Középdunántúli Napló, 1960. január (Veszprém, 16. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
3 1959 Az év legtöbb eseményei JANUÁR 1. Kubában a Fidel Castro vezette felkelő csapatok megdöntik Batista tábornok népellenes, zsarnoki uralmát. JANUÁR 2. A Szovjetunióban fellövik az első soklépcsős rakétát, amely a Nap első mesterséges bolygójává válik. JANUÁR 27. Moszkvában megnyílik az SZKP XXL kongresszusa. FEBRUÁR 21. Macmillan, Nagy-Britannia miniszterelnöke Moszkvába érkezik. MÁRCIUS 24. Az iraki külügyminisztérium hivatalosan bejelenti, hogy az Iraki Köztársaság kilép a bagdadi paktumból. ÁPRILIS 28. Varsóban befejezi munkáját a varsói szerződésben részt vevő országok külügyminisztereinek és a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének értekezlete, amely a német kérdéssel foglalkozott. MÁJUS 11. Megkezdődik Genfben a külügyminiszteri értekezlet. MÁJUS 16. Moszkvában ünnepélyesen átadják a Lenin-békedíjat Hruscsov elvtársnak. MÁJUS 25. Hruscsov elvtárs vezetésével szovjet párt- és kormányküldöttség érkezik az Albán Népköztársaságba. JÚNIUS 4. . A Hruscsov elvtárs vezette szovjet párt- és kormányküldöttség baráti látogatásra Budapestre érkezik. JÚLIUS 22. Manolisz Glezoszt törvénytelenül összesen kilenc évi szabadságvesztésre ítéli Athénben a hadbíróság. JÚLIUS 23. Nixon amerikai alelnök és kísérete Moszkvába érkezik. JÚLIUS 24. Moszkvában megnyílik az Egyesült Államok kiállítása. A megnyitón Hruscsov elvtárs mond beszédet. SZEPTEMBER 13. Magyar idő szerint 22 óra 02 perc 34 másodperckor a Holdba csapódik a második szovjet soklépcsős rakéta. SZEPTEMBER 15. Hruscsov elvtárs az Egyesült Államokba érkezik. SZEPTEMBER 18. Hruscsov elvtárs az ENSZ közgyűlésén beterjeszti a Szovjetunió teljes és általános leszerelési javaslatát. SZEPTEMBER 30. Hruscsov elvtárs Pekingbe érkezik a Kínai Népköztársaág tizedik évfordulóján rendezett ünnepségekre. OKTÓBER 4. A Szovjetunióban fellövik a harmadik soklépcsős rakétát. OKTÓBER 19—25. Hruscsov elvtárs a Román Népköztársaság kormányának meghívására nemhivatalos látogatáson Romániában tartózkodik. OKTÓBER 24. Hruscsov elvtárs elfogadja De Gaulle tábornok meghívását, hogy jövő tavasszal látogasson Franciaországba. OKTÓBER 27. Közzéteszik a harmadik soklépcsős rakéta által készített fényképet — az évszázad fényképét — a Hold túlsó, ember által még nem látott oldaláról. NOVEMBER 2. Az ENSZ közgyűlés egyhangúlag elfogadja a közös szovjet—amerikai javaslatot az általános és teljes leszerelés ügyében. DECEMBER 1. Aláírják Washingtonban az Antarktisz-egyezményt. DECEMBER 4—22. Eisenhower elnök körútja. DECEMBER 10. Kiadják a közleményt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának szófiai ülésszakáról. DECEMBER 19. Megkezdődik a nyugati csúcsértekezlet. DECEMBER 25. A Szovjetunió a nyugati kormányfők javaslatára válaszul április 21-ét vagy május 4-ét javasolja a csúcs- Willian időpontjának. KZÉPDUNÁNTÚLI NAPLÓ 1050 január: Utat mutat a XX. kongresszus Az 1959-es esztendő kimagasló eseménye, az egész év politikai hangulatát megszabó nagy történelmi esemény volt a világ első szocialista országa vezető erejének, a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa. Mind a XXI. kongresszusnak különleges jelentőséget? Mindenekelőtt az, hogy a Szovjetunió a szocialista világrend legerősebb országa, az, hogy a Szovjetunió a béke legmegbízhatóbb védelmezője, az, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusán az ember boldogulásának új, nagyszerű, a munkájuk gyümölcsét világszerte élvezni akaró dolgos embereket is lelkesítő munkaprogramot bocsájtott a szovjet nép elé: a népgazdaság fejlesztésének, a népjólét emelésének hétéves tervét. Micsoda terv ez! Negyvenkét évvel ezelőtt a nyugati fejlődéstől legalább száz évvel elmaradt, a cári zsarnokság béklyóit nyögő, „népek börtönében” egyetlen amerikai traktor volt csak mutatóban, tíz ember közül