Középdunántúli Napló, 1960. augusztus (Veszprém, 16. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-02 / 181. szám

KÖZ­PDUNÁNTÚlI ifj . AZ MSZMP VESZPPOM MEGYEI BIZOTTJÁCA E5 A MEGYEI TANÁCS LAPJ­A XVI. évfolyam — 181. szám. ÁRA 50 FILLÉR Kedd, 1960. augusztus Az országgyűlés bizottságai megtárgyalták az 1959. évi költségvetés végrehajtását — Csütörtökön ül össze az országgyűlés — A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az országgyűlést csütörtök délelőtt 11 órára összehívta. Az országgyűlés összehívását a par­lamenti bizottságok munkája előz­te meg. Az elmúlt héten a bizott­ságok sorozatosan tartották üléseiket, ahol meghallgatták és meg­vitatták az 1959. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelen­téseket. A kereskedelmi bizottságban a képviselők elismeréssel szóltak kereskedelmünk eredményes mun­kájáról, de felhívták a figyelmet arra: sürgető feladat a lakosság zöldség-gyümölcs ellátásának javítása, a friss áruk szállítá­sának meggyorsítása. A munkaügyi bizottság ülésén a tárca munkájáról Kisházi Ödön elvtárs, munkaügyi miniszter adott tájékoztatót. A végrehajtott bérkorrekciók következtében to­vább javultak a bérarányok, bár nem sikerült minden aránytalan­ságot kiküszöbölni. A felszólaló képviselők a munkatermelékeny­ség, a munkaerőgazdálkodás, és az iparitanuló-képzés problémá­ival foglalkoztak. Megállapították, hogy az ipari tanulók túlnyomó ré­szének előképzettsége örven­detesen emelkedett. Az elmúlt évben ipari tanulónak jelentkezett fiatalok több mint 95 százaléka végezte el az általános iskola nyolc osztályát és az érett­ségizett ipari tanulók száma je­lenleg 12 000. Az ipari bizottság ülésén a kép­viselők elmondották: az ipar min­den területén szemmel látható a fejlődés, s további kilátásaink is biztatóak. Megjegyezték, hogy rendkívül fontos az alap­­anyaggyártó és a felhasználó­ipar közötti együttműködés javítása. Az építésügyi bizottság tudo­másul vette, hogy 1959-ben az épí­tőipar termelési tervét 104,8 szá­zalékra teljesítette, csökkent az építkezések átfutási ideje is. A termelőszövetkezeti mozga­lom gyorsabb fejlődése kap­csán felmerült nagyobb igé­nyeket is sikerült kielégíteni. A szociális és egészségügyi bi­zottság vitájában több orvoskép­viselő is felszólalt. Tudomásul vették, hogy az 1959-es évet az egészségügy területén is a szocialista építés fokozott len­dülete jellemezte. A biztosítottak száma 1959 végén 7,5 millióra emelkedett, az idén már elérte a 8,3 milliót, vagyis a lakosság 83 százalékát. A képviselők egybehangzó véle­ménye volt a kulturális bizottság vitájában, hogy országszerte szembetűnően emelkedett a dol­gozók kulturális igénye. A mezőgazdasági bizottság fel­szólalásaiban elhangzott problé­mák: a nagyhozamú búzafajták elterjesztése, az öntözéses gazdál­kodás kiszélesítése a talajerővisz­­szapótlás, a mezőgazdasági épít­kezések és a felvásárlás további javítása. Az államigazgatási bizottság a tanácsok munkáját tárgyalta. A fejlődést jellemzően tükrözi, hogy a községfejlesztési alapok összege 1959-ben több mint nyolcszorosa volt az 1955. évinek. A társadalmi munka az elő­ző évek átlagos 40 millió fo­rint értékével szemben 1959- ben elérte a 115 millió forin­tot. Utolsónak a terv- és költségve­tési bizottság tartott ülést és elfo­gadta a múlt évi állami költség­­vetés végrehajtásáról szóló jelen­tést, és úgy határozott, hogy azt az országgyűlésnek elfogadásra ajánlja. A bizottsági