Középdunántúli Napló, 1959. július (Veszprém, 15. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-01 / 152. szám

»59. júlines 1. Lehet építeni a pétiek szavára Csodákkal határos tettekre képes a dolgozók lelkesedésében rejlő eri. Ezt na sem bizonyítja jobban, mim a Péti Nitrogénművek példája, ahol valóban eleven, élő a kongresszusi munk­averseny. Olyan eredmények születtek, ami a legvérmesebb remé­nyeket is túlszárnyalta. Mielőtt azon­ban a jelenlegi helyzetet tennénk bonckés alá, érdemes egy kicsit visz­­szapillmtani. Az előzmények A Péti Nitrogénművek számára elég feszített önköltségi tervet írt elő a minisztérium még év elején. A vállalat illetékesei akkor számolgat­tak, hogyan is jönnek ki. Önköltsé­get csökkenteni, nyereséget felmutat­ni, elsősorban több termeléssel lehet. Igen ám, de itt olyan összeforrott, egymásra utalt az üzemrészek ter­melése, hogy a bárhol előforduló üzemzavar valamennyi üzemrészben kiesést jelent Mégis elkészítettek egy vállalati tervet, ami már éves szinten 1300 tonna nitrogén műtrágyával töb­bet írt elő. Azután megjelent a párt márciusi határozata, ez pedig a péti gyár dol­gozóitól több műtrágyát kért. A párt­­bizottság tudatosította ezt először az aktivistákkal, rajtuk keresztül pedig a dolgozókkal. A szakszervezet is megtette a magáét. Műszaki körök­ben is megkezdődött a fejtörés. Mit lehet tenni, hogy több legyen. Kö­zösen kell tenni valamit, mert külön­­külön nem megy a dolog. Hiába ad­na több gázt a gázgyár, ha az am­mónia üzemben nem tudják feldol­gozni, kapacitáshoz vannak kötve. Az ammónia üzem is hiába termelne több ammóniát, ha a savgyár nem tudná fogadni, és ez így van végig, egészen a pétisó üzemig. A gázgyáriak több gázt ígértek. Az am­anóniagyárban kiszámították, hogy napról-napra mennyit kell termelniök szinte üzemzavar nélkül. A savgyár vállalta, hogy amennyit az ammónia gyártól kapnak, azt feldolgozzák. Ja­vítják a hatásfokot. A pétisó üzem­ben hasonlóan vélekedtek. Csak savat kapjanak, nem lesz hiány náluk a jó munkában. 2500 tonnát vállaltak A munkások gyűlésén erről volt szó. Ennyit adnak terven felül. A műszakiak között nem egy volt, aki kétségbe vonta ezt, mert kezdetben lehetett olyan hangokat hallani, hogy mi lesz, ha?. . . Igen, egy üzemzavar és baj van. Pedig ez ellen nincs biz­tosítva a gyár. Azután már nem a kételkedés, ha­nem az összefogás jel­lemezte a munkát. Ki-ki a maga te­rületén igyekezett a lehető legtöbbet nyújtani. Nagyon sok nevet fel le­hetne itt sorolni az egyszerű dol­gozóktól kezdve a vezetőkig, akiket fűtött a lelkesedés az ígéret megvaló­sításáért. Persze, ne higyje senki, hogy a Péti Nitrogénben mindenki egyformán lelkesedett, de a munka­­lendület magával ragadta az összes dolgozót, sikerült felkapaszkodniuk. Ez egyben igen jelentős az önköltségcsökkentés szempontjából is, hisz a hatásfok nö­vekedésével olyan anyagot hasznosí­tanak, ami korábban elszállt a leve­gőbe. A pétisó, a végterméket előállító üzem pedig annyit gyártott, ameny­nyihez savat kapott. A siker tehát az összmunka eredménye. Ma már Péten tizenkét napos előnnyel számol­nak az eredeti, és 6,5 napos előnnyel a házilag felemelt tervhez viszonyít­va. A műszakiak és a dolgozók hibá­jából egyetlen esetben sem volt üzemzavar, a technológiai fegyelem sokat javult. Új ütközet előtt A Péti Nitrogénművek gépei né­hány nap múlva elcsendesednek, le­állnak. Ideért a tervezett, évenként ismétlődő nagyjavítási időszak. Egész éves szakadatlan munka után meg is érdemlik a gépek a pihenést, kar­bantartást. Úgy mondják ezt Péten: kosarakba rakják a gépeket. Ilyen­kor mindenki a fedélzeten van. A nagyjavítás sikerétől függ a második félév és a jövő év jó­rmunk­á­ja is. Ennek a feltételét gondos, minden apróságra kiterjedő, igazán minőségi munkával lehet csak megteremteni. Most nemcsak