Középdunántúli Napló, 1960. augusztus (Veszprém, 16. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-02 / 181. szám

KÖZPDUNÁNTÚlI ifj . AZ MSZMP VESZPPOM MEGYEI BIZOTTJÁCA E5 A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam — 181. szám. ÁRA 50 FILLÉR Kedd, 1960. augusztus Az országgyűlés bizottságai megtárgyalták az 1959. évi költségvetés végrehajtását — Csütörtökön ül össze az országgyűlés — A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az országgyűlést csütörtök délelőtt 11 órára összehívta. Az országgyűlés összehívását a parlamenti bizottságok munkája előzte meg. Az elmúlt héten a bizottságok sorozatosan tartották üléseiket, ahol meghallgatták és megvitatták az 1959. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentéseket. A kereskedelmi bizottságban a képviselők elismeréssel szóltak kereskedelmünk eredményes munkájáról, de felhívták a figyelmet arra: sürgető feladat a lakosság zöldség-gyümölcs ellátásának javítása, a friss áruk szállításának meggyorsítása. A munkaügyi bizottság ülésén a tárca munkájáról Kisházi Ödön elvtárs, munkaügyi miniszter adott tájékoztatót. A végrehajtott bérkorrekciók következtében tovább javultak a bérarányok, bár nem sikerült minden aránytalanságot kiküszöbölni. A felszólaló képviselők a munkatermelékenység, a munkaerőgazdálkodás, és az iparitanuló-képzés problémáival foglalkoztak. Megállapították, hogy az ipari tanulók túlnyomó részének előképzettsége örvendetesen emelkedett. Az elmúlt évben ipari tanulónak jelentkezett fiatalok több mint 95 százaléka végezte el az általános iskola nyolc osztályát és az érettségizett ipari tanulók száma jelenleg 12 000. Az ipari bizottság ülésén a képviselők elmondották: az ipar minden területén szemmel látható a fejlődés, s további kilátásaink is biztatóak. Megjegyezték, hogy rendkívül fontos az alapanyaggyártó és a felhasználóipar közötti együttműködés javítása. Az építésügyi bizottság tudomásul vette, hogy 1959-ben az építőipar termelési tervét 104,8 százalékra teljesítette, csökkent az építkezések átfutási ideje is. A termelőszövetkezeti mozgalom gyorsabb fejlődése kapcsán felmerült nagyobb igényeket is sikerült kielégíteni. A szociális és egészségügyi bizottság vitájában több orvosképviselő is felszólalt. Tudomásul vették, hogy az 1959-es évet az egészségügy területén is a szocialista építés fokozott lendülete jellemezte. A biztosítottak száma 1959 végén 7,5 millióra emelkedett, az idén már elérte a 8,3 milliót, vagyis a lakosság 83 százalékát. A képviselők egybehangzó véleménye volt a kulturális bizottság vitájában, hogy országszerte szembetűnően emelkedett a dolgozók kulturális igénye. A mezőgazdasági bizottság felszólalásaiban elhangzott problémák: a nagyhozamú búzafajták elterjesztése, az öntözéses gazdálkodás kiszélesítése a talajerőviszszapótlás, a mezőgazdasági építkezések és a felvásárlás további javítása. Az államigazgatási bizottság a tanácsok munkáját tárgyalta. A fejlődést jellemzően tükrözi, hogy a községfejlesztési alapok összege 1959-ben több mint nyolcszorosa volt az 1955. évinek. A társadalmi munka az előző évek átlagos 40 millió forint értékével szemben 1959- ben elérte a 115 millió forintot. Utolsónak a terv- és költségvetési bizottság tartott ülést és elfogadta a múlt évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést, és úgy határozott, hogy azt az országgyűlésnek elfogadásra