Középdunántúli Napló, 1960. március (Veszprém, 16. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-01 / 51. szám

KttZÉPMMtlVníLl "» NAPLÓ XVI. évfolyam — 51. szám. ARA 50 FILLÉR Kedd, 1960. március 1. 16 éves az ülnök­ intézmény írta: Dr. Halmai János, a megyei bíróság elnöke 1950. március 1-én tettek először hivatali esküt bíróságainknál a dolgozó nép küldöttei a népi ülnö­kök, hogy a munkásosztály vezet­te dolgozó nép képviseletében el­foglalják az igazságszolgáltatás- ban őket megillető helyet. A magyar népi demokrácia a munkásosztály vezette dolgozó osztályoknak biztosítja az állam ezetését. Ebből következik, hogy dolgozó osztályoknak részt kell enniük az igazságszolgáltatás­on is. Ez a szükségszerűség hívta erre az 1949. évi XI. törvényt, mely törvénnyel életrehívott tl­­­kbíráskodás a bíróságok és d­olgozók kapcsolatának termé­ny formáját valósította meg. A­lönböző munkahelyek dolgozói al jelölt és közvetett választás­­, a tanácsi szervek által megvá­ltott népi ülnökök ezrei lettek mi hatalmunk igazságszolgálta­­táá­sának tevékeny részvevői, az elmúlt tíz esztendő alatt sok új ülnök vett részt megyénk iságszolgáltatásában. Az üze­­m, vállalatok, intézmények, kün­töző munkahelyek dolgozói­kat a dolgozó társaikat jelölték lépi ülnöki tisztségre, akik ikóhelyeiken példásan belyz­­ik a termelőmunkában, a reá­­juk bízott feladatok ellátásában, a­kiknek népi rendszerünk irán­iségéről meg voltak győző i­­lyen kiválasztás után termé­­s, hogy a megválasztott népi­­ ceink túlnyomó többsége meg élt a bizalomnak. Ülnökeink j­­tős része aktívan kapcsoló­d a bírósági munkába. A hiva­tási­-­ bírákkal együttműködve, komoly szerepet töltöttek és tölte­nek be az igazságszolgáltatás előtt álló feladatok megoldásában. A népi ülnökök helyes társadalmi felfogása, természetes igazságér­zete párosulva a hivatásos bíró jogi szaktudásával, jogszabályis­meretével, harmonikus együttmű­ködésben biztosítja a jog igazi céljának — a nép érdekei védel­mének — felismerését. Népi ülnökeink élő kapcsolatot jelentenek bíróságaink munkája és a dolgozó nép között. Munka­helyeikről magukkal hozzák a bí­rósági tárgyalótermekbe a dolgo­zók jogtudatát, igazságérzetét. Emellett a maguk munkaterületé­nek szakismereteivel igen sok esetben hasznosan segítik elő a bíróság elé kerülő ügyek, jogviták helyes elbírálását. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy milyen segít­séget jelent a hivatásos bírónak például a bányász foglalkozású népi ülnök jelenléte a bírósági ta­nácsban, amikor például egy bá­nyabalesettel kapcsolatos felelős­­ségrevonás során — a vonatkozó jogi ismeretek mellett — igen sok nem jogi, hanem éppen az eljáró népi ülnök munkaterületén sze­rezhető szakismeretre van szük­ség, amellyel a hivatásos bíró nem rendelkezik. Milyen jó segít­séget jelent a hivatásos bírónak például az agronómus, amikor mezőgazdasággal kapcsolatos kér­déseket kell eldönteni! így lehet­ne felsorolni egymás után igen sok munkaterületet, ahonnan népi ülnökeink jönnek, és amely mun­katerület szakismereteit igen jól tudják hasznosítani bírósági mun­kájukban. Utoljára — de nem utolsósorban — említem meg azt a komoly