Középdunántúli Napló, 1960. október (Veszprém, 16. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-01 / 232. szám
2 HÍREK 1060. október 1, szombat Kalendárium A Nap kel 5 óra 42 perckor, nyugszik 17 óra 24 perckor. A Hold kel 15 óra 43 perckor, nyugszik 1 óra 18 perckor. Mai névnap: MALVIN. Időjárásjelentés Felhőátvonulások néhány helyen esővel mérsékelt szél, reggeli köd. Legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 3—8, legmagasabb nappali hőmérséklet 12-16 fok között. A MAI NAPON Október X-e a Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepe. 1949-ben e napon kiáltották ki PEKINGBEN a köztársaságot és lett ez a város az ország fővárosa. 520 évvel ezelőtt, 1440-ben október 1-én kelt okirat értékes veszprémi településföldrajzi adatot tartott fenn. Debrenthei Benedek ban fiai egy jogi megerősítés során említik azt a javadalmi házat, mely a Vár alatt a mai Jókai utcának a Legényegylettel szemben lévő részén állt. ÉRDEKES TALÁLMÁNYOK, FELFEDEZÉSEK — TSZ BÁL volt vasárnap Borzaváron annak elismeréséül, hogy a tagság derekasan kivette részét az aratási és cséplési munkából. A teljesített munkaegységek arányában kiosztott kenyér- és takarmánygabona már minden tsz tagnak a padlásán van. — ÚJ HELYISÉGBE KÖLTÖZÖTT a Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal. A Lánchíd pesti hídfőjénél (V., Roosevelt tér 5—6.) korszerűen berendezett iroda várja Budapest vendégeit. Tel.: 380-581, 180-609. Színházjegy 181-109. Szobaszolgálat: 190-201 381-106. Információ: 382-061. (5227) 50 évvel ezelőtt, 1910-ben szerkesztette KONSZTANYIN ANTONOV orosz feltaláló az első csavarszárnyas repülőgépet, amely a mai helikopter őse volt. 55 évvel ezelőtt 1905-ben született IVAN GVAJ a II. világháború félelmes szovjet fegyverének, a KATYUSA sorozatvetőnek tervezője. —A TAVASSZAL villanyt kapott Kardosréten — a lakosság nagy örömére — keskeny mozi kezdte meg vetítését az elmúlt vasárnap. / Képviselői fogadónap Csornai Károly elvtárs, Veszprém megye országgyűlési képviselője október 7-én délelőtt 9-től 12 óráig fogadónapot tart Veszprémben, a Hazafias Népfront megyei bizottságának irodájában. (Bajcsy Zs. u.) „Kezet fogtam Hruscsov elvtárssal“ Az asztalkán tányérok, „fehéráruk" és finom ecsetek, szálaikban rejlő színekkel. A lány jobb karját a kis padon nyugtatja, kezébe fogja a tányért és kecses virágok, zöld levelek nyílnak ujja nyomán a porcelán fehér mezőjén. Karja alatt újságok, fényképek fekszenek. Annak a kedves, felejthetetlen hónapnak emlékei, amikor nem a herendi gyár fehér falai között festette a virágokat, hanem a moszkvaiak kiváncsi, gyönyörködő tekintete előtt. — Azt mutassa meg, hogy tudja mindjárt azokat a kis csokrokat ráfesteni — szólnak oda többen is és a fiatal, buzgó magyar moszkvai diáktolmács már fordítja is a szovjet látogatók kérését. És Vera rámosolyog a kérdezőkre, új tányért vesz elő és újabb virágok nyílnak rajta. Most ólmos, szürke az ég, moszkvai fehér köpenyét is feketére cserélte ki. De pár hete csak, hogy hazajött és emlékei még frissek. Annyira frissek, hogy nehéz összeszedni hirtelen valamennyit. Gondolkodik is néhány percig, hátrasimogatja könnyűszálú barna haját és megindul a mondatok áradata a városról, a kiállításról, a szovjet emberekről és mindenről, ami ott szép és felejthetetlen volt. — Nem számítottam ilyen megtiszteltetésre, hogy én mehetek el a moszkvai magyar kiállításra — kezdi Apagyi Vera. — Egyedül utaztam — folytatja. — A repülőtéren kezdtem csak idegeskedni, és meg is ismerkedtem két fiatalasszonnyal, akik szintén a vásárra mentek. Így már nem voltam annyira egyedül. Egy hónapot töltött Moszkvában — augusztus 6-tól szeptem 6-ig. Délelőtt 10-től este 9-ig kellett a kiállításon lenni, a többi időt a városnak szentelte. — Társaságom nem volt, így szórakozó helyekre nem tudtam elmenni. Igaz, ez nem hiányzott túlságosan. Jártam a Kremlben, a Lenin hegyen, a Panoráma moziban pedig a Moszkvai Nagycirkusz budapesti előadását láttam. Amit pedig nem sikerült megnéznem, azt majd meglátom, ha legközelebb kimegyek , mert feltétlenül ki akarok jutni Moszkvába. A fényképek igazolják Vera következő szavait is: — Nagyon kedvesek a szovjet emberek, melegen érdeklődnek a magyarok iránt — és a képeken is látni a barna lányra mosolygó moszkvai látogatókat, csodálkozó, tágult szemüket, amint az ecset simogatását figyelik. — Ők is csináltak rólam fényképeket, többen hoztak is vissza egy-egy képet, amire emlékező sorokat írtak — meséli Vera és titkos büszkeséggel mosolyodik el. De van Vera emlékei között még egy, amelyik a legmagasabb polcon fekszik az élmények raktárában. Ezt a pillanatot egy szovjet újság fényképe őrzi, amikor Hruscsov és Kádár elvtárs asztala előtt áll. — Kezet fogtam Hruscsov elvtárssal, akinek nagyon tetszettek a herendi készítmények is — mondja Vera. — Pénzt is kerestem. Hetvenhét rubelt kaptam naponta, az egy hónap alatt több, mint kétezer rubel. Abból vettem ezt az arany karórát is és fényképezőgépet. De az egyhónapos „kiküldetésnek" nemcsak ezek a felejthetetlen emlékei — elsősorban az meleg, barátságos kézszorítás, amely talán az egész magyar fiatalságnak szól. Matzkó Emma KÖZÉPDUNÁNTÚLI napló 1960. október 1. Oktatási rendszerünk továbbfejlesztése az egész társadalom ügye (Folytatás az első oldalról.)kedik. Azon fiatalok számára, akik az általános iskolát 14 éves korukig befejezték, de sem az iparban, sem középiskolában nem tanulnak tovább, továbbképző iskolák nyílnak. Mivel megyénkben sem tantermek, sem szaktanárok nem állnak kellő mennyiségben rendelkezésre, tovább kell folytatnunk az úgynevezett körzetesítést, vagyis, hogy az általános iskolák felső osztálybeli tanulói a kis községekből nagyobb községekbe, körzeti iskolákba járjanak. „Az oktató nevelő munka tervszerűen szolgálja a szocialista erkölcs és világnézet kialakítását” — így hangzik az irányelvek harmadik célkitűzése. Ezeket a nevelői feladatokat csak olyan pedagógusok tudják elvégezni, akik szilárd materialista világnézeti talajon állnak. Az irányelvek szerint „olyan tanulóközösségek kialakítására kell törekedni, amelyekben a szocialista erkölcs követelményei a tanulók munkájában, magatartásában, egymás közti kapcsolatában mindinkább érvényre jutnak.” Az iskolán belüli közösségi nevelés legfontosabb területei az ifjúsági szervezetek, az Úttörő és a KISZ. — Ifjúságunk egészének erkölcsi fejlődése egészséges irányban halad. Ez az ifjúság életvidám, látja helyét és küldetését a szocialista építés munkájában, bár kétségtelen, hogy vannak még hibák is ifjúságunk magatartásában — mondotta erről Bakos elvtárs, majd hangsúlyozta, hogy bár az irányelvek első helyre az élettel, a gyakorlattal való szorosabb kapcsolatot teszik, mindhárom célkitűzés egyaránt fontos. Az irányelvekben kifejtett célokat egységes egészként kell szemlélni, megvitatni és megvalósítani. — Az iskolák ügye az egész társadalom ügye. A továbbfejlesztés sikere nem csupán a pedagógusokon múlik. Párt- és tanácsszerveinknek, tömegszervezeteinknek, a szülők széles rétegeinek, üzemeink vezetőinek és dolgozóinak közös, összhangzatos munkájára van szükség, hogy a kitűzött célokat elérhessük! — fejezte be vitaindító előadását Bakos István elvtárs. Az irányelvek fölötti vitában elsőnek Nyisztor Imre