Középdunántúli Napló, 1960. január (Veszprém, 16. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

3 1959 Az év legtöbb eseményei JANUÁR 1. Kubában a Fidel Castro vezette fel­kelő csapatok megdöntik Batista tá­bornok népellenes, zsarnoki uralmát. JANUÁR 2. A Szovjetunióban fellövik az első soklépcsős rakétát, amely a Nap el­ső mesterséges bolygójává válik. JANUÁR 27. Moszkvában megnyílik az SZKP XXL kongresszusa. FEBRUÁR 21. Macmillan, Nagy-Britannia minisz­terelnöke Moszkvába érkezik. MÁRCIUS 24. Az iraki külügyminisztérium hiva­talosan bejelenti, hogy az Iraki Köz­társaság kilép a bagdadi paktumból. ÁPRILIS 28. Varsóban befejezi munkáját a var­sói szerződésben részt vevő orszá­gok külügyminisztereinek és a Kí­nai Népköztársaság külügyminiszte­rének értekezlete, amely a német kérdéssel foglalkozott. MÁJUS 11. Megkezdődik Genfben a külügymi­niszteri értekezlet. MÁJUS 16. Moszkvában ünnepélyesen átadják a Lenin-békedíjat Hruscsov elvtárs­nak. MÁJUS 25. Hruscsov elvtárs vezetésével szov­jet párt- és kormányküldöttség ér­kezik az Albán Népköztársaságba. JÚNIUS 4. . A Hruscsov elvtárs vezette szovjet párt- és kormányküldöttség baráti látogatásra Budapestre érkezik. JÚLIUS 22. Manolisz Glezoszt törvénytelenül összesen kilenc évi szabadságvesz­tésre ítéli Athénben a hadbíróság. JÚLIUS 23. Nixon amerikai alelnök és kísérete Moszkvába érkezik. JÚLIUS 24. Moszkvában megnyílik az Egyesült Államok kiállítása. A megnyitón Hruscsov elvtárs mond beszédet. SZEPTEMBER 13. Magyar idő szerint 22 óra 02 perc 34 másodperckor a Holdba csapódik a második szovjet soklépcsős rakéta. SZEPTEMBER 15. Hruscsov elvtárs az Egyesült Álla­mokba érkezik. SZEPTEMBER 18. Hruscsov elvtárs az ENSZ közgyű­lésén beterjeszti a Szovjetunió tel­jes és általános leszerelési javas­latát. SZEPTEMBER 30. Hruscsov elvtárs Pekingbe érkezik a Kínai Népköztársaág tizedik év­fordulóján rendezett ünnepségekre. OKTÓBER 4. A Szovjetunióban fellövik a harma­dik soklépcsős rakétát. OKTÓBER 19—25. Hruscsov elvtárs a Román Népköz­­társaság kormányának meghívására nemhivatalos látogatáson Romániá­ban tartózkodik. OKTÓBER 24. Hruscsov elvtárs elfogadja De Gaulle tábornok meghívását, hogy jövő ta­vasszal látogasson Franciaországba. OKTÓBER 27. Közzéteszik a harmadik soklépcsős rakéta által készített fényképet — az évszázad fényképét — a Hold túlsó, ember által még nem látott oldaláról. NOVEMBER 2. Az ENSZ közgyűlés egyhangúlag el­fogadja a közös szovjet—amerikai javaslatot az általános és teljes le­szerelés ügyében. DECEMBER 1. Aláírják Washingtonban az Antark­­tisz-egyezményt. DECEMBER 4—22. Eisenhower elnök körútja. DECEMBER 10. Kiadják a közleményt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának szó­fiai ülésszakáról. DECEMBER 19. Megkezdődik a nyugati csúcsérte­kezlet. DECEMBER 25. A Szovjetunió a nyugati kormány­fők javaslatára válaszul április 21-ét vagy május 4-ét javasolja a csúcs- Willian­ időpontjának. K­­­ZÉPDUN­Á­NTÚLI NAPLÓ 1050 január: Utat mutat a XX. kongresszus Az 1959-es esztendő kimagasló eseménye, az egész év politikai hangulatát megszabó nagy történelmi esemény volt a világ első szo­cialista országa vezető