Középdunántúli Napló, 1959. április (Veszprém, 15. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-01 / 76. szám
959. április 1. Tapasztalatcserén Balinkán — AZ IGAZ, HOGY SOKAT MONDANAK, de nem biztos, hogy úgy van ?— így az egyik. — Most majd meglátjuk, valóban új-e, vagy csak a nevében? — így a másik. A „fakaruszban” ilyen és ehhez hasonló megjegyzés igen sok elhangzott az úton. Ajkától Balinkáig. Érthető is, hisz tapasztaltcserére indult egy szűkebb körű bányászdelegáció az ajkai szénmedencéből, hogy a szocialista címért küzdő balinkai brigádok életét, munkáját és egyéb tevékenységét megismerjék. Hogyan alakultak? Milyen célkitűzéseik vannak? Milyen eredményeket érnek el? Hogy segítik őket a műszakiak? Milyen segítséget ad a párt, a szakszervezet és a KISZ? Ilyenforma kérdések foglalkoztatták valamennyiőjüket A szervezés decemberben kezdődött a Szovjetunióból, illetve Csehszlovákiából szerzett példák alapján. A pártszervezet volt a szervezés fő mozgatója. A bányászok körében pedig jó talajba került a pártszervezet által elhintett mag. Az egyik aknáért az igazgatót, a másikért a főmérnököt tette felelőssé a pártbizottság UTÁNA EGYRE TÖBB brigád jelentkezett, hogy a „Szocialista brigád” címért akar harcolni. A balinkai aknában vannak ilyen brigádok, a kisgyóni bányában pedig egy egész mező, a volt KISZ mező harcol ezért a címért. Mindezt még az elején elmondták a balinkai elvtársak, és azt is, hogy bizony volt olyan csapatvezető is, aki bejelentette, hogy részt akar venni ebben a nemes versenyben, de figyelmeztették, hogy a magánéletében meglévő hibákkal akkor szakítania kell. Vállalta és tartja is azóta. A bányajárás is sok újat adott a látogatóknak. Az első kellemes benyomás a bánya tisztasága, rendje volt, amiből már arra is lehetett következtetni, hogy itt valóban közös harc folyik. Később az is kiderült, hogy ebben a bányában többségükben fiatalok dolgoznak, és az irányító műszaki gárda is fiatal. Lehet, sőt biztos, hogy éppen ezért igen szívesen és sikerrel foglalkoznak az új dolgokkal. A Hidasi-féle rakodógépet is itt kísérletezték ki. Az egyik brigádvezető például elmondotta, hogy bizony gép nélkül már el sem tudja képzelni a munkát. A 9 négyzetméteres szelvényben Hidasi-géppel naponta 9—10 métert haladnak előre. Az eredményt pedig műszakonként mérik, így könnyebb az értékelés. A mező egyébként már 13 napos tervelőnyt szerzett ebben az évben. A MEZŐ SZÁMÁRA KOMOLY termelékenységi és minőségjavítási célfeladatot tűztek ki. Hogy ezt teljesíthessék, a technológia tökéletesítésére van szükség. Bár a tröszt területén a kimutatások szerint itt dolgoznak legjobban, legeredményesebben a Hidasi-gépek, mégis, még ma is újabb és újabb kísérleteket folytatnak velük, nem sajnálva az időt, fáradságot és nem riadnak vissza attól sem, ha talán kezdetben rögtön nem is érnek el kiugró eredményt. Bodó Elemér Kossuth-díjas csapatvezető elvtárs például elmondotta: — A mi frontunk még kísérleti jellegű. Két Hidasi-géppel dolgozunk. A front két 25—25 méteres szárnyán összesen 6 ember dolgozik egy-egy műszakban. A napokban kezdtük a kísérletet, és eddig a napi 15 vagont termeltük ki. Persze duzzadásos a bánya és vetővel is küszködtünk. A célkitűzés a napi 30 vagon elérése, és most már biztosak vagyunk abban, hogy rövidesen meg is lesz. Ezt a véleményt egyébként Pera Ferenc üzemvezető elvtárs is úgy állította, mint ami már holtbiztosra vehető. Úgy véljük, nincs is miért kételkedni benne. Persze ahhoz, hogy így hinni lehet a szavukban, ismerni kell őket, és az ajkai elvtársak megismerhették. A MEZŐ DOLGOZÓIT egy akarat jellemzi. Ez nemcsak abban jelentkezik, hogy a csapatok mellett a szállítók is a szocialista brigád tagjai, vagy abban, hogy a fizikai és műszaki dolgozók öszszefogásával egy újítóbrigádot hoztak létre, főleg a helyi műszaki problémák, megoldására. Ha ma már szép tervekkel dicsekedhetnek, holnap még könnyebb lesz nekik, hisz közös