Középdunántúli Napló, 1960. október (Veszprém, 16. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-01 / 232. szám

/­­ w*­\ V _--t" jf . t } KÖZÉPDUNÁN TÚLI NAPLÓ XVI. évfolyam — 232. szám ÁRA 5() FILLÉR Szombat, 1960. október 1. Hruscsov elvtárs rögtönzött sajtóértekezleten beszélt a leszerelésről, a szovjet-amerikai viszonyról New York, szeptember 30. Az MTI tudósítója jelenti: Tegnap este Macmillan angol miniszterelnök látogatást tett Hruscsov szovjet miniszterelnök­nél a Szovjetunió ENSZ-missziójá­­nak székhelyén. Mielőtt Macmillan megérkezett volna a szovjet ENSZ-misszió Park Avenue 680. szám alatti há­zába, Hruscsov miniszterelnök a székház kapujában beszélgetést folytatott az ott várakozó mint­egy 25 újságíróval. A beszélgetés során kijelentette, hogy nem akar beavatkozni az Egyesült Államok belügyeibe, de az a véleménye, hogy a jelenlegi elnök már nem hozhat komolyabb döntéseket. Hozzátette, hogy az új elnök nyil­ván sokkal jobb helyzetben lesz. Erősen remélem, hogy az új elnök hivatalba lépése után országaink viszonya javulni fog — mondotta Hruscsov, majd han­goztatta: biztos benne, hogy az új elnök jobban meg fogja érteni azokat a problémákat, amelyeket az U—2 repülőgép ügye vetett fel, ő jobban meg fogja érteni a pa­si csúcsértekezlet elmaradásá­nak okait, az abból származó kö­vetkezményeket. Ezután azt mondotta, hogy Eisenhower és Macmillan ki­jelentéseiben, amelyeket a le­szerelésről tettek, nem lát túlságosan sok biztatót. Mind a kettő az ellenőrzést helye­zi előtérbe. Mi azonban nem akar­juk ezt, amit mi akarunk az a le­szerelés. Mit érünk az ellenőrzés­sel, hogyha még mindig vannak rakéták és az egyik a másik or­szágába küldheti ezeket a raké­tákat. Ezután megkérdezték Hruscso­­vot, hogy ha borúlátó, akkor mi­ért folytatja mégis tárgyalásait a különböző államférfiakkal? Nem él benne végső fokon a remény? Erre Hruscsov azt válaszolta: re­ménykedni akarok. Egy régi orosz közmondás szerint egy csepp víz is követ mozdíthat. Macmillan beszédéről azt mond­ta, hogy ezt a beszédet nem találta nagyon konstruktívnak. „Macmillan beszéde és magatartása általában emlékeztet engem Chamberlein-re.” Ezután arról be­­­szélt Hruscsov, hogy az időseb­bekhez tartozik, és nagyon jól emlékszik rá, hogyan tárgyalt a régi Népszövetség a leszerelésről, miközben Hitler fegyverkezett, és előkészítette a második világhá­borút. Hruscsov visszatért a be­szélgetés során a párizsi csúcsér­tekezletre, és az U—2 kémrepülő­gép ügyre. Azt mondotta, hogy ez megalázó volt a Szovjetunióra nézve. Mikor megkérdezték, hogy elő­­készült-e az Eisenhowerral való találkozásra, azt válaszolta, „ha azt mondanám, hogy igen, akkor ez úgy hangzana, mintha könyö­rögnék ilyen találkozóért. De hi­szen New Yorkban vagyunk és nem Moszkvában — tette hozzá. A szovjet kormányfő ezután ki­jelentette, hogy amikor az Egyesült Államok az U—2 repülőgépet a Szov­jetunió fölé küldte, a repülőgépet lelőtték. Ugyanez történt az RB-47. repülőgéppel, és ha egy harmadik gépet küldené­­nek, azt is ugyanígy lelőnék. Hruscsovot ekkor emlékeztették arra, hogy a Szovjetuniónak is van­nak hírszerzői. A kémkedés is más dolog — mondta Hruscsov —, s a repülőgépeknek más országok légi­terébe való küldése is más dolog. Önök küldenek egy repülőgépet mihozzánk, mi válaszolunk, s ez háborút okozhat. Mi nem akarunk háborút. A szovjet kormányfő azt mondta, hogy am­ikor­ visszatért az Egyesült Államokban tett ta­valyi látogatásáról, semmiféle barátságtalan kijelentést nem tett Eisenhower elnökről, vagy az amerikai népről. Azt mondta, re­méli, hogy a két ország viszonya javulni fog. S önök hogyan rea­gáltak erre? A Szovjetunió fölé küldték az US 2-t. Mi pedig be­csületes tárgyalásokat akartunk folytatni az Egyesült Államok el­nökével. A szovjet kormányfő végül azt mondotta, reméli, hogy az amerikai nép jobban meg fogja érteni a szovjet álláspontot a nemzetközi kérdésekben. 