erejének, a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XXI. kongresszusa. Mi­nd a XXI. kongresszusnak különleges jelentőséget? Mindenekelőtt az, hogy a Szovjetunió a szocialista vi­lágrend legerősebb országa, az, hogy a Szovjetunió a béke legmeg­bízhatóbb védelmezője, az, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusán az ember boldogulásának új, nagyszerű, a mun­kájuk gyümölcsét világszerte élvezni akaró dolgos embereket is lel­kesítő munkaprogramot bocsájtott a szovjet nép elé: a népgazdaság fejlesztésének, a népjólét emelésének hétéves tervét. Micsoda terv ez! Negyvenkét évvel ezelőtt a nyugati fejlődéstől legalább száz évvel elmaradt, a cári zsarnokság béklyóit nyögő, „népek börtönében” egyetlen amerikai traktor volt csak mutatóban, tíz ember közül kilenc nem tudott írni, olvasni, az „életszínvonal­nak” külön orosz muzsik-mércéje volt — ezt a sokáig reménytelen, tudatosan sötétségben tartott népet vezette ki Lenin pártja, a Puga­­csovok, a volgai hajósok reményeit valóra váltó kommunista párt a fényre, vezette a szocializmus, az ember életének új értelmet adó kommunizmus útjára. A kommunista párt vezetésével a szovjet nép most olyan tervet tűzött maga elé, hogy a Szajnánál, a Themse partján és Washington­ban is visszahőköltek az urak. A mezőgazdaság hét év alatt érje el és néhány vonatkozásban hagyja el az Amerikai Egyesült Államokat az egy lakosra jutó állattenyésztési termékek termelésében. Érje el? Vajtermelésben máris elhagyta! Amerikában 3,7 kilogramm az egy egy lakosra jutó vajtermelés — a Szovjetunióban ma már négy kilo­gramm! — Most, a hétéves terv első évében!­Valóra válik a teljes célkitűzés? A Központi Bizottság decemberi ülése bizonyította: fel­tétlenül! Az ipar terve: hét év alatt az ipar össztermelése nyolcvan szá­zalékkal lesz magasabb, mint 1958-ban volt. Tehát majdnem kétsze­resére emelkedik. Távolabbi cél: tíz-tizenöt év alatt az ipari terme­lés tekintetében is elhagyják az Egyesült Államokat. Reális a törté­nelemben példanélküli terv? Egy-két példát: a szovjet kohóipar 1959-ben 300 ezer tonna nyersvasat, 900 ezer tonna acélt, 800 ezer tonna hengerelt árut, négymillió tonna szenet termelt terven felül! Meglesz a célkitűzés? A szovjet emberek munkában megnyilvánuló hazafisága, a tények bizonyítják: nem lehet kétségünk! A kommunista párt a nép bizalmát, ragaszkodó szeretetét élvező párt mutatja az utat — a kommunizmus felé — és a nép, minden emberi érték alkotója, hűséggel követi. Ahogy a kommunizmus kísértet volt jó száz évvel ezelőtt, úgy negyven esztendeje a Szovjetunióval is ijesztgették — mint a félénk gyerekeket a mumussal — az embereket. Sok minden történt az el­múlt évtizedekben. A kommunizmus kísértetből százmilliók életesz­ménye, a Szovjetunióból százmilliók reménysége lett. Ezért van az, hogy a Szovjetunióban történő események egyszersmind nemzetközi események is, ezért van az, hogy a XXI. kongresszus az egész világ ügyeit jó irányban befolyásoló esemény. Az 1959-es év legnagyobb eseménye. (*­ 1 ) „Jött éve és” „Pokolian rosszul kez­dődik az új év..