Középdunántúli Napló, 1959. április (Veszprém, 15. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-01 / 76. szám

959. április 1. Tapasztalatcserén Balinkán — AZ IGAZ, HOGY SOKAT MONDANAK, de nem biztos, hogy úgy van ?— így az egyik. — Most majd meglátjuk, valóban új-e, vagy csak a nevében? — így a másik. A „fakaruszban” ilyen és ehhez hasonló megjegyzés igen sok elhangzott az úton. Ajkától Balinkáig. Érthető is, hisz ta­pasztal­tcserére indult egy szű­­kebb körű bányászdelegáció az ajkai s­zénmedencéből, hogy a szocialista címért küzdő balinkai brigádok életét, munkáját és egyéb tevékenységét megismerjék. Hogyan alakultak? Milyen cél­kitűzéseik vannak? Milyen ered­ményeket érnek el? Hogy segítik őket a műszakiak? Milyen segít­séget ad a párt, a szakszervezet és a KISZ? Ilyenforma kérdések foglalkoztatták valamennyiőjüket A szervezés decemberben kez­dődött a Szovjetunióból, illetve Csehszlovákiából szerzett példák alapján. A pártszervezet volt a szervezés fő mozgatója. A bányá­szok körében pedig jó talajba ke­rült a pártszervezet által elhintett mag. Az egyik aknáért az igaz­gatót, a másikért a főmérnököt tette felelőssé a pártbizottság UTÁNA EGYRE TÖBB brigád jelentkezett, hogy a „Szocialista brigád” címért akar harcolni. A balinkai aknában vannak ilyen brigádok, a kisgyóni bányában pedig egy egész mező, a volt KISZ mező harcol ezért a cím­ért. Mindezt még az elején el­mondták a balinkai elvtársak, és azt is, hogy bizony volt olyan csapatvezető is, aki bejelentette, hogy részt akar venni ebben a nemes versenyben, de figyelmez­tették, hogy a magánéletében meglévő hibákkal akkor szakíta­nia kell. Vállalta és tartja is az­óta. A bányajárás is sok újat adott a látogatóknak. Az első kellemes benyomás a bánya tisztasága, rendje volt, amiből már arra is lehetett következtetni, hogy itt valóban közös harc folyik. Ké­sőbb az is kiderült, hogy ebben a bányában többségükben fiata­lok dolgoznak, és az irányító mű­szaki gárda is fiatal. Lehet, sőt biztos, hogy éppen ezért igen szí­vesen és sikerrel foglalkoznak az új dolgokkal. A Hidasi-féle rako­dógépet is itt kísérletezték ki. Az egyik brigádvezető például el­mondotta, hogy bizony gép nél­kül már el sem tudja képzelni a munkát. A 9 négyzetméteres szel­vényben Hidasi-géppel naponta 9—10 métert haladnak előre. Az eredményt pedig műszakonként mérik, így könnyebb az értékelés. A mező egyébként már 13 napos tervelőnyt szerzett ebben az év­ben. A MEZŐ SZÁMÁRA KOMOLY termelékenységi és minőségjaví­tási célfeladatot tűztek ki. Hogy ezt teljesíthessék, a technológia tökéletesítésére van szükség. Bár a tröszt területén a kimutatások szerint itt dolgoznak legjobban, legeredményesebben a Hidasi-gé­pek, mégis, még ma is újabb és újabb kísérleteket folytatnak ve­lük, nem sajnálva az időt, fá­radságot és nem riadnak vissza attól sem, ha talán kezdetben rögtön nem is érnek el kiugró eredményt. Bodó Elemér Kos­­suth-díjas csapatvezető elvtárs például elmondotta: — A mi frontunk még kísérleti jellegű. Két Hidasi-géppel dol­gozunk. A front két 25—25 mé­teres szárnyán összesen 6 ember dolgozik egy-egy műszakban. A napokban kezdtük a kísérletet, és eddig a napi 15 vagont termeltük