Középdunántúli Napló, 1960. augusztus (Veszprém, 16. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-02 / 181. szám

2 HÍREK K­MSU: augusztus 2. kedd Kalendárium A Nap kel 4 óra 22 perckor, nyugszik 19 óra 18 perckor. A Hold kel 14 óra 39 perckor* Mai névnap: LEHEL. Idő­járás jelentés A nappali felmelegedés fokozó­dik. Néhány helyen záporeső. Vár­ható legmagasabb nappali hőmér­séklet 25—28 fok között. A MAI NAPON 270 évvel ezelőtt, 1690. augusz­tusában született MIKES KELE­MEN író, II. Rákóczi Ferenc ap­­ródja, majd leghűségesebb belső embere, aki a bújdosó fejedelmet száműzetésében is elkísérte. Ne­vét TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK című művével tette halhatatlanná, amelyben a száműzetés 40 évét a stílusművészet legragyogóbb tollá­val írta meg. 15 évvel ezelőtt, 1945. augusztus 2-án halt meg PIETRO MAS­CAGNI (ejtsd: mászkányi) olasz zeneszerző és karmester. Első és legsikerültebb egyfelvonásos operájával, a PARASZTBECSÜLET-­tel megalapítója lett a naturalista opera műfajának (verismo). Bu­dapesten és a szegedi ünnepi játékok alkalmával nálunk is több­ször szerepelt. Mascagni 1865-ben született. 15 évvel ezelőtt, 1945. augusztus 2-án írta alá a három győztes nagyhatalom államfője a Berlin melletti Cecilien-Hof palotában a történelmi jelentőségű, úgynevezett POTSDAMI EGYEZMÉNYT. * — TURISTASZÁLLÓ ÉPÜL Vo­nyarcvashegyen, a községtől mint­egy öt kilométerre fekvő kirán­dulóhelyen. Az épülő turistaházat, amelyet gyönyörű tölgyerdő övez, húsz személyesre tervezik, a Ba­laton partján levő „dolomit-part­nál“. A külföldi kirándulók ked­velt turistahelyén, a turistaház mellé kilátót is terveznek. — ÉLELMISZERBOLTOT nyi­tott a Pápai Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat a textilgyár 2. üzemegységében, ahol a dolgozók a helyszínen tudják bevásárolni szükségleteiket.­­ ÚJ FELSZERELÉSEKET ka­pott a nyári idényforgalomra a veszprémi 64-es AKÖV balatonfü­redi javítótelepe. Elkészült már az új szerelőcsarnok, ahol az IBUSZ és a menetrendszerinti járatok autóbuszainak javítását végzik. Az üzem a múlt hónapban közel 200 nagy jármű teljes javítását végezte el, és a korszerűsítés után rendelkezésére áll az autós kirán­dulóknak is. R­AJKÁN, PÁPÁN ÉS VESZ­PRÉMBEN bevezették a kakaós­kalács árusítását. A vásárlók, a háziasszonyok nagy örömmel fo­gadták az élelmiszeripari újdon­ságot. A kakaóskalácsot rövide­sen az egész megyében árusítani fogják. — JÓL SIKERÜLT az általános iskola tanulóinak a szülői munka­­közösség által rendezett és szerve­zett Hévíz—Keszthely balatoni ki­rándulás. Az idén már kétszer szervezett balatoni kirándulást a Somlójenői Általános Iskola tanu­lóinak a szülői munkaközösség. Az útiköltséget is a szülői mun­kaközösség pénztárából fedezték. — KERÍTÉS — RÉNSZARVA­SOK ELLEN. A finn—norvég határ mentén hétéves munká­val 530 kilométer hosszú kerí­tést építettek. Feladata, hogy meggátolja a rénszarvasok „határátlépését.” A rénszarva­sok kivándorlása évente több millió finn márka kárt okoz. Tizenhatszoros betörő a veszprémi bíróság előtt Mindössze huszonkét éves, de kalandos múltú bűnöző állt csü­törtökön bírái elé. Hauser Árpád foglalkozásnélküli körmendi la­kos, aki közveszélyes munkakerü­lésért 6 hónapi, lopásért pedig két évi börtönbüntetésre volt már ítélve. A börtönből nemrég szaba­dult. Azóta a lopások és betörések egész sorozatát követte el. A kü­lönböző zárak és lakatok felfeszí­tésében nagy jártassággal rendel­kezett, és így könnyű szerrel ju­tott zsákmányaihoz. Betört a Ceg­léd melletti Csemő községben az italboltba, Ráckeve környékén egy halászbódéba, néhány víkend­­házba, az Abajpusztai Állami Gaz­daság gépműhelyébe és számos magánházba. Élelmiszert, ruhane­műeket