összefogással megteremtik hozzá az alapot. Eddig bizony alig akadt példa arra, hogy valaki önzetlenül, anyagi előny nélkül áldozatot vállalt volna azért, hogy a szakmai tudását növelje. Bálinkén pedig vállalták a „Szocialista brigád” címért küzdő bányászok, hogy minden hónapban egy vasárnap közös foglalkozáson vesznek részt, amelyben súlyával a műszaki és ezenkívül politikai ismereteiket gyarapítják. A vállalat geológusától hallottuk: — Nem is hittük volna, hogy a bányászokat ennyire érdeklik a szakmai kérdések. A vasárnapi foglalkozásokról csak igen ritka és indokolt esetben maradnak távol és tanulnak. Tőle hallottuk azt is, hogy a bánya műszakjai örömmel foglalkoznak a bányászok oktatásával, amit a jó felkészülés bizonyít. A tematikában, bányaműveléstan, matematika, geológia, géptan és marxizmus szerepel. Az anyagot a helyi gondokra, problémákra építik fel, és így egyben közelebb hozzák a bányászokhoz azok megoldását is. HOGY ALAKUL A KÖZÖSSÉGI ÉLET? Azon túl, hogy munkában, tanulásban együtt vannak, az egymással való törődés mindjobban elmélyül. Erre több példa van. Az egyik brigádtag például nemrégen előzetes bejelentés nélkül távolmaradt Ilyen korábban a bányászok körében nem jerentett különösebb feltűnést. Most pedig maguk a munkatársai meghányták-vetették, hogy mit érdemel. Az ő javaslatuk alapján 2 hónapig külszínre került a mulasztó, mert az üzemvezetőség mindenkor figyelembe veszi a brigád véleményét. Persze nemcsak egymás nevelésében, rendszabályozásában változott a közösségi szellem, hanem a munkaidőn kívül is. Két olyan példát is emlegettek, ahol a munkatársak, brigádtagok összefogtak, és egyik társuk házépítésénél segédkeztek. Bodó Elemér elvtárs legutóbbi Kossuth-díja is közös dicsőségnek számított. Nemcsak együtt ünnepelték, hanem úgy is érezték, hogy a nagyobb család egyik tagjának szóló elismerés egy kicsit az övéké is. KÉTSÉGTELEN, HOGY A SZOCIALISTA brigádmozgalom még a kezdet kezdetén van, de már Balinkán bebizonyosodott, hogy hasznos és eredményes. Ebben persze a pártszervezetnek, a szakszervezetnek és a KISZ-nek a jó munkája is tükröződik, és nem utolsósorban a műszakiak segítsége, lendületes munkája. Talán éppen ez a legutóbbi dolog az, amiből példát kell meríteniük a Veszprém megyei bányák műszakiainak. A tapasztalatok hasznosak voltak, és úgy véljük, meglesz utána a kedvező eredmény az ajkai szén mederdjében is. B. J. Csökken az influenzás betegek száma AZ EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUM TÁJÉKOZTATÓJA AZ INFLUENZA MEGBETEGEDÉSEKRŐL Az Egészségügyi Minisztérium februárban közölte, hogy Magyarországom szaporodnak az influenza megbetegedések, s ezeket az 1957—1958. évi influenza járványhoz hasonlóan az A 2 típushoz tartozó vírus okozza. A megbetegedések általában enyhe lefolyásúak, és sokkal kevesebb személyre terjednek ki, mint az előző járványban. Míg a legutóbbi, úgynevezett ázsiai influenza járvány a lakosságnak több mint a felét érintette, addig a mostani járványben a lakosságnak alig több mint tíz százaléka betegedett meg. Sokkal kevesebb a szövődményes megbetegedés is. ______ A fővárosiban, valamint a Dunántúl megyéinek többségében csökken a megbetegedések száma, s a járvány a jelek szerint túljutott csúcspontján. A Tiszántúlon, valamint a Duna—Tisza közén még nem mutatkozik lényeges csökkenés. Legkésőbb jelentkeztek az influenzás megbetegedések Borsod megyében. Itt még mérsékelt emelkedés észlelhető. A betegellátás biztosítására tett intézkedések eredményeképpen nincsenek zavarok a gyógykezelésben, a gyógyszerellátásban, s a szövődményes betegek kórházi elhelyezése is kifogástalanul megtörténik. (MTI) középdunántúli napló Húsvétkor nagy forgalom volt a Balaton vidékén Húsvétikor váratlanul nagy forgalom volt a Balaton vidékén. Az IBUSZ vasárnap indította első autóbusz különjáratait a fővárosból a Balatonba. Balatonfüred szállodáinak valamennyi szobáját igénybe vették a