11 éves a Kínai Népköztársaság Magyar államférfiak távirata a Kínai Xépköx■ támaság kikiáltásának évfordulója alkalmából LIU SAO-CSI­­elvtársnak, MAO CE-TUNG elvtársnak, CSOU EN-LAJ elvtársnak, CSU TE elvtársnak, Peking A kínai nép dicsőséges, forradalmi harcainak világraszóló győ­zelme, a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 11. évfordulója alkal­mából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás­paraszt kormány és népünk nevében forró, testvéri üdvözletünket küldjük Önöknek és a Kínai Népköztársaság hős népének. A hatalmas kínai nép, dicső kommunista pártja vezetésével, lelkes, önfeláldozó, alkotó munkával a szocialista forradalom és a szocializmus építése terén, az elmúlt 11 év alatt lenyűgöző ered­ményeket ért el. E nagyszerű eredmények — párosulva a világ békéjét szolgáló lankadatlan erőfeszítéseivel, állhatatos antiimpe­­rialista és antikolonialista harcával — szerves és kiemelkedő részét képezik a szocialista tábor legyőzhetetlen erejének. A magyar nép és kormánya őszintén nagyrabecsüli és határo­­zottan támogatja a Kínai Népköztársaság következetes békepoliti­káját, Ázsia, s a Csendes-óceán térsége, országaink kollektív biz­tonságáért, békéjéért folytatott harcát és határozottan elítéli az imperialisták Kína ellen folytatott aknamunkáját. Jogos és igazságos a kínai nép harca országa egységének helyreállításáért. A magyar nép is követeli, hogy a Kínai Nép­­közársaság kapja meg az őt megillető törvényes helyet az Egye­sült Nemzetek Szervezetében és minden nemzetközi szervezetben. Szívből kívánjuk, hogy a magyar és kínai nép testvéri barát­sága és együttműködése népeink, a világbéke és az emberi hala­dás édekében tovább fejlődjék, erősödjék. Nagy nemzeti ünnepükön kívánunk önöknek és a kínai nép­nek további sikereket a szocializmus győzelmes felépítéséért és a béke megőrzéséért folytatott nemes küzdelmükhöz. DOBI ISTVÁN a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke KÁDÁR JÁNOS a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára DR. MÜNNICH FERENC a megyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke Milyen lesz a gyógyszertári központ? Vörös téglafalaival már formát öltött az irodaépület és mögötte a földszintnél mélyebben épült laboratóriumok, raktárak. Innen az irodaépület emeletéről, deszká­kon állva nézzük, hogy lent mi­ként döntik a téglát és a gép ho­gyan keveri a maltert. Itt van a Gyógyszertár Vállalat igazgatója, Ostoros György elvtárs, Szávay Béla a megyei főgyógyszerész és Nagy János, a Magasépítő Válla­lat művezetője. Nézzük az építke­zést és közben arról beszél Osto­ros elvtárs, hogyan születik ez a nagyjelentőségű központ. — Hat különböző helyiségben vannak raktáraink, laboratóriu­maink, irodáink. Valamennyiben szűkösen, sötét szobákban végzik munkájukat a vállalat dolgozói és veszélyben forog egészségük és a 40 millió forintos értékű gyógy­szerkészlet is, amely tűz esetén az egész környéket meggyújtaná. A megyei tanács vállalta az épü­lő gyógyszertári központ kiadá­sait, amely körülbelül tizenegy­­millió forint lesz és méretei, be­rendezése az ország legkorszerűbb gyógyszerraktárai sorába emelik — mondja Ostoros elvtárs. Ennek a nagy munkának már csaknem az egynegyed része elké­szült. A tervek szerint 1962-re fe­jezték volna be az építkezést, de nyolc hónappal sikerült előbbre tenni a munkakezdés idejét. 