Középdunántúli Napló, 1960. május (Veszprém, 16. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-01 / 102. szám

4 Pályázati felhívás az MSZMP Veszprém megyei Pártbizottsága Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemére Az MSZMP Veszprém megyei Pártbizottsága felvételi pá­lyázatot hirdet a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemének 1960/1963-as tanévre. Az egyetem célja, hogy párt-, állami-, tömegszervezeti funk­cionáriusok, értelmiségi dolgozók, vezető propagandisták szer­vezett marxista-leninista oktatását egyetemi színvonalon biz­tosítsa. A tanulmányi idő 3 év. A hallgatók az első évfolyamon filozófiát, a második évfolyamon politikai gazdaságtant, a hármaik évfolyamon a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom történetét tanulják. A tantárgyakból minden fél évben vizsgát tesznek. A ta­nulmányi eredményekről, illetve az egyetem elvégzéséről bizo­nyítványt kapnak. Az egyetemen hetenként egyszer meghatározott napon kötött foglalkozás van (előadás, osztályfoglalkozás), melyen a részvétel kötelező. A tandíj egy évre 150 forint, mely félévenként fizet­hető. Az egyetem hallgatóinak a 14./1956. (V 30.) M. T. számú rendelet alapján a félévi vizsgák előtt 6 nap, az évvégi vizsgák előtt 12 nap tanulmányi szabadság jár. Az egyetemre való felvétel feltételei: Felvételüket kérhetik, akik érettségivel, vagy ennek megfe­lelő általános műveltséggel rendelkeznek és a tanuláshoz szük­séges marxista ismereteket már megszerezték. Az egyetemre pártonkívüliek is kérhetik felvételüket. Nem kérheti felvételét, aki más egyetem, iskola stb. hallgatója. A pályázat a megyei pártbizottságon beszerezhető kérdőív alapján történik. A pályázatot a megyei pártbizottságra kell kül­deni 1960. május 20-ig. Mellékelni kell: 1. Részletes önéletrajzot, 2. Az illetékes pártszervezet ajánlását, 3. A vállalat, intézmény igazolását jelenlegi munkahelyéről. Magyar Szocialista Munkáspárt Veszprém megyei Bizottsága Május, május elseje. Tizen­­öt esztendeje a legöröm­telibb nap életében. Megbor­zong a boldogságtól és a ször­nyűségtől is, ha arra gondol. Tizenöt éve szabadult Dachau­­ból, a poklok poklából, ahol munkát végző állatnak nézték, ahol két éven át neve sem volt, csak száma: 123 800. Ez volt 6; két gyermek apja, ki oly sok szépet, jót várt az élettől és olyan jónak hitte az embe­reket. * Révai Sándor bácsi sötétkék Lenin-sapkájában mintha ma is 1919-re emlékezne, arra a má­jus elsejére, amely oly feledhe­tetlenül belevésődött emlékeze­tébe. 1919. májusi 21 éves volt. Magáénak érezte az egész vi­lágot. Oda az úri rendnek — győzött a munkások hatalma! A levegőben vörös gömbök, a villamosok pirosra festve és ökörsütés a Városligetben. Táncmulatság. És aztán harc. Vöröskatona­ként részt vett a Kecskemét környéki harcokban. És aztán bukás. Börtön, bujdokolás. Gn­omna megyében, Tamási­­ban telepedett le. Ott húzta meg magát. Ott dolgozott negyvenkettőig, aztán elbocsá­tották, mint megbízhatatlant. Egy évig alkalmi, házaló favá­gó és éjszakai vagonlakó, így dolgozott két Romániából mene­kült kommunistával, a maros­vásárhelyi Strull-testvérekkel. Nyelvük különbözött, de a sor­suk egy volt — hontalanok, ül­dözöttek. Hányszor, de hány­szor megfordult agyában: aki szegény, az a legszegényebb, bármilyen nyelvet is beszél. Románok is, magyarok is De ez az élet is mennyor­szág volt ahhoz képest, ami negyvenhárom júniusában kez­dődött. Mint