Középdunántúli Napló, 1960. május (Veszprém, 16. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-01 / 102. szám
4 Pályázati felhívás az MSZMP Veszprém megyei Pártbizottsága Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemére Az MSZMP Veszprém megyei Pártbizottsága felvételi pályázatot hirdet a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemének 1960/1963-as tanévre. Az egyetem célja, hogy párt-, állami-, tömegszervezeti funkcionáriusok, értelmiségi dolgozók, vezető propagandisták szervezett marxista-leninista oktatását egyetemi színvonalon biztosítsa. A tanulmányi idő 3 év. A hallgatók az első évfolyamon filozófiát, a második évfolyamon politikai gazdaságtant, a hármaik évfolyamon a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom történetét tanulják. A tantárgyakból minden fél évben vizsgát tesznek. A tanulmányi eredményekről, illetve az egyetem elvégzéséről bizonyítványt kapnak. Az egyetemen hetenként egyszer meghatározott napon kötött foglalkozás van (előadás, osztályfoglalkozás), melyen a részvétel kötelező. A tandíj egy évre 150 forint, mely félévenként fizethető. Az egyetem hallgatóinak a 14./1956. (V 30.) M. T. számú rendelet alapján a félévi vizsgák előtt 6 nap, az évvégi vizsgák előtt 12 nap tanulmányi szabadság jár. Az egyetemre való felvétel feltételei: Felvételüket kérhetik, akik érettségivel, vagy ennek megfelelő általános műveltséggel rendelkeznek és a tanuláshoz szükséges marxista ismereteket már megszerezték. Az egyetemre pártonkívüliek is kérhetik felvételüket. Nem kérheti felvételét, aki más egyetem, iskola stb. hallgatója. A pályázat a megyei pártbizottságon beszerezhető kérdőív alapján történik. A pályázatot a megyei pártbizottságra kell küldeni 1960. május 20-ig. Mellékelni kell: 1. Részletes önéletrajzot, 2. Az illetékes pártszervezet ajánlását, 3. A vállalat, intézmény igazolását jelenlegi munkahelyéről. Magyar Szocialista Munkáspárt Veszprém megyei Bizottsága Május, május elseje. Tizenöt esztendeje a legörömtelibb nap életében. Megborzong a boldogságtól és a szörnyűségtől is, ha arra gondol. Tizenöt éve szabadult Dachauból, a poklok poklából, ahol munkát végző állatnak nézték, ahol két éven át neve sem volt, csak száma: 123 800. Ez volt 6; két gyermek apja, ki oly sok szépet, jót várt az élettől és olyan jónak hitte az embereket. * Révai Sándor bácsi sötétkék Lenin-sapkájában mintha ma is 1919-re emlékezne, arra a május elsejére, amely oly feledhetetlenül belevésődött emlékezetébe. 1919. májusi 21 éves volt. Magáénak érezte az egész világot. Oda az úri rendnek — győzött a munkások hatalma! A levegőben vörös gömbök, a villamosok pirosra festve és ökörsütés a Városligetben. Táncmulatság. És aztán harc. Vöröskatonaként részt vett a Kecskemét környéki harcokban. És aztán bukás. Börtön, bujdokolás. Gnomna megyében, Tamásiban telepedett le. Ott húzta meg magát. Ott dolgozott negyvenkettőig, aztán elbocsátották, mint megbízhatatlant. Egy évig alkalmi, házaló favágó és éjszakai vagonlakó, így dolgozott két Romániából menekült kommunistával, a marosvásárhelyi Strull-testvérekkel. Nyelvük különbözött, de a sorsuk egy volt — hontalanok, üldözöttek. Hányszor, de hányszor megfordult agyában: aki szegény, az a legszegényebb, bármilyen nyelvet is beszél. Románok is, magyarok is De ez az élet is mennyország volt ahhoz képest, ami negyvenhárom júniusában