Középdunántúli Napló, 1959. október (Veszprém, 15. évfolyam, 232-256. szám)
1959-10-03 / 232. szám
2 RO/BHIHMANTOLI NAPI-0 Forog a filmfelvevőgép a Balaton partján Tibornak nem kell cégére *" mondja a közmondás, dehát ez is csak annyit ér, mint a többi példabeszéd. A modern, mindinkább zsúfoltabbá, lüktetőbbé váló életformában igenis szükség van a termelés értékesebb eredményeit, a jó árucikket közismertté tenni, terjeszteni, propagálni. Áll ez elsősorban exportcikkeinkre, vonatkozólag. Ezért határozta el külkereskedelmi szervünk, a MOPIMPEX, hogy színes kisfilmet készíttet a magyar bor szülőhazájáról, elsősorban a Balaton mellékéről. Ismerje meg a külföldi ezt a nagyszerű tájat, ahol kiváló borainkat adó szőlők teremnek. Merttúlmenőleg a bor szerepén e készülő filmben, a filmkockák ennél sokkalta többet mutatnak bel, remek tájakat gazdag műemlékekkel, mit mindenütt a mély kultúra, a nyugalom, a békesség áraszt el. Kezdjük mindjárt a szőlő balatoni kultúrtörténetével. A bevezető kép: kilátás a tihanyi Csúcshegyről a Balatonra, Badacsony irányában. Nagy, szélesen elterülő, mozdulatlan tófelület, messziről kéklő, párás hegyekkel, s az egészre ráboruló kék égbolttal. A táj a messziről idevetődött rómait hazája kék egű, kék tengeri vidékére emlékeztethette, kellemes szőlőlugasaira, s ezt a szőlőt a, hasonló tájban meg is honosította. De a filmkockák tovább peregnek, s legott római szőlőemlékeket is be tudunk mutatni, a Bakonyi Múzeumban levő Balácapusztai falfestménytöredékeket, a a szőlőműveléssel kapcsolatos motívumokat, mint a szépen megfestett, élethű szőlőfürtöket, hetykén lépkedő szüretelő rómait, s más egyéb hasonló ábrázolásokat. S ha már itt kattog a múzeumban a felvevőgép, filmre kerülnek a szebb céhkorsók is. Mert hát a céhkorsó is a Balaton melléki borivás szolgálatában állt. De , lépjünk vissza a Balaton- Felvidékre, ahol elsősorban néhány régi, kiváló présházat kell a filmen rögzíteni. Ott áll az alsóörsi hegyben egy régi, középkori lakóházformájú présház, mintha emberi arcra emlékeztetne homlokzata: két nyitott szem a két ablaka, tátott száj a pince bejárata. Hasonló korú, de sokkal dí-11szesebb formájú présház áll a pécselyi hegyben. Gyönyörű, ívelt, oszlopos, emeletes hatású tornáca van, e loggia és az innen széttáruló kilátás délszaki, mediterrán hangulatot áraszt. Talán sohasem volt ennyi mozgás, sokadalom e távoleső szőlőhegybeli présháznál, mint most, a filmfelvétel idején: a filmesek kocsija, állványok, gépek, derítők, kábelek, rendezők, technikusok, szereplők, bámulók stb., ahogy ez már felvételkor szokásos. Persze, a szép présházat meg kell eleveníteni, ezért jeleneteket rögtönöz a rendező. A tornácra asztalt tesznek ki, az asztal körül szépen faragott székeken néhány falubeli üldögél, a lépcsőn pedig mosolygó arccal jön fel a ház gazdája, kezében a teli boros héberrel. Menynyire szép, idillikus kép a remek loggiás tornácon, nagyszerű kilátással a széles Balatonra, kék ég alatt. Sorra kerülnek majd a híres présházak is, mint Balatonfüreden a Gombás-kúria, Badacsonyban a Szegedy Róza ház, Szentgyörgyhegyen az egykori Lengyel borház. A Szegedy Róza házban megörökíti a felvevőgép a présházszoba muzeális értékű