a műszaki vezetők gondolatösszpontosítására, jó munka­­szervezésére lesz szükség, hanem min­den egyes dolgozó serénységére is. A nagyjavítás után a termelési terv is feszítettebb lesz. Érthető. Karban­tartás után a pihentebb gépek, be­rendezések többre képesek. A péti dolgozók mégis úgy számolnak, hogy két napot elcsípnek a karbantartásra szánt időből. Ez a két nap pedig negyven-ötven vagon pétisó többle­tet jelentene terven felül. Hogy a második félévben mi vár­ható a péti elvtársaktól? Feltettük ugyan ezt a kérdést, de pontos vá­laszt nem kaptunk rá. Lehet, hogy éppen az eddigi tapasztalatok tették bizonytalanná a vezetőket, és nem akarnak sem többet mondani, sem ke­vesebbet. Annyit azonban mégis mondott Ilinszki elvtárs, az igazgató: — Megírhatja az elvtárs, hogy a péti dolgozókban nem csalatkozik a párt. Annyit adnak terven felül a második félévben is, amennyit csak tudnak, és amennyit joggal elvárnak tőlük. Úgy véljük, ehhez nem szükséges külön kommentár. Építeni lehet a péti elvtársak szavára. Bodó János 3075 tonna műtrágya-többlet A péli dolgozók versenyeredménye megvan tehát. Alaposan rácáfolt a kételkedőkre. A műszakiak számítá­sait, ami egyébként reális volt, túl­szárnyalta a lelkesedés. Kellemes csa­lódás érte őket, de csak azért, mert a célul tűzött műszaki intézkedések­hez nem számoltak kellően a dolgo­zók lelkesedésével. Mi is történt? A gázgyárnál a műhelyi dolgozók munkája nyomán új gázmosó torony készült, lehetővé vált több kokszgáz tisztítása. Adtak is elegendőt az am­­móniagyárnak. Az ammóniagyárnál a napi 102 torma ammónia termelést tűzték célul a száztornás tervvel szemben. Nem volt gyerekjáték ez sem, hisz feszített tervet jelentett. Májusban azonban a gyár fennállása óta a legnagyobb eredményt havi átlagban 104,6 ton­na ammóniát gyártottak naponta. A savgyáriak igen örültek ennek. A savgyárnál százalékos hatásfok javulásra számítottak, ami igen jelen­tős. A nyolcvanegy százalékos ha­­tós-fokról azonban 83,6 százalékosra Krc­ZBiCDUNÁNTÚLI NAPLÓ 850-nel több fiatalt vesznek fel az agráregyetemre, a mezőgazdasági főiskolákra és akadémiákra A Budapesti Állatorvosi Főis­kolán megkezdődtek a felvételi vizsgák és még e héten megkez­dik működésüket a felvételi bi­zottságok a többi agrár felsőokta­tási intézményekben is. Az Agrártudományi Egyetemre, a főiskolákra és az akadémiákra általában kétszer-háromszor any­­nyian jelentkeztek, mint ahány fiatalt felvehetnek. Az idén a jelentkezett fiatalok több mint fele kitűnő, jeles és jó­rendű. A jelentkezők 15—20 szá­zaléka előzetesen egy-két évig fi­zikai munkát végzett valamelyik nagyüzemi gazdaságban, s ezek nemcsak a felvételi vizsgákra ké­szültek fel alaposan, hanem bebi­zonyították állhatatosságukat, hogy mezőgazdasági szakemberek kívánnak lenni. Tekintettel a magyar mezőgaz­daság átalakulására és növekvő szakember szükségletére, az idén 850-nel több fiatalt vesznek fel az agrár felsőoktatási intézmények­be, mint az elmúlt évben. (MTI) 3 Sza­kszervezeti élet Bányászfesztivál Zircen Az elmúlt napokban a KDT trösztbizottsága megbeszélésre hívta össze a bányász kultúrotthonok igazgatóit. Kiss Pálné, a trösztbizottság munkatársa ez alkalommal a július 26-án Zircen rendezendő bányászfesztivál előkészületeit ismertette. Régi óhajuk volt a tröszt kul­túrmunkásainak, hogy egy ilyen baráti találkozót szervezzenek. Ahogy a beszélgetésből kiderült, a művészeti csoportok már március óta gondosan készülnek a nagy találkozóra. Titkon mind­egyik az első helyre pályázik. Mert itt valóban díjkiosztás is lesz, minden művészeti ágban az első három helyezett díjazásban ré­szesül. Minden bányától szerepel egy csoport, de van ahonnan több is benevezett. Balinkáról két színjátszó, Úrkútról tánc- és fúvósze­nekar, és Ajkacsingerből színjátszók, a fúvószenekar, valamint