Középdunántúli Napló, 1960. június (Veszprém, 16. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-01 / 128. szám

2 HÍREK 1960. június 1, szerda Kalendárium A Nap kel 3 óra 51 perckor, nyugszik 19 óra 33 perckor. A Hold kel 10 óra 08 perckor, nyugszik------­Mai névnap: TÜNDE. Időjárásjelentés Változó felhőzet, délutáni zá­porokkal, zivatarral. A záporok idején élénk szél. Várható legma­gasabb nappali hőmérséklet szer­dán, 21—24 fok között. A MAI NAPOM 180 évvel ezelőtt, 1780. június 1-én született KARL CLAUSE­­WITZ (ejtsd: klauzevic) porosz tábornok, hadtudós, a Napóleon elleni háborúk egyik vezető sze­mélyisége, aki később — hazája felszabadítása érdekében — orosz szolgálatba lépett. Főműve: A HÁBORÚRÓL, a hadtudományok — A VESZPRÉMI SZÍNHÁZ MŰVÉSZETI CSOPORTJAI már készülnek Csongrád megyei láto­gatásukra. Július 1-én érkeznek Szegedre a tánccsoport, a bábosok és a színjátszók. Több előadással szerepelnek majd a Csongrád megyei közönség előtt. — ORSZÁGOS ÁLLAT- ÉS KIRAKODÓVÁSÁR lesz június 13-án Lovászpatonán. — 20 TENYÉSZTEHENET és 15 kocasüldőt vásárolt a somlóje­­női Egyetértés Termelőszövetke­zet a tsz állatállományának nö­velése céljából. — GAJDÁR: TIMUR ÉS CSA­PATA című regényéből készült ifjúsági színdarabot mutatják be ma, szerdán este nyolc órakor a városi művelődési házban (szín­ház) a veszprémi II. sz. Általános Fiúiskola Kiss Lajos Úttörőcsa­patának tagjai. A darabot Páti László általános iskolai tanár ren­dezi. — VONATFÜLKE — HALL­GATAGOKNAK. Az angolok minden más népnél jobban ked­velik a csendet. Ilyen körülmé­nyek között igazán nem meg­lepő, hogy az alsóházban az egyik képviselő felvetette: nem kellene-e a vonatokon a do­­­hányzó és nem dohányzó fülké­ken kívül olyanokat is létesíte­ni, amelyekben csak hallgatni vágyó utasok tartózkodhatnak, fejlődésére óriási hatással volt. Megállapításait a hitleri imperia­lizmus agresszív tervei szolgála­tába állította. Lenin így ír róla: „Clausewitz... a háború kérdé­sének egyik legmélyrehatóbb elemzője.” Clausewitz 1831-ben halt meg. 165 éve, 1795. június 1-én alakult meg a jelenlegi Magyar Tu­dományos Akadémia elődje, a MAGYAR TUDÓS TÁRSASÁG. * — DITRÓI JÓZSEF elvtárs, a városi tanács v. b. elnöke tanács­tagi fogadóórát tart június 1-én délután 18 órától a Kiss Lajos la­kótelepi óvodában a 37-es számú városi választó­kerület (Kiss La­jos lakótelep 11, 12, 13/a épület) részére. — MÁJUS 22-ÉN DEVECSER­­BEN a Felszabadulási Kulturális Szemle járási bemutatóján a som­­lószőllősi vegyes énekkar szere­pelt a legjobban. Dicséret illeti az énekkar minden tagját, akik Mol­nár József tanító vezetésével, pi­henőidejüket feláldozva, öröm­mel vesznek részt az énekkar munkájában. — HÁROM NAPON ÁT siker­rel játszották az Egri csillagok című színdarabot a Szentgáli Ál­lami Általános Iskola úttörői. A bevételt a leány- és fiú úttörő­­csapat táborozására fordítják. — TORNA VIZSGÁT tartottak az Úrkúti Általános Iskolában. Az ünnepély után mindenki örömmel állapította meg, hogy ilyen nagyszabású, jól sikerült iskolai rendezvény még nem volt. A dicséret Dunai Katalin tanár­nőt illeti,, aki fáradságot nem is­merve dolgozott egész évben az iskola tanulóival. — KORSZERŰ FUTÓPÁLYA épül a révfülöpi sporttelepen. A salakhordás már megkezdődött. Úgy tervezik, hogy a munkát a termelőszövetkezetek megyei spartakiádjára befejezik. Gondolatok az „Érettségi“ után Nem arról, a múltból itt maradt haladó hagyományról van szó, amely ezekben a napokban lázban tartja az idén végző középiskolá­sokat, hanem a Sümegi Kisfaludy Sándor Gimnázium tanárainak és tanulóinak közös előadásáról, amelynek keretében megrendez­ték Fodor László Érettségi című színművét. A nézőközönség nevében