— jajdult fel az amerikai hadügyminisztérium szóvivője egy esztendővel ezelőtt, 1959 január 3-án. Egyetlen hír váltotta ki belőle e keserű szava­kat. A hírt a TASZSZ röpítette világgá: a Szovjetunióban soklép­csős rakétát lőttek ki, amely az emberiség történetében először el­érte a második kozmikus sebessé­get, elhaladt a Hold mellett és a Nap első mesterséges bolygójává vált. Az amerikai hadügyminiszté­rium szóvivője, a hidegháborús körök képviselője e hírtől kapott hideglelést — pedig (vagy talán: éppen ezért­ ez a hír száz- és százmilliókat töltött el jóleső me­legséggel szerte a világon. Ám amilyen érthető a mi örömünk, olyan érthető a szóvivő úr által képviselt körök elkeseredése is. Mert ezek a körök olyasmiben reménykedtek, amit az Associated Press tudósítója így fogalmazott meg egy amerikai rakéta kilövé­sekor néhány hónappal előbb: „Egy hatalmas lövedék robbanó­töltetet vihet magával, s megha­tározott időben a Földről történt irányítással megjelölt célpontot lehet vele megsemmisíteni...” A Daily Mirror meghatározta a cél­pontot is: „Ez megsemmisítheti Oroszország célpontjait.” Elhisszük, akik ilyesmire speku­láltak, azokat hideg zuhanyként érte a szovjet űrrakéta híre. Mi­közben az ő rakétáik sorra a ten­gerbe hulltak, a szovjet rakéta, a Szovjetunió címeres lobogójával a Nap körül kering. Érthető el­keseredésük, amilyen érthető a békeszerető emberek százmilliói­nak örömujjongása is. Hiszen ezek a százmilliók jól tudják — és egyre inkább megértik a nyu­gati féltekén is —, hogy az űrra­kéták, ,a technika hatalmas vív­mányai a­ Szovjetunió kezében nem a háború irányában hatnak, hanem éppen a béke erőit növe­lik, erősítik. S a béke erői egyre gya­rapodtak a szovjet tudomány dia­dalai nyomán 1959-ben. A Szov­jetunióban szeptember 12-én fel­lőtték az első holdrakétát. És másnap éjjel ujjongott a vi­lág! Szeptember 13-án — magyar idő szerint — 22 óra 02 perc 34 másodperckor becsapódott a Holdra az első emberi kéz alkot­ta rakéta, a Szovjetunió holdra­kétája. A Holdba csapódott rakéta ala­posan felkavarta ott a port (külön örömünk, hogy a felcsapódó por­felhőt elsők között fedezték fel a magyar csillagászok), de hatalmas port vert fel Földünkön is. Alig ül­tek el az ünneplés hullámai, már­is újabb szovjet rakéta indult út­jára. 1959 október 4-én,az el­ső szputnyik kilövésének második évfordulóján útjára indult a har­madik „Lunyik” (ahogy közben elnevezték), amely elé különleges feladatot állítottak tudós alkotói. A „Lunyik” megkerülte a Holdat, azután a Földről kapott újabb utasításra lefényképezte annak túlsó, az eriberi szem által még nem látott oldalát, hogy fényké­pét később, földközelben televí­ziós adással a Földre sugározza. Október 28-án pedig a világ szin­te minden lapjának első oldalán ott díszlett „az évszázad fényké­pe". S azóta készül már az új Hold-térkép, amelyen a régi, már ismert elnevezések­ mellett ott szerepel majd a Moszkva-kráter, a Ciolkovszkij-csúcs, a Lomono­szov-hegy, a­ Szovjet-hegygerinc, a Joliot-Curie kráter neve.