a moszkvai rá­dió titkos hallgatóját, deportál­ták. Sárvárra, onnan Dachau­­ba került. A Strull testvéreket a Donhoz hajszolták, munka­­szolgálatra. •• KÖZÉÉP DUNÁNTÚLI NAPLÓ Tudósítóink jelentik. Napközi otthon — társadalmi munkával Meglepetten álltam meg a Lité­­ri Általános Iskola udvarán. A tavaszi szünet idején is gyermek­kacagástól visszhangzik az udvar. Most a gyerekek nem tanulni, ha­nem társadalmi munkát végezni jöttek. A falu vezetői a lakosság­gal karöltve úgy határoztak, hogy a Vogl kastély másfélholdas tel­kén az iskola mellé egy napközi otthont építenek. Kayos Gábor igazgatóhelyettes elmondta, hogy a napközi otthon 260 ezer forint befektetéssel ké­szül. Az épületben nyolcvan gyer­meket helyeznek el. Konyha, kamra, pince és több mellékhe­lyiség lesz. A lakosság összesen 11 ezer forintot és nyolcezer tár­sadalmi munkaórát ajánlott fel. Eddig 1080 órát dolgoztak. Az alapozással és a pince falazásá­val már elkészültek. A falak fel­húzását a jövő héten kezdik meg a fűzfői MTH kőműves ipari ta­nulói Winkler János szakoktató vezetésével. A munka szakszerű beosztását Puskás Jenő ált. iskolai tanár végzi. Az épület terveit társadalmi munkában Takács János és fele­sége készítette. (Mindketten épí­tészmérnökök). A napközi otthont augusztus 20-án adják át rendeltetésének. ifj. Miklós Zoltán Veszprém Májusi történet... A rammal telített, szöges­­dróttal körülzárt láger. Még a gondolat sem hatolhatott át rajta. Ezer és ezer ember halt meg szeme láttára. Mennyi verés, megalázás, éhezés és szinte leírhatalan emberkínzás. Ébresztő hajnali háromkor. Utána kétórás lassú kínzás a számlálótéren. Megvannak-e va­lamennyien? Nem név, hanem számolvasás. 123 800. Két éven át volt „jelen." Ha éjjel, vagy munka közben meghalt valaki, annak is ott kellett lennie a sorban. A társak maguk közé szorították és így álltak két órán keresztül, míg tartott a naponta kétszer ismétlődő kín­zás. Utána „reggeli." Három deci cikóriával festett barna lé. Munkaidő hattól-hatig. „Ebéd”: cirokmagból főtt leves. „Va­csora”: három szem krumpli, tíz deka fekete kenyér, egy de­ka margarin, német pontosság­gal kimérve. Aztán újra a számlálótér — két órán át. A tábortól hat kilométerre volt a munkahely. Földalatti repülőgépgyárat építtettek ve­lük. Micsoda munka volt! Gu­mibotos vadállatok és elnyú­zott, csontig fogyott robotolók. Európa minden országából ösz­­szeverbuvált éhező sereg maga volt a megtestesült nyomorú­ság és számkivetettség. Itt még a puszta lét is ajándék volt. A táborba érkezés előtt kétfelé vezetett az út. Akit jobbra ál­lítottak, az a táborba került, akit balra , az a kremató­riumba. Az egyik lassú, a má­sik azonnali halálra ítélve. A táborban találkozott egy­­ nagyműveltségű lett egyetemi tanárral. A táborba kerülése előtt mély vallásos­ság hatotta át. Ott volt az auswitzi halálgyár építői kö­zött. Látta, amint feleségét és két nagylányát a gázkamrába vitték. „Nincs isten, nem lehet isten, ha ilyen elvetemültséget, ennyi gazságot megenged” — így sírt, zokogott az egykor ha­talmas, erős ember, akit csu­pán társai szolidaritása tartott életben. Nincs szörnyűbb az emberi hitványságnál, elvetemültség­nél és nincs nagyobb hatalom az emberek szolidaritásánál. A maguk is éhezők szájuktól von­ták el a falatot és megosztot­ták kis kenyérkéjüket, hogy mentsék, aki még menthető. — Révai bácsi elmondja, hogy a német nép egészséges részétől is mennyire