ki. Persze duzzadásos a bánya és vetővel is küszködtünk. A célki­tűzés a napi 30 vagon elérése, és most már biztosak vagyunk ab­ban, hogy rövidesen meg is lesz. Ezt a véleményt egyébként Pera Ferenc üzemvezető elvtárs is úgy állította, mint ami már holtbiztosra vehető. Úgy véljük, nincs is miért kételkedni benne. Persze ahhoz, hogy így hinni le­het a szavukban, ismerni kell őket, és az ajkai elvtársak megis­merhették. A MEZŐ DOLGOZÓIT egy akarat jellemzi. Ez nemcsak ab­ban jelentkezik, hogy a csapatok mellett a szállítók is a szocialista brigád tagjai, vagy abban, hogy a fizikai és műszaki dolgozók ösz­­szefogásával egy újítóbrigádot hoztak létre, főleg a helyi műsza­ki problémák, megoldására. Ha ma már szép tervekkel dicsekedhet­nek, holnap még könnyebb lesz nekik, hisz közös összefogással megteremtik hozzá az alapot. Eddig bizony alig akadt példa arra, hogy valaki önzetlenül, anyagi előny nélkül áldozatot vállalt volna azért, hogy a szak­mai tudását növelje. Bálinkén pedig vállalták a „Szocialista bri­gád” címért küzdő bányászok, hogy minden hónapban egy va­sárnap közös foglalkozáson vesz­nek részt, amelyben súlyával a műszaki és ezenkívül politikai ismereteiket gyarapítják. A vál­lalat geológusától hallottuk: — Nem is hittük volna, hogy a bányászokat ennyire érdeklik a szakmai kérdések. A vasárnapi foglalkozásokról csak igen ritka és indokolt esetben maradnak tá­vol és tanulnak. Tőle hallottuk azt is, hogy a bánya műszakjai örömmel fog­lalkoznak a bányászok oktatásá­val, amit a jó felkészülés bizo­nyít. A tematikában, bányamű­veléstan, matematika, geológia, géptan és marxizmus szerepel. Az anyagot a helyi gondokra, problé­mákra építik fel, és így egyben közelebb hozzák a bányászokhoz azok megoldását is. HOGY ALAKUL A KÖZÖSSÉ­GI ÉLET? Azon túl, hogy mun­kában, tanulásban együtt van­nak, az egymással való törődés mindjobban elmélyül. Erre több példa van. Az egyik brigádtag például nemrégen előzetes bejelentés nél­kül távolmaradt Ilyen korábban a bányászok körében nem jer­­entett különösebb feltűnést. Most pedig maguk a munkatársai meg­­hányták-vetették, hogy mit ér­demel. Az ő javaslatuk alapján 2 hónapig külszínre került a mulasztó, mert az üzemvezetőség mindenkor figyelembe veszi a brigád véleményét. Persze nemcsak egymás neve­lésében, rendszabályozásában vál­tozott a közösségi szellem, hanem a munkaidőn kívül is. Két olyan példát is emlegettek, ahol a munkatársak, brigádtagok össze­fogtak, és egyik társuk házépíté­sénél segédkeztek. Bodó Elemér elvtárs legutóbbi Kossuth-díja is közös dicsőségnek számított. Nem­csak együtt ünnepelték, hanem úgy is érezték, hogy a nagyobb család egyik tagjának szóló el­ismerés egy kicsit az övéké is. KÉTSÉGTELEN, HOGY A SZOCIALISTA brigádmozgalom még a kezdet­ kezdetén van, de már Balinkán bebizonyosodott, hogy hasznos és eredményes. Eb­ben persze a pártszervezetnek, a szakszervezetnek és a KISZ-nek a jó munkája is tükröződik, és nem utolsósorban a műszakiak segítsége, lendületes munkája. Talán éppen ez a legutóbbi do­log az, amiből példát kell merí­teniük a Veszprém megyei bá­nyák műszakiainak. A tapaszta­latok hasznosak voltak, és úgy véljük, meglesz utána a kedvező eredmény