segítséget, amit népi ül­nökeink működésük során politi­kai felkészültségükkel és szilárd­ságukkal adtak munkánkhoz. Igen helyes politikai érzékkel se­gítették az ellenforradalom után hivatásos baráinkat annak eldön­tésénél, hogy az ellenforradalom­ban részt vett személyek közül ki a dolgozó nép ellensége, és ki a megtévedt dolgozó. Ezzel elősegí­tették a felelősségrevonásnak kel­lő differenciálását, büntetőpoliti­kánk maradéktalan érvényesülé­sét. Jelenleg is működő népi ülnö­­ö­keink közül sokan 10 éven át évente rendszeresen működtek bí­róságainknál. Közülük többen — mint például Haász János ajka­­csingervölgyi, Arany Józsefné és Kőpataki Antal balatonfüredi Kelemen József várpalotai elvtá­r­sak — jó munkájuk elismert­ként igazságügyminiszteri e­résben részesültek. Megyéb k­­en létén van olyan igazság­­ozónk, aki népi ülnöki működ­ő­során kedvelte meg az igazság­ügyi munkát, és itt s ezt benyo­másai alapján éles hr­a­tásnak vá­lasztotta az igazságügyi munkát. A népi ülnök-bíráskodás tíz esz­tendős évfordulója alkalmából megyénk ki’’; • nevében szívből n­ytrv.O ;! ülnök elvtársa­inkat. K­ . tőlük és egyben el­várjuk tőlük hogy továbbra is tudás :c !• jj: i ■, Lídiák ehhez . munkához, hogy velé­ valósíthassuk eg­­u a Mád , melyet a hu. r.sos hró és a nj ülnök hivatali esi ije er.: orrr így szövegez me, . min' igyekezetemmel azo. ,zek, hogy bírói működésemmel a Magyar Népköztársaság megerősödését és fejlődését előmozdítsam.” Szocialista brigádot avattak a Veszprémi Állami Építőipari Vállalatnál Szombaton délben termelési ér­tekezletre gyűltek össze Vesz­prém Állami Építőipari Váll Két napirendi po­ -• csatlako­zd ■­., Pol­s­iá­ét. dy Btíj is­c­­d­•, 'it. tt vi . ■ a­j­lati • .te­sitik túl, c t 6 százalékkal nov.. ászaki fejlesztés érdekében . .ki cso­portokat hoznak létre, és a gép­­kihasználás­­it 10 százalékkal nö­velik. Április 4-re felajánlják, hogy a tejüzem építését befejezik és határidő előtt átadják a gyula­­firátóti és hárskúti termelőszö­vetkezeti istállókat. Ezután Ebele János brigádjá­nak munkáját értékelték. A kő­művesbrigád már csaknem tíz éve dolgozik együtt, és a hat brigád­tag: Ebele János, Horváth Géza, Olasz István, Ender István, Ebele György és Kripli Gábor, június­ban kezdte a versenyt és igyeke­zett minden pontnak eleget tenni. Minőségi munkájuk is kifogásta­lan volt. Amikor szavazásra került sor, a dolgozók egyhangúlag odaítélték a megtisztelő címet a brigádnak. Mai számunkból jobb munkaszervezéssel , nagyobb eredményekért Káprázatos farsangi karnevál Hévízen Korszerűsítették a tapolcai vasútállomást Vasárnapi sportesemények Hruscsov elvtárs és Sukarno aláírta a szovjet-indonéz közleményt Hruscsov szovjet miniszterel­nök és Sukarno indonéz államel­nök vasárnap aláírta a szovjet— indonéz közös közleményt, továb­bá a gazdasági és kulturális egyez­ményt. A kulturális egyezmény rámu­tat, hogy a szerződő felek minden eszközzel erősíteni és fejleszteni fogják a kölcsönösen előnyös kul­turális cserét és elősegítik az együttműködést a tudomány, a főiskolai oktatás, a népművelés, az egészségvédelem, az irodalom, a művészet és a sport vonalán. A Reuter tudósítója