idegen volt a hit­leri barbarizmus. Egyik mun­kacsapat vezetőjük egy ötven év körüli Webst nevű lipcsei asztalos volt. Feltűnt neki, hogy ő nem veri a foglyokat és ezután valahogy a közelébe fér­kőzött. Sárgarépát és karalábét kapott tőle. Sértette, őt is megalázta, amit saját fajtája az itteni emberekkel művelt. „Majd vége lesz. Nem messze vannak már..." — bíztatta magát és a foglyokat is. Ma is jóleső melegség fut­­ja át a szívét, ha felidé­zi egyik régi emlékét. A tábor­tól hat kilométerre volt a mun­kahelyük. A tábor megközelí­tése a németek számára is élet­veszéllyel járt. A németek tud­tak a táborról és tudtak arról is, hogy milyen veszély néz rá­juk, ha megközelítik. Esténként német asszonyok gyümölcsöt és kenyeret szórtak el (mint a mesében) azon a helyen, amer­re a foglyok munkába jártak. És mi történt akkor, amikor a menetelő foglyok megtalálták? Rávetették magukat, kéz és lábtörés, nemegyszer halál lett a vége. Ha tudták volna a nem kis áldozatot vállaló német asszonyok... Ez az emberi szo­lidaritás volt a biztató, a hitü­ket élesztő, hogy lesz ez más­képp is. Rosenheim. Negyvennégyben lebombázták a kis német vá­roskát. A foglyokat kihajtották a romok eltakarításához. Egyik parasztháznál a gazdaasszony szólt Révai bácsinak: egy kis kenyeret és egy kis margarint rejtett az egyik bodzabokorban — vigye majd el. Micsoda vi­lág volt! Titkolni kellett az ember emberségét. A szovjet hadsereg diadal­­mas előrenyomulása sza­badította ki őket a pokolból. 1945. május 1-én szabadultak. Épp tizenöt éve. Révai bácsi nem magas ember, jó közép­­termetű. Harminchét és fél ki­ló volt, amikor kiszabadult. — Annyi, mint egy tizenkét éves sovány legényke. A poklok pok­lát járta be és tanította meg a legfőbbre: a fasizmus szolgasá­got, a Szovjetunió szabadságot, életet jelent. Soha nem felejti és nem fe­lejtheti a szabadulás boldogsá­gát. Nem volt jártányi ereje. Négykézláb kúszott, mint a jár­ni tanuló gyerek — de szabad volt. Csupa seb egész valója. Sovány testét átszúrta a far­csont és úgy húzta magát..­­. Május, május elseje — az élet napja. Szabadulás. Ezen a napon felvonul emlékezetében az egész élete története. Újra átéli tizenkilenc vörös tavaszát. Újra látja román bajtársait, felötlik emlékezetében Webst feledhetetlen képe, látja a so­ha nem látott német asszonyo­kat, amint kenyeret és gyümöl­csöt rejtenek a foglyok útjába, látja, újra látja a rosenheimi parasztasszonyt és látja a fel­szabadító szovjet katonákat. J­­évai bácsi itt él köztünk.­­**- Veszprémben. Nyugdí­jas már. 62 éves. Május else­jén felölti munkásőr egyenru­háját és keményen fogja fegy­verét. És emlékezik. Az embe­rek szolidaritására és a felsza­badítókra gondol. Akiknek éle­tét köszönheti, akiknek életün­ket köszönhetjük. Május 1 — de nagy is a ha­talmad! (1. 1.) 19­. május 1 Vasárnap is vetnek a kukorica négyzetbe• vetőgépek a pápai járás tsz-eiben A pápai járás termelőszövetkezetei a mezőlaki és a csóti gép­­állomással szerződést kötöttek, hogy kukorica vetésterületük 62 százalékán négyzetes vetést alkalmaznak, hogy megkönnyítsék a növényápolást, csökkentsék a kézi munkaerő szükségletet. A két gépállomás és a járási mezőgazdasági osztály megbeszé­lést tartott, s a megbeszélés eredményeképpen április 23-tól kezdve valamennyi négyzetbevető gép dolgozik a járás területén. A rendkívüli időjárás, a naponként lehulló kisebb mérvű csa­padék akadályozza a folyamatos