Középdunántúli Napló, 1959. december (Veszprém, 15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

Kádár János elvtárs előadói beszéde (Folytatás a 3-as oldalról) Beket illeti, hogy mi lesz, ha a szovjet csapatok kivonulnak Ma­gyarországról, megmondhatjuk, a reakción az sem fog segíteni. A szocialista forradalom magyaror­szági erői és hívei megtanulták azt, amit kell és meg tudják vé­■— A tapasztalatokat számon­­tartjuk, nem ismételjük meg a hibákat, nem felejtjük az áru­lást, sem az osztályellenséget, sem az imperialistákat. A tapasz­talatok alapján tovább erősítjük népi államunkat, rendszerünket Tovább erősítjük legfőbb politi­kai alapját, a munkás-paraszt szövetséget, erősítjük a mun­kásosztály szövetségét a többi dolgozók rétegeivel is. A Haza­fias Népfront mozgalmi erejére támaszkodva tovább szélesítjük a nemzet valamennyi alkotásra ké­pes erőinek egyesítését. Tovább fejlesztjük rendszerünk demok­delmezni rendszerünket a belső ellenséggel szemben. Ha a reak­ciósok újból verekedni akarnak, nem leszünk ellene, mert a ma­gyar népnek van ereje, és még van elegendő törleszteni valója is az elle­nforradalmárokkal szem­ben,­ratizmusát. Érvényesítjük a de­mokratikus centralizmus elvét az államéletben is. A törvényt tiszteletben tartó állampolgárok jogai a jövőben tovább bővülnek. Ugyanígy tovább bővülnek a he­lyi államhatalmi szervek önkor­mányzati jogai is, fenntartva és erősítve alapvető kérdésekben az állam központi irányítását. Népköztársaságunk alkotmány­ban rögzített szervezete, az ar­­országgyűlés és a helyi tanácsok rendszere bevált Az elmúlt 3 évben fejlesztettük az országgyű­lés és a helyi tanácsok munká­ját Megnövekedett politikai, gaz­dasági és kulturális szerepük. Bő­vült hatáskörük és az a törekvé­sük, hogy ez a jövőben még in­kább bővüljön. A helyi tanácsok hatáskörének ésszerű bővítése egyúttal hatásos harc a burzsoá­ziától örökölt és sajnos rendsze­rünkben még egyáltalán le nem küzdött bürokrácia ellen. — Elvtársak! Elmondhatjuk, hogy a három esztendő alatt tel­jes mértékben sikerült helyreál­lítani a Magyar Népköztársaság törvényes belső rendjét, a belpo­litikai helyzet jó és kielégítően fejlődik a közrend, és a közálla­potok olyanok nálunk, hogy bár­mely nyugati kapitalista ország megirigyelhetné. Ez a párt egysé­gének, helyes politikájának, a párt és a nép összeforrottságá­­nak, a munkásosztály vezette nemzeti tömörülésnek köszönhe­tő. Rendszerünk és társadalmunk belső erejének forrása, hogy a párt, mint vezető erő képes be­tölteni feladatát és bírja a nép támogatását, emelkedett a munkások és alkal­mazottak reálbére, a parasztság reáljövedelme pedig 8—10 száza­lékkal. Eltöröltük a begyűjtést és jobb felvásárlási árakat állapítottunk meg. Bevezettük a nyereségrésze­sedés rendszerét is. 1958 elején nyíltan megmondottuk, hogy 1958-ban nem lehet emelni ez életszínvonalat hanem az eszten­dőt arra kell felhasználni, hogy az elért eredményeket megszilár­dítsuk, a termelés fejlesztésével alátámasszuk. A tömegek megér­tették, helyeselték és támogatták ezt az állásfoglalást, így a tavalyi tervet a vártnál jobban teljesítet­tük, s a reáljövedelmet több, mint 2 százalékkal emelhettük. A tapasztalatok alapján tovább erősítjük népi államunkat dunántali III. Kedvezőek a feltételek gazdasági életünk fejlődéséhez Kádár János elvtárs beszámo­lója harmadik részében az ország gazdasági helyzetével foglalko­zott. Részletesen ismertette a má­sodik világháború és az ellenfor­radalom okozta gazdasági káro­kat A második világháború pél­dául Magyarország gazdaságában 300 milliárd forint értékű kárt okozott, vagyis az akkori színvo­nalon számítva, öt év nemzeti jövedelmét, az egész nép öt évi munkájának minden eredményét megsemmisítette.