az ajkai szén mederd­jében is­. B. J. Csökken az influenzás betegek száma AZ EGÉSZSÉGÜGYI MINISZT­ÉRIUM TÁJÉKOZTATÓJA AZ INFLUENZA MEGB­ETEGEDÉSEKRŐL Az Egészségügyi Minisztérium februárban közölte, hogy Magyar­­országom szaporodnak az in­fluenza megbetegedések, s ezeket az 1957—1958. évi influenza jár­ványhoz hasonlóan az A 2 típus­hoz tartozó vírus okozza. A megbetegedések általában enyhe lefolyásúak, és sokkal ke­vesebb személyre terjednek ki, mint az előző járványban. Míg a legutóbbi, úgynevezett ázsiai in­fluenza járvány a lakosságnak több mint a felét érintette, addig a mostani járványben a la­kosságnak alig több mint tíz százaléka betegedett meg. Sokkal kevesebb a szövődményes megbetegedés is. ______ A fővárosiban, valamint a Du­nántúl megyéinek többségében csökken a megbetegedések száma, s a járvány a jelek szerint túl­jutott csúcspontján. A Tiszántú­lon, valamint a Duna—Tisza kö­zén még nem mutatkozik lénye­ges csökkenés. Legkésőbb je­lentkeztek az influenzás megbete­gedések Borsod megyében. Itt még mérsékelt emelkedés észlel­hető. A betegellátás biztosítására tett intézkedések eredményeképpen nincsenek zavarok a gyógy­kezelésben, a gyógyszerellá­tásban, s a szövődményes betegek kórhá­zi elhelyezése is kifogástalanul megtörténik. (MTI) középdunántúli napló Húsvétkor nagy forgalom volt a Balaton vidékén Húsvétikor váratlanul nagy forga­lom volt a Balaton vidékén. Az IBUSZ vasárnap indította első autó­busz különjáratait a fővárosból a Ba­latonb­a. Balatonfüred szállodáinak valamennyi szobáját igényb­e vették a vendégek. Vonatokon, gépjárműve­ken is ezrek érkeztek. A magánnya­ralók, víkendházak ablakai is csak­nem kivétel nélkül megnyíltak. A kétnapos ünnep alatt a leghangulato­­sabb mulatóhelyeken mindenütt nagy volt a vendégsereg. A fővárosi kirándulók népes cso­portjai többek között Keszthelyre és Hévízre ellátogattak, majd hétfőn megkerülve a Balatont, a déli part nevezetességeinek megtekintése után tértek vissza Budapestre. Milyen előnyök származnak a fogas használatából? A fogasolás az őszi kalászosok kapálása. Fogasolással a gabona­tövek közötti földet megporha­­nyítjuk, az őszi, téli és tavaszi csapadéktól összetömődött talaj­ban a növények gyökérzetéhez elegendő levegőt juttatunk és írtjuk a kikelő gyomokat is. Fo­gasolással elősegítjük a talajban élő hasznos baktériumok erősebb életműködését, szaporodását. Ha a talajban élő hasznos élőlények elszaporodnak, ettől olyan kedve­ző fejlődési szakasz indul be a növény életében, amely felér egy gyengébb nitrogén fejtrágyázással. Először ajánlatos az őszi árpát — és ahol erre szükség van — a rozsot megfogasolni, mert ezek a növények indulnak leghamarabb szárba. Ezután a búzát fogasoljuk és a tavaszi kalászosokat is ki­kelésük után 2—3 héttel, amikor már megerősödtek. A fogast ke­resztben, vagy a növénysorokra ferde szögben járassuk, ha a nö­vényzet nagyon buján fejlődött. Gyengén áttelelt vetéseket a nö­vénysorok irányában fogasoljuk. A borona fogai így nem tépnek fel sok növényt, a sorok közé il­leszkedve lazítják a talaj felszí­nét. Ahol küllősapka rendelkezé­sünkre áll, ott elsősorban ezt használjuk. Hogyan trágyázzunk a szőlőkben? Homokos