gratu­lálunk Harsányi Sándor tanárnak, a darab rendezőjének és nem is elsősorban a kitűnő rendezésért, hanem a mű megválasztásáért. És egyben gratulálunk a szereplő­­gárdának, hogy művészien meg­éreztették velünk azt, amit a szerző mondani akart. Köszönjük azokat a súlyos gondolatokat, amelyeket az egyszerű szavak hordoztak és az élethű játék tol­mácsolt a hallgatóságnak. Volt egy világ, amelyből a da­rab cselekménye az 1935-ös évet ragadja ki. Az új generáció ezt már nem ismeri, ezért talán nem is érti. De mi, akik ismertük és lassan elfeledjük, itt az előadá­son három órán keresztül újra lát­tuk és azt mondtuk: valóban így volt és mennyire nem jó volt. Volt egy világ, amelyben más volt az élet és más volt az iskola. Kilátástalan perspektíva az egyik­ben, szolgai bezárkózottság a má­sikban. Újra láttuk a pedagógust a nemzet napszámosaként. Horá­­tiust fordít az egyik és ókori tör­ténelmet tanít tizenöt éven át, de élni emberül, fiatalon, még nem volt ideje. Elvont filozófiát tanít az élet örömeitől lázban égő fiatal gentry-lányoknak a másik egy életen át, s a kormányzat már öregnek tartja e feladat vég­zésére: nyugdíjba küldi. S aki nyugodtabban akarja leélni, ami számára kiszabatott, az nem csinál problémát semmiből sem és meg­szavazza, álmából felriasztva is azt, amit a többi is jónak lát. Az előadás közönsége nem nagy, de hálás volt. A kitörő tapsok bő­ven jutalmazták nemcsak a kitű­nő játékot, hanem itt-ott egy-egy átélten elröppent nagy gondolatot is, igazolásul annak, hogy megér­tették, hogy egyetértenek vele. Vé­leményem szerint ebben van az előadás legnagyobb értéke, ami a rendezés mellett Gárdos Ervinné, Harsányi Sándorné, Harsányi Sándor, Simon Vince, Puklics Jó­zsef, Szatmári József tanárok és Derényi Katalin IV. osztályos nö­vendék kitűnő alakításának kö­szönhető. EGERSZEGI FERENC KÖZÉPDUNÁNTÚLI napló Ismét tüzeket okozott megyénkben a gyermekek játéka A tűzrendészeti hatóság számtalanszor felhívta már a szülőket arra, hogy gondosabban ügyeljenek a gyermekek játsza­dozásaira. Sajnos a figyelmezte­tések nem érték el céljukat: még mindig akadnak gondatlan szü­lők, akik nem helyeznek kellő súlyt az elővigyázatra. Megyénk­ben a legutóbbi időkben az alábbi tűzesetek fordultak elő: KÁPTALANFA községben Lu­kács István 5 éves, és Bakos Dé­nes 6 éves fiúcskák játék közben egy doboz gyufát találtak. Lu­kács Pistike roppantul megörült a felfedezésnek, és egymás után gyújtotta lángra a gyufaszálakat. A szülők nem tartózkodtak ott­hon, és így a veszélyes játék köz­ben a pajta kigyulladt. A tűz kö­vetkeztében 15 921 forint kára keletkezett Lukács István és Mé­száros Illés káptalanfai lakosok­nak. CSABRENDEKEN Vágner Fe­renc 3 éves kislánykája kicsent az asztalfiókból egy doboz gyu­fát, és játszópajtásával, Szeren­cse János 4 éves kisfiával, ját­­­szadozni kezdtek. Játék közben meggyújtották az istálló ablaká­ban lévő szalmát. A tűz 1300 fo­rint összegű kárt okozott. MAGYARPOLÁNY határában Korbély Gyula 10 éves fia egy szénakazal mellett fűzet rakott. Szél keletkezett, a fűz átterjedt a kazalra, amely teljesen leégett. A kár 6300 forint. (h. k.) Felvételi hirdetmény A Színház- és Filmművészeti Főiskola Igazgatósága felvételt hirdet a 1960/61. tanévvel induló, hároméves, népszerű-tudo­mányos, ismeretterjesztő, híradó, riport-, dokumentumfilm rendező osztá­lyába. A felvételnél előnyben ré­szesülnek azok, akiknek egyetemi vagy főiskolai (elsősorban műsza­ki egyetemi, TTK, bölcsészkari, agráregyetemi) végzettségük van, de jelentkezhetnek olyan érettsé­gizettek is, akik erre a pályára hivatást éreznek és valamely szakterületen megfelelő gyakor­lattal és műveltséggel rendelkez­nek. Felvételi korhatár 30 