Középdunántúli Napló, 1959. november (Veszprém, 15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-01 / 257. szám

4 KÖZÉPDUNÁNTÚLI K­APUS A megyei pártbizottság beszámolója (Folytatás a 3. oldalról) ritkábban találkozunk felelőtlen, meggondolatlan beruházási prog­ramokkal. Hiányossága még beruházá­sainknak, hogy a vezetők nem eléggé mérlegelik a beruházások hatékonyságát, túl nagy az épü­letekre, építkezésekre fordított beruházási összeg, ugyanakkor jó­val kevesebb a meglevő üzemek rekonstrukciójára, gépek beszer­zésére, műszerezésre, automatizá­lásra fordított beruházás. Ezen a téren feltétlenül változtatnunk kell és a beruházásokat — elte­kintve az új nagy létesítmények­től — eszköznek kell tekintenünk, amellyel a műszaki fejlesztést elő tudjuk segíteni, üzemeinket mo­dernizálni, a munka termelékeny­ségét növelni. Pártszervezeteink igen keveset foglalkoznak a beruházással, igen sok misztikum veszi körül az egyes beruházások elbírálását és megvalósulását, s egyes szervek nem is szeretik, ha belenéznek. Ezen a területen még túl sok az ál-szakember, mint például az ERBÉ-nél tapasztaltuk. Véleményünk szerint az elkö­vetkező ötéves terv sok milli­árdos beruházásai megyénk­ben is megérdemelnek egy kicsit több figyelmet a párt­­szervezetek részéről. A nemrég megjelent párthatáro­zat a munkásosztály helyzetéről kedvező hatást váltott ki a mun­kások és műszaki értelmiségiek körében. Az volt az általános vé­lemény, hogy e határozatban sa­ját gondjaikkal találkoztak és vá­laszt kaptak ezek megoldására. A határozat és a vizsgálat mód­ja nagymértékben növelte a bizal­mat a párt politikája iránt, szé­lesedett a párt tömegbefolyása a munkások között. Ettől kezdve a munkások maguk is jobban érez­ték, hogy a munkásosztályé a ve­zető szerep, és fokozottan vállal­tak felelősséget a közös gondok megoldásából. A jelenlegi jó hangulatban és a kiváló termelési eredmé­nyekben nagymértékben ben­ne van a pártnak ez a rendkí­vül fontos határozata, amely­nek hatását itt a megyében is közvetlenül éreztük. A határozat óta látni lehet azt különböző szervek munkájában, tanácsoknál, minisztériumoknál és egyéb helyen, hogy amikor egy­­egy kérdésben dönteni kell, ak­kor mérlegelik, hogy döntésükkel hogyan segítik elő a munkásosz­tály helyzetének javítását. A ha­tározat eredményeként jelentősen előreléptek a fejlődés útján nagy ipari körzeteink. Ajkát várossá nyilvánította a kormány, Várpa­lotának nagyszabású városfejlesz­tési terve készül. Örömmel fogadták a határoza­tot azok is, akiket közvetlen anya­gilag érintett a határozat egyes intézkedése, így például a nyug­díjasok jelentős emelést kaptak. Még szélesebb réteget érintett megyénkben a családi pótlék fel­emelése. Az SZTK kifizető he­lyein mintegy 16 ezer család ré­szére havonta a korábbi 141 Ft helyett ma 227 Ft-ot fizetnek ki átlagosan. Köztük közel 1000 egyedülálló nő van, aki most két gyermek után 70 Ft helyett 240 Ft-ot kap. Ez igazolja a rendelke­zés nagy szociális jelentőségét. A határozat nyomán sor került az orvos-egészségügyi dolgozók fizetésének rendezésére is, amely 1163 főt érintett, ugyanakkor ren­deztük a pedagógusok bérét és közel fél milliót fizetünk ki ha­vonta plusz fizetésként az érintett 3000 pedagógusnak. Ezen központi intézkedések mellett helyi szerveink és válla­lataink is tettek gyakorlati