­­ Diadalt diadal követett 1959- ben, az egyik „csodát” szinte még fel sem foghattuk és máris újabb „csodákkal” kellett megismerked­nünk. Új fogalmak kerültek köz­­használatba, az eddig csillagásza­ti szaknyelv — bekerült a min­dennapi életbe. S mind gyakrab­ban hangzott el: „az emberiség történetében elsőnek" kifejezés is, hiszen ez vonatkozott a Nap első mesterséges bolygójára is, a má­sodik kozmikus sebességre is, a Holdra juttatott szovjet zászlócs­kára is, a Hold túlsó oldalának megismerésére is ... És párosult vele: a Szovjetunió neve! Mert a szovjet tudományé a diadal, hogy 1959 a csodák éve lett, hog­y megnyílt a világűrkutatás diadal­mas korszaka. És a Szovjetunió mindjárt azt is bebizonyította, hogy a rakéta­kutatás céljai a szocialista ország­ban — békés célok. A szovjet kül­dött javasolta a kozmikus térség békés­ felhasználásáról tárgyaló világértekezlet összehívását — és a békés egymás mellett élés dia­dalaként közös szovjet—amerikai javaslatként fogadta el ezt néhány héttel ezelőtt az ENSZ közgyűlé­se. A béke kilátásai tehát megnövekedtek. Vajon mit mond­hat most az a szóvivő, hogyha már a Nap első mesterséges boly­gójának híre úgy elkeserítette az év elején. Az ő számára és néhá­­nyuk számára ott a hadügymi­nisztériumban, a Wall Streeten bizonyára, még pokolibban fejező­dött be az év, mint ahogy meg­kezdődött. Ám az emberiség en­nek csak örül. Mert ezt az évet, mint a nagy tudományos eredmé­nyek évét, mint a békés fejlődés évét, a békés egymás mellett élés évét búcsúztatta szilveszter éjjé­ I jén. (b. gy.) . 1960. január 1. ►i Az enyhülés jegyében 1959 . 1950 szeptember: Hruscsov elvtárs amerikai útja A Hartfordban megjelenő Courant című napilap Hruscsov és Eisenhower Camp David-ben lefolyt megbeszélései után azt írta, hogy megtörténhe­tik, miszerint amikor majd az új történelemkönyvet írják, ez a megbeszélés jelzi majd az esemé­nyek sodrában a jelenlegi nem­zetközi élet fordulópontját, s ter­mészetesen a nemzetközi élet to­vábbi állomásainak irányát is. Kétségtelen, hogy az év legna­gyobb nemzetközi eseményei közé tartozott Hruscsov elvtárs ameri­kai látogatása. Konkrét, lemérhe­tő jelek bizonyították és azóta is bizonyítják, hogy az emberiség, de még a korábban a háborús po­litikával rokonszenvező politiku­sok tekintélyes része is — a há­borútól a béke felé fordult, a ha­lál helyett az életet, az alkotó, te­remtő életet választotta. Nyugaton manapság már felül­kerekedik — és egyre diadalma­sabban — az a nézet, hogy a nem­zetközi erőviszonyokat újból felül kell vizsgálni. Józanabbul, a reá­lis tények ismeretében értékelik a nemzetközi helyzet adott kö­rülményeit, s jónéhány nyugati politikust annak megértésére kényszerített, hogy ostobaság, és irattárba való minden olyan kí­sérlet, amely háborús erőt akar­na alkalmazni a szocialista világ ellen. T­ermészetesen azt senki­­ sem várhatja, hogy az ed­dig hadianyagot, atomfegyvereket gyártó nyugati monopóliumok urai egyszeriben békeangyalokká váltak, és legtermészetesebb óhaj­tásuk, hogy ezentúl harckocsik és repülők helyett traktort és ekeva­sat gyártsanak. Erről szó sincs, de egyre több az erő ahhoz, hogy a békeszerető emberiség rákénysze­rítse békeakaratát a háborús po­litika bajvívóira. Hruscsov elvtárs amerikai láto­gatásának — amellett, hogy a két kormányfő személyes tárgyalásai nagymértékben enyhítették egy­részt a két nagyhatalom, másrészt pedig a két