­­ Az ellenforradalom gazda­sági „adománya” 22 milliárd fo­rint értékű kár a magyar nép­nek. A Központi Bizottság, a for­radalmi munkás-paraszt kormány már a fegyveres harc közben eré­lyesen kézbe vette a népgazdaság helyreállításának ügyét. A népgazdaság már 1957 vé­gére helyreállt, a termelés szín­vonala és a dolgozók életszín­vonala már akkor meghaladta az ellenforradalom előtti utol­só normális év, 1955 színvona­lát. Egy év alatt ilyen ered­ményre is csak a szocialista rendszer és a szocializmus nemzetközi szolidaritása ké­pes. A Központi Bizottság ez év már­ciusában felhívta népünket a nagyszámú új és megnövekedett termelőszövetkezetek megszilár­dítására, továbbá arra, hogy na­gyobb lendületet vigyen a szocia­lizmus építésébe e­senyeznek. Ezek a brigádok igen helyesen, a termelési célokon és a munka fejlesztésén kívül a szo­cialista magatartás és erkölcs fej­lesztésén is munkálkodnak. Ma már mintegy három és fél,négy­ezer ilyen brigád dolgozik az or­szágban. Az évi terv első háromnegye­dének teljesítése a következő ké­pet mutatja: A mezőgazdaságban megszilár­dítottuk a termelőszövetkezeteket. Az ipari termelés 12 százalékkal, a termelékenység 4 százalékkal növekedett az elmúlt év azonos időszakához képest. A kiskeres­kedelmi forgalom 10 százalékkal, a lakosság összes pénzbevétele 6 százalékkal, a lakosság takarék­betét-állománya 69 százalékkal magasabb, mint egy évvel ezelőtt volt. Az első háromnegyed év ösz­­szes eredménye azt mutatja, hogy az ipari termelés, az ön­költség és valószínűleg a ter­melékenység tekintetében is elérjük a márciusi határozat céljait, azaz néhány fő mutató tekintetében egy évvel hama­rabb elérjük a hároméves tervben 1960 végére tervezett szintet. A tömegek felajánlásokkal, lelkes szocialista munka­­versennyel válaszoltak a párt márciusi határozatára . A Központi Bizottság már­ciusi határozata hatalmas vissz­hangot keltett a dolgozók töme­geiben. Felajánlásaik végösszege — bár a gyárak és trösztök veze­tőinek egy része rendkívüli óva­tosságot tanúsított — a szocia­lista iparban 3,2 milliárd forint­nyi értéket tett ki. Még a felaján­lásoknál is több és szebb azon­ban, hogy dolgozóink november elejéig az évi felajánlás 97 száza­lékát teljesítették — összesen 3,1 milliárd forint értéket adtak ter­ven felül. A felajánlások és azok telje­sítése, a szocialista öntudat és a lelkes munka meghatóan szép eredményei. A munkások, parasztok, értelmi­ségiek közül, a fővárosi és vidé­ki kollektívák közül igazságosan szinte lehetetlenség bármelyiket is kiemelni. A munkásbrigádok, a mezőgazdasági dolgozók brigád­jai, vagy az úgynevezett komplex brigádok, amelyekben fizikai és sz­ellemi dolgozók fogtak össze egy-egy adott feladat megoldásá­ra — nagyon szép eredményeket értek el. Különösen örvendetes a fiatal dolgozók legöntudatosabb­­jainak helytállása. Közülük is ki­emelhető az ifjúsági export-bri­gádok jó munkája. Még napjaink­ban is születnek újabb és újabb felajánlások — folytatta Kádár János elvtárs. «— A szocialista munkaverseny fejlődésében a tavasszal nagysze­rű dolgoknak voltunk tanúi. Új­ságjaink hírt adtak arról, hogy a Szovjetunióban kommunista bri­gádok, Csehszlovákiában szocia­lista brigádok alakítását kezde­ményezték a dolgozók. Ezeket az újsághíreket követően mintegy heten belül minden központi evezés nélkül, egyidejű­ig különböző részen lakítottak brigádo­­k ,szocialista bri­­l nyeréséért ver­ Következetesen érvényesítjük az életszínvonal állandóa mnívelésének politikáját — Elvtársak! Pártunk állás­pontja, amely az elmúlt három év alatt töretlenül érvényesült az, hogy a szocializmus építésének együtt kell járnia a dolgozók élet­színvonalának rendszeres emelke­désével. Nézzük, hogyan alakult a dolgozók életszínvonala hazánk­ban: az életszínvonal 1949-re el­érte az 1938-as év színvonalát. Azt követően a legnagyobb horderejű eredmény, hogy gyakorlatilag megszűnt a dolgozó osztályok éle­tének hajdani átka: a munkanél­küliség. A Horthy-rendszer idején évente átlag 200—300 000, az 1928—33-as válság idején pedig 7—800 000 munkanélküli volt! Rendszerünkben az 1949-et köve­tő 10 év alatt 650 000-rel