egy népi játékot bemutató csoport vesz részt. A szereplőkön kívül meghívtak minden bányától több aktivis­tát, egyrészt, hogy tanúi lehessenek a másik bánya kulturális éle­tének, másrészt, hogy barátságot kössenek minél többen egymás­sal. Végrehajtjuk a XIX. kongresszus határozatát A bizalmiak és a szakszervezeti bizottság választása, nemcsak a tagság, hanem az összes dolgozók nagy érdeklődése mellett zajlott le Peremartonban is. A választási munkák ideje alatt sikerült a tagság figyelmét fel­hívni a kongresszusi feladatokra. A küldöttek szinte hiánytalanul megjelentek. Az üzemi szakszer­vezeti bizottság beszámolójához, a szakszervezet munkájához nagyon sok, hasznos javaslat hangzott el. Az értekezletre — a részvevők többségénél — nem az egyéni gondolatok, hanem a dolgozók kö­zös ügye iránt érzett felelősség, a dolgozók élet- és munkakörül­ményei jobbá tétele, a kongresszu­si verseny lendületének fokozása, a kulturális nevelőmunka színes­sé, vonzóvá tétele volt a jellemző. A küldöttértekezlet többek kö­zött úgy határozott, hogy a kongresszusi munkaverseny évé­nek első felében meg kell szerez­ni az élüzem címet. A célkitűzés életrevalóságát, realitását máris tények igazolják. Forintértékre átszámítva felajánlásunkat 97 százalékra teljesítettük, és így még mód van arra, hogy 5000 tonna terven felüli műtrágyát ad­junk a szocialista mezőgazdaság­nak. A küldöttek hozzászólásait és javaslatait azóta szakszervezeti bizottsági ülésen megtárgyaltuk, és igyekeztünk meghatározni azo­kat a legfontosabb tennivalókat, amelyek feltétlen frissítik, gyor­sítják a szakszervezet mozgalmi munkáját. E tennivalók: a ver­seny további szervezése, a ver­seny nyilvánosságának biztosítá­sa, a politikai munka fokozása, a munkások ügyeinek gyors intézé­se. A végrehajtás módozatait munkatervben rögzítettük. A biz­tos siker érdekében minden SZ. B. tagot egy üzemrész patronálá­­sával bíztunk meg. Életre hív­tunk egy bér- és termelési bizott­ságot, amelynek tevékenysége az átlagbér betartásának ellenőrzése, a munkások bérügyeinek orvos­lása, a munkaverseny fejlesztése, a jó termelési tapasztalatok ter­jesztése. Fontos célkitűzésnek tekintjük a bizalmiak önállóságának növe­lését és felelősségük fokozását. A szakszervezeti munkában a választások előtt is értünk el szép sikereket, amely feltétlen öregbítette a mozgalom tekinté­lyét, és növelte a szakszervezeti aktivisták becsületét. A szakszer­vezet, a munka ilyen irányú szín­vonalát szeretné továbbra is megtartani, és rendszeresen­­ har­colni a dolgozók élet- és munka­­körülményeinek javításáért, a törvények és rendeletek betartá­sáért, hogy ezáltal is erősebb le­gyen a munkáshatalom. Állan­dóan növelni akarjuk a szakszer­vezet tömegkapcsolatát, a szak­­szervezeti munka mozgalmi jelle­gét, a szakszervezeti demokrácia jegyében. A célok elérése érdeké­ben tovább kell munkálkodni a szakszervezetek XIX. kongresz­­szusa szellemében, valamint a vegyipari dolgozók Központi Ve­zetőségének határozata értelmé­ben. Az újjáválasztott szakszer­vezeti bizottság alkalmas a fel­adatok végzésére, és minden bi­zonnyal sikerül terveink végre­hajtása. Benes János v. b. titkár, Peremarton. Nem lakásügy... — Országos ügy lett a kamrából — Nem szoktunk lakásügyekkel foglalkozni, ez a tanácsok feladata, s ismeretes, hogy mi­lyen nehézségeink vannak ezen a területen nem­csak Veszprémben, hanem országosan, sőt világ­­viszonylatban is. B. M.