és különböző felszerelési tárgyakat tulajdonított el. Jelen­tős összegű készpénzt is rabolt: egyik alkalommal 5899 forint és 40 fillért tartalmazó pénzkazettát, s több betörése színhelyén kisebb­­nagyobb pénzösszegeket. Ez év tavaszán Veszprém me­gyébe helyezte át működési­ te­rületét. Csopakon betört Stermen Károlyné nyaralójába, majd a Ba­­latonfelvidéki Erdőgazdaság üdü­lőjébe, és minden keze ügyébe akadt ingóságot elemeit. Bada­­csonylábdihegyen Reményi Gé­za víkendházába hatolt be, ame­lyet teljesen kifosztott. Bakony­­pölöskén besurrant az állami gaz­dag épületébe, és álkulcsok se­gítségével dr. Hadaró Lajos, Sza­bó László és Németh Istvánné ru­haneműit és értékeit ellopta. A lopott tárgyakkal — amelyeket zsákba gyömöszölt — elindult az országúton. Az állami gazdaság­nál azonban észrevették a bűncse­lekményt, mire a gazdaság igaz­gatója üldözőbe vette a betörőt, és el is fogta. Nyomban átadta a rendőrségnek, ahol Hauser Árpá­dot őrizetbe vették. A bírósági tárgyaláson a meg­rögzött betörő nem is tagadta bű­nét. Elismerte, hogy a börtönből való kiszabadulása után tizenhat betöréses lopást követett el, és hogy a zártöréssel és falbontással szerzett ingóságokat országjárása során, úton-útfélen, alkalmi áron eladta. A több ezer forintra rúgó készpénzt, amit a betörések szín­helyén talált, valamint a lopott holmi értékesítéséből eredő pén­zeket is, minden esetben szórako­zásra, italra és nőkre költötte. A bizonyítási eljárás lefolytatá­sa után a Veszprémi Járásbíróság Király­tanácsa Hauser Árpádot a társadalmi tulajdon sérelmére el­követett tizenhat rendbeli lopás bűntettében mondotta ki bűnös­nek, megállapítva, hogy a vissza­esői minőségben elkövetett lopá­sokat 15 esetben betörés útján kö­vette el. Ezért összbüntetésül négy évi börtönre és egyes jogoktól va­ló 5 évi eltiltásra ítélte. Az ítélet jogerős. (h. *.) KÖZÉPDUNÁNTÚLI NAPLÓ IMS.­­ ág osztás 1 Helyszíni tudósítás a 135. Anna-bálról (Folytatás az 1. oldalról) Sárossy Katalin és Németh Lehel énekelnek a dobogón. Németh Marika,­­ Zenthe Ferenc és két tűzoltó A táncosok forgatagában feltű­nik Németh Marika, a Fővárosi Operettszínház népszerű művész­nője. Percenként „lekérik”, és a művésznő fáradhatatlan. Táncol egy várpalotai bányásszal, az ózdi hengerésszel, a székesfehérvári vasutassal, a pesti anyagkönyve­lővel, a pécsi egyetemi hallgató­val, a Magyar Távirati Iroda fo­tóriporterével, és három báli ren­dezővel. Egy türelmetlen fiatal­ember hasztalan igyekszik köze­lébe férkőzni, hogy végre ő is táncolhasson vele. Az illető: dr. Lády József orvos, a színésznő férje, aki együtt jött át Marikával Balatonalmádiból, ahol szabadsá­gukat töltik. — Még soha nem vettem részt a füredi Anna-bálon — mondja a művésznő —, eddig csak sokat hallottam róla. De most, hogy itt vagyok, elmondhatom, hogy káp­rázatosabb, szebb, mint elképzel­tem. Nem is megyünk reggelig haza! — Egy feltétel alatt — szól köz­be a férj. — Ha velem is tán­colsz. De ekkor már ketten is megha­jolnak a színésznő előtt, táncra kérik. Mit lehet ebben az esetben tenni?... Marika kinyújtja kezeit és összefogódznak mind a négyen. Hiába játssza most a zene: „Dok­tor úr, a maga szíve sohsem fáj?” Dehogy fáj, sőt Lady doktor vi­dáman mosolyog, mert hiszen ő is benne van a körben .. . Elsőbálas barna kislánnyal fo­rog a terem közepén Zenthe Fe­renc, az ismert fiatal filmművész. A világoskék abroncsos-tüllruhás kislány pillangóként szökken mel­lette. Boldog mosoly önti el arcát, és csak akkor válik tekintete ha­ragossá, amikor egy alacsony fia­talember lekéri a művésztől.. . De hamarosan megnyugszik, mert új táncosa Brachfeld Szigfried, a népszerű konferanszié, és a rádió németnyelvű szpíkere. Komikus, kedves