borászati tárgyait, no meg a Kisfaludy ház előtt a kedélyes borkóstolgatást. A szentgyörgyhegyi Lengyel présház több, mint amennyit a neve mond: inkább holmi kis kastélyka, kúria, aminek erkélyéről feltáruló kilátást már százötven évvel ezelőtt megcsodált egy biise angol orvos, Bright. A Balaton mentén üdülők kevésbé is imerik ezt a kiváló műemléket, s talán még kevesebben tudják, hogy oromzatán hordón lovagló kis Bacchus kőszobra látható. Ter-mészetesen az érdekes szobrot megörökítette a filmfelvevőgép, ahogy filmkockákra kerültek a Szentgyörgyhegy páratlanul szép bazaltoszlopai is. Most Szigliget következik, ahol a bátor filmesek merészen kikúsznak az omladozó falakra s onnan veszik fel a Balatont és átellenben a méltóságos Badacsonyt. S az egésznek befejezése: vidám társaság a szépen megtérített asztalok körül, a tihanyi Sportszálló teraszán, most már valóban iddogálva a híres balatoni borokat. Ennyi a film és elkészítése, dehát a kívülálló nem is tudja, mennyi váratlanul felmerülő nehézség akad felvétel közben. Nem tudja, hogy épp akkor, amikor a felvételhez szükség volna, nincs hal, nincs vitorlás, nincs napsugár. A reprezentatív tálaláshoz reprezentatív sült hal szükséges, de kiderül, hogy épp akkor kifogyott, messzire kell utazni, míg halat kapunk. A felvétel hátterében két-három vitorlás kellene, de fél napba kerül, amíg Tihanyba lehet csalogatni egy szép vitorlájú hajót. Aztán színes felvételekhez ragyogó napfény szükséges, s ez bizony úgy szokott lenni, hogy mire megsütik a halat, elrendeznek mindent szépen az asztalon, a szereplők is nekikészülődtek, a háttérben ott ringatódzik a megrendelt vitorlás, s már minden jelenetet alaposan elpróbáltak, hirtelen a Nap egy komor felhő mögött eltűnik, s két órát is várakozni kell, amíg ismét előbukkan. Akkor is csak néhány percre. Máskor meg hiába nyargalnak ki a györöki Szépkilátóhoz, épp akkor reménytelen párákba fullad a távlat, a nyugtalan bazalthegyek sora, így az egész nem alkalmas a színes felvételre. Munka közben derül ki az is, hogy Tihanyból Füredre telefonálni nem oly egyszerű művelet: másfél órát várakozni kell, amíg a kapcsolást megadják. Dehát végül is túljutottunk minden nehézségen. Mindenek utána joggal feltehetjük a kérdést: miért ne lehetne máskor is, s ennél sokkalta hosszabb lélegzetű filmet készíteni a Balatonról és a környező páratlanul érdekes tájakról? Az idei hatalmasan megnőtt idegenforgalom azt bizonyítja, hogy a külföldieket nagyon érdekli a szép tó. A belföldiek közül, noha sokszázezres tömegekben látogatják a Balatont, még mindig nagyon kevesen ismerik épp a legszebb részeket, például virágfakadáskor a Szigligetet, a Szentgyörgyhegyet, vagy a hangulatos, a szömörcebokroktól lángvörösbe öltözött őszi Balaton-felvidéki tájakat (Halomhegy, Balázshegy), vagy a távolabb eső műemlékeket, mint a balázshegyi, alsódörgicsei romokat. S talán egy balatoni filmhez tartozna színes képekben bemutatni az európai jelentőségű sümegi Maulbertsch freskókat. Mindezzel filmgyártásunk a mai napig adós maradt. DR. VAJKAI AURÉL DVflLOV: nMávMAitth " Bűnügyi történet a kémek akna• 11 IVMy Ulllll munkájáról a háború alatt Még egyszer kezet fogtunk. Beültem az autóba és alig, hogy