ülésen Polo­nyi Szűcs Lajos elvtárs, a pénz­ügyminiszter első helyettese az el­következő időszak legfontosabb feladatairól szólva hangoztatta: az iparban tervszerű intézkedé­sekre van szükség az alapanyag­termelés és a feldolgozó ipar kö­zötti helyes arányok kialakításá­ra. A tervek teljesítését és túltel­jesítését elsősorban a termelé­kenység növelésével kell elérni. Megállapította: a meglevő fogya­tékosságok ellenére az ország pénzügyi helyzete kiegyensúlyozott és szilárd. A bizottságok munkájában — a minisztériumok szakértőin kívül — mintegy kétszázötven képviselő vett részt. A hadiflotta napját ünnepelték a Szovjetunióban Malinovszkij elvtárs, a Szovjet­unió marsallja, honvédelmi mi­niszter vasárnap a hadiflotta ha­gyományos ünnepe alkalmából napiparancsot adott ki. A Szovjetunió és az egész szo­cialista tábor megnövekedett ha­talma, a népek fejlődő békemoz­galma — hangzik a napiparancs — reális lehetőségeket nyújt az agresszorok megfékezésére és egy új világháború megakadályozá­sára. A haditengerészeknek éppen úgy, mint a szovjet fegyveres erők egész személyi állományának az a feladata, hogy nagyfokú ébersé­get és harci készséget tanúsítsa­nak, megsemmisítő erejű ellenál­lást fejtsenek ki az agresszorok­­kal szemben, ha azok szeretett hazánk szent határaira merészel­nek törni. Hétszeres névadó ünnepség Veszprémben * Ünnepélyesen kijelentem, hogy Simon Imre és Kiss Erzsé­bet kisfiának neve: Imre Zoltán — mondja Bán Ferenc anya­könyvvezető, mielőtt a hetedik kisgyermek nevét bejegyzi Vesz­prém város lakosainak anyaköny­vébe. A veszprémi belügyi klub dísz­termében ünnepélyes csend fo­gadja az anyakönyvvezető szavait. Aztán sorra szólalnak fel Szolno­ki László elvtárs, a BM megyei KISZ szervezetének titkára, Mé­száros József elvtárs, a pártalap­­szervezet titkára, Cs. Fehér Fe­renc százados elvtárs és Rózsás József főhadnagy elvtárs. A bel­ügyi dolgozók nevében üdvözlik a hetes névadó ünnepség kis ün­­neestetjeit, és a boldog szülőket. Kovács Zolika, Mészáros Erzsi­ke, Vajda Ágika, a kis Vári Lilla, Benkovits Ildikó, Hermann Zsu­zsa és Simon Imre ma ünnepük életük első nagy eseményét. Hal­kan szól az altató dal a magneto­fonon, és a szépen csengő dalla­mok lassan álomba ringatják az öt kisleányt és a két kisfiút édes­anyjuk ölében. Még Simon Ildikó, aki pedig már hároméves, s m­ost kisöccse névadó ünnepségére jött, szintén elbóbiskol, de még lecsu­kódó szempillái mögül is féltőn vigyázza testvérét. — Az ő boldog életükért kell dolgoznunk, küzdenünk nap, mint nap — mondja Bán Ferenc anya­könyvvezető, és a szülők, az ün­neplők mindannyian meghatottan fogadják meg magukban ezt az ígéretet. II szovjet kormány nyilatkozata a kongói helyzetről Moszkva (TASZSZ) A TASZSZ közli a szovjet kormány nyilatko­zatát a kongói helyzetről. A nyi­latkozat bevezetőül hangsúlyozza: „A szovjet kormány határozot­tan elítélte a Kongói Köztársaság ellen indított imperialista ag­ressziót. Szintén elítélte ezt a­z agressziót a Biztonsági Tanács, amely követelte a belga csapa­tok kivonását Kongó területéről. Az agressziónak azonban mind­máig nem vetettek véget, az in­tervenciós csapatokat nem von­ták ki. Amennyiben a Kongó elleni ag­resszió folytatódik, figyelembe véve, hogy ennek veszélyes követ­kezményei lehetnek az egyetemes békére nézve, a szovjet kormány nem riad vissza az erélyes intézkedések­től, hogy visszavágjon az ag­­resszoroknak, amelyek, mint most már teljesen világossá vált, valójában a NATO összes gyarmattartó hatalmainak buzdítására cselekszenek.’