kiejtéssel beszél magya­rul. — Zamárdin nyaralunk — mondja — Zenthe Feri und én. Gondoltunk: ez a balatonfüredi Anna-bál meg kell nekünk nézni. És az a sok szép lány, akik itt vannak, natürlich ... Vadonatúj egyenruhában jár-kel a folyosókon két fiatal balatonfü­redi önkéntes tűzoltó: Papp Ist­ván és Zaránd József. Szolgálat­ban vannak, nem táncolhatnak. Papp István „civilben” most vég­zett ipari tanuló, hajóasztalossá­­got tanult, Zaránd Józsi pedig vízvezetékszerelő. Nézik-nézik a kavargó emberáradatot, a szebb­nél szebb ruhákban tündöklő leá­nyokat, asszonyokat. Inkább a lá­nyokat. Éppen akkor halad arra Szegedi Ferenc, a Balatonfüredi Községi Tanács fiatal műszaki előadója egy gyönyörű leánnyal a karján, akit a fotóriporter gépe sebtében „lekap”, mert valóban dekoratív jelenség. A két önkén­tes tűzoltó is áhítattal nézi. — Nocsak — jegyzi meg tréfá­san egy idősebb férfivendég —, ennyi szép lány láttán még majd a tűzoltóság is lángragyúl!. .. — Nem kell attól félni — feleli Zaránd Józsi. — Ha egyikünk ég­ni kezd, a másik majd eloltja!... Budapest—Veszprém 2:1 A rendezőség száz szívalakú kartont oszt szét a bál női részve­vőinek. A kartonokon szám van, s ezt a keblük fölé tűzik. Persze, a többségnek nem jut szám, de csak száz jelöltet állít szépségver­senybe az Anna-báli hagyomány. A zenekar keringőt játszik, és a kiválasztottak párosával elvonul­nak a közönség sorfala előtt. A legszebbnek ítélt jelöltek „szív­számai” rákerülnek a belépője­gyekhez mellékelt szavazócédu­lákra. A szavazás igazságos, sza­vazólapokat nem lehet vásárolni, és mindenkinek csak egy van be­lőle. Érthető izgalom előzi meg te­hát a szavazatok megszámlálását. Végre éjfél után egy órakor a fő­rendező kihirdeti az eredményt. Az idei „Anna-bál szépe” a 32-es számot viselő Farkas Márta buda­pesti leány, a Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium 17 éves, vörö­ses-barna hajú tanulója!... Az egyszerű, sötétkék selyemruhát viselő, feketeszemű, hamvasbőrű leány kipirult-boldogan lép az emelvényre, hogy átvegye Iris aranyalmáját, a szépség és kellem jelképét,­ és a selyembrokát váll­szalagot, amely a bál legszebbjét illeti. A második díjat — finom­művű kínai ékszerdobozt — a 45. szám tulajdonosa, Hajnal Erika nyerte el. Ugyancsak budapesti lakos, szintén 17 tavaszt látott és ő is most végezte a harmadik gimnáziumot. Világoszöld nylafi­­tált ruhában jött a bálra, s szőke haját simára fésülte. A harmadik helyezett veszprémi leány, a bar­nahajú, barnaszemű, 19 éves Gon­­dy Erzsébet, aki tanulmányait Pé­csett végzi, az ottani Pedagógiai Főiskolán. Édesapja a veszprémi MÉH tisztviselője, édesanyja a vendéglátóipari vállalat egyik üze­mének vezetője. Világoskék­­ ny­lonruhát visel, s ő is megkapja a kínai ékszerkazettát. A közönség viharos tapsban tör ki, — a szavazás eredményével mindenki egyetért. A rádióripor­ter máris közrefogja a három győztest — beszélniük kell a mik­rofonba. A veszprémi győztest, Gondy Erzsébetet mi is megnyilatkoztat­juk: — Mi a véleménye a házas­ságról, gondol-e a férjhezmene­­telre?.. . Van-e valakije, akinek képét a szívében őrzi? — Hova gondol? — feleli. — Hiszen még három évem van a főiskolán? — De mégis... — firtatjuk. — Hogy hívják az illetőt? Nagyon halkan válaszolja: — Gábor ... * A feledhetetlen báli éjszaka, a százharmincötödik Anna-bál va­sárnap reggel hat órakor ért vé­get. Herczelik Kálmán Dr. OGURA TOYOFUMI: „ ÉGŐ HIROSIMA Tévelygő lépéseim miatt fejjel estem bele valamilyen meghatá­rozhatatlan, mély, kemény gö­dörbe. (Azután jöttem rá, hogy földalatti folyosóba zuhantam, melynek korlátjai leégtek.) Az esés következtében kezem eltö­rött és jobb lábam megrepedt. Mindezek után vizet nem talál­tam. Fájdalmam