kilenc nem tudott írni, olvasni, az „életszínvonalnak” külön orosz muzsik-mércéje volt — ezt a sokáig reménytelen, tudatosan sötétségben tartott népet vezette ki Lenin pártja, a Pugacsovok, a volgai hajósok reményeit valóra váltó kommunista párt a fényre, vezette a szocializmus, az ember életének új értelmet adó kommunizmus útjára. A kommunista párt vezetésével a szovjet nép most olyan tervet tűzött maga elé, hogy a Szajnánál, a Themse partján és Washingtonban is visszahőköltek az urak. A mezőgazdaság hét év alatt érje el és néhány vonatkozásban hagyja el az Amerikai Egyesült Államokat az egy lakosra jutó állattenyésztési termékek termelésében. Érje el? Vajtermelésben máris elhagyta! Amerikában 3,7 kilogramm az egy egy lakosra jutó vajtermelés — a Szovjetunióban ma már négy kilogramm! — Most, a hétéves terv első évében!Valóra válik a teljes célkitűzés? A Központi Bizottság decemberi ülése bizonyította: feltétlenül! Az ipar terve: hét év alatt az ipar össztermelése nyolcvan százalékkal lesz magasabb, mint 1958-ban volt. Tehát majdnem kétszeresére emelkedik. Távolabbi cél: tíz-tizenöt év alatt az ipari termelés tekintetében is elhagyják az Egyesült Államokat. Reális a történelemben példanélküli terv? Egy-két példát: a szovjet kohóipar 1959-ben 300 ezer tonna nyersvasat, 900 ezer tonna acélt, 800 ezer tonna hengerelt árut, négymillió tonna szenet termelt terven felül! Meglesz a célkitűzés? A szovjet emberek munkában megnyilvánuló hazafisága, a tények bizonyítják: nem lehet kétségünk! A kommunista párt a nép bizalmát, ragaszkodó szeretetét élvező párt mutatja az utat — a kommunizmus felé — és a nép, minden emberi érték alkotója, hűséggel követi. Ahogy a kommunizmus kísértet volt jó száz évvel ezelőtt, úgy negyven esztendeje a Szovjetunióval is ijesztgették — mint a félénk gyerekeket a mumussal — az embereket. Sok minden történt az elmúlt évtizedekben. A kommunizmus kísértetből százmilliók életeszménye, a Szovjetunióból százmilliók reménysége lett. Ezért van az, hogy a Szovjetunióban történő események egyszersmind nemzetközi események is, ezért van az, hogy a XXI. kongresszus az egész világ ügyeit jó irányban befolyásoló esemény. Az 1959-es év legnagyobb eseménye. (* 1 ) „Jött éve és” „Pokolian rosszul kezdődik az új év..— jajdult fel az amerikai hadügyminisztérium szóvivője egy esztendővel ezelőtt, 1959 január 3-án. Egyetlen hír váltotta ki belőle e keserű szavakat. A hírt a TASZSZ röpítette világgá: a Szovjetunióban soklépcsős rakétát lőttek ki, amely az emberiség történetében először elérte a második kozmikus sebességet, elhaladt a Hold mellett és a Nap első mesterséges bolygójává vált. Az amerikai hadügyminisztérium szóvivője, a hidegháborús körök képviselője e hírtől kapott hideglelést — pedig (vagy talán: éppen ezért ez a hír száz- és százmilliókat töltött el jóleső melegséggel szerte a világon. Ám amilyen érthető a mi örömünk, olyan érthető a szóvivő úr által képviselt körök elkeseredése is. Mert ezek a körök olyasmiben reménykedtek, amit az Associated Press tudósítója így fogalmazott meg egy amerikai rakéta kilövésekor néhány hónappal előbb: „Egy hatalmas lövedék robbanótöltetet vihet magával, s meghatározott időben a Földről történt irányítással megjelölt célpontot lehet vele megsemmisíteni...” A Daily Mirror meghatározta a célpontot is: „Ez megsemmisítheti Oroszország célpontjait.” Elhisszük, akik ilyesmire spekuláltak, azokat hideg zuhanyként érte a szovjet űrrakéta híre. Miközben az ő rakétáik sorra a tengerbe hulltak, a szovjet rakéta, a Szovjetunió címeres lobogójával a Nap körül kering. Érthető elkeseredésük, amilyen érthető a békeszerető emberek százmillióinak örömujjongása is. Hiszen ezek a százmilliók jól tudják — és egyre inkább megértik a nyugati féltekén is —, hogy az űrrakéták, ,a technika hatalmas vívmányai a Szovjetunió kezében nem a háború irányában hatnak, hanem éppen a béke erőit