növeke­dett a keresők száma. Az életszínvonal emelkedését jellemzően mutatja néhány alap­vető élelmiszer fogyasztási alaku­lása. Az egy főre jutó átlagos hús­­fogyasztás nálunk 1938-ban 33 kilogramm volt, 1958-ban 42 kilo­gramm, ugyanakkor zsiradékból az átlagos évi fogyasztás 17 kilo­grammról 21-re, cukorból 10,5 ki­logrammról 24,8-ra, tojásból 93 darabról 147 darabra növekedett. A sörfogyasztás az 1938-as évi át­lagos fogyasztásról 1958-ra pon­tosan tízszeresére növekedett. Tudvalevő, hogy a Horthy-rend­szer idején Magyarországon az egyszerű emberek — Spanyolor­szág és Törökország dolgozóival együtt — a leggyengébben és leg­rosszabbul táplálkoztak Európa népei közül. Ma a helyzet a következő: Olaszországban az egy főre eső napi kalóriafogyasztás 2560, Jugoszláviában 2710, Franciaországban 2830, Auszt­riában 2950, a Német Szövet­­­­ségi Köztársaságban 2970, Angliában 3210 és Magyaror­szágom ennél is több, 3240 ka­lória. Nálunk 1958-ban a munkások és alkalmazottak összes béralapjára 41,9 milliárd forintot fizettek ki, a béren kívüli juttatások összege 11,6 milliárd forint volt. Az orvo­sok száma a felszabadulás óta 40 százalékkal növekedett. E tekin­tetben a Szovjetunió áll világvi­szonylatban a legjobban: 10 000 lakosra 17 orvos jut, de hazánk is kiállja az összehasonlítást bár­mely országgal. Míg Franciaor­szágban 10, Dániában 12, Belgi­umban 12, addig Magyarországon 14 orvos jut 10 000 lakosra. Kádár János elvtárs hangsú­lyozta, hogy az elmúlt három évben a tö­megek sajá­t tapasztalataik alapján győződhettek meg ar­ról, hogy a Központi Bizott­ság és a kormány milyen kö­vetkezetesen érvényesíti ál­láspontját az életszínvonal fejlesztésében. Már 1957-ben 14—16 százalékkal Végrehajtottuk a munkásosztály helyzetével foglalkozó párthatározatot A tavalyi jó eredmények alap­ján a Központi Bizottság napi­rendre tűzhetett néhány megol­dást sürgető kérdést. A Politikai Bizottság a közelmúltban meg­vizsgálta, hogyan hajtottuk végre a Központi Bizottságnak a mun­kásosztály helyzetéről szóló hatá­rozatát. Jelenthetem a kongresszus­nak, hogy a határozat vala­mennyi olyan pontját teljesí­tettük, amely összefüggésben van az életszínvonal alakulá­sával. A határidő 1959 első fél éve volt. A végrehajtás: 1959. január else­jével 25 000 alacsony keresetű munkás kapott 8—15 százalékos fizetésemelést. Az egészségre kü­lönösen ártalmas munkakörök­ben 50 000 dolgozó munkaidejét csökkentettük. Ugyancsak január elsején 82 000 pedagógus fizetését emeltük jelentősen. Február else­jei hatállyal lépett életbe 55 000 egészségügyi dolgozó fizetésren­dezése. Január elsejétől 408 000 idős ember nyugdíját emeltük. Április 1-től felemeltük az egye­dül dolgozó, gyermeket nevelő nők és többgyermekesek családi pótlékát. Mindez évente egy mil­liárd 487 millió forintot tesz ki. Nálunk most jók az életviszo­nyok, van értelme a munkának, mert mindenki tudja, hogy a munka teremtette értéket részben a termelés fejlesztésére, — vagyis a jövendő magasabb életszínvo­nalának megalapozására — rész­ben pedig közvetlenül fogyasztás­ra, a ma jobbá tételére, a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésére fordítjuk. H­­ároméves terv túlteljesítésével jó alapot kell teremtenünk a második ötéves tervhez A gazdasági építésben előttünk álló feladatok közül a legfonto­sabbakat emelte ki Kádár János elvtárs, mivel a gazdasági felada­tokkal külön beszámoló foglalko­zik a kongresszuson. Hangsúlyoz­ta: meg kell gyorsítani a szocia­lista társadalom felépítését. Az ez évi és a jövő évi terv végrehajtásával, a hároméves terv túlteljesítésével jó alapot kell teremteni az új ötéves tervhez. Az állami és gazdasági vezetés­ben meg kell szüntetnünk a bü­rokratikus vonásokat és növelni kell a tervszerűséget, a terv- és állami fegyelmet. A bér-, fizetés­es prémiumrendszerünkben is van még tökéletesíteni való. A tervező irodákban például olyan a jutalmazási rendszer, hogy nem az olcsóbb és rövidebb idő alatt készített tervek, hanem a drá­gább és hosszú ideig készülő ter­vek növelik a keresetet. A kor­mány már másfél évvel ezelőtt utasította az illetékeseket, hogy dolgozzanak ki jobb módszert, amely megfelel a tervezők egyé­ni érdekeinek is, és a népgazda­ság érdekeinek is. Mindmáig nem történt meg ez. Egy másik példa: nem természeti törvények idézik elő azt, hogy szeptember 28-án, 29-én és 30-án napi 14 000, 16 000, illetve 17 000 sertést vásároltak fel, október elején és a következő napokon viszont csak 2000—2800 darabot. Az ilyen hullámzás ká­ros a népgazdaságra. Az oka nyilvánvalóan az, hogy szeptem­ber 30-án zárult a negyedév, s a felvásárlókat a negyedév végéig elért eredmények alapján premi­zálják. Bizony, gazdasági életünk­ben még sokfelé van ilyen hátra­felé „ösztönző” erő. Feltétlenül meg kell őket szüntetni. A gazdasági élet vezetői az eddiginél nagyobb mértékben és bátrabban támaszkodja­nak fejlődésünk legnagyobb lendítő erejére, a tömegek ön­tudatára, véleményére és lel­kesedésére. Vegyék figyelembe és hasznosít­sák a szocialista munkaverseny, a szocialista brigád címért küz­dők mozgalmának ez évi nagysze­rű tapasztalatait A dolgozók az elmúlt két évben túlteljesítették a terveket, látni kell, hogy a fej­lődés nagy lendítő ereje mindin­kább a dolgozók növekvő szocia­lista társadalmi tudata. A Központi Bizottság úgy véli, hogy kedvezőek a feltételek gaz­dasági életünk fejlődésére. Az előttünk álló feladatok megoldása alapot teremt népünk életszínvo­nalának további reális emelésé­hez is. A kongresszusi irányelvek kimondják, hogy a következő öt­éves tervben az egy főre jutó re­áljövedelem legalább 26—29 szá­zalékkal, a lakosság fogyasztási alapja pedig a jelenlegihez ké­pest legalább 40—45 százalékkal növekedjék 1965 végéig. Központi Bizottságunk kez­deményezte, hogy mindenek­előtt a lakásépítés 15 éves fejlesztési tervét kell kidol­gozni. A kormány már jóvá­hagyta a tervet. E szerint az ötéves terv idején állami és magánerőből 250 000 lakást az utána következő öt­éves tervben 350 000-rel, majd az azt követőben 400 000 lakást kell építeni. A három ötéves terv tehát egy­millió korszerű, egészséges új la­kást ad, ami azt jelenti, hogy e 15 év alatt a lakosság mintegy 40 százaléka újonnan épült lakás­ba költözhet. Ezt másképpen úgy mondhatjuk, hogy a 15 éves la­kásépítési terv megvalósításával minden igényjogosult család ön­álló lakáshoz jut. Az életszínvo­nal emelését szolgálja, hogy az ötéves tervben jelentősen növek­szik a tartós fogyasztási cikkek termelése is. IV. Közeledünk a szocialista forradalom győzelméhez a kultúrában Beszámolója negyedik részében a kulturális fejlődés időszerű és megoldásra váró feladatairól be­szélt Kádár János elvtárs. A magyar dolgozó nép művelt­ségében, kulturális fejlődésében a felszabadulás óta bekövetkezett hatalmas mennyiségi fejlődés mi­nőségi változást is jelent: közele­dés a jövendő társadalom szocia­lista gondolkodású, sokoldalúan képzett, kulturális emberéhez , a szocialista forradalom győzel­méhez a kultúrában. A felszabadulás időszakában ke­reken 600 000 volt hazánkban az írni-olvasni nem tudó felnőttem­ber. Az írástudatlanság Magyar­­országon lényegében megszűnt. A népi demokrácia bevezette a 8 osztályos általános iskolát. A kö­zép- és felsőfokú oktatás hazánk­ban nagymértékben fejlődött. A tudomány, a tudományos képzés és a tudományos kutatás terén is jelentős az előrehaladás. Három új nagy egyetemet hozott létre a népi demokrácia. A Magyar Tu­dományos Akadémiának ma 35 intézménye van, amelyből hetet az ellenforradalom óta hoztunk létre. A tudományos kutatómunka jelentős eredményei már ma is közvetlenül segítik iparunk, mező­­gazdaságunk és a népgazdaság ál­talános fejlődését. Felépült a kísérleti atomreak­tor, izotópelőállítás is folyik, és a rövid felezési idejű izo­tópokban a hazai szükségle­tet már magunk állítjuk elő. (Folytatás az 5-ös oldalon

Next