1960. májusa helyett már előző év ok­tóberétől megkezdték a munkát. A papírra vetett terv alapján az épület a város egyik legszebb építménye lesz. Most is akad egy-egy érdeklődő, a városba ér­kező idegenek is megkérdezik, mi épül a vasútállomással szemben. — 1200 négyzetméter a raktár­­épületek területe — mutat körbe Nagy János művezető — elől lesz az irodaépület, mögötte a laboratóriumok, hátrább pedig a kazán — központi fűtés lesz az épületben, és a garázs. Belső berendezésének tervét a közelmúltban rendelte meg a me­gyei tanács tervosztálya és az még ebben az évben el is készül. Külön osztályokon tárolják a gyá­ri készítésű gyógyszerkülönleges­ségeket, alapanyagokat és kötsze­reket. Kisüzemi méretekben — a megyei ellátás megkönnyítésére — itt állítanak elő majd nélkülöz­hetetlen gyógyszereket vagy fél­kész termékeket, a korszerű tech­nológiával felszerelt galenusi la­boratóriumban. Többek között itt készítik majd a kórházi betegek számára sokszor életmentő infúzi­ókat, a fiziológiás konyhasó olda­tot, amely csak kondicionált, csí­ramentes levegővel ellátott szo­bában készülhet. Több ilyen te­rem épül még, melynek hőmér­sékletét és páratartalmát gépi be­rendezés szabályozza. Ezzel a leg­érzékenyebb gyógyszereket is megfelelő környezetben tudják tárolni. Itt helyezik el az ellenőr­ző gyógyszervizsgáló laboratóri­umot is, ahol a gyógyszerek ké­miai és fizikokémiai ellenőrzése biztosított lesz. A Gyógyszertár Vállalat jelen­legi felszerelése az évek folya­mán állandóan bővült, munkáju­kat tehát csak a helyiségek nehe­zítik meg. Az építkezésről betér­tünk ide is , valóban szűkös kö­rülmények között dolgoznak és valamennyien várják már az ú­j központ felépülését. És ha már elkezdődött a munka ebben a szép és korszerű épület­ben, akkor már méltán büszkék lehetünk megyénk egyik legmo­dernebb épületére, a gyógyszertá­ri központra. (ME) Oktatási rendszerünk továbbfejlesztése az egész társadalom ügye — Aktívaértekezlet Veszprémben — Párt és tanácsvezetők, pedagó­gusok, kulturális intézmények és termelő üzemek képviselői vettek részt pénteken a megyei tanács dísztermében rendezett aktívaérte­kezleten, amelynek egyetlen napi­rendi pontja az oktatási rendsze­rünk továbbfejlesztéséről hozott irányelvek megvitatása volt. Az értekezlet elnökségében foglalt helyet Bakos István elvtárs, az MSZMP Veszprém megyei Vég­rehajtó Bizottságának tagja, a megyei tanács elnöke; Vándor József elvtárs, a megyei pártbi­zottság titkára; Boksán József elvtárs, az MSZMP Központi Bi­zottsága tudományos és kulturá­lis osztályának képviselője; Varga Kovács János elvtárs, a Művelő­désügyi Minisztérium képviselője; Rozsnyai Géza elvtárs, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője; Baski Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság agit.­prop. titkára és Hardy Zoltán elvtárs, a megyei tanács titkára. Az okta­tási rendszerünk továbbfejleszté­séről hozott irányelvekről Bakos István elvtárs tartott vitaindító előadást. — Hangsúlyoznunk kell, hogy oktatási rendszerünk továbbfej­lesztéséről van szó és nem arról, hogy jelenlegi iskolarendszerünk rossz, alkalmatlan vagy ered­ménytelen volna. Joggal lehetünk büszkék eddigi eredményeinkre. Oktatási rendszerünk továbbfej­lesztésében számítunk és építünk ezekre az eredményekre — hang­súlyozta bevezetésképpen. Szám­adatokkal bizonyította, milyen hatalmas fejlődésen ment át ok­tatási rendszerünk a felszabadu­lás óta: az iskolák államosításá­val, az általános iskolai tanköte­lezettség bevezetésével, a közép- és általános iskolák kapuinak a dolgozó osztályok fiai előtt való megnyitásával, az iskolai tan­anyag valóban tudományos szín­vonalra emelésével, s az oktatás anyagi feltételeinek biztosításá­val.