megbízható in­donéz körökből úgy értesült, hogy a Szovjetunió 250 millió dollár összegű hosszúlejáratú kölcsönt folyósít Indonéziának. (MTI) A régmúlt idők legjelentősebb leleteit tárták fel Fenékpusztán A keszthelyi Balatoni Múzeum igazgatójának, dr. Sági Károlynak irányításával, nagyarányú ásatá­sokat kezdtek még tavaly a Keszt­hely meletti Fenékpusztán, ahol római város maradványait rejti a föld mélye. A római város már feltárt II. számú bazilikájától délre egy nagyobb építmény — hajdani palota — alapjaira buk­kantak, amelynek feltárása köz­ben, a falak tövében, egy VI.— VII. századbeli temető nyomai ke­rültek felszínre. Alaposabb ásatás után fény derült arra, hogy itt az avarok idejében is fennálló római város előkelő rétegé­nek temetkezési helyére talál­tak. Ezen a helyen harmincegy sírt tártak fel, amelyből a szakembe­rek szerint, európai viszonylat­ban­­ utóbbi fél évszázad legjo-­­b leletanyaga került elő, ami­lveknek­ részletes számbavéte­lét most végzik. Kit­tsen a iel­es gyermekzárokban volt sok érté­kes ékszer. A legelőkig­ióbbek­ sír­jaiban több tucat különféle ék­szert, aranyat, ezüs rubinto­kat, igazgyöngyöket és borostyá­nokat, valamint díszes üvegtár­gyakat találtak. Ritkaságnak szá­mítanak azok a homlok- és fejdí­szek, amelyeket hajszálvékony aranycsövekből raktak össze. Egy nagyobb, igazgyönggyel kirakott ékszeren valószínűleg tulajdonosá­nak nevét: „Bonoza” feliratot fe­deztek fel. Számos ékszer és vé­sett tábla a sárkány­ölő Szent Györgyöt és Krisztus feltámadá­sát örökíti meg. Sok-sok nyaklánc és karperec ízléses, művészi kivitele a mai kor modern ékszereinek szépségével is vetekszik. A legérdekesebbek közé tartozik az a csiszolt, hegyi kristályból készült brostó, amely­nek közepén egy nagyítólencsét találtak. Ez a lelet is bizonyítja, hogy a hatodik században a római­ak már ismerték és használ­ták a nagyítót. A fenékpusztaihoz hasonló leletet hazánkban ez ideig csak Pécs kör­nyékén találtak. Szakemberek fel­tevései szerint Fenékpusztán ék­szerkészítő műhely is volt, s a kü­lönféle tárgyak innen kerültek Pécs környékére. A fenékpusztai ásatások leletei gazdag anyagot szolgáltatnak az 568-as év utáni időszak, az avarok kárpátmedencei uralomra jutásának mindeddig meglehetősen hiányos törté­nelmi ismereteihez. A most felszínre került gazdag leletanyagról és az újabb tudomá­­­nyos ismeretekről dr. Sági Kár­­oly, a keszthelyi Balatoni Mú­zeum igazgatója, és Barkóczy László, az Országos Történeti Múzeum régészeti osztályának ve­zetője, könyvet is írnak. Vasárnap befejeződtek a vizsgák a pápai traktoros-iskolában Vasárnap befejeződtek a vizs­gák a Pápai Mezőgazdasági Gé­pészképző Iskolában, ahol a du­nántúli megyékből kétezer trak­toros sajátította el a traktorveze­tés és kezelés ismereteit. Az új traktorvezetők már részt vesznek a termelőszövetkezetek tavaszi nagy munkáiban. ­úcsúszak­áss öreg harcosok... i­diőbe öltözött férfiak lépnek be vasárnap reg­gel , veszprémi SZMT épülete kapuján. Munkásemberek és gős dolgozó parasztok, akik ma utoljára állnak feszes „vigyázz”­­katonai vezényszóra, hogy IíjUj, ‘.yn­er, született elvi'­kát!” Pár perc múlva megtel­nek a széksorok, és