ajánlja. A bizottsági ülésen Polonyi Szűcs Lajos elvtárs, a pénzügyminiszter első helyettese az elkövetkező időszak legfontosabb feladatairól szólva hangoztatta: az iparban tervszerű intézkedésekre van szükség az alapanyagtermelés és a feldolgozó ipar közötti helyes arányok kialakítására. A tervek teljesítését és túlteljesítését elsősorban a termelékenység növelésével kell elérni. Megállapította: a meglevő fogyatékosságok ellenére az ország pénzügyi helyzete kiegyensúlyozott és szilárd. A bizottságok munkájában — a minisztériumok szakértőin kívül — mintegy kétszázötven képviselő vett részt. A hadiflotta napját ünnepelték a Szovjetunióban Malinovszkij elvtárs, a Szovjetunió marsallja, honvédelmi miniszter vasárnap a hadiflotta hagyományos ünnepe alkalmából napiparancsot adott ki. A Szovjetunió és az egész szocialista tábor megnövekedett hatalma, a népek fejlődő békemozgalma — hangzik a napiparancs — reális lehetőségeket nyújt az agresszorok megfékezésére és egy új világháború megakadályozására. A haditengerészeknek éppen úgy, mint a szovjet fegyveres erők egész személyi állományának az a feladata, hogy nagyfokú éberséget és harci készséget tanúsítsanak, megsemmisítő erejű ellenállást fejtsenek ki az agresszorokkal szemben, ha azok szeretett hazánk szent határaira merészelnek törni. Hétszeres névadó ünnepség Veszprémben * Ünnepélyesen kijelentem, hogy Simon Imre és Kiss Erzsébet kisfiának neve: Imre Zoltán — mondja Bán Ferenc anyakönyvvezető, mielőtt a hetedik kisgyermek nevét bejegyzi Veszprém város lakosainak anyakönyvébe. A veszprémi belügyi klub dísztermében ünnepélyes csend fogadja az anyakönyvvezető szavait. Aztán sorra szólalnak fel Szolnoki László elvtárs, a BM megyei KISZ szervezetének titkára, Mészáros József elvtárs, a pártalapszervezet titkára, Cs. Fehér Ferenc százados elvtárs és Rózsás József főhadnagy elvtárs. A belügyi dolgozók nevében üdvözlik a hetes névadó ünnepség kis ünneestetjeit, és a boldog szülőket. Kovács Zolika, Mészáros Erzsike, Vajda Ágika, a kis Vári Lilla, Benkovits Ildikó, Hermann Zsuzsa és Simon Imre ma ünnepük életük első nagy eseményét. Halkan szól az altató dal a magnetofonon, és a szépen csengő dallamok lassan álomba ringatják az öt kisleányt és a két kisfiút édesanyjuk ölében. Még Simon Ildikó, aki pedig már hároméves, s most kisöccse névadó ünnepségére jött, szintén elbóbiskol, de még lecsukódó szempillái mögül is féltőn vigyázza testvérét. — Az ő boldog életükért kell dolgoznunk, küzdenünk nap, mint nap — mondja Bán Ferenc anyakönyvvezető, és a szülők, az ünneplők mindannyian meghatottan fogadják meg magukban ezt az ígéretet. II szovjet kormány nyilatkozata a kongói helyzetről Moszkva (TASZSZ) A TASZSZ közli a szovjet kormány nyilatkozatát a kongói helyzetről. A nyilatkozat bevezetőül hangsúlyozza: „A szovjet kormány határozottan elítélte a Kongói Köztársaság ellen indított imperialista agressziót. Szintén elítélte ezt az agressziót a Biztonsági Tanács, amely követelte a belga csapatok kivonását Kongó területéről. Az agressziónak azonban mindmáig nem vetettek véget, az intervenciós csapatokat nem vonták ki. Amennyiben a Kongó elleni agresszió folytatódik, figyelembe véve, hogy ennek veszélyes következményei lehetnek az egyetemes békére nézve, a szovjet kormány nem riad vissza az erélyes intézkedésektől, hogy visszavágjon az agresszoroknak, amelyek, mint most már teljesen világossá vált, valójában a NATO összes gyarmattartó hatalmainak buzdítására cselekszenek.’