elvtárs, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára szólalt fel. Elmondta, hogy a népfront-bizottságokban már eddig is sok helyeslő, egyetértő vélemény hangzott el az irányelvekről. A Pápai Közgazdasági Technikum igazgatója, Cuhavölgyi elvtárs beszámolt arról, hogy iskolájukban milyen kedvező erkölcsi és tanulmányi hatása van a diákokra az ipari és mezőgazdasági üzemekben, az 5+1-es oktatás keretében végzett gyakorlati munkának. Ugyanerről számolt be a Pápai Petőfi Sándor Leánygimnázium képviselője is: az egyik osztály éppen a gyakorlati munkavégzés, a munkásosztállyal való kapcsolat hatására hogyan küzdötte fel magát az utolsók közül az elsők közé. Kiss Gyula elvtárs, a megyei pártbizottság tagja, az SZMT elnöke hangoztatta: Az iskolák a szocializmus friss levegőjével kell hogy felfrissüljenek! A gyakorlati oktatókat a kellő szakmai, politikai, munkásmozgalmi tapasztalattal rendelkező szakmunkások közül kell kiválogatni, s velük a tantestületek politikai egysége is csak erősödik. Több felszólaló véleménye szerint oktatási rendszerünk már eddig is összehasonlíthatatlanul fejlettebb a nyugati tőkés államok iskolarendszerénél. Dr. Láng Géza javasolta, hogy azokban a középiskolákban, amelyeknek 5+1-es oktatása mezőgazdasági üzemben történik, a gyakorlati órákat rugalmasan a mezőgazdasági idénymunkák idejére összpontosítsák. — A reformtervezetet a párt és a kormány össznépi vitára bocsájtotta, megvalósítása is össznépi feladat! — hangsúlyozta többek között Baski Sándor elvtárs. Ennek az értekezletnek legfőbb célját abban határozta meg, hogy a részvevők segítsenek a megye városaiban és járásaiban helyes, építő vitát kialakítani az irányelvekről, nyerjék meg az irányelvekben kifejtett feladatok végrehajtásának a dolgozók minél szélesebb tömegeit. Herczeg Ferenc elvtárs a megyei Úttörőszövetség vezetője és a megyei KISZ-bizottság tagja arról szólott, hogy az ifjúság nagy örömmel és felelősségtudattal fogadta az iskolareform, illetve az irányelvek hírét. Varga Dezső a Veszprémi Vegyipari Egyetem oktatási reformtervezetét ismertette. — Az irányelveknek nagy visszhangja van külföldön is — mondotta felszólalásában Varga Kovács János elvtárs, a Művelődésügyi Minisztérium képviselője. — Barátaink örömmel fogadták azt, ellenségeink bosszankodással. Azzal vádolnak bennünket, hogy kommunista szellemben akarjuk nevelni ifjúságunkat. Ez igaz, erre büszkék vagyunk, eddig is ezt tettük. Azzal vádolnak bennünket, hogy a szellemi munkások műveltségi színvonalát a fizikai munkások műveltségének színvonalára akarjuk leszállítani. Ez nem igaz, éppen ellenkezőjéről van szó: művelt ipari és mezőgazdasági dolgozókat akarunk nevelni. Hangsúlyozta, hogy Nyugaton is vannak politechnizációs törekvések, de ezeknek célja, eltérően a mi céljainktól, a továbbtanuló értelmiségieknek a munkásosztálytól való elszigetelése. Nálunk, mint mondotta, megnőtt a társadalom felelőssége és ellenőrző szerepe az iskola felett; ezután arról beszélt, mit vár a párt és a kormány a kibontakozó országos vitától. Végül kiemelte, hogy az iskolareform kultúrforradalmunknak központi kérdése, mert a kulturális élet más területein is előbbre viszi a fejlődést, sőt az oktatásügy továbbfejlesztése jelenleg egész politikánknak egyik legfontosabb feladata, mert a szocializmus építésének meggyorsítását fogja eredményezni. Bakos István elvtárs zárszavával ért véget az aktívaértekezlet, amellyel az irányelvekről a széles társadalmi vita megyénkben tulajdonképpen megkezdődött. Bővítsük bányászaink műszaki ismereteit a szakmai tanfolyamok színvonalának emelésével Bányaüzemeinkben napról napra fejlettebb technológiával