Középdunántúli Napló, 1960. október (Veszprém, 16. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-01 / 232. szám

2 HÍREK 1060. október 1, szombat Kalendárium A Nap kel 5 óra 42 perckor, nyugszik 17 óra 24 perckor. A Hold kel 15 óra 43 perckor, nyugszik 1 óra 18 perckor. Mai névnap: MALVIN. Időjárásjelentés Felhőátvonulások néhány he­lyen esővel mérsékelt szél, reggeli köd. Legalacsonyabb éjszakai hő­mérséklet 3—8, legmagasabb nap­pali hőmérséklet 12-16 fok között. A MAI NAPON Október X-e a Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepe. 1949-ben e napon kiáltották ki PEKINGBEN a köztársaságot és lett ez a vá­ros az ország fővárosa. 520 évvel ezelőtt, 1440-ben október 1-én kelt okirat értékes veszprémi településföldrajzi adatot tartott fenn. Debrenthei Benedek ban fiai egy jogi megerősítés során említik azt a javadalmi házat, mely a Vár alatt a mai Jókai utcának a Legényegylettel szemben lé­vő részén állt. ÉRDEKES TALÁLMÁNYOK, FELFEDEZÉSEK — TSZ BÁL volt vasárnap Bor­­zaváron annak elismeréséül, hogy a tagság derekasan kivette részét az aratási és cséplési munkából. A teljesített munkaegységek ará­nyában kiosztott­ kenyér- és ta­karmánygabona már minden tsz tagnak a padlásán van. — ÚJ HELYISÉGBE KÖLTÖZÖTT a Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal. A Lánchíd pesti hídfőjénél (V., Roose­velt tér 5—6.) korszerűen berendezett iroda várja Budapest vendégeit. Tel.: 380-581, 180-609. Színházjegy 181-109. Szobaszolgálat: 190-201 381-106. Infor­máció: 382-061. (5227) 50 évvel ezelőtt, 1910-ben szerkesztette KONSZTA­­NYIN ANTONOV orosz fel­találó az első csavarszár­nyas repülőgépet, amely a mai helikopter őse volt. 55 évvel ezelőtt 1905-ben született IVAN GVAJ a II. világháború félelmes szov­jet fegyverének, a KATYU­­SA sorozatvetőnek terve­zője. —A TAVASSZAL villanyt ka­pott Kardosréten — a lakosság nagy örömére — keskeny mozi kezdte meg vetítését az elmúlt va­sárnap. / Képviselői fogadónap Csornai Károly elvtárs, Vesz­prém megye országgyűlési képvi­selője október 7-én délelőtt 9-től 12 óráig fogadónapot tart Vesz­prémben, a Hazafias Népfront me­gyei bizottságának irodájában. (Bajcsy Zs. u.) „Kezet fogtam Hruscsov elvtárssal“ Az asztalkán tányérok, „fehér­áruk" és finom ecsetek, szálaik­ban rejlő színekkel. A lány jobb karját a kis padon nyugtatja, ke­zébe fogja a tányért és kecses virágok, zöld levelek nyílnak uj­ja nyomán a porcelán fehér me­zőjén. Karja alatt újságok, fény­képek fekszenek. Annak a ked­ves, felejthetetlen hónapnak em­lékei, amikor nem a herendi gyár fehér falai között festette a virágokat, hanem a moszkvaiak kiváncsi, gyönyörködő tekintete előtt. — Azt mutassa meg, hogy tud­ja mindjárt azokat a kis csokro­kat ráfesteni — szólnak oda töb­ben is és a fiatal, buzgó magyar moszkvai diáktolmács már for­dítja is a szovjet látogatók kéré­sét. És Vera rámosolyog a kérde­zőkre, új tányért vesz elő és újabb virágok nyílnak rajta. Most ólmos, szürke az ég, moszkvai fehér köpenyét is fe­ketére cserélte ki. De pár hete csak, hogy hazajött és emlékei még frissek. Annyira frissek, hogy nehéz összeszedni hirtelen vala­mennyit. Gondolkodik is néhány percig, hátrasimogatja könnyű­­szálú barna haját és megindul a mondatok áradata a városról, a kiállításról, a szovjet emberekről és mindenről, ami ott szép és fe­lejthetetlen volt. — Nem számítottam ilyen meg­tiszteltetésre, hogy én mehetek el a moszkvai magyar kiállításra — kezdi Apagyi Vera. — Egyedül utaztam — folytat­ja. — A repülőtéren kezdtem csak idegeskedni, és meg is is­merkedtem két fiatalasszonnyal, akik szintén a vásárra mentek. Így már nem voltam annyira egyedül. Egy hónapot töltött Moszkvá­ban — augusztus 6-tól