bevonulnak a terembe a búcsúztatók is, akiknek soraiból kilép Birta­­lan János tiszt elvtárs és har­sány hangon köszönti az egybe­gyűlteket: „Jó reggelt, elvtár­sak! ...” Mire az ezüstös halán­­tékú öregkatonák kórusban, ka­tonásan válaszolják: „Erőt, egészséget, parancsnok elv­társ.” S amikor a Himnusz akkord­jai felbúgnak a teremben, még­­egyszer, utoljára pattannak fel helyükről keményen a veterán harcosok, laposra nyitott tenye­rüket a nadrágszárakhoz simít­va, ahogy a gyakorlati szabály­zat előírja. De az arcok most megenyhülnek, és az öreg sze­mekben könnycsepp csipog... Pereg a dob és a veszprémi II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat pirosnyakkendős leánypajtásai sorakoznak az előtérbe. „Dísz­század, vigyázz!” — vezényli Hencz Péter pajtás, a parancs­nokuk, és meleg szavakkal kö­szönti a búcsúzóra megjelent volt tartalékosokat. „Neveljenek bennünket olyan derék embe­rekké, mint amilyenek önök maguk és őrködjenek továbbra is a világbéke felett!...” Szintér Tibor szavalata után dr. Lukács Lászlóné elv­társnő, a Hazafias Népfront Veszprém városi titkára, meg­nyitja az ünnepélyt. „A mai nappal megszűnik az Önök ka­tonai kötelezettsége, elvtársak — mondja —, de a dolgozó nép továbbra is igényt tart becsüle­tes helytállásukra. Legyenek segítségünkre szocialista társa­dalmunk ifjúságának nevelésé­ben, adják át tapasztalataikat, igaz hazafiságukat fiataljaink­nak. A zászló most átkerül az ő kezükbe, és véssék a szívük­be, hogy ugyanúgy harcoljanak érte a béke megvédéséért, mint ahogy ezt önök tették!” Kinti Imre elvtárs, az MSZMP városi bizottsága nevé­ben üdvözli a volt harcosokat, akik a mai napon megkapják az „obsitot.” „Köszönetet mon­dok pártunk nevében eddigi munkájukért, amellyel a szocia­lizmust építették, és köszönetet­­ mondok jó édesapámnak is, aki ugyancsak itt ül Önök között” — mondja megilletődött han­gon.­­­­ovács János elvtárs, a­­ Veszprém városi Tanács VB. elnökhelyettese emelkedik ezután szólásra. A letűnt „régi világ” megpróbáltatásairól, szenvedéseiről beszél, amely időknek a most búcsúzó volt tartalékos katonák részesei vol­tak. „A mai életet, ezt az új világot azonban már magunk­nak építettük, és az urak, a ki­váltságosok helyébe megterem­tettük a dolgozó nép világát!” Somlai Sándor elvtárs, aki maga is az öreg harcosok sorá­ba tartozik, a munkásőrség ne­vében köszönti társait. Birtalan János tiszt elvtárs a néphadse­reg és a járási kiegészítő parancs­nokság üdvözletét tolmácsolja. Toldi Albert a nemrég bevonult fiatal katonák, Herendi Ferenc pedig a leendő sorkötelesek képviseletében fordul az obsito­sokhoz: „Kedves apáink! Kö­szönjük a ti életetek munkáját, köszönjük harcaitokat, küzdel­meiteket, köszönjük nektek a jelent. Igyekezni fogunk hozzá­tok hasonlókká válni!’5­­­7után kiosztották a tarta­­lékos állományból törölt volt harcosoknak a díszes em­léklapokat, majd színvonalas kultúrműsor következett. A veszprémi Csermák Antal zene­iskola tanári kisegyüttese, az ének-zeneiskola tanulóinak sze­replése, és a városi munkás ve­gyeskórus kitűnő énekszámai tették emlékezetesebbé az amúgy is feledhetetlen búcsú­ünnepélyt. (h. k.)

Next