­látja nem volt rögzítve. Ideiglenes szükségkorláttal látták el.­­Szidi Péter építésvezető ál­landóan azzal szerelte le a sürgető felszólamlásokat, hogy „majd holnap”­,­­ de ezek­ből a holnapokból holnaputá­nok, sőt jövő hetek lettek, anélkül, hogy ígéretét és kö­telezettségét beváltotta volna. A megnyitás estéjén benépe­sült az új épület Eljöttek a bá­nyászok, egymás után érkeztek Várpalota dolgozói, s jelen voltak a meghívott vendégek is. Mege­légedéssel szemlélték a tágas, ké­nyelmes kultúrház helyiségeit, őszinte öröm ült az arcokon. Leg­sugárzóbb tekintettel talán Leit­­ner Ferenc elvtárs járt-kelt, az új kultúrház igazgatója, amikor a lázas előkészületben megkérte Szili Péter építésvezető: — Légy szíves írd alá ezt a kis papírost! Közben mások is kérdéssel for­dultak a kultúrház igazgatóhoz, aki sietve alákanyarította nevét a papírszeletre, majd lebélyegezte. Valótlan igazolás Félóra sem telt bele, mikor az igazgatónak eszébe ötlött a papír­szelet. Vajon miért volt olyan sürgős és mit is írt alá?... Elő­szedte a zsebébe gyűrt másolatot. Megdöbbenve tapasztalta, hogy az aláírásával és a kultúrház hiva­talos bélyegzőjével ellátott „nyi­latkozat” azt tartalmazza, misze­rint a korábban hiányként meg­állapított munkákat a kivitelező már hiánytalanul elvégezte. Fel­háborodással állapította meg a hamis keltezést is: * aláírása fölé 1958 július 14. napját gépelték — holott ezen a napon már szeptember 11-e volt és azok a bizonyos hiá­nyosságok még ekkor is hiá­nyosságok voltak... Megbízta Lázár Erzsébet kul­­túrházi adminisztrátort, hogy azonnal szaladjon el Szili Péter lakására és kérje vissza tőle a valóságnak nem megfelelő „iga­zolás” eredeti példányát, amelyen kézaláírása és körbélyegzője sze­repel. Az irodai tisztviselőnő hala­déktalanul fel is kereste. Az épí­tésvezető nem volt hajlandó visz­­szaszolgáltatni az írást. Leitner Ferenc ekkor a postahivatalba sietett és két azonos szövegű távi­ratot adott fel: egyet Veszprémbe, az építőipari vállalatnak, a mási­kat pedig Szili Péter építésvezeő várpalotai címére. A táviratokban tiltakozott beugratása ellen és ki­nyilatkoztatta, hogy az igazolást, mint valótlant, semmisnek te­kinti, így került az ügy a döntőbi­zottság elé. Fegyelmi vizsgálat Az építő vállalat mind ez ideig bízott Szili Péterben, aki mint fe­lelős építésvezető, nem informál­ta feletteseit, hogy a kifogásolt hiányokat nem hozta rendbe. A vállalat központjában úgy tud­ták, hogy teljes befejezést nyert a várpalotai építkezés. Az építőipari vállalat vezetője, Pörnyeci Gyula igazgató, amikor ezt a megdöbbentő esetet elébe tárjuk, a következő választ adja: — Sajnos, megfelel a valóság­nak, hogy csakugyan így történt. Kénytelen vagyok — az igazság­nak megfelelően — én magam igazolni, hogy Leitner Ferenc kultúrházigazgató még aznap, a hamis szövegű nyilatkozat alá­írása után, felháborodva tiltako­zott hozzám intézett táviratában és semmisnek jelentette ki az iga­zolást ... Megállapítást nyert — sajnos csak utólag — az is, hogy a kifogásolt hiányosságok csaku­gyan fennálltak. Ezért, de a ha­mis igazolás megszerkesztéséért is, Szili Péter építésvezető ellen a mai napon megindíttattam a fe­gyelmi vizsgálatot. Herezeeh Káinjáé Megyénk fejlődése számokban A FELSZABADULÁS ÓTA­ ­ Az 1938-as 34 üdülővel szembeni ma megyénkben 195 üdülő van, közöttük 37 a SZOT kezelésé­ben , melyekben az ország min­den tájáról érkezett dolgozók pi­henhetik ki fáradtságukat. M. §: „A Magyar Népfelőtársa­­ság biztosítja a dolgozóknak a pihenéshez és az üdüléshez való jogis." 3

Next