intéz­kedéseket a munkásosztály élet­­körülményeinek javítására, kul­turális igényeinek kielégítésére, a kereskedelmi ellátás javítására. Sajnos, úgy érezzük, a Belkeres­kedelmi Minisztérium keveset va­lósít meg abból, amit megígért a jobb ellátás érdekében. Jelentős javulás tapasztalható a munkásszállásokon, noha nem sikerült még teljes mér­tékben megvalósítani, amire a megyei párt-végrehajtó bizott­ság határozatot hozott, hogy a munkásszállások legyenek a politikai, kulturális és sport­munka bázisai. Meg kell mondani, elvtársak, ezt a KISZ-szervezetek kapták tőlünk megbízatásként, és nem teljesen valósították meg, amit a párt tő­lük ezen a téren várt. Az életszínvonal emelkedésével együtt megyénk állami és szövet­kezeti kereskedelmének forgalma évről-évre növekszik. Tavaly az élelmiszer és ruházati forgalom 13 százalékkal, az iparcikk forga­lom pedig 45 százalékkal volt nagyobb, mint 1955-ben. A vásár­lók igénye is megnőtt és eltoló­dott, főleg a magas kalóriaértékű élelmiszerek, a finomabb, drá­gább ruházati cikkek és a tartós, nagy értékű iparcikkek felé. A két évvel ezelőttihez képest az idén a megyei kereskedelem 75 százalékkal több csokoládét, 41 százalékkal több kávét, 13 száza­lékkal több rizst és 18 százalék­kal több bőrlábbelit adott el. Ér­demes megemlíteni, hogy amíg 1956-ban a megyében 648 darab mosógépet adtunk el, addig az idén már az első fél évben 2600 darabot. Televíziós ké­szülékből az idén 368 darabot vá­sároltak a megyében, és ez több, mint háromszorosa a két évvel ezelőtt egy év alatt eladott meny­­nyiségnek. Hasonlóan nagy fejlő­dés tapasztalható a lakásépítés, személyautó és motorkerékpár vá­sárlás területén is. 1955-től 1958-ig állami támo­gatással és magánerőből 6762 lakás épült, ami évente mint­egy 1700 lakásnak felel meg. Az állami beruházás 1673 lakás volt. A megyei párt-vb. több íz­ben foglalkozott a kereskedelem munkájával és két ízben is a ke­reskedelemben dolgozó kommu­nisták részére aktívaértekezletet tartottunk. Azt tűztük ki célul, hogy a lakosság egyre jobb és kulturáltabb ellátását biztosítsák. El kell érnünk azt, hogy még csak átmeneti fennakadás se legyen, korszerűsítenünk kell bolthálóza­tunkat, új üzleteket és raktárakat kell építeni, ehhez kérjük majd a Belkereskedelmi Minisztérium se­gítségét. Ugyanakkor az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordíta­nunk a kereskedelmi pártszerve­zetekre, erősíteni ezeket a párt­­szervezeteket, növelni a párt­munka színvonalát, hogy hatéko­nyabbá váljon a párt irányítása és ellenőrzése az áruforgalom te­rületén és fokozottabban tudjuk biztosítani a társadalmi tulajdon védelmét a kereskedelemben is. Általában a társadalmi tulaj­don védelmével kevesebbet fog­lalkoznak az utóbbi időben az ipari üzemekben is. Gondolják, a NER feladata most már ez. Külö­nösen a várpalotai területen ta­pasztalható nagyobb mértékben a társadalmi tulajdon elherdálása az üzemekben. Pártszervezeteinknek harcot kell indítani és társadalmi üggyé kell tenni a szocialista tulajdon védelmét, tés terén, de egyéb üzemeinkben is. El kell érnünk, hogy a műsza­ki fejlesztés össz­társadalmi ügy legyen, minden dolgozó képességeihez mérten foglal­kozzon vele. Épp ez az a terület, ahol mi is legtöbbet tudunk tenni annak ér­dekében, hogy a tőkés gazdaság­gal szembeni fölényünket