munkavégzést. Ezért a traktoro­sok és a termelőszövetkezeti vezetők beleegyezésével a gépállomá­sok vállalták, hogy a négyzetes vetéstervek teljesítéséig minden­egyes munkaszüneti napon dolgoznak. Így történt ez április 24-én vasárnap is, amikor a pápai járásban 11 négyzetbevető gép dolgo­zott. A nemesszalóki Harci Termelőszövetkezetben két gép vasár­nap be is fejezte a kukorica vetését. Ez a termelőszövetkezet négyzetesen és közös táblában vetette el a háztáji kukoricát is. Ezzel a megoldással nemcsak a háztáji művelést tették egységessé, hanem megtalálták a módját annak, hogy hibridkukoricával legyen elvetve a háztáji terület is. A nemesszalóki Harci Termelőszövetkezeten kívül a nyárádi Egyetértés Termelőszövetkezetben, a dákai Új Élet Termelőszövet­kezetben, a marcaltői Rábaparti Termelőszövetkezetben is dolgoz­tak munkaszüneti napon a négyzetes vetőgépek és a kiváló munka eredményeként 92 katasztrális holddal emelkedett a négyzetesen el­vetett terület. Dicséret illeti Domonkos Jenő, Szalai Gyula és Mogor István mezőlaki traktorosokat és Majsa Sándor brigádvezetőt, akik vala­mennyien lelkiismeretes mun­kát végeztek. Szabó Lajos főagronómus, Pápa Jól halad a tavaszi munka a marcaltői Rábaparti Termelőszövetkezetben daltra, kiosztották az egyes ka­pásnövényeket a tagok között és megkezdődött az 50 katasztrális hold cukorrépa darabolása. A hibridkukorica vetésterületből már elvetettek 75 katasztrális holdat négyzetesen, valamint 40 kát, hold burgonyát. A korai bur­gonya 7 kát, holdon szépen ki­kelt és megkezdődött a kapálása. A kertészetben is megkezdő­dött a szezon munka. 50 fős bri­gád dolgozik szorgalmasan a föl­deken. Eddig ötezer csomó zöld­hagymát értékesítettek, ami ezen­túl folyamatossá válik. A közel­jövőben megkezdik a két ka­ti hold karalábé kapálását is. Ezen­kívül most van folyamatban a há­rom kát, hold káposzta és az egy kát, hold karfiol ültetése. A ker­tészeti brigád további munkater­vében szerepel két és fél kat. hold zöldség, 10 kát, hold papri­ka, egy kát, hold sárgarépa el­­ültetése. Ez év tavaszán 150 kát. holdat trágyáztak és jelenleg is trágyáz­nak 70 kát. holdon. A munkából különösen kiveszi részét Borsodi Mihály, Visi Károly, Nagy Jó­zsef, Süpek Endre brigádvezetők, Malkovics Ferenc, ifj. Polczer Jó­zsef, Horváth Miklós, Takács Zol­tán, Weisz Antal fogatosok, Nagy Imre, Bauer Sándor, Bauer Pál, Polczer Menyhért, Klózer Mag­dolna, Kovács Margit, Varga Aranka, Angyal Kálmánné gya­logosok, Nagy Zoltán, Knoll Pé­ter, Makrai Ferenc és Szakács Sándor traktorosok. Molnár István Szorgalmasan dolgoznak a föl­deken a marcaltői Rábaparti Ter­melőszövetkezet tagjai. Már kora tavasszal megkezdődött a munka. Megtörtént a „földosztás” család „Öreg“ tanulók vizsgája Nem mindennapi esemény zaj­lott le az elmúlt napokban a Bor­zavar­ Általános Iskolában. Tíz „öreg” tanuló vizsgájára druk­kolt gyermek, apa és nagyapa egyaránt. Igazán megható volt, amikor a tíz, köztük már néhány deresedő hajú családapa leült az iskola padjaiba, hogy hozzáfog­janak az írásbeli tételek elkészí­téséhez. Utána a szóbeli vizsga következett. A tanulók valameny­­nyien alaposan felkészültek, s öt hónapi szorgalmas munkájuk eredménye szép gyümölcsöt ho­zott. Az általános iskola VII. osz­tályát hárman kitűnő, hatan jó és egy elégséges osztályzattal fe­jezték be. A kiküldött megyei vizsgabiz­tos elismer'-ően szólt az elért ered­ményekről. Agócs Gézáné

Next