“ A nyilatkozat a továbbiakban rámutat: ,,Most, amikor mindenki szeme láttára kísérletek történnek arra, hogy Kongó népét megfosszák nemrég szerzett függetlenségétől, hogy darabokra szakítsák a Kongói Köztársaságot, szétzüllesszék gazdasági életét és éhínséggel törjék meg a törvényes jogait és függetlenségét védelmező kongói nép akaraterejét, minden olyan államnak, melynek szemében kedves a népek nemzeti szabadságának és függetlenségének eszménye, kötelessége gazdaságilag is segíteni a Kongói Köztársaságnak. A kongói kormány közölte a szovjet kormánnyal, hogy többek között a Szovjetunióhoz fordul ilyen jellegű segélykérelemmel. A szovjet kormány tanulmányozta a helyzetet és az említett kérést, s ennek alapján kijelent hogy a Szovjetunió kész kedvezően megvizsgálni,olyan nagyobb arányú gazdasági segély kérdését, amely megteremtené a Kongói Köztársaság gazdasági életének normális feltételeit, lehetővé tenni, hogy Kongó népe saját nemzeti érdekeinek megfelelően, saját jóléte érdekében használja fel országának gazdag erőforrásait.” A szovjet kormánynyilatkozat ezután megemlíti a Kongó részére eddig nyújtott szovjet élelmiszer-segélyt, a szovjet repülőgépek részvételét a Biztonsági Tanács határozata alapján Kongóba vezényelt csapatok, valamint egyéb rakományok átszállításában, és utal rá, hogy a közeljövőben újabb szovjet gőzös indul Kongóba, amely száz szovjet tehergépkocsit, megfelelő tartalékalkatrészeket és szakemberek csoportjával egy javítóműhelyt juttat el a Kongói Köztársaságba. A Szovjetunió Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságainak Szövetsége a közeljövőben szovjet orvosokat és egészségügyi személyzetet bocsát a Kongói Köztársaság rendelkezésére, gyógyszereket és megfelelő orvosi berendezéseket küld. ..A Szovjetunió kész gazdasági és műszaki segélyben részesíteni a Kongói Köztársaságot, kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködést és kereskedelmi kapcsolatokat kifejleszteni vele, mégpedig a belügyekbe való be nem avatkozás, a teljes egyenjogúság és a kölcsönös megbecsülés elve alapján. A Szovjetunió nem tűz ki semmiféle politikai, katonai, vagy egyéb jellegű feltételeket, amelyek csorbítanák a független Kongói Köztársaság érdekeit, vagy szuverén jogait“’ — fejeződik be a szovjet kormány nyilatkozata. (MTI) A Szovjetunió elismerte Dahomey Köztársaságot Nyikita Hruscsov, a Szovjet mniszterelnökéhez. A szovjet Korunió Minisztertanácsának elnöke mányfő közli, hogy a Szovjetunió táviratot intézett Hubert Magá független államként elismeri a ház, a Dahomey Köztársaság min Dahomey Köztársaságot. (MTI) Egy felejthetetlen éjszaka Füreden — Helyszíni tudósítás a 135. Anna-bálról — Néhai való Horváth uram és szépséges Anna lánya ugyancsak elcsodálkoznának, ha szombaton éjszaka — kerek 135 évvel a legelső Anna-napi táncvigalom után — a balatonfüredi SZOT-szanatórium villanyfényben ragyogó épületébe betoppanhattak volna! De az 1825-beli estély rendezői — Széchenyi István és Kisfaludy Sándor — is méltán büszkélkedhetnének, hogy a liliomszál Horváth Annuska tiszteletére megtartott névnapi báli mulatságból az idők folyamán hagyomány, sőt a Bach-korszakban nemzeti összejövetel lett... Ma pedig egy boldog ország boldog fiatalságának színpompás, vidám találkozója. Ebben az esztendőben még a szokottnál