bebizo­nyítsuk. Mert hisz a technika ki­használási foka és fejlődésének üteme függ az adott társadalom­ban uralkodó termelési módtól, és csak a szocialista társadalom ké­pes az új technika által megtaka­rított társadalmi munka teljes felhasználására. A szocializmus­ban érdekünk az, hogy megköny­­nyítsük a fizikai munkát. A gépe­sítés mellett még igen nagy tar­­talékok vannak a munkaszerve­zésben, ami egyes üzemekben el­hanyagolt kérdés. Ugyancsak na­gyobb gondot kell fordítani a dol­gozók javaslataira, újításaira. Ahhoz, hogy pártszervezeteink élharcosai, irányítói lehessenek a műszaki fejlesztés kérdésének, feltétlenül fejleszteniük kell szak­mai, műszaki felkészültségüket, a politikai felkészültség állandó gyarapítása mellett. Csakis így tu­dunk kulturáltabban, eredménye­sebben dolgozni, hasznos javasla­tokkal és helyes határozatokkal a párt­ gazdasági irányító és szer­vező feladatát betölteni. Termé­szetesen fokozottan áll ez gazda­sági vezetésünkre. Iparunk előtt igen nagy felada­tok állnak, és mindent el kell kö­vetnünk — és el is fogunk követ­ni — azért, hogy a hároméves terv határidő előtti sikeres megvalósí­tásával biztosítsuk ötéves ter­vünknek a megfelelő alapot. Ered­ményeink szépek, de óva intünk minden elvtársat és pártszerveze­tet az önelégültségtől. Vannak er­re már jelek, amelyek figyelmez­tetnek bennünket. További feladataink Az iparban és közlekedésben legfontosabbnak tartjuk továbbra is munkánkban a termelékenység fokozására, az önköltség csökken­tésére és a minőség javítására mozgósítani elsősorban a párttag­ságunkat, és az ő példamutatásu­kon keresztül megyénk minden becsületes dolgozóját, munkáso­kat, mérnököket egyaránt. A fen­tiek érdekében továbbra is szor­galmazni kell a műszaki fejlesz­tést, különösen azért, mert egyes üzemekben meg nem értés van ebben a kérdésben. Kiváló ered­ményeink vannak már eddig is ezen a téren, például az Ajkai Alumíniumkohóban, a középdu­nántúli szénbányákban a gépes.­ Megyénk dolgozó parasztságának döntő többsége a szövetkezeti útra lépett Tisztelt Elvtársak! A politikai helyzet szilárdulása és a dolgozó parasztokkal való rendszeres foglalkozás eredménye­ként falun­­gyorsan javult a hely­zet. A párt és a kormány helyes intézkedései pedig, mint a begyűj­tés eltörlése, termelési kedvezmé­nyek adása, megnövelte a paraszt­ság termelési kedvét és a párt 1958 decemberi határozata után 1959 tavaszára olyan hangulat alakult ki a megyében, amely lehetővé tette, hogy 265 köz­ségünkből 224 község tsz-köz­­séggé vált és ma már a me­gye szántóterületének 80 szá­zalékán nagyüzemi gazdálko­dás folyik, öt járásunk teljes egészében szö­vetkezeti járás lett. Megyénk az ország egyik legfontosabb ipari megyéje és már nem messze va­gyunk attól, hogy a megye egész mezőgazdasága a szocialista szek­torhoz tartozzon. Ez nagy győzel­me megyénk kommunistáinak, munkásosztályunknak és paraszt­ságunknak. Az eredményeket különböző po­litikai és gazdasági okok tették lehetővé. Alapja volt a mezőgaz­daság átszervezésének a párt és a kormány következetes és szilárd politikája, a dolgozó parasztság­gal kialakult jó kapcsolat, amely­nek eredményeként nőtt a párt te­kintélye, erősödött a bizalom, és ez a bizalom érezhető volt a szer­vezés egész időszaka alatt. Nagyon nagy segítséget nyújtott az a rendszeres politikai felvilá­gosító