szeptem­ 6-ig. Délelőtt 10-től este 9-ig kellett a kiállításon lenni, a töb­bi időt a városnak szentelte. — Társaságom nem volt, így szórakozó helyekre nem tudtam elmenni. Igaz, ez nem hiányzott túlságosan. Jártam a Kremlben, a Lenin hegyen, a Panoráma mozi­ban pedig a Moszkvai Nagycir­kusz budapesti előadását láttam. Amit pedig nem sikerült megnéz­nem, azt majd meglátom, ha leg­közelebb kimegyek , mert feltét­lenül ki akarok jutni Moszkvába. A fényképek igazolják Vera következő szavait is: — Nagyon kedvesek a szovjet emberek, melegen érdeklődnek a magyarok iránt — és a képeken is látni a barna lányra mosolygó moszkvai látogatókat, csodálkozó, tágult szemüket, amint az ecset simogatását figyelik. — Ők is csináltak rólam fény­képeket, többen hoztak is vissza egy-egy képet, amire emlékező sorokat írtak — meséli Vera és titkos büszkeséggel mosolyodik el. De van Vera emlékei között még egy, amelyik a legmagasabb polcon fekszik az élmények rak­tárában. Ezt a pillanatot egy szovjet újság fényképe őrzi, ami­kor Hruscsov és Kádár elvtárs asztala előtt áll. — Kezet fogtam Hruscsov elv­társsal, akinek nagyon tetszettek a herendi készítmények is — mondja Vera. — Pénzt is kerestem. Hetvenhét rubelt kaptam naponta, az egy hónap alatt több, mint kétezer rubel. Abból vettem ezt az arany karórát is és fényképezőgé­pet. De az egyhónapos „kiküldetés­nek" nemcsak ezek a felejthetet­len emlékei — elsősorban az me­leg, barátságos kézszorítás, amely talán az egész magyar fiatalság­nak szól. Matzkó Emma KÖZÉPDUNÁNTÚLI napló 1960. október 1. Oktatási rendszerünk továbbfejlesztése az egész társadalom ügye (Folytatás az első oldalról.)­kedik. Azon fiatalok számára, akik az általános iskolát 14 éves korukig befejezték, de sem az iparban, sem középiskolában nem tanulnak tovább, továbbképző is­kolák nyílnak. Mivel megyénkben sem tan­termek, sem szaktanárok nem áll­nak kellő mennyiségben rendelke­zésre, tovább kell folytatnunk az úgynevezett körzetesítést, vagyis, hogy az általános iskolák felső osztálybeli tanulói a kis közsé­gekből nagyobb községekbe, kör­zeti iskolákba járjanak. „Az oktató nevelő munka terv­szerűen szolgálja a szocialista erkölcs és világnézet kialakítását” — így hangzik az irányelvek harmadik célkitűzése. Ezeket a nevelői feladatokat csak­ olyan pedagógusok tudják elvé­gezni, akik szilárd materialista világnézeti talajon állnak. Az irányelvek szerint „olyan tanulóközösségek ki­alakítására kell törekedni, amelyekben a szocialista er­kölcs követelményei a tanu­lók munkájában, magatartá­sában, egymás közti kapcso­latában mindinkább érvény­re jutnak.” Az iskolán belüli közösségi neve­lés legfontosabb területei az ifjú­sági szervezetek, az Úttörő és a KISZ. — Ifjúságunk egészének erköl­csi fejlődése egészséges irányban halad. Ez az ifjúság életvidám, látja helyét és küldetését a szo­cialista építés munkájában, bár kétségtelen, hogy vannak még hi­bák is ifjúságunk magatartásá­ban — mondotta erről Bakos elv­társ, majd hangsúlyozta, hogy bár az irányelvek első helyre az élettel, a gyakorlattal való szo­rosabb kapcsolatot teszik, mind­három célkitűzés egyaránt fon­tos. Az irányelvekben kifejtett célokat egységes egészként kell szemlélni, megvitatni és megva­lósítani. — Az iskolák ügye az egész társadalom ügye. A továbbfej­lesztés sikere nem csupán a pe­dagógusokon múlik. Párt- és tanácsszerveinknek, tömegszerve­zeteinknek, a szülők széles réte­geinek, üzemeink vezetőinek és dolgozóinak közös, összhangzatos munkájára van szükség, hogy a kitűzött célokat elérhessük! — fejezte be vitaindító előadását Bakos István elvtárs. Az irányelvek fölötti vitában elsőnek Nyisztor Imre elvtárs, a Hazafias Népfront megyei