kezdődött. Mint a moszkvai rádió titkos hallgatóját, deportálták. Sárvárra, onnan Dachauba került. A Strull testvéreket a Donhoz hajszolták, munkaszolgálatra. •• KÖZÉÉP DUNÁNTÚLI NAPLÓ Tudósítóink jelentik. Napközi otthon — társadalmi munkával Meglepetten álltam meg a Litéri Általános Iskola udvarán. A tavaszi szünet idején is gyermekkacagástól visszhangzik az udvar. Most a gyerekek nem tanulni, hanem társadalmi munkát végezni jöttek. A falu vezetői a lakossággal karöltve úgy határoztak, hogy a Vogl kastély másfélholdas telkén az iskola mellé egy napközi otthont építenek. Kayos Gábor igazgatóhelyettes elmondta, hogy a napközi otthon 260 ezer forint befektetéssel készül. Az épületben nyolcvan gyermeket helyeznek el. Konyha, kamra, pince és több mellékhelyiség lesz. A lakosság összesen 11 ezer forintot és nyolcezer társadalmi munkaórát ajánlott fel. Eddig 1080 órát dolgoztak. Az alapozással és a pince falazásával már elkészültek. A falak felhúzását a jövő héten kezdik meg a fűzfői MTH kőműves ipari tanulói Winkler János szakoktató vezetésével. A munka szakszerű beosztását Puskás Jenő ált. iskolai tanár végzi. Az épület terveit társadalmi munkában Takács János és felesége készítette. (Mindketten építészmérnökök). A napközi otthont augusztus 20-án adják át rendeltetésének. ifj. Miklós Zoltán Veszprém Májusi történet... A rammal telített, szögesdróttal körülzárt láger. Még a gondolat sem hatolhatott át rajta. Ezer és ezer ember halt meg szeme láttára. Mennyi verés, megalázás, éhezés és szinte leírhatalan emberkínzás. Ébresztő hajnali háromkor. Utána kétórás lassú kínzás a számlálótéren. Megvannak-e valamennyien? Nem név, hanem számolvasás. 123 800. Két éven át volt „jelen." Ha éjjel, vagy munka közben meghalt valaki, annak is ott kellett lennie a sorban. A társak maguk közé szorították és így álltak két órán keresztül, míg tartott a naponta kétszer ismétlődő kínzás. Utána „reggeli." Három deci cikóriával festett barna lé. Munkaidő hattól-hatig. „Ebéd”: cirokmagból főtt leves. „Vacsora”: három szem krumpli, tíz deka fekete kenyér, egy deka margarin, német pontossággal kimérve. Aztán újra a számlálótér — két órán át. A tábortól hat kilométerre volt a munkahely. Földalatti repülőgépgyárat építtettek velük. Micsoda munka volt! Gumibotos vadállatok és elnyúzott, csontig fogyott robotolók. Európa minden országából öszszeverbuvált éhező sereg maga volt a megtestesült nyomorúság és számkivetettség. Itt még a puszta lét is ajándék volt. A táborba érkezés előtt kétfelé vezetett az út. Akit jobbra állítottak, az a táborba került, akit balra , az a krematóriumba. Az egyik lassú, a másik azonnali halálra ítélve. A táborban találkozott egy nagyműveltségű lett egyetemi tanárral. A táborba kerülése előtt mély vallásosság hatotta át. Ott volt az auswitzi halálgyár építői között. Látta, amint feleségét és két nagylányát a gázkamrába vitték. „Nincs isten, nem lehet isten, ha ilyen elvetemültséget, ennyi gazságot megenged” — így sírt, zokogott az egykor hatalmas, erős ember, akit csupán társai szolidaritása tartott életben. Nincs szörnyűbb az emberi hitványságnál, elvetemültségnél és nincs nagyobb hatalom az emberek szolidaritásánál. A maguk is éhezők szájuktól vonták el a falatot és megosztották kis kenyérkéjüket, hogy mentsék, aki még menthető. — Révai bácsi elmondja, hogy a német nép egészséges részétől