év. A felvételi kérvényeket július 1-ig kell beküldeni a Színház- és Film­­művészeti Főiskola Igazgatóságá­hoz. (Budapest, VIII. Vas u. 2/c.) A kérvényekhez részletes önélet­rajzot, oklevélmásolatot, orvosi bizonyítványt és kereseti kimuta­tást, valamint az egyetem vagy munkahely ajánlását kell mellé­kelni K. NAGY ISTVÁN főigazgató-helyettes 1960. június 1. Szívtelen emberek A kedves öreg mamóka olyan elesett árvaságában, sze­génységében, mintha a régi me­sék világából lépett volna ki a mába. Töpörödött, keze reszket és amikor beszélni kezd, emlékei ki-kihagynak. 92 esztendős, de ké­résünkre, hogy hány éves, 96-ot mond. Elmúlt fölötte az idő és megviselte a kilenc gyermek. Mind fölnevelte. Mennyit kínló­dott, éjszakázott, míg felnőttek. Az első nagy háború utolsó évé­ben — a nélkülözés tiporta meg egészségileg — nagy csapás érte a családot. Férjét és két nagy lá­nyát vitte el a spanyol nátha. An­na, a kedves Anna 22 éves és bol­dog menyasszony volt... Árva maradt ő is és a kisapáti vőle­gény is... — Derék egy ember, nagyon jó ember volt, nem lehet elfelejteni — így beszél férjéről. Azt hitte a kedves öreg, hogy ennél nagyobb csapás már nem érheti. Pedig, ha tudta volna... 92 éves és ő a vi­lág legárvább árvája. Ti­l ugyan három gyermeke, de azok talán már millió­­szor sírba kívánták. Soha meg nem látogatnák, soha egy szót nem kap tőlük. Ha a szomszédok és a falubeli jó emberek nem len­nének mellette, biztos már rég sírba taszította volna az egyedül­lét nyomorúsága. A községi tanács elnöke, látva a három hűtlen gyermek édes­anyjukkal szembeni kegyetlensé­gét, arra gondolt, hogy a bíróság­hoz fordul: a bíróság a törvény erejével kötelezze őket szülőtar­tásra. A bíróság meg is idézte őket. Egyszer, kétszer — és nem jelentek meg. A harmadik felszó­lítás után , amelyben az állt, hogy karhatalommal vezetik elő, ha nem jelennek meg, végül mégiscsak részt vettek a tárgya­láson. Elszomorító tárgyalás volt. A törvénynek kellett közbelépni, hogy megmentsék az idős asz­­szonyt. A bíróság a néni Gergely fiát 600 forint eltartási költség kifize­tésére kötelezte. Az édesanya tud mindenről, ami körülötte törté­nik, de úgy tesz, mintha fia saját jószántából fizetné — amire a bí­róság kötelezte. Talán önmaga előtt is szégyenli, hogy így tör­tént. De ő — milyen határtalan az anyai szeretet — másról beszél, azt mondogatja, hogy mindig a Gergő fia volt a legjobb... És hogy a másik kettő is milyen jó gyerek. S­zívtelen emberek... ez áll­t az írás elején. Azokról, akik az öreg néni mellé álltak, azokról meg azt írhatnánk, hogy aranyszívűek. Egyikük, anélkül, hogy valaki is kérte volna rá, magára vállalta a többszöri bíró­ságra utazás költségét, egy másik, egy harmadik és ki tudná meg­mondani, hogy még mennyi, éle­lemmel segítette. Volt olyan falu­beli ember, aki mellette virrasz­tott még éjjel is, ha betegség sza­kadt rá. Egy megint másik fával segítette és tudnak arról is a fa­luban, hogy egy nagy tél idején maguk is beteges asszonyok, egészségükkel nem törődve, a magas hóban utat vágtak a kis házhoz, hogy meleg ételt vigye­nek az idős asszonynak. Te m­iről is van szó? Ki ez az öreg néni? A tapolcai járásban. Hegyma­gas községben él, özvegy Borbély Józsefné. És kik azok, akik igaz ember módjára melléje álltak? Minek beszéljünk erről... Igaz emberek. És a hűtlen gyerekek? Nevüket leírni is szégyeljük ... (t. I.) G": Arat a Italát A partizánok hajnali háromkor indultak el a Lipcówig vezető úton, Lipcón mögött a zátonyo­kon keresztül átjutottak a Visz­tulán, és megálltak Astron első házainál. Az iskoláig a legtelje­sebb csendben kellett eljutniuk, szükség esetén kúszva. Elérni az iskolát és körülvenni. Az abla­kokba gránátokat