területen általában gyakrabban, kötöttebb területen ritkábban trágyázzunk. Az éven­kénti trágyázás nagyon költséges lenne, éppen ezért homokon két­évenként körülbelül 200 mázsa, kötött talajon 3—4 évenként 300 —400 mázsa istállótrágyától már nagy termésre számíthatunk. A szőlő trágyázásának leggya­koribb megoldása, ha a befedett szőlősorok közeit először ásóval, kapával, vagy erre a célra készí­tett ekével kinyitjuk — legalább 30 cm mélységben — és ezután a trágyát a kimélyített sorközök­be kihordjuk. Az árok alján egyenletesen teregessük el. Jó ha­tást érhetünk el, ha szuperfosz­fáttal és kálisóval még megszór­juk. Csak ezután kezdjük meg a bakhátak oldaláról kevés földdel a trágya be­takarását. Lejtős terü­leten a „trágyaárkokat” a lejtő­vel keresztirányban készítsük el, vagy a tőke fölött ásott kis gö­dörbe rakjuk a trágyát. Sík terü­leten forgó szerint egyszer ke­resztben, máskor pedig hosszá­ban készítsük el a trágyaárkokat. Természetesen ez az eljárás is csak nagyüzemi összefüggő szőlő­­területen valósítható meg. Fiatal szőlőknél a tőke körül tányérokat ássunk és ebbe rakjuk a trágyát. Magányos lugas tőkéknél pedig körös-körül a kiásott árokba te­gyük a jó érett istállótrágyát. A trágyázást, ha az ősz folya­mán nem végezzük el, tevéke­nyebb talajokon most célszerűbb a sorok közé beásni. Ilyenkor még elegendő idő áll a trágya el­­bom­lásának rendelkezésére és ke­vesebb tápanyag is mosódik ki a csapadék hatására. Mivel a trá­gya csak nedves környezetben hat, azt olyan mélyen juttassuk a talajba, hogy a későbbi talaj­munkák során ne kerüljön a föld felszínére. A műtrágyákból átlagosan 1,5 —2 mázsát szoktunk kiszórni ka­­tasztrális holdamként. Tápanyag­ban szegény talajon ez a mennyi­ség elérheti a négy mázsát is. A gyorsan ható nitrogéntartalmú mű­trágyát kora tavasszal nyitáskor a sorközökbe­ szórjuk és erre húzz­uk a földet Szállj költemény... A megyei szavalóverseny eredményei Február elején hirdette meg a Mű­velődésügyi Minisztérium és a KISZ a Tanácsköztársaság emlékére ren­dezendő szavalóversenyt az általános és középiskolások számára. Az isko­lákban és a járási székhelyeken meg­tartott selejtezőkből továbbjutott ta­nulók a Veszprémi Leánygimnázium­ban találkoztak, hogy eldöntsék, ki szereti, érti legjobban és tudja leg­szebben előadni a magyar költők — Petőfi, Arany, Ady, József Attila — szabadságról írt verseit. A versenyt Szabó János, a megyei tanács művelődési osztálya vezetőjé­nek helyettese nyitotta meg, majd huszonhat általános iskolás állt fel egymásután a dobogóra. Kötelező versként Ady „A Vörös Nap” c. ver­sét­ mondták el, majd egy szabadon­­választott költeményt. Az első helyet Fejes Lajos, a tapolcai fiúiskola VII. osztályos tanulója szerezte meg. Hel­­tai Jenő „Szabadság” c. versét sza­valta lelkese­n, magabiztosan, szép hangsúlyozással. Második Körmendy Adrienne (Külsővár), VII., harmadik Hencz Ágnes (Tapolca) V. osztályos tanuló lett. Könyvet és oklevelet kap­tak, a többiek pedig — Jászai Ilona (Pápa), Pusztai Márta (Káptalanfa), Bácskai Mária (Veszprém), Bakos Erzsébet (Pét), Kuli József (Balaton­kenese), és Rummel Ervin (Bakony­­oszlop) — egy-egy könyvet kaptak. A középiskolások közül