növelik, erősítik. S a béke erői egyre gyarapodtak a szovjet tudomány diadalai nyomán 1959-ben. A Szovjetunióban szeptember 12-én fellőtték az első holdrakétát. És másnap éjjel ujjongott a világ! Szeptember 13-án — magyar idő szerint — 22 óra 02 perc 34 másodperckor becsapódott a Holdra az első emberi kéz alkotta rakéta, a Szovjetunió holdrakétája. A Holdba csapódott rakéta alaposan felkavarta ott a port (külön örömünk, hogy a felcsapódó porfelhőt elsők között fedezték fel a magyar csillagászok), de hatalmas port vert fel Földünkön is. Alig ültek el az ünneplés hullámai, máris újabb szovjet rakéta indult útjára. 1959 október 4-én,az első szputnyik kilövésének második évfordulóján útjára indult a harmadik „Lunyik” (ahogy közben elnevezték), amely elé különleges feladatot állítottak tudós alkotói. A „Lunyik” megkerülte a Holdat, azután a Földről kapott újabb utasításra lefényképezte annak túlsó, az eriberi szem által még nem látott oldalát, hogy fényképét később, földközelben televíziós adással a Földre sugározza. Október 28-án pedig a világ szinte minden lapjának első oldalán ott díszlett „az évszázad fényképe". S azóta készül már az új Hold-térkép, amelyen a régi, már ismert elnevezések mellett ott szerepel majd a Moszkva-kráter, a Ciolkovszkij-csúcs, a Lomonoszov-hegy, a Szovjet-hegygerinc, a Joliot-Curie kráter neve. Diadalt diadal követett 1959- ben, az egyik „csodát” szinte még fel sem foghattuk és máris újabb „csodákkal” kellett megismerkednünk. Új fogalmak kerültek közhasználatba, az eddig csillagászati szaknyelv — bekerült a mindennapi életbe. S mind gyakrabban hangzott el: „az emberiség történetében elsőnek" kifejezés is, hiszen ez vonatkozott a Nap első mesterséges bolygójára is, a második kozmikus sebességre is, a Holdra juttatott szovjet zászlócskára is, a Hold túlsó oldalának megismerésére is ... És párosult vele: a Szovjetunió neve! Mert a szovjet tudományé a diadal, hogy 1959 a csodák éve lett, hogy megnyílt a világűrkutatás diadalmas korszaka. És a Szovjetunió mindjárt azt is bebizonyította, hogy a rakétakutatás céljai a szocialista országban — békés célok. A szovjet küldött javasolta a kozmikus térség békés felhasználásáról tárgyaló világértekezlet összehívását — és a békés egymás mellett élés diadalaként közös szovjet—amerikai javaslatként fogadta el ezt néhány héttel ezelőtt az ENSZ közgyűlése. A béke kilátásai tehát megnövekedtek. Vajon mit mondhat most az a szóvivő, hogyha már a Nap első mesterséges bolygójának híre úgy elkeserítette az év elején. Az ő számára és néhányuk számára ott a hadügyminisztériumban, a Wall Streeten bizonyára, még pokolibban fejeződött be az év, mint ahogy megkezdődött. Ám az emberiség ennek csak örül. Mert ezt az évet, mint a nagy tudományos eredmények évét, mint a békés fejlődés évét, a békés egymás mellett élés évét búcsúztatta szilveszter éjjé I jén. (b. gy.) . 1960. január 1. ►i Az enyhülés jegyében 1959 . 1950 szeptember: Hruscsov elvtárs amerikai útja A Hartfordban megjelenő Courant című napilap Hruscsov és Eisenhower Camp David-ben lefolyt megbeszélései után azt írta, hogy megtörténhetik, miszerint amikor majd az új történelemkönyvet írják, ez a megbeszélés jelzi majd az események sodrában a jelenlegi nemzetközi élet fordulópontját, s természetesen a nemzetközi élet további állomásainak irányát is. Kétségtelen, hogy az év legnagyobb nemzetközi eseményei közé tartozott Hruscsov elvtárs amerikai látogatása. Konkrét, lemérhető jelek bizonyították és azóta is bizonyítják, hogy az emberiség, de még a korábban a háborús politikával rokonszenvező politikusok tekintélyes része is — a háborútól a béke felé fordult, a halál helyett az életet, az alkotó, teremtő életet választotta. Nyugaton manapság már felülkerekedik — és egyre diadalmasabban — az a nézet, hogy a nemzetközi erőviszonyokat újból felül kell vizsgálni. Józanabbul, a reális tények ismeretében