elrobogtam, a szőke leány nyomban megindult Pronyin felé. Amikor mellé értem biccentettem, de ő nem viszonozta köszöntésemet. Lakásom elé érve Mártát pillantottam meg, aki — még kiszállni sem volt időm — máris odaszaladt a kocsihoz. — Berzing úr! — mondta gyorsan. — Távozzék innen minél előbb! Alig hogy elment, két SS kereste, ön után érdeklődtek. Azt mondtam, hamarosan visszatér. Erősködtek, hogy megvárják, és azóta is a szalonban ülnek. Menjen kérem, amíg nem késő. Azt hiszem önért jöttek ... 9. A DOHÁNYSZÍNŰ lámpaernyő alatt Az SS-ek elől nem sok értelme lett volna megszöknöm. Rigát sem ismertem valami jól, no meg ismerőseim sem voltak, arra a néhány emberre pedig, akik tudtak rólam, csak bajt hozott volna megjelenésem. Az állandó embervadászat elől, amelyet a náci megszállók folytattak, csak kevésnek sikerült megmenekülnie. Végül pedig abban sem voltam olyan biztos, hogy értem jöttek-e. Inkább az érdekelt, hogy Márta miként szökött ki a házból anélkül, hogy az SS-ek észrevették volna. Meg is kérdeztem tőle. — A szalonban ülnek és cigarettáznak — magyarázta Márta. A konyhába be se néztek. Azért határoztam el, hogy itt megvárom önt és figyelmeztetem ... Márta tudta, hogy nem vagyok Berziny, valami okból mégis megsajnált ... Arra azonban nem volt idő, hogy ezen törjem a fejem. — Csak menjen szépen vissza, és ne nyugtalankodjék — mondtam Mártának. — Nem olyan fekete az ördög, mint amilyennek festik. Beléptem a főbejáraton, felmentem a lépcsőn, kulcsommal kinyitottam az ajtót, és egyenesen a szalonba tartottam. — Halló! — üdvözöltem fiúkat. — Jó napot, fiúk! Két, „munkája” jellegétől elbutult fiatal fiú ült a karosszékben, és fújta a cigarettafüstöt. Belépésemkor mindketten felugrottak: — Heil! Heil Hiller! Nem, nem úgy viselkedtek, mintha le akarnának tartóztatni. — Nagyon helyes — mondtam. — Felugrottak egy kis pihenőre, vagy van valami dolguk velem? Az egyik elvigyorodott, a másik komoly maradt. — August Berzing úr? — kérdezte a komolyabbik. — Parancsot kaptunk, hogy kísérjük be önt a Gestapóra! — Talán mehetnénk a kocsimon — ajánlottam. — Nagyszerű — vélte a komolyabbik, és fenséges mozdulattal előre engedett. — Tessék! Nem, az SS-ek nem így szoktak valakit letartóztatni. Amikor odaértünk a Gestapo elé, a gőg mentén lefoszlott kísérőimről. A komolyabbik kiugrott az autóból, tisztelgett és ottmaradt a kocsinál, a másik, a vigyorgó legény, Edinger elé kísért. Ismét ott álltam az ismerős szobában, a rigai Gestapo vezetője előtt. — Foglaljon helyet — mondotta az Obergruppenführer, és a nagyobb hatás kedvéért egy percig gondolkodott. — Foglaljon helyet, Blake kapitány. Két ügy miatt hivattam. Ó jaj, Edinger, úgy látszik, be akarja tartani az ostorral és kaláccsal való kormányzás elvét: az első alkalommal kaláccsal kínált, most pedig meg akar félemlíteni! — Közölni szeretném önnel, hogy most kaptam kézhez Himmler birodalmi vezető parancsát — jelentette ki ünnepélyesen. — Minden külföldi tisztet köteles vagyok különleges rendeltetésű táborba internálni. Ez azonban csak azokra a tisztekre vonatkozik, akiket egyenruhában, fegyveresen fogtunk el. Fakó szeme jelentőségteljesen nézett rám. — Nem vonatkozik azonban azokra a kémekre, akik