világrendszer közötti viszonyt — igen jelentős, mond­hatni az év legjelentősebb napja volt az, amikor a Szovjetunió mi­niszterelnöke a nemzetközi fórum előtt kijelentette, hogy „a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövet­ségének kormánya megvitatás céljából nyilatkozatot terjeszt az ENSZ elé az általános és teljes leszerelésről, mellékelve a kon­krét javaslatokat”, kétségtelenül úgy kerül be a történelembe, mint mérföldkő azon az úton, amely az igazi emberi civilizációhoz vezet. Az emberiség leghaladóbb el­méi, a nagy humanisták ,már sokszor, a múltban is felvetették, hogy valamiféle általános, leszere­lési tervet kellene a világ számára kidolgozni, voltak, akik ki is dol­goztak ilyen terveket. A Szovjet­unió nem először terjesztette be a leszerelés tervét az ENSZ-ben,, de most egészen más a nemzetközi helyzet. Minőségi és mennyiségi változás történt a nemzetközi életben a szocialista tábor javá­ra, és ennek a változásnak Hrus­csov elvtárs amerikai útja éppen úgy mérője, mint a szovjet lesze­relési javaslat. U­ruscsov elvtárs elmondta, ** hogy a világ összes orszá­gának évi katonai kiadása körül­belül százmilliárd dollár. Ezen a pénzen százötven millió házat­ le­hetne építeni. Arról nem is be­szélve, hogy ennek az összegnek csak egy hányadát a világ gyen­gén fejlett országaira költenék, nemcsak ezekben az országokban, hanem az egész világon is a gaz­dasági fejlődés új szakasza kez­dődhetne. S ezt a világ népei is nagyon jól tudják, nagyon jól­ ér­zik. Éppen úgy, mint különbséget tudnak tenni a szovjet békepoli­tika és a nyugati háborús készü­lődés között A Szovjetunió és a szocialista béketábor többi országának békés külpolitikája hatalmas tényező, és nagymértékben „ elősegíti a nemzetközi kapcsolatok fejlődést. S ez a külpolitika határozottan és céltudatosan a hidegháború fel­számolására, a nemzetközi feszült­ség enyhítésére, a fegyverkezési hajsza csökkentésére, az atom- és hidrogénfegyverek eltiltására tö­rekszik. A szovjet külpolitika elvi alapja az, hogy az államoknak — társadalmi rendszerük különbsé­geitől függetlenül, békességben kell egymással élniük. S a szocialista tábor népei nem úgy vetik fel a kérdést, hogy minden vagy semmi, vagy általá­nos leszerelés, vagy a „hideghá­ború” folytatása. Azt akarják, hogy a nyugati hatalmak egyetlen percet se vesztegetve, legalább az első lépéseket megtegyék a hi­degháború megszüntetésére s te­gyék meg az intézkedéseket leg­alább a régen esedékes részleges leszerelésre. A nukleáris kísérle­teket szüntessék be, a külföldi tá­maszpontokat számolják fel. Ezek nemcsak a szovjet, nép­i és a szocialista­­országok kívánságai, sőt követelései, ha­nem minden olyan emberé, aki barátságban, alkotó, békés mun­kában akar a földön élni. Hruscsov elvtárs amerikai útja — bárhol is járt, bárhol felszólalt — ezt az emberi kívánságot, ezt az emberi követelést hirdette. S talán nem is olyan lehetetlen; a nemzetközi helyzet kedvező ala­kulása erre enged következtetni , hogy az elmúlt év szeptembere, Hruscsov elvtárs tengeren túli utazása valóban, mint a század nemzetközi életének nagy sors­fordulója kerül majd az újkori történelemkönyvekbe. (G y)

Next