is mennyire idegen volt a hitleri barbarizmus. Egyik munkacsapat vezetőjük egy ötven év körüli Webst nevű lipcsei asztalos volt. Feltűnt neki, hogy ő nem veri a foglyokat és ezután valahogy a közelébe férkőzött. Sárgarépát és karalábét kapott tőle. Sértette, őt is megalázta, amit saját fajtája az itteni emberekkel művelt. „Majd vége lesz. Nem messze vannak már..." — bíztatta magát és a foglyokat is. Ma is jóleső melegség futja át a szívét, ha felidézi egyik régi emlékét. A tábortól hat kilométerre volt a munkahelyük. A tábor megközelítése a németek számára is életveszéllyel járt. A németek tudtak a táborról és tudtak arról is, hogy milyen veszély néz rájuk, ha megközelítik. Esténként német asszonyok gyümölcsöt és kenyeret szórtak el (mint a mesében) azon a helyen, amerre a foglyok munkába jártak. És mi történt akkor, amikor a menetelő foglyok megtalálták? Rávetették magukat, kéz és lábtörés, nemegyszer halál lett a vége. Ha tudták volna a nem kis áldozatot vállaló német asszonyok... Ez az emberi szolidaritás volt a biztató, a hitüket élesztő, hogy lesz ez másképp is. Rosenheim. Negyvennégyben lebombázták a kis német városkát. A foglyokat kihajtották a romok eltakarításához. Egyik parasztháznál a gazdaasszony szólt Révai bácsinak: egy kis kenyeret és egy kis margarint rejtett az egyik bodzabokorban — vigye majd el. Micsoda világ volt! Titkolni kellett az ember emberségét. A szovjet hadsereg diadalmas előrenyomulása szabadította ki őket a pokolból. 1945. május 1-én szabadultak. Épp tizenöt éve. Révai bácsi nem magas ember, jó középtermetű. Harminchét és fél kiló volt, amikor kiszabadult. — Annyi, mint egy tizenkét éves sovány legényke. A poklok poklát járta be és tanította meg a legfőbbre: a fasizmus szolgaságot, a Szovjetunió szabadságot, életet jelent. Soha nem felejti és nem felejtheti a szabadulás boldogságát. Nem volt jártányi ereje. Négykézláb kúszott, mint a járni tanuló gyerek — de szabad volt. Csupa seb egész valója. Sovány testét átszúrta a farcsont és úgy húzta magát... Május, május elseje — az élet napja. Szabadulás. Ezen a napon felvonul emlékezetében az egész élete története. Újra átéli tizenkilenc vörös tavaszát. Újra látja román bajtársait, felötlik emlékezetében Webst feledhetetlen képe, látja a soha nem látott német asszonyokat, amint kenyeret és gyümölcsöt rejtenek a foglyok útjába, látja, újra látja a rosenheimi parasztasszonyt és látja a felszabadító szovjet katonákat. Jévai bácsi itt él köztünk.**- Veszprémben. Nyugdíjas már. 62 éves. Május elsején felölti munkásőr egyenruháját és keményen fogja fegyverét. És emlékezik. Az emberek szolidaritására és a felszabadítókra gondol. Akiknek életét köszönheti, akiknek életünket köszönhetjük. Május 1 — de nagy is a hatalmad! (1. 1.) 19. május 1 Vasárnap is vetnek a kukorica négyzetbe• vetőgépek a pápai járás tsz-eiben A pápai járás termelőszövetkezetei a mezőlaki és a csóti gépállomással szerződést kötöttek, hogy kukorica vetésterületük 62 százalékán négyzetes vetést alkalmaznak, hogy megkönnyítsék a növényápolást, csökkentsék a kézi munkaerő szükségletet. A két gépállomás és a járási mezőgazdasági osztály megbeszélést tartott, s a megbeszélés eredményeképpen április 23-tól kezdve valamennyi négyzetbevető gép dolgozik a járás területén. A rendkívüli időjárás, a naponként lehulló kisebb mérvű csapadék akadályozza a folyamatos