“ A nyilatkozat a továbbiakban rámutat: ,,Most, amikor mindenki szeme láttára kísérletek történnek arra, hogy Kongó népét megfosszák nemrég szerzett függetlenségétől, hogy darabokra szakítsák a Kon­gói Köztársaságot, szétzüllesszék gazdasági életét és éhínséggel tör­jék meg a törvényes jogait és függetlenségét védelmező kongói nép akaraterejét, minden olyan államnak, mely­nek szemében kedves a népek nemzeti szabadságának és füg­getlenségének eszménye, kö­telessége gazdaságilag is segí­teni a Kongói Köztársaságnak. A kongói kormány közölte a szovjet kormánnyal, hogy többek között a Szovjetunióhoz fordul ilyen jellegű segélykérelemmel. A szovjet kormány tanulmá­nyozta a helyzetet és az említett kérést, s ennek alapján kijelent hogy a Szovjetunió kész kedve­zően megvizsgálni,olyan nagyobb arányú gazdasági segély kérdését, amely megteremtené a Kongói Köztársaság gazdasági életének normális feltételeit, lehetővé tenni, hogy Kongó népe saját nemzeti érdekeinek megfelelően, saját jóléte érde­kében használja fel országá­nak gazdag erőforrásait.” A szovjet kormánynyilatkozat ezután megemlíti a Kongó részé­re eddig nyújtott szovjet élelmi­szer-segélyt, a szovjet repülőgé­pek részvételét a Biztonsági Ta­nács határozata alapján Kongóba vezényelt csapatok, valamint egyéb rakományok átszállításá­ban, és utal rá, hogy a közeljövő­ben újabb szovjet gőzös indul Kongóba, amely száz szovjet te­hergépkocsit, megfelelő tartalék­­alkatrészeket és szakemberek cso­portjával egy javítóműhelyt jut­tat el a Kongói Köztársaságba. A Szovjetunió Vöröskereszt és Vö­rösfélhold Társaságainak Szövet­sége a közeljövőben szovjet orvo­sokat és egészségügyi személyze­tet bocsát a Kongói Köztársaság rendelkezésére, gyógyszereket és megfelelő orvosi berendezéseket küld. ..A Szovjetunió kész gazdasági és műszaki segélyben részesíteni a Kongói Köztársaságot, kölcsö­nösen előnyös gazdasági együtt­működést és kereskedelmi kap­csolatokat kifejleszteni vele, mégpedig a belügyekbe való be nem avatkozás, a teljes egyenjogúság és a kölcsönös megbecsülés elve alapján. A Szovjetunió nem tűz ki semmi­féle politikai, katonai, vagy egyéb jellegű feltételeket, amelyek csor­bítanák a független Kongói Köz­társaság érdekeit, vagy szuverén jogait“’ — fejeződik be a szovjet kormány nyilatkozata. (MTI) A Szovjetunió elismerte Dahomey Köztársaságot Nyikita Hruscsov, a Szovjet m­­­niszterelnökéhez. A szovjet Kor­unió Minisztertanácsának elnöke mányfő közli, hogy a Szovjetunió táviratot intézett Hubert Magá­ független államként elismeri a ház, a Dahomey Köztársaság min­­ Dahomey Köztársaságot. (MTI) Egy felejthetetlen éjszaka Füreden — Helyszíni tudósítás a 135. Anna-bálról — Néhai­ való Horváth uram és szépséges Anna lánya ugyancsak elcsodálkoznának, ha szombaton éjszaka — kerek 135 évvel a leg­első Anna-napi táncvigalom után — a balatonfüredi SZOT-szana­­tórium villanyfényben ragyogó épületébe betoppanhattak volna! De az 1825-beli estély rendezői — Széchenyi István és Kisfaludy Sándor — is méltán büszkélked­hetnének, hogy a liliomszál Hor­váth Annuska tiszteletére meg­tartott névnapi báli mulatságból az idők folyamán hagyomány, sőt a Bach-korszakban nemzeti össze­jövetel lett... Ma pedig egy bol­dog ország boldog fiatalságának színpompás, vidám találkozója. Ebben az esztendőben még a szokottnál is nagyobb