a békés lakosság körében rejtőznek — kezdte a felsorolást —, azokra a személyekre, akik az állambiztonságot veszélyeztetik. Nem vonatkozik azokra az egyénekre, akik ellenséges érzülettel viseltetnek a Führerrel és a német néppel szemben. Nem vonatkozik azokra sem, akik szökést kísérelnek meg. Festett bajusza megmozdult, mint valami svábbogáré. Nem tett hozzá semmit, de anélkül is megértettem, mit akart ezzel mondani. Tudtam, hogy belőlem könnyen válhatik bújkáló kém, az állam biztonságát veszélyeztető személy, ellenséges szándékú egyén, és végül szökési kísérlet címén egyszerűen le is lőhetnek. Ezt értettem, de azt már kevésbé, hogy Edinger mit akar kicsikarni belőlem, mert hogy valamit el akart érni, az bizonyos. — Nem szabad elfelejtenie, hogy kinek köszönheti az életét — emlékeztetett ünnepélyesen. — Amikor a szovjet hírszerző szolgálat keze saját lakásán érte utol, mindent elkövettünk, hogy kiragadjuk önt a halál karmaiból. A történteknek ez a változata, melyet nyilván Jankowska agyalt ki, nem felelt meg éppen a valóságnak, de kénytelen voltam elfogadni. Edinger magabiztosan és határozottan, amely tulajdonság egyébként legfőbb jellemzője volt abban az időben a német hivatalnokoknak, egy percig sem késlekedve, szegezte nekem a kérdést: — Tud maga hálás lenni? Hozzánk tartozik-e, vagy sem? A kapott utasítás értelmében nem kellett törődnöm azzal, hogy mit gondolhat Edinger Obergruppenführer úr az angol tisztekről, akiket — legalábbis azt hitte — most én képviselem előtte. (Folytatjuk) 1959. október 8. 4% első esztendő Megalakulásuk híre tavaly augusztusban bejárta a környéket. Sokan kételkedtek, nem hitték, hogy termelőszövetkezet alakulhat a várpalotai iparvidéken. — Annyi itt az ipari üzem, hogy füstjük szinte megfullasztja a mezőgazdaságot — mondták egyesek —, elvonja a munkaerőt, s ezzel lehetetlenné teszi a nagyüzemi gazdálkodást. Ősi község egyénileg dolgozó parasztjai, akik a tavalyi nyár végen a még tetőzetlen művelődési ház falai között üléseztek, s jövő életük felett döntöttek, hittek és bizakodtak, hogy mire a művelődési ház tetőt kap, a szövetkezet fölé is aranykupola hengeredik. Ma már teljes díszben, szépségben áll a művelődési ház, s a termelőszövetkezeti tagok is túl vannak a nehézségeken. Alig egy éves a szövetkezetük, de máris akkora eredményeik vannak, melyekkel bátran és büszkén dicsekedhetnek. Az egyik legszebb és legértékesebb eredmény, hogy az ötszáz katasztrális holddal és negyven taggal alakuló Béke Termelőszövetkezet ez év tavaszán új tagokkal, új földterülettel gyarapodott. Jelenleg 1500 katasztrális holdnyi területen 180 szövetkezeti tag gazdálkodik. S hogy jól, arról bárki meggyőződhet. Fél évvel ezelőtt még szántóföld lapult a mai major helyén. Olyan szántóföld, amelyen kevés növény termett. Ezt a kavicsos, gyenge tápértékű földet választotta majorhelyül a termelőszövetkezet. Először egy ötszáz férőhelyes juhhodály és egy tejház épült fel. Ez utóbbi most az ideiglenes iroda. Az építkezéshez szükséges munkaerőt a szövetkezet biztosította, az anyag beszerzése pedig hosszúlejáratú állami hitelből történt. A két létesítmény 335 ezer forintjába került az államnak. Az első építkezést követte a többi. Büszkék