­­ Minden olyan beállítást, célzatos okoskodást, amely a tervezett iskolareformot úgy akarja feltüntetni, mint eddi­gi rossz, eredménytelen, zsák­utcás iskolapolitikánk felül­vizsgálatát, eleve vissza kell utasítanunk. Eredményeink cáfolnak rá e célzatos okos­kodásra! — mondotta, majd így folytatta Bakos elvtárs: — Oktatásügyünk azonban nem tartott lépést a ha­talmas fejlődéssel. A magasabb igényű üzemi munka sürgeti és igényli a dolgozók magasabb ál­talános és szakmai műveltségét. Ezek után rátért a megyei ta­nács elnöke az irányelvek részle­tes vizsgálatára. Az iskolareform első célja az, hogy szorosabbá kell tennünk iskoláink kapcsolatát az élettel, a gyakorlattal, a termeléssel. Az irányelvek értelmében ezt az el­vet az iskolák minden típusára ki kell terjeszteni. A burzsoá iskola­­politikából maradt rossz örökség az, hogy a tananyagokban még mindig túlteng az elmélet a gya­korlat rovására. A középiskolát végzett tanulók egy része még ma is idegenkedik a fizikai munká­tól, pedig a gimnáziumokban vég­zett tanulóknak csak egy részére van szükség az egyetemeken. Ezért akarjuk létrehozni a kö­zépfokú oktatás új iskolatípu­sát, az úgynevezett szakközép­­iskolát, amely az érettségi bi­zonyítványon kívül négy év után egy szakmában szak­munkás képesítést is nyújt. Ilyen szakközépiskolai első osztá­lyok indultak már az idén Bala­­tonfüreden. A technikumokat — amelyek iránt a fiatalság köré­ben oly érthetően nagy az érdek­lődés, s amelyek ugyan eddig so­k jó „középkádert” adtak népgaz­daságunknak, de amelyek a fej­lődés következtében rövidesen már alig tudnak megfelelni cél­juknak , át kell szervezni, még­pedig 1965-ig kisebb mértékben, 1970-ig pedig teljesen. Egy részük szakközépiskola marad, másik ré­szük pedig további két (tehát összesen hat) éves tanulmányi idővel rendelkezve fogja szolgál­ni a magasabb színvonalú, a kö­vetelményeknek valóban megfe­lelő technikus képzést. 72 általános iskolában folyik már az idén politechnikai ok­tatás, az idén­­beindult 30 kö­zépiskolai első osztályban pedig 22-ben úgynevezett 5+1-es oktatás van. — Az irányelvek második fon­tos célkitűzése — mondotta Ba­kos elvtárs — az általános és szakmai műveltség színvonalának emelése. Itt első­sorban a munkásosztály és a pa­rasztság műveltségi szintjének emeléséről van szó. Kitért azokra az aggodalmakra, amelyek éppen a gyakorlati okta­tás kiterjesztésétől az úgynevezett humán műveltséget féltik. Nincs ok erre az aggodalomra, hiszen a tanterv gondos összeállításával, a tananyag megfelelő kiváloga­tásával — a felesleges részek el­hagyásával — a tanulmányi idő gazdaságos kihasználásával túl­terhelés nélkül is helyet kapnak a korszerű természettudományos tananyagokon kívül a társada­lomtudományok: a nyelvtanulás, az irodalom, történelem, filozófia is. Döntő fontosságú elgondolása az irányelveknek a tankötele­zettség korhatárának a jelen­legi 15. életévtől a 16. életévre való kiterjesztése Ezzel a kötelező tanulmányi idő — szemben a Horthy-korszakban érvényes 6 évről — 10 évre emel­(Folytatás a 2. oldalon)

Next