bizott­ságának titkára szólalt fel. El­mondta, hogy a népfront-bizott­ságokban már eddig is sok he­lyeslő, egyetértő vélemény hang­zott el az irányelvekről. A Pápai Közgazdasági Technikum igazga­tója, Cuhavölgyi elvtárs beszámolt arról, hogy iskolá­jukban milyen kedvező erköl­csi és tanulmányi hatása van a diákokra az ipari és mező­­gazdasági üzemekben, az 5+1-es oktatás keretében végzett gyakorlati munkának. Ugyanerről számolt be a Pápai Petőfi Sándor Leánygimnázium képviselője is: az egyik osztály éppen a gyakorlati munkavégzés, a munkásosztállyal való kapcsolat hatására hogyan küzdötte fel ma­gát az utolsók közül az elsők kö­zé. Kiss Gyula elvtárs, a megyei pártbizottság tagja, az SZMT el­nöke hangoztatta: Az iskolák a szocializmus friss levegőjével kell hogy felfrissüljenek! A gyakorla­ti oktatókat a kellő szakmai, po­litikai, munkásmozgalmi tapasz­talattal rendelkező szakmunkások közül kell kiválogatni, s velük a tantestületek politikai egysége is csak erősödik. Több felszólaló vé­leménye szerint oktatási rendszerünk már ed­dig is összehasonlíthatatlanul fejlettebb a nyugati tőkés álla­mok iskolarendszerénél. Dr. Láng Géza javasolta, hogy azokban a középiskolákban, ame­lyeknek 5+1-es oktatása mező­­gazdasági üzemben történik, a gyakorlati órákat rugalmasan a mezőgazdasági idénymunkák ide­jére összpontosítsák. — A reformtervezetet a párt és a kormány össznépi vitára bo­­csájtotta, megvalósítása is össz­népi feladat! — hangsúlyozta töb­bek között Baski Sándor elvtárs. Ennek az értekezletnek legfőbb célját abban határozta meg, hogy a részvevők segítsenek a megye városaiban és járásaiban helyes, építő vitát kialakítani az irány­elvekről, nyerjék meg az irány­elvekben kifejtett feladatok vég­rehajtásának a dolgozók minél szélesebb tömegeit. Herczeg Ferenc elvtárs a me­gyei Úttörő­szövetség vezető­je és a megyei KISZ-bizottság tagja arról szólott, hogy az ifjú­ság nagy örömmel és felelősség­­tudattal fogadta az iskolareform, illetve az irányelvek hírét. Varga Dezső a Veszprémi Vegyipari Egyetem oktatási reformterveze­tét ismertette. — Az irányelveknek nagy vissz­hangja van külföldön is — mon­dotta felszólalásában Varga Ko­vács János elvtárs, a Művelődés­­ügyi Minisztérium képviselője. — Barátaink örömmel fogadták azt, ellenségeink bosszankodással. Az­zal vádolnak bennünket, hogy kommunista szellemben akarjuk nevelni ifjúságunkat. Ez igaz, er­re büszkék vagyunk, eddig is ezt tettük. Azzal vádolnak bennünket, hogy a szellemi munkások műveltségi színvonalát a fizi­kai munkások műveltségének színvonalára akarjuk leszállí­tani. Ez nem igaz, éppen el­lenkezőjéről van szó: művelt ipari és mezőgazdasági dolgo­zókat akarunk nevelni. Hangsúlyozta, hogy Nyugaton is vannak politechnizációs törekvé­sek, de ezeknek célja, eltérően a mi céljainktól, a továbbtanuló értelmiségieknek a munkásosz­tálytól való elszigetelése. Nálunk, mint mondotta, megnőtt a társa­dalom felelőssége és ellenőrző sze­repe az iskola felett; ezután arról beszélt, mit vár a párt és a kor­mány a kibontakozó országos vi­tától. Végül kiemelte, hogy az is­kolareform kultúrforradalmunk­­nak központi kérdése, mert a kul­turális élet más területein is előbbre viszi a fejlődést, sőt az oktatásügy továbbfejlesztése je­lenleg egész politikánknak egyik legfontosabb feladata, mert a­ szo­cializmus építésének meggyorsí­tását fogja eredményezni. Bakos István elvtárs zárszavá­val ért véget az aktívaértekezlet, amellyel az irányelvekről a szé­les társadalmi vita megyénkben­­ tulajdonképpen megkezdődött. Bővítsük bányászaink műszaki ismereteit a szakmai tanfolyamok színvonalának emelésével Bányaüzemeinkben napról nap­ra fejlettebb technológiával