munka, amelyet két éven keresztül a megye pártszerveze­tei, a tanácsok, a Hazafias Nép­front és a különböző tömegszer­vezetek a maguk területén foly­tattak, előadássorozatok, tanfo­lyamok formájában. Sok vita után sikerült megér­tetni nemcsak a szegény, ha­nem a középparasztok jelen­tős részével is a mezőgazda­ság nagyüzemmé való átszer­vezésének szükségességét. Segítette az átszervezést az is, hogy az ellenforradalom után megmaradt termelőszövetkeze­teink politikailag, gazdaságilag megerősödtek, többségükben jól jövedelmező, példamutató nagy­üzemi gazdaságokká váltak, meg­nőtt a tekintélyük az egyénileg gazdálkodó parasztok előtt, és ez tapasztalható volt az átszervezés alatt is, amikor az egyénileg gaz­dálkodók általában elismeréssel nyilatkoztak a meglevő szövetke­zetekről. A nemzetközi helyzet alakulá­sa, az erőviszonyoknak a szocia­lista tábor javára való eltolódása is hozzájárult a megfelelő hangu­lat kialakításához, lényegesen ke­vesebb bizonytalankodással talál­koztunk a békét és a jövőt ille­tően. A szövetkezés az egész paraszt­ság mozgalma lett a tavasz folya­mán és a szegényparasztság mel­lett a birtokos, jómódú parasztok is a szövetkezés útjára léptek. A birtokkal rendelkező parasztok belépése nagy hatással volt a ki­sebb földdel rendelkező parasz­tokra is, vonzotta a szegény- és kisparasztokat is a szövetkezetbe. A középparasztokkal való foglal­kozás növelte ezek bizalmát a párt iránt, és a szövetkezetekbe vitt erős gazdasági alap megteremtette a feltételét a szövetkezetek meg­erősödésének. Új volt a tavaszi szervezés ered­ményeiben az is, hogy a közsé­gek parasztjainak túlnyomó több­sége, vagy egésze belépett a szö­vetkezetbe és így szövetkezeti községek jöttek létre. Sokkal erő­sebbek, életképesebbek ezek a szö­vetkezetek. Jelenleg szövetkezeteink 46 százaléka ezer katasztrális hol­don felüli szövetkezet és mindössze 9 százaléka 400 holdnál kisebb területtel ren­delkező. A megyei pártbizottság határo­zott álláspontja az volt, hogy azonnal, vagyis a tavasz folyamán­­ meg kell indulni a szövetkezetek­nek, biztosítani kell a munkák megindulásához az előfeltételeket, és a folyamatos munkát. E hatá­rozat következetes végrehajtása eredményre vezetett a megyében. A parasztok gondolkodásának gyors változására jellemző, hogy már az alakuló közgyűléseken és a későbbiek folyamán is egyre inkább figyelmüket a legfontosabb gazdasági kérdé­sekre fordították. Mi lesz a nagyüzemi állattenyész­téssel, gépesítéssel? Milyen mel­léküzemágakat lehet szervezni, és így tovább. A termelőszövetkezeti átszerve­zéssel meg kellett oldani a kulá­kok kérdését is. A szervezés során ezek jelentős része nem fejtett ki ellenagitációt ,és a mi vélemé­nyünk az volt, hogy a dolgozó pa­rasztok saját maguk bírálják el egyénileg, hogy melyik kulák ér­demli meg azt, hogy felvegyék a szövetkezetbe, így azután volt, akiket felvettek és voltak olya­nok is, akiket a dolgozó parasztok nem vettek be maguk közé. Növekedett a termelés is A Központi Bizottság márciusi határozatában a meglevő terme­lőszövetkezetek megszilárdítását tűzte ki feladatul. Megyénkben igen komoly nehézséget jelentett tavasszal a munkák beindítása, nem voltak egyben a táblák, munkaszervezetek nem alakultak ki, építkezéseket kellett indítani, össze kellett hozni a­ közös állat­­állományt