hajítani, majd rohammal bevenni az épületet. Ha az SS-legények felkészültek volna, vagy idő előtt riadót fúj­nának, akkor az iskolát fel kell gyújtani. Astron még aludt, csak a ka­kasok rikoltoztak. A fiúk megke­rülték a gyárat, majd csatárlán­cot alakítottak. A lánc egyik vé­gének be kellett zárnia a kört, hogy az iskolát teljesen körül­fogják. Épp eljutottak az evan­gélikus templomig, amikor hir­telen­­ berregni kezdett egy mo­tor, s egy pillanattal később az udvarról teljes gázzal kiszágul­dott az SS-legényekkel zsúfolt teherautó. — ők azok! — kiáltotta Mlot. — Lőjétek!. .. Golyók fütyültek a menekülők után, s amazok a gépkocsiról ugyancsak puskatűzzel válaszol­tak. A fiúk a pályatestig üldöz­ték őket. A pályatest mögött a teherautó eltűnt egy kanyarban, s a házaktól védve már bizton­ságban roboghatott tovább Sko­­czów felé. — Gazemberek! Megszöktek ... — dünnyögte elkeseredetten Ku­­dera. A fiúk szitkozódtak, volt ame­lyik dühében sírva fakadt. — Most mi b­őven? — Visszatérünk Brennába. — Talán árulás történt? — Tudja az ördög! Lehet, hogy árulás. De lehet ostoba véletlen is. Néhány perccel el­késtünk! Az emberek el voltak kesered­ve, de engedelmesen, gyorsan visszafordultak, hogy mielőbb elérjék Brennát. Elvitte az ör­dög az egészet! A tervüket is meg kellett változtatni. Mlot csoportjának át kellett kelnie a Visztulán egészen Czornyig, Blatniák embereinek Hans cso­portjával együtt Brennáig, majd onnét ugyancsak együtt Blatni­­ába, hogy aztán Hans csoportja egyedül térjen vissza a szedzsel­­nai fedezékbe. — Miért változtattad meg a tervet? — kérdezte Kudera Mlottól, ettől a zömök, kemény munkásembertől, akire valóban ráillett a „kalapács” fedőnév. — Az az előérzetem támadt, hogy Brennában szükség lehet rátok — felelte, majd ismét ko­mor gondolataiba merült. Valóban szükség volt rájuk. Alighogy elérték a faluvégi ta­nyájukat, s alig feküdtek le pi­henni, futva, lélekszakadva ér­kezett hozzájuk Zuzka. Szinte be­zuhant a szobába, ahol borús képpel ült az asztalnál Miot, Kudera, Maska és Blatniek, s rájuk kiáltott: — Jézus, Mária! Hajtóvadá­szat! — Hol? Honnan? — kiáltot­ták felugorva. — Skoczówból!... Ebben a pillanatban érkezett biciklin Ja­­siek elvtárs Wielkie Gorkiból. Látta őket... — Hányan vannak? — Nem tudja! Én sem tudom! — Küld ide! Zuzka elfutott, s máris hoz­a az alig lihegő Jasiekot. Ez a tizennyolc éves kamasz is csak annyit mondhatott, amit már Zuzkától megtudtak. Reg­gel kilépett a házból, hát látja, hogy a Skoczów felőli úton te­herautók jönnek, letakart fény­szóróval. A teherautókon fegy­veresek homályos körvonalai. Sietve magára kapta ruháját, kerékpárra ült, és a földeken át sietett Brennába. — Riadó! — kiáltotta Mlot. — Mindenki készenlétbe!... Azon­nal! ... Az egyik partizán már futott is kifelé és riasztotta a többi­eket. — Ti fussatok azonnal a faluba! Ne lássanak itt titeket! — kiál­totta Mlot Zuzka és Jasiek felé, Zuzka el is tűnt, de Jasiek ott­maradt. A partizánok már fu­tottak is kifelé az istállókból, és három csoportba verődtek a há­zikó előtt, amelynek küszöbén Mlot állt. Gyors és erélyes parancsok harsantak. Mlot csoportja elfog­lalja a templom előtti utat, a szedzselnai csoport lesz a bal­szárny, a blatinai csoport pedig a jobbszárny. Elrejtőznek, mi­nél közelebb engedik az SS- legényeket. Adott jelre tüzet nyitnak. Mlot csoportja feltar­tóztatja a rohamot, a két másik csoport pedig bekeríti és hátba­­támadja az ellenséget. Gyorsan! Szétfutottak, széjjelszóródtak, elbújtak az árkokba, a bokrok közé, a házak szeglete mögé. S alighogy az utolsó partizán is lehasalt, máris hallható volt a motorb°ri­ égés. Már látni is a porfelhőt! (Folytatása követtü­k) 27

Next