dol­goznak, új fejtési rendszerek, kor­szerű biztosító elemek, számtalan új bányagép nyer alkalmazást. Az új és korszerű művelési rendszer, a nagyfokú gépesítés, a napról napra történő technológiai fejlő­dés a dolgozók szakmai tudásá­nak, szakmai ismereteinek bőví­tését nélkülözhetetlenné teszi. A balesetmentes minőségi termelés eléréséhez nagy szükség van az eddigi szakmunkástanfolyamok megfelelő átreformálására. A szén-, érc-, ásvány- és ba­uxitbányászatban megtartott szakmunkás záróvizs­gák tapasztalatai arra figyel­meztetnek, hogy sürgősen vál­toztatni kell az eddigi okta­tási módszeren, mind a szak­mai, mind a balesetelhárítási oktatásnál. Volt olyan segédvásárjelölt, aki például az általa naponta hasz­nált bányalámpa főbb alkatrésze­it vagy a bányászatban használa­tos biztosítási anyagokat nem tud­ta megfelelően felsorolni. Olyan esettel is találkoztunk, hogy a vá­járjelölt nem tudott számot adni — főleg gyakorlatban — a fejtési vagy az elővárási vagy éppen a fenntartási tevékenységről. A vá­sártanfolyam hallgatói sok eset­ben arra hivatkoznak, hogy nem láttak TH, MOLL vagy egyéb — ma már üzemeinkben széles kör­ben alkalmazott — biztosítási szerkezetet, vag­y ha láttak is, nem ismerik annak alkalmazási módját. Az érvényben lévő mi­niszteri utasítás helyesen írja elő az egyes szaktanfolyamok tanítá­si rendjét, sőt arról is intézkedik, hogy megfelelő előadók vezessék azokat. A baj ott kezdődik, hogy az utasítás maradéktalan betartá­sával egyes gazdasági és műszaki vezetők keveset törődnek. Sajnos olyan esettel is találkoztunk, hogy a bánya vezetője nem tudott ar­ról, hogy saját üzemében szakmai tanfolyam — nevezetesen segéd­­c­ésári — záróvizsga folyik. Nagyon helyes és követendő az Úrkúti Mangánércbányák kezde­ményezése. Életre hívták a „dol­gozók klubját”, ahol nemcsak a műszaki vezetők, középkáderek, hanem a fizi­kai dolgozók továbbképzését is fő feladatnak tekintik. Szükséges lenne máshol is meg­felelő oktatási tervet készíteni a műszaki dolgozókon túlmenően a vájárok, felvigyázók, lőmesterek, gépkezelők és egyéb, már képesí­tést nyert dolgozók továbbképzé­sére, műszaki tudásának fejleszté­sére, hogy a napról napra fejlődő műszaki fejlesztéssel lépést tart­hassanak. A vállalatok, üzemek vezetőinek kötelessége gondoskodni a tanfo­lyamok kifogástalan megszervezé­séről, azok zavartalan lebonyolí­tásáról. Ez nemcsak azt jelenti, hogy megfelelő oktató teremről és a dolgozók hazaszállításáról kell gondoskodniuk. Segítsék a hallga­tókat megfelelő tankönyvek, se­gédeszközök beszerzésében, bizto­sítsák, hogy a tanfolyam részve­vői — legalább az oktatás ideje alatt — olyan munkahelyi foglal­kozásban részesüljenek, hogy azon keresztül megismerhessék a munkafolyamatokat, munkafogá­sokat, amelyet a tanfolyam tema­tikája tartalmaz, Így például a segédvájár és vájártanfolyam hallgatói előre meghatározott írásbeli munkaterv, telepítési terv alapján dolgozzanak elővárás, fej­tés, feltárás, fenntartás és egyéb különleges munkáknál. A bánya vezetője név szerint tegye felelőssé a felügyeleti dolgozókat — körletvezető, aknász, főművezető, művezető — a hallgatók előmeneteléért. Módot kell találni arra, hogy egy-egy szénbányászati tröszt, vagy nagyobb vállalat az oktatás színvonalának további érvelése céljából kis­filmek vetítésévé nö­velje a tanfolyam színvonala. Végezetül, de nem utolsósorban nagyon fontos, hogy a tanfo­lyam hallgatóival a teljes szemlélet kialakítása édeké­­ben politikailag is fogalkoz­­zon a párt és a szakszevezet. Törekedni kell arra, hogy egy­­egy szakmai tanfolyamot elvég­zett dolgozó magtartásában, munkamódszerében tüköződjön a szocialista társadalom új ember­típusa. Czintán László

Next