gonddal ké­szítette elő a balatonfüredi Anna­­bált a rendezőség, hogy ezt a jú­lius végi éjszakát feledhetetlenné varázsolja. Még az időjárás is kedvezett: elült a szél, fű sem rebbent, s a környező kertekből balzsamos virágillat áradt. Ami­kor — pontban este 9 órakor — Szatmári Nagy Imre, a Hazafias Népfront országos titkára, meg­nyitotta az estélyt, már ezer fő­nyi vendégsereg tarkállott a nagy­teremben. A vendégek sorában családjával együtt helyet foglalt Kossa István elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, közlekedés- és postaügyi minisz­ter, megyénk országgyűlési kép­viselője. Hagyományos bemutatók A báli est a „Szocialista kultú­ráért“’ jelvénnyel kitüntetett Vár­palotai Bányász Táncegyüttes lát­ványos somogyi néptáncával kez­dődött. A tánccsoport remekbe­szabott bemutatóját hatalmas taps követte. Ezután — az Anna­­bálok íratlan szabályai szerint — az elsőbálos leányok vonultak fel táncosaikkal, magyar csárdásra perdülve. Pántlikás pálcájú „zász­lós urak”, apró kis fiúcskák kí­sérték a párokat a bálterembe, élükön a „ceremóniamesterrel.” Zengett a hegedű fája, pattogott a nagybőgő húrja — lakatos Sán­dor és népizenekara de szépen is húzta!... És a fehérruhás szőke és barna kislányok szeme úgy ra­gyogott, hogy odafent az égen a hétcsillagos Göncöl-szekere legfé­nyesebb csillagja sem tündökölt szebben.. .­Az elsőbálosok tánca után a ha­gyományos „Annák tánca”, az ün­nepeltek keringője következett. Majd felhangzott a táncrendező várva-várt felhívása: — Kedves vendégeink, áll a bál! Kezdődjék a táncvigalom! Nemzetközi valcer És táncraperdültek a fiatalok. Dunán innen, Dunán túl, Tiszán innen, Tiszán túl. — az ország minden részének ifjúsága képvi­selve volt a parketten. A pécsi Drahos Ilonka a szolnoki Juhász Istvánnal, a veszprémi Mészáros Erzsiké a debreceni dr. Nagy At­tila fiatal orvossal, a budapesti Aradi Mária műszaki rajzoló Hor­váth László szegedi tisztviselővel keringőzött, Molnár Anna bala­tonfüredi hajógyári dolgozót Kiss Antal miskolci agronómus vitte táncba. Egyszerre kérte fel két fiatalember az egymás mellett ülő Baráth Erzsébet és Szajkó Edit veszprémi, nagyon csinos leányo­kat, a Fémfeldolgozó Vállalat dol­gozóit „für ein Walzer“’ (keringő­­re), mert a táncosok: Jan Rideer és Heinrich Schulden — holland dasok voltak, mindketten az ams­­terdami alumíniumgyár fiatal mérnökei. És, hogy a nemzetközi­ség teljes legyen, Corrie Slagt és Sophie Koningt rotterdami fiatal lányokat — a ,,Linovation” nevű hollandiai nagyáruház árusítónőit — egy pápai és egy balatonalmádi fiatalember táncoltatták meg. Miss Rubinstein és hattagú tár­sasága Londonból jöttek Magyar­­országra. Miután Pest nevezetes­ségeit megtekintették, az IBUSZ útján meghívót kértek a balaton­­füredi Anna-bálra. „El vagyunk ragadtatva mindattól, amit az Önök országában láttunk!’“ — lelkesedtek az angol vendégek. Mister Hally pedagógus Derryből (szintén angliai város) kijelen­tette: „örök élmény számomra, hogy ebben a turistacsoportban részt vehettem!...’“ Keringőt tán­­col monsieur Aimée Meriadec, a Magyar—Francia Társaság tuloni szervezetének főtitkára is. Később elmondta, hogy Dragnignan Pro­­venceban, ahol Kisfaludy Sándor 1796-ban hadifogoly volt, szep­temberben nagyszabású Kisfalu­­dy-ünnepséget rendez a Magyar- Francia Társaság. Közben az emelvényre lép Zsol­dos Imre tánczenekara, és most már a népizenét jazz váltja fel. (Folytatása a 2. oldalon)

Next