is arra a termelőszövetkezeti tagok, hogy egy ötszáz férőhelyes, modern baromfiólat és egy 150 férőhelyes sertéshizlaldát állami segítség nélkül, saját erőből építettek fel. A baromfiól tetőzetének elkészítéséhez segítséget nyújtott a patronáló Péti Nitrogénművek, a sertéshizlaló építése azonban teljesen a szövetkezeti tagok munkájának eredménye. A termelőszövetkezet továbbra se fejezte be az építkezést. Az udvaron már magasodik az épülő ötven férőhelyes tehénistálló fala, melyet később száz férőhelyesre bővítenék. Ez nagyobbrészt állami segítséggel létesül. Bent a faluban harminc férőhelyes lóistálló építését kezdték meg a termelőszövetkezeti tagok a közelmúltban. A lóistálló építési költségeit saját erőből fedezi a termelőszövetkezet. Épül ezenkívül egy kukoricagóré is, százezer forint értékben. Gyors számítást végezve, a szövetkezet eddig mintegy százezer forintot fordított építkezésre saját erőből, s még több mint 50 ezer forint értékű munkát végez el saját költségből. Ha az építkezések befejeződtek, egy évig szünetel ez a munka. Pénzt és erőt gyűjtenek az emberek, hogy a következő évben még többet alkothassanak. Főleg önerőből. A majortérképen számos megjelölt pont van, ahol az elkövetkezőévekben épület foglal majd helyet, s ez olyan biztos, hogy kételkedni sem lehet benne. Ebből a néhány adatból is kitűnik, hogy az ősi Béke Termelőszövetkezet alig egy év leforgása alatt megteremtette az alapot a nagyüzemi gazdálkodáshoz. Sőt, ennél több történt. Az első zárszámadást biztos alapokra helyezte a termelőszövetkezet. Tervezés szerint 52,19 forintot ér majd egy munkaegység, melyből 30,32 forint a készpénz. Ha kiesés is lesz egynéhány termékből, akkor sem szűkölködnek a szövetkezeti tagok. Az már ma is biztos, hogy negyven-negyvenöt forint alá nem süllyed a munkaegységrészesedés. Miből adódnak a főbb bevételek? Az idén még a növénytermesztés adja a nagyobb hasznot. Tervezés szerint növénytermesztésből 892 ezer forint, az állattenyésztésből 250 ezer forint, egyéb üzemágak munkájából pedig 280 forint lesz a bevétel. Jövőre fordítani szeretnének a számokon. Azt akarják, hogy az állattartásból, a belterjes gazdálkodásból adódjon a fő haszon. A belterjesség érdekében fejlesztik az állatállományt, elsősorban saját nevelésből, növelik a pillangós vetésterületet, s több ipari növényt termelnek, mint az idén. A belterjességre való törekvésből már ez évben is adódott haszon. A növénytermesztésben a sörárpa és a vetőmag-burgonya fizetődön ki jól. Szép termést ígér a tizenhárom holdnyi cukorrépa is. Számítás szerint kétszáz mázsa terem minden katasztrális holdon. Az állattenyésztésben a hizlalás, a baromfitenyésztés ad takaros öszszeget. A juhtenyésztés is jól fizet. A nyírási átlag négy kilogramm. Egy év rövid idő, s a Béke Termelőszövetkezet tagjai anynyit tettek a rövid idő alatt, ami néhol két év alatt sem valósulna meg. kósa andrás A SZOT Elnökségének üdvözlete A SZOT Elnöksége nevében Gáspár Sándor főtitkár, a Szakszervezeti Világszövetség megalakulásának 14. évfordulója alkalmából a magyar szakszervezetek kétmilliós tagsága nevében szívből jövő, forró testvéri üdvözletét küldte a Szakszervezeti Világszövetség Titkárságának. (MTI)