munkavégzést. Ezért a traktorosok és a termelőszövetkezeti vezetők beleegyezésével a gépállomások vállalták, hogy a négyzetes vetéstervek teljesítéséig mindenegyes munkaszüneti napon dolgoznak. Így történt ez április 24-én vasárnap is, amikor a pápai járásban 11 négyzetbevető gép dolgozott. A nemesszalóki Harci Termelőszövetkezetben két gép vasárnap be is fejezte a kukorica vetését. Ez a termelőszövetkezet négyzetesen és közös táblában vetette el a háztáji kukoricát is. Ezzel a megoldással nemcsak a háztáji művelést tették egységessé, hanem megtalálták a módját annak, hogy hibridkukoricával legyen elvetve a háztáji terület is. A nemesszalóki Harci Termelőszövetkezeten kívül a nyárádi Egyetértés Termelőszövetkezetben, a dákai Új Élet Termelőszövetkezetben, a marcaltői Rábaparti Termelőszövetkezetben is dolgoztak munkaszüneti napon a négyzetes vetőgépek és a kiváló munka eredményeként 92 katasztrális holddal emelkedett a négyzetesen elvetett terület. Dicséret illeti Domonkos Jenő, Szalai Gyula és Mogor István mezőlaki traktorosokat és Majsa Sándor brigádvezetőt, akik valamennyien lelkiismeretes munkát végeztek. Szabó Lajos főagronómus, Pápa Jól halad a tavaszi munka a marcaltői Rábaparti Termelőszövetkezetben daltra, kiosztották az egyes kapásnövényeket a tagok között és megkezdődött az 50 katasztrális hold cukorrépa darabolása. A hibridkukorica vetésterületből már elvetettek 75 katasztrális holdat négyzetesen, valamint 40 kát, hold burgonyát. A korai burgonya 7 kát, holdon szépen kikelt és megkezdődött a kapálása. A kertészetben is megkezdődött a szezon munka. 50 fős brigád dolgozik szorgalmasan a földeken. Eddig ötezer csomó zöldhagymát értékesítettek, ami ezentúl folyamatossá válik. A közeljövőben megkezdik a két kati hold karalábé kapálását is. Ezenkívül most van folyamatban a három kát, hold káposzta és az egy kát, hold karfiol ültetése. A kertészeti brigád további munkatervében szerepel két és fél kat. hold zöldség, 10 kát, hold paprika, egy kát, hold sárgarépa elültetése. Ez év tavaszán 150 kát. holdat trágyáztak és jelenleg is trágyáznak 70 kát. holdon. A munkából különösen kiveszi részét Borsodi Mihály, Visi Károly, Nagy József, Süpek Endre brigádvezetők, Malkovics Ferenc, ifj. Polczer József, Horváth Miklós, Takács Zoltán, Weisz Antal fogatosok, Nagy Imre, Bauer Sándor, Bauer Pál, Polczer Menyhért, Klózer Magdolna, Kovács Margit, Varga Aranka, Angyal Kálmánné gyalogosok, Nagy Zoltán, Knoll Péter, Makrai Ferenc és Szakács Sándor traktorosok. Molnár István Szorgalmasan dolgoznak a földeken a marcaltői Rábaparti Termelőszövetkezet tagjai. Már kora tavasszal megkezdődött a munka. Megtörtént a „földosztás” család „Öreg“ tanulók vizsgája Nem mindennapi esemény zajlott le az elmúlt napokban a Borzavar Általános Iskolában. Tíz „öreg” tanuló vizsgájára drukkolt gyermek, apa és nagyapa egyaránt. Igazán megható volt, amikor a tíz, köztük már néhány deresedő hajú családapa leült az iskola padjaiba, hogy hozzáfogjanak az írásbeli tételek elkészítéséhez. Utána a szóbeli vizsga következett. A tanulók valamenynyien alaposan felkészültek, s öt hónapi szorgalmas munkájuk eredménye szép gyümölcsöt hozott. Az általános iskola VII. osztályát hárman kitűnő, hatan jó és egy elégséges osztályzattal fejezték be. A kiküldött megyei vizsgabiztos elismer'-ően szólt az elért eredményekről. Agócs Gézáné