huszon­hárman kerültek a döntőbe. Ebben a csoportban József Attilától a „Szo­cialistákkal szavalták, mint kötelező verset. Közülük Horváth Mah­id, a pápai Petőfi Gimnázium II. éves ta­nulója lett az első. József Attila „Kései sirató” c. költeményét adta elő mély átéléssel. Jó hangvétellel és ritmusérzékkel győzte a nehéz vers buktatóit és szavalatával megérde­melt, őszinte sikert aratott. Jutalmul értékes könyvet és oklevelet kapott. Nagyon szeretem a verseket — mondta a boldog nyertes a verseny után. — Különösen örülök annak, hogy József Attila versével szereztem meg az első helyet, hiszen Ady után ő a legkedvesebb költőm. Azért vá­lasztottam a „Kései siratót”, mert ebben benne van a költő életének fájdalma, egész tragédiája, édesanyja iránti rajongása. Szerettem volna ezt éreztetni a hallgatósággal is. — Hadd tegyük hozzá: az első helyezés azt bizonyítja, hogy ez sikerült. — Má­sodik díjat nyert Györgyi Béla, a tapolcai Batsányi Gimnázium IV., a harmadikat Bogár Mária, az ajkai gimnázium III. éves tanulója. Ezen­kívül egy-egy szép könyvet kapott még Papp Zsuzsa (Tapolca), Süle Ferenc (Pápa), Bodó Gábor (Balaton­füred), Kisfaludy Zsuzsa (Veszprém), Horváth Iván (Pápa) és Nagy Erzsé­bet (Keszthely). A verseny nem várt színvonala azt bizonyítja, hogy a diákok nagyon szeretik a verseket. Ilyen és ehhez hasonló versenyek sűrűbb rendezé­sével még jobban ki lehet, és ki kell szélesíteni a verskedvelő fiatalok tá­borát, , G. Bi 3 Kihajtás előtti munkák a legelőn Ezekben a napokban időt kell szakítani arra, hogy a legelőn lé­vő tégla, cserép és egyéb oda nem való anyagokat eltávolítsuk. Ezek az anyagok akadályozzák a jó­szágot a legelésben és alattuk nem fejlődik a fű. Legjobb eze­ket az idegen anyagokat hamaro­san összeszedni és szekérrel le­hordani. A gyepnövény fejlődése előtt kell a legelőről letakarítani a különböző tüskés bokrokat és évelő gyomokat is. A gyomnövé­nyek károsak a legelő fűtermésé­re, elszívják a füvek elől a táp­anyagot, nagy helyet foglalnak el a legelőn és különféle kártevők búvóhelyeként szolgálnak. Nagyon fontos a vízlevezető ár­kok tisztántartása is. Minél ha­marabb végezzük el ezt a mun­kát, annál hamarabb indul meg a fű sarjadzása. Ezekben a na­pokban, amikor a nappali felme­legedést az éjszakai lehűlés vált­ja fel, előfordul a gyep felfagyá­sa. Az ilyen felfagyott gyepeket sima hengerrel hengerezzük le. Ha friss vakondtúrások és egyéb egyenetlenségek fordulnak elő a legelőn, azt simítóval vagy fogasboronával simítsuk el. Ahol nem végezték el ősszel a legelő­nek a trágyázását, ott most ta­vasszal pétisót — lehetőleg még a fogasolás előtt — szórjunk ki. A pétisó elősegíti a vegetatív szer­vek tömegesebb növekedését, fej­lődését, ugyanakkor növeli a pá­zsitfűfélék fehérje tartalmát is. A műtrágyát a kihajtás előtt leg­alább 3—4 héttel szórjuk ki. A kihajtás előtti időben hozzuk rendbe a legelőn lévő kutakat és egyéb ivóvizet szolgáltató helye­ket is. Az itatóvályúkat tisztítsuk ki és fertőtlenítsük. A vályúból kifolyó víz elvezetésére készít­sünk lefolyó csatornát, mert ak­i­nak elhanyagolása esetén a vá­lyúk környékén állandóan sáp lesz, ami megnehezíti az itatást. . . . László László

Next