elfojtva érkez­tem vissza feleségemhez. Nemsokára új szerelvényt ál­lítottak össze, amelybe beszáll­tam, feleségemet magammal vonszolva. Míg sikerült őt a vo­nathoz vinnem, egész testem tel­jesen kiizzadt, s tűrtem a fáj­dalmat karomon és lábamon. Nagy nehezen ki tudtam száll­ni a vonatból a Mijazsimagucsi-i állomáson és őt egy fapadra fek­tettem napkeltéig. Sikerült át­szállítani villamossal a követke­ző reggel Zsigozenbe nővérének a házába. Ott feleségemet nővé­re gondjaira bíztam és magam gyógyítottam törési sebeimet. Felkötött balkarral és a jobb kezemben lévő mankóra támasz­kodva visszamentem a gyárba, mivel a lehető leghamarabb he­lyettesíteni akartam J. profesz­­szort, hogy ő is el tudjon men­ni feleségét és gyermekeit ke­resni. Néhány nap múlva meg is találta őket, súlyosan sebe­sülve. * Kezdettől fogva azt hittem, hogy feleségem égési sebei nem súlyosak. A fején és a végtagjai fedetlen részein lévő sérülések akkoriban „a nem súlyos” kate­góriába tartoztak. Ezért gondol­tam úgy, hogy nyugodtan eltá­vozhatok a gyárba, sógornőm gondozására bízva őt. De öt nap múlva, pontosan a feltételnélkü­li fegyverletétel kihirdetésének napján ideiglenesen hazamen­tem. Több mint negyven fokos magas lázban szenvedve és már tizedike óta tartó erős hasmenés­től kínozva találtam. De nyugodt voltam, mert úgy következtettem, hogy a magas láz az egész éjjelen át tartó föl­dön és fapadon való fekvés kö­vetkezménye, az ottani meghű­lésből ered a hasmenés. Csak hűléstől lehet — gondoltam — mert neki azelőtt is gyengék vol­tak a belei és a gyomra. S hogy erről tanácskozzam, nem talál­tam egy orvost sem, mert mind Hirosimába ment segíteni. Tizenhetedikén hazaküldtem a diákokat a gyárból, befejezve ottani munkánkat. Hazaérve feleségemhez, meglepett túlsá­gos bágyadtsága. Nemsokára bő­séges vérzés indult meg orrából, más, mint a szokásos orrvérzés. Szinte mint forrás buzogott, semmiféle eszközöm nem volt megszüntetni a folyást. — Itt! Itt! —­s bekötött kezé­vel kapart az álla alatt. — Mi van ott.­ — kérdeztem. — Egy gömb — gömb — felel­te. Nem tudtam megérteni, hogy mi akar az lenni. Ezek voltak utolsó szavai. Késő éjjel meglá­togatott egy sógornőm által jól ismert orvos, aki a szomszédban lakott és Hirosimából érkezett vissza. Vézcsomót csúsztatott be feleségem orrába. Megkérdez­tem: — Ez megszünteti a vérzést? Felelete bizonytalan volt. Uj­jait bedugta feleségem torkához és megalvadt vércsomót vett ki onnan, olyan nagyokat, mint a „bantamtyúk” tojása, sőt kettőt is. Ez megmagyarázta feleségem szavait: — itt gömb van — gömb! — A vér gyűlt össze tor­kánál és megalvadt. Szerencsére a vérzés meg­szűnt. Nem mertem ránézni sá­padt arcára, mely teljesen be­esett és arccsontjai kiálltak. Kérdésemre, hogy vérátömlesz­tés hatna-e — mivel már azzal sok személyen kísérleteztek — az orvos tagadóan válaszolt. Megmagyarázta, hogy hányás, étvágytalanság, szabálytalan ha­vi vérzés, hasmenés és magas láz az ilyen betegek hasonló ál­lapota és általában a vizsgála­tok a fehér vérsejtek túlzott csökkenését mutatják. Alkalmas gyógymódot pedig még nem ta­láltak rá. Végül megkérdeztem, hogy feleségem veszély nélküli állapotban van-e, az orvos nem felelt semmit. Sógornőmnek, ki távozásakor utána futott, azt mondta, hogy feleségem állapo­ta reménytelen. Addig nem tar­tottam súlyosnak a betegséget és akkor úgy éreztem, hogy bi­zakodásom egyszerre tovatűnt. Azon az éjjel Kinzsit melléfek­tetve, szüntelenül h­űtöttem fe­leségem homlokát és mellét a kútból mert vízzel, mert teljesen lehetetlen volt jeget szerezni Csuklójánál a pulzusa nagyon gyorsan vert, mit a kötésen át is éreztem. Semmi mód nem volt megmentésére. Feltűnő lélegzés­sel aludt el. (Folytatjuk)

Next