is nagyobb gonddal készítette elő a balatonfüredi Annabált a rendezőség, hogy ezt a július végi éjszakát feledhetetlenné varázsolja. Még az időjárás is kedvezett: elült a szél, fű sem rebbent, s a környező kertekből balzsamos virágillat áradt. Amikor — pontban este 9 órakor — Szatmári Nagy Imre, a Hazafias Népfront országos titkára, megnyitotta az estélyt, már ezer főnyi vendégsereg tarkállott a nagyteremben. A vendégek sorában családjával együtt helyet foglalt Kossa István elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, közlekedés- és postaügyi miniszter, megyénk országgyűlési képviselője. Hagyományos bemutatók A báli est a „Szocialista kultúráért“’ jelvénnyel kitüntetett Várpalotai Bányász Táncegyüttes látványos somogyi néptáncával kezdődött. A tánccsoport remekbeszabott bemutatóját hatalmas taps követte. Ezután — az Annabálok íratlan szabályai szerint — az elsőbálos leányok vonultak fel táncosaikkal, magyar csárdásra perdülve. Pántlikás pálcájú „zászlós urak”, apró kis fiúcskák kísérték a párokat a bálterembe, élükön a „ceremóniamesterrel.” Zengett a hegedű fája, pattogott a nagybőgő húrja — lakatos Sándor és népizenekara de szépen is húzta!... És a fehérruhás szőke és barna kislányok szeme úgy ragyogott, hogy odafent az égen a hétcsillagos Göncöl-szekere legfényesebb csillagja sem tündökölt szebben.. .Az elsőbálosok tánca után a hagyományos „Annák tánca”, az ünnepeltek keringője következett. Majd felhangzott a táncrendező várva-várt felhívása: — Kedves vendégeink, áll a bál! Kezdődjék a táncvigalom! Nemzetközi valcer És táncraperdültek a fiatalok. Dunán innen, Dunán túl, Tiszán innen, Tiszán túl. — az ország minden részének ifjúsága képviselve volt a parketten. A pécsi Drahos Ilonka a szolnoki Juhász Istvánnal, a veszprémi Mészáros Erzsiké a debreceni dr. Nagy Attila fiatal orvossal, a budapesti Aradi Mária műszaki rajzoló Horváth László szegedi tisztviselővel keringőzött, Molnár Anna balatonfüredi hajógyári dolgozót Kiss Antal miskolci agronómus vitte táncba. Egyszerre kérte fel két fiatalember az egymás mellett ülő Baráth Erzsébet és Szajkó Edit veszprémi, nagyon csinos leányokat, a Fémfeldolgozó Vállalat dolgozóit „für ein Walzer“’ (keringőre), mert a táncosok: Jan Rideer és Heinrich Schulden — holland dasok voltak, mindketten az amsterdami alumíniumgyár fiatal mérnökei. És, hogy a nemzetköziség teljes legyen, Corrie Slagt és Sophie Koningt rotterdami fiatal lányokat — a ,,Linovation” nevű hollandiai nagyáruház árusítónőit — egy pápai és egy balatonalmádi fiatalember táncoltatták meg. Miss Rubinstein és hattagú társasága Londonból jöttek Magyarországra. Miután Pest nevezetességeit megtekintették, az IBUSZ útján meghívót kértek a balatonfüredi Anna-bálra. „El vagyunk ragadtatva mindattól, amit az Önök országában láttunk!’“ — lelkesedtek az angol vendégek. Mister Hally pedagógus Derryből (szintén angliai város) kijelentette: „örök élmény számomra, hogy ebben a turistacsoportban részt vehettem!...’“ Keringőt táncol monsieur Aimée Meriadec, a Magyar—Francia Társaság tuloni szervezetének főtitkára is. Később elmondta, hogy Dragnignan Provenceban, ahol Kisfaludy Sándor 1796-ban hadifogoly volt, szeptemberben nagyszabású Kisfaludy-ünnepséget rendez a Magyar- Francia Társaság. Közben az emelvényre lép Zsoldos Imre tánczenekara, és most már a népizenét jazz váltja fel. (Folytatása a 2. oldalon)