dolgoznak, új fejtési rendszerek, korszerű biztosító elemek, számtalan új bányagép nyer alkalmazást. Az új és korszerű művelési rendszer, a nagyfokú gépesítés, a napról napra történő technológiai fejlődés a dolgozók szakmai tudásának, szakmai ismereteinek bővítését nélkülözhetetlenné teszi. A balesetmentes minőségi termelés eléréséhez nagy szükség van az eddigi szakmunkástanfolyamok megfelelő átreformálására. A szén-, érc-, ásvány- és bauxitbányászatban megtartott szakmunkás záróvizsgák tapasztalatai arra figyelmeztetnek, hogy sürgősen változtatni kell az eddigi oktatási módszeren, mind a szakmai, mind a balesetelhárítási oktatásnál. Volt olyan segédvásárjelölt, aki például az általa naponta használt bányalámpa főbb alkatrészeit vagy a bányászatban használatos biztosítási anyagokat nem tudta megfelelően felsorolni. Olyan esettel is találkoztunk, hogy a vájárjelölt nem tudott számot adni — főleg gyakorlatban — a fejtési vagy az elővárási vagy éppen a fenntartási tevékenységről. A vásártanfolyam hallgatói sok esetben arra hivatkoznak, hogy nem láttak TH, MOLL vagy egyéb — ma már üzemeinkben széles körben alkalmazott — biztosítási szerkezetet, vagy ha láttak is, nem ismerik annak alkalmazási módját. Az érvényben lévő miniszteri utasítás helyesen írja elő az egyes szaktanfolyamok tanítási rendjét, sőt arról is intézkedik, hogy megfelelő előadók vezessék azokat. A baj ott kezdődik, hogy az utasítás maradéktalan betartásával egyes gazdasági és műszaki vezetők keveset törődnek. Sajnos olyan esettel is találkoztunk, hogy a bánya vezetője nem tudott arról, hogy saját üzemében szakmai tanfolyam — nevezetesen segédcésári — záróvizsga folyik. Nagyon helyes és követendő az Úrkúti Mangánércbányák kezdeményezése. Életre hívták a „dolgozók klubját”, ahol nemcsak a műszaki vezetők, középkáderek, hanem a fizikai dolgozók továbbképzését is fő feladatnak tekintik. Szükséges lenne máshol is megfelelő oktatási tervet készíteni a műszaki dolgozókon túlmenően a vájárok, felvigyázók, lőmesterek, gépkezelők és egyéb, már képesítést nyert dolgozók továbbképzésére, műszaki tudásának fejlesztésére, hogy a napról napra fejlődő műszaki fejlesztéssel lépést tarthassanak. A vállalatok, üzemek vezetőinek kötelessége gondoskodni a tanfolyamok kifogástalan megszervezéséről, azok zavartalan lebonyolításáról. Ez nemcsak azt jelenti, hogy megfelelő oktató teremről és a dolgozók hazaszállításáról kell gondoskodniuk. Segítsék a hallgatókat megfelelő tankönyvek, segédeszközök beszerzésében, biztosítsák, hogy a tanfolyam részvevői — legalább az oktatás ideje alatt — olyan munkahelyi foglalkozásban részesüljenek, hogy azon keresztül megismerhessék a munkafolyamatokat, munkafogásokat, amelyet a tanfolyam tematikája tartalmaz, Így például a segédvájár és vájártanfolyam hallgatói előre meghatározott írásbeli munkaterv, telepítési terv alapján dolgozzanak elővárás, fejtés, feltárás, fenntartás és egyéb különleges munkáknál. A bánya vezetője név szerint tegye felelőssé a felügyeleti dolgozókat — körletvezető, aknász, főművezető, művezető — a hallgatók előmeneteléért. Módot kell találni arra, hogy egy-egy szénbányászati tröszt, vagy nagyobb vállalat az oktatás színvonalának további érvelése céljából kisfilmek vetítésévé növelje a tanfolyam színvonala. Végezetül, de nem utolsósorban nagyon fontos, hogy a tanfolyam hallgatóival a teljes szemlélet kialakítása édekében politikailag is fogalkozzon a párt és a szakszevezet. Törekedni kell arra, hogy egyegy szakmai tanfolyamot elvégzett dolgozó magtartásában, munkamódszerében tüköződjön a szocialista társadalom új embertípusa. Czintán László