vendégek. Vonatokon, gépjárműveken is ezrek érkeztek. A magánnyaralók, víkendházak ablakai is csaknem kivétel nélkül megnyíltak. A kétnapos ünnep alatt a leghangulatosabb mulatóhelyeken mindenütt nagy volt a vendégsereg. A fővárosi kirándulók népes csoportjai többek között Keszthelyre és Hévízre ellátogattak, majd hétfőn megkerülve a Balatont, a déli part nevezetességeinek megtekintése után tértek vissza Budapestre. Milyen előnyök származnak a fogas használatából? A fogasolás az őszi kalászosok kapálása. Fogasolással a gabonatövek közötti földet megporhanyítjuk, az őszi, téli és tavaszi csapadéktól összetömődött talajban a növények gyökérzetéhez elegendő levegőt juttatunk és írtjuk a kikelő gyomokat is. Fogasolással elősegítjük a talajban élő hasznos baktériumok erősebb életműködését, szaporodását. Ha a talajban élő hasznos élőlények elszaporodnak, ettől olyan kedvező fejlődési szakasz indul be a növény életében, amely felér egy gyengébb nitrogén fejtrágyázással. Először ajánlatos az őszi árpát — és ahol erre szükség van — a rozsot megfogasolni, mert ezek a növények indulnak leghamarabb szárba. Ezután a búzát fogasoljuk és a tavaszi kalászosokat is kikelésük után 2—3 héttel, amikor már megerősödtek. A fogast keresztben, vagy a növénysorokra ferde szögben járassuk, ha a növényzet nagyon buján fejlődött. Gyengén áttelelt vetéseket a növénysorok irányában fogasoljuk. A borona fogai így nem tépnek fel sok növényt, a sorok közé illeszkedve lazítják a talaj felszínét. Ahol küllősapka rendelkezésünkre áll, ott elsősorban ezt használjuk. Hogyan trágyázzunk a szőlőkben? Homokos területen általában gyakrabban, kötöttebb területen ritkábban trágyázzunk. Az évenkénti trágyázás nagyon költséges lenne, éppen ezért homokon kétévenként körülbelül 200 mázsa, kötött talajon 3—4 évenként 300 —400 mázsa istállótrágyától már nagy termésre számíthatunk. A szőlő trágyázásának leggyakoribb megoldása, ha a befedett szőlősorok közeit először ásóval, kapával, vagy erre a célra készített ekével kinyitjuk — legalább 30 cm mélységben — és ezután a trágyát a kimélyített sorközökbe kihordjuk. Az árok alján egyenletesen teregessük el. Jó hatást érhetünk el, ha szuperfoszfáttal és kálisóval még megszórjuk. Csak ezután kezdjük meg a bakhátak oldaláról kevés földdel a trágya betakarását. Lejtős területen a „trágyaárkokat” a lejtővel keresztirányban készítsük el, vagy a tőke fölött ásott kis gödörbe rakjuk a trágyát. Sík területen forgó szerint egyszer keresztben, máskor pedig hosszában készítsük el a trágyaárkokat. Természetesen ez az eljárás is csak nagyüzemi összefüggő szőlőterületen valósítható meg. Fiatal szőlőknél a tőke körül tányérokat ássunk és ebbe rakjuk a trágyát. Magányos lugas tőkéknél pedig körös-körül a kiásott árokba tegyük a jó érett istállótrágyát. A trágyázást, ha az ősz folyamán nem végezzük el, tevékenyebb talajokon most célszerűbb a sorok közé beásni. Ilyenkor még elegendő idő áll a trágya elbomlásának rendelkezésére és kevesebb tápanyag is mosódik ki a csapadék hatására. Mivel a trágya csak nedves környezetben hat, azt olyan mélyen juttassuk a talajba, hogy a későbbi talajmunkák során ne kerüljön a föld felszínére. A műtrágyákból átlagosan 1,5 —2 mázsát szoktunk kiszórni katasztrális holdamként. Tápanyagban szegény talajon ez a mennyiség elérheti a négy mázsát is. A gyorsan ható nitrogéntartalmú műtrágyát kora tavasszal nyitáskor a sorközökbe szórjuk és erre húzzuk a földet Szállj költemény... A megyei szavalóverseny eredményei Február elején hirdette meg a Művelődésügyi Minisztérium és a KISZ a Tanácsköztársaság emlékére rendezendő szavalóversenyt az általános és középiskolások számára. Az iskolákban és a járási székhelyeken megtartott selejtezőkből továbbjutott tanulók a Veszprémi Leánygimnáziumban találkoztak, hogy eldöntsék, ki szereti, érti legjobban és tudja legszebben előadni a magyar költők — Petőfi, Arany, Ady, József Attila — szabadságról írt verseit. A versenyt Szabó János, a megyei tanács művelődési osztálya vezetőjének helyettese nyitotta meg, majd huszonhat általános iskolás állt fel egymásután a dobogóra. Kötelező versként Ady „A Vörös Nap” c. versét mondták el, majd egy szabadonválasztott költeményt. Az első helyet Fejes Lajos, a tapolcai fiúiskola VII. osztályos tanulója szerezte meg. Heltai Jenő „Szabadság” c. versét szavalta lelkesen, magabiztosan, szép hangsúlyozással. Második Körmendy Adrienne (Külsővár), VII., harmadik Hencz Ágnes (Tapolca) V. osztályos tanuló lett. Könyvet és oklevelet kaptak, a többiek pedig — Jászai Ilona (Pápa), Pusztai Márta (Káptalanfa), Bácskai Mária (Veszprém), Bakos Erzsébet (Pét), Kuli József (Balatonkenese), és Rummel Ervin (Bakonyoszlop) — egy-egy könyvet kaptak. A középiskolások közül huszonhárman kerültek a döntőbe. Ebben a csoportban József Attilától a „Szocialistákkal szavalták, mint kötelező verset. Közülük Horváth Mahid, a pápai Petőfi Gimnázium II. éves tanulója lett az első. József Attila „Kései sirató” c. költeményét adta elő mély átéléssel. Jó hangvétellel és ritmusérzékkel győzte a nehéz vers buktatóit és szavalatával megérdemelt, őszinte sikert aratott. Jutalmul értékes könyvet és oklevelet kapott. Nagyon szeretem a verseket — mondta a boldog nyertes a verseny után. — Különösen örülök annak, hogy József Attila versével szereztem meg az első helyet, hiszen Ady után ő a legkedvesebb költőm. Azért választottam a „Kései siratót”, mert ebben benne van a költő életének fájdalma, egész tragédiája, édesanyja iránti rajongása. Szerettem volna ezt éreztetni a hallgatósággal is. — Hadd tegyük hozzá: az első helyezés azt bizonyítja, hogy ez sikerült. — Második díjat nyert Györgyi Béla, a tapolcai Batsányi Gimnázium IV., a harmadikat Bogár Mária, az ajkai gimnázium III. éves tanulója. Ezenkívül egy-egy szép könyvet kapott még Papp Zsuzsa (Tapolca), Süle Ferenc (Pápa), Bodó Gábor (Balatonfüred), Kisfaludy Zsuzsa (Veszprém), Horváth Iván (Pápa) és Nagy Erzsébet (Keszthely). A verseny nem várt színvonala azt bizonyítja, hogy a diákok nagyon szeretik a verseket. Ilyen és ehhez hasonló versenyek sűrűbb rendezésével még jobban ki lehet, és ki kell szélesíteni a verskedvelő fiatalok táborát, , G. Bi 3 Kihajtás előtti munkák a legelőn Ezekben a napokban időt kell szakítani arra, hogy a legelőn lévő tégla, cserép és egyéb oda nem való anyagokat eltávolítsuk. Ezek az anyagok akadályozzák a jószágot a legelésben és alattuk nem fejlődik a fű. Legjobb ezeket az idegen anyagokat hamarosan összeszedni és szekérrel lehordani. A gyepnövény fejlődése előtt kell a legelőről letakarítani a különböző tüskés bokrokat és évelő gyomokat is. A gyomnövények károsak a legelő fűtermésére, elszívják a füvek elől a tápanyagot, nagy helyet foglalnak el a legelőn és különféle kártevők búvóhelyeként szolgálnak. Nagyon fontos a vízlevezető árkok tisztántartása is. Minél hamarabb végezzük el ezt a munkát, annál hamarabb indul meg a fű sarjadzása. Ezekben a napokban, amikor a nappali felmelegedést az éjszakai lehűlés váltja fel, előfordul a gyep felfagyása. Az ilyen felfagyott gyepeket sima hengerrel hengerezzük le. Ha friss vakondtúrások és egyéb egyenetlenségek fordulnak elő a legelőn, azt simítóval vagy fogasboronával simítsuk el. Ahol nem végezték el ősszel a legelőnek a trágyázását, ott most tavasszal pétisót — lehetőleg még a fogasolás előtt — szórjunk ki. A pétisó elősegíti a vegetatív szervek tömegesebb növekedését, fejlődését, ugyanakkor növeli a pázsitfűfélék fehérje tartalmát is. A műtrágyát a kihajtás előtt legalább 3—4 héttel szórjuk ki. A kihajtás előtti időben hozzuk rendbe a legelőn lévő kutakat és egyéb ivóvizet szolgáltató helyeket is. Az itatóvályúkat tisztítsuk ki és fertőtlenítsük. A vályúból kifolyó víz elvezetésére készítsünk lefolyó csatornát, mert akinak elhanyagolása esetén a vályúk környékén állandóan sáp lesz, ami megnehezíti az itatást. . . . László László