-né ügye azonban nem egyszerűen lakásügy, sokkal több annál. Marad­vány a múltból, majdnem csak múzeumi tárgy. Hogy mielőbb rendeződjék ez is, aztán meg ne szaporodjék, ezért írjuk le, okulásul. Öt hónappal ezelőtt, még február elején ke­reste fel szerkesztőségünket egy,­­ ha éveinek számát nézzük, fiatal, de korához képest meg­tört­­ asszony. Megtörtségéhez nagyrészt hoz­zájárult az is, hogy akkoriban hatodik gyerme­kének születését várta. Igaz, nem mindet ő neveli, csak hármat. Ezt még abban az időben elme­sélte nekünk, amikor először panaszkodott, hogy milyen tűrhetetlen lakásviszonyok között él. Al­bérleti szobájuk van, melyet konyha és kamra használattal vettek ki még annak idején, havi 240 forintért. A kezdet kezdetén tűrhető volt a viszonyuk a háziasszonnyal, de később kibírha­­tatlanná vált a helyzet. Gyermekei nem mehet­tek ki az udvarra, mert útban voltak, vagy ha a kertben valami megrongálódott, biztosra vette a háziasszony, hogy az albérlő gyerekei benne a ludasok. A szobában sem maradhattak egész nap, mert nem volt számukra hely. Később a főzést is megtiltották, így egyre-másra szaporodtak a viták, melyek nem egy esetben verekedéssé fajultak. B. M.-né tudta, hogy csak úgy juthat lakás­hoz, ha egy megüresedett lakást, vagy egy la­kássá átalakítható épületet keres. Ennek tuda­tában „nyakába vette” a várost, és lakás után kutatott. Nem is telt el sok idő, újból kopogta­tott nálunk. Közölte, hogy talált egy lakást, de azt kamrának használják Fiala Jenőék. Bejelen­tette a címet a városi tanács lakásügyi előadó­jánál. Ekkor kezdődött el tulajdonképpeni kálvá­riája, mely azóta is tart, ami annál is súlyosabb, mert az asszony azóta megszülte hatodik gyer­mekét. A városi tanács műszaki osztályának dolgo­zói helyszíni szemle során megállapították, hogy a lakás tatarozás után lakható. Ugyanezen a vé­leményen volt a KIK műszaki előadója is, így határozat született, hogy a házban lakók részére a KIK fáskamrákat készít, ami rövid idő alatt meg is valósult, s az így kiürült helyiségekbe, tatarozás után be lehet költözni. Hiába készült el azonban a fáskamra, a la­kó, aki kamrának használta a lakást, nem volt hajlandó azt átadni, ám az új fáskamrát azért igénybe vette. A KIK igazgatója is hiába ígérte, hogy egy héten belül a kiüresedett helyiségeket rendbehozzák, hogy B. M.-né lakáshoz juthasson. A városi tanács lakásügyi előadója, hogy siettesse az ügy megoldását, megvizsgálta, hogy azokat a helyiségeket kiutalták-e Fiala Jenőék­­nek a lakással együtt? Egyszer megállapította, hogy igen, egyszer, hogy nem. Végül is, három hét után kiküldtek Fiala Jenőéknek egy hatá­rozatot, hogy záros határidőn belül ürítsék ki a helyiséget. Fiala Jenőék azonban fellebbeztek a megyei tanács igazgatási osztályához, ahol kissé késve is, de jóváhagyták a városi tanács határozatát. Erre Fiala Jenőék fellebbeztek a megyei ügyészséghez, ahol B. M.-nénak kijelen­tették, hogy az ő javára fognak dönteni. Az ügy csak húzódott, s végül a megyei ügyészség óvást emelt a megyei és városi tanács végrehajtó bi­zottsága igazgatási osztályának határozata ellen, így került az ügy az Építésügyi Minisztérium lakásügyi és kommunális főosztályához döntés végett, ahová már körülbelül három hete fel­küldte a megyei tanács igazgatási osztálya az ügyiratokat, de értesülésünk szerint még két hé­ten belül sem lesz döntés az ügyben, mivel hely­színi szemlét kell tartani a minisztérium kikül­döttjének, mert a városi, a megyei tanács és a KIK műszaki előadójának a szakvéleménye nem elég. Miről van tehát szó? Arról, hogy nincs erőnk egy családot, amelynek lakása van, amely­nek követelésére új kamrát építettek, rákény­szeríteni, hogy kiürítsen egy kamrának hasz­nált helyiséget, amely egy sokgyermekes csa­ládnak lakásul szolgálna. Lehetséges ez?! Takácsné Kisfaludi Stróbl Zsigmond kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa Kisfaludi Stróbl Zsigmond Kossuth-díjas kiváló művésznek 75. születésnapja alkalmából egész élete művészi munkássága elisme­réséül a Munka Vörös Zászló Ér­demrendje kitüntetést adomá­nyozta. A kitüntetést kedden délelőtt Kiss Károly, az Elnöki Tanács elnökhelyettese nyújtotta át az Országházban. (MTI)

Next