stb. Ma már megálla­píthatjuk azt, hogy tsz-eink meg tudtak birkózni ezekkel a nagy feladatokkal és a soron levő mun­kákat a szélsőséges időjárás elle­nére is többségükben elvégezték. A szövetkezetbe lépettek szor­galma, párosulva a párt és a kor­mány segítségével, meghozta a maga eredményét. Kedvezően alakult megyénk mezőgazdasági termelése az idei nehéz év elle­nére is. A mi tapasztalataink is meg­erősítik a Központi Bizottság határozatának azon fontos el­vi tételét, hogy a mezőgazda­ság szocialista átszervezésével egy időben lehet és kell is növelni a mezőgazdaság ter­melését. Nagy próbára tette az új szövet­kezeteket, azoknak tapasztalatlan vezetőit, a pártszerveket és taná­csi szerveket a közös gazdaság kialakítása. De a sok kezdemé­nyezés, a helyi építkezések, az ál­latállomány elhelyezése mind azt bizonyítják, hogy parasztságunk minden szorgalmával és bizalmá­val a szövetkezetekben van, ösz­­szefogott és színes­ lélekkel dol­gozik, hogy erős szövetkezet le­gyen. A politikai helyzet, a légkör falán általában kedvező. A szö­vetkezetbe lépett emberek látják munkájuk eredményét, napról­­napra jobban beleilleszkednek a közösségi életbe. Az állam segít­sége, a közös nagyüzemi gazdaság gyors kialakítása erősíti az em­bereknek a szövetkezetbe vetett hitét, látják azt, hogy nem válasz­tottak rosszul. A szövetkezetek fejlődése na­gyon függ attól, hogy milyen a vezetőség. A régi tsz-vezetők mellett a tavasz folyamán nagyon sok szorgalmas, tekintélyes, be­csületes embert , választottak meg a szövetkezetek elnökének, vagy vezetőségi tagjainak. Az elnökök — akik közül 156 kö­zépparaszt volt — többsége nagy igyekezettel, szorgalommal, élet­­tapasztalatainak felhasználásával igyekezett a szövetkezetek irányí­tását megoldani és közülük igen sok rövid néhány hónap alatt is elismert vezetővé nőtt ki. Igen örvendetes az, hogy most szövet­kezeteink követelik a szakembert, míg azelőtt nemigen akarták el­fogadni. Jelenleg 159 termelőszö­vetkezetünkben van megfelelő képességű szakember és az elnö­kök közül is 73 olyan, aki va­lamilyen szakiskolát, vagy szak­tanfolyamot végzett. Nagy jelentőségű volt a Köz­ponti Bizottság azon intézkedése, hogy az újonnan alakult szövet­kezeteket más területről átcsopor­tosított szakemberekkel, káderek­kel megerősíthettük. A­­ jövőben továbbra is törekedni kell arra, hogy még az eddiginél sokkal több jó szakembert vigyünk a szö­vetkezetekbe; korszerű nagyüzemi gazdaságok kialakítása enélkül elképzelhetetlen. Nagy feladatok várnak a keszt­helyi akadémiára, amely eddig is sokat segített, a jövőben is várjuk a szakmai segítséget tőlük. Ugyanakkor a megyei pártbizott­ságnak nagyobb felelősséggel kell foglalkozni ezzel a fontos felsőok­tatási intézménnyel. Azt is meg kell mondani, nem minden tsz-ben választottak al­kalmas embereket a vezetőségbe. Egyes helyeken a kisparasztokat, vagy a régi szövetkezeti tagokat igyekeztek kiszorítani a vezető­ségből. Sőt nem egy helyen ellen­séges elemek, kulákok, csendőrök kerültek be a vezetésbe. Ezeket a hibákat ki kell küszöbölni, alkal­massá kell tenni a vezetőségeket arra, hogy helyes irányba tudják vezetni a szövetkezetet. Tovább kell javítani a politikai munkát A Központi Bizottság határozata alapján kialakítottuk a termelő­szövetkezeti pártszervezeteinké is. (Folytatás az 5. oldalon)

Next