értékelik a nemzetközi helyzet adott körülményeit, s jónéhány nyugati politikust annak megértésére kényszerített, hogy ostobaság, és irattárba való minden olyan kísérlet, amely háborús erőt akarna alkalmazni a szocialista világ ellen. Természetesen azt senki sem várhatja, hogy az eddig hadianyagot, atomfegyvereket gyártó nyugati monopóliumok urai egyszeriben békeangyalokká váltak, és legtermészetesebb óhajtásuk, hogy ezentúl harckocsik és repülők helyett traktort és ekevasat gyártsanak. Erről szó sincs, de egyre több az erő ahhoz, hogy a békeszerető emberiség rákényszerítse békeakaratát a háborús politika bajvívóira. Hruscsov elvtárs amerikai látogatásának — amellett, hogy a két kormányfő személyes tárgyalásai nagymértékben enyhítették egyrészt a két nagyhatalom, másrészt pedig a két világrendszer közötti viszonyt — igen jelentős, mondhatni az év legjelentősebb napja volt az, amikor a Szovjetunió miniszterelnöke a nemzetközi fórum előtt kijelentette, hogy „a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya megvitatás céljából nyilatkozatot terjeszt az ENSZ elé az általános és teljes leszerelésről, mellékelve a konkrét javaslatokat”, kétségtelenül úgy kerül be a történelembe, mint mérföldkő azon az úton, amely az igazi emberi civilizációhoz vezet. Az emberiség leghaladóbb elméi, a nagy humanisták ,már sokszor, a múltban is felvetették, hogy valamiféle általános, leszerelési tervet kellene a világ számára kidolgozni, voltak, akik ki is dolgoztak ilyen terveket. A Szovjetunió nem először terjesztette be a leszerelés tervét az ENSZ-ben,, de most egészen más a nemzetközi helyzet. Minőségi és mennyiségi változás történt a nemzetközi életben a szocialista tábor javára, és ennek a változásnak Hruscsov elvtárs amerikai útja éppen úgy mérője, mint a szovjet leszerelési javaslat. Uruscsov elvtárs elmondta, ** hogy a világ összes országának évi katonai kiadása körülbelül százmilliárd dollár. Ezen a pénzen százötven millió házat lehetne építeni. Arról nem is beszélve, hogy ennek az összegnek csak egy hányadát a világ gyengén fejlett országaira költenék, nemcsak ezekben az országokban, hanem az egész világon is a gazdasági fejlődés új szakasza kezdődhetne. S ezt a világ népei is nagyon jól tudják, nagyon jól érzik. Éppen úgy, mint különbséget tudnak tenni a szovjet békepolitika és a nyugati háborús készülődés között A Szovjetunió és a szocialista béketábor többi országának békés külpolitikája hatalmas tényező, és nagymértékben „ elősegíti a nemzetközi kapcsolatok fejlődést. S ez a külpolitika határozottan és céltudatosan a hidegháború felszámolására, a nemzetközi feszültség enyhítésére, a fegyverkezési hajsza csökkentésére, az atom- és hidrogénfegyverek eltiltására törekszik. A szovjet külpolitika elvi alapja az, hogy az államoknak — társadalmi rendszerük különbségeitől függetlenül, békességben kell egymással élniük. S a szocialista tábor népei nem úgy vetik fel a kérdést, hogy minden vagy semmi, vagy általános leszerelés, vagy a „hidegháború” folytatása. Azt akarják, hogy a nyugati hatalmak egyetlen percet se vesztegetve, legalább az első lépéseket megtegyék a hidegháború megszüntetésére s tegyék meg az intézkedéseket legalább a régen esedékes részleges leszerelésre. A nukleáris kísérleteket szüntessék be, a külföldi támaszpontokat számolják fel. Ezek nemcsak a szovjet, népi és a szocialistaországok kívánságai, sőt követelései, hanem minden olyan emberé, aki barátságban, alkotó, békés munkában akar a földön élni. Hruscsov elvtárs amerikai útja — bárhol is járt, bárhol felszólalt — ezt az emberi kívánságot, ezt az emberi követelést hirdette. S talán nem is olyan lehetetlen; a nemzetközi helyzet kedvező alakulása erre enged következtetni , hogy az elmúlt év szeptembere, Hruscsov elvtárs tengeren túli utazása valóban, mint a század nemzetközi életének nagy sorsfordulója kerül majd az újkori történelemkönyvekbe. (G y)