Középdunántúli Napló, 1959. július (Veszprém, 15. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-01 / 152. szám
»59. júlines 1. Lehet építeni a pétiek szavára Csodákkal határos tettekre képes a dolgozók lelkesedésében rejlő eri. Ezt na sem bizonyítja jobban, mim a Péti Nitrogénművek példája, ahol valóban eleven, élő a kongresszusi munkaverseny. Olyan eredmények születtek, ami a legvérmesebb reményeket is túlszárnyalta. Mielőtt azonban a jelenlegi helyzetet tennénk bonckés alá, érdemes egy kicsit viszszapillmtani. Az előzmények A Péti Nitrogénművek számára elég feszített önköltségi tervet írt elő a minisztérium még év elején. A vállalat illetékesei akkor számolgattak, hogyan is jönnek ki. Önköltséget csökkenteni, nyereséget felmutatni, elsősorban több termeléssel lehet. Igen ám, de itt olyan összeforrott, egymásra utalt az üzemrészek termelése, hogy a bárhol előforduló üzemzavar valamennyi üzemrészben kiesést jelent Mégis elkészítettek egy vállalati tervet, ami már éves szinten 1300 tonna nitrogén műtrágyával többet írt elő. Azután megjelent a párt márciusi határozata, ez pedig a péti gyár dolgozóitól több műtrágyát kért. A pártbizottság tudatosította ezt először az aktivistákkal, rajtuk keresztül pedig a dolgozókkal. A szakszervezet is megtette a magáét. Műszaki körökben is megkezdődött a fejtörés. Mit lehet tenni, hogy több legyen. Közösen kell tenni valamit, mert különkülön nem megy a dolog. Hiába adna több gázt a gázgyár, ha az ammónia üzemben nem tudják feldolgozni, kapacitáshoz vannak kötve. Az ammónia üzem is hiába termelne több ammóniát, ha a savgyár nem tudná fogadni, és ez így van végig, egészen a pétisó üzemig. A gázgyáriak több gázt ígértek. Az amanóniagyárban kiszámították, hogy napról-napra mennyit kell termelniök szinte üzemzavar nélkül. A savgyár vállalta, hogy amennyit az ammónia gyártól kapnak, azt feldolgozzák. Javítják a hatásfokot. A pétisó üzemben hasonlóan vélekedtek. Csak savat kapjanak, nem lesz hiány náluk a jó munkában. 2500 tonnát vállaltak A munkások gyűlésén erről volt szó. Ennyit adnak terven felül. A műszakiak között nem egy volt, aki kétségbe vonta ezt, mert kezdetben lehetett olyan hangokat hallani, hogy mi lesz, ha?. . . Igen, egy üzemzavar és baj van. Pedig ez ellen nincs biztosítva a gyár. Azután már nem a kételkedés, hanem az összefogás jellemezte a munkát. Ki-ki a maga területén igyekezett a lehető legtöbbet nyújtani. Nagyon sok nevet fel lehetne itt sorolni az egyszerű dolgozóktól kezdve a vezetőkig, akiket fűtött a lelkesedés az ígéret megvalósításáért. Persze, ne higyje senki, hogy a Péti Nitrogénben mindenki egyformán lelkesedett, de a munkalendület magával ragadta az összes dolgozót, sikerült felkapaszkodniuk. Ez egyben igen jelentős az önköltségcsökkentés szempontjából is, hisz a hatásfok növekedésével olyan anyagot hasznosítanak, ami korábban elszállt a levegőbe. A pétisó, a végterméket előállító üzem pedig annyit gyártott, amenynyihez savat kapott. A siker tehát az összmunka eredménye. Ma már Péten tizenkét napos előnnyel számolnak az eredeti, és 6,5 napos előnnyel a házilag felemelt tervhez viszonyítva. A műszakiak és a dolgozók hibájából egyetlen esetben sem volt üzemzavar, a technológiai fegyelem sokat javult. Új ütközet előtt A Péti Nitrogénművek gépei néhány nap múlva elcsendesednek, leállnak. Ideért a tervezett, évenként ismétlődő nagyjavítási időszak. Egész éves szakadatlan munka után meg is érdemlik a gépek a pihenést, karbantartást. Úgy mondják ezt Péten: kosarakba rakják a gépeket. Ilyenkor mindenki a fedélzeten van. A nagyjavítás sikerétől függ a második félév és a jövő év jórmunkája is. Ennek a feltételét gondos, minden apróságra kiterjedő, igazán minőségi munkával lehet csak megteremteni. Most nemcsak a műszaki vezetők gondolatösszpontosítására, jó munkaszervezésére lesz szükség, hanem minden egyes dolgozó serénységére is. A nagyjavítás után a termelési terv is feszítettebb lesz. Érthető. Karbantartás után a pihentebb gépek, berendezések többre képesek. A péti dolgozók mégis úgy számolnak, hogy két napot elcsípnek a karbantartásra szánt időből. Ez a két nap pedig negyven-ötven vagon pétisó többletet jelentene terven felül. Hogy a második félévben mi várható a péti elvtársaktól? Feltettük ugyan ezt a kérdést, de pontos választ nem kaptunk rá. Lehet, hogy éppen az eddigi tapasztalatok tették bizonytalanná a vezetőket, és nem akarnak sem többet mondani, sem kevesebbet. Annyit azonban mégis mondott Ilinszki elvtárs, az igazgató: — Megírhatja az elvtárs, hogy a péti dolgozókban nem csalatkozik a párt. Annyit adnak terven felül a második félévben is, amennyit csak tudnak, és amennyit joggal elvárnak tőlük. Úgy véljük, ehhez nem szükséges külön kommentár. Építeni lehet a péti elvtársak szavára. Bodó János 3075 tonna műtrágya-többlet A péli dolgozók versenyeredménye megvan tehát. Alaposan rácáfolt a kételkedőkre. A műszakiak számításait, ami egyébként reális volt, túlszárnyalta a lelkesedés. Kellemes csalódás érte őket, de csak azért, mert a célul tűzött műszaki intézkedésekhez nem számoltak kellően a dolgozók lelkesedésével. Mi is történt? A gázgyárnál a műhelyi dolgozók munkája nyomán új gázmosó torony készült, lehetővé vált több kokszgáz tisztítása. Adtak is elegendőt az ammóniagyárnak. Az ammóniagyárnál a napi 102 torma ammónia termelést tűzték célul a száztornás tervvel szemben. Nem volt gyerekjáték ez sem, hisz feszített tervet jelentett. Májusban azonban a gyár fennállása óta a legnagyobb eredményt havi átlagban 104,6 tonna ammóniát gyártottak naponta. A savgyáriak igen örültek ennek. A savgyárnál százalékos hatásfok javulásra számítottak, ami igen jelentős. A nyolcvanegy százalékos hatós-fokról azonban 83,6 százalékosra KrcZBiCDUNÁNTÚLI NAPLÓ 850-nel több fiatalt vesznek fel az agráregyetemre, a mezőgazdasági főiskolákra és akadémiákra A Budapesti Állatorvosi Főiskolán megkezdődtek a felvételi vizsgák és még e héten megkezdik működésüket a felvételi bizottságok a többi agrár felsőoktatási intézményekben is. Az Agrártudományi Egyetemre, a főiskolákra és az akadémiákra általában kétszer-háromszor anynyian jelentkeztek, mint ahány fiatalt felvehetnek. Az idén a jelentkezett fiatalok több mint fele kitűnő, jeles és jórendű. A jelentkezők 15—20 százaléka előzetesen egy-két évig fizikai munkát végzett valamelyik nagyüzemi gazdaságban, s ezek nemcsak a felvételi vizsgákra készültek fel alaposan, hanem bebizonyították állhatatosságukat, hogy mezőgazdasági szakemberek kívánnak lenni. Tekintettel a magyar mezőgazdaság átalakulására és növekvő szakember szükségletére, az idén 850-nel több fiatalt vesznek fel az agrár felsőoktatási intézményekbe, mint az elmúlt évben. (MTI) 3 Szakszervezeti élet Bányászfesztivál Zircen Az elmúlt napokban a KDT trösztbizottsága megbeszélésre hívta össze a bányász kultúrotthonok igazgatóit. Kiss Pálné, a trösztbizottság munkatársa ez alkalommal a július 26-án Zircen rendezendő bányászfesztivál előkészületeit ismertette. Régi óhajuk volt a tröszt kultúrmunkásainak, hogy egy ilyen baráti találkozót szervezzenek. Ahogy a beszélgetésből kiderült, a művészeti csoportok már március óta gondosan készülnek a nagy találkozóra. Titkon mindegyik az első helyre pályázik. Mert itt valóban díjkiosztás is lesz, minden művészeti ágban az első három helyezett díjazásban részesül. Minden bányától szerepel egy csoport, de van ahonnan több is benevezett. Balinkáról két színjátszó, Úrkútról tánc- és fúvószenekar, és Ajkacsingerből színjátszók, a fúvószenekar, valamint egy népi játékot bemutató csoport vesz részt. A szereplőkön kívül meghívtak minden bányától több aktivistát, egyrészt, hogy tanúi lehessenek a másik bánya kulturális életének, másrészt, hogy barátságot kössenek minél többen egymással. Végrehajtjuk a XIX. kongresszus határozatát A bizalmiak és a szakszervezeti bizottság választása, nemcsak a tagság, hanem az összes dolgozók nagy érdeklődése mellett zajlott le Peremartonban is. A választási munkák ideje alatt sikerült a tagság figyelmét felhívni a kongresszusi feladatokra. A küldöttek szinte hiánytalanul megjelentek. Az üzemi szakszervezeti bizottság beszámolójához, a szakszervezet munkájához nagyon sok, hasznos javaslat hangzott el. Az értekezletre — a részvevők többségénél — nem az egyéni gondolatok, hanem a dolgozók közös ügye iránt érzett felelősség, a dolgozók élet- és munkakörülményei jobbá tétele, a kongresszusi verseny lendületének fokozása, a kulturális nevelőmunka színessé, vonzóvá tétele volt a jellemző. A küldöttértekezlet többek között úgy határozott, hogy a kongresszusi munkaverseny évének első felében meg kell szerezni az élüzem címet. A célkitűzés életrevalóságát, realitását máris tények igazolják. Forintértékre átszámítva felajánlásunkat 97 százalékra teljesítettük, és így még mód van arra, hogy 5000 tonna terven felüli műtrágyát adjunk a szocialista mezőgazdaságnak. A küldöttek hozzászólásait és javaslatait azóta szakszervezeti bizottsági ülésen megtárgyaltuk, és igyekeztünk meghatározni azokat a legfontosabb tennivalókat, amelyek feltétlen frissítik, gyorsítják a szakszervezet mozgalmi munkáját. E tennivalók: a verseny további szervezése, a verseny nyilvánosságának biztosítása, a politikai munka fokozása, a munkások ügyeinek gyors intézése. A végrehajtás módozatait munkatervben rögzítettük. A biztos siker érdekében minden SZ. B. tagot egy üzemrész patronálásával bíztunk meg. Életre hívtunk egy bér- és termelési bizottságot, amelynek tevékenysége az átlagbér betartásának ellenőrzése, a munkások bérügyeinek orvoslása, a munkaverseny fejlesztése, a jó termelési tapasztalatok terjesztése. Fontos célkitűzésnek tekintjük a bizalmiak önállóságának növelését és felelősségük fokozását. A szakszervezeti munkában a választások előtt is értünk el szép sikereket, amely feltétlen öregbítette a mozgalom tekintélyét, és növelte a szakszervezeti aktivisták becsületét. A szakszervezet, a munka ilyen irányú színvonalát szeretné továbbra is megtartani, és rendszeresen harcolni a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításáért, a törvények és rendeletek betartásáért, hogy ezáltal is erősebb legyen a munkáshatalom. Állandóan növelni akarjuk a szakszervezet tömegkapcsolatát, a szakszervezeti munka mozgalmi jellegét, a szakszervezeti demokrácia jegyében. A célok elérése érdekében tovább kell munkálkodni a szakszervezetek XIX. kongreszszusa szellemében, valamint a vegyipari dolgozók Központi Vezetőségének határozata értelmében. Az újjáválasztott szakszervezeti bizottság alkalmas a feladatok végzésére, és minden bizonnyal sikerül terveink végrehajtása. Benes János v. b. titkár, Peremarton. Nem lakásügy... — Országos ügy lett a kamrából — Nem szoktunk lakásügyekkel foglalkozni, ez a tanácsok feladata, s ismeretes, hogy milyen nehézségeink vannak ezen a területen nemcsak Veszprémben, hanem országosan, sőt világviszonylatban is. B. M.-né ügye azonban nem egyszerűen lakásügy, sokkal több annál. Maradvány a múltból, majdnem csak múzeumi tárgy. Hogy mielőbb rendeződjék ez is, aztán meg ne szaporodjék, ezért írjuk le, okulásul. Öt hónappal ezelőtt, még február elején kereste fel szerkesztőségünket egy, ha éveinek számát nézzük, fiatal, de korához képest megtört asszony. Megtörtségéhez nagyrészt hozzájárult az is, hogy akkoriban hatodik gyermekének születését várta. Igaz, nem mindet ő neveli, csak hármat. Ezt még abban az időben elmesélte nekünk, amikor először panaszkodott, hogy milyen tűrhetetlen lakásviszonyok között él. Albérleti szobájuk van, melyet konyha és kamra használattal vettek ki még annak idején, havi 240 forintért. A kezdet kezdetén tűrhető volt a viszonyuk a háziasszonnyal, de később kibírhatatlanná vált a helyzet. Gyermekei nem mehettek ki az udvarra, mert útban voltak, vagy ha a kertben valami megrongálódott, biztosra vette a háziasszony, hogy az albérlő gyerekei benne a ludasok. A szobában sem maradhattak egész nap, mert nem volt számukra hely. Később a főzést is megtiltották, így egyre-másra szaporodtak a viták, melyek nem egy esetben verekedéssé fajultak. B. M.-né tudta, hogy csak úgy juthat lakáshoz, ha egy megüresedett lakást, vagy egy lakássá átalakítható épületet keres. Ennek tudatában „nyakába vette” a várost, és lakás után kutatott. Nem is telt el sok idő, újból kopogtatott nálunk. Közölte, hogy talált egy lakást, de azt kamrának használják Fiala Jenőék. Bejelentette a címet a városi tanács lakásügyi előadójánál. Ekkor kezdődött el tulajdonképpeni kálváriája, mely azóta is tart, ami annál is súlyosabb, mert az asszony azóta megszülte hatodik gyermekét. A városi tanács műszaki osztályának dolgozói helyszíni szemle során megállapították, hogy a lakás tatarozás után lakható. Ugyanezen a véleményen volt a KIK műszaki előadója is, így határozat született, hogy a házban lakók részére a KIK fáskamrákat készít, ami rövid idő alatt meg is valósult, s az így kiürült helyiségekbe, tatarozás után be lehet költözni. Hiába készült el azonban a fáskamra, a lakó, aki kamrának használta a lakást, nem volt hajlandó azt átadni, ám az új fáskamrát azért igénybe vette. A KIK igazgatója is hiába ígérte, hogy egy héten belül a kiüresedett helyiségeket rendbehozzák, hogy B. M.-né lakáshoz juthasson. A városi tanács lakásügyi előadója, hogy siettesse az ügy megoldását, megvizsgálta, hogy azokat a helyiségeket kiutalták-e Fiala Jenőéknek a lakással együtt? Egyszer megállapította, hogy igen, egyszer, hogy nem. Végül is, három hét után kiküldtek Fiala Jenőéknek egy határozatot, hogy záros határidőn belül ürítsék ki a helyiséget. Fiala Jenőék azonban fellebbeztek a megyei tanács igazgatási osztályához, ahol kissé késve is, de jóváhagyták a városi tanács határozatát. Erre Fiala Jenőék fellebbeztek a megyei ügyészséghez, ahol B. M.-nénak kijelentették, hogy az ő javára fognak dönteni. Az ügy csak húzódott, s végül a megyei ügyészség óvást emelt a megyei és városi tanács végrehajtó bizottsága igazgatási osztályának határozata ellen, így került az ügy az Építésügyi Minisztérium lakásügyi és kommunális főosztályához döntés végett, ahová már körülbelül három hete felküldte a megyei tanács igazgatási osztálya az ügyiratokat, de értesülésünk szerint még két héten belül sem lesz döntés az ügyben, mivel helyszíni szemlét kell tartani a minisztérium kiküldöttjének, mert a városi, a megyei tanács és a KIK műszaki előadójának a szakvéleménye nem elég. Miről van tehát szó? Arról, hogy nincs erőnk egy családot, amelynek lakása van, amelynek követelésére új kamrát építettek, rákényszeríteni, hogy kiürítsen egy kamrának használt helyiséget, amely egy sokgyermekes családnak lakásul szolgálna. Lehetséges ez?! Takácsné Kisfaludi Stróbl Zsigmond kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kisfaludi Stróbl Zsigmond Kossuth-díjas kiváló művésznek 75. születésnapja alkalmából egész élete művészi munkássága elismeréséül